Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-11 / 267. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1976. november 11. A FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEK KONGRESSZUSA ELŐTT (II.) Szolgáltatásaik egyre bővülnek Szövetkezeti mozgalmunknak abba az ágazatába, amelyet jellemzően az általános fogyasztási és értékesítő szövetkeze­tek alkotnak, beletartoznak a takarék- és lakásszövetkezetek is. Ennek a két — nevezzük így — alágazatnak külön-külön választmánya van a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Ta­nácsán belül. Mind a takarékszövetkezetek, mind a lakásszö­vetkezetek működési köre lényegesen eltér egymástól. Fela­datuk jelentősége is indokolja, hogy külön foglalkozzunk ve­lük. Hazánkban jelenleg 347 taka­rékszövetkezet van. A legutóbbi öt év alatt újabb 218 településre terjesztették ki működésüket, ösz- szesen 2772 település tartozik te­vékenységi körükbe. Megnyitot­tak 290 új szolgáltató üzletet is. Jellemzővé vált a betétgyűjtő pénztárak átalakítása teljeskörű szolgáltatást nyújtó kirendeltsé­gekké. A megyében öt év alatt 25 ezerrel nőtt a takarékszövetkezeti tagok száma. A takarékszövetkezetek egyik feladata a betétgyűjtés. 1970-ben 3,7, tavaly viszont már 9,4 mil­liárd forint volt az állományuk. A megyében év végére előrelátha­tóan eléri az egymilliárd forintot. Építési, termelési, áruvásárlási és személyi kölcsönöket nyújta­nak. Kölcsönállományuk az idei év elején meghaladta a 2,3 mil­liárd forintot. Ebből csaknem egymilliárdot tettek ki az építési kölcsönök. Erőteljesen támogat­ják a háztáji és kisegítő gazdasá­gok termelését is. öt év alatt ke­vés híján 1,9 millió esetben nyúj­tottak ilyen célú kölcsönt, együtt­véve 12,5 milliárd forintot. Őt év alatt 840 millió forint kölcsönt folyósítottak a megye takarékszö- vekezetei, jelentős részben terme­lésfejlesztési célokra. A betétgyűjtés és kölcsönfolyó­sítás mellett másféle szolgáltatá­sokat is nyújtanak. Az Állami Biztosító megbízásából szerződé­seket kötnek. Az állatforgalmi vállalatokkal kötött megállapodá­sok alapján kifizetik a felvásá­rolt állatok ellenértékét, foglal­koznak valutabeváltással, totó- és lottószelvények árusításával. Szol­gáltatásaik mind szélesebb kö­rűek és működési körzetük egész lakosságának érdekeit szolgálják. Szocialista szövetkezeti mozgal­munk legfrissebb hajtásai a la­kásépítő szövetkezetek. Hosszabb múltra tekintenek vissza a lakás- fenntartó szövetkezetek, amelyek­hez jelenleg 123 ezer lakás tarto­zik. A megyében 5300 lakás és garázs van kezelésükben. Óvatos becslések szerint az országban 1980 végéig legalább 200 ezerre nő a szövetkezeti lakások száma, a lakásépítő szövetkezetek túl­nyomórészt a városokban működ­nek, minthogy ott honosodott meg a telepszerű építkezés, többszin­tes házakkal. A 423 lakásépítő szövetkezet közül mintegy 100 építkezik nagyközségekben, álla­mi gazdasági és termelőszövetke­zeti központokban. Az ÁFÉSZ-ek november köze­pén megtartandó VIII. kongresz­szusán a takarék- és lakásszövet­kezetek további fejlesztésének feladatai is napirendre kerülnek. Megvitatják, hogy ezek a szövet­kezeti formák miként tudnának még eredményesebben megfelelni rendéltetésüknek. _ G. P. Kísérletek Hosszúhegyen A Hosszúhegyi Állami Gazdaságban több, mint 1100 hektáron ter­mesztenek szőlőt. A napokban fejezték be a szüretet, az idei átlag­termés 53 mázsa hektáronként a tavalyi 78 mázsával szemben. A ta­vaszi fagyok ebben a gazdaságban is csökkentették a termést. Az idén tovább foglalkoztak különböző termésfokozó kísérletekkel. Az egyik az úgynevezett függősátoros művelés. A tavalyi szüret után beszélgettünk dr. Babó Tivadarral ezekről a kísérletekről. O akkori­ban a gazdaság szőlőtermesztési ágazatának vezetője volt. Jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia aspiránsa. Egy évtizede foglalkozik a szőlőtermesztés új módszereivel. Az elmúlt őszön a következőket mondta, mikor kísérleteiről érdeklődtünk. • A tavaszi fagykár ellenére igen szép termést hoztak a kísérleti ültetvény szőlőtőkéi. Képünkön Sziegl Mária, a Hosszúhegyi Állami Gazdaság dol­gozója mutatja a függősátor-műveléses kövidinkát. — A modem nagyüzemi ül­tetvények ki­alakítása meg­teremtette a Szőlőtermesz­tés ben is a gé­pesítés és a kemizálás ha­tékony alkal­mazásának1 le­hetőségeit. Nem egyszer olyan kondí­ciójú ültetvé­nyeket hoznak létre, amelye­ken az úgy­nevezett vege­tatív túlsúly alakult ki. Az ilyen, növény elsősorban lombozatot és Vesszőt hoz. A hagyományos agrotechnikai eljárással erős csonkázással, több kálium műtrágya adagolá­sával, valamint a nitrogéntartal­mú műtrágya csökkentésével a vegetatív túlsúlyt mérsékelhetjük ugyan, de ez egyúttal megszabja az elérhető terméshozamok felső határait is. Olyan művelési mód kidolgo­zása vált tehát szükségessé, amely lehetőséget ad a tőkék na­gyobb leterhelésére, a gépesített metszésre — hangoztatta. Az új szőlőművelési mód, amellyel kísérletezik, tulajdon­képpen hajtástámasztó huzal nél­küli magasművelés, ahol a le- termett, csüngő helyzetben levő vesszők — termőgallyak — gépi visszavágásával tartják fenn azt az egyensúlyi állapotot, amely lehetővé teszi a legmagasabb ter­méseredmény elérését. A kísérle­ti ültetvények az elmúlt eszten­dőben kiugróan magas, 200—250 mázsa termést adtak hektáron­ként, A módszer lehetőséget ad arra. hogy a tőkék terméshoza­mát a biológiailag elérhető ha­tárig növeljék. A napokban ismét felkerestük a lelkes), fiatal kutatót, és az idei tapasztalatairól érdeklődtünk. — Termesztési céljainkat az al­földi üzemeket sújtó, jelentős fagykárok ellenére nagyrészt si­került elérni. Erről azok, akik a kísérleteket személyesen is meg­tekintették, meggyőződhettek. A kísérleti táblák az üzemi ültet­vényeknél — fajtától függően — 10—400 százalékkal, többet te­remtek. Egyéb jelentős Sikerről is beszámolhatok. Az idén mutat­tuk be először a termésszabályo­zásra készített metszőgépünket. Több állami gazdaságba és me­zőgazdasági szövetkezetbe meg­hívtak, hogy nézzem meg; a hosz- szúhegyi kísérleteket miként si­került náluk is alkalmazni. Ve­gyes tapasztalatokat szereztem. Néhány gazdaságban mechanikus módon veszik át a módszert. Gon­doljuk csak végig: a hagyomá­nyos ültetvényeinkben a kézi metszés során az esetleges hibá­kat jól-rosszul, de a következő évben helyreigazítjuk. A gépi metszésnél viszont a terméssza­bályozási érdekében ügyelni kell a munkára, hiszen a tőkéket a termőre fordítás után nem lesz módunk már ..kiigazítani”. Az így kezelt ültetvények helyreiga­zítása nehezebb feladat, mintha elölről kezdenénk az egészet. Azt tapasztaltam, hogy eleve kézi metszésre tervezik a technológiát. Szerintem másutt is lehet al­kalmazni a függősátoros műve­lési módszert. Kétségtelen azon­ban, hogy ez rendkívül nagy technológiai fegyelmet kíván. Sok még a nyitott kérdés. Ami viszont igaz, a helyesen nevelt tőkék jóval többet teremnek, a hozamot géppel szabályozhatjuk, a módszernek köszönhetően a fürtök a napfényben fejlődnek, ezért jobb a must minősége. A fiaital kutató továbbra is op­timista. Hisz abban, hogy a mód­szere alkalmas a terméseredmé­nyek jelentős növelésére. Több gazdaságban ugyanig a hosszúhe­gyi kísérletek bebizonyították lét- jogosultságukat. K. S. Döntött a Legfelsőbb Bíróság Lakásért házasodni ? A férj 72 éves nyugdíjas, az asszony 62 éves volt, amikor új­sághirdetés útján megismerked­tek, rövidesen összeházasodtak, és a „menyecske” beköltözött a férj másfél szobás tanácsi lakásába. Már a mézeshetek alatt annyit veszekedtek, hogy egy hónap múlva különváltak, sőt az asz- szony bontópert is indított. A já­rásbírósági tárgyaláson a férj is kérte a válás kimondását, majd egyezséget kötöttel?^ amely sze­rint a nagyobb szobát'a férfi, a kisebbet az asszony használja. Ezt a megállapodást, végzésével a járásbíróság helyben hagyta, majd ítéletében a házasságot fel­bontotta. A lakáshasználatra vo­natkozó egyezség helybenhagyása ellen azonban a legfőbb ügyész törvényességi óvással élt. Az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a végzést hatályon kívül helyezve, a járásbíróságot új el­járásra, valamint új határozat hozatalára utasította. — A felek idős korban kötöt­tek házasságot — hangzik a ha­tározat. Saját vallása szerint az asszony azért kötött házasságot, mert lakást akart magának sze­rezni, a beteg férjnek pedig gon­dozóra volt szüksége. Az egyez­ség megkötése előtt a férj előbb tiltakozott a lakásmegosztás ellen, hangoztatva: az állandó veszeke­dések betegségére károsan hat­nak. Kétséges tehát, hogy utóbb a megállapodást kellően megfon­tolta-e. A bíróság egyezséget ak­kor hagyhat jóvá, ha az a jogsza­bályoknak és a felek méltányos érdekelnek megfelelő, A járásbí­róságnak az egyezség jóváhagyása előtt tisztáznia kellet volna, hogy a férj milyen betegségben szen­ved, és az együttélés megromlá­sát előidéző állandó nézeteltéré­sek egészségi állapotát valóban kedvezőtlenül befolyásolják-e. Tisztáznia kellett volna azt is, hogy az idős férfinak — betegsé­gére tekintettel — szükség van-e gondozóra és állapotában bekö­vetkezhet-e olyan változás, hogy állandó ápolásra szorul. Ameny- nyiben ugyanis ez a helyzet áll fenn, az egyezség a férj méltá­nyos érdekeivel ellentétes. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az asszony azért ment férjhez, hogy lakáshoz jusson. Az egyez­ség eredményeképpen egyhóna­pos házasélet után ez a probléma megoldódna, a férj viszont elesne attól a lehetőségtől, hogy tartási szerződéssel, vagy más módon, la­kásába gondozót befogadjon. Te­hát a törvényességi óvás alapos és az egyezséget hatályon kívül kellett elhelyezni. Milliónyi tojást importált — feleslegesen A piackutatás elmulasztásának többmilliós kárt okozó súlyos kö­vetkezményeiről hangzott el állás- foglalás a Legfelsőbb Bíróságon. Egy külkereskedelmi vállalat több mezőgazdasági termelő szö­vetkezet közös értékesítő vállala­tával ötmillió darab friss tyúkto­jás behozatalára két évvel ezelőtt importbizományi szerződést kö­tött. Amikor a külkereskedelmi vállalat a behozatali engedélyt megkérte, csak ipari célra, vagy­is tojáspor, tojáslé stb. készíté­sére szolgálót kapott. Az árut át­adásakor ezt a megrendelővel kö­zölték. Az értékesítő vállalatnak azonban élelmezési célokra szol­gáló tojásokra vplt szüksége, ezért a vételárból két és fél millió fo­rintot visszatartott. Az összeg ki­fizetéséért a külkereskedelmi vál­lalat pert indított, míg az értéke­sítő vállalat több mint hárommil­lió forintos kára megtérítéséért viszontkeresetet támasztott. Arra hivatkozott: a behozatali en­gedély kérelmezése előtt az ex­portvállalat elmulasztotta az ál­lategészségügyi hozzájárulás be­szerzését és amikor nem kapta meg — az eredeti szerződéstől el­térve —, ipari felhasználásra szóló engedélyt kért. Ennek kö­vetkeztében hárommillió 330 ezer darab tojást csak igen nagy vesz­teséggel tudtak értékesíteni. A könyvszakértő az értékesítő vál­lalat kárát 3 millió 736 ezer fo­rintban állapította meg, figye­lembe véve, hogy az exportválla­latnak a két és fél millió forintot időközben kifizették. Ilyen körül­mények között a Legfelsőbb Bí­róságnak, ahova az ügy végső fo­kon került, már csak a viszontke­reset felől kellet döntenie. Az ítélet az exportvállalatot kis hí­ján kétmillió forint megtérítés­re kötelezte. A döntés indoklása szerint az exportvállalat megszegte a szer­ződést, mert amikor csak ipari tojás behozatalára kapott enge­délyt, az import lebonyolításáról anélkül intézkedett, hogy erről a megrendelőt értesítette volna. Hibát követett el azzal is, hogy a behozatalt szorgalmazta és ipa­ri tojás importjára kért engedélyt, holott nem erre szerződött. Ehhez járul, hogy — saját előadása sze­rint — nem tudott arról, hogy az állategészségügyi hatóság abban az időben étkezési tojás behozata­lát nem engedélyezte. A beállott zavarokat és hátrányokat ezzel alapvetően ő okozta. De a másik fél tevékenysége is hozzájárult, hogy a népgazdaságot mintegy hárommillió tojás értékének meg­felelő kár érte. Szakértői véle­mény szerint ugyanis a szerződés- kötés idején a belföldi piac any- nyira telített volt tojással, hogy az értékesítő vállalat irreálisan nagy mennyiség importálására szerződött. Ezenkívül nem tett eleget az elvárható kárenyhítési kötelezettségének sem. Mindeze­ket figyelembe véve, a Legfelsőbb Bíróság a kármegosztás elvét al­kalmazta. H. E. Mintegy két és fél évtizeddel ezelőtt, a „műanyagkorszak” haj­nalán úgy tűnt, hogy a szinteti­kus készítmények fokozatosan ki fogják szorítani a gyapotot, gyap­jút, tollat és pelyhet. Mint tud­juk, ez nem történt meg, sőt vi­lágszerte egyre erőteljesebb a természetes nyersanyagokhoz va­ló visszatérés tendenciája. A toll és pehely esetében ezt az magya­rázza, hogy hozzájuk hasonló jó hőszigetelő anyagot máig sem si­került találni, olyat, amely nem akadályozza a test pórusai­nak lélegzését, hőcseréjét, és mégis megfelelően könnyű. A természet „konstruálta” liba- és kacsatoll felépítése ugyanis olyan, hogy annak zászlói apró horgok százaival kapcsolódnak egymás­hoz, rendkívül nagy felületet al­kotva, s a zászlók között kis hő­szigetelő levegőkamrák vannak. A pehely még a fedő- és fonaltoll- nál is több levegőt tartalmaz, te­hát ideális hőszigetelő. Toll-történelem Tollal töltött ágyneműt a hűvö­sebb éghajlat alatt élő germán törzsek használták először. Azt megelőzően fej párnájukat szőrrel tömték ki, és állatbőrökkel ta­karóztak az emberek. A ludat egyébként már időszámításunk előtt négyezer esztendővel házia- sították a babilóniaiak és az egyiptomiak, a kacsa megszelídí­tésére pedig kb. két évezreddel ezelőtt került sor. A régi germá­noktól vették át a toll és a pe­hely megfelelő arányú keveréké­vel töltött ágynemű használatát a rómaiak, majd Európa többi népei. A mérsékelt és hideg égövi or­szágokban élő emberek napjaink­ban is legszívesebben pehelypap­lannal takaróznak és tolipárnán alszanak. Persze vannak kivéte­lek is, olyan országok, ahol in­kább vatta- és szőrpaplanokat használnak, darált tiyúk- és csirketollal töltik meg a vánko­sokat. E helyeken állatkínzásnak tartják, szigorúan büntetik a liba- és kacsatépést (a toll és pehely importját azért hallgatólagosan tudomásul veszik). Kivitel minden mennyiségben ..... Hazánkban és a környező kö­zép-európai országokban nincse­nek ilyen megszorítások, évszá­zadok óta folyik a víziszárnyasok tépése. Innen kerül a világpiacra a legjobb minőségű pehely és toll. Néhány ázsiai ország — a Kínai Népköztársaság, Vietnam, Tajvan, Burma, Thaiföld — jóval több tollat termel ugyan, mint a kö­zép-európai országok, de kereske­delmi szempontból értéktelenebb, gyenge minőségű, osztályozatlan tarka tollat és pelyhet exportál­nak csak. A magyar pehely, sőt a toll is világmárka rangot szerzett. Sok előnyös tulajdonsága van, melyek közül legfontosabb a nagy rugal­masság és a fürtösség. Rugalmas­ságát még tizenöt-húsz év múltán is jól tartja a magyar toll. A toll értékét egyébként a színe és a pihék részaránya határozza meg. Legértékesebb a fehér, közel 100 százalék pehelytartalmú toliáru. Ezért háromszor-négyszer annyit adnak a világpiacon, mint az ázsiai országok tollal kevert szí­nes pehelyárujáért. Itt említhet­jük meg, hogy a baromfifeldolgo­zó vállalatokhoz tartozó hazai toliüzemekben sokféle tolikeve­réket „mixelnek” az erre a célra szolgáló gépek segítségével. Az importőrök között az NSZK áll az első helyen, évente kb. 10 ezer tonna tollat vásárol külföld­ről. Utána Japán következik, majd az Egyesült Államok - és Franciaország. Az USA-ban a tollfeldolgozó ipar eddig nem ta­pasztalt konjuktúrára számíthat, olyan nagy igényeket támaszt a hadsereg (védőruhák, hálózsákok stb.), valamint az alaszkai olaj­kutató és távvezetéképítő munká­sok védőruháit gyártó ipar. A „pennatoll” és társai A nemzetközi kereskedelem a dísztoliakra és a tolihulladékra is igényt tart. Legkapósabbak a libadísztollak. Köztük van a liba combjáról, válláról tépett toll, va­lamint a levágott libák farok- és szárnytollai, s az elsőrendű eve­zőtollak, amelyeket még ma is „pennatoll” néven hoznak forga­lomba (sok évszázadon át, amíg a fém írótoll használata el nem terjedt, ferdére metszett végű lúdtollal, pennával írtak őseink.) A kacsa szárnytollaiból készül a „tűtoll”, amelyből finom por­celánfestő ecsetnyelet gyártanak. ,A kakas nyakát, hátán levő toli­ból toliporolót kötnek. A fekete faroktollat, amelyet a háború előtt kalapdísznek használt a hírhedt csendőrség, most külföl­dön értékesítik, főleg Ameriká­ban. A pulyka csípő- és háttolla, szárny- és faroktolla szintén dísz- toll-alapanyag. A forgalomba ke­rülő úgynevezett „marabu”-tol- lak a fehér pulykák csípőjén nő­nek. Keresi a külföldi dísztoll- kereskedelem a, fácán 30 centi­méternél hosszabb faroktollát is. A tolihulladék sem megy ve­szendőbe, toll-lisztet gyártanak belőle, amelynek fehérjetartalma csak tíz százalékkal kevesebb, mint az értékes állattápé, a hal­liszté. Az északi államokban a csekély értékű hulladéktollat — főleg a tyúk- és csirketollat — bútorok kárpitozására, ajtók, ha­jók hang- és hőszigetelésére vá­sárolják. Talán kevesen tudják, hogy toliból készült a horgászat­ban használt „műlégy” is. B. I. • Az osztályozott toliféleségeket nagy teljesítményű tollkeverő gép segítségével keverik össze a kecskeméti toliüzemben, műszakonként 250—260 mázsát. (MTI-fotó — Kozák Albert felvétele.) Berendezés a jégkéreg megszüntetesére az utakon A Szovjetunióbeli távol-keleti tudományos központ keretein be­lül tevékenykedő talajbiológiai intézet szakemberei olyan beren­dezésit alkottak, amelynek segít­ségével előre megjósolható az utakat borító jégkéreg kialakulá­sa. A készülék voltaképpen egy sízignalizátor, amely elemzi az út­felület állapotát, a légköri viszo­nyokat és egyéb tényezőket, és jó pár órával a jégkéreg kiala­kulása előtt már figyelmezteti az útépítőket a veszélyre. A figyelmeztetés után eltelt órák alatt el lehet juttatni a ve­szélyeztetett utakra azokat a gép­kocsikat, amelyek a jégképző- dést megakadályozó keveréket szórnak az útfelületre. Az „örökéletű” toll • Szövetkezeti lakótelep a kecskeméti Műkertvárosban

Next

/
Oldalképek
Tartalom