Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-16 / 271. szám
1976. november 16. • PETŐFI NÉPE • 5 4 Az egykori Farkas patika belseje. Megyénk védett régi patikaberendezése Egy művészettörténeti rádióadásban ragadott meg a következő mondat: „Ha pusztulni hagyjuk múltunk értékeit, nem csak 8 jelenünk, hanem a jövőnk is szegényebb lesz!” Kevés a tárgyi emlék Ez a megállapítás, úgy érzem, különösen érvényes lehet megyénkre, mivel köztudott, hogy aránylag milyen kevés tárgyi emlékkel rendelkezünk gazdag történelmi múltunkhoz és más megyékhez viszonyítva. Még fokozottabban érvényes ez a mondás egészségügyi múltunk emlékei esetében, mert bár igaz, hogy a Duna—Tisza közének, így a mai Bács-Kiskun megyének is, egészségügyi körülményei a múltban nagyon el voltak hanyagolva, ennek a ténynek azonban nem törvényszerű következménye az, hogy napjainkban se törődjünk ilyen jellegű fejlődésünk emlékeivel!! Gyógyítástörténeti kultúránk egyik jelentős ága a gyógyszerészet, melynek fejlődéstörténete azonban nem különíthető el más ágazatoktól; így sem a helytörténeti, sem a néprajzi múlt kutatásától ismeretétől. Számos társadalmi, politikai és kulturális körülménytől függ ugyanis, hogy hol, mikor milyen körülmények között, milyen korban létesítettek egy-egy gyógyszertárat. Több mint 200 éves múlt Megyénkben a legrégibb patikák keletkezésének ideje az 1700- as évekig nyomozható vissza. Ennek megfelelően tárgyi emlékekkel is jobbára csak ezen időtől kezdve számolhatunk megyei viszonylatban. így például Kecskemét legrégibb patikája 1746- ban (egyes szerzők 1740-ben, bár erről hiteles adatot nem sikerült még találnom) létesítették. Ez a patika 1766 januárjától tekinthető nyilvános rendes gyógyszertárnak. Megszüntetése előtt a Széchenyi tér 1. sz. alatt, a mai Szivárvány áruház helyén működött. Egykori berendezéséből egy ritka szép és értékes szekrény maradt meg, amit a városi Katona József Múzeum őriz. Stílusa szerint ún. apácarácsos festett barokk patikaszekrény, korának jellegzetes kisipari terméke. Olyan szakmatörténeti ritkaság, hogy a budapesti Semmelweis Orvostörténeti Múzeum érdemesnek találta fotókópiáját eredeti nagyságúra megnagyítva egyik kiállítási falára felkasírozni, és a fényképbe vágott polcokon mutatja be a korabeli patikaedények egy részét. A Farkas patika kincsei Kecskemét második patikájának felállítására 75 évvel később, 1821-ben került sor. Ennek eredeti berendezését a századforduló idején cseréltette ki akkori tulajdonosa, Farkas Ignác gyógyszerész. Az e korszakra jellemző művészettörténeti áramlat hatására így a klasszicizáló eklektika stílusjegyei uralják ezt a berendezést. (A gyógyszertárak zártabb légkörében ugyanis az ez időben már jelentkező szecesszió csak később tudott magának teret hódítani.) A patikának városunk életében betöltött másfél évszázados szerepe, valamint a berendezés jellegzetessége érdemessé tette, hogy a Semmelweis Múzeum osztályvezetőjének és bútorszakértőjének javaslatára védetté nyilvánítsák. Ezért, mikor a gyógyszertár többszöri átalakítás után 1973 nyarán teljes felújításra és korszerűsítésre került, a már műemlék számba menő berendezést a Gyógyszertári Központ vezetősége elraktározza. A múzeumban van a helye További sorsa felől, a Múzeumi Főigazgatóság a Gyógyszertári Központtal közösen határoz. Nagy a valószínűsége — ez észszerű és kívánatos is lenne —, hogy a már hosszú évek óta helyiségre váró tervezett kecskeméti patikamúzeumban kap majd méltó elhelyezést. Lóránd Nándor HÁRMAN AZ ÚJ MEGYEI SZERVEZETRŐL ,}f'' t A természettudományos műveltség terjesztői — Minden fizikus így, vagy úgy,-az anyag szerkezetével fog- lalkózjk. Engem, az érdekel, hogy mikénf jönnek létre azok az objektumok, amelyeket korábban elemi 'részecskéknek neveztek, miérlt olyanok, amilyenek. Ügy látszik, hogy ez a dió meglehetősen kemény, nehezen feltörhető dió. Talán nehezebb lesz a részecskék szerkezetének a feltárása, mint amilyen az atommagé volt. Érdekes, izgalmas intellektuális kihívás, válaszokért a legnagyobb laboratóriumban, az Univerzumban kutatunk. Olyan megnyilvánulásokat is fellelhetünk a világegyetemben, amelyeknek előállítása laboratóriumban elképzelhetetlen. Az akadémikus • Marx György. (Pásztor Zoltán felvétele) a bajai csillagvizsgáló vezetőjét működésük céljairól. — Fél év múltán többéit mondhatok, mivel csak a gyakorlat igazolhatja törekvéseinket, A megyében dolgozó fizikusok tovább- képzelését érezzük legfontosabb feladatunknak. Bevallható, hogy a fővárosban, az egyetemi központokban élő fizika szakos tanárok, kollégák kedvezőbb helyzetben vannak, könnyebben kapnak információkat az új eredményekről. Ml szeretnénk a hátrányon valamit csökkenteni úgy, hogy az érdekelt kutatókat meghívjuk a megyébe. Természetesen a TIT dolgaiba nein avatkozunk, az előadásos ismeretterjesztést csak közvetve segítjük. Arról gondoskodunk, hogy az előadók minél korszerűbb szemlélettel álljanak a közönség elé. Sürgető tennivalónak látszik a megye öt, nagyobb városában a helyi mozgatók megtalálása, az alcsoportok kialakítása. Kiskőrösön egyelőre kevés a jelentkező. Szívesen foglalkozunk a tudományos diákkörökkel, amelyeknek patronálása eddig elsősorban a főiskolák dolga volt. ^ k megyei titkár Néhány hete az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Bács-Kiskun megyei szervezetének alakuló ülése előtt beszélgettem Marx György akadémikussal, a leptontöltés megmaradásának törvény- szerűségeit megállapító tudóssal. A külföldön is becsült fizikus a természettudományok egyik leg- hivatottabb népszerűsítője hazánkban. Fáradhatatlan szervező, toborzó, kultúragyarapító. Keresi, felkarol^^gg^g^etségeseket, mert mogatffiPlpffjgP^íyei művelődési központraTpHurák Béla a motorja a természettudományos ismeretek terjesztésének. Másutt is jó és lelkes szakemberek dolgoznak. A jó benyomások is érlelték azt a gondolatot, hogy itt is alakuljon meg a fizikusok egyesülete. Kecskemét város kulturális élete országszerte ismert. A fizikusok szervezett társadalmi élete, a társulat tevékenysége eddig hiányzott a városból és a megyéből. Elérkezett az ideje annak, hogy a sokakban meglevő lelkesedés segítségével itt is megalakuljon a megyei szervezet. - «•*— Az igények jellemzésére hadd mondjam el, hogy a megyei művelődési központ kérésére a magfizikus tal^Jitozón részt vevő aka- démikusolwelőadásokat tartanak a megyeszékhelyen. A nagyszerű fogadtatás "viszonzásaként valamennyien lemondtak az ilyenkor szokásos tiszteletdíjról. Reméljük, hogy jövőre, vagy két év múlva újabb szakmai konferenciát tarthatunk itt, amelyből nemcsak az itt dolgozó tanárok, hanem az egész ország fizikusai hasznot húzhatnak." A csillagász A megyei szervezet megalakulását követő napokban kérdeztem dr. Ili Márton kandidátust, Szakács Jenőtől, a társulat titkárától értesültünk arról, hogy már elkészült a közvetlen feladatokat rögzítő terv is. — Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Bács-Kiskun megyei csoportjának taglétszáma 55 fő. Közülük negyvenhármán középiskolában, öten főiskolán tanítanak. A tagok mintegy 60—70 százaléka Baján, illetve Kecskeméten él. Kiállítást rendezünk „Technikai eszközök az oktatás szolgálatában” címmel a Tudomány és Technika Házában. Itt mutatjuk be a tanárok által készített szemléltető eszközöket. A legsikerültebbeket megjutalmazzuk. Reméljük, hogy 1977-ben már teljes intenzitással tevékenykedhetünk. H. N. Gyermektartás ösztöndíjból Egy kis cikk címe volt ez a két szó. Mondanom sem kell, hogy felkeltette érdeklődésemet. A tudósítás így kezdődött: Egy leány, egy főiskolai hallgató ellen ... Elhűlve olvastam, mert furcsának találtam, hogy egy leány fizessen tartásdíjat. Hát ide jutottunk? Nem hittem a szememnek. Pedig a mondat első része ezt sugallta: a leány a főiskolai hallgató, tehát itt értelmezővel van dolgunk. Ilyen esetekben a vessző szabályos. Tovább olvastam: ...gyermektartásdíj fizetéséért pert indított. Csak az nem volt világos, hogy ki indítóitta a pert. Így jöttem rá, hogy a leány a mondat alanya, de akkor miért van utána vesz- sző. Az alanyt ugyanis nem szoktuk elkülöníteni a mondat többi tagjától. Tehát a közlés fogalmazója felesleges vesszőhasználattal akadályozta a gyors megértést. Sajnos, az írásjelekkel visszaélnek. Pedig rendeltetésük éppen az lenne, hogy az összefüggések feltárásával vagy kiemelésével a megértést segítsék. Példák özöne is bizonyítja, hogy az írásjelekkel való visszaélés ma már általános. Vajon miért van vessző pl. a következő mondatban? „Most a termelésben és a termelő ember életében, nagy változások zajlanak.” Miért kell az alanyi részt és az állítmányt elkülöníteni a mondattól. Ebben a mondatban éppúgy felesleges a vessző, mint a gyermektartási pert közlőben. A vessző használatának ^néhány tipikus hibájára rá kell mutatnunk. Helytelen pl. minden jelző után vesszőt tenni. A jelzők néha nem egyenrangúak, nem egymás mellé vannak rendelve, hanem alárendelési viszony van köztük. Röviden: a jelzőnek is lehet jelzője. A helyesírási szabályok szerint csak a mellérendelt egyfajta jelzők között van vessző. Pl.: szép, ízléses összeállítás. Mind a kettő minőségjelző: az összeállításról mondjuk, hogy szép is, és ízléses is. De ha egy „társulásos alapon megvalósításra kerülő, húsipari üzemről” olvasunk, akkor nem arról van szó, hogy az üzem húsipari is meg megvalósításra kerülő, hanem a húsipari üzemről mondjuk, hogy megvalósításra kerülő. Tehát itt a jelzőnek is jelzője van. Ilyen esetekben a vessző felesleges. Hasonló példa: „a gyár Kerekdombon levő, hétvégi pihenője.” A „hétvégi pihenő” jelzője a „kerekdombon levő.” Itt is felesleges a vessző. Ebben a mondatban pedig a birtokos jelző után van vessző: „Egy tanuló Juhász Gyula, Munkásgyerekek himnusza c. versét szavalta el.” Kinek a Munkásgyerekek himnusza c. versét? Juhász Gyuláét. Ha ide vesszőt teszünk, akkor ebben a mondatban is helyes a vessző: Látom a tanuló, könyvét. Ide senki se tesz vesszőt. De nemcsak a vesszőt használják írástudóink feleslegesen, hanem a gondolatjelet, a kettőspontot és az idézőjelet is. A gondolatjel feltűnően gyakran szerepel, természetesen feleslegesen, így a gondolat csak csetlik-bolik rajta. Egy mondat igazolja ezt: „Szívesen jöttünk — szerénykedett — Nagy Jánosné népdaiénekes, brigádtag —, mert lehet, hogy ide jár majd az unokánk is.” Mind a három gondolatjel felesleges, sőt egy vessző is a „népdalénekes brigádtag” között. Itt valóban értelmezőről van szó: a népdalénekesről állapítjuk meg, hogy ő brigádtag, de ilyen rövid értelmező elé nem kell vesszőt tenni. Móra Ferenc cikket írt a kettőspont, vagy ahogy régen nevezték, a popont elburjánzása ellen, de ma is tollat ragadna, ha élne. Íme a példák: Azt hisszük, ez a rész: felesleges volt. A gyűlésen az uralkodó: a közérdekűség volt. Hozzám csak akkor szaladnak, amikor baj van, utána: elejtenek. Mind a három esetben felesleges a kettőspont. Az idézőjel az idézeten kívül a kiemelésre szolgál. Vajon a következő mondatokban mi a szerepe? A gól „feldobta” a ZTE-t. „Gyertyát” rúgott. Nem láttam benne olyan mumust, ami ellen „kardot” kell rántani. Az italbolt az alkoholizmus „bázisa”. Tehát mi a szerepe? Ezekben a mondatokban semmi. Hiszen ma mór természetes kifejezés, így nem szorul kiemelésre az, hogy valami valakit feldob, hogy valaki gyertyát rúg, kardot ránt, valamint megtűrt bázis. A következő mondatban teljesen érthetetlen a szerepe: „Az argentinok két olyan helyzetet hagytak ki, amikor a magyar védelem „sehol sem” volt.” Ebben a mondatban ellenben szükség van rá, mert szokatlan, alkalomszerűen használt szót emelt ki. A kocsma gyakran „termel” részegeket. Kiss István Az újjászületett Café de la Paix A kávéház Párizs legismertebb műemléke. Mindig is elegendő volt, ha a külföldi ügyfél mindössze ennyit irt a borítékra: ,.Café de la Paix, Franciaország" és a küldeményt pontosan leszállította a posta. Az emberek nem azt mondták egymásnak: „Találkozzunk a Café de la Paix-ban, tudja, ott az Operára! szemben", hanem így fogalmaztak: „Találkozunk az Operában, tudja, a Café de la Paix-nél". A Café de la Paix a múlt század végén egy kicsit — egy darab Párizs volt. Kényelmes kávézó, ahonnan mindenkit látni, s ahol mindenki észrevehető. Másfél évig tartó restaurálás után a most ismét megnyílt, a régi szépségében tündöklő, 300 személyes kávéházból nem hiányzik más, mint Caruso, aki az asztalkendőre rajzolgatott, Mis- tinguett, aki legendás lábait mutogatta, s ürítette a poharakat a pincér jóindulatú mosolygása közepette, és Gide, aki mindig itt találkozott Valéryvel. (C. P.) (97.) Fruzsi nevetett. Megrázta a fejét, hogy meghintúztassa a Csokoládé színű apródfrtzuráját, amely hátul vízszintes egyenesre van nyesve. — Rólam... — Kihúzta magát. Fehér blúza megfeszült a mellén. — Szexuális éjszakád lehetett. Akkor Snuki torkában egyszerre forró lett a vér. Vér? Hiszen olyan száraz volt a torka, mint a szarvasbőr, ha napon aszalják. Tudta, hogy kellene mondani valami csípősét Fruzsinak, de azt nem mondhatja, hogy nem is igaz, nem is. rólad álmodtam, de ahogy most elképzelem a blúzod alatt és a kombinéd alatt a mellbimbóidat ... Látta, már látta, mert át akart látni a vékony fehér blúzon. Látta Fruzsi mellbimbóit. De abban a pillanatban el is öntötte az agyi véredényeit a zavar. — Az órám... — Körülnézett. — Az előbb még... Fruzsi kivette a kezéből a karórát, és ügyetlenül rászíjazta a csuklójára A hajának olyan szaga volt, mint a sampon, amit Snuki édesanyja használ. — Hideg a kezded... — Megfogta Fruzsi kezét. — Hideg. — Az enyém? — Fruzsi belenézett a szemébe, de már nem csú- fondárosan. — Tényleg? Álltak, csak álltak egymással szemben, és nyelték a nyálukat. Fruzsi szeme lassan elváltozott, keskenyebb lett és fényesebb. Aki fél, az néz így... — gondolta Snuki, de rögtön ezután máris árrá gondolt, hogy ha most nem csókolja meg Fruzsit, akkor megint ráfázik a gyávaságára, mint tavaly szeptemberben amikor szerelmes volt Fruzslbu, de csak kétszer, vagy háromszor merte megvárni a téren, mert a srácok őt zrikáltük. a hülye lányok meg Fruzsit cukkolták, amíg aztán végül Makrainak is fülébe jutott a hír, és Makrai osztályfőnöki ártatlansággal. jegyezte meg osztályfőnöké Pörán, amikor a negyedévi konferencián várható jegyekről volt szó, hogy nem ő, Snuki — azaz Sobók — a legalkalmasabb arra, hogy Fruzsit — azaz Zobor Annamáriát — matematikára korrepetálja... Fruzsi dereka ott az előszobában is csak szimbolikus volt, a szája pedig hideg, mint az ujjai, és csak vacogott, egész testében, vacogott a dereka, és a combja is vacogott, csak a mellbimbója volt fot-ró, annyira élő és forró, hogy Snuki a kombinén és a blúzon és a saját trikóján, és a saját Ingén át is érezte, amíg szorították egymást. — Menjünk — vacogta Fruzsi. — Gyerünk már. El fogunk késni, meglátod, elkésünk.,. Aznap Snuki egész délelőtt Fruzsit bámulta. Fruzsi csak néha nézett rá, és sápadt volt. A köszöntő szöveget is összekeverte, amivel a pálmát kellett átadni Eszternek. Alig tudta visszaku- szálnl a mondatot, hogy értelme is legyen a sok szónak. Amíg Eszter — köszönetképpen a pálmáért — épületes szónoklatot re. begett a műszaki rajz széles körű fontosságáról, Snuki végig konokul Fryzstfeihézte, a lány sovány vállát és a fehér nyakát, később csak> fegyétlen pontot az ütőéren: & gallérja fölött, hogy ai 'ftzé(né':éugárával rákény- szeríteé^Frúasiti idézzen rá. Későbbéi«,, az órák álatt, ahányszor csak összpontosította az akaratát, Fruzsi mindig megmozdult, majd pedig előbb-utóbb feléje is fordult, és mindig sápadt volt. A téren, a „Póló” kerthelyiségén túl érte utol suli után Fruzsit. Mentek egymás mellett és hallgattak. Aztán, amikor a Klapka utcánál Fruzsinak balra kellett volna továbbmennie, de ő nem engedte el a kezét, a lány megállt, de csak egy pillanatra, aztán ment tovább vele, Snukival a park felé, arra. ahol a parkon túl a kertes villák sorakoznak. Akkör se ellenkezett — igaz, nem is segített —, amikor 6 a néma lakásban ügyetlenül vetkőz- tetni kezdte. Először — ösztönös védekezéssel — keresztbe tette két kezét a mellén, de kisvártatva engedett lecsuklanl előbb az egyik karját, aztán a másikat is. így állt meztelenül másodpercekig. Snuki akkor egy filmre gondolt, és megpróbálta olyan óvó mozdulattal betakarni a lepedőbe Fruzsit, ahogy dz a színész csinálta a moziban. A heverőn, egymás mellett, közelről, ott már azt is látta, hogy Fruzsi ajka úgy remeg, ahogy őt rázta reggel a hideg a fürdőszobában a zuhany alatt. Mondani kezdte: — Én már tavaly... Már tavaly, másodikban... — Én is ... már tavaly — Fruzsi fogvacogva dadogott, — Ugye, igazán... Snuki hangosan akarta mondani, hogy Igazán, de akkor megérezte a lepedőn az izzdság szagát. A saját izzadságáét, az éjszakai álmatlan vergődésének a verejtékét. Ettől félelem fogta el. Föl akart ugrani. Fruzsi kétségbeesetten kapaszkodott bele: — Ne hagyj itt! Ha engem itt találnak ... Egymáshoz taszította őket a fé. lelem, egymás szájából akartak levegőhöz jutni, és mindent akartak, amit csak kaphattak egymástól. Másnap vasárnap volt. Nem látták egymást. Snuki csak vasárnap reggel döbbent meg, hogy fogalma sincs, hol és merre lakik Fruzsi. A telefonkönyvben hat Zobort is talált, de nem tudta, melyik szám lehet a Fruzsléké, de ha tudta volna, akkor se mert volna telefonálni. Otthon téblábolta végig a vasárnapot, délután kétszer is elaludt a szobájában, és mind a kétszer visszatérő álma volt: verejtékszagot érzett, és a nyári főn huhogását hallotta. Mindkétszer, amikor felébrendt, az volt az első gondolata: mi lesz ha Fruzsi terhes lett? Meg arra is gondolt: miért nem telefonál Fruzsi ? Feküdt, egyedül a szobájában, egyedül a heverőn, ahol Fruzsival szerették egymást, és ahogy újra meg újra átgondolt mindent, ami történt velük, egyre tisztábban érezte, hogy amikor Fruzsi magára kapkodta a ruháját, akkor romlott el minden. Nem kellett volna. .. Mit nem kellett volna? Hiszen nem is mert volna még egyszer hozzányúlni Fruzsihoz. De Fruzsi azt hitte, hogy ő meg akarja csókolni. Kinyújtotta maga elé a két karját, és sikított volna, de nem volt elég hangja a sikításhoz, azt is alig tudta kivacogni magából, hogy utállak, hozzám ne nyúlj, hozzám ne nyúlj... Aztán eltűnt, surranva kimenekült a lakásból, orrában a lepedő verej- tékes szagával, tele undorral ő ellene, Snuki ellen ,.. Hétfőn már a földszinti folyosón meglátta Fruzsit. Két-három másik lánnyal jött szembe Fruzsi, és ott a lányok között még szembeötlőbben látszott, hogy mennyire szimbolikus a dereka. Mielőtt közelről is szembetalálkozott volna a lányokkal, Snuki befordult a mellékfolyosóra. a szertárak felé, és csak a folyosó végén állt meg, fogát összeszorítva, szúró dühvei a fejében: micsoda állatság, hülye taknyosság, hiszen elfutott, végig ezen a melékfolyosón, mint egy megijesztett nyamvadt a pubertáskor elejéről... Az osztályban egész délelőtt elviselhetetlen poros volt a levegő az orrának, és érthetetlen, hogy ezt a rengeteg port senki se érzi, csak ő. Nézte-flgyelte Fruzsit a szeme sarkából, de Fruzsi egyszer se fordult feléje. Pedig éreznie kellett a nyakán, az ütőerén az ő szemét. És ha feléje fordult volna a lány? Az még fullasztóbb lett volna. (Folytatjuk.)
