Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-28 / 282. szám
MŰVELŐDÉS •IRODALOM . MŰVÉSZET ANTALFY ISTVÁN A táj fölött Kidőlt az óriási fa. Küszöbömre szórta levelét. Elnémult órák. Diszharmónia. Ki játszotta a holtak szerepét? Kém kiabálok eszelősen, öröktől fogva így kell lenni; Hullámok csapkodnak előttem. Elfelejteni, Megteremni. Belepnek árnyak, levelek, emlék emléke. Meg a köd. Egy görnyedt hátú üzenet s arcod a táj fölött... RÚZSA ENDRE Örök bújócska Ne keress engem a múltban; nem éltem — el sose múltam. Ne keress engem a mában; nincs-lepke lapul e bábban. Ne keress majd a jövőben; keress egy fonák-időben, egy soha-valóra-váltban, egy soha-el-nem-jövőben! SZÉCSI MARGIT Pillanat-ének Láthatatlan vadgalamb rivall. Forrás cseppen, fekete a zöld. Hideg moha kék molyhaival játszadozik a fiatal Csönd. Testemen s az erdő sejtjein úr az alvajáró értelem. Ez a hely a Jelen Pillanat, miből én is folyton vétetem. Tudom én hogy nagyszerűt sugall, én vagyok csak arra képtelen. Óriás karácsony-ágain terveink kápráznak félszegen. Diószegi Balázs raji£ ISZLAI ZOLTÁN Fénykártyák Hátam mögött és hátatok megett az emlékezés pontozott kártyái. Mozognak. Értem surrogásuk. Remegve hallom s akaratlan látom: jövendőm lapja bízón fölbukik... Jövőm, az emlék? Horpadó lemez és száraz ponttá szikkadva a fény. TÁRNÁI LÁSZLÓ elindulsz pedig nincs dolgod senki nem emlékszik rád felemeltél valakit felemelkedett megérkezel a huszonötödik órában görcsösen kapaszkodsz rácsaidba nagyapád csontjait szétrágta az idő a dolgok rendjét fel lehet cserélni előbbre csavarod az órád . hogy le ne késs visszafelé lábad nyomát őrzi-e még a fű a hó hol ismerik szokásaid járt-e erre valaki aki felemelt 0 Borza Vera grafikája: Alom. Aszalós Endre művészet- történész Schéner Mihály kecskeméti kiállításának megnyitóján a megyei művelődési központban definíció értékű mondatokban beszélt a mai magyar képzőművészetben egyre erőteljesebben létező, noha „iskolát nem képező”, „egymástól szinte függetlenül alkotó” művészek csoportjáról. Az összetartozás alapja, úgymond, csupán egymás kölcsönös . A' megbecsülése, és ennek alapja, hogy ihlető forrásuk a népművészet, méghozzá oly módon, hogy nem az imitáció szintjén merítenek a tiszta forrásból. Két jellegzetes képviselője ennek az iskolátlan iskolának (talán a szabadiskola a helyes kifejezés) Schéner Mihály és Kátai Mihály. Játék és zománc • Pásztorok III Schéner Mihály fafaragása. Schéner „S druszája Mihályka angyal őrzi önt piros fakarddal én meg verssel, s ami ritka: itt vagyok meghumorítva." Ez az egyetlen strófa Nagy László, Schéner Mihálynak küldött verséből a tréfa szívből jövő találékonyságával jellemzi a festőművész munkásságát. íme, a mai magyar költészet kardos angyalhoz hasonlatos mestere is jókedvre derül Schéner képei, játékfigurái láttán, s ő, aki „Halállal élek, nem kenyérrel” — hirdeti, ebben az esetben még elkomolyodni sem tud. Mert nem is kell. Schéner Mihály művészi magatartásának alapállása a felhőtlen derű. A korcsmáros felügyelete alatt óvatos békességben együtt iddogáló pandúrokat és betyárokat fest meg, aztán külön-külön is mindkét fajtát, népi játékokat (Pieter Brueghel után kissé zavarosan), mézesbábszerű huszárokat, huszárosán hetyke mézesbábfigu- rákat... halmoz tehát derűt a derűre. S ezt helyesen tenné a tragikumra oly megkérdőjelezhetően fogékony képzőművészeti jelenkorban, ha tisztán tennéTiszta, akkor ha stúdiummunkaként alámerül a folklórba, s úgy farag hibátlanul ütőfigurákat fába, amint az a népi mesterektől megtanulhatja bárki, akinek szíve és keze van hozzá. Még tisztább és érthetőbb a szándéka, hogy évtizedes rajztanári tapasztalat birtokában a természeti anyagokból szellemes gyermekjátékokat konstruál, mintegy a műanyagjátékok gépiességét ridegségét és túlburjánzását kívánta vészjelezni. De mint festő, bár ötletei frappánsok, rajza nagyvonalú, felületmegmunkálása elnagyolt, színben ritkán vonzó, s gondolatilag, bizony a jóízű anekdótá- zás szintjén marad. • Vándorkomédiások. Részlei Kátai Mihály domborművéből. Kátai Schéner számos más alkalma-* zott technikája mellett tűzzománc ábrázolatokat is készít, a másik Mihály, Kátai viszont bár igen sok hagyományos és ritka eljárásban fejezte már ki festői énjét, úgyszólván kizárólag tűzzománcairól ismert. A Magyar Nemzeti Galéria érdekes kezdeményezésként nemrég indult Műhely” sorozat keretében rendezett kiállításán is Betyár és paraszt. Schcner Mihály festménye. zománccal díszített szobrokat és domborművekkel vonult föl csak nem kizárólagosan a budai vár egyik termében. A tűzzománcból megmosoly- gott kísérletezés helyett néhány év leforgása alatt „Ügy” lett a hazai képzőművészetben, amint ezt például a Népszabadság 1976. november 12-i számában P. Szűcs .Julianna Jegyzetek „zománcügyben” alcímű írása igazolja. Ebben szállóigeként idéz egy meg nem nevezett szerzőt: „A bizonytalan kézzel húzott vonal, a sz.:I- lem nélkül összeállított színkompozíció, akkor is rossz grafika, gyenge festmény marad. ha megjárja a tüzes kemencét.” Így igaz. Aminthogy Kátai Mihály kamarakiállításán ékesen világlik, hogy a biztos kézzel húzott vonal, a dramaturgiai tudatossággal megtervezett szín- rendszer akkor is igazi művészet. ha a tüzes kemencéből kerül ki, azaz éppen tűzzománcból készül. Persze Katáinál nem a vonalbiztonság, a szmérzék a döntő, hanem az érvelés logikája. Részben Kecskeméten keletkezett és már itt is bemutatott, részben egészen áj művein nemcsak szándéka világos, hanem az eredmény is leolvasható. Dekoratív pompáját úgy valósítja meg, hogy a magyar' népművészet legnemesebb hagyományait hozza kapcsolatba a mezopotámiai kultúrával vagy a népvándorlás- kori emlékekkel, természettel, földdel együttélő közösségek méltatlanul elfelejtett, de napjainkban újra feltárt tradícióival. Az már az elemző szaktudományok kérdése, hogy e sokféle hagyaték történetileg rokon-e vagy sem, de annyi bizonyos, hogy Kátai egyéni társításában egynemű, technikailag végsőkig érlelt, gazdag látványt kínáló művészet az az eredmény, amely még korántsem végeredmény. • Mczcsbáb Tűzzománcból. Kátai Mihály műve. Munkásságának minden esetre igen jelentős részeredménye a kiállítás központi műve, a Déli Bába című zománcdíszes fabálvány, arhely mint a Kalocsa-kör- nyéki folklór -legtalálóbb emlékműbe, a Bács megyei Tanács e témában kiírt pályázatának győztese lett. s amelyről a jövő évben, amikor felállítják a kalocsai Népkertben, bizonyára érdeméhez illő részletezéssel szólhatunk. A. Sz. J. VENDEGÜNK VOLT Bori Imre EKEEEEEEEEEEEEEEEEEEEKEEEEianrtEEEEKKEEEniaEEEEEEEI KIÁLLÍTÁSI KALAUZ Kecskemét irodalomtörténeti vonatkozásokat ismertet a művelődési központban rendezett találkozó bevezetéseként. Tud a népiesek itteni kapcsolatairól, hosz- szan, elmélyülten írt Buday Dezső munkásságáról, hamarosan megjelenteti a Bánk bánról írt bizonyára szellemi izgalmat kavaró tanulmányát, s Sinkó Ervin írói munkásságának egyik leghi- vatotlabb kutatója, a hajdani kecskeméti városparacsnok szellemi hagyatékának szív szerinti és végrendeletben is kijelölt gondozója. A tényanyag alapos ismeretében foglal állást az irodalmi esten és a későbbi beszélgetések során felvetődő ügyekben. Nincs mentsége a tájékozatlanságra, a felületes ítélkezésre, a klisés gondolkodásra, az álvitákra, a pvo- vincializmusra. Űjra és újra szemügyre veszi a jelen és a század irodalmi jelenségeit, új és új szempontokkal vallatja a megjelent műveket. Tudós, elsősorban a produktum érdekli, leválasztja a kísérő tüneteket, a személyes vonatkozások esetlegességeit, mások véleményétől sem befolyásoltatja magát. Két évtizede adták ki első kötetét. A gyermek és a könyv címűt. Azóta szinte évenként, olvashatók új könyvei. Az ember keresése (I960), az Eszmék és látomások (1962), a jugoszláviai magyar irodalom története 1919— 1945 (1968), a magyar avantgar- (le történetét feldolgozó, elemző három kötet, a Magyar délszálv irodalmi kapcsolatok (1970), a Fridolin és testvérei (1975) egyaránt a valódi értékek felkutatását, pontos jellemzését és népszerűségét, a mostani közgondolkodás frissítését szolgálta. Most cím szerint nem említett írásai, az általa szerkesztett antológiák egyaránt, olykor-olykor állóvízzé merevedő irodalmi élet pezsdítésére vállalkoznak. Néha vitát keltő megállapításai mindig izgalmasak, eredetiek. Hosszabb beszélgetésünk rövid kivonata is tükrözi problémaérzékenységét. hatalmas műveltségét, képességét, a legfontosabb ösz- szefüggések megragadására. — A vajdasági alkotók világirodalmi tájékozódása némileg különbözik az itthon kialakult képtől... — Ez természetes. Más. történetileg kialakult ízlésrendszerek halnak a Vajdaságban és Magyarországon. A múlt század végén idehaza Puskin Anyegin-je volt a nagy szám. A szerbek Ler- montovot kedvelték jobban. Mind e kettő jelen van tudatunkban, csak a hangsúly más. Még egy példa: nehéz a magyar irodalomban Gogol hatásának a kimutatása. A szerb prózairodalom kifejlődésére pedig a Holt lelkek hatott leginkább. A magyar irodalmi tudatban ugyanekkor Turge- nyev vált népszerűvé. Az ilyen apró eltérések az évtizedek, évszázadok során másfajta látásrendszereket alakítanak ki. — Érzékelhető-e a vajdasági magyar irodalom hatása a jugoszláv kulturális életre? Mit adnak a magyarok a többi államalkotó népnek, nemzetiségnek? — Minden irodalomnak, így a jugoszláviai magyarnak kialakul sajátos arculata, értékrendszere. Lesznek olyan alkotások, melyek közkinccsé válnak, elsősorban az egyetemes magyar irodalomra gondolok. Azután lesznek olyanok is. amelyeket, nálunk tartanak értékesnek. Sok függ attól, hogy hol. mit ismernek. A belgrádi írók például nem tudnak magyarul: ez a tény korlátozza a kölcsönhatást. Mostanában kedvezően változik a kép. Az egyik fővárosi kiadó sorozatokban jelenteti meg szerb nyelven az országban élő másnyelvű alkotások fordításait. De sorozaton kívül is hozzáférhetők magyar írók, irodalomtörténészek egyes művei. A jugoszláviai magyar irodalomtörténetemet a csak szerbül értők is tanulmányozhatják. — Mi a véleménye a népművészet, iránti érdeklődésről? — Bonyolult kérdés. A népi, a népies nem azonos a folklórral. A népköltészet, népművészet örök értékeivel úgy kellene bánnunk, mint, például Petőfi verseivel. Beépülnek a hagyományba, olvassák ezeket. Nem várhatók el, hogy 1976'-ban új balladákat énekeljen valaki a fonóban. Ha a népköltészetnek új produktumai lennének, akkor ez azt jelentené, hogy legalább száz évvel elmaradt ez a világ. A népköltészet ugyanis egy adott társadalmi szinten megáll. Az az elsődleges, hogy az életkörülményei jobbak legyenek. Természetesen a századok során fennmaradt hagyomány legértékesebb alkotásait őrizzük, továbbadjuk az újabb nemzedékeknek. Az Idő, idő tavaszidő című népköltészeti gyűjtemény második kiadása tízezer példányban jelenik meg, eljut valamennyi vajdasági magyar általános iskolás diákhoz. Nagy érdeklődéssel várjuk Burány Béla új kötetét. Ez terjedelemben, számban és érdekességben vetekszik majd a Kallós-féle erdélyivel. A könyv új gyűjtéseit is tartalmazza. Hivatkozhatnék más kiadványokra is. — Hallottuk, hogy Jókaival, Krúdyval is foglalkozik. Olvastuk a Híd hasábjain megjelent érdekes Jókai-tanulmányát. Mi keltette fel irántuk figyelmét, érdeklődését? — Az irodalomtörténész mondjon „B”~t is, ha ,,A’’-t mondott. Az biztos, hogy igen tanulságos, ha az ember előbb Krúdyval foglalkozik, azután Jókaival, visz- szafeié haladva. Jókainak azok a vonásai kerülnek így előtérbe, amelyeket Magyarországon előremutatóknak mondanák. Társadalmilag közelítem meg a fontos kérdést. Előfordult, hogy a kapitalizmus szükségszerű és erőteljes fejlődésekor egyes írók visszasóvárogták a meghaladott múltat és a feudalizmus talajáról, romantikus elvágyódással kritizálták az új idők negatív, vagy annak Vélt jelenségeit, és egyes irodalomtörténészek visszamenőleg helyeselték ezt a magatartást. Jókai volt az egyetlen olyan magyar író, ki a XIX. század második felét nem feudális alapállásból. hanem az eszményi kapitalizmus pozíciójából vizsgálta. A másik az, hogy az ő regényeiben a hősöknek a gondolat- és érzelemvilága pontosan megegyezik az akkori világirodalomban tükröződő érzelmi modellekkel. (Köszönjük a beszélgetést. Dr. Bori Imre, az újvidéki egyetem tanára, Újvidék Október-díjának birtokosa, a Híd-díj háromszoros kitüntetettje arra szeretné felhasználni kevés szabad idejét, hogy körülnézzen a könyvesboltokban.) H. N.
