Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-06 / 236. szám

« 1976. október 6. • PETŐFI NÉPE • 3 Házi béke O tthonok békéje — házi béke. Bi­zony nem kevésszer ta­pasztaljuk az életben, hogy ez nem azonos a fal­védők émelygős-érzel- gős intelmeivel. Kivált­képp városlakók érzik, tud­ják, akik sokadmagukkal lak­ják a többszintes, nem egyszer toronyházakat. Ezekben egyéni otthonunk békéje sem kizárólag saját házi nyugalmunk. Mert mi­kor bajkeverők, renitensek, része­ges lakótársak zavarognak, nem csupán egy család nyugalmát, közérzetét kavarják fel. S a házirend betartatása, a kö­zösségi együttélés szabályainak érvényesítése nem mindig köny- nyű. Még akkor sem, ha a lakó­bizottsággal — úgymond — ka­rakán házfelügyelő működik együtt. illetve alatta, vagy felette levő lakásban ne hallják, ne zavarja a háziak nyugalmát. Figyelmez­tették a legényt, hogy házi úsz- szejövetelekkor — amik termé­szetesen nem lehetnek hetiren­den — szóljon az alattuk lakó házaspárnak, s kérje, tűrjék el azalkalommal. De még ilyenkor is szükséges a lárma mérséklése. Amennyiben nem változtat ma­gatartásán, újabb panasz esetén már pénzbírsággal fogja kénysze­ríteni a hatóság az együttlakás szabályainak betartására. — Amíg nagymamámmal nem beszélek, semmiféle ígéretet nem tehetek — önérzeteskedett az if­jú. nak a véleménynyilvá­nítástól is — vélekedett a házfelügyelő. ... Az ifjú embert ezen a tárgyaláson — magatartása miatt — ki kellett küldeni a terem­ből. Ezúttal már 300 forint pénz­bírsággal sújtotta őt a hatóság birtokháborítás miatt. — Ám ez­zel sem jutott nyugvópontra a helyzet. Idén tavaszra már trap­polással, bútorhúzgálással, „da­rálással”, leejtett „t#gyak düb- b'enésével, s' hasonlókkal gyara­podott a zajlista, illetve az új­ból benyújtott panasz. De „tekin­tettel arra, hogy a panasz elbí­rálása a továbbiakban az igazga­tási osztályon már nem lehetsé­ges ... az ügyben kelt előzetes ál­lamigazgatási iratokkal együtt az eljárás lefolytatása végett a já­rásbíróságnak megküldtem” — sz.ólt a határozat. A házi békéről beszélgetve a népfront-kongresszus szünetében, — egy múlt évi, illetve még idén­re is átnyúló kecskeméti eset jutott eszembe. Szenvedő szerep­lője egy ötvenes, korán „rokkan- tosításra” kényszerült házaspár. Dicstelen hőse pedig egy alig huszonéves fiatalember. A két nyugdíjas csöndes, halk teremtés. A férjet már 1967-ben leszázalékolták, de társadalmi — szellemi — munkája révén ben­ne van az élet — érthetően zaj­talanabb — áramában. A békes­ség, nyugalom — életfeltétel szá­mára. Csak úgy, mint feleségé­nek, aki súlyos szívbeteg és fo­lyamatos orvosi ellenőrzés, keze­lés mellett — kíméletességre szo­rul. Mindkettőjük részére egyik legfontosabb előírás: sokat pihen­ni. Be;, is tartották ezt, ameddig a körülmények engedték. Tavaly azonban felborította nyugalmu­kat egy érzéketlen „körülmény" — az említett ifjú személyében, aki a házaspárék lakása fölé — nagymamájához költözött. Ettől kezdve odalett nyugdíja­sék házi békéje. Az ifjú olyan hangerővel bőgette rádióját, mag­netofonját fölöttük már a kora délutáni óráktól kezdve, hogy idelent a házaspár se pihenni, se aludni nem tudott többé. A zaj, lárma hétvégeken csak fölerősö­dött az ifjúnál rendszeres baráti összejövetelek alkalmával. A for­galmas utca zaját egymagában is elnyomó gépi zene lábdobo­gással, harsány nevetésekkel, kia­bálással, egyéb hangokkal igazi zene-bonává fokozódott. „Kimon­dott” házibulik idején szinte haj­nalig tartott a népünnepély. — A zajok közt külön élt a facipő-ko- pogásos kiséret. A leszázalékolt férj, miután többször kérte, figyelmeztette az izgékony ifjút, legyen belátó, ta­pintatos — és semmit sem ért el vele, a szabálysértési hatóság­hoz fordult. Ott meghallgatták a feleket, s a tárgyalásvezető el­magyarázta a fiatalembernek az idevonatkozó rendelkezéseket. Ezek szerint lemezjátszó, illetve mindennemű egyéb gépi zene csak és kizárólag úgy használha­tó. hogy azt a vele szomszédos, Ez volt júniusban. Szeptember­ben újra tárgyalásra került a sor, mivel a helyzet mit sem vál­tozott. A gyerek hetvenkedve vágta oda. — Lakásomban azt csinálok, amit akarok... — S tagadta, a házaspár túlérzékenységére hivat­kozva. panaszaik jogosságát, helytállóságát. A panaszos férj dátum szerint számolt be háborgatásuk egész soráról. Tanúskodott a házfel­ügyelő, aki a nyugdíjasok kérésé­re többször meggyőződött a rend­zavarásról. Egy ízben éjfélkor ment föl és csöngetett be a íia- talemberékhez, felszólítva őket, hogy ne hangoskodjanak. Vallott észleléseiről a panaszos ve je, aki pedagógus feleségével — nyári szabadságuk idején — többször is tartózkodott — éj­szakára is — apósáéknál. Négy esetben győződött meg róla. mennyire és mily későig lehal­latszott a hangos gépzene, jövés­menés, dobogás. — A beteg há­zaspár már odáig jutott idegileg, hogy kénytelen volt időnként el­hagyni a lakást — hátha h&yre- biilenne zaklatott lelkiállapotuk. Szólt fia mellett — természe­tesen — a fiatalember édesany­ja is. Hogy míg velük lakott a gyerek, se nekik, se a szomszé­doknak nem volt kifogásuk ma­gatartása ellen. Ö is célzott a panaszosok túlérzékenységére, hogy már akkor is felkopognak, kiabálnak az erkélyről a nagy­mamához, ha porszívózik, Egyéb­ként az öreg nénit is beteggé tette az „ügy”. — A fiatalember szomszédai — a második emeleten — nem pa­naszkodnak a zaj miatt? — kér­dezte a házfelügyelőtől a tárgya­lásvezető. — Konkrétan — nekem nem. De az a véleményem, hogy ha volna is másnak panasza, tartóz­kodna megtenni. A házban ugyanis egyéb természetű viták is felmerültek — kutyatartással kapcsolatban —, és általában nem szívesen avatkoznak ilyen ügyekbe az emberek. Húzódoz­Itt- hallottam az ügyről utoljá­ra... Azóta is restelkedve medi­tálok: miért kellett ennek az ügy­nek ideáig fajulnia? A tavaly júniusi tárgyaláson, a törvények ismertetésén túlmenően, az elő­adó beszélgetett a fiatalember­rel. Lássa be, hogy nagyon súlyos szívbeteg lakik alattuk, akit a zajártalom sokkal fokozottabban zavar, mint egy egészséges embert. Megértést kért, s ígéretet a lárma csökkentésére, és javasolta a bé­kés megegyezést. -“J Elhihető, hogy miután a viszo­nyok csak mérgesedtek, a végén már a házimunkákból eredő za­jok is hasították a házaspár ide­geit. S az előzmények ismereté­ben szinte furcsának hat az em­lített utolsó határozat indoklásá­ban. hogy ..a kihallgatott tanúk nyilatkozatából a hatóság teljes bizonyossággal nem tudta meg­állapítani azt. hogy a zajkeltés milyen mérvű, illetve az valóban birtokháborításként* bírálható el. — Bizonyos, hogy azóta vé­gétért a tortúra. Mégis — mint éreztettem — bizonyos állampol­gári szégyenkezés kerülgeti az embert. Hát csak hatóság, bíró­ság képes efféle konfliktusban rendet teremteni?! Mi magunk, lakóközösségek képtelenek vol­nánk erre? A házfelügyelő: „Nem szívesen avatkoznak ilyen ügyek­be az emberek. Húzódoznak a véleménynyilvánítástól is". — — Esetleg «olyasmiért is, hogy „azzal nem tanácsos ujjat húzni, mert vannak a háta mögött" —? Ezt csak úgy kérdezem. Pedig ilyen helyzetekben él­hetnek jogaikkal a lakóbizottsá­gok is, s a ház rendje, nyugal­ma érdekében közbeavatkozhat­nak. Erről beszélt a népfront­kongresszuson az egyik fővárosi küldött. Jóllehet, nem mindig si­kerül ez heves jelenetek nélkül. De csak egy-két „precedens" kell, s a birtokháborítók eszükbe vé­sik, hogy az otthonok érdekeit képviselő lakóbizottságok figyel­meztetését tisztelni kell. A lakók pedig ráébrednek, hogy a bizal­mukat élvező társadalmi munká­sokat nekik is támmogatniuk il­lő. Tóth István Oroszul tanulnak az óvodások Érdekes kísérlet kezdődött tavaly Ajkán: a város néhány lelkes nyelvtanára kísérleti jelleggel meg­kezdte az óvodás korú gyerekek orosz nyelvi okta­tását. A kezdeményezés életrevalóságát az eredmé­nyek bizonyították. Az idén már az első osztály­ban is végeznek hasonló kísérleti oktatást a 8. számú Általános Iskolában. A kicsinyek élvezettel vesznek részt a játékos elemekre épülő nyelvtanu­lásban. Szókincsük naponta gyarapszik. (MTI-fotó: Jászai Csaba felvétele—KS) ELSŐ ÉS MÁSODIK OSZTÁLYBAN Tervek az évismétlés csökkentésére A biztató tapasztalatok alapján az Oktatási Mi­nisztériumban azt tervezik, hogy az évismétlés megszüntetését célzó kísérletet az 1977—78-as tan­évtől valamennyi általános iskola első és második osztályában általánossá teszik. Az ezzel kapcsolatos jogszabálytervezet előmunkálatai megkezdődtek. A kísérlet az idei tanévben mintegy ezer iskolá­ban az általános iskolák közel egynegyedében fo­lyik. Az 1972 óta tartó kísérlet során a tanulókat a rendtartástól eltérően minősítik, s csupán a má­sodik osztály végén osztályozzák őket. Ez kétéves fejlődési szakaszt biztosít a tanulóknak. Amennyi­ben egy-egy épértelmű gyermek az első évben a rendszeres iskolábajárás ellenére is egyes tantár­gyakból gyengébb eredményt ér el, a második év­ben mód van a hiányainak pótlására. A pedagógu­sok differenciált tanórai és órán kívüli foglalkozá­sok keretében segítik a lassúbb fejlődésű gyerme­keket, hogy hátrányaikat mielőbb, de lehetőleg a 2. osztály végéig behozzák. Ez a kísérlet, illetve a tervezett általános bevezetése a tankötelezettségi törvény hatékonyabb végrehajtását is szolgálja. Számos gyermeket megóv az első osztály évismét­lésével járó kudarcától Napjainkban a tanítási óra pedagógiai munkája egyre korszerűbb és gazdagabb. A kísérlet azonban fokozottabban ráirányította a figyelmet a tanulók tanítási órán kívüli segítésére, a korrepetálások pedagógiai kérdéseire. Nyilvánvalóvá vált: szük­séges a korrepetálások szervezésének és korszerű pedagógiai vezetésének legjobb gyakorlati tapaszta­latait számba venni és közreadni. Az Oktatási Mi­nisztérium márciusban e témakörben hirdetett pá­lyázata élénk visszhangra talált. A több mint fél­ezer oldalnyi pályamunka értékelése megkezdődött. A pályázók számos olyan gyakorlati megoldást is­mertetnek. amelyek remélhetőleg segítik majd a pedagógusok munkáját és elterjedésükkel növeked­het a korrepetálások hatékonysága. A pályázat eredményhirdetésére december 1-én kerül sor. A legjobb pályamunkákat az Oktatási Minisztérium könyvalakban tervezi közreadni, és az érintett általános iskolai pedagógusok rendelke­zésére bocsátani. (MTI) Az eutrofizálódás Eddig én sem tudtam, hogy pontosan mit is je­lent ez a szakszó. A minap viszont fölfigyeltem rá a Magyar Távirati Iroda egyik tudósításában: „...a természetes vizek pusztulásának egy újabb szakasza, az úgynevezett eutrofizálódás... veszé­lyezteti a tórészek fürdőjellegét is." Szép görög hangzása ellenére a szó engem elri­asztott, mert a másik állítmány „veszélyezteti.” Az eutrofizálódás tehát rossz, dolog emberileg és tár­sadalmilag, pedig nem mást jelent, mint annyit: 1. jóltápláltság. 2. tápanyagban gazdag természeti vi­zek. De a tudósítás azzal kezdődik, hogy a Balatonon a keszthelyi és a szigligeti öbölben feltűnő víz­minőségi változásokat tapasztaltak a kutatók az idén, s „teljesen nyilvánvaló" a víz pusztulásának egy újabb szakasza, s ez az a bizonyos eutrofizáló­dás. Tel jed a hínár, nagy a szilárd és az oldott hordalékok lerakódása; egészségtelenül jóltáplált a víz. Túl sok benne a hínár, alga stb. s ha túlsá­gosan sok lesz, élvezhetetlenné válik, mint a beteg­re hizlalt disznó húsa. ha nem fejtjük le róla a vastag zsírpárnát. No. ha ezek után leírom, hogy a Balaton hazánk egyik legnagyszerűbb természeti kincse, s mi, kö- zépkelet-európai tengertelen nemzetek, „magyar tengernek” becézzük; már nem közhely, ebből már nem az érdemtelen földicsérés csendül ki, hanem a féltés. Több; a megfelelő intézkedések a sürgős­ségi sorrend első helyén kell, hogy szerepeljenek. Több javaslatot tettek tudományos intézetek: új zsilipkezelési utasítást dolgoztak ki, módosították a vízkészlet-szabályozást. Tudósok határozott állás­pontja, hogy a Zala folyó Balatonba ömlő vizét újból a Kis-Balaton nádasain kell átszűrni, visz- sza kell állítani a korábbi természetes helyzetét, s megfelelő műtárgyak építésével meg kell szüntetni a folyótorkolatnál az apály-dagály jelenségét... De ez csak a Balaton, a magyar vizek királyának egészségromlása. De mi van a többi vizek romlá­sával? A tőserdei Holt-Tiszában már alig lehet fürödni az eliszaposodás, elhínárosodás miatt. A ter­mészetvédelmi területté nyilvánított Péteri-tó vi­zét a Dongér csatorna szennyezi ipari vegyianyagok­kal. Kunfehértó szennyezettsége a legforróbb nyá­ri hetekben a legkritikusabb, a bajai Sugovicában pedig már nem ajánlatos megmártózni. A Szelidi- tó túlzsúfolt lett és megint csak veszélyeztetett a víz; a Duna élvezhetetlen, a Kiskunsági csatorna, a Kígyós, a szabadszállási 1600 hektáros öntöző- rendszer és a tápcsatorna megépülése után a felső szakaszon teljesen elhínárosodott rövid hat hónap alatt, s veszélyben vannak a fölső szakaszok. Igen. a természetvédelem és környezetvédelem egymásból szervesen következő, egymást kiegészítő társadalmi feladatok. Az imént kommentált MTI- hírek. s a megyénk vizeinek helyzetéről írtak ugyanazon gondolatot erősítik; sürgősen cselekedni kell! Csató Károly N © ^3 Az Elnöki Tanács 1976. évi 24- es számú törvényerejű rendeleté­vel módosítottá a kisajátítási szabályokat. A törvényerejű rendeletnek az a célja, hogy megteremtse a tár­sadalmi és egyéni érdek össz­hangját, a kisajátított ingatlan tulajdonosa megkapja az őt meg­illető kártalanítást, de ne legyen lehetősége munka nélküli jöve­delemszerzésre. Korábban a társadalmi szerve­zetek vagy szövetkezetek sze­rezhettek ingatlant, vagy terüle­tet kisajátítással. Januártól csak érvényes adásvételi szerződéssel juthatnak házak, telkek birto­kába. BULGÁRIAI JEGYZETEK (2.) Séták a történelembe Bulgáriában az ember sűrűn találkozik a történelemmel. Valahogyan közelebb vannak egymáshoz a távoli évezredek, mint másutt. Olykor csak né- hány kapavágáanyira. Soha nem tudni, hogy mit hoz a felszínre a markoló gép kanala. Vigyáznak minden apróságra, mert becsülik a históriát, mint a sokat szenvedett népek általá­ban. Múzeum az aluljáróban Két évtizede építették a monu­mentális Balkán Szállót. Az ala­pozásnál kövekbe ütköztek a gé­pek. Hívták a régészeket. Ünnepnap lett számukra ez az esemény. A munkások a római kori Szófia, Serdica központjára bukkantak. A nyomok a tervezett szálloda központja felé vezettek. Óriási vita alakult ki. Mit csi­náljanak? Corbusierhez fordultak taná­csért. Változtassák meg a terveket, tárják fel a régiségeket, s a szál­loda vegye körbe a romokat! Így vélekedett a világhírű tudós. A vendéglátó szakemberek ellen­keztek, tamáskodtak. A négyszö- Rű épületben sok szóba néz ud­varra. Ki veszi ki ezeket a szo­bákat? JbjL ú A világhírű építész megnyug­tatta őket*. „Meglátják ezekért többet fizetnek, mint az utcára nézőkért.” Módosították a .terveket, az építők helyét egy időre az archeo­lógusok vették át. Amikor kinéz­tem reggel — a kukás autó zajos ébresztőjére — A szálloda udva­rába évezredes emlékekben gyö­nyörködhettem. A másik irány­ban a Szv. Georgi csillogó tetőze­te nyújtott különleges élményt. A Balkán Szállóból az új áruház is látható: évezredeket fog át a tekintet. Megy az ember az aluljáróban és a benyílókban, a csatlakozó folyosókban eredeti állapotú ró­mai, kora-keresztény emlékeket láthat. A nyüzsgő, modern nagyváros kellős közepéből pillanatok alatt a történelembe léphetünk. A nagy cár emléke Így van ez másutt is. Az ultramodern várnai távol­sági autóbuazpályaudvarról in­dultam Sumenbe. (A következő folytatásban szólok áz ott látha­tó Kossuth Múzeumról.) Elhagytuk a Várnát övező ké­kes dombokat, s a kanok földjén robogott az autóbusz. Nézgelődés közben jutott az eszembe, hogy az európai kultúra egyik bölcső­arannval márvánnval díszítették, festett kének, mozaikok ékesítet­ték. A Konstantinápolyban tanult cár nagy barátja voll a kultúrá­nak tudósokat, írástudókat telepí­tett le környezetében. A mi hon­foglalásunkkal egy időben ural­kodó cár könyvtáralapítóként is beírta nevét a művelődéstörté­netbe. így írt róla az. egyik szá­munkra ismeretlen költő: ,.S ő, miként serény méh, mindezeknek mézét virágiából az Írásnak, akárcsakha kaptárba hordta volna, gyűjtötte nagybölcseségű szívébe, és mint édes mézet önti ki dúsan ajkairól a bolgárok elébe, elméjüket megvilágosítván. Ma hatalmas rom mező mészkő- foltok * tömegé emlékeztei a ré^i dicsőségre. A maradványokból is követ­keztethetünk a valamikori pom­pára. A madarai lovas kunszentmiklósi tudósa Madarát se kerülje el senki tu­rista. Minden történelmi korban lobogott itt az élet lángja. A kő­kori emlekek mellett trák', majd római tárgyak idézik a letűnt vi­lágot. A krónikák szerint kalan­dozó elődeink is eljutottak ide és körülzárták a várban meghúzódó Simeon cárt.. Még egv magyar jutott el Ma­darába. Jóval később, s mara­dandóbb dicsőséggel, merőben más céllal. A megyénkben, kun­szentmiklósi Feliéi Gézát ma is tisztelik a bolgárok. A kitűnő ré­gész évtizedeket töltött a híres több azer éves madarai lelelek és a sziklarajz kutatásával. Az életnag.yságúnál nagyobb dombormű vágtató lovast ábrá­zol. A magyar tudós derítette ki, hogy a monumentális emlékmű az elő-bulgárok nagy uralkodó­• Minaret Balcsikban. jának, Krum kánnak a dicsőségét hirdeti. Madara autóval néhány perc alatt elérhető a Várna—Szófia útvonalról. Zsigulival utazha­tunk a kőkorszakba, tekinthet­jük meg az iráni hatásokat mu­tató korai bolgár művészet ki­váló alkotásait. Ileltai Nándor lénél járok. A Duna és a tenger, a dobrudzsai síkság és a Balkán­hegység találkozásánál mar év­ezredek óta éltek emberek. A hajdani trák településeken itt alakítottak ki a Bizánccal hada­kozó bolgár—törökök első köz­pontjukat. Preszlav ma, eléggé csendes hely. Hajdanán Piliszkáról ide helyezte át székhelyét a bolgárok nagy cárja. Simeon. A palotákat • A Tambul dzsámi. A jövőben a tulajdonos kérheti az olyan terület kisajátítását, amely építési tilalom alatt áll. Ugyanakkor nem engedélyezett a telekalakítás miatti kisajátítás. Nem kevés munkát adott ed­dig a bíróságoknak az, hogy a ki­sajátított kevesellte a kártalaní­tási összeget, amelyet egyébként jogszabály által megállapított irányárak alapján szabtak meg. A törvényerejű rendelet módo­sítja az eddigi gyakorlatot. Esze­rint az összeg megállapításánál a hosszabb ideje — öt éve — szé­lesebb körben kialakult, elfoga­dott forgalmi értéket is alapul kell venni. Ez még kiegészül az­zal, hogy ha a tulajdonos tíz éven belül jutott az ingatlan tu­lajdonához, akkor a vásárlási ér­téket is figyelembe kell venni. Korábban nehézkes volt az olyan házak kisajátítása, ame­lyekben a tulajdonoson kívül bér­lők is laktak. Az új rendelet szerint ha a bérlő lemond a cserelakás igényéről, akkor a tu­lajdonosnak a ház teljes for­galmi értékét lehet kifizetni. A személyi tulajdon mértékét meghaladó ingatlanokért janu­ártól az egyébként járó összeg felét kapja meg a tulajdonos, a másik felét az állami költségve­tés használja fel. Az adminisztrációval kapcso­latos munkák miatt nem tudták betartani azt a vállalatok, szö­vetkezetek stb., hogy a megítélt összeget 30 nap alatt fizessék ki. Ez a jövőben 60 napra módosul, a kisajátítási határozat jogerőre emelkedésétől számítva. A törvényerejű rendelet szerint a kártalanítási összeget a taná­csok igazgatási osztályai szakér­tők bevonásával fogják megálla­pítani. Ha a felek bármelyike ke­vésnek, vagy soknak tartja, az a változtatási peres úton kérheti. B. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom