Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-06 / 236. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1976. október 6. Honfoglaló háziiparosok • A termelékenység növelését már 12 különböző célgép segíti. Felvételünkön: Fekete Károlyné gombozö, Szitás Sándorné pedig gomblyukazó gépen dolgozik. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: A bűvészkedő Vorzsa! A hatalmas épület földszintje még csendes, lakatlan, az emeleti hatalmas ablakok mögött viszont már megindult az élet. Fehér neonfény szűrődik át a gyönyörű függönyökön, s olykor karcsúbb vagy molettebb női sziluetteket is láthatnak az arrajá- rók. Kiskunfélegyháza új létesítménnyel lett gazdagabb, felépült a nehezen várt szolgáltatóház. Most még csak az udvar felől lehet bemenni az épületbe, s több útbaigazítás után sikerül megtalálni a Háziipari Szövetkezet elnöki irodáját. Farkas Jenő elnök elnézést kér, de perceken belül nagyon fontos tárgyalása kezdődik a kivitelezőkkel. — Meg kell még beszélnünk a fűtés gondjait — mondja az elnök gondterhelten — és megoldást kell találnunk — teszi hozzá. — Végrehajtottuk az igazi „honfoglalást”. s minden jel arra mutat, hogy az igényeinket hosszú távon is kielégítő üzemház társ- tulajdonosai lettünk. Am ebben 3 hűvös időben - sürgősen gondoskodnunk kell a melegről is. Sajnos, telefonunk nincs, s ez most legalább annyira akadályozza szövetkezetünk tevékenységét, mint a fűtés hiánya. Jelenleg a régi helyünkön ügyeletet tartunk és a fővárosi, vagy más vidéki telefonon érkező üzeneteket kerékpáros futár továbbítja. Az egészben az a bosszantó, hogy a posta még csak nem is biztat... Dr. Pajtás Istvánná műszaki vezető és Szabó Tamás főkönyvelő nyújtottak a továbbiakban tájékoztatást a szövetkezet életének jelentős fordulatáról. — A Kossuth utca 7. szánj, alatt egy üzlethelyiségben ala-' kult 1952 szeptemberében a szövetkezet — emlékezik dr. Pajtás- né. — Akkor alig 39 asszony és lgny kezdte meg a termelést, a kézimunkák és más termékek készítését. Két év kellett ahhoz, hogy egy kis központi műhelyt kialakíthassunk), ahol harminchat dolgozónak nyújthattunk munkalehetőséget. A bedolgozói hálózat erre az évre már jelentősen kiszélesedett, 278-an vitték tőlünk az anyagot és hozták a kész terméket. Ebben az esztendőben már 4,4 millió forint értékű termelésről beszélhettünk. Ezt követően több részleget hoztunk létre a város különböző pontjain, majd 1974-ben a Kossuth utcai központunkat is el kellett hagynunk a városközpont építése, illetve a szanálás miatt. Ez a kétéves szétszórtság igen nehéz volt, de bízunk abban, hogy a mostani honfoglalás már végleges és kárpótol majd mindnyájunkat korábbi gondjainkért. Részleteiben ismerteti ezután a műszaki vezető a valóságban is a megváltozott munkakörülményeket. Végigsétálunk a tágas, hatalmas ablakokkal rendelkező munkatermeken, ahol szorgalmas lányok—asszonyok munkálkodnak. Külön helyiségük van a szabászoknak, a bedolgozók is megfelelő körülmények között vehetik át ai anyagot, illetve adhatják át a termékeket. A másik teremben a vasalónők dolgoznak, mellettük a központi műhely varrónői a befejező munkákat végzik. — Itt az emeleten mintegy nyolcvanan dolgoznak — mondja dr. Pajtás Istvánnó. — A Petőfi utcában még maradt egy kis részlegünk, ahol al kézimunkák kikészítését, mosását, vasalását végzik. A többiek már mind itt, egy helyen dolgozhatnak. A földszinten különben ezután nyílik meg a szolgáltató részlegünk, ahol mindenféle texliljavítási munkákat vállalunk a lakosságtól. Van a földszinten egy raktárunk is, ahonnan teherliften érkezik fel az alapanyag, illetve a bedolgozok késztermékei. Visszatérve az irodába, Szabó Tamási főkönyvelő ismerteti «az idei év eddigi eredményeit. — Érdemes feljegyezni szövetkezetünk néhány adatát, ebből is látni, hogy ez a szorgalmas kollektíva milyen nagy utat tett meg 24 év alatt. Jelenlegi létszámunk 1319, közülük mindössze 33 a férfi. Kiskunmajdán 35-en dolgoznak egy központi műhelyben, s ide hordja munkáit 246 bedolgozó. Jászszsentlászlón. Tiszaalpá- ron és Kecskeméten van még telepünk. Sokan nem* hinnék, hogy a megyeszékhelyen a 9 műhelyben dolgozó mellett 189-en termelnek nekünk a lakásukon. Ezek mellett még számos kisebb községben, tanyaközpontban van átvevőnk, ahonnan gépkocsival hozzuk a készárut. A múlt évi árbevételük 39,4 millió forint volt, s ebből 16,1 millió forint értékűt exportra szállítottunk. — Tavaly már eljutottak kézimunkáink Japánba ia — veszi át ismét a szót a műszaki vezető, — Igen sok lányka- és bébiruhát, valamint kézimunkát szállítunk a Szovjetunióba, az NSZK-ba és Olaszországba. Az idén Svédországból is kaptunk megrendelést, most kezdjük 1000 hímzett női blúz elkészítését és a jövő év elején szállítjuk; Új vevőként jelentkezett a fővárosi Skála Áruház, most kezdjük velük a tárgyalásokat. A BNV-n a HISZÖV-pavilonban számos kézimunkánk szerepel, azok. amelvfek a népművészeti- háziipari pályázaton díjakat nyertek. Idei tervünk különben 4 millió forint, s minden jel arra mutat. hogy teljesíteni tudjuk. Itt, ebben a gyönyörű környezetben még a munka is jobban megy. Ék ha még megoldódna a fűtési gond is minél előbb. lm, beszámoltunk a kiskunfélegyházi új szolgáltatóház honfoglalóiról, akik elsőnek kezdték meg a birtokbavételt. A földszinten ,a posta, a tévé-, a rádiószerelők, üvegesek, fodrászok, kozmetikusok ezután kezdik a költözködést, s a tervek szerint november elejétől várják az ügyfeleiket. A 14 millió forintos beruházással épült új létesítmény — amiből 9 millió forintot a Háziipari Szövetkezet vállalt magára — remélhetően tovább javítja maijd a kiskunfélegyházi javító-szolgáltató igények kielégítését. O. L. Kolompár Istvánná, született Sztojka Erzsébetet ismerősei Vor- zsának szólítják. Kalocsán, a Kökényköz 1. szám alatt lakik, foglalkozása felvásárló. Ilyen minőségben érthető, ha járja a város- környéki kisközségeket és sok házba betér, érdeklődik rongy, bőr és toll iránt. Néhol szerencséje van, máshol pedig ígérik: majd lesz, jöjjön vissza később. Jarkálása közben természetesen sok mindent hall, hiszen szeret beszélgetni az otthon ülő öregekkel, akik bizony gyakran szívesen és bőségesen tájékoztatják, mégha nem is kérdezi. Több faluban úgyszólván mindent tud mindenkiről. Bánatokat. örömöket, családi fordulatokat, vágyakat, célokat és kudarcokat egyaránt. Öregcsertőn is sokan ismerik Vorzsát és ő is sok mindenkit ismer, tud róla ezt-azt. Öróla viszont kevesen, vagy talán senki sem tudta eddig, hogy bűvészkedéssel is foglalkozik, jövőt jósol, rontást űz. Persze nem ingyen. Még a tavasszal, április 3-án nyitott be öregcsertőn I. J.-né fiatal özvegyasszony udvarára. Beszélgetni kezdtek, s egyszerre Kolompáráé Vorzsa magasra húzta a szemöldökét, hosszan nézte a fiatalasszonyt és kijelentette: — Lelkem, maga rontás alatt van, ezért halt meg a férje és a tehenével is ezért volt probléma. Az asszony meglepődött ezen, elsősorban, mert Vorzsa valóban jól mondta, hogy meghalt a férje és a tehénnel is baj volt mostanában. Vorzsa azonban folytatta: — Nagy szerelemmel gondol magára egy jóképű fiatalember, de nem meri felfedni érzéseit, hátha kikosarazza. Még szerencse — folytatta Kolompárné —, hogy ő ide jött. ami nem véletlen, mert az Isten küldte és a rontást el tudja űzni. ha megfizetik neki. Dtif vigyázzon a fiatalasszony, mert ha nem fizet, rajta marad a rontás és kilenc nap múlva vége az életének. Kolompárné ugyanis nem csupán a rontást tudja elűzni.’de maga is képes rontani — fenyegette a megszeppent özvegyet, akivel .már a szobában beszélgettek, a. varrógép mellett. Vorzsa hirtelen lekapott egy cérnadarabot a gépről, s kérte az asszonyt, hogy vágja el. Ez meg- történt, s hogy, hog.vnem egy pillanat múlva a cérrta ismét egybe volt. Aztán három csomót kötött Vorzsa a cérnára, s kijelentette. hogy ha a csomók nem tűnnek el, az asszonynak vége. Néhány „bűvész mozdulat" és a csomók eltűntek — nagy megkönnyebbülésére az özvegynek. A fiatalasszony azonban mindezt csupán kétszáz forinttal és néhány ruhadarabbal tudta honorálni. Vorzsának ez nem nagyon tetszett, hiszen — amint mondta — az ő ténykedését ezresekkel szokták megfizetni. Mindazonáltal elvitte a pénzt és a ruhákat is. Megállapodtak abban. hogy április 9-én újra jelentkezik. Felszólította páciensét, hogy vegyen ki a bankból 4—5 ezer forintot, de senkinek se szóljon. mert akkor nem lesz eredményes a rontás elűzése. A megbeszélt napon, reggel kilenckor meg is jelent Vorzsa az özvegynél, s rögtön a tárgyra, vagyis a rontás elűzésére tért. Kért egy tojást és egy kendőt. A tojást a kendőbe tette, s erre kellett az özvegynek rálépnie. Persze a tojás összetört, viszont amikor szétnyitották a kendőt, egy kis darab fekete rongyot találtak a tojás levében. Vorzsa felkiáltott, hogy nagyon jó úton haladnak. Ezt a kis fekete rongyot várta, mert ez azt jelenti, hogy máris ártottak a rontásnak, viszont szükséges eltüntetni a tojást és a rongyot is. Ezt azonban csakis úgy lehetséges, ha az özvegy bejár 12 községet, illetve azok határát, megszámol tizenkét csillagot. Még ez az utóbbi talán sikerült volna, de a bejárás, már- már megoldhatatlan feladatot jelentett. Tudta ezt Vorzsa és nagylelkűen felajánlotta, hogy megteszi az özvegy helyett, ötezer forintért. Viszont most adjon neki pénzt. I. J.-né öt darab száz forintost nyújtott át Vorzsának, aki azokat táskájába tette némely további ruhadarabokkal együtt. Megbeszélték ezután, hogy a következő hét szerdáján újra jelentkezik Vorzsa, s akkor nyolcezer forintot kér, továbbá egy sonkát és néhány szál kolbászt. A nagy érv most is az volt, hogy ellenkező esetben nem sikerül elűzni a rontást. Vorzsa már indult az ajtó felé, amikor előjött három ember: rendőrök. Az özvegy ugyanis, a figyelmeztetés ellenére szólt a helyi rendőröknek, hogy április 9-én jön a bűvész asszony, s pénzt, élelmiszert, ruhákat követel tőle. így bújtak el a szobában a rendőrök és érték tetten Vorzsát, a bűvészt. Előzőleg felírták annak az öt darab száz forintosnak a számát is, amelyet a fiatalasszony a bűvészkedésért át- dott Kolompárnénak. Tagadásnak nem volt értelme — Kalocsára a rendőrségre vitték Vorzsát, ahol mindent beismert, csupán azt nem, hogy ő ajánlotta a jóslást. Szerinte a fiatalasszony kérdezte, tud-e jósolni? És már nyújtotta is a tenyerét. . . A Kalocsai Járásbíróság a közelmúltban hozott ítéletet Vorzsa ügyében. Kolompár Istvánná, született Sztojka Erzsébetet folytatólagosan elkövetett csalás miatt négyhónapi szabadságvesztésre ítélte és 500 forint .pénzbüntetéssel sújtotta. A szabadságvesztés végrehajtását azonban kétévi próbaidőre feltételesen felfüggesztette. Az ítélet jogerős. Gál Sándor • A szövetkezet sikereinek egyik titka a minőségi munka, a meósok igen nagy figyelemmel vizsgálják át a késztermékeket s ezekben a megrendelő már nem találhat hibát. A meósok nevelésében oroszlánrésze van Luczó Józsefnének, a szövetkezet nyugdíj előtt álló alapító tagjának, akit „neveltjei” körében kaptunk lencsevégre. Körülötte Fekete Andrásné, Pintér Lászlóné, Luczó Józsefné és Tóth Zoltánné munka közben. 9 A vasalóteremben „mindössze" három szorgalmas vasalónő — Szatmári Andrásné, Varga Pálné és Farkas Dczsőné — fért rá egy képre. (Opauszky László felvételei) BÁCS-KISKUNBÓL INDULTAK A súlyemelő 1975 elején Földi Imre írásban bejelentette, hogy nem vesz részt a súlyemelő válogatott keret edzé-. sein. Sérülésére hivatkozott. Befejeződött egy csodálatos sportpályafutás, olvashatták csakhamar az országban, külföldön. Visszatekintés címmel szerettem volna akkoriban interjút készíteni Földi Imrével. Elutaztam Tatabányára, hogy leltárt készítsünk, megvallassuk a vitrinben sorakozó érmeit. Olimpián háromszor, világbajnokságon ötször állt dobogón. Teheránban, Münchenben a játékok játékán, a legfelső fokon. Vastag mappában is alig férnek el a világrekordot tanúsító oklevelek. Megszámoltam: 39 csúcs fűződik nevéhez. Nyert Európa-bajnok- ságot és sokszor bizonyult legjobbnak idehaza. A barátságosan berendezett, japán, mexikói, afrikai népművészeti tárgyakkal, csodálatos díjakkal díszített lakásában melegítőben fogad és egy kortynyi kecskeméti barack után arra kér, hogy terveinkkel ellentétben, a jövőről beszéljünk. — Ha valami nem jön közbe, indulok Montrealban! Mi történhetett? Földi Imre nem szokott játszani a szavával. Kitalálhatta gondolataimat. Csak azért is — A veronai versenyen ért a baj. Egy idegszál megszakadt a vállamban. Fájt minden mozdulat. Kínlódtam. A sérülést főként a szakításnál éreztem. Erősen visszaesett a teljesítményem. Tisztában voltam azzal, hogy a múló évek csökkentették robba- nékonyságomat, de az erő megmaradt, technikám javult. A súly mégsem akart egyetlen lendü• Az edzővel Münchenben. géről érkező híreket. Csak az utolsó hónapokban dőlt el, hogy megy-e. Megállta a helyét, a mezőny legidősebb versenyzőiéként ötödik lett. Kis szerencsével dobogóra juthatott volna. Fortuna istenasszony sohasem kedvelte. Tokióban és Mexikóvárosban a győztessel azonos teljesítményt ért el. Mindkétszer a testsúly döntött. Japánban 20, Amerikában 5 dekával volt nehezebb ... Mire gondolhatott, amikor Montrealban utoljára kísérelhette meg a 140 kilós súly kilökését? A csaknem két. évtizedes aszkéta életmódra? A felkészülés iszonyatos próbatételeire? Több tonna súlyt vándoroltatott naponta 220—240 centiméteres magasba. Tizenhétféle gyakorlattal készült: felhúzás szélesen, szakítás bakról beülve, kilökés állványról, ferdepad-nyomás, törzserősítés szekrényen, szakítás ollózva... Kibírta. Honnan az iszonyatos erő ebben az apró emberben? — Volt-e erős ember a családban? lettel a nyújtott kezek emelődarujával a fej fölé szaladni. Jártam orvosokhoz kezelésre, megpróbáltam mindent. Látszólag hiába. Egy délután váratlanul föltettem száz kilót és ugyanúgy szakítottam, mint Verona előtt. Megpróbáltam még- egyszer, sikerült. Orvos András, az atyai jóbarát, talán még nála is jobban örült a hírnek. — Gyere Tatára, most kezdjük Montrealért. Hivatalosan segítőtársam leszel. A kerettel, s a nem keretben dolgozol. De végigcsinálod, meglátjuk, kiújul-e a baj. Földi Imre telt bőröndre mutat. — Holnap indulok. Ha biztos leszek abban, hogy az első hat közé kerülök, pontot, vagy pontokat hozhatok a csapatnak, ötödször is megpróbálom. Siker az ötödik olimpián Vágjunk a dolgok elébe. Kíváncsian figyeltem a magyar súlyemelő sport nagy egyéniséNehéz gyerekkor — Híres kettő is akadt. Mindkettőjüket inkább a nép emlegette. Dédapám Párizsban tanulta a szabómesterséget, dolgozott Bécsben, az udvarnál, úgy mondják, anarchista lett. Felségsértési perbe keveredett, meg sem állt Ogyesszáig. Öreg korában merészkedett ha/.a. a Bika utcában lakott. Egykori tanítóm. Major Sándor mesélte, hogy nagybátyám ..'jelölt ember" volt. a betyárokkal cimboráit. Juhászok, szfílőmun- kásolc az őseim. Többen közülük pirkadástól estéiig, olykor holdfénynél hordták a helvéciai buckákat. Szívósak voltak, mint a homoki növények. — Hol töltötte gyerekkorát? — Apámat keveset láttam, hamar mundérba öltöztették. Hatéves múltam, amikor fölkerekedett a falu. Ijesztették az embereket, bevetik a csodafegyvert. Aki itt marad, már előbb agyonlövik, mert az bizonyosan kommunista. Mit volt mit tenni, összepakoltuk a legszükségesebbet a szekérre és két gyerekkel, meg a szomszédokkal elindultunk Pest felé. Anyám Dudás Júlia, sohasem tért vissza többé. Az Örkényi temetőben fekszik. Tatárszentgyörgyön túl jártunk, amikor egy katona megmagyarázta mehekülésünk oktalanságát. Visszafordultunk, jöttek a repülők. Anyám bal kezét fogtam, a bátyám a másikat. Mi megmaradtunk, őt elvitte egy sorozat. Keresztanyám nevelt. Sokat köszönhetek neki. Jártam iskolába Helvécián két osztályt, Kisfáiban, Kecskeméten is. — Emlékszik-e Szennai Arankára? A napokban beszélgettem vele olimpiai bajnok tanítványáról. Elmesélte, hogy szófogadó gyerek volt. s ha tehette, fűlött, ugrott, birkózott. — Természetesen szívesen gondolok rá, mindenkire, akitől kaptam valamit. Megérte! Dolgozgattam többfelé. A hűtő- házban, a konzervgyárban, és egy újsághirdetés csábítására jöttem Tatabányára. Sem apám, sem testvérem nem élt már akkor Kecskeméten és a bányászat igen előnyösnek látszott. A vájári iskolában az egyik tornaórán figyelt fel rám Gere Sándor bácsi. Az ő buzdítására lettem aktív sportoló. Ne gondolják nagyképűségnek, azzal biztatott, ..belőled még világbajnok is lehet". — Kötik-e még valamilyen szálak szülőföldjéhez? — 1938. május 8-án a Helvécia 80-as számú házban születtem. Ezt a házat sohasem feledem. Élnek ott még a Dudás-rokonok. Sok ismerősöm dolgozik Kecskeméten. Figyelem a híreket, sajnos, ritkán jutok oda. — Hogyan tovább? — Azt hiszem, szüksége van rám a magyar sportnak. Megszereztem az edzői képesífést, szeretnék szakoktatóként bizonyítani. Végre több idő jut a családnak. Meg az utazásnak. — Eddig is járta a világot. — Keveset láttam. A versenyekre összpontosítottarrt. Münchenben például napokig szinte ki se jutottam a városba, gyakoroltam. pihentem. — Megérte? — Meg. Az, ember vállal valamit, teljesítse. Ezért lett olimpiai bajnok Földi Imre. Ezért tisztelik. Fé-i nyesen csillog a müncheni arany, de én a montreali ötödik helyezést legalább ennyire becsülöm. Az akaraterő diadala! Hellai Nándor Egy moszkvai szerszámgépgyár Gyakran fogadnak vendégeket, külföldieket is. Ez nem meglepő, hiszen a moszkvai „Kalibr” szerszámgépgyár az ágazat legkiemelkedőbb üzeme. Minden vendéget okvetlenül elvezetnek a gyári, múzeumba is, ahol az elektromos készülékek, ellenőrző mérőműszerek mellett egy egyszerű vonalzó látható: a „Kalibr” gyárban negyven éve készített első acélvonalzó jelentette az első győzelmet. Ma a márkajelzésével ellátott termékeket az egész világon ismerik; a gyár hatvannál több országba szállít. Hogyan kezdődött a nemzetközi elismerés? 1958. Brüsszel. Nemzetközi vásár. A szovjet pavilon tele van látogatókkal. Egyik kiállítási tablón a „Kalibr” gyár termékei láthatók. A zakóján a gyár emblémáját viselő demonstrátor alig győzi megválaszolni a számtalan kérdést. A szovjet szerszámok sok szakember számára az újdonság erejével hatottak: sajátos kikép- zésűek, megbízhatók, pontosak és olcsók. És ma? — Exporttermékeink nagy részét a szocialista országokba szállítjuk — mondja a gyár főkonstruktőre, Georgij Ovcsenko. — A KGST-n belül mi készítjük az automatizált gépsorokhoz szükséges mérőműszereket, szerszámokat és berendezéseket. Ezek a termékek Magyarország, az NDK, Lengyelország, Románia, Csehszlovákia és más baráti országok gyáraiba kerülnek. A Magyar Népköztársaságnak például az elmúlt évben mikrométereket, profilköszörűket, a furatok átmérőjének mérésére szolgáló műszereket és egyéb szerszámokat szállítottunk. Magyar- országot viszont gyárunkban kitűnő marógépek és esztergapadok képviselik — tette hozzá a főkonstruktőr.
