Petőfi Népe, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-29 / 230. szám
4 t PETŐFI NÉPE 9 1976. szeptember 29. Teljesítik versenyvállalásaikat a Kecskeméti Konzervgyár brigádjai Mestermunka A Kecskeméti Konzervgyár két megyeszékhelyi, a tisza- kiirti, a szabadszállási és az orgoványi telepén tavaly 132 kollektívában összesen 1434 dolgozó vett részt a munkaversenyben, s a szép hagyományokhoz méltó eredmények születtek. A legnagyobb sikert a II. sz. kecskeméti telep Hámán Kató brigádja érte el: elnyerte a szakma kiváló brigádja címet. A vállalat kiváló brigádja kitüntetést öt kollektívának ítélték oda. Az aranykoszorús jelvényt kiérdemelt közösségek között olyan is akadt, mint például az I. sz. kecskeméti telep Nyikolajev és a II. sz. telep Magyar—Szovjet barátság brigádja, amelyek ötödszörre váltak már érdemessé erre a kitüntetésre. Számos kollektíva tagsága jogosult az ezüst, a bronz, illetve a zöldkoszorús jelvény viselésére. Az V. ötéves terv sikeres megvalósításáért folyó új szocialista munkaversenyben a múlt évihez hasonló létszámmal és lelkesedéssel ténykednek a kollektívák — tudtuk meg Kurucz Mihályné munkaverseny-f elel fistól. A termeléshez kapcsolódó felajánlásaikat a vállalati terv megvalósításának elősegítésére tették meg. A vállalások középpontjában a nyersanyagokkal és az üzemanyaggal való takarékoskodás, valamint a létszámmegtakarítás áll. A vállalat egyes számú telepének III. sz. konzervüzemében a Zója szocialista brigád darabos savanyúságot gyárt szovjet exportra. A kollektíva kötelezte magát, hogy a nyersanyagban levő minőségi lehetőségeket teljes mértékben kihasználja, s hogy a termékeket kifogástalan minőségben állítja elő. A szovjet kereskedelmi partner a legutóbbi ellenőrzéskor sem minőségi, sem technológiai, sem higiéniai hibát nem talált a Zója brigád házatáján. A kollektívának egyébként sikerült öt perccel úgy megrövidíteni a hűtési munkafázist, hogy azért a technológiai előírásoknak maradéktalanul eleget tud tenni. A nyersanyagok feldolgozása közben eddig körülbelül 150 ezer forint értékű anyagot takarítottak meg. Az I. sz. konzervüzem egyik felajánlása az volt, hogy fél százalékos létszámmegtakaritást érnek el dolgozói. Az eddigi tényleges teljesítés 7,8 százalékos megtakarítás. A nyersanyagok takarékos felhasználásával 57 ezer forintot „mentett meg” a vállalatnak az üzem az első félévben. Az I. sz. konzervüzem zömmel szakmunkásokból álló Clara Zetkin brigádja a Hírős Napok alatt kitűnt a társadalmi munkavégzésben. Egy másik időpontban úttörőket fogadott a kollektíva üzemlátogatáson, s a termelés bemutatásával igyekezett a pajtások érdeklődését felkelteni a konzervipari szakma iránt. A Clara Zetkin nevét viselő közösség Corvalán elvtárs születésnapja alkalmából képeslap küldésével fejezte ki szolidaritását a chilei nép kommunista hősei iránt. A konzervgyár I. sz. telepén dolgozó Leonov építőbrigád kezdeményezésére a guatemalai földrengések után pénzt gyűjtöttek a károsultak megsegítésére. Az akcióban jó példával járt elől a Vörös Csillag szocialista brigád. Az üzem tisztasága, rendje érdekében végzett ingyenmunkában szintén kitűnt ez a kollektíva. A sikeresen teljesített termelési felajánlások sorát a szállítási osztály Volán és Csokonai szocialista brigádjainak kb. 25 ezer forint értékű üzemanyag-megtakarításával lehet folytatni. Természetesen a művelődésre tett felajánlásaikról sem feledkeznek meg a konzervgyári dolgozók. A kecskeméti üzemekben jelenleg az ÉDOSZ megyei bizottsága által meghirdetett irodalmi levelező vetélkedő foglalkoztatja a kollektívákat. A mai magyar irodalom megismerését segítő vetélkedőben ez idő szerint jó helyen áll a Zója és a Petőfi brigád. A Kecskeméti Konzervgyár külső telepei közül az anyagtakarékosságban, a létszámmegtakarításban és a kollektív művelődésben a szabadszállási egységben születtek eddig a legszebb eredmények. A. T. S. Boltok és boltosok Egy vizsgálat megállapításai Tizennyolc kereskedelmi egységet és négy fogyasztási szövetkezeti központot vizsgáltak meg a bajai járás-város népi ellenőrei, hogy megállapítsák: milyen munkakörülmények között dolgoznak a boltosok, van-e utánpótlás a szakmában, s hogy az üzletek azok raktárai, a szociális helyiségek megfelelnek-e a közegészség- ügyi előírásoknak? Lehet, hogy először furcsának hangzik, de a vizsgálatot a szövetkezetek vezetői és a bolti dolgozók időszerűnek tartották, s attól segítséget, némi előrelépést reméltek. Erre bizony nagy szüksége volna a járásban működd szövetkezeti bolthálózatnak, hiszen — amint a népi ellenőrök megállapították — a munkakörülmények javítása terén tapasztalható fejlődés, de annak üteme és a ráfordítások hatékonysága távolról sem kielégítő. Annál inkább figyelemre méltó ez a fogalmazás, mert a kereskedelemben nagy számban dolgoznak nők és fiatalok. Szociális helyiség - a raktár sarka Nézzük először a boltokat, az üzleteket. Sajnos tervezési és építési hibák még az új kereskedelmi létesítményeknél is találhatók, de az egymással összefüggő, halmozott hibák elsősorban abból erednek, hogy elaprózott, bérleményben működő boltokban bonyolódik a kereskedelem a járásban. Ez a körülmény akadályozza, sőt lehetetlenné teszi azok megoldását. A vizsgált tizennyolc bolt közül például kevés rendelkezik korszerű, egészségügyi berendezéssel: vízöblítéses árnyékszékkel, folyóvizes mosdóval, elkülönített szociális helyiséggel. A kultúrált körülmények kialakítását olyan tényezők gátolják, mint például az épület tulajdonosának merev elzárkózása minden átalakítástól, korszerűsítéstől. Nem egy helyen a raktár a bolt árukészletéhez, forgalmához viszonyítva kicsi és túlzsúfolt, s így az áru mozgatása, a raktározás lúlzottan nagy munkát igényel. Az úgynevezett szociális helyiség (öltöző, mosdó) több ilyen boltban az egyébként is kicsi rak- lárnak egy ládákkal, papírral elkerített része. A bolthelyiségek téli fűtése a legtöbb helyen lehetséges és működik is. Elégtelen viszont a ne- mesnádudvari 43-as önkiszolgáló élelmiszerboltba és a garai 3116— 17-es iparcikk szaküzletben. Ezt pedig feltétlenül meg kell oldani, hiszen jön a tél és azon kívül, hogy kellemetlen, az egészségre is ártalmas fűtetlen, vagy alig fűtött boltban egész nap állni. Arról nem is beszélve, hogy az erre hivatott munkavédelmi szervek pillanatok alatt bezárathatják az ilyen üzletet. Általában a boltok nem balesetveszélyesek. A vizsgálat nem Is találkozott olyannal, hogy bármelyik üzletben is valaha súlyos baleset fordult volna elő. Mégis a túlzsúfolt raktárak és a korszerűtlen anyagmozgatás mindenkori veszélyhelyzetet jelent az ott dolgozóknak. Ezen túl azonban például ugyancsak Garán, a 3207es, immár többször átalakított italboltban szakszerűtlenül és szabálytalanul elhelyezett villany- vezetéket találtak az ellenőrök, ami bármikor súlyos balesetet okozhat. Az elsősegélynyújtáshoz szükséges mentődoboz minden üzletben megtalálható, viszont a nagy fluktuáció miatt nem mindenki tudja használni, nem ismerik a dobozok tartalmát. Túlzott megterhelés Említettük már, hogy a bolti dolgozók túlnyomó része nő, s közöttük sok a fiatal. így minden felmerülő munkaügyi probléma egyben kapcsolódik a nő- és ifjúságvédelmi feladatokhoz is. A boltegységekre megállapított létszám elegendő, ha mindenki munkaképes. De mert éppen asz- szcnyokról van szó, sokszor előfordul, hogy a két személyes boltból az egyik hiányzik — vagyis a létszám ötven százaléka. Ilyenkor a változatlan meny- nyiségű munkát egy személynek kell elvégeznie. A hiányzó létszám pótlására nincs lehetőség, s ez még a tervezhető távoliét — szabadság, árubeszerzés, oktatás, stb. — esetén is túlzott megterheléssel jár együtt. De szinte megoldhatatlan feladatok előtt állnak a boltok, ha úgynevezett nem tervezhető hiányzás okoz átmeneti létszámcsökkenést. A negyvennégy órás munkahét legtöbb boltnál megegyezik a nyitvatartási idővel. Így a kisebb, egy létszámmal dolgozó üzletekben szabad napot nem is lehet kiadni. És mivel a nyitvatar- tás túlnyomó része a vevő kiszolgálásával telik el, az egyéb feladatokat — áruátvétel, ármegírás, takarítás, adminisztráció — csak zárás után, soha meg nem fizetett túlmunkában végzik a boltosok. Népszerűtlen a pálya Országos jelenség, hogy a boltokban foglalkoztatott szakképzetlen kereskedelmi dolgozók aránya csökken, s ez károsan hat a munka színvonalára is. A szövetkezetek mimlent megtesznek a tanulóképzés érdekében, s a sikeres vizsgát tett tanulók bőven fedeznék a boltok munkaerőszükségletét. De a népgazdaság egyéb ágai — mezőgazdasági és ipari üzemek, ahol anyag- és áruforgalommal is foglalkoznak — szívesen alkalmazzák a szakképzett kereskedelmi dolgozókat, s olyan „szívóhatással” vannak, hogy azt képzéssel és továbbképzéssel nem lehet ellensúlyozni. Mi ennek a szívóhatásnak a lényege? Egyszerűbb, könnyebb és kevesebb felelősséggel járó munka, jobb körülmények és sokkal magasabb jövedelem. Nem szabad azonban túlbecsülni a korábban említett tanulóképzést sem. Megállapította a vizsgálat, hogy a kereskedelmi pálya népszerűtlenné vált az ifjúság körében, s akik mégis jelentkeznek, azoknak az általános iskolai eredménye, természetes intelligenciája gyakran még a közepest sem éri el. Ügy látszik nem sok eredménye van annak, hogy a szövetkezetek — a vizsgált Baja, Bácsalmás, Bácsbokod, Csátalja és Vidéke ÁFÉSZ-ek — sokat tesznek a dolgozók érdekvédelme, szociális, kulturális, sport és egyéb igényeinek teljesítésére. Kevés a fizetés, sok és fárasztó a munka. A megoldást máshol kell keresni, hiszen a szövetkezetek összdolgo- zóinak 1975. évi átlagos bérszínvonala 27 ezer forint körül mozgott. Gyakorlatilag azt jelenti ez, hogy a vezetők úgyszólván mindenütt 10, 13 ezer forinttal keresnek többet. Például a bajai ÁFÉSZ-nél a beosztottak évi átlagos jövedelme 19 ezer forint volt... Gál Sándor KÖNYVESPOLC Horgászni szeretnék! Igen, de hogyan? Mi kell hozzá? Milyen horog, milyen csali, milyen víz? Tudni kell sok mindent ahhoz, hogy halat fogjon az ember. Van horgászegyesület, horgászjegy és van horgászrend. A nemeshalak védelmében méretkorlátozás is van, mert hiszen 30 centiméternél kisebb csukát vagy süllőt nem lehet kifogni. A harcsának pedig legalább 40 centiméteresnek kell lennie. De ezek az előírások a zárt jellegű vizterületen még szigorúbbak. Mindezt Vígh József horgászkönyvéből tanulhatják meg a horgászok, amelyet most jelentetett még átdolgozott második kiadásban , a Mezőgazdasági Könyvkiadó. A könyv, amely minden szerelékkel és idevonatkozó rendelettel bőven foglalkozik, képekkel és rajzokkal is érzékelteti: mi mindent kell tudnia manapság egy horgásznak. ÚJ FÖLDGÁZÜZEM SZEGEDEN 0 A szegedi szénhidrogénmedencében elkészült az új gázfeldolgozó csúcsüzem. A fontos kisegítő üzem létrehozása mintegy 300 millió forintba került Képünkön: Az új csúcsüzem. Legfontosabb berendezései a stabilizáló tornyok és a szeparátorok. • Mióta a mesterek átlépték a lakás küszöbét, a család növekvő ingerültséggel figyeli a szerelés fejleményeit. Nagy a felfordulás, nincs semmi a helyén, mindenki ideges, vége a nyugalomnak, a békességnek, s a meghitt esti beszélgetéseket paprikás hangulat váltotta fel. A házastársak indulatosak, semmiségeken összeszólalkoznak, kiszolgáltatott helyzetükben egymást marják. Nyugtalanító a bizonytalanság, minthogy közeleg a tél, és nincs emberfia, aki megmondaná, hogy mikor fejezik be a mesterek a radiátorok beszerelését. Minden elképzelhető, még az is, hogy egy szép napon eltűnnek, és tavaszig elő sem kerülnék. A családot leginkább a munkafegyelem kihívó, minden képzeletet felülmúló megsértése háborítja fel. Nem élnek elefántcsonttoronyban, jól tudják, vannak még lazaságok, de amit most sa.ját bőrükön tapasztalnak, az túlmee"' a „tűréshatáron”. Együtterzek velük. Reggelenként megérkezik egy , ember, áramtalanítja a lakást, aztán több órás szünet. Délelőtt előkerül néhány mester, leginkább szemlélődnek, beszélgetnek, erősen óvják magukat az oktalan megerőltetéstc1, olvannvira, hogy még a laikus is láthatja: a fél órát igénylő m""ván olykor fél napig nyűglődnek. A praktikus és gyakorlatias szomszéd bevezette az ösztönzőket, hátha ezek megtáltosítják a mestereket. A néhány kupica tömény, a pár üveg sör, gyanítom, nevetséges alamizsna ahhoz képest, amit maszekolással, néhány órás megfeszített esti, ^et- végi munkával egyes mesterek zsebre tesznek. 0 Szombaton elhatároztam, felhívom a kétségbeesés szélén álló családot, megnyugtatom őket. Majd csak befejezik egyszer a mesterek a szerelést, elvégre ami késik, az nem múlik*,' ne emésszék magukat, visel jék el fegyelmezetten a felfordulást, és örüljenek, hogy eddig kár nélkül megúszták a lakás összkomíorto- sítására* irányuló munkát. Mit szólja}? -én?' Nálam, amikor az erkélyeket két menetben festették,1-«1 második menetben a,z olvasólámpát valaki hanyagul a heverőre hajította, a villanykörtétől a matrac tüzet fogott, s ha fél órával később érünk haza, esetleg porig ég az e<*ész lakás... Eh, dehogy telefonálok, közlésemmel még jobban felizgatom őket. 0 Más részről viszont a mestereket „piszkálni”, firtatni, hogy napközben a munkaidőt mivel töltik, végképp kockázatos. Megsértődhetnek és a teljesítménvt még lejjebb adják. Be vagyunk kerítve, főleg ha abból indulunk ki. hogy az alkotmány js rögzíti a dolgozók jogát a pihenéshez. Kőműves szakmunkás ismerősöm épp az alkotmányi-'., hivatkozva tartott számomra kioktatást: amikor vasárnao este kétnapos maszekolás után megkérdeztem tőle: hogyan bírod ezt az állati hajtást? ..Hétfőn maid kipihenem magam" közölte, s megmutatta az új televíziót, melynek árát négy hétvégi mellékesből fizette ki. Egy év múlva, ha jól megy a ..bolt". Zsiguli áll a háza előtt. Ez alkalommal szombaton reggeltől vasárnap estig 1700 forintot keresett, igaz. mindössze két órát pihent, ennek következtében még legnaAKI A BABÁJÁT IGAZÁN SZERETI...” gyobb rosszakarattal sem állíthatom róla, hogy dologkerülő ember. S végeredményben a hét végi fáradtságot valahol, valamikor csakugyan ki kell pihenni, s hol tegye, ha nem a munkahelyén. Illetőleg valamelyik söntésben. Eszembe jut a hihetetlenül szorgalmas, „munkafaló” szobafestő. Nem ismeri a lehetetlent, meggyőződése, hogy ilyen nincs, csak tehetetlenség van. Pontos, megbízható szakember. Éjjel dolgozik, pontosabban este hattól éjfélig, esetleg hajnali háromig. Néhány segédmunkással egy lakást egy éjszaka „elintéznek”, a megrendelő fizet, és másnap reggel a folyosóról a bútorokat visszapakolhatja a helyére. Ez a derék festő délelőtt, amikor főállásban van, órákon át cseveg a restiben, vagy a talponállók valamelyikében a vele „egy hiten levő” barátaival. 0 Nem titok, a „kiszállásos” dolgozók, azok tehát, akik valamelyik szolgáltató vállalat alkalmazottjaként a szélrózsa minden irányában, a városban szétszóródva munkálkodik, cokim! többet megengedhetne!; m-'-vk- nak, mint ez üzemek dolgozói, és tisztelet a kivételnek, igen sokan élnek, visszaélnek kiváltságos helyzetükkel. A régi öregek valamikor gyakran mondogatták egymásnak, hogy aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni. Ebben az ironikus, kesernyés megállapításban temérdek élettapasztalat, életismeret rejtezett. Megfelelő életismerettel rendelkezve úgy vélem, napjainkban éppen azok érnek rá pénzt keresni, akik dolgoznak. De ki ér rá sok pénzt keresni? Szinte kivétel nélkül mindenki, akinek a főállása csupán „mellékállás”, s igazából a maszekolás a főállása. Az egyik arra jó csupán, hogy meg legyen a nyugdíjjogosultság, a másik ... Ne bocsátkozzunk ismétlésekbe, de azért valami még kikívánkozik belőlem. Tudom, ho°v vannak dicsekvő természetű emberek, mégis fenntartás nélkül elhiszem, hogy a sokoldalú tetőfedő mester hét végén, harmadmagával olykor megkeresi a tízezer forintot. Ilyenkor természetesen belead a melóba apait, anyait, és a munkaadó fizet, mint a köles. A pénz nem számít, az a fontos, akad megbízható vállalkozó, aki megkéri ugyan a gázsit, nem szégyenlős, de ennek fejében mennyiséget és minőséget produkál, nincs hetekig, hónapokig tartó vacakolás, és ez a tulajdonosnak minden pénzt megér. Hétközben a tetőfedő mester megszervezi az anyag helyszínre szállítását, úgv, hogy szombaton és vasárnao megy a munka, mint a karikacsapás. A háromtagú brigád szakadásig dolgozik az ezresekért, s hétfőn reggel hullafáradtan kezdik a műszakot. fi Visszatérve a bevezetőben említett család viszontagságaihoz, felvetődik a, kérdés: hol vannak azok az emberek, akiknek a mestereket kötelességük volna ellenőrizni. Élhetünk a evanúnerrel. hétközben a maeuk hét végi pecsenyéjét sütögetve, éppen jól jövedelmező maszek munkájukat szervezik. Máskülönben a sokoldalú tetőfedő mester is középvezető, s hozzá képest „életrevalóságban” a Baln- ton-oarti lángossütő tehetségtelen kezdő. Sz. P. Alszik, sétál, beszél - rugóra 0 Fejcserére van szükség... Gyakorlott mozdulatokkal segít a bajon a babák orvosa. (Tóth Sándor felvétele.) Közhely: változnak az idők, változnak a divatok. Miféle divatok különbözhetnek ma a húsz évvel ezelőttitől? Megfigyelhető a nem kevés különbség például a babákon is. Valamikor még porcelánból készült játszótárssal osztották meg apró kis titkaikat nagyanyáink, s az első javítani valóim is ilyenek voltak — emlékezik visz- sza a kezdetre a kecskeméti babaklinika „doktornője”: Hersko- vics Ernőné. — A játékhiány időszakában ismét közkedveltté váltak a dobóbabák, papírmasé fejjel, kitömve, olcsó, de erős szövettel. Aztán az alvós rongybabák következtek a sorban, mígnem a technikai forradalom behatolt a gyermekszobákba is ... A műanyag játszótársak kora jött el, puha és kemény darabokat ontottak a nagyhírű játékgyárak, egyesek fején valódi hajat lehetett fésülni, míg másoknak hosz- szú szempillákkal ellátott merengő szemük volt. S a maiak? — Elgondolkozik, s mintha visszakívánná az elmúlt időket, lemondó hangsúllyal sorolja: — A mai baba alvós, fésülhető, jár, nem ritka az olyan sem, amelyik beszél is néhány szót, elemmel, vagy rugóval működik, miniatűr gép hajtja mindahányat. A szemberendezésük — így mondja! — tökéletes kis műszer, s tulajdonképpen nem is játékra, hanem csak nézegetésre valók ... Hogy lesz valaki babakészítő, és javító? Ilyenkor legtöbbször életem kész regény felkiáltás következik, s némi érdekesség. Hers- kovics Ernőné esetében a véletlen játszotta el főszerepét a babakészítővé válásban. Készített keresztlányának karácsonyra — még a 45—46-os években — egy babát, s több kellett, még több, sok... Kérdezték tőle a játékgyárban — a Sportszer Nagykereskedelmi Vállalatnál — vállalna-e néhány száz babát? Elhűlve meredt a kérdezőre, de hát itt is mondták, ott is mondogatták az ajánlatokat — megalakult hát Debrecenben a Játékkészítő ktsz, amelynek elnöke lett. 1953-ban érkezett Kecskemétre, s a Háziipari Szövetkezetnél dolgozott, s közben — természetesen — valahogy megalakult a babakészítő részleg is. Néhány év múlva iparengedélyt váltott, s azóta kisiparosként keresi babakészítéssel és javítással a kenyerét. Ennek a szakmának kevés képviselője működik a vidéki városokban pedig alig találunk babakészítőt. Körbemutat a polcon. — Megfordult itt már minden földrész gyártmánya, javítottam százéves és egynapos babákat, jöttek már külföldről is hozzám. Aki a babáját igazán szereti, az nem nézi a távolságot. A napokban zuhogó esőben állítottak be: eltörött a baba karja, lehet-e valamit kezdeni vele. Hát, hogyne lehetne... Elvégre is: babaklinika. B. J.
