Petőfi Népe, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-23 / 225. szám
1976. szeptember 23. 9 PETŐFI NEPE • S [ Látogatás a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságán A társadalmi-gazdasági folyamatok tudósítói — Egy negyedszázad összegezése Évente több százezer adat Megszűntek a határidőnap táján szokásos körteleíonok, körutazások. Tíz-tizenöt esztendeje gyakran maguk a statisztikusok szedték össze az adatokat. Többe került a leves a húsnál. Ma ritkán kell figyelmeztetni egy-egy vállalatot, intézményt ez irányú kötelezettségeire. A beérkező jelentések is pontosabbak, szakszerűbek, mivel a nagyobb üzemeknél, intézményeknél képzett, függetlenített statisztikus dolgozik. Talán-talán az ipari és mezőgazdasági szövetkezetek adatszolgáltatásán lehetne itt-ott javítani. Sajnos, a minisztériumok időnként keresztezik az adatszolgáltatás megszokott útjait. Tudjuk, hogy sokan túlkomplikáltnak, feleslegesen részletezőnek tartják egyik-másik nyomtatványunkat. Meggyőződésem, hogy általában a számbavételhez, tervezéshez szükséges információkat gyűjtünk ösz- sze; természetesen keressük az egyszerűbb megoldásokat. Kitűnő szakemberek dolgoznak az igazgatóságon. Valamennyi csoportvezető felsőfokú képzettségű. Az utánpótlás is biztató. Néhány munkatársunk elmélyült, olykor tudományos igényű tanulmányban tárja fel Bács-Kiskun megye politikai, gazdasági, kulturális életének valamilyen részterületét. Többen tagjai a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezetének, a pártbizottságok, tanácsok mellett működő testületeknek. Évente több százezer adat érkezik hozzánk. Ezeket a feldolgozási osztály összesíti. Elemzésükről és az így nyert információk, megállapítások továbbításáról a tájékoztató osztály munkatársai gondoskodnak. Előbbit Pint János, utóbbit dr. Vastagh Gyula irányítja. — Tervezik-e a géppark fejlesztését ? — Tizenöt éve egyetlen könyvelőgép segítette munkánkat. Ma három szalaglyukasztó van a birtokunkban és néhány könyvelőgép. Lyukszalagokon tároljuk a fontosabb adatokat. Előre elkészített programok szerint csoportosítják a beérkezett információkat. így könnyebben tudunk eleget tenni kétirányú kötelezettségünknek; a központi és helyi szervek gyors, gyakorlatias tájékoztatásának. A feldolgozás korszerűsítésében még bőven van tennivaló. Üjabb, még modernebb eszközök kellenének. Remélhető, hogy jövőre, az igazgatóság negyedszázados évfordulójára, az új széchenyivárosi épületben már újabb gépeket is használhatunk. A Számítástechnikai Ügyviteli Vállalatai tervezett, kialakuló együttműködés is gyorsítja a feldolgozás folyamatát. A jelenleg a Katona József téri irodaházban működő intézmény révén sokat tudunk a megyéről. Méltányosnak éreztük, hogy olvasóink jóban megismerjék hasznos, nagy szakértelmet kívánó munkájukat. Ezért írtunk róla. —i —r Lyukkártyaszalagokat és a Központi Statisztikai Hivatal Bács-Kiskun megyei Igazgatóságának csaknem negyedszázados tevékenységét összefoglaló dossziét láttam Kóczián Zoltán igazgató asztalán. — A jövő és a múlt? — kérdem. — Jövő? Évek óta segítik munkánkat a gépek. Csak így győzzük növekvő feladatainkat. A múlt? Mintha tegnap küszködtünk volna a kezdet nehézségeivel. 1952. április 1-én kezdték meg a Központi Statisztikai Hivatal megyei, járási, városi felügyelőségei működésüket. Hamarosan kialakultak az immár igazgatóság elnevezéssel tevékenykedő megyei központokban a szakcsoportok. 1965-ben választották szét a szervezési (adatgyűjtési) feladatokat és a tájékoztatást. Űjabböt esztendő elteltével formálódott ki a megyei igazgatóságok mai arculata. — A változások összefüggnek a gazdasági irányítás módosításával? — Részben. Inkább azt mondanám, hogy a mind több tudatosságot, tárgyi ismeretet, nagyobb hatékonyságot, helyi információt kívánó irányítás követeli a statisztikai szolgáltatások színvonalának emelését. A gazdasági élet sajátosságainak rendszeres vizsgálata mellett mind behatóbb figyelemmel kísérjük az életviszonyok alakulását. Elsősorban természetesen a Bács-Kiskun megyei állapotokat, az itt mutatkozó és várható tendenciákat igyekszünk a számok segítségével tükrözni, jelezni. Kutatjuk az országos összefüggéseket is, hiszen csak így tudható meg, hol tartunk. — Mi jellemzi a munkájukat? — Jelentéseink kezdetben alig haladták meg a közlés színvonalát. Legfeljebb a táblázatok, összesítések szöveges ismertetésére vállalkoztunk, a tervekhez vagy a bázishoz viszonyítottunk. Tennivalóink először mennyiségileg jelentkeztek. Űj meg új vállalatok, telephelyek alakultak. Gondoljunk ari-a, hány ipari üzem volt Bács-Kiskunban húsz esztendeje és mennyi van ma. Mind fontosabb kívánalom a hatékonyság. Akkor dolgozunk jól, ha információink, elemzése9 Kóczián Zoltán több mint másfél évtizede irányítja a megyei igazgatóság munkáját. ink kedvezően befolyásolják a politikai, gazdasági döntéseket, hozzájárulnak a kulturális élet jobb áttekintéséhez. Minél mélyebben, pontosabban tárjuk fel az ipar, a tnezőgazdaság fejlődésének sajátosságait, az életkörülményeket meghatározó tényezőket, annál jobban megfelelünk feladatainknak. — A szervezeti felépítés, a munkatársak képzettsége összhangban van-e a tennivalóikkal? — A területi statisztikai. szervezet együtt nőtt a feladatokkal. Huszár István miniszterelnök-helyettes, a Központi Statisztikai Hivatal volt elnöke, joggal állapította meg, hogy „idejében vetettünk fel, jeleztünk megoldandó társadalmi, gazdasági kérdéseket, s általában megfelelően határoztuk meg saját feladatainkat is, töhbé-kevésbé jól számoltunk lehetőségeinkkel”. Az adatok összegyűjtését, az alapozást a szervezési osztály végzi. (Vezetője Tassy Gyula igazgatóhelyettes.) ök tartják a járási-városi felügyelőségekkel a kapcsolatot. Rendeletek, útmutatások szabályozzák a jelentések készítésének rendjét. Sikerült a korábbi átfedéseket a minimumra csökkenteni. A beszerzett adatok gondos tárolásával kerüljük el az intézmények, vállalatok, szervezetek felesleges zaklatását. • Borhi József Auditronich géppel számszakilag és logikailag ellenőrzi a lyukkártyákon szerepló adatokat 9 A kiadványok rögzítik az adott viszonyokat segítik a tervek megvalósítását. <M. £.) TESTVÉRMEGYÉNK A FÁKLYA OLDALAIN 15 éves kapcsolat A Krím és Bács-Kiskun testvérbarátságának szánja terjedelmének felét a Fáklya legutóbbi száma. A fekete-tengeri félsziget terveiről és eredményeiről Leonéid Szolodovnyik, az Ukrán Kommunista Párt krími területi bizottságának titkára nyilatkozik. Horváth István, az MSZMP Bács- Kiskun megyei Bizottságának első titkára „Gyümölcsöző és megbonthatatlan barátság” címmel adott interjút. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság lapja bemutatja a Szovjetunió legnagyobb nemzetközi pionírtáborát, az Artyeket, ahol a világ több mint 50 országából származó gyerekek üdülnek. Láthatjuk Livágyiját és az egykori cári rezidenciát, a híres jaltai konferencia színhelyét. A területi székhely, Szimferopol a Zalka Mátéról elnevezett utcával képviselteti magát. A legfiatalabb oktatási intézmények egyikét, a szimferopoli egyetemet — ahol hatezer diák tanul — Alekszandr Perehod docens, rektor ismerteti meg az olvasókkal. Képriport villantja fel a hartai Lenin Tsz testvérgazdasága, a Zsdanov kolhoz mindennapjait. A veteránok közül Pjotr Szelivanov, a Szovjetunió Hőse és Andrej Kovtun, Kecskemét város díszpolgára küld szívélyes üdvözletét Bács-Kiskun megyei barátainak. Mindketten részt vettek Magyarország felszabadításában. S végül a testvéri Bács-Kiskun is bemutatkozik kecskeméti városképekkel, az Alföld Áruház fotójával és a legjellemzőbb adatok közlésével. A testvérmegyei kapcsolatok feltételének 15. évfordulója alkalmából külön könyv jelenik meg az idén a két terület párt- és állami vezetőinek, szakembereinek a tollából magyar és orosz nyelven. A Krímben a Tavria Könyvkiadó rendezi sajtó alá a könyvet. A Bács-Kiskun megyei szerzők ugyancsak elkészültek a kéziratokkal. H. F. • A Szimferopoli Egyetem hallgatói a szovjet— magyar barátságot szemléltető állandó kiállítással ismerkednek az intézmény folyosóján. • Bács-Kiskun megyei úttörővezetők az Artyek nevű nemzet, közi pionírtáborban. (Fotó: Tóth Sándor) A szentesi tv-antennák átállítása Tegnapelőtti számunkban közöltük a- Posta Rádió- és Televízió Műszaki Igazgatóság közleményét, miszerint a szentesi tv-adó rekonstrukciójának befejeztével az adó sugárzását 1976. október 12-től a 10-es csatornára és függőleges polaritására állítja át. Az adótól távolabb lakók számára pedig javasolták, hogy meglevő antennáikat ugyancsak függőleges polaritására változtassák, ami azt jelenti, hogy az antenna síkját az antennaelemek tartógerince mentén 90 fokkal fordítsák cl és a legjobb vétel irányába állítsák be. Ezzel kapcsolatban megkérdeztük Mészáros Ferencet a GELKA Bács-Kiskun megyei kirendeltségének vezetőjét: mi a teendő és a GELKA-szervizek milyen segítséget nyújtanak ehhez a lakosságnak. — Először is azt szeretném hangsúlyozni — mondta Mészáros Ferenc —, hogy Bács-Kiskun megye minden része a szentesi adótól távolabb levő területnek számítható. Ezért akinek szentesi antennája van, állítsa át függőleges polaritásé helyzetbe. Erre — mint a közleményből is kitűnik — október 4-től 11-ig a hétfői napokon egész nap, a többi napokon adásszünetekben a próbasugárzások idején adódik alkalom. A GELKA a jelenleg készülő központi antennákat már így állítja be. A már működő központi antennákat megrendelésre ugyancsak átállítja, s az erősítő rendszerek hangolását is elvégzi. Az egyedi antennák átállításával kapcsolatban már más a helyzet. Ezeknek egyébként csaknem 90 százalékát a tv-készüléktulajdonosok saját maguk szerelték fel. Átállításukat is köny- nyen el tudják végezni. A megyében levő GELKA-szervizek természetesen mindenki részére adnak szakmai tanácsot. A rendelkezésre álló rövid idő miatt azonban nem tudják vállalni — csak kivételesen indokolt esetben — az egyedi antennák átállítását. A művelet elvégzéséhez egyébként két darab 50 centiméter hosszú laposvas vagy alumíniumlap kell. amelyek két végét úgy kell kiképezni, hogy bi- lincsszerűen fogja át egyik végével a tartórudat a másikkal pedig az antennát. A két vas- illetve alumíniumlapot a bilincsszerű kiképzések közelében fúrják át és két darab anyás csavarral szorítsák egymáshoz — mondotta végül Mészáros Ferenc. N. O. Dunántúli barangolások A meghitt hangulatú, ked- • ves-csendes Tapolcára nem ér el a Balaton zaja: itt nem érződik a felkapott üdülőhely forgataga. Azoknak való, akik szeretik az idegnyugtató sétákat, az önfeledt pihenést, a nyugalmat. A Gabriella Szállót Batsányi János költő feleségéről nevezték el. Baumberg Gabriella az osztrák költészet egyik érdekes alakja volt. „Szívemnek édes barátnője” — írta róla a költőnk, s ő Batsányiról: „Legdrágább vagy nekem Isten kerek világán!” Itt alusszák örök álmukat mindketten, a tapolcai föld mélyében. A sümegi panteon _Mi meg élvezzük a kedves nőről elnevezett szálló nyugalmát és kényelmét. Közben pedig kirándulunk a környék nevezetességeit megszemlélni. Ha Sümeget említik valahol, először mindenkinek a vár jut az eszébe. Aki egyszer is latta — különösen, ha megmászta a meredek hegyoldalt a kitűnő élvezet kedvéért —, nem felejti el. Gyönyörű látvány, amint büszkén trónol ott fent a magasban. Mégsem szabad ezt a gazdagon változatos történetű városkát a várral azonosítani. Nem is csupán Kisfaludy Sándor szülőházára gondolok. És nemcsak a méltán világhírű Maulbertesch-fres- kókra. Hanem mindenek előtt a történelmi hangulatot árasztó városrészekre, az épen maradt s ragyogó összhangban álló műemlék-épületekre. Az utcák, terek egyszerűségében is méltóságteljes nyugalmára. S még valamire: a sümegi panteonra. Erre a látszólag apróságra, amit azonban nem ártana sok helyen is példaképül venni. A Kisfaludy-múzeum előtti kis téren, egy fal oldalában egymás mellett, sorban márványtáblák, a város neves fiainak emlékére. Olvasom: Entz Ferenc, a szőlészet és kertészet egyik úttörője; Horváth János, 1948-as zászlótartó őrmester; Darnay Kálmán muzeológus stb. A kegyeletes emlékezés táblái s szövegei. Szemben kicsi park, padokkal; megpihenhet, aki hosszabban időzik el itt, a múlt emlékeinél. Simon István szülőhelyén Ki ne emlékezne még, jó negyedszázad elteltével is Simon István versére, melynek a címe: Leány nézőben öcsémmel? „Laci öcsém nősülni készül” — íme, a kezdősora. S később, a vers vége felé: „Szalad végül leendő ángyom, szemérmes, szép kinyílt virág ...” Bazsi község legszélén, szemben a Tátikával, s a Bükktető meg a Szőlőhegy szomszédságában velük beszélgetünk ezen az esős vasárnap délelőttön. A költő öccsével és feleségével. Amióta a lírikus a szomszédos Sümeg kórházában utolsót lélegzett, s mióta az idős szülők is végleg eltávoztak, csak ők ketten maradtak a családból. A költő iránti tisztelet mellett az egykori meghitt barátság emléke vitt el Bazsiba, Laciékhoz. Róla beszélünk, aki immár csak a verseiben, könyveiben van jelen közöttünk. — Gyakran járt haza? — Soha nem szakította el a szálakat, melyek a falujához, az itteni emberekhez fűzték. Olyankor jött velünk kaszálni, kapálni, szénát hordani. Mindenkihez volt kedves szava. Mondták is sokan, örömünkre: Lám, azért, hogy híres lett, nem tagadja meg az otthoniakat. — Emlékeznek még arra a téli utazásra, a szekérrel? — Amiről a verset írta? Hogyne. Mentünk át Nemesbükkbe, Hévíz mellé, ahol a feleségem lánykodott. Minden pontosan úgy történt, ahogy a versben leírta. — Ott és akkor írta meg? — Mi azt nem tudtuk. Csak amikor könyvben is mégjelent, akkor olvastuk. Sose beszélt az írásairól, irodalomról. Inkább minket faggatott, meg a szomszédokat, a falu népét, mindenkit: öreget, fiatalt. Öt mindenki csak Pityunak hívta. Itt volt a búcsúban, szüretkor, disznóvágáskor. Olyankor szerette szelni a szalonnát, tepertőnek. A munka neki sose volt szégyen. Sokszor éjfélig, hajnalig beszélgettünk. Előjöttek a gyerekkori élmények. Nem hiába írta egyszer, hogy bárhol jár is, mindenütt a falu jut eszébe. Rossz, nagyon és hihetetlen nekünk, hogy már sose jön haza... A halála előtt is a faluját emlegette... Azt mondta: — Mondják meg a bazsiaknak, mindenkit üdvözlök... Ezeket a mondatokat felváltva mondja most a férj' és feleség. Alig tudják visszatartani a köny- nyet. Később átmegyünk a szomszédba, megnézzük az öreg, eléggé megroggyant családi házat, ahol a szülők a halálukig laktak. S ahol Simon István született, Är- ván áll a szemerkélő esőben, a nádfedeles házikó. Sárga falak, fekete ablakok. Szemben az ajtóval a megénekelt „virágfa”, mely nem terem soha gyümölcsöt, s melynek a nevét sem tudják. Kút, kicsi ól, pajta, istálló: árván és üresen áll minden, eszi mindegyiket az idő. Belépünk a földes, gerendás szobába. Sublót, tükör, kaszli, s a többi tárgy arra vár. hogy kialakítsák belőlük végre már a régen tervbevett múzeumot. A nedves fűben két-három tyúk kapirgál. A költő öccse, miközben az ajtót zárja, meg- törli a szemét. Varga Mihály (Folytatjuk)
