Petőfi Népe, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-17 / 220. szám

1976. szeptember 17. • PETŐFI NEPE • 5

FILMJEGYZET

Körinterjú a múzeumi

• Ezek a Thorma-képek is láthatók lesznek majd a megszépített halasi múzeumban.

ból; s a város szinte valamennyi iskolájából, valamint a megye- székhely több üzeméből. További terveink között szerepel a nagybányai művésztelep évfordulójára rendezett gyűjteményes kiállítás és az idei téli tárlat.

Istenes József (Kiskőrös):

— Hozzánk a nyári hónapokban jönnek a legtöbben. Átlagosan havonta hat—hétezren. Az idén a május volt a leglátogatottabb hónap. Nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy sokfelől érkeznek Petőfi szülővárosába a látogatók. Csak egy példa: júniusban egyetlen hónap leforgása alatt tizenhét budapesti és ötven vidéki iskola tanulói utaztak el Kiskőrösre, hogy lássák a Petőfi Emlékmúzeum anyagát. Sokan érkeztek külföldről is, mint mipdig. A kecskeméti intézmények közül a Zrínyi Ilona Általános Iskolából négy csoportban kétszázharmin- can jöttek el. Fogadtunk sok szocialista brigádot is. Soltvadkerti, jánoshalmi, kiskunhalasi és kis- kunmajsai dolgozók fordultak meg nálunk az utóbbi hónapokban. S a művészeti csoportok tagjai Nagybaracskáról, Hercegszántóról és Homokmégyről ugyancsak e falak között jártak a nyáron.

Fazekas István (Kiskunfélegyháza):

— Intézményünkben négy állandó kiállítás várja a látogatókat.* Az ideérkezők megnézhetik a szélmalmot, a börtönmúzeumot, a helytörténeti gyűjteményt és a Holló László festményeiből rendezett tárlatot. Ezeken kívül a nyáron megrendeztük a Samu Katalin szobrászművész munkáit ismertető kiállítást. Nálunk átlagosan havonta ezerötszázan fordulnak meg; a legtöbben májusban. A nyári hónapok alatt száznál több megyénkbeli és mintegy harminc más megyéből érkezett csoport járt itt. Sokan jöttek Baranyából, Csongrádból, Budapestről és máshonnan. Voltak a múzeumunkban franciák, szovjetek, németek és olaszok. A bajai, mó- ricgáti, kunszállási és más iskolák tanulói is megismerhették a kiállított tárgyainkat. Legközelebbi tervünk a „Fémművesség Kiskunfélegyházán” című kiállítás, melyet a Múzeumi Hónap keretében tárunk a közönség elé.

Vorák József (Kiskunhalas):

— Múzeumunk hónapok óta el van zárva a közönség elől. Érthetően, hiszen nagymérvű felújítási, átalakítási munkálatok folynak nálunk. A mintegy kétmillió forintos költséggel készülő új arcú intézmény néhány hónap múlva áll ismét — most már gazdagabban — az érdeklődő közönség rendelkezésére. A híres Thorma- festményeken kívül lielytörténeti- neprajzi kiállítást láthat itt többek között a látogató. Izgatottan várjuk a nyitást, s azon leszünk, hogy a városunk múltja és jelene iránt érdeklődők ne csalódva távozzanak majd e helyről.

Varga Mihály

sen. Mivel nekünk nem áll rendelkezésünkre — helyszűke miatt — időszaki kiállítóterem, ezért itt a „Kalocsa népművészete” című állandó kiállítás anyagában gyönyörködhetnek a látogatók. Nyáron átlagosan csaknem kétezer ember néz be hozzánk, hogy megtekintse a népi alkotásokat. Május és augusztus között összesen nyolcvankét csoport érkezett ide; s ebből harminc az üzemekből, vállalatoktól. Az NSZK-ból, Ausztriából és máshonnan harmincnál több csoport nézte meg a kiállításunkat. Megyénk legkülönbözőbb tájairól is jöttek: Bajáról, Jánoshalmáról, Katymár- ról, Kecskemétről stb. Külön öröm, hogy egyre több termelőszövetkezeti dolgozó látogat el hozzánk egyénileg és csoportosan.

H. Tóth Elvira (Kecskemét):

(Az igazgató távollétében a helyettese adott felvilágosítást a minket érdeklő kérdéssel kapcsolatban.)

— Évtizedes tapasztalat alapján állíthatjuk, hogy általában a március, május, és a szeptember, valamint a november a leglátogatottabb hónapok. A nyári szabadságolások és az iskolai szünidő miatt legkevesebben keresik fel intézményünket a júniustól augusztusig terjedő időszákban. Míg májusban a Rákóczi-emlék- kiállítást több mint hatezren, addig a júniusban bemutatott Ha- bán-kiállítást mindössze alig ezren, s a „30 éves a forint” című kiállításunkat is csak ezerhétszá- zan tekintették meg. Csoportosan jöttek az érdeklődők többek között Szegedről és a SzovjetunióImmár a vége felé közeledik a legmelegebb évszak. A közművelődési intézményekben, így a múzeumokban is erőteljesen az őszi hónapokra gondolnak. Tervezik, készítik elő az új, vonzó programokat, az új kiállításokat, egyéni és csoportos tárlatokat. E munkák végzése közben megkérdeztük a múzeumok igazgatóit: milyen tapasztalatokat hozott a nyár s mimindent nyújtanak majd az elkövetkező hónapokban az érdeklődő közön, ségnek. ,

Dr. Sólymos Ede (Baja):

— A látogatottság sok mindentől függ: többek között az időjárástól és az éppen látható időszaki kiállítás vonzerejétől. Tapasztalataink szerint a januári és februári hónapokban keresik fel legkevesebben a múzeumot. Májusban az iskolai látogatások növelik a közönség létszámát. Intézményünket a nyári hónapokban átlagosan mintegy háromezer ember kereste fel. A legtöbben júliusban jöttek. Az ország legkülönfélébb városaiból és megyéiből. valamint külföldről is érkeztek. Szovjet, német, kanadai és japán vendég épp úgy járt e falak között, mint például lengyel vagy jugoszláv.

Az év hátralevő részében két új kiállításunkat nézhetik meg a művelődni vágyó emberek. A zombori múzeum „A szövés népművészete” című kiállítását és a Richter Ilona grafikáiból rendezett tárlatot.

Dr. Bárth János (Kalocsa):

— Nálunk is a nyár a leginkább forgalmas évszak. Ehhez Kalocsán az is hozzájárul, hogy mostanában erősen fellendült a város idegenforgalma; örvendeteftla nyolcvan éve született o magyar képzőművészeti élet egűik nagy mestere, a kétszeres Kossuth- dijas kiváló művész, Pátzay Pál szobrászművész. Pályáját Radnay Béla tanítványaként, az expresz- szionizmus hatása alatt kezdte el, részt vett a Tanácsköztársaság művészeti életének megszervezésében és ezért börtönbüntetésre ítélték. Az országhatárokon túl is számontartott, íróként és gondolkodóként szintén jelentős alkotó egyik legutóbbi műve Kodály Zoltán bronzportréja, amely a kecskeméti zenepedagógiai intézet számára készült.

Talpuk alatt fütyül a szél

„Színes, izgalmas Walandíilm a betyárság életéről" -*- hirdetik a moziplakátok Szomjas György el- sőfilmes rendező alkotását, amely a jelek szerint a közönség meghódításának céljává! készült. Latható is benne vágtató ménes, koromfeketébe öltözött, komor betyár, kocsmai verekedés magyar módra, fokosokkal és ólmosbo- tokkal. pisztolypárbaj és lólopás, csalfa leány és megértő csendbiztos ... Egyszóval a kalandfilmek valamennyi ismert kelléke felleltározható a másfél órás fordulatos cselekmenyü műben, — de mindezek ellenére a nézők mintha csak mérsékelt számmal állnának sorban a jegypénztárak előtt és úgy tűnik, hogy a fiatalság sem nagyon .lelkesedik ,a látottakért a mozitól való távozás perceiben... Ez utóbbi ugyanis aa egyik legbiztosabb mérce a nézői azonosulás megítélésére.

Miért van mindez? ... Hiszen a rendező láthatóan jól ismeri az amerikai western filmek izgalomkeltésének valamennyi fogását és technikai eszközét. Látunk egymásra villanó, fenyegetéssel teli tekinteteket, a csikós ruházat rejtekhelyeiből előkapott pisztolyokat, a Sebő együttes által stílszerűen kísért hosszú, pusztai lovaglásokat, késdöfések nyomán kibuggyanó vért. ökölcsapásokat és félelemtől kikerekedő szemeket ... E sok hatás azonban úgy tűnik mégsem sokkolja a nézőket.

Ennek oka elsősorban nem is a hollywoodi kalandfilm-stílus és a magyar betyárromantika képi világa között létrejött kényszerű házasság kudarcában rejlik, hanem a rendezői és forgatókönyvírói szűkszavúságban. Arról van szó ugyanis, hogy Far- kos Csapó Gyurka történetének megtilmesítői úgy forgattak romantikus áradású. nagyközönségnek szánt művet,' hogy közben nem kívántak lemondani az „emelkedettebb ízlésű” . nézők meghódításáról sem. Ezért kihagyták a jelenetsorok közötti átkötéseket, amelyek a cselekmény fordulatainak követéséi könnyítik meg, elhagyták a/, összefüggések magyarázatát, egyszóval számos tartalmi „sablontól” tisztították meg filmjüket. Ezáltal pedig lemondtak a nézők egyszerű tömegeiről. akik óhatatlanul eltávolodnak a. történettől a szereplőkkel való azonosulás lehetőségének hiányában.

E veszteség azonban nem válik nyereséggé, mert a filmben ugyanakkor bőviben láthatók képi, vagy méginkább rendezői sablonok. A vadnyugati filmek fordulatainak magyar megfelelőiben viszont mindenütt érződik az eredeti minta, a klisék annak ellenére klisék maradnak, hogy a Sziklás hegység helyett a végtelen alföldi rónatságon vágtáznak üldözők és üldözöttek és, hogy a coltoki helyett pukkanós görbe pisztolyt rántanak egymásra az ellenfelek.

Nagy kár. hogy ilyen felemásan alakult a film egésze, mert ugyanakkor nem teljesen igénytelen az alkotás. Ragály Elemér operatőri munkája helyenként kitűnő, pedig a kötelességszerűen látóhatárig terülő, fátlan. bokor- talan sík puszta, ábrázolása megnehezítette a dolgát. Megkapó és ízléses Sebő Ferenc eredeti népi motívumokat feldolgozó kísérőzenéje is. És talán a szereplők: Dzoko Rosic (Farkos Csapó Gyurka), Bujtor István (Mérges Balázs csendbiztos), és Vladan Holec (Jeles Matyi) is többet nyújthattak volna, ha „csak” mértéktartó ízléssel készítendő kalandfilmre szerződtették volna őket.

« Pavlovi ts Miklós

Növekszik a csoportos látogatók száma Érdeklődnek a szocialista brigádok A legforgalmasabb évszak a nyár

látogatottságról

(46.) Mert akik a jelzőket kitalálták a nyelvfejlődésben, amivel Makrai rosszkedvében szokott gyötörni bennünket, azok a jelzőgyárosok nem tudhatták, és senki se tudhatja, csak én, hogy milyen a szája (Tamaráé). Meg még én se tudom (megfogalmazva), csak a szám tudja (kísérletileg).

Azt hittem, hogy hajnalig Írni

fogok, mert úgyse tudok elaludni, de most már — akármilyen vicces — igenis álmos vágyók, és fáradt vagyok, de ez az álmosságom meg a fáradtságom most valahogy jólesik. Mintha háromezer métert úsztam volna klasz- szul, és utána valahol jó homokon feküdnék elterülve, és sütne rám a nap, de kid lassú szél is fújná a bőrömet. Tamara szájától.

— Jaj, szeplős, nekem olyan nagyon jó veled, hogy már teljesen el vagyak áléivá tőled, itt volna jó elaludni, ahogy tartasz, és a híjámban iá otthagynád az ujjaidt.

Na, ezt még volt energiám leírni. Mert az ilyent nem szabad holnapig hagyni, holnapra meg- másulna valamelyik szó.

TAMARA

Június B. hétfő

Nem is olyán, amilyennek akartam, amióta ismerem. Klasz- szabb. Messze klasszabb. Ahogyan szól hozzám, ahogyan a kezében tartja a kezemet, ahogyan megcsókol, ahogyan odafog magához. Nem játssza meg a profi Hódító Vilmost, hogy imponáljon, nekem kell először megérintenem, hogy azután a kezemhez nyúljon, és mindig én csiholom ki belőle, hogy megcsókoljon, és mindig úgy ölel meg, hogy érzem — a karjából érzem! —, hogy vigyázni akar rám, védeni akar valami ellen. Minden ellen.

Azt kérdezte, hová menjünk. Én elkezdtem mondani:

— Máskor... — de, hála a lélekjelenlétemnek, rögtön visz- szagyömöszöltem a torkomba a többit, amit mondtam volna.

Mert ha csak úgy szabadjára eresztettem volna a szöveget, ahogyan a gondolatom szerint csörgedezett volna belőlem, akkor azt mondtam volna neki, hogy máskor, tehát akármelyik sráccal, aki eddig volt, máskor azt mondtam, hogy gyerünk az Ifjúsági Parkba, vagy gyerünk a Metró- klubba. vagy gyerünk a Fővárosi Művelődési Ház nevű tömegnyomorba, vagy ötórai teára, vagy lemezlovast hallgatni, vagy a szabadtéri színpadra, mindig volt ötletem, mert két-három nap után már nemigen érdekelt egyik srácnak a szövege sem, hiszen én sem érdekeltem őket, tehát mondtam, unottan, hogy gyerünk ide, oda, amoda, mert azzal, hogy meghallgattuk valamelyik együttest, vagy táncoltunk valahol, vagy a lemezlovas szövegét hagytuk a fülünkbe csurogni, azzal is múlt az idő, vagyis húzhattam az időt, hogy a srác, aki éppen ügyeletes volt mellettem, minél később kapcsolhasson át a második csatornára, a Lényegre, mert például Kós Laci nem volt szívbajos, ő már a második, vagy harmadik napon nyíltan előadta, hogy mi lesz, babám, mikor térünk már a lényegre és már a blúzom, vagy a pulóverem alatt volt a keze, mint azzal a kis csajjal is csinálták a fiúk a szociológiai magnószögben, amit Anikó

itthon gépelt, és nekem is odaadta elolvasni, vagy a bugyim szabásmintáját akarták tanulmányozni a kezükkel, talán az egy Digó kivételével, de a végén Di- góról is cáfolhatatlanul kiderült, hogy ugyanolyan, mint az átlag, amikor kísérletileg benyújtotta a számlát a „jogairól”, ő is lelepleződött a lényeget illetően, hiszen ő is azt álmodta rólam, hogy mámorosán eldobom magam az észbontóan olajos mediterrán tekinte. te bűverejetől. Ha akkor eszembe jutott volna, közölhettem volna vele szellemesen, hogy fiúka, benned csaik annyi a mediterrán, vagyis a déli, amennyi banánt eszel.

Attila ma nem volt feldobva. Amikor a „Póló”-nál találkoztunk, rögtön láttam rajta, hogy hézagos benne az életszeretet. De csak este tudtam meg, amikor kiszedtem belőle, hogy mi a motívum. Aba Sámuelt kinyírta a diri, mert Aba Sámuel rendes volt. És Aba Sámuelról Attilának a papája jutott eszébe. Egy hülye idegen biztosan röhögne, hogy Attilának minderről az apja jut eszébe. Merthogy az apját is kinyírták. Hát igenis és százszor is legyen úgy, hogy mindenről jusson eszébe, amit az apjával csináltak!

Ügy ültünk ott a» várfalon, mint két fecske a villanydróton. Igaz, hogy a fecskék sötétben is csivi- telnek, mi pedig nagyon csendesen ültünk ott. Nem mertem lenézni a várfal alá, hiszen az első emeletről is félek lenézni a tériszonyom miatt. De ha Attila azt mondta volna, hogy nézzek le a mélybe, mertem volna, mert ó mellettem volt és fogott. Én pedig belekapaszkodtam, és úgy csókoltuk egymást. Néha lélegzetvisszafojtva. néha szipákolva. Vagyis csak az én orrom szipogott, mert még mindig enyhén náthás vagyok a múlt heti hidegtől. Hagytuk játszani egymással a szájainkat, mint normális felnőttek a gyerekeket, és örültünk, hiszen a normális felnőttek is örülnek, ha a gyerekek olyan jól játszanak, hogy közben minden másról megfeledkeznek.

Ég volt egy pillanat, amikor rettenetesen kívántam Attilát, szexszel kívántam, de legalább csak annyit akartam volna, hogy simogassa meg a meztelen combom, vagy a mellem, vagy ha nem, hát csak ott hátul a nyakam. hogy jaj, el ne múljon belőlem az a szexeg borzongás. A legkisebb kívánságomat kitalálja, ahogyan tegnap a Duna-parton is kitalálta, hogy azt a József At- tila-hexameterli akarom tőle. Alig gondoltam ki, és az ujjai máris odatévedtek a nyakamra hátul, és aztán bele a hajamba. De sem. mi több.

Meg kellett mondanom, ki kellett mondanom. Pedig valahogy féltem is, hogy attól fog megvadulni, amit kimondok, szorongva féltem, hogy megváltozik, kitör belőle a másik, az átlagos, amit eddig alamuszin titkolt, dörzsöl- ten leplezett. De — rögtön — éppen azért kellett kimondanom,

mert szégyelltem, hogy ilyen méltatlant gondoltam ellene:

— Milyen klassz srác vagy te, szeplős... — Nem használod ki a helyzetet, hogy teljesen el vagyok áléivá tőled. Nem erőszakoskodsz ...

És akkor olyan drága volt, hogy ha ezután az életben akármit követ el énellenem, csak erre a ma esti szövegére kell gondolnom, hogy azonnal megbocsáthassak neki mindent.

Olyan furcsa. Nagy ívben elke- rül a szex. Csak azt akarom, hogy itt legyél, és tartsalak magam mellett. — Ügy éljek, hogy elpirult ott a sötétben, amikor tovább mondta. — Nehogy azt hidd, hogy nem vagyok komplett. Ügy. Érted, szexügyben ...

Sok nőd volt már? — ezt akartam volna kérdezni, de nem kérdeztem. Mert ha ilyenről kezdünk fecsegni, és ő is kérdez, hogy hány fiúm volt konkrétan, akkor mit mondanék? Nem akarom, hogy ma vagy holnap, vagy holnapután megtudja, mj az igazság. Majd egyszer megtudhatja az igazat is. ö az egyetlen a világegyetemben, aki mindent tudhat rólam, még a hiánytalan igazat is mert őbenne megbízom.

(Folytatjuk.)