Petőfi Népe, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-17 / 220. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1976. szeptember 17. KIVÁLÓ DOLGOZÓK A hasító szabászok csoportvezetője Van-e olyan ember, aki nem örül, ha pénzt hoz neki a postás? Van. Farkas Antal például — aki az Épületasztalosipari és Faipari Vállalat halasi gyárában dolgozik — nem hogy nem örült, hanem egyenesen szomorú volt, amikor a napokban hétszázegyné- hány forintot kapott kézhez. Ugyanis a saját pénzét küldték neki vissza a fővárosból, a vállalat központjából. Tavalyi jó munkáját azzal jutalmazta ez év tavaszán az ÉPFA, hogy beválasztották egy finnországi nyári csereüdülésre utazó famunkás csoportba. Kiváló dolgozó kitüntetés helyett. Sajnos, azonban Farkas Antal az utolsó pillanatban megbetegedett, lábában elzáródott egy ér, s így az ezer tó országa helyett Szegedre kellett utaznia a klinikára, ahol sebészkés alá került. Az ingyenes üdüléshez saját kasszából csak a zsebpénzt kellett befizetni, azt hozta vissza a postás nemrégiben. Négy esztendővel ezelőtt a kegyeibe fogadta Fortuna Farkas Antalt, akkor részt tudott venni egy szovjetunióbeli jutalomkirán- duláson. Emellett azzal is vigasztalja magát a két kiváló dolgozó kitüntetést is birtokló munkás, hogy a lábára leselkedő veszélyt sikerült egy műtét és egy hosz- szabb pihenő árán elhárítani. Jövőre már húsz éve lesz, hogy szülővárosának fafeldolgozó gyárába került. Eredetileg szabónak készült, fel is szabadult a szakmában annak rendje és módja szerint. Utána egy ideig segédként dolgozott kisiparos mesterénél. Csakhogy akkor megalakították Halason a szabó szövetkezetét, amibe kizárólag mestereket vettek fel. Így a szabósegéd munka nélkül maradt. Nem hosszú időre. A sportot szerető, ökölvívó fiatalembert beszervezte az edzője az egykori BARNEVÁL helyi üzemében lá- daszegezőnek. Az odaveszett tűt, ollót, nem sajnálta Farkas Antal, mert nem kedvelte túlságosan e szerszámokat. 1957-ben áthelyezéssel került jelenlegi munkahelyére. — Kezdetben szintén ládaszegező voltam, s csak később helyeztek be a- parkettagyártó részlegbe betanított gépmunkásnak — idézte vissza a régi időket Farkas Antal. — A halasi 19-es mártírról, Brinkus Lajosról elnevezett brigádot már akkor megszerveztük, de a parkettagyártás megszűnése után felbomlott. Én magam a gépházba kerültem, ahol páros csapo.zógéppel dolgoztam. Egyszer gépbeállítás közben baleset ért, a masina kése lenyisszantott egy darabkát a jobb kezem mutatóujjából. Időközben, bár faipari szakmám nem volt, elvégeztem a műveze- tőrtanfolyamot. Amikor a baleset után ismét dolgozni kezdtem, áthelyeztek a hasító szabász műhelybe, függetlenített csoportvezetőnek. Ma is ez a beosztásom. Farkas Antalnak az a feladata, hogy a napokra lebontott termelési program megvalósítását húsztagú csoportjában irányítsa. Reggelente átveszi az ajtónak, ablaknak vagy loggiának való fűrészelt anyagot, amit méret és minőség szerint szétválogatva szállítanak a műhelybe. A hasító szabászok az ő minőségi és mennyiségi ellenőrzése mellett egylapos hasító körfűrésszel hosszára elhasogat- ják az anyagot. Tőlük a szabászok veszik át a deszkát, s méretre vágják, majd tovább adják a gépműhelybelieknek. A gépműhelyben a kiszabott anyagból kigyalulják a nyílászárók alkatrészeit. A hasító szabászok csoportvezetője az idén a gyárában megszervezett legelső felnőtt szakmunkás- képző tanfolyamon megszerezte a gépi famegmunkáló szakmát. Régen érezte már a szükségét, mert igaz ugyan, hogy gyakorlati tapasztalatoknak nincs szűkében, de kell azok mellé az elméleti tudás is. Bizonyítványát jelesre állították ki. Farkas Antal közismert ember a halasi x ÉPFA-gyárban, mégpedig három dolog miatt, ö az 1972-ben újjáalakult Brinkus Lajos aranykoszorús szocialista brigád vezetője. Kollektívája baráti kapcsolatot tart fenn a helyi Vörös Október Termelőszövetkezet Tyeres- kova brigádjával, példát mutat az anyaggal való takarékoskodásra, a balesetmentes munkavégzésre. Tavaly az átlag-teljesítményük 112 százalék, a legmagasabb volt a gyárban. A brigádvezetőről tudják, hogy hobbiból vadász. A munkás— paraszt találkozókon, s egyéb ünnepi alkalmakkor ő főzi a baráti ebédet, és olykor-olykor őzhús kerül a bográcsba. A harmadik dolog, ami miatt ismerik a hasító szabászok csoportvezetőjét: ő a helyi pártalap- szervezet vezetőségének propagandistája. A. T. S. A gazdaságfejlesztés kulcsproblémája Irányelvek helyett gyakorlati segítséget A munkaerő-gazdálkodásról, a létszámhiányról, a munkaerőhelyzetről, e sorozat előző részeiben bőségesen idézett tények, adatok és esetek további fölsorakoztatása helyett, ezúttal inkább egy tévhitről szólnék (el-' ismerve, hogy a most következő mondatok — éppen a mai munkaerőhelyzet miatt —, kissé mulatságosan hatnak.) A közhit, ugye, azt tartja, hogy azért keli u munkaerővel takarékoskodni, a rendelkezésre álló létszámot észszerűen, gazdaságosan foglalkoztatni, mert nincs szabad munkaerő. S e gondolkodásmód mögött változatlanul felfedezhető a sok éven át folytatott gyakorlat, illetve feltételezés, hogy tudniillik: ha lenne szabad munkaerő, ha módunkban állna még több nőt bekapcsolni a társadalmilag szervezett termelőmunkába, ha mozgósítani lehetne a még munkaképes nyugdíjasokat (netán egy rendelet, egy határozat eredményeként), vagy ha már jó másfél évtizeddel előbbre lennénk (egy remélhetően újabb demográfiai csúcs tetőpontján), akkor jóval kevesebb gondunk lenne. Netán változatlanul — és szá- molatlanul — gyarapíthatnánk a munkahelyeket, továbbra is ész- szerűtlenül foglalkoztathatnánk az embereket; nem kellene újabb és újabb szabályozási megoldásokhoz és adminisztratív intézkedésekhez folyamodni, egyszóval: feltehetően sokan furcsál- lanák napjaink racionalizálási törekvéseit. Meglehet: ez a ma- liciózus töprengés könnyen szembeállítható azzal a ténnyel, hogy a gazdasági növekedés üteméhez a foglalkoztatottak számának emelkedése is hozzájárul: Csakhogy: nem mindegy, hogyan, milyen elvek szerint növekszik — ha egyáltalán van miből növelni —, a foglalkoztatottak száma. Nem mindegy, hogy a teljes foglalkoztatottság, mint társada- dalompolitikai cél, együttjár-e a gazdaságpolitikai és a gazdaságossági megfontolásokkal. Vagyis : az emberek ésszerű, a gazdaságosság követelményei szerint való foglalkoztatása — a tévhit szerint — nem függ ösz- sze azzal, hogy szűkében, vagy bőviben vagyunk-e a munkaerőnek. S ez már átvezet egy másik tévhithez, ahhoz ugyanis, hogy a termelékenység elsősorban a munka intenzitása, illetve a jobb vállalati létszámgazdálkodás függvénye. Nem vitás: lennemit tenni a munkafegyelem szigorítása, a munkaintenzitás növelése ügyében és lenne mit javítani a létszámgazdálkodáson is. De az sem mindegy, hogy a munkaerő elosztása és újraelosztása milyen, s hogy a munkaerő a népgazdaság szükségletei szerint koncentrálódik-e a megfelelő munkahelyekre. S a másik kérdés: milyen konkrét segítséget kapnak a vállalatok a termelékenység sokat emlegetett feladatának megoldásához, a belső tartalékok felkutatásához és hasznosításához? Van-e nálunk olyan intézmény, vagy intézményhálózat, amely nem csupán elméleti feladatának tekinti a termelékenységnövelés megannyi tényezőjének kutatását, elemzését, hanem arra is képes, hogy e feladatot sokoldalúan közelítse meg és gyakorlatilag közvetlenül is hasznosítható eredményekhez jusson? A vállalatok előtt ott áll egy többé-kevésbé pontosan körülhatárolt követelményrendszer; de vajon elvárható-e hogy egyma- guk birkózzanak meg e követelményrendszer közgazdasági, műszaki, szakképzési, szervezési, bérezési, élettani és lélektani, szociológiai és megannyi egyéb problémáival? A minisztériumok és a főhatóságok — természetszerűleg — inkább csak ajánlásokkal, irányelvekkel terelgetik az efféle munkát. A konkrétabb segítségre elvileg alkalmas szervezési intézetek munkájáról nemrégiben egy KNEB-vizsgálat állított ki nem éppen kitűnő bizonyítványt. A vállalati szervezési apparátus erejét, képességeit pedig általában meghaladják ezek a feladatok. A vállalat kutathatja, hogy mi az összefüggés például a termelékenység és a dolgozók élet- és munkakörülményei között, a munkateljesítmények és a differenciált bérezés, a jobb anyag- ellátás, a megfelelő minőségű alkatrészek és szerszámok biztosítása között. Felfedezheti, hogy nem mindegy, milyen körülmények között érkeznek a dolgozók a munkahelyükre, hogy javítani kellene a szolgáltató in-1 tézmények munkáján, vagy hogy mi a szerepe a kis és nagyobb csoportok hangulatának a termelékenység rövidebb és hosz- szabb távú alakulásában. Mindezt általában vizsgálják is a vállalatoknál, de minek? Megfelelően felkészült szakemberek hiányában nem juthatnak tovább az ismert közhelyeknél, vagy legfeljebb csak a jelenségek re- gisz'tf^lgááfá ^M;ii^ódJU^ntMár- pedig itt. segítségbe lenne Szükség. Étre ‘hivatott1 n 1 Wfézmények átgondolt vizsgálódásaira, s ezek eredményei nyomán nemcsak kormányrendeletekre, vagy határozatokra. Ha kell, tanácsadásra — de használható tanácsokra! —, ha kell, a főhatóságok gyors és határozott közbeavatkozására — amitől a vállalati önállóság még csorbítatlan maradna —, s ha kell, akkor nagyobb szabású akciókra, intézkedéssorozatokra, de olyanokra, amelyek végrehajthatók és végrehajtan- dók. Vértes Csaba Zsúfoltság az 1-esen Az 1-es vonalon közlekedő kecskeméti helyi buszjáratok szinte állandóan csúcsforgalmat bonyolítanak le. Ami érthető, hiszen a csaknem négy kilométernyi útjuk a MÁV-nagyállomásnál kezdődik, s a MÁV AXJT-pá- lyaudvar mellett, a városközponton át, több vállalat, valamint a megyei kórház közvetlen közelében vezet el a peremkerületben levő Homokbányáig, a végállomásig és vissza. Errefelé szép számú az alkalmi utas — zömük beteglátogató —, ám nincsenek kevesen a munkahelyekre, illetve onnan haza igyekvők sem. Számukra napi kellemetlenséget okoz a túlzsúfoltság, ami pedig aligha elkerülhetetlen. Mindezt így látja a Trombita u. 5. szám alatt lakó Papp Istvánná is, aki korántsem a saját érdekében hívja fel a figyelmet a jelenlegi — s az általunk is tapasztalt — tarthatatlan állapotokra és a megszüntetése érdekében teendőkre. Miről is van szó? Nagyon gyakori eset, hogy az 1-es busz reggelenként — enyhén szólva — a menetrendtől eltérően közlekedik, emiatt nemegyszer érkeznek késve az emberek az üzemekbe, hivatalokba. De az sem ritkaság, valamelyik pontos járat — például a negyed 8-as — olyannyira zsúfolt, hogy arra a tanácsházán várakozók egy része szállhat csak fel, a lemaradottak pedig loholhatnak gyalogosan, s reménykedve, talán még ez egyszer a főnökük elnéző lesz, ha a munkaidő kezdete után 10—15 perccel toppannak be. Dehát miért kell sokaknak idegeskedve, félelemmel kezdeniük a napjaikat? Olvasónk szerint a probléma rendezésére két mód is kínálkozik. Az egyik: hét és háromnegyed nyolc óra között feltétlenül indokolt sűríteni az 1-es járatok számát. A másik: a Balló- szögre, Kerekegyházára stb. szintén ez idő tájt és az említett útvonalon haladó kocsikat — me„Blztos pénz” Jelige, Városföld: Az új honvédelmi törvény értelmében családi segélyre Jogosult a gyermekét egyedül nevelő nő, akinek férje sorkatonai szolgálatot teljesít. Minthogy ön Is hasonló helyzetben van, kérelmét elfogadta az Illetékes szociálpolitikai hatóság, s a vonatkozó határozatáról értesítette a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságot amely havi rendszerességgel küldi majd lakáscímére a Június elsejétől megállapított összeget. B. J„ Kecskemét: Az emberi kapcsolatok döntő meghatározója a Jellembeli tulajdonság, a vérmérséklet, a műveltségi szint. Meg az alkalmazkodási készség. Ez utóbbi főleg a közvetlen szomszédok esetében nagyon lényeges. Hiánya megannyi kellemetlenségnek lehet a kútforrása, s olyan tarthatatlan állapotot teremthet, mint amiről ön Irt nekünk. Az ügyet Illetően — figyelembe véve a felkérésünkre történt hivatalos vizsgálat eredményét — csak azt javasolhatjuk: Igyekezzenek mindent megtenni a Jószomszédi viszony visszaállítására, melynek egyik alapfeltétele a szocialista együttélés Írott és íratlan szabályainak a kölcsönös betartása. Ha Így tesznek, vagyis nem viselkednek egymással szemben gyanakvóan sértően, s kerülik az összezördülésre okot adó dolgokat, meggyőződésünk, hogy a lyeken olykor igen kevesen utaznak — célszerűbben kell kihasználni, vagyis a Volán vezetői engedélyezzék, ha ezen autóbuszokon van még szabad hely, oda felszállhassanak a kecskeméti bérletesek is. A délutáni csúcs- forgalmat — különösen a kórházi beteglátogatás idején — ugyancsak lehetne mérsékelni e távolsági járatok igénybevételével. Végül annyit: hisszük, a forgalmi gondok, illetve a megoldást célzó javaslatok közlésével segítségére leszünk az illetékeseknek, hogy a kecskeméti helyi buszközlekedés, mint az egyik legfontosabb szolgáltatás feltételeit méginkább az igényekhez igazítsák! kapcsolatuk rövidesen olyan szívélyessé válhat, mint amilyen volt az elmúlt tizennégy esztendőben. Börcsök Andrásné, Kecskemét: Az Eszak-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat egyik szakrészlege lakossági bejelentés alapján Is végez szennyviz- csatorna-tlsztítást. E munkáknak igen rövid a határideje. S hogy önök, a József Attila u. B. számú ház lakói a napokban mégsem ezt tapasztalták, annak oka. hogy a házfelügyelő egyéb cégtől kért segítséget, amit kissé hosszú Idő elteltével kapott meg. Annak érdekében, hogy a csatorna eldugulásának megszüntetésére máskor hamarább kerüljön sor. Javasoljuk, ilyen panaszukkal forduljanak közvetlenül az említett vállalathoz. Erdész Gusztáv, Kiskunhalas: Panasza jogos és korántsem egyedi. Tény ugyanis, hogy a tejes műanyagzacskók ragasztása nem mindig megfelelő, s a következmény: csordogál a tej. Mindez a zacskógyártó berendezés konstrukciós hiányosságai miatt következik be. A végleges megoldásnak tehát az ilyen sajnálatos esetek elkerülésének egyetlen módja, a korszerűbb gépek alkalmazása. Beszerzésük azonban — magas költségükre tekintettel — csak fokozatosan történhet. Addig is törekedni kell arra, hogy lehetőleg ép zacskókba töltsék a folyékony élelmiszert. Közöljük még, az ön észrevételét megkapta a Középmagyarországi Tejipari Vállalat, ahpl a jövőben remélhetőleg nagyobb gondot fordítanak az áru csomagolására. Ami pedig a fogyasztót illeti, bosz- szúságát és anyagi kárát csakis úgy előzheti meg. ha a tej vásárlásakor tüzetesen megszemléli annak zacskóját. „Örökség” jelige. Szabadszállás: Pénzügyminiszteri rendelet alapján kötelezett Illetékfizetésre az a személy, aki százezer forintot meghaladó értékű ingóságot örököl. Minderről a halálesetet követő 30 napon belül kell bevallást tenni az érdekeltnek az örökhagyó utolsó lakhelye szerinti megyei illetékhivatalban. „Szövetkezeti tag” jelige, Bócsa: Sajnáljuk, hogy fiktív névvel és pontos lakcím megjelölése nélkül küldte el hozzánk levelét, mert emiatt nem áll módunkban érdemben foglalkozni sérelmével. Tájékoztatjuk azonban arról, hatályos rendelkezések írják elő. hogy a szakszövetkezetek a háztáji árutermelést elősegítő különféle anyagok beszerzése után négy százalékos kezelési költséget, a saját szolgáltatásaik igénybevételéért pedig nyolcszázalékos térítendő összeget kötelesek felszámolni a tagjaiknak. V. L.-né, Kiskunhalas: A szerkesztőségünkhöz küldött levelében foglaltakra válaszoljuk, hogy a május végén Kecskeméten megrendezett megyei úttörőtalálkozóra összesen tizennégy pajtás utazott Kiskunhalasról. A csoportra többen felügyeltek — két ifivezető, valamint egy nagy gyakorlattal rendelkező pedagógus —. mindannyian pontosan, lelkiismeretesen látták el a feladataikat. Érthetetlen tehát, hogyan következhetett be az ön által leirt eset. Amelynek tanulsága: nem elég csak a kísérőknek óvó gondossággal ügyelniük az utazó diákokra, de a diákoknak Is nagyon kell vigyázniuk magukra, s holmijaikra! összeállította: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1 a. Tel.: 12-516 SZERKESZTŐI ÜZENETEK • SZERKESZTŐI ÜZENETEK • Seress Miklósné, a Katona József szocialista brigád tagja már a szélszegd géppel dolgozik, amit a központi gyártól kaptak. Üj távlatok a félegyházi textilüzem előtt Kiskunfélegyháza Iparosodásának jelentős állomása volt 1982- ben a Vegyesipari Javító és Szolgáltató Vállalat megalakulása. Mintegy kilenc-tíz szakmában kezdték meg 222-en a munkát és az első évben 6 millió forint volt a termelési értékük. A szorgalmas kollektíva egyre inkább fejlődött, a folyamaltos profiltisztítások után, 1968-ra mór a textil szakma vált uralkodóvá nálunk. Nevet változtattak, a Szegedi úton központosították erőiket, s Kiskunsági Ruhaipari Vállalat néven egyre több — főleg nődolgozónak — adtak munkalehetőséget. A múlt év végén már a központi gyárban, valamint bugaci, tiszakécskei, tiszaalpári és gátéri telepükön 656-an dolgoztak é9 termelési értékük elérte a 83 millió forintot. Az idei esztendő újabb fordulópontot jelentett a kollektíva életében. — erről beszélgettünk a napokban Kohut Béla igazgatóval és Kovács Józseffel, a gyár pártszervezetének titkárával. — A második félévet már mint a Habselyem Kötöttárugyár 5. számú gyára kezdtük — mondta az igazgató. — Az, hogy átkerültünk a tárcaiparhoz, újabb távlatokat nyitott előttünk. Már 1 megkezdődtek« a .tervezések, a tárgyalások és az V. átéves terv íolytanán központi -^gyárunk mintegy 15 millió forinttal járul hozzá fejlődésünkhöz. — Mire költik ezt az összeget? — öt millió forintot fordítunk a tiszakécskei telep teljes rekonstrukciójára. Az itt dolgozó ötven lány és asszony jelenleg nem megfelelő körülmények között végzi munkáját, s szeretnénk a tervciklus végére egy korszerű új üzemet létesíteni részükre. Még ebben a hónapban tárgyalásokat kezdynk a nagyközségi tanáccsal, s ha megtörténik a helykijelölés, bízunk abban, hogy az építkezés kezdete sem várat sokat magára. Ennek befejezése után elképzeléseink Szerint mintegy 180—200 dolgozónak tudunk majd itt munkát nyújtani. A többi pénzt főleg a termelékenység növelését segítő új gépek beszerzésére költjük. Központi gyárunk máris a segítségünkre sietett, közel negyven, tőlük kapott géppel növelhettük a gépparkot. A többi telepünk fejlesztésére is gondot fordítunk, Tiszaalpá- ron például remélhetően befejeződik az idén az a saját erőből kezdett beruházás, amely biztosítja majd az itt dolgozóknak a megfelelő tisiztálkodási és öltözködési lehetőségeit. Bugaci üzemünk alig négy éve működik, itt nincs mit fejleszteni. Éppen az a baj, hogy létszámhiány miatt a meglevő gépeket sem tudjuk kihasználni. Jelenleg öt- venhatan dolgoznak itt, de legalább százhúsz dolgozót kellene foglalkoztatnunk. A munkaerő hiánya különben általános, az újak jelentkezése nem tart lé• Gyönyörködve és örömmel vizsgálja át Pajkos Lászlóné a meo csoportvezetője a szovjet exportra készülő kitűnő minőségű menyasszonyi ruhákat. pést a kapacitás növekedésével. Nem utolsósorban ezért fordítunk már évek óta igen nagy gondot a szakmunkás-utánpótlásra. Jelenleg is 150 fiatal — közöttük negyvennyolc elsőéves iparitanuló — ismerkedik a szakmával. A tiszakécskei rekonstrukció befejezése után ott is megkezdődik az iparitanulók képzése, legalább 15—20 fiatalt szeretnénk beiskolázni. A múlt évben 49-en szereztek nálunk síakmunkás-bizo- nyítványt, s közülük negyvenen ma is itt dolgoznak. Akik elmentek, azok mind vidékiek. — Milyennek értékeli az idei év eddigi eredményeit? — Első félévünk időarányosan jól sikerült, s bízunk abban, hogy az éves terv teljesítésével sem lesz baj. A profilunk különben nem változott, többé-kevésbé ugyanazokat a termékeket készítjük, mir.t azelőtt. Az idén gyártottunk először szovjet megrendelésre menyasszonyi ruhákat, a 30 ezerből még 11 ezret kell leszállítanunk az év végéig. Az NSZK-ba 17 ezer mellényt küldünk az idén, s belföldi megrendelőinket is hiánytalanul kielégítjük. Az idei év főbb eredményei közé tartozik, hogy a gondosabb üzem- és munkaszervezés hatására. 58 százalékkal csökkent a gépek állásideje. Éves takarékos- sági tervünket — bár még csak szeptember van — már 89 százalékra teljesítettük. — Ebben és a többi eredmény elérésében igen nagy szerepe van a szocialista brigádoknak — veszi át a szót Kovács József párttitkár. — A régi hagyományokkal rendelkező mozgalomban jelenleg 23 kollektíva 296 tagja dolgozik a vállalások teljesítésén. Az idén a brigádok 5 ezer 457 társadalmi munkaóra teljesítését vállalták. A termelési feladatok mellett óvodákat, iskolákat patronálnak, idős embereket gondoznak. A Radnóti, a Móra. a Kossuth, a Katona József és a többi brigád megérdemli az elismerést. O. L. • Kiss Béláné és Görög Imréné foglalkoznak az elsőéves iparitanulókkal. (Opauszky László felvételei.)
