Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-16 / 271. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1976. november 16. A nagy méret előnyei és hátrányai LEGYEN KÖZÖS ÜGY A HÁZTÁJI TEHÉNTARTÁS SEGÍTÉSE Tejátvételről önkritikusan A termelőszövetkezeti kongresszus közeledtével egyre inkább kirajzolódnak azok a témák, amelyek munkát adnak majd a tanácskozásnak, illetve a következő esztendőkben a mozgalomnak. Ezek egyike kétségkívül az üzemi méret témaköre lesz. Hosszú ideig kerestük az „optimális nagyságot”, majd az elmúlt évekre a gazdaságok méretének gyors növekedése volt jellemző. Ez a szakasz is lezárult. Helyenként ugyan még tapasztalni törekvéseket a 10—15 ezer hektáros gazdaságok létrehozására, de ez már elszigetelt és általában nem is sikerül. Nálunk is voltak, akik az egészen nagy, 30—40 ezer hektáros méretekben keresték volna a jövő útját. Kétségkívül bebizonyosodott, hogy hazai viszonyaink között — legalábbis a közeljövőben — ez az út nem lenne célravezető. Már a tízezer hektár körüli méret is túlságosan „eszköz és koponyaigényes”. A területi adottságok igazi kihasználásához ugyanis új épületekre, berendezésekre és gépekre lenne szükség, melynek anyagi fedezete gyakran hiányzik. Mindezek működtetéséhez pedig olyan jó szakembereket kell alkalmazni, amilyenek még kevesen vannak nálunk. A sok ezer hektárok ugyanis minőségileg új problémákat vetnek fel és ha ezek megoldását mindenütt helyben akarják kikísérletezni, akkor a népgazdaságnak nagyon sokba kerül. Felfelé is, lefelé is Általában egyetértünk manapság abban, hogy a legközelebbi jövő feladata a már meglevő nagyméretű üzemek „bejáratása” lesz. Megtalálni az Igazán nagyüzemi vezetés módszerét, meghatározni és valóban elkülöníteni a hatásköröket, megteremteni az ütőképes munkaszervezetet. Ma ugyanis egyaránt tapasztaljuk, hogy a nagy darab földet régi módon akarják kormányozni; de azt is, hogy az inkább csak divatból létrehozott ágazati szervezet megtöri, összezavarja a gazdaság egységes irányítását. A ma ismert szándékok szerint a továbblépésnek két irányba kell bekövetkeznie: felfelé és lefelé. Felfelé semmiképpen sem a területi növelés, sokkal inkább és a mainál nagyobb mértékben a gazdaságok közötti összefogás, a kooperáció kellene, hogy jellemző legyen. Ez elképzelhető úgy, hogy összefognak a gazdaságok, de önállóságukat megtartják, csupán bizonyos döntéseket hoznak meg közösen és bizonyos beruházásokat valósítanak meg együttesen. Továbbra is nagy szerepük lesz a szövetkezetközi társulásoknak. Az eddigi eredményekkel korántsem lehetünk elégedettek. Az első társulások célja többnyire kereskedelmi, vagy építőipari volt. Nagy lépést jelentettek előre a termelési rendszerek, de ma egyre inkább „kibuknak" ezek hiányosságai. Mintha kicsit divatból szervezték volna meg egyik-másikat nevük, tagságuk és igazgató tanácsuk van, de szolgáltatásaik gyakran hézagosak. Itt is szükséges a megszilárditási periódus, nehogy egyes hibák a gondolatot, a módszert járassák le. A téesz-közi vállalkozásoknál sajnos az tapasztalható, hogy bizonyos méretet elérve hajlamosak „elidegenedni” az alapítóktól, inkább saját, önös, vállalati érdekeiket tekintik elsődlegesnek. Ezzel viszont éppen létjogosultságukat kérdőjelezik meg. Mozdulni kell... Ezért dicsérendő az a törekvés: a téesz-közi társulásokat is bevonják a mozgalomba, hogy rájuk is kiterjedjen a szövetségek és a TOT szervező, érdekvédelmi, iránymutató, sőt a szükséges mértékig ellenőrző tevékenysége. Mozdulni kell lefelé is. A szövetkezeti demokrácia gyakorlása ezres, sőt többezres taglétszám esetén cseppet sem magától értetődő. A nagy létszám kevésbé alkalmas kollektív döntések meghozatalára. A megoldást évek óta keressük. Ma már gyakorlatnak tekinthető, hogy a nagy gazdaságokban a közös ügyeket előbb csoportonként tárgyalják meg, és a csoportok véleményének tudatában kerül a téma közgyűlés elé. Az élet kívánja ezen az úton a továbblépést, tehát azt, hogy ezek az azonos érdekű csoportok ne csupán esetleges tanácskozó testületként kerüljenek be a szövetkezeti demokrácia gyakorlásába, hanem törvényben előírt módon, kötelezően is. És ne csupán tanácskozzanak, hanem a rájuk, vagy kizárólag rájuk tartozó ügyekben döntési joguk is legyen. Azt keressük tehát, hogyan lehet a nagy méret előnyeit valóban kihasználni; ugyanakkor átmenteni, új formában működtetni a korábbi kicsi méretekre jellemző rugalmasságot. Amit most csokorba szedhetünk, azok még gondolatok, kezdeményezések, próbálkozások. A szövetkezeti kongresszus feladata lesz majd, hogy ezeket értékelje és rangsorolja. F. B. A háztáji és a kisegítő gazdaságok tejtermelése évről évre szépen fejlődik. Míg 1972-ben a kisüzemekben átlagosan 2346 liter tejet fejtek, addig tavaly már 2695 litert. Az viszont rendkívül aggasztó, hogy a vártnál lényegesen gyorsabban csökken az állatállomány, lohad a tenyésztési kedv. Túl a jól ismert urbanizációs okokon, a tehéntartó gazdák elöregedése, a takarmánybeszerzési nehézségeken, mivel magyarázható a visszaesés? Erre a kérdésre keresték a választ azon n tanácskozáson, melyet a hár ’jtermelés helyzetéről, a lói tejek felvásárlásává nyiségi és minőségi i kapcsolatos gondokról mákról rendeztek a nat x kecskeméti tejüzemben. , . cekezleten a megyeszékhely és Nagykőrös körzetéből érkezett tej- házkezelők, téesz-üzemágvezetők, háztáji agronómusok vettek részt. — Minden liter tejre óriási szükség van, s vajon megtettük-e mindig a kötelességünket mi, átvevők a nagyobb felhozatal érdekében? — kérdezte bevezetőül dr. Zentai Zoltán, a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat felvásárlási osztályának előadója. Azért’ ragadtuk ki a mondatot, mert úgy véljük, ez az önkritikus, ön- vizsgáló-vallató, őszinte hangvétel és segítőkész alapállás jellemezte az ankétot. Érdemes és tanulságos bővebben Is idézni a vitaindítóból: — Mintha el lettek volna hanyagolva az utóbbi időben a kistermelők panaszai... Nem igaz pedig, hogy nem érünk rá foglalkozni velük. Nézzünk csak szét bátran: rendben mennek-e a dolgok a saját portánkon is. Itt van mindjárt a kapcsolatteremtés kérdése. A tejházkezelő egyben propagandista is: igyekezzen hát a termelő bizalmát elnyerni. Egykét kedves, barátságos szóval, taA mozgalom derékhada Mészáros Mihály, az Április 4. Gépipari Művek kiskunfélegyházi gyárának munkaverseny-fe- lelőse mondta a közelmúltban: — Nagyon örülünk annak, hogy 1240 dolgozónk közül 78 brigádba tömörülve mintegy hétszázan vesznek részt a szocialista versenymozgalomban. E kollektíváknak több mint fele már rendelkezik valamelyik fokozattal, sőt, hat brigád már aranyjelvényes. Velük és a hozzájuk hasonló, átlagon felüli eredményeket elérőkkel az újságok is sokat foglalkoznak. De vajon miért esik ritkán szó a derékhadról, azokról a dolgozókról, illetve brigádokról, akik valami ok miatt nem büszkélkedhetnek nagy eredményekkel. Talán az ő tevékenységük nincs benne a tervek teljesítésében?... A beszélgetés után hamarosan módom nyílt egy ilyen kollektívával való megismerkedésre. A 2. számú szerelőüzem hatalmas műhelycsarnokában kerestük fel a Kun Béla lakatosbrigádot. Vezetője, Juhász László, szerény, csendes fiatalember. Alig hiszem el, hogy már a negyvenedik esztendőt tapossa. — Múlik az idő — mondja kissé rezágnáltan, — Szinte hihetetlennek tűnik, hogy immár tizenhatodik éve dolgozom a gyárban. A belépésem után alig két esztendővel kezdődött erőteljesebben a brlgádmoagalom szervezése. Minket sem kellett agi• Burl Gábor, aki a szakközépiskola mellett még a pártoktatáson is részt vesz. • Juhász László, a Kun Béla brigád vezetője. tálni, megalakítottuk az Ifi brigádot. Meglepődtem, amikor engem választotaki vezetőnek s külön örömömre szolgált, hogy kereken három esztendeig igen jól megértettük egymást. Akkor bevonultam néhány hónapi katonai szolgálatra s visszajőve már nem akartam újra átvenni a vezetést Dolgoztunk egymást segítve, egymásra támaszkodva megint vagy három éven át. Akkor épült fel ez a csarnok, a brigád szétvált a mi, akik Ide kerültünk, Kun Béla nevét vettük fel, • Elek István sem elégszik meg az esti szakközéppel, szorgalmas hallgatója a gyári szakszervezeti oktatásnak. (Opauszky László felvételei.) — Ismét vezetőnek választották? — Nem vállaltam el, csak most egy évvel ezelőtt. Trombitás Laci, a brigád vezetője bevonult katonának. Hatan vagyunk s idei vállalásaink teljesítése után remélhetően megszerezzük végre a zászlót. — Azt hiszem, ez most sikerülni fog — szól közbe Losonczi Métá üzemvezető, aki ellenőrző kőrútján érkezett a brigádhoz — A termelést segítő vállalásaik között például az is szerepel, hogy teljesítményük nem lehet száz százalék alatt. Eddig még minden negyedévben minimum egy százalékkal többet teljesítettek, A selejt? Ennek a brigádnak a szótárában az Idén még ez a szó nem szerepelt. Nem volt még késés, Igazolatlan hiányzás, szóval nincs félnivalójuk... Juhász László kissé meglepődve hallgatja a nyilvánvaló dicséretet, majd amikor az üzemvezető tovább megy, a brigádjáról beszél. — Nagyon rendes fiúk, Burl Gábor, Elek István, Sz. Nagy Tibor s felsorolhatnám mindnek a nevét. Itt a műhelyben is Jól megértjük egymást, de nincs vita, ha társadalmi munkát kell végezni. A Ho Si Minh brigáddal együtt patronáljuk a városi Dózsa György úti óvodát, Nemrég szedtünk ki az udvarukon két nagy fát, amelyek anyagából ülőkéket, s különböző játékokat, tornaszereket készítettünk részükre. Vasasok vagyunk, de nem jöttünk zavarba akkor sem, amikor fával kellett dolgozni... pintatos, tisztelettudó modorával, s nem utolsósorban azzal a becsületes, precíz munkával, amely a gyűjtőben folyik. A másik: a napi mintavétel. Alapvető fontosságú, fölöttébb sok múlhat rajta. Ha az ügyfél hatszor hoz tejet egy nap, hatszor vegyünk mintát és fordítsunk gondot annak szakszerű tartósítására, tárolására. Hasonlóképpen a havi kétszeri zsírvizsgálatra is. És az eredményt mindenkor vezessük be a szállító kiskönyvébe. Látogatásaink során kevés helyen láttuk a zsirvizsgálatok időpontjainak kifüggesztését. Igenis módot kell nyújtani mindenkinek, hogy jelen lehessen, amikor az általa bevitt részarányos mintát vesszük szemügyre. Amikor kinn jártunk például Bócsán, bizony az volt az érzésünk, a tejkezelő nem bajlódik a vizsgálattal, egyszerűen megsaccolja és beírja a százalékot. Ezután a higiénia került terítékre. Az előadó megállapította: rengeteg hiányosság fedezhető fel a tisztaságot illetően is. Nem létezik, hogy a tanyavilágból nem jöhet be első osztályú tej. Ez előítélet. Mert mi volt a baj Bócsán is? Ki hiszi el, hogy 200 szállító közül egy se kezeli gondosan, precízen a tejet? Persze, hogy ez sérti a parasztember önérzetét. Ha pedig valóban kifogásolható tisztaságú a szállítmány, meg kell mutatni a tulajdonosnak a bizonyítékokat. Nevelő hatású lehet az ilyen szembesítés. Mert — tudjuk — egyáltalán nem mindegy, hogy milyen tej kerül a pasztőrözőbe. Fokozottan ügyeljen minden tejházkezelő az edényzet tisztántartására, a takarításra, a meszelésre, a rendre. A személyi higiénia is elengedhetetlen követelmény. Végül arra is kitért dr. Zentai Zoltán, hogy a takarmánybeszerzésben is támogatni kell a kistermelőket. Ez előírás. A gabonaforgalmi vállalat például sokat segít, csupán szeptemberben 64 vagon korpát mértek szét Bács- Kiskunban. Az a kívánság, hogy az elosztásnál feltétlenül vegyék figyelembe a tejipar javaslatait. Hozzászólások következtek. íme egy szemelvény-csokor belőlük. Juhász Ferenc, a vállalat felvásárlási osztályának vezetője a tanyai tej szerepét érzékeltette és felkérte a jelenlevőket az áru mindenkori pontos, lelkiismeretes vizsgálatára. A részrehajlás, a rosszhiszeműség és a felületesség szüli a legtöbb összeütközést. Közölte: a Bács-Kiskunban fellelhető tejmennyiség 50—55 százaléka a háztáji kisgazdaságokból, ezen belül 47 százaléka külterületről, összesen 7830 gazdától származik. Az értékesítési biztonságérzet növelése érdekében a közeljövőben kérésre bárkinek kiállítanak egy garancialevelet, miszerint öt vagy tíz évig minden körülmények között fogadják az illető tejszállítmányát. Földes Ferenc lajosmizsei tej- házvezető elmondta, hogy több mint hatszáz ügyfele van, naponta 8—10 ezer liter tejet kap tőlük. Levélben szokta kiértesíteni őket a mintavétel időpontjáról. Felvetette a tejkezelők bizonyos kiszolgáltatottságát: semmilyen fegyelmezési, büntetési eszköz nincs a kezükben, nem tudnak védekezni a vizezők, a fölözök ellen. Lakó József, a tiszaalpári Ti- szatáj Tsz agronómusa elújságolta, milyen kedvezmények illetik meg állattenyésztő tagjaikat. Három hold legelőt használhatnak jutányosán, 60 forintot fizetnek az alomszalma mázsájáért, másodvetésű csalamádéhoz juthatnak díjmentesen, csak le kell vágniuk. Dávid István, a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz háztáji bizottságának elnöke leszögezte : sajnos, tudomásul kell venni, hogy csökken a tanyai marhatartás. ök nemrég összehívták a dolgozókat, s nagyon komolyan elbeszélgettek velük, azóta nem fordul elő 3 százalék alatti tej. Mit tehetnénk még a hallottakhoz? Keveset. Mindenekelőtt: feltétlenül jó, hasznos kezdeményezés egy ilyen értekezlet, ahol megvitatják a felmerült problémákat, kicserélik a nézeteket, s javaslatok hangzanak el a megoldásra vonatkozóan. Legyen közös ügy, kiemelt feladat minden mezőgazdasági nagyüzemben a háztáji tehéntartás segítése. Rengeteg függ a tejházkezelők- től, tejátvevőktől, háztáji agro- nómusoktól is ... K. F. Tizenhatból tizenkettő! Tsz-telephely-ellenőrzés, tanulságokkal A közelünkben dolgozik Buri Gábor, a II. KlSZ-alapszervezét vezetőségi tagja. — Nagyon jól érzem magam a brigádban — mondja. — Itt tanultam a szakmát ebben az üzemben s most másutt is gyarapítóm a tudásom. A Gépipari Szakközépiskola másodéves tanulója vagyok — teszi hozzá ma- gyarázóan. — Egy éve nősültem, feleségem gyógyszertári asszisztens és sokat segít a tanulásban. Mit szeretnék elérni? Természetesen örülnék annak ha a brigád megszerezné a zászlót, jól sikerülnének a vizsgáim, no és tényleg megkapnánk 1978 őszére azt a szövetkezeti lakást, amire befizettünk. A vállalat is segített 30 ezer forinttal... Az egyik satupad mellett Elek Istvánnal váltunk néhány szót. — Én még nőtlen vagyok — mondja — dehogy nősülnék meg a katonaság előtt. Meg azután én Is tanulok, a szakközépiskola esti tagozatán gyarapítóm tudásomat. A brigád? Nagyon rosszul esne, ha hirtelen bármilyen okból máshová helyeznének. Jól érzem Itt magam, szívesen dolgozom társaimmal... Nincs módunk hosszas beszélgetésre, nem tudjuk ennél alaposabban klvallatnl, beszámoltatni a kollektívát a munkás hétköznapok kisebb-nagyobb eseményeiről. Rövid beszámolót adtunk a versenymozgalom derékhadáról, egy olyan kis kollektíváról, amelynek nincsenek nagy eredményei, de mégis hozzájárulnak az egész üzem célkitűzéseinek eléréséhez. O. L. Az ősz a termelőszövetkezeteknél nemcsak emberi, de jelentős mennyiségű gépi munkát is igényel. Gondoljunk csak a szántásra, vetésre, az őszi termények betakarítására, magtárba történő szállítására. A gépek — így a gépjárművek is — nagy megterhelésnek vannak kitéve, sok tíz kilométert tesznek meg naponta, közutat véve igénybe, s nem nélkülözhetik a különböző biztonsági berendezéseket. A termelőszövetkezeti közös gazdaságokban éppen úgy, mint az állami vállalatoknál, üzemeknél, rendszeressé kell tenni a műszaki felülvizsgálatot, ugyanis a közös gazdaságok gépjárművei, éppen műszaki hibák miatt okoznak nem egyszer súlyos, tragikus szerencsétlenséget. A rendőrség — a gyakorlatnak megfelelően — természetesen a termelőszövetkezetek telephelyeit is ellenőrzi, felülvizsgálja a gépjárművek közlekedésbiztonsági berendezéseit. Egy ilyen ellenőrzésre került sor a páhi Petőfi Termelőszövetkezetben, ahol a műszaki ellenőrökön kívül ott voltak a termelőszövetkezet vezetői, a tsz elnöke, főagronómusa és párttitkára. Tizenhat gépjárművet vizsgáltak át. s köztük tizenkettőt (!) műszakilag hibásnak találtak, amelyek csak akkor hagyhatják el a telephelyet, ha kijavításuk megtörtént, műszakilag és közlekedés- biztonsági szempontból kifogástalanokká válnak. Néhány „apróságot” a hiányosságok közül: A VM—85—23 forgalmi rendszámú MTZ kormányberendezése nem megbízható, toló- és összekötő ru- dazatának csapszegei kopottak, a motorolaj folyik, jobb első világítása üzemképtelen, rendszáma megrongált. A VL—50—27 forgalmi rendszámú MTZ villogó berendezése üzemképtelen, kor- ményberendezése nem megbízható, az első járkerék csapágya laza, kormányanyák fel vannak lazulva, a kötelező műszaki vizsgája még december 18-án lejárt. VM— 03—41 rendszámú MTZ alváz- nyúványcsavarjai lazák, rendszáma rongált. Egy MTZ-trnktornak rendszáma sem volt, fékberendezése és Jobb oldali lrányjelző-ké- szüléke üzemképtelen, hátsó vlIágítótestjei hiányoztak, kormány- berendezése nem megbízható. A VO—01— 00 forgalmi rendszámú MTZ fékhatása nem jó, kerék- csapágyai lazák. Az elhanyagoltságot bizonyítják azonban más dolgok is. A BE—56—30 forgalmi rendszámú Barkas könnyű-tehergépkocsi kézifékje üzemképtelen volt, a BE— 31—32 Polski Fiat személygépkocsi kézifékje ugyancsak nem fejtett ki hatást a hátsó kerekekre. Az SE—52—04 forgalmi rendszámú Ifa tehergépkocsi hátsó kerekeinél nem volt fékhajtás, jobb oldali helyzetjelző lámpája és tompított fényszórója üzemképtelen volt, a motor füstölt. Az SD— 80—48 forgalmi rendszámú tehergépkocsi üzemanyagtartályának fedele hiányzott, bal ol(iali tompított fényszórója üzemképtelen, hátsó kerekeknél nincs fékhatás, a jobb első keréknél a kerékcsavar ki van szakadva, s lehetne még néhány balesetveszélyes hiányosságot egymás mellé sorakoztatni. A felsorolt és fel nem sorolt műszaki hiányosságok jórészt abból adódnak, hogy a gépjárművezetők járműveiket elindulás előtt nem ellenőrzik, s elhanyagolják karbantartásukat. Ez azonban a dolognak csak az egyik oldala. A több millió forint értéket képviselő géppark, járművek Ilyen állapotáért nemcsak a járművezetők, hanem a közös gazdaság vezetői is felelősek. Ez az ellenőrzés azonban azt bizonyította, hogy a vezetők még azt sem követelik meg — erre pedig a tagság őket felhatalmazta —, hogy a közös vagyont őrizzék, karbantartsák, a kívánalmaknak megfelelő műszaki szinten tartsák. A páhi Petőfi Tsz példája egy a termelőszövetkezetek közül. A közös gazdaságokban — tisztelet a kivételnek — jó lenne, ha alaposan megvizsgálnák az erőgépek és közúti gépjármüvek műszaki helyzetét, közlekedésbiztonsági berendezésekkel való ellátottságát. Mint már hangsúlyoztuk, ez nemcsak a közös gazdaság, de a közlekedő emberek érdeke Is! Gémes Gábor
