Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-26 / 280. szám
1976. november 26. • PETŐFI NEPE • 3 Tanácsülés Kiskunfélegyházán Népképviselel — mondogattam magamban — s a tanácsülésre készülvén Kiskunfélegyházára. Talán az alkalom miatt is volt, hogy nemcsak érteni akartam ezt a szóösszetételt, mint általában szokás, hanem megérezni. Emberi tartalmát leolvasni a tanácstagok arcáról, amikor föl- éllnak, s gondolataikat rendezgetik felelősen kimondandó vélemények, érvek sorává. A tervek, célok értéséből fakadó egyéni és közösségi-testületi felelősség megnyilvánulásának pillanatait kutattam, amely nem kevésbé fontos számunkra; tudván, hogy jelen- és jövő napjaink sem önmagáért valók. Hideg szerdai reggel. A kiskunfélegyházi városi tanács oly sokat csodált épületének aulájában az ügyeletes portás is télikabátban tessékeli a tanácstagokat, akik sorra üdvözlik egymást, s a ruhatárban már lapozzák is a korábban megküldött írásos előterjesztéseket. Kérdések: „Erről mi a véleményed?” Vagy „Te ezt hogy értelmezed?” És kitételek hangzanak el, különvélemények, amelyek hozzászólások előzményei; de az is lehetséges, hogy a tanácstag kolléga e röpke párbeszéd alatt figyel fel valamire, amely korábban elkerülte a figyelmét. Aki már többször járt tanácsok testületi ülésein, az tudja, hogy ezek a folyosói, ruhatári beszélgetések, amolyan két-három, vagy többszemélyes kis elő-tanácsülések. A parlamentáris demokrácia szabályai szerint következnek egymásután az események: napirend, elnökség, és ... Szólítja az elnök Klazsikné, dr. Kiss Gabriellát, a fiatal, közvetlenséget sugárzó iskolaorvost, országgyűlési képviselőt. A kísérő tekintetekben rokonszenv. Az első napirendi pont: „A mezőgazdaság fejlesztési feladatai területünkön, az V. ötéves terv tükrében.” Szántó Andor a termelési- és ellátásfelügyeleti osztály vezetője az írásos előterjesztéshez szóbeli kiegészítést mond: „A terv az emberért van, s valóra csak a gondolkodó ember válthatja” — hangsúlyozza, hogy kiemelten segíteni kell a zöldségtermesztést és javítani kell a felvásárlási viszonyokon. Dr. Horváth Alajos állatorvos, tanácstag kér szót elsőnek. Elmondja, hogy a modern nagy• Dr. Horváth Alajos: „Hiányolom, hogy a beszámolóban nem kaptak helyet az állategészségügyi gondok, feladatok.” üzemi állattartásban egyre inkább alapvető az állategészségügyhigiénia, s hiányolja, hogy sem az írásos előterjesztésben, sem a szóbeli kiegészítésben ez nem kapott kellő hangsúlyt. Bo- zöki László a témával kapcsolatban megkérdezi, hogy a Bábolnai Állami Gazdaság végül is miért nem építette meg Kiskunfélegyházán a tojótelepét. Hegedűs Ferenc arról szól, hogy miért szorult háttérbe a rozstermesztés. Különösen megragadó volt az, amikor kifejtette, hogy nemcsak egyoldalúan a termésátlagok fokozását kell szem előtt tartani, hanem meg kell teremteni a korszerű gabonatárolás feltételeit, mert nem másról, mint a termények minőségének a megóvásáról van szó. Más felszólalásában például kifejtette, hogy amilyen mértékben csökkent a kertészeti ágazatokban a munkaerő létszáma, olyan mértékben nem nőtt a gépesítés. Dr. Kamarás Gézáné azok érdekében szólt szenvedéllyel, akik otthon a háztájiban sok állatot tartanak, s nem ismerik eléggé a termelőszövetkezetekben de maguk a gazdák sem, hogy bizonyos feltételek között a háztáji termeléssel is lehet nyugdíjjogosultságot szerezni. Több oldalt lehetne írni még a felszólalásokról, a hangsúlyról, a gesztusokról, a válaszokról, és az arra való reagálásokról, s mindarról a megnyilvánulásról, amelyből az ember egyértelműen érzi, hogy végsősoron milyen is a kollektív bölcsesség elve és gyakorlata a valóságban. Amikor az interpellációkra került sor, az egyik tanácstag lassan, nyugodtan felállt: — Tisztelt tanácsülés, interpellációm nagyon rövid lesz. Csak ennyi: mi lesz a fürdővel? Köszönöm. Csend, s majd amikor a válaszok következtek dr. Dobos Ferenc tanácselnök erre a kérdésre csak így válaszolhatott: „Fürdőnk van, be kellett zárni, nem tudom, mi lesz a fürdővel...” s összeráncolta homlokát, végignézett a padsorokon ülőkön, s maga is gyötrődve a fürdőt fenntartók, a felújítást tervezők, stb. sok-sok packázásaitól, mondta a való helyzetet. Elmondta, hogy állnak most, s minden tanácstag arcára kiült a megfeszített figyelem, mert ahogy mondják; Kiskunfélegyházán a nagy múltú, messze vidéken is közkedvelt fürdő komoly várospolitikai téma. Lapozgatom jegyzeteim, s tudomásul kell vennem, hogy sok mindent nem tudtam ebben az írásban visszaadni, de lehetetlenség is lett volna. Annyit mondhatok még, hogy egy tanácsülés egészen közelből ilyen, köznapi, emberi. Csató Károly A TÁRSADALMI TULAJDON VEDELMEBEN Őrjárat két vállalatnál 2 A szokásoknak megfele- lően, az Építési és Szerelő- ipari Vállalatnál is elsőként kerestük fel, s airra kértük, mondja el, hogyan jellemezné a vállalatnál a vagyonbiztonság helyzetét. — Nálunk, a vállalatnál, még az eddigieknél is többet kell foglalkozni a társadalmi tulájdon védelmével, hiszen —, s ez köztudomású — az építkezések szétszórt telephelyeken történnek. Véleményem szerint az egyes számú vezetőkön kívül, a közös vagyon védelmének alapja a művezető, illetőleg az építésvezető. Nekik kell elsősorban felelősséget vállalniuk, ellenőrizniük az adminisztrációt, követni az anyag mozgását, beépítését. Csupán egyetlen példát: évente 160 millió forint értékű anyagot építünk be, s ez a jelentős mennyiségű anyag az ország különböző helyeiről érkezik. Nyilvánvaló, hogy rendkívül nehéz követni és ellenőrizni a szállításokat, az anyag mozgását. Nem könnyű az egyes számú vezetők dolga, különösen, hogy ha ismerjük azt a rendelkezést, amely szerint nem lehet növelni a nem termelő munkát végzők létszámát. Igaz, ebbe beletartoznak az adminisztrátorok, de olyan munkát végzők is. akik éppen az ellenőrzést, a javak őrzését végzik. Ehhez még hozzájárul — növelve a nehézségeket — a munkaerőhiány. Hogyan hidalja át mégis ezt a nem kis gondot az igazgató? —• Említettem már, hogy szétszórt munkahelyeken dolgozunk. Kecskeméten például tíz munkahelycsoportunk van, s ezért, meg az ellenőrzés hatékonysága érdekében, mozgó őrszolgálatot szerveztünk. Ezek az őrök éjjel több alkalommal is ellenőrzik munkahelyeinket, s reggel ők nyitják ki a kapukat. Szükség van erre, hiszen éves termelési értékünk megközelíti a 330 millió forintot. Ez azonban a dolognak csak az egyik része. Tettek-e megelőző intézkedéseket d közös vagyon védelmére? — Sajnálatos dolog, hogy nálunk is előfordulnak különböző sBabálytalanságok, bűncselekmények. A múlt héten belső ellenőrzésünk fedezett fel 47 feketefuvart, s emellett téglalopást. Szerencsére, a tetteseket a rendőrség segítségével sikerült még idejében leleplezni, A megelőzést szolgálja —, s ehhez nagy reményeket fűzünk — az új anyagelszámoltatás rendszere. Ennek az a lényege, hogy egy köbméter fal elkészítését anyagféleségekre bontjuk fel, s ennek alapján számoltatjuk el a művezetőt, az építésvezetőt. Mint minden rendszernek, ennek is van hibája, nevezetesen, hogy növeli az adminisztrációt. Az igazgatói szobából egyenesen az egyik — a hunyadivárosi — építkezés színhelyére látogattunk el. Akadtak itt negatív tapasztalatok. Helytelenül tárolják a gipsz-perlit válaszfalakat, s nagyon sok törött téglát láttunk. A gipsz-perlit válaszfalak ugyan még beépíthetők, ám kijavításuk költsége nyilvánvalóan a vállalat eredményességét csökkenti. Akadtak természetesen az építkezés tárolóhelyén rozsdás csövek, össze-vissza dobált gázkonvektoralkatrészek is. Már ott, a helyszínen, az ellenőrzést végző rendőrök felhívták az építésvezető figyelmét a hiányosságokra, aki nyomban intézkedett annak kijavításáról. Mindezekről, természetesen, tájékoztattuk az ÉPSZER Vállalat igazgatóját is, aki tökéletesen egyetértett a megállapításokkal, sőt, még bizonyos vonatkozásban kiegészítette azt. Elmondta, hogy más munkahelyeken is akadnak hasonló tapasztalatok, sőt az anyagmozgás bizonylatolása sem mindig a legelfogadhatóbb. A társadalmi tulajdon védelmének nemcsak ezt az oldalát világította meg hanem beszélt arról az aktív harcról is, amelyet az italozás ellen folytatnak. A részegség, a munkahelyen, s így a társadalmi tulajdonban is jelentős károkat tud okozni, s ezért rendszeresen ellenőrzik ilyen szempontból is a munkahelyeket. Az Építő- és Szerelőipari Vállalat vezetői, középvezetői és a rendőrség között a kapcsolat, mint ez ar fentiekből kitűnt jó, gyümölcsöző. A jelzések esetében a gazdasági vezetők nyomban intézkednek, sőt, ha olyasmit tapasztalnak, amely bűncselekményre utal, vagy elősegíti azt, maguk értesítik a rendőri szerveket, ha ezt önmaguk nem tudják megszüntetni. Talán ennek is köszönhető, hogy az utóbbi időben — bár történtek károkozások — nagyon gyorsan hurokra kerülnek a társadalmi tulajdon fosztogatói. Gémes Gábor • Helytelenül tárolt gipsz-perlit válaszfalak. • Az épület sarkában ledobált gázkonvektoralkatrészek. KÉPERNYŐ Tétova bemutatkozás Mikor lesz narancs? A banán után, igaz, hogy szinte csak mutatóban megjelent, s rövid idő alatt el is fogyott a mandarin. Mikor lesz ismét, s mikorra várható narancs? A DÉLKER vezetői az MTI munkatársának elmondták, hogy a primőrnek számító déligyümölcsből Spanyolországból érkezett az első szállítmány, 500 tonna, amelynek felét a fővárosban, felét vidéken hozták forgalomba. Üjabb mandarinszállítmány — a jelzések szerint már útnak indították — Algériából érkezik. Ennél közelebbi viszont az első 200 tonnás narancsszállítmány, amelyet a jövő hét elejére várnak szintén Spanyolországból. A mennyiségből is látható azonban, hogy ez is csak „kóstolónak” lesz elegendő. A megállapodások értelmében december 10-ig már nagyobb narancsszállítmány érkezik Spanyolországból, Görögországból és Egyiptomból is, így december közepétől biztosítani tudják a folyamatos ellátást. A szerződések alapján — amennyiben a külföldi partnerek nem késnek a feladással —, december végéig összesen 13—14 ezer tonna narancs és mandarin kerülhet forgalomba. Növény térkép A Szovjetunióban megkezdték a nem feketeföldű zóna ritka növényeinek összeszámlálását, a ritka fák és növények nyilvántartását. Több mint kétezer, minden szempontból figyelemre méltó alanyt találtak eddig. Az ösz- szegyűjtött anyag alapján elkészítik a nem feketeföldű zónáik részletes növénytérképét, s ez szolgál majd alapul a növényvédelmi feladatok kidolgozásához is. Jó lenne tudni, hogy az ország különböző tájain élő emberek mekkora érdeklődéssel ültek le szerdán este a képernyő elé, amikor a fő műsoridőben elkezdték sugározni a két új vidéki stúdió első, bemutatkozó műsorát. Ismeretek hiányában csupán arra szorítkozhatunk, hogy feltételezzük: szerte az országban sokan kíváncsian várták a bemutatkozást. S gondolom, főként arra figyeltek sokan, hogy milyen többletet és miféle sajátosságokat ígérnek a jövőt illetően az új stúdiók. Sietünk kijelenteni, hogy keveset tudtunk meg erről. Természetesen nem valamiféle hangzatos-látványos nyilatkozatokat vártunk, nem a szebbnél szebb tervek beharangozását, hanem inkább a jelzéseit annak, hogy mit | várhatunk ezentúl az „újszülöttektől”. Ilyen szempontból remek ötletnek tartjuk, hogy a három dél-alföldi megyéből meghívtak vagy két tucatnyi embert: ünnepeljék együtt fehér asztal mellett — s a kamerák előtt — a stúdiók létrejöttét. Jó elgondolás: ültessünk le egymás szomszédságában olyan személyeket — férfiakat, nőket, időseket, fiatalokat, kétkezi munkásokat, művészeket, kutatókat, meg népművészeket és másokat — akik egy-egy megye, város vagy táj sajátos hangulatát, ízét, zamatát hozzák magukkal, s faggassuk őket — és adjunk alkalmat az eszmecserére. A lehetőség hát megvolt erre. s nyitván a szándékban sem volt hiány. Hát akkor miért nem sikerült? — kérdezhetik a nézők jogosan. Szerencsére nem nehéz a válasz. Azért, mert a műsornak nem volt vezérfonala, fokozatosan kirajzolódó vonulata, meghatározható vagy inkább kitapintható témaköre — vagy ha úgy tetszik: koncepciója. Bárkivel szót váltottam erről, mindenki azt kérdezte: mit akartak tulajdonképpen? Bizony, ez nem derült ki. Ezért éreztük aztán tétovának, bizonytalannak, gyengén sikerültnek ezt az érdeklődéssel várt bemutatkozást. Nem tartjuk szerencsésnek a műsorvezető — a házigazda — megválasztását sem. (Áz indokolás, hogy vásárhelyi lévén ő otthon van, aligha meggyőző. Végig azt éreztük, hogy meglehetősen járatlan azokban a témakörökben, melyek — ha halványan is — szóba kerültek. Az örökös közbevágásai sem tetszettek, éppen úgy nem, mint a mesterkélt játszi-könnyedsége. Végül, a tárgyilagosság kedvéért is, jó szívvel szólunk azokról, akik a családias avató-iin- nepségen megyénket képviselték. A kis „csapat” összetétele változatos volt, a tagjai pedig kü- lön-külön is igazán érdekes enu berek. Nem rajtuk múlott, hogy keveset mutathattak meg önmagukból, s a tájból, ahol élnek. Az ide-oda kapkodás miatt erre nem volt lehetőség. Nagy kár: megérdemelnék a nagyobb figyelmet. A pécsiek bemutatkozása sokkal inkább szerencsés volt. Néhány fiatalos, színes riportban adtak ízelítőt a három dunántúli megyéről. Jeleztek jóelőre valamit abból, amit ezentúl, az ismétlődő adásokból kapni fo- i gunk tőlük. Amikor azt írjuk legvégül, hogy várjuk a folytatást, akkor a fenti bíráló megjegyzések ellenére ezt elsősorban a sajátunknak érzett szegedi stúdió további életére vonatkoztatjuk. Hogy mi-mindenért érezzük így, az külön cikket — cikkeket — érdemelne. Varga Mihály Milyen szempontok szerint határozták meg a vény nélkül kapható gyógyszerek körét? Az új gyógyszertérítési rendszer január 1-i életbe lépését követően feltételezhetően megnövekszik a vény nélküli gyógyszerbeszerzés jelentősége. Az erre vonatkozó jogszabályok tulajdonképpen nem sokat változtak, s lényegében változatlan marad a nem receptköteles gyógyszerek választéka is. Mi tette mégis szükségessé a vény nélküli rendszer bevezetését, s milyen szempontok alapján állították össze a recept nélkül is kapható gyógyszerek körét? — Erről tájékoztatták az MTI munkatársát az Egészségügyi Minisztériumban. Az új gyógyszertérítési rendszer január 1-i életbe lépését követően feltételezhetően megnövekszik a vény nélküli gyógyszerbeszerzés lehetősége. Az erre vonatkozó jogszabályok tulajdonképpen nem sokat változtak, s lényegében változatlan marad a nem receptköteles gyógyszerek választéka is. Mi tette mégis szükségessé a vény nélküli rendszer bevezetését, s milyen szempontok alapján állították össze a recept nélkül is kapható gyógyszerek körét? — erről tájékoztatták az MTI munkatársát az Egészségügyi Minisztériumban. Jelenleg — és januártól is — minteg 180 gyógyszer beszerzéséhez nem szükséges vény. E gyógyszerekből az 1975. évi teljes lakossági felhasználás 1,2 milliárd forintot tett ki, ez az összes forgalom 26,4 százaléka, ennek ellenére a recept nélküli gyógyszer- forgalom mindössze 290 millió forint. volt, ami annyit jelent, hogy a betegek alig negyed részben éltek a gyógyszerbeszerzés egyszerűbb formájával, orvoshoz fordultak, jóllehet ez nem volt feltétlenül szükséges. Az ebbe a csoportba tartozó gyógyszereknek több mint a fele — 98 készítmény — eddig is 10 forintnál olcsóbb volt, s mindössze 22 medicina ára haladta meg a 20 forintot. Az új rendszerben a gyógyszernek receptre való felíratása nem jelent anyagi kedvezményt. Százhuszonnégy különféle, recept nélkül is megkapható gyógyszer új térítési díja egységesen 2 forint lesz, s további harminchété nem haladja meg a 3 forintot. A vény nélküli gyógyszerek jegyzékének összeállításakor a szakemberek elsődleges szempontja az volt, hogy mennyi veszélyt jelent a beteg számára az ellenőrzés nélküli adagolás, mennyire „mérgező” az adott gyógyszer hatóanyagaként szereplő vegyület. Meg kell jegyezni, hogy abszolút értelemben ártalmatlan gyógyszer nem létezik, minden vegyi anyagnak a szervezetbe való bevitele bizonyos kockázattal jár. Az ártalmatlanság tehát viszonylagos. Fokozódik a kockázat, ha a szervezet működése nem tökéletes. Súlyos hiba lenne tehát, ha a jövőben a betegek e 180 gyógyszer közötti válogatással orvosi vizsgálat, javaslat nélkül önmagukat próbálnák gyógyítgatni. Alapos mérlegelés után a recept nélkül kapható gyógyszerek kategóriájába a készítmények lényegében három — különböző — csoportja került. A medicinák egyik csoportja a mindennapi élettel szinte együttjáró kellemetlenségek hatásának elhárítását szolgálja. Ilyenek a feszültséget oldó enyhe nyugtatok (Legatin, Valeriana drazsé stb.), fájdalom- csillapítók (Karil, Antineuralgica), a gyomorégés gyógyszerei, például az Alucol por és tabletta, a Neocarbolax, a Phenophtalein tabletta és más hashajtók, a fogamzásgátlók (Timidon tabletta és zselé), a kisebb sérülések ellátását szolgáló gyógyszerek, egyebek között a jódpárna, a bór- savas vazelin és a Zénón kenőcs, továbbá a fertőtlenítők, nevezetesen a Hyperol és a Neomagnol tabletta. Azokat a panaszokat, amelyeket ezek a készítmények orvosolnak, megszüntetnek, mindenki kétséget kizáróan felismeri, tehát dönthet megszüntetésükről, elhárításukról. A gyógyszerek másik nagy csoportja olyan, hogy ártalmasságuk veszélyességük még nem teszi feltétlenül szükségessé a szigorú vényhez kötöttséget, azonban a beteg önmaga nem tudja elbírálni, hogy szükséges-e számára az adott gyógyszer vagy nem, illetve a meglevő választékból nem tudja kiválasztani a számára legmegfelelőbbet. Első alkalommal ezért feltétlenül orvoshoz kell fordulni, s az orvos tanácsai, útmutatásai szerint később — általában meghatározott időn belül, vagy a panaszok esetenkénti jelentkezésekor — a gyógyszer- már vény nélkül is beszerezhető. Ilyenek egyes vastartalmú gyógyszerek (Fercupar), az emésztést elősegítő gyógyszerek (Lu- kullin, Betacid-pasztilla), epehaj- tók (Bilocid tabletta), a Rutas- corbin vagy a Jódpapaverintheo- san, az egyes érbetegségek meghatározott gyógyszerei, valamint a vizeletfertőtlenítők és más készítmények. Szép számmal szerepelnek a vény nélkül kapható gyógyszerek között olyanok is, amelyeket fé- lig-meddig — olykor szó szerint — elsősegélynyújtó jellegűnek tekinthetünk. Ide sorolhatók a lázcsillapítók is (Aszpirin, Amida- zophen, Istopirin), az egyes asztma elleni gyógyszerek vagy a szív ereit tágító Nitromint tabletta. Ezek azt szolgálják, hogy segítségükkel a hirtelen rosszul- lélet el lehessen hárítani, de nem pótolják az orvost. (MTI) Gépesítés a tejiparban Növekszik a tej- és tejtermékfogyasztás: az ipar műszaki fejlesztéssel gyorsítja a szállítást, az anyagmozgatást, s néhány kézimunkaigényes műveletet automatizált. Az üzemekben széles körben bevezették a rakodólapos anyag- mozgatást. öt év alatt megkétszereződött a kézi és villamos emelőtargoncák száma, 70 százalékkal több rakodólapot használnak, s az üzemi szállítószalagok száma is gyarapodott. Ezekkel a műszaki intézkedésekkel mintegy 150—200 ember munkáját helyettesítették és az üzemekben a belső anyagmozgatást 40 százalékos arányban gépesítették. Az ipar bevezette a korszerű gyűjtőládás rendszert, két év alatt egyharmadával nőtt e rendszer befogadóképessége, s ez végső soron azt jelenti, hogy a hűtőterekből egyre több helyen hűtőládákban kerülnek a szállítmányok a tehergépkocsikra, majd innen az üzletek tárolótereibe. Szintén kézi munkaerőt takarítanak meg a zacskós csomagolási módszer elterjesztésével, újabban a túrót is ilyen csomagokban hozzák forgalomba. A poharas tejtermékek iránti fokozódó kereslet kielégítésére két év alatt mintegy 20 százalékkal fokozták a töltőgépek teljesítményét, az adagolásnál ezzel sikerült 150 fő munkáját megtakarítani. Az adminisztrációs munka javítására üzembe helyezték az élelmiszeripar első számítógépállomását a Tejipari Vállalatok Központjában. Közösen kifejlesztett technológia Az NDK-beli Schwarz városban működő, Wilhelm Pick nevét viselő vegyiszálkombinát dolgozói az elmúlt öt év alatt több mint kétszeresére növelték vállalatuk termelését. A gyors fejlődésben nem kis szerepet játszott a Szovjetunió és más szocialista országok hasonló profilú vállalataival való szoros együttműködés: tizenöt két- és többoldalú megállapodás köti a schwarzi vegyiszálmű- veket KGST-partnereihez. Igen hatékonyak a szovjet—NDK műszaki-gazdasági együttműködés keretében kidolgozott vegyiszál- termelési technológiai folyamatok. A német és szovjet szakemberek egy csoportját az NDK nemzeti díjával tüntették ki. • Szántó Andor: „A terv az emberért van, valóra csak a gondolkodó ember válthatja.”
