Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-30 / 283. szám
4 • PETŐFI NÉPE 9 1976. november 30. Környezetvédelem és gazdasági előnyök Öntözésre alkalmassá teszik a szennyvizet Világszerte egyre nagyobb gondot okoz a természet- és környezetvédelem. Különösen az élővizeknek a szennyező anyagoktól való megvédése jelent nagy és költséges feladatot. A városi szennyvizek tisztításának legelterjedtebb módja a mechanikai és az ezt követő biológiai tisztítás. Az ehhez szükséges épületek és berendezések viszont horribilis összeget tesznek ki. Kecskeméten a városi szennyvíz a Csukás-érbe kerül, amelyik végül is a Tiszába vezeti. A nyílt csatornát, ahol végighalad a városon, bűzös szag kíséri. A levegőn kívül a Tiszát is szennyezi, amit mutat, hogy a beömlés környékén az élőlények csaknem teljesen elpusztultak. Több mint egy évtizede elhatározás született, mely szerint meg kell oldani a szennyvíz tisztítását. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, az Országos Vízügyi Hivatal és a Bács-Kis- kun megyei Tanács pályázatot irt ki a város mechanikailag1 tisztított szennyvizének elhelyezésére, a természet- és környezetvédelem érdekében, ugyanakkor az élővíznek a szennyező anyagoktól való megvédésére. A műszaki megoldást illetően az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság terveit fogadták el 1968-ban, valamint a bajai vízügyi főiskoláét. Az elképzelések lényege az, hogy a szennyvizet mechanikai tisztítás után öntözésre használják. A MÉM és az OVH állás- foglalása szerint a szennyvíztisztítást és hasznosítást az Észak- Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalatnak, valamint a kecskeméti Magyar-Szovjet Barátság Termelőszövetkezetnek közösen kell megvalósítania. Már három évvel ezelőtt elkezdődött a munka, a befejezésre 1980 után kerül sor. Az elkövetkezendő években végzendő feladatokról együttműködési szerződést írt alá a vállalat és a tsz vezetője. A szennyvíztisztításban új, Közép-Európában még nem használt módszert alkalmaznak. A mechanikai tisztítás után a szennyvizet öntözésre használják, ha erre nincs lehetőség, akkor cellulóznyárerdőbe vezetik. Előfordulhat, hogy az erdő talaja is telítődik vízzel, ekkor • A Magyar- szovjet Barátság Tsz-ben a szennyvíz- elhelyező telep nyomás- központja és az esőztetö öntöző- berendezés. • Az öntözőmű nyomásközpontja. szűrőmezőre engedik a szennyvizet, itt elszivárog, mesterséges tóba jut, ahonnan a félegyházi vízfolyáson keresztül a Tiszába juttatják a teljesen tiszta vizet. A tározótó mellé nyomásközpont épült, amely az öntözéshez szükséges. A mechanikai tisztítómű építése is elkezdődött, amelynek költsége várhatóan meghaladja a 150 millió forintot. Ezzel a berendezéssel naponta 24 ezer köbméter szennyvizet tisztítanak. Mintegy 50 millió forint beruházási költségű volt a szennyvíz- elhelyező és öntözőtelep, amely már egy éve működik, de ideiglenes jelleggel 1973 óta. összehasonlító kísérleteket végez a termelőszövetkezet, mintegy 8 hektár területen, ahol szennyvízzel és ivóvízzel öntöz. Az eddigi megállapítások szerint a szennyvízzel való öntözésnek nincs káros hatása. Nyilvánvaló az is, hogy a Magyar—Szovjet Barátság Tsz területén nem tudnának öntözni, ha ezt a módszert nem alkalmaznák. Így viszont lehetőség nyílik arra, hogy 600 hektáron öntözéses növénytermesztést valósítsanak meg. Jól hasznosul a szennyvíz, az 58 hektárnyi erdőterületen is. A cél az, hogy a Csukás-ér majdan csak a csapadék és belvíz elvezetésére szolgáljon. A megvalósulásig még hosszú idő telik el, egyebek között azért is, mert a városi szenny- és csapadékvizet szét kell választani, több helyen, vagyis két csatornára van szükség. A szennyvíztisztítás Kecskeméten megvalósuló — jelenleg még kísérleti stádiumban levő — módszere viszont országos, sőt európai jelentőségű. A, környezetvédelmi célokon túl az öntözésre, vájó felhasználása egyben gazdaságosságát is jelzi. Cs. I. Formatervezők A szovjet ipari formatervező iskola világszerte elismert. Az ipari formatervezés a népgazdaság minden ágát felöleli: a szállítóeszközöktől és a forgácsológépektől egész a gyermekjátékokig. Az ország művészi forma- tervező irodái a termelőfolyamat aktív részesei. Az ipari formatervező művész például egy új gép formája kialakításánál figylembe veszi az emberi lélektan törvényszerűségeit, igyekszik megteremteni a legjobb munkafeltételeket, ami- mek következtében növekszik a munka termelékenysége. Az ipari formatervezés általánossá válásának hatása óriási. Csupán a le- ningrádi vállalatoknál 20 százalékkal nőtt a munka termelékenysége, a selejt pedig egyhar- madára csökkent az újonnan tervezett gépek beállításával. A Szovjetunióban a művészi forma- tervező irodák tevékenységét a moszkvai Össz-szövetségi Műszaki-Esztétikai Tudományos Kutatóintézet irányítja. Az országban kilenc felsőfokú oktatási intézmény és 40 technikum foglalkozik ipari formatervezők képzésével. (APN—KS.) • Valentyina Tyeliman, a harkovi Ipari Formatervező Főiskola negyedéves hallgatója. (APN- fotó: A. Tilcsinszkogo felvétele — KS.) A TSZ-KONGRESSZUSRA KÉSZÜLVE A sikerek alapja Mindenkor fontos feladatának tekintette az MSZMP, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek szervesen beilleszkedjenek a népgazdaságba és tervszerűen járuljanak hozzá a szocializmus építéséhez. Mindig vallottuk, hogy a tsz nem csupán gazdasági egység, hanem emberi közösség is, és nem csak a terméshozamok növekedése fontos, hanem az emberek élet- és munkakörülményeinek a javulása, művelődése, politikai fejlődése is. Űj paraszti élet alakult ki a tsz-ekben, sőt azt is megállapíthatjuk, hogy a közös gazdaságok új körülményei között a régi értelemben vett paraszt kifejezés használata szinte már teljesen indokolatlan. Az utóbbi években kezdett nagyobb teret hódítani a tudományos és technikai forradalom is a magyar mezőgazdaságban. Ez a folyamat tart ma is. A szövetkezetek nagyüzemi keretei — jelenleg 3370 hektár az átlag terület — módot adnak a korszerű gépek, vegyszerek, termelési eljárások hatékony alkalmazására. Nincs szükség tehát újabb egyesülésekre. Újra biztonságosabban termelhetnek a tsz-ek, és ismét gondolhatnak a célszerű beruházásokra. A tsz-eken belül kialakult munkamegosztás lehetővé és szükségessé tette az emberek specializálódását, azt hogy az egyes munkakörökhöz szükséges szakismereteket jól megtanulják. A gépek, a korszerű berendezések megkönnyítették és termelékenyebbé tették a munkát. Jellemző, hogy ma már a tsz-ek termelési költségeik 60 százalékát ipari eredetű anyagokra, eszközökre fordítják. Tért hódítanak a termelési rendszerek a tsz-ekben, egyre inkább iparszerűvé válik a termelés. Sok összetevője van annak, hogy a közös gazdaságok a IV. ötéves terv idején a mezőgazda- sági termelés együttes 17 százalékos fejlődési ütemét meghaladva — változatlan áron számítva — 23 százalékkal növelték a termelésüket. Közismertek a búza- és a kukoricatermesztésben elért nagy hozamok. Ez tette lehetővé, hogy a kenyérgabona-behozatal feleslegessé vált, sőt a tervidőszak második felében jelentős exportra is lehetőség nyílt. A közös gazdaságoknak is jelentős részük van abban, hogy terven felül több milliónyi sertés került meghizlalásra. Szép eredmény az. hogy az 1970. évi egy főre jutó hústermelés 101 kilóról 1975-ben már 140 kilóra emelkedett! A kétségtelenül számottevő sikerek mellett egyes fontos ellátási cikkek termelésében — mint a tej, a friss zöldség, a cukorrépa, a dohány — a mező- gazdaság elmaradt a kitűzött céloktól. Elmaradt a többi között azért, mert a termelés közgazda- sági feltételei nem ösztönöztek kellően erre. Nem számíthattak a tsz-ek elegendő kézi munkaerőre sem. Egyes növények termelésének a gépesítése viszont nem fejlődött kielégítően. Sőt: több zöldség- és gyümölcsféle termelésének a gépesítése továbbra is megoldásra vár. A szövetkezetek — törvényes lehetőségeikkel élve — a IV. ötéves terv idején 40 százalékkal növelték az úgynevezett kiegészítő tevékenységüket. A tények azt mutatják, hogy a szövetkezetek rugalmasan gazdálkodtak, igyekeztek kihasználni a helyi adottságokat, lehetőségeket és gondoltak a jövőre is. Felhasználható jövedelmük — minden eddiginél nagyobb részét — több mint 25 százalékát fordították fejlesztésre, osztatlan vagyonuk gyarapítására. A termelésfejlesztést segítő állami támogatással és hitelekkel 1971— 1975-ig több mint 53 milliárd forint értékű beruházást valósítottak meg. Felépítettek a többi között 210 szakosított sertéstelepet és 313 szakosított szarvasmarhatelepet. Megfelelően éltek a szövetkezetek a törvényben biztosított működési és gazdálkodási önállóságukkal. Az elért eredményeket azonban elsősorban a párt bevált agrárpolitikája alapozta meg, mely összekapcsolta a szövetkezeti parasztság érdekeit, törekvéseit a terv főbb termelés- politikai célkitűzéseivel, biztosította a megfelelő ösztönző köz- gazdasági feltételeket, a szükséges gépeket, eszközöket, anyagokat a tsz-tagok szorgos munkájához. Az V. ötéves terv az eddiginél nehezebb feladatokat ró a tízekre. Az évi 3,2—3,4 százalék . 5 együttes mezőgazdaságitermelés-» növekedést csak úgy lehet elérni, ha a közös gazdaság ik évente 5—6 százalékkal többel termelnek. Nyilvánvaló, hogy célt csak az erőforrások mint! hatékonyabb hasznosításával ér hetik el. T. B. ■MmM • Raktár és darupálya épül Baján. Folyóparti városban nőttem fel, emlékszem, a velem hasonló korú gyerekekkel órákig figyeltük, mi történik a vízen. Mindig bőven volt látnivaló. Egy-egy délután négy, öt, olykor ennél is több hajó, uszály, vagy csaknem a túlsó partig érő tutaj érkezett. Hozták az élelmiszert, szenet, fát, építőanyagot. A kikötés, az árurakodás, a tutajbontás, a matrózok, rakodók munkája roppant izgalmas és romantikus volt a gyerekszemnek. Mostanában elvétve nyújt ehhez hasonló látványt a Duna vagy a Tisza. Az idén több alkalommal szakemberek is felvetették ezt, persze az előbbieknél sokkal jelentősebb, népgazdaságunkat is érintő ok miatt, ugyanis a viziúton történő teherszállítás a legolcsóbb. Ennek ellenére, mint magyarországi szakaszán bármerre, Bajától Tassig sem hasznosítják kellőképpen a Dunát teherszállításra. A Bács- Kiskun megyét is érintő kérdés tehát az: miként lehetne megfogni a vasúti, vagy közúti teherszállítás során feleslegesen elgurult forintokat? □ □ □ Sándor Béla, a megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetője a következőkről tájékoztatott: — A Bács-Kiskun megyében levő dunai kikötőkből tavaly több mint 896 ezer tonna árut szállítottak el vízi úton, az idén 927 ezer tonnát — magyarázta. — Elsősorban a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság, valamint a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat szállította termékei egy részét a MAHART-tól bérelt, illetve saját uszályokkal. Az elmúlt évben a Bajától Tassig levő dunai kikötőkbe 674 ezer tonna áru érkezett, ebben az évben 715 ezer tonna. A két évet összehasonlító adatok minden bizonnyal a viziúton történő teherszállítás fejlődését mutatják, de arra nem adnak választ, hogy ez a mennyiség valójában sok-e, vagy még mindig nagyon kevés? □ □ □ Dr. Varga Antal, a Bácskai és Duna melléki termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titkára a megyei szállítási bizottság májusi ülésének jegyzőkönyvéből idézett: „...Az ipari és mezőgazdasági termékek szállítása inkább a vasút és a közút felé orientálódnak, jelentős szállítóeszköz-állományt lekötve mindkét közlekedési ágazatnál. Pedig a búza, kukorica, napraforgó. cukorrépa, (amelyet az Ercsi Cukorgyárba lehetne irányítani), gépek, gépalkatrészek, textil, élelmiszer, konzerv, sőt bútor és egyéb más nem romló és nem kényes árut már a víziszállítás felé kellett volna terelni... ” Való igaz, hogy különösen a tetemes mennyiségű áruk elszállítása esetében jó szolgálatot tesznek a MAHART-tól bérelt uszályok, de az már egyáltalán nem biztos, hogy a kisebb tételű, elsősorban» mezőgazdasági termékek is helyet kapnak a vízi szállítóeszközökben. Pedig éppen erre kellene garancia a Duna menti állami gazdaságoknak, termelőszövetkezeteknek, amelyek zöldségfélét, gyümölcsöt is szállíttatnának vízen, csakhogy ehhez mindenekelőtt az lenne szükséges, hogy a kért időpontra a kikötőkben legyenek a megrendelt uszályok... □ □ □ — Apropos: kikötők — fűzte tovább a gondolatöt Krascsenics József, a bajai városi pártbizottság osztályvezetője. — Nyolc-tíz évvel ezelőtt a MAHART eladta a kikötőket, mondván kicsi a teherforgalom, nem kifizetődő, idejüket múlták az úgynevezett kofahajók is, amelyek a Duna menti kisközségekből primőrárut, zöldséget, gyümölcsöt vittek a fővárosnak. Az elhanyagolt, rossz állapotban levő kikötők jelenleg termelőszövetkezetek, vállalatok tulajdonában vannak. Az érsekcsanádi, sükösdi, dus- noki, fajszi, foktői, uszódi, ordasi termelőknek, s velük együtt a közös gazdaságoknak is más a véleményük erről, hiszen az ő pénztárcájuk sínyli a drága gépkocsiszállítást. Csupán egyetlen adat: 100 kilométeres távolságban egy kiló zöldség közúton történő szállítása 6 forintba, vízen ennek egyharmadába kerül. S akkor még nem is szóltunk arról, hogy az uszályon való szállítással a zöldség-gyümölcs megőrzi minőségét, nem úgy, amikor gépkocsi rázza a fővárosig. □ □ □ A bajai híd, s a Tü'rr István- emlékmű között állunk a parton. Hűvös novemberi szél fodrozza a Duna vizét. A híd felől uszály közeleg, farakománnyal. Nemrég indulhatott a kikötőből a határ felé, valamelyik átrakótelepre. A Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság rakodó és hajóüzeméből 76 ezer tonna árut szállítottak el uszályokkal a papíriparnak, gyufaiparnak, farostlemeznek. — A hajóüzemnek öt, hatva- gonos uszálya, egy négy vago- nos kompja és két, egyenként 90 lóerős motoros vontatója van — adta a felvilágosítást, Vári Pál üzemvezető. — Ezenkívül a MAHART-tól hetente bérelünk uszályokat. Más. Duna-parti vállalatoknak, gazdaságoknak az uszályok kölcsönadásáról tehát szó sincs, sőt a bérfuvarozást, a már bajai központú, s csaknem 30 uszállyal rendelkező Magyar Hajófuvarozási Szövetkezet sem vállalja, hiszen évtizedek óta kavicster- melésse' és -szállítással foglalkoznak ... □ □ □ A tervek szerint 1981-ben nyitják meg a Rajna—Majna—Duna- csatornát, amellyel megvalósul az egységes európai víziút. A 13 országot összekötő víziútnak természetesen hazánk gazdasági életében is rendkívül nagy lesz a jelentősége. Ehhez azonban előbb meg kell 'teremteni a viziúton való nemzetközi teherszállítás feltételeit. — A csepeli kikötő tehermentesítésére Győrött és Baján az Állami Termékgazdálkodási Igazgatóság közraktárakat, illetve kikötőket építtet — magyarázta Papp György, a bajai városi pártbizottság első titkára. — Baján a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat május elején adta át rendeltetésének az 1500 négyzetméteres raktárát, melyhez jelenleg még egy, 12 ezer négyzetméteres raktár, s a Dunába benyúló darupálya épül. A tervek szerint a bajai kikötő 1978-tól kapcsolódik be a nemzetközi teherforgalomba. □ □ □ Ez azonban nem segít a Bács- Kiskun megyei ipari üzemek, mezőgazdasági szövetkezetek teherszállításának jelenlegi problémáján. A tény ezután is tény marad: nincs megfelelő kikötő, kevés az uszály, s ennek fejlesztésére jelentősebb megyebeli pénzkeret sincs. Csupán néhány javaslatról, kezdeményezésről adhatunk számot: mint azt már megírtuk, jó lenne a jugoszlá- vokkal megegyezni a Ferenc- tápcsatorna ügyében, s kíváncsian várjuk a Bajai Vízügyi Igazgatóság véleményét, hogy Baja környékén hol lenne érdemes egy nagyobb teherkikötőt építeni. De ez is csupán egy csepp a tengerben... A televízió egyik riportjában láthattuk, Duna menti termelőszövetkezet kikötőt épit Nem valószínű, hogy a viziúton történő teherszállítás feltételeinek megteremtése csakis a vállalatok, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek feladata lenne, mert ez esetben még nagyon sokáig csupán beszélhetnénk ennek előnyeiről... Tárnái Lástló 9 Kavicstermeléssel és .szállítással foglalkozik a hajófuvarozási szövetkezet. (Tóth Sándor felvételei)
