Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-28 / 282. szám

% 4 • PETŐFI NÉPE • 1976. november 28. A TSZ KONGRESSZUSRA KÉSZÜLVE MÁR MOST JELENTHETJÜK A KARÁCSONYI HALVÁSÁRRÓL NINCS AZ A HÁZIASSZONY a megyében, vagy akár az országban, aki nem ismerné, s ne használ­ná konyhájában a kecskeméti UNIVER Szövetke­zet hetényegyházi üzemében gyártott és méltán népszerű, közkedvelt Piros Arany elnevezésű, pri- tamin paprikából készülő ételízesítőt. Az említett szövetkezet 1969 óta foglalkozik ennek a gyártásá­val, egyedül az országban. A gyártást kísérletezés és próbagyártás előzte meg, s mivel ezek sikeresek voltak, a szövetkezet a megyei tanács vb mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályától engedélyt kapott a nagyüzemi előállításra. A Piros Arany három változatban készül: cse­mege, csípős és nagyon csípős. Nyolcvan és száz­hatvan grammos tubusokban kerül forgalomba. Az ételízesítő előállításával foglalkozó szakközle­mény, szakirodalom nincs, a szövetkezet erre a ter­mékére azonban mégis megkapta a Kiváló Áru megkülönböztető jelzést, amit — tegyük hozzá — megérdemelt. A Piros Aranyat, mint említettük, pritamin paprikából készítik. A félkész terméket ez üzem udvarán 230—300 literes tartályokban tá­rolják, s ezekből esetenként, de még a gyártás, vagyis a tubusok töltése előtt mintákat küldenek a Megyei Élelmiszer Ellenőrző és Vegyvizsgáló In­tézethez, bakteriológiai vizsgálat céljából pedig a megyei állategészségügyi állomáshoz. Ezeken túl azonban a már megtöltött tubusokból is mintát vesznek, mielőtt átadnák azokat a kereskedelem­nek. Ez a mintavétel is csak esetenként történik. Így fordulhatott elő, hogy az 1975-ben tubusoll Piros Aranyból több, mint 200 ezer darab megrom­lott. Erről a tényről közérdekű bejelentés alapján szerzett tudomást a Bács-Kiskun megyei Népi El­lenőrzési Bizottság, amely kivizsgálta az ügyet. A vizsgálat során érdekes dolgok derültek ki. Így többek között az. hogy 1975 májusában a konzerv­üzem dolgozói észlelték az egy hete, vagy alig né­hány napja gyártott 80 grammos Piros Aranynál, hogy a tubusokban levő ízesítő gázosodik, felpuf- íad, majd szétdurran. Ugyanakkor ebből a gyárt­mányból már jelentős mennyiséget átadtak a ke­reskedelemnek, s jött a jelzés, hogy a boltok pol­cain is egymás utón „felrobbannak” a tubusok. Emiatt a kereskedelem közel 74 ezer tubust kül­dött vissza az UNIVER-nek. MIT CSINÁLTAK a szövetkezetben? Először is a további gyártást és a szállítást is leállították. Belső vizsgálatot folytattak, de nem találtak ma­gyarázatot. a kereskedelem minőségi kifogásaira. Az Élelmiszer Ellenőrző és Vegyvizsgáló Intézettől kértek véleményt, ahonnan hamarosan meg is ér­kezett a válasz, hogy a Piros Aranynak ez a tétele (a 200 ezer tubus és a még be nem töltött 70 má­zsa massza) nem felel meg a szabványnak, eltérés van a sótartalom és a nátrium-benzoát (tartósító­anyag) arányai között. A KÖJÁL-ho&> már nem mentek el, hanem az üzemvezető 1975. július 22-én — már a vizsgálati eredmény ismeretében — írás­ban utasította beosztottjait, hogy folytassák a tu­busolást és a szállítást. A visszaküldőn tubusokat kinyitották, kiengedték belőlük a gázt, uj dátumot ütöttek rá, becsavarták a kupakot és irány vissza a boltokba. Meg kell jegyezni, hogy ezt „csupán” néhány ezer darabbal tették meg. Nem volt könnyű dolga az ellenőröknek, ami­kor arra kerestek választ, hogy vajon hány tubus­sal gyártottak ebből az ízesítőből, azoknak mi lett a sorsa, hány van a kereskedelemben, hányat küld­tek vissza onnan és hányat dátumoztak újra az UNIVER-nél? Az anyagkivételezési jegvek szerint ugyanis 238 ezer 621 darab tubust adtak ki. Vi­szont a félkészáru raktárnapló szerint ettől 8498 darab csemege és 14 ezer-600 darab csípős tubussal kevesebb van. A később készített leltárgyűjtő sze­rint azonban készletbe vettek 214 ezer 100 tubust töltve, üresen pedig 33 ezer 268 darabot. Ez a ket­tő összesen 247 ezer 369 tubus... Egyetérthetünk a népi ellenőrök megállapításával, miszerint a nyilvántartás megbízhatatlan az UNIVER konzerv­üzemében. MI TÖRTÉNT a boltokból visszaküldött mennyi­séggel? Már természetesen annak a néhány ezer­nek a kivételével, amelyet újra visszaküldött ne­kik a szövetkezet. Azokat kibontották, a masszát összegyűjtötték, hozzá csapták a 70 mázsa még fel nem dolgozott masszához és a tubusokat pedig ki­mosták. A teljes készlet jelenleg érték nélkül van nyilvántartva az üzemben. A könyvelést úgy vé­gezték el, hogy a jelentős értéket képviselő, vi­szont érték nélkül nyilvántartott nyersanyaghoz oda írták: megfigyelés alatt. Mégis mennyit ér ez az „értéknélküli” termék? Anélkül, hogy részleteznénk a tubusolt, a vissza­vett, a félkész stb. tételeket elmondhatjuk, hogy bizony komoly összegről van szó: 655 ezer forint­ról. A teljes kár mégsem ez, hiszen a masszát ál­lati takarmány céljára eladhatja a szövetkezet. A kimosott tubusokat újra töltheti jó minőségű és a megszokott, kifogástalan ízesítővel. Ezek va­lamit visszahoznak a szövetkezetnek. De amit pénz­ben nem lehet kifejezni, az a vásárlók, a kereske­delem megingott bizalma. Nem kétséges, hogy ez­után árgus szemekkel figyelik a polcokra helyezett Piros Arany tubusokat, hogy nem puffadnak-e, nem kell-e újabb robbanástól tartaniuk. Reméljük, hogy az UNIVER vezetése tanult a mulasztások­ból. Mert, hogy volt egy sor mulasztás, az két­ségtelen. Méghozzá elég súlyos mulasztás, a fele­lőtlenségről nem is beszélve. A NEB FELHÍVÁSÁRA fegyelmi vizsgálatot folytattak le a konzervüzem Vezetője ellen, akik­nek a nevét csupán azért nem írjuk le. mert je­lentős érdemei vannak az UNIVER Szövetkezet közkedvelt tubusos kréméinek előállításában, s egyébként is folyamatban van nyugdíjaztatása, hi­szen a 60. évét régen betöltötte. Arról nem szólva, hogy nem egyedül ő a ludas az ügyben. Az UNI­VER salamoni döntést hozott- az üzemvezetőt ala­csonyabb munkakörbe helyezi, ő lesz az üzemve­zető-helyettes. Ennek a határozatnak a végrehaj­tását azonban hat hónapi próbaidőre felfüggesztet­te. Ugyanakkor nyolcezer forint kártérítés megfi­zetésére kötelezte, ami egyenlő az illető egv havi fizetésével. Gál Sándor NEB-vizsgálat a Piros Aranyról NEM MIND ARANY, AMI PIROS! MEGROMLOTT 200 EZER TUBUSSAL — FÖLROBBANT A KIVÄLÖ ÁRU Vajon megismer-e a kisfiam Mai Van Thieu Hanoiban vé­gezte a közgazdaságtudományi egyetemet. Egy ideig tanársegéd volt. Három évvel ezelőtt ösztön­díjat kapott, Magyarországra uta­zott és a nyelvvizsga sikeres le­tétele után elkészítette kandidá­tusi értekezését. A dolgozat té­mája: A mezőgazdaság állami támogatásának módszerei. Való­színűleg jövő év februárjában védi meg a disszertációt. A Kiskunhalasi Állami Gazda­ságban beszélgetünk a vietnami fiatalemberrel, aki kéthetes ta­pasztalatcserére jött a mezőgaz­dasági nagyüzembe. — Mién éppen ezt a témát választotta? — Hazámban egyik legnagyobb gond a mezőgazdasági termelés fejlesztése. Északon 1958-tól 1961- ig nagyrészt befejeződött a me­zőgazdaság szocialista átszerve­zése, jelenleg 96,5 százalék a szocialista szektor aránya. Sajnos, a folyamatos háború miatt csak kis szövetkezeteket tudtunk lé­tesíteni. E/.ek átlagterülete alig 100—200 hektár. Ekkora gazda­sagokban nehezen korszerűsíthető a termelés, a nagyobb teljesít­ményű gépeket nem lehet alkal­mazni. Még 1968-ban beléptem a párt­ba. Nemrég a Vietnami Dolgozók Pártjának központi lapja. a Nhan Dán közölte. a december közepén sorrakerütő IV. párt- kongresszus téziseit. A dokumen­tum a sokféle tennivaló közül ki­emeli a mezőgazdaság fejleszté­sét. — Milyen főbb feladatokat je­löl meg a párt a háború után ki­alakult bonyolult helyzetben? — A könnyebb megértéshez utalnom kell arra, hogy délen még hátravan a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Itt, csak a Nemzeti f'elszabadftási Front csapatai által tartósakban meg­szállt területeken próbálkoztak szövetkezetek alakításával. Az általános fejlesztés érdeké­ben tehát északon érdemes a ki­sebb szövetkezeteket egyesíteni, a fejlettebb technológia meghono­sítása érdekében. Délen pedig — ahol sokkal jobbak a talaj- és éghajlati viszonyok a mezőgazda- sági termelés fejlesztésére — olyan nagyüzemeket kívánunk létrehozni, amelyek vonzóak lesz­nek parasztságunk számára. Északon gyakori az árvíz, hátra­van a folyók szabályozása, sok kárt okoznak az ismétlődő viha­rok. Délen kevesebb az ilyen gond. Ezért pártunk igen fontos feladatnak tartja ezen a vidéken fejleszteni a mezőgazdasági ter­melést. — A magyarországi tapasztala­tokat lehet-e hasznosítani az Önök országában? — Véleményem szerint igen, számunkra felmérhetetlen kincset jelent a szocialista országok se­gítsége. Elkészítettük a II. öt­éves tervünket 1976-tól 1980-ig terjedő időszakra. A békés épí­tőmunka során egyik fontos fel­adat az élelmiszerellátás javítása. Ennek alapja a termelés fejlesz­tése. Lehetőségünk van — főként délen — újabb 3 millió hektár szántóterület hasznosítására. Észa­kon kiaknázatlan ásványi kin­cseink vannak, 3 ezer kilométer hosszú tengerpartunk pedig a halászat és az ezzel összefüggő ipari tevékenység fejlesztését in­dokolja. — Gyakran gondol az ottho­niakra? — Igen, ez természetes, hiszen bombazápor közepette jöttem el Hanoiból, azóta hazámba már béke honol. Alig várom, hogy ha­zatérjek, és én is bekapcsolód­jak az újjáépítésbe. Vár otthon a feleségem, aki tanítónő, és a kis­fiam. Kicsit elérzékenyül. Nálunk most aratják másod­szor a rizst. A kisfiam három­éves volt, amikor utaljára lát­tam. jelenleg hat esztendős. Va­jon megismer-e? K. S. Mit adnak a közös gazdaságok • Harmadik országos kongresz- szusukra készülnek a mezőgazda- sági szövetkezetek és a halászati szövetkezetek. Ez év december 14-én és 15-én mintegy 500 kül­dött vitatja meg Budapesten a tsz-mozgalom legfontosabb, idő­szerű kérdéseit. A tapasztalatokat, a véleményeket, a különféle ja­vaslatokat összegyűjtő és értékelő munka hónapok óta folyik. Valamennyi tsz-ben, szakszö­vetkezetben, halászati szövetke­zetben és szövetkezeti társulásban megvitatták a Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsa által aján­lott kongresszusi beszámoló ter­vezetet, sok ezren véleményt nyil­vánítottak, észrevételeket fejtet­tek ki és javaslatokat tettek. Ma­gasabb szinten — többféle ta­pasztalat birtokában — elvégez­ték ugyanezt a munkát a megyei, illetve a területi küldöttgyűlé­sek is. A decemberi kongresszus nem­csak a tsz-ek működése, gazdál­kodása. fejlődése szempontjából nagy jelentőségű. Egész társadal­munknak nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek, töretlenül, egészsé­gesen fejlődjenek. Ezek a szövetkezetek' közvetle­nül hatással vannak 800 ezer csa­lád —, mintegy 2 millió ember — életére. Tevékenységüktől, gaz­dálkodásuktól, eredményeiktől lügg á közös munka körülmé­nyeinek, a személyes jövedelmek­nek az alakulása, a tagok emberi, közösségi fejlődése és művelődése. • A tagok többnyire ismerik saját szövetkezetüket. Véleményt formálnak azonban a közös gaz­daságokról azok is, akik falun laknak; de már nem a mezőgaz­daságban. esetleg nem is falun dolgoznak. A városi emberek is értesülnek a szövetkezetek mun­kájáról és sajnálatos, hogy nem mindig a valóságnak megfelelően. Éppen ezért érdeke mindany- nyiunknak, hogy a tsz-ekről nyert információink, értesüléseink iga­zak, pontosak, legyenek, hiszen csak így tudunk helyes véleményt formálni. Az első és a legfonto­sabb: sohasem szabad bizonyos — elszigetelt — jelenségek alapján általánosítani. És sohasem csu­pán a felszínt, a tüneteket kell észrevenni, hanem a mélyebben fekvő okokat is. Így — a tények, az igazság erejével — vehetjük elejét a káros hangulatoknak. Így szolgálhatjuk a munkás-pairaszt szövetség erősödését is. « Hazánkban 1462 tsz. 123 szak- szövetkezet, 19 halászati tsz, 266 szövetkezeti társulás működik. Tagjaik száma eléri az egymilliót. E szövetkezeti kereteken belül mintegy 640 ezer aktív dolgozó tevékenykedik: 6 millió hektárnyi földterületen 110 milliárd forint értékű eszközökkel évente 130 milliárd értékű terméket állít elő. A közös gazdaságok szervezik és segítik 800 ezer háztáji gazdaság termelését is. A mezőgazdasági szövetkezetek közös gazdaságai éa társulásaik állítják elő a mezőgazdasági ter­mékek 60 százalékát. Viszont je­lentős szerepük van abban is, hogy a tsz háztáji és a szakszö­vetkezetekbe tömörült parasztok gazdaságai a mezőgazdasági ter­mékek 20 százalékát adják. Ezek az arányok meghatároz­zák egyben azt a fontos szerepet is, melyet a mezőgazdasági tsz-ek a lakosság ellátásában, az ipari nyersanyagok termelésében és az exporttervek teljesítésében betöl­tenek. Ismeretes, hogy a magyar mezőgazdaság a lényeges, és a legfontosabb élelmiszerekből nemcsak a lakosság ellátását biz­tosítja, hanem a népgazdasági ex­port 22—23 százalékát is adja. Sőt az export részesedése a fej­lett tőkés országok viszonylatá­ban általában meghaladja a 40 százalékot. Az Olaszországba és a Nvugat-Németországba irányuló exportunknak pedig több mint 60 százaléka mezőgazdasági és élel­miszeripari termékekből áll. Ha­zánk ma kétszer annyi élelmiszert exportál, mint tíz évvel ezelőtt. • Mezőgazdaságunk ma keve­sebb emberrel, kisebb termőterü­leten 45—50 százalékkal több ter­méket ad, mint tíz-tizenkét évvel ezelőtt. Gzadaságilag is kifizető­dőnek bizonyult tehát falun a szocialista nagyüzemek létreho­zása. fejlesztése. Jól szolgálják egész társadalmunk érdekét, elő­segítik életszínvonalunk emelke­dését és lehetővé tették az új pa­raszti életforma kialakulását. T. B. • Finom falatok — egyelőre akváriumban. • Á bal oldali képen: ahol rendszeres az árusítás ott a hal is kelendőbb. negyedében 600 vagon halat vá­sárolhat fel az állami gazdasá­goktól, a mezőgazdasági és ha­lászati termelőszövetkezetektől. Ezzel együtt, az idén 1400 vagon hallal gazdálkodhatnak, mintegy 150 vagonnal többel, mint egy évvel korábban. Hal tehát lesz bőven, ami azért is fontos, mert köztudott, hogy decemberben, karácsony előtt ugrásszerűen megnőnek az igények. Az ünnepi asztalról nem hiányozhat a rántott hal. vagy a halászlé. A fogyasztók igen sokszor mégis hiába kere­sik a hozzávalót. Ennek egyik oka, hogy országszerte kevés a halat árusító szaküzletek száma, egyes helyeken pedig hónapszám üresen állnak az akváriumok, mivel a kiskereskedelem, a ma­gas vízdíjak miatt nem találja gazdaságosnak az üzemeltetésü­ket. Egyebek között azért is fogy kevés hal. A tájékoztatón azt ígérték, hogy utánanéznek en­nek is. A vállalat megyei fiók­üzletei máris felkészülten vár­Nagyobb választék olcsóbb árak Ha az ember végignéz a fo­lyók partján sorakozó hor­gásztanyákon és szép nyári estéken beszív­ja a nyílt tű­zön, bogrács­ban rotyogó halászlé pom­pás illatát, azt hihetné, hogy halevő nemzet vagyunk. Az adatok azon­ban mást mon­danak. Az egyetlen baja város kivételé­vel — ahol a 30 kilót is meg. haladja az egy főre eső hal- fogyasztás — az országos át­lag nem éri e). még a fejen­kénti 3 kilót sem. Ha ehhez még hozzátesz- szíik, hogy ná­lunk évente 70 kiló hús fogy. fejenként szá­mítva, és eb­ből mindössze 3 kilót tesz ki a hal — bele­értve a kon- zerveket is —. akkor érdemes eltűnődni táp­lálkozási szo­kásaink sajná­latos egyhan­gúságán. Annál is in­kább, mivel a hal magas bio­lógiai értéke és alacsony zsírtartalma miatt, a diétá­zók és a feles­leges kilóiktól szabadulni kívánkozók kedvelt csemegéje lehetne. Arra sem lehet panasz, hogy nincs belőle elegendő. Az ország hal- ellátásának gazdája, a Halérté­kesítő Vállalat nemrég sajtótá­jékoztatót tartott, amelyen Ács István igazgató örömmel számolt be az idei jó „fogásokról”. Bő­séges „aratással” járt a tavak őszi lehalászása. Ennek követ­keztében a Halért az év utolsó • Pontyhajó a Dunán. Ebben tárolják a szállításra váró élőhalakal. • Balra: a bajai halászoknak is jelentős részük van abban, bo(9 több, kifogástalan minőségű hal juthat a fogyasztók asztalára. (Kotroczó István felvételei.) ják az ünnepeket. A várható ke­resletet a kiskereskedelemmel és a vendéglátó iparral közösen egyeztették. A kiszállítások üte­mezéséről pontos forgatókönyvet készítettek. A karácsony előtti hetekben 100 vagon élőhalat szállítanak a boltokba, 10 száza­lékkal többet, mint tavaly ilyen­kor. Ahol még ez sem fedezné a keresletet, elegendő tartalék áll készen az utánpótlásra. Több he­lyen — így megyénkben is — tervezik halsátrak felállítását a nagyobb áruházak előtt és sza­badtéri árusításokat is rendez­nek. A mennyiség mellett érdemes szólni a választékról is. Koráb­ban a hazai forgalom 95 száza­lékát a ponty tette ki, az elmúlt években viszont megkezdődött az úgynevezett növényevő halfaj­ták — az amur, a márvány — és ezüstponty, ez utóbbi két hal busa néven ismeretes a fogyasz­tók körében —, tenyésztése. A vásárlók azonban még nem ba­rátkoztak meg túlságosan egyik­kel sem, talán mert keveset tud­nak róluk. Nem árt megjegyez­ni, hogy amíg a ponty zsírtar­talma 15 százalékos, a növény­evő halaké 2—3 százalékqs mindössze. Kitűnő az ízük, de csak sütésre alkalmasak, halász­lét nem lehet főzni belőlük. Egy jó hír a háziasszonyok­nak. Decemberben az eredeti áraknál hat forinttal olcsóbban árusítják a ponyt kilóját. Aki másfajta halat szeretne, annak sem lesz oka a panaszra. A vá­sárlók körében kedvelt tengeri halakból 50 vagonnal, a tonhal­ból 30 vagonnal juttatnak a bol­tokba decemberben. A téli hó­napok slágere a pácolt, göngyölt hal, amely a korábbi hónapok? ban nem egyszer hiányzott az üzletekből. Ebből az év hátralevő heteiben mintegy 30 vagon vár szétosztásra. Az elmondottak alapján min­den remény megvan arra, hogy a karácsonyi halvásár, az ünnepi áruellátás kiegyensúlyozott, za­vartalan legyen. Reméljük, az is lesz. V. Zs

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom