Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-16 / 271. szám
1976. november 16. • PETŐFI NÉPE • 3 KÉPERNYŐ A legnépszerűbb zöldség Dokumentumok a német megszállásról Viszonylag könnyen készíthetők szenzációs történelmi műsorok. Kukucskáltassuk a nézőket a kulisszák mögé, hitessük el, hogy beavatottként szereznek tudomást sorsfordító eseményekről, vonultassuk a képernyőre híres és hirhedett politikusokat, kész a siker. Odafigyel mindenki, ha megfejtett titkokkal csábítjuk. Világtörténelmi személyiségek közreműködésével csak a legképzettebb szakemberek csinálhatnak hiteles, igaz, az események lényegét feltáró, korszerű történelemszemléletet sugárzó filmet! Óhatatlanul a sztorikra, a sztárpolitikusokra, a külsőségekre terelődik a figyelem, elsikkad a kor. Az országok népek sorsát — legtöbbször látszólag — eldöntő államférfiak, hadvezérek a túlzott fényben a valóságosnál nagyobb teret kapnak, erősíthetik a személyiségek történelmi szerepére vonatkozó általában túlzott hiedelmet. A Századunk sorozat szerdán látott XXI. részének alkotói kitűnően felhasználták a hatáskeltésnek cikkem elején említett eszközeit, ügyesen elkerülték a továbbiakban vázolt buktatókat. Hitler, Horthy, Kállai, Bárdosi és a többi néppusztító a kitűnően válogatott epizódokkal önmaguk jellemzésén kívül a kort is idézték, állásfoglalásra késztették a mai nézőket. ÚJ FILMEK Üdülők A gyanútlan mozinéző azzal a reménységgel ült be az Üdülők cimű francia filmvígjáték vetítésére — ismervén a francia víg-* játék-technika szellemes ötleteit, kitűnő darab- és szereplőválasztási erényeit —, hogy valami újat, valami könnyedet, ötleteset lát majd. Sajnos azonban Michel Cerard új filmje csak sablonokat nyújt, elavult, sületlen viccekkel keverve. Egyetlen erénye az Üdülők című filmnek, hogy különösen az idősebb szereplők rutinos, tehetséges színészek, s legalább saját személyes vonzerejüket sikerrel vetik latba a néző megnevetteté- se érdekében. Sajnos, azonban Michel Galabru a nyaralókat vendégül látó polgármester szerepében, de meg a többiek is, nem tudják megmenteni a darabot az unalomtól, a laposan tálalt, ismert fordulatoktól. A személyes emlékek olykor vaskos iratkötegeknél többet mondtak a lakosság egyes rétegeinek a hangulatáról, gondolkodásáról, a politika stílusáról. Kinyílt az ember zsebében a bicska az élet-halál kérdésekről döntő minisztertanácsi ülések kedélyeskedő légkörétől. A fáradhatatlan, levéltárnyi dokumentumot összegereblyéző Bokor Péter forgatókönyvíró és rendező annyira elmélyedt az 1944. márciusi eseményekben, hogy valóban a legfontosabb tényeket, mozgatókat tömörítette a 75 perces adásidőbe. Szerencsére túl vagyunk a fekete-fehér ábrázoláson, nem tekintjük a nemzetrontó vagy hibás politikájukkal népünket töméntelen szenvedéssel sújtó politikusokat kivétel nélkül brutális fenevadaknak, vagy tökkel- ütött flótásoknak. A meghívás című, szerdán sugárzott részlet szerint egyikük- másikuk a szó polgári értelmében tisztességes ember volt, de nem tudott neveltetéséből, osztályhelyzetéből, társadalmi pozíciójából adódó szemléletén változtatni. Kisszerű emberkék vagy karrieristák ósdi nézetekkel. Még a felismert veszély pillanataiban is képtelenek az egyértelmű, a határozott cselekvésre, az úri Magyarországgal való szembefordulásra. A Századunk ez a része éppen a bemutatott kurzuslovagok megnyilvánulásainak, cselekedeteinek tükrében .éreztette a készülődő katasztrófa elkerülhetőségét. A rövid, pompásan kiválogatott eredeti dokumentumok bejátszása közvetve a műsor szerkesztőinek, az utókornak az állásfoglalását is kifejezte. A féktelen hitlerista parádé erőfitogtató handabandája mögött Varsó lángjait, a krematói iumok füstjét éreztük. Gondosan ügyeltek az archív anyagok és a dramatizált jelenetek éles elkülönítésére. (Sajnos, máskor elő-előfordul, hogy egybemosódik a valódi és az utánzás.) A Századunk történelmi ismeretterjesztés, önismereti fórum, politikai tanfolyam egyszerre. Valamennyi feladatának kitűnően megfelel. H N. A Mezőgazdasági Kiadó gondozásában a minap jelent meg a Paradicsomtermesztés című ösz- szefoglaló mű, amelyet Balázs Sándor, a Zöldségtermesztési Kutató Intézet igazgatója szerkesztett. A szerkesztői bevezető elmondja, hogy az intézet paradicsomtermesztéssel kapcsolatos munkája már élőbbén egy átfogó mű megjelentetését igényelte, amelyet azonban Mészöly Gyula váratlan halála megakadályozott. Tanítványai, munkatársai folytatva a korábban elkezdett, munkát, mindazt összegyűjtötték, amit a paradicsomtermesztők hasznosítani tudnak. A könyv célja az, hogy a termesztő szakembereken kívül a könyv anyagát azok is jól hasznosíthatják, akik a zöldségtermesztést oktatják és ezzel segítik a hazai paradicsomtermesztés továbbfejlesztését. A szerzők (Ackerl Iván, Báldy Béla, Bíró Kálmán, Bontovics Lajos, dr. Farkas József, dr. Hamar Norbert, H. Kiss Franciska, dr. Hodossy Sándor, dr. Károly Árpád,' Szepes László, dr. Vidéki László) széles körű áttekintést adnak a paradicsomtermesztés valamennyi problémájáról. Szó esik az eredményes termesztés feltételeiről, annak technológiai elemeiről, a növényvédelemről, a termesztésre elsősorban javasolt fajtákról, a gazdaságos termelés egyes kérdéseiről, a paradicsomnemesítésről, a termesztés fejlesztésének lehetőségeiről. A szakembereken túl a tájékozódást igénylő olvasó is hasznos ismeretekre tehet szert a könyvből. Megtudjuk, hogy a paradicsom vetésterülete az egész világon, így hazánkban is többszörösére nőtt és a legnagyobb mennyiségben fogyasztott zöldségnövények közé tartozik, s ugyanakkor a paradicsom a konzervipar legnagyobb mennyiséget képviselő nyersanyaga. (Meghaladja az 50 százalékot.) A termő- terület 46,3 százaléka a könnyen melegedő, laza talajú Pest, Heves, Bács-Kiskun megyében van, s az országos termelés 50 százaléka ezekből a megyékből származik. Azonban különböző okok miatt (munkaerő, a jövedelmezőség hiánya, a gépesítettség alacsony színvonala), az utóbbi időben csökkent a terület és ezzel együtt a termésmennyiség is visz- szaesett. De a termésátlagok alakulása az időközben tapasztalható termőfelület növekedésével együtt kedvező növekedést mutat. Ehhez hozzájárult a korszerű fajtaválasztás, a termeléstechnika fejlődése és a kemizálás. Az 1969. évi hektáronkénti 178,8 mázsás termésátlaggal szemben 1974-ben már 232,3 mázsát termeltünk. A könyvből azt is megtudjuk, hogy hazánkban az egy főre eső paradicsomfogyasztás meghaladja a tíz kilogrammot. Ez a meny- nyiség egyre növekszik, amiben szerepe van annak is, hogy a paradicsom C-vitamin-tartalma a főzéskor mentesül a teljes el- bomlástól. Mint említettük, hazánkban a konzervipari feldolgozás egyik legfontosabb növénye a paradicsom, amelynek jelentős része exportra kerül. Ebben szerepe van annak is, hogy fogyasztása a világon a mezőgazdasági termékek között a legdinamikusabban fejlődött. A paradicsom a világ gyümölcstermelésében és fogyasztásában a negyedik helyen áll. A könyv egyik nagyon hasznos fejezete a termesztés gazdaságosságának elemzése. A szerző itt fontos közgazdasági tényezők szerepére hívja fel a figyelmet, amiből a megyei termesztők is okulhatnak. Ez az olvasmányos és érdekes, a termesztés valamennyi kérdését felölelő kötet minden bizonnyal hasznos szolgálatot tesz egyik legnagyobb népgazdasági gondunk, a zöldségtermesztés programja megvalósításának. NÉGYSZERI SORBAÁLLÁS UTÁN SE PÉNZ, SE POSZTÓ — A VASUTASOKNAK IS KELLEMETLEN — NEM LEHETNE EGY KICSIT ÉSSZERŰBBEN? Borús kalandok a Napfénnyel A téma egyébként kínálná az érdekes megoldásokat, a lehetőségeket arra, hogy jó vaskosan kifigurázzák a film alkotói a francia kispolgár életformájának, gondolkodásmódjának furcsaságait. Arról van szó a darabban, hogy egy apró francia városka polgármesterének csodásán berendezett házába nyaralók költözködnek egészen váratlanul, úgy, hogy eleinte csak a padláson jut nekik hely. Maga a polgármester nem is tud a dologról, mert az ügyes feleség próbálta hasznosítani ilyen módon a használaton kívüli helyiségeket. A végén aztán egy teljesen logikátlanul előráncigált külföldi nagynéni, egy élveteg öreg dáma elkártyázza a tulajdonképpen az ö tulajdonában levő házat, s azt a nyaraló család egyik jóképű fiútagja nyeri meg. Aki aztán ki is telepíti a polgármestereket és a maga ízlése szerint igyekszik felhasználni a véletlenül kezére jutott csábító lehetőségeket. A végén egészen váratlanul befejeződik ez a kalandos nyaralás és a Párizsból vidékre vándorolt mulatságos család kénytelen megbékélni azzal, hogy időközben párizsi otthonát meg a fia adta bérbe barátainak, akik aztán mint a tatárjárás, mindent elpusztítottak. A közönség egy része egyébként jókat derül a darab egyik-másik fordulatán és elsősorban a színészek játékát jutalmazza tapssal. Az „Üdülők" tehát tulajdonképpen a közönség nyári ízléséhez igazodik, ilyenkor november táján bizony valamivel jobb filmtáplálékot kellene eléje tálalni. Cs. L. A harmadik alagút A Budapest—Pécs vasútvonal rekonstrukciója keretében a nehéz mecseki szakaszon áttörik a hegyet. így az abaligeti és a het- venhelyi állomás között már a harmadik — 100—110 méter hosz- szú — alagutat létesítik. A tervezés folyamatban van, az építés két év múlva kezdődik. A MÁV csak a ritkán utazókkal hitetheti el, hogy jó a reggeli és esti vasúti összeköttetés a főváros, Kecskemét és Kiskunfélegyháza között. Kerek perec megmondom: sokunk véleménye szerint a Napfény expressz beállítása óta idegesek az utasok, a közvetlenül érdekelt vasutasok. Azelőtt kiment az ember az állomásra, megváltotta a jegyet és utazott. Elő-előfordult, hogy a folyosón álldogált, de ez még mindig jobb, mint ücsörgés a váróteremben. Mire elfáradt volna, már Budapesten vagy Szegeden volt, hazaérkezett Bács-Kiskunba. Csak az mehet biztosra mostanában, aki napokkal előbb megváltja helyjegyét, egy utazáshoz kétszer bandukol az állomásra. Közben mondogatja magában, hogy mindez az utasok kényelmét szolgálja. Még senkivel sem találkoztam, aki hitelt adott volna efféle híreszteléseknek. Nyilván úgy véli a MÁV, vállalják a reszkírt azok a hanyag honpolgárok, akik az utolsó napra hagyják az utazásra jogosító dokumentumok beszerzését. Az ördög a bocskorukba! „Teheti, vasúti”, mondogatták hajdanán így, a világért se vitatkoznék e bölcs szemlélettel, ha néhányunk időnként nem kényszerülne váratlan utazásra. Totózhatnak szerencsétlenek, lesz-e üres hely, s ha igen, kapnak-e bilétát. Számtalanszor előfordult, hogy félig üresen robogott ki Kecskemétről az expressz a helyjegy hiányában lemaradtak áldásai közben. Mit csináljanak a külföldről hazatérők, akik csomagokkal felpakolva gyakran hiába tülekednek a boldogító kartonért? November 5-én hangos jelenetek játszódtak le efféle botorságok miatt a Nyugati pályaudvaron. Áldott állapotú fiatalasszony sírt az egyik sarokban, hosszú sorbaállás után, az orra előtt csapták be a pénztárfülke ablakát. Valakit családi gyász szólított Szeged környékére. „Nem fért föl” a vonatra, emiatt fél nappal később érkezett a mindössze kétszáz kilométerre levő faluba. Tisztek, jegykezelők biztattak, hogy tegyem szóvá a számukra is kellemetlen, véleményük szerint könnyen megszüntethető visszásságokat. November 5-én többen azt véltük, hogy az időtakarékosság a MÁV-ra is vonatkozik. Ezért először a helyjegy-pénztárnál álltunk sorba. (Minek fárasszuk magunkat a másik ablaknál, ha netán nincs jegy, így okoskodtunk.) A szolgálatos tisztviselő kellő alapossággal kioktatott bennünket, a rendről, mert annak muszáj lenni, kivéve a vonatkéséseket, a piszkos fülkéket stb. (Talán feleslegesen írom le, hogy a mondat második része természetesen az én óhajom, kitalálásom.) Míg a „rendes” jegypénztárhoz kígyóztam, volt időm a töprengésre, a szabad idő mikénti fel- használásán tűnődő elmélkedésre. Világéletemben naiv ember lévén féllábbal már a Napfényen hitlem magam a várakozással jól megérdemelt menetjegy megszerzésekor. Sajnos, ismét megtanulhattam, hogy ki könnyen hisz, könnyen csalatkozik. Amikor másodszorra a helyjegypénztáros színe elé járulhattam, már csupán egy tőmondatra méltatott. „Elfogyott!” Vártam egy résztvevő pillantást, egy nagyon sajnálom mentegetőzést, az együttérzésnek valamilyen apró jelét. A szolgáltató vállalatot képviselő hölgy megelégelve tanácstalan ábrázatom látványát, hivatalos szigorúsággal ismételte meg közleményét. „Mire vár, mondtam, nincs jegy.” Szívesen megkérdeztem volna, ha a hosszan kígyózó sor nem taszít odébb, hogy mit mondjanak a családjuknak, kik könnyelműen bejelentették érkezésük időpontját, mit csináljanak a halaszthatatlan tennivalók miatt utazók, a csatlakozásokat leké- sők? összeverődtünk néhányan sorstársak. Kisütöttük, hogy megy egy busz, elérjük, ha sietünk. Valaki pironkodva téblábolt: csak egy húszasa maradt. Semmi baj, biztattuk, gyorsan visszaváltjuk a felhasználhatatlan bilétákat. Üjra beálltunk a sorba és újra csalatkoztunk A pénztár szigorú őre megtagadta kérésünk teljesítését. Először arra gondoltam, hogy a MÁV-nak szüksége van a pénzünkre, de ismét kioktattak. Keressük meg az ügyeletes tisztet, kérjünk egy igazolást és lessük ki, hogy mikor nincs utasa. Közben elmegy az utolsó busz is? Ügy kell nekünk, miért hagyjuk cserben a MÁV-ot. Büntetéstől sem kell tartanunk, ha gyorsjeggyel személyen utazunk. Végül az ügyeletes tiszt adott egy tanúsítványt tortúránkról. Értesüléseink szerint valamikor vissza is kaphatjuk némi levonással csökkentett pénzünket. A vasút tiszteletreméltóan következetes! Fizessen az utas, ha hibázik és fizessen az utas, ha a vasút hibázik. (Rosszhiszeműen kiad végül is használhatatlan jegyet.) így kiokosodva, igazságérzetünket felpiszkálva indultunk el a buszmegállóhoz. Egyik társunk útközben betért két Andaxinra az egyik patikába. Rendszeresen utazó ismerőse megmosolyogta, „Én mindig hozok magammal nyugtatót, ha a Napfénnyel próbálkozom.” Ha másért nem, a túlzott gyógyszerfogyasztás csökkentésére tehetnének valamit az arra illetékesek az ésszerűtlenségek mielőbbi megszüntetéséért. Ne kényszerítsék többszörös sorbaállásra a pénzükért gyorsvonattal utazni vágyókat, ne adjanak ki felhasználhatatlan jegyet és főként ne fizettessék meg se velem, se mással rosszul szervezett munkájukból adódó hibákat. És javítsák meg a főváros és megyénk keleti része közötti összeköttetést. Kérjük tisztelettel! Heltai Nándor Helyzetjelentés M egyénk gazdasági életének alakulása is: folyamat. A KSH megyei igazgatóságának időszakonként kiadott „helyzet- jelentései” részint megvilágítják, mik az addigi eredményei erőfeszítéseinknek, részint arra késztetnek, hogy fontosabb összefüggéseket leszűrve — változtassunk, ahol kell, s amennyit lehet. Ha tudniillik egy-két vonatkozásban nem úgy sikerültek elképzeléseink, ahogy szerettük volna. A Petőfi Népe vasárnapi számában közölt KSH-jelentés első megállapítása, hogy Bács-Kiskun megye gazdasági élete 1976 első kilenc hónapjában, az V. ötéves terv első esztendejében, kedvezően alakult. Háromnegyed év alatt 1673 millió forintot fordítottunk fejlesztésre. Míg a mezőgazdasági ráfordítások volumene 7 százalékkal csökkent, az ipari vállalatoké 3—4 százalékkal meghaladta az előző évi szintet. Ez utóbbi elsősorban az élelmiszeripar dinamikus fejlesztésének eredménye. Mezőgazdaság — élelmiszeripar. Az utóbbi „nyersanyagát” az előbbi teremti meg, illetve az élelmiszer- ipar dolgozza fel fogyasztási, közellátási cikkekké a föld munkásainak termelvényeit — tehát összedolgozásuk révén összefüggőt alkotnak. S ha az élelmiszer- ipar erőteljes fejlesztésére most jelentősebb összegeket fordítottunk — azzal a mezőgazdasági termékek feldolgozásának sokféleségét, az üzletekbe kerülő végtermékek minőségét, választékát növeljük. „Bejön” tehát az a pénz, amivel kevesebbet kapott a mezőgazdaság egy-két területe beruházásra. A másik figyelemre méltó szempont a beruházásoknál. Ezek anyagi-műszaki ösz- szetétele kedvezőbb, mint tavaly. Azaz nem adtunk ki annyi pénzt épületekre, hanem annál többet gépek beszerzésére. Aminek az eredménye az ipari termelés növekedésében szépen tükröződik. Míg az ipar országosan 4,8 százalékkal, Bács-Kiskun megye ipara 9,3 százalékkal termelt többet, mint az elmúlt év azonos időszakában. Ezen belül legjobban az állami nehézipar tett ki magáért 13 százalékos termelésnövekedéssel. Jelentősen meghaladta az átlagot az ipari szövetkezetek fejlődése is; 20 százalékkal termeltek többet, mint a tavalyi első háromnegyed évben. Olyan fontos cikkből, mint a földgáz, megközelítőleg másfélszer annyit termeltek ki a megyében. Kőolajból viszont valamivel kevesebbet. Fürdőkádból, magnetofonból és csontos nyershúsból csökkent a termelés, fű- szerpaprikából, gyümölcs- és főzelékkonzervből pedig növekedett. Apropó, csontos nyershús. Ismerjük a helyzetet, ami az árváltozásokkal kapcsolatban a hús- és húskészítmények iránti keresletben kialakult. Volt idő, amikor bizony akadozott az ellátás. Tapasztaljuk, hogy lassan a szokásos színvonalú húsellátásnál tartunk, de hogy a kritikusabb hetekben sem maradhatunk éhen, nem éreztünk húshiányt, a mezőgazdaság, illetve élelmiszeripar más oldalról ellensúlyozta. A mintegy 20 százalékkal több — 25 ezer tonna vágóbaromfi — pótolta, ami időszakos hiány volt. S nemde nemcsak idei, hanem hosszabb távra előrelátó beruházási politikánk eredménye, hogy az időjárás miatt változatos képet mutató mező- gazdasági termelés összegészében nem volt sikertelen. Sok tekintetben mit nem adnának fejlett nyugati államok, ha megközelítőleg azt produkálták volna idén, mint a mi mezőgazdaságunk, s benne megyénké! Ahol a betakarított kenyérgabona termése 31 százalékkal, a takarmánykalászosoké pedig 4 százalékkal több, mint az 1971—1975. évek_ átlaga. Igaz, a kukorica s a szőlő sem mennyiségre, sem minőségre nem éri el a tavalyit, a téli alma, zöldpaprika, a fűszerpaprika, a paradicsom, a káposztafélék és a vöröshagyma ‘termésmennyisége több, mint amire év közben számítottunk. — S mindebben nem annyi van, hogy közbe-közbe az~ időjárás kedvesebb lett hozzánk, hanem, hogy — alkalmazkodóbb fajtákat nemesítettünk napjainkra; tudományos pontossággal tudunk közbeavatko zni, műtrágya alkalmazásával; s egyre összetettebb képességű gépekkel termelünk — vetéstől a mag — plusz — a többi növényi rész betakarításáig, melléktermékké feldolgozásáig. De e komplex fejlődés lehetetlen lett volna mind képzettebb mezőgazdák nélkül. S mindösszesen — nagyüzemi gazdálkodás nélkül. Becsülettel meg kellett dolgozni háromnegyedévi eredményeinkért. S hogy általában tisztességesen végezte kötelességét megyénk dolgozó társadalma, jövedelmének 6 százalékos növekedése is mutatja. Ezért tudott — többek közt — 8 százalékkal többet vásárolni a boltokban, mint tavaly. A kiskereskedelmi forgalom növekedési üteme gyorsabb volt az országosnál. G azdasági életünk néhány árnyékos oldalára is ref- lektoroz azonban a KSH megyei igazgatóságának jelentése. Ez így természetes. Tudnunk kell mihez tartani magunkat. Hogy például a megyei székhelyű iparnak növelnie kell az export arányát, hiszen a népgazdasági össz- érdeket sem szabad figyelmen kívül hagyni; nemzeti jövedelmünk nagyon jelentős hányada származik exportból. A megye építőipari szervezeteinek pedig még jobban koncentrálniok kell erőiket, hogy egyrészt növeljék a folyamatban levő beruházások építésének — másrészt a társadalompolitikai szempontból rendkívül fontos lakásépítkezések ütemét. T. I. Határmenti történetek Tiltott határátlépés kísérletének alapos gyanúja miatt tett feljelentést a határőrség több személy ellen. Kovács János, komlói lakost, a Jugoszláviában kilépő nemzetközi gyorsvonat egyik kocsijának padlásterében megbújva találta Imre István határőr, az egység élenjáró katonája. Kovács a bírói felelősségrevonás elől külföldre akart menekülni. A bűnözők körében „Vigyori” néven ismert Kovács 1976 nyarán betöréses lopást követett el Tiszakécs- kén, amiért büntetőeljárás folyt ellene. Az enyveskezű bűnöző a tiltott határátlépés kísérletének megkezdése előtt újabb bűncselekményt követett el: Az egyik gumigyár munkásszállójából harminc hanglemezt, egy Szmena—8 típusú fényképezőgépet, egy utazótáskát, öt pulóvert, egy zakót, egy farmernadrágot, és más tárgyakat lopott el, amelyeket a használtcikkpiacon értékesített, majd a lopott tárgyakért kapott pénzt elitta. * Mészáros Sándor budapesti lakos, a Fővárosi Szállítási Vállalat egyik üzemegységének rakodója, munkatársaival együtt árut szállított Nyíregyházára. A munka befejeztével társaival együtt italozott, majd a szállásukon alvó gépkocsivezető zsebéből a teherautó kulcsait ellopta, s ittasan, vezetői engedély nélkül ZIL-te- herautóval Miskolcra indult. Mészáros Nyíregyháza és Miskolc között a gépjárművet az árokba vezette, s akkor határozta el, hogy a felelősségrevonás elől külföldre szökik. A helyszínről való távozáskor munkatársainak ruhájából — amelyet a gépkocsin talált — kétezer forintot ellopott, s vonattal, autóbusszal, majd gyalog érkezett Kelebia térségébe, ahol a határőrjárőr felszólítására nem állt meg, futásnak eredt. Szőlősi László határőr — az izsáki Kossuth Termelőszövetkezet vontatóvezetőjének — Csali nevű kutyája azonban megállásra késztette a menekülő tolvajt. Mészáros egyébként 1968-tól 1974-ig összesen 46 hónapot ült lopásért. * Egy külföldi állampolgár Budapesten, a Keleti pályaudvaron a Meridián nemzetközi gyorsvonat alá bújt, s két kocsi összekötő ütközőjén, illetve csavarkapcsán helyezkedett el annak reményében, hogy a határon az ellenőrzés alól majd kivonja magát és útlevél nélkül Jugoszláviába utazik. Haás Károly MÁV- lakatos ébersége révén a merész- kedőt fülöncsípték a határőrök. * Szabó Péter kaszaperi lakos szintén tiltott határátlépést kísérelt meg Bácsalmás térségében, ahol több napon át szalmakazlakban, szárkúpokban bújt meg. Szabó korábban négyszer volt büntetve: 1970-ben két évet kapott orgazdaságért, 1972-ben egy év négy hónapot csalásért, 1974-ben tíz hónapot tiltott határátlépés kísérletéért és 1975-ben másfél évet lopásért. A különböző bűn- cselekményekért összesen hatvannyolc hónapra ítélt bűnöző újabb bűncsélekmény elkövetését tervezte. Ebben azonban Varga János határőr — a kiskunhalasi Ganz-MÁVAG dolgozója — élenjáró katona megakadályozta. G. B.
