Petőfi Népe, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-30 / 231. szám

1976. szeptember 30. • PETŐFI NEPE • 3 NEGYVEN ÉVE TÖRTÉNT Fonógyári sztrájk Baján 1936. szeptember 29-e jelentős dátuma Baja munkás- mozgalmának. Ezen a napon kezdődött a fonógyáriak sztrájkja. Az eltelt negyven esztendő módot adott az akkori események helyes értékeléséhez, politikai és társadalmi sikereinek felméréséhez. • A Szovjetunió éléskamrájának számító dél-urali Orenburg-körzet- ben szeptember közepén kezdődött a mintegy 4,5 millió hektár te­rületen a betakarítás. Az aratás után a közös gazdaságok dolgozói azonnal nekilátnak az őszi talaj-előkészítésnek. A fonógyáriak bátor kiállása és szervezetten megvívott sztrájk­ja kétségtelenül részévé lett az egyetemes magyar munkásmoz­galomnak is. A sztrájk nemcsak bérrendezést eredményezett, ha­nem elindította és 1938-ban va­lósággá tette a napi 8 órás mun­kaidő bevezetését csakúgy, mint a gyári szociális létesítmények Jegfonlosabbjainak megteremté­sét. Politikai siker volt az elbo- csájtott munkásvezetők vissza­vétele a fonodába. Baján először 1924-ben került sor bérkövetelő megmozdulásokra. A posztógyá­riak fellépését akkor Poch Nán­dor szervezte és vezette. A 22 százalékos béremelési követelést 18 százalékban teljesítették a tő­kések. Ezt a munkásság elfogad­ta. Viszont azt még nem tudta, megakadályozni, hogy a követe­lés előterjesztőit: Szabados, Czig- ler, Süveges és Vörös elvtársa­kat el ne bocsássák á gyárból. 1932-ben a várostól bérbe vet­te a fonógyárat a Mechanikai Szövőgyár HT. Előbb negyvenen dolgoztak Sombor mérnök veze­tésével. majd a munkáslétszám 1936-ra kétszázra emelkedett. Egy Sikier nevű idegenből jött üzemvezető a „mesterurakkal” ugyancsak hajszolta a munkát. Nem volt ritka, hogy 12—14 éves gyerekeket is alkalmaztak 10—12 órás napi munkára. Persze az Az új tanévben a pedagógu­sok a korábbinál nagyobb fi­gyelmet fordítanak a tankötele­zettségi törvény végrehajtására. Élénk visszhangot váltott ki a nevelők körében az oktatási mi­niszternek a tankötelezettség tel­jesítéséről szóló levele: a minisz­ternek a tankötelezettség teljesí­téséről szóló levele: a miniszteri levelet mindenütt ismertették a tanévnyitó értekezleten, és a he­lyi tapasztalatok alapján meg­beszélték, meghatározták a to­vábbi tennivalókat. Bár a levél elsősorban a pe­dagógusokhoz szól, az iskola nem nélkülözheti a szülők, a tár­sadalom segítségét. Ezekben a napokban tartják a szülői mun­kaközösségek első megbeszélései­ket. A tanácskozások fontos té­mája: hogyan segíthetnek a szü­iparhatósági ellenőrzés kijátszá­sára fiktiv neveket és születési adatokat vezettek fel a karto­nokra, bérlistákra. Órabérük 8— 10 fillér volt. Nem volt jobb a helyzete a felnőtt munkásoknak sem. ók napi 12—14 órát dolgoztak nagy zsúfoltságban, elavult gépeken, öltözők, tisztálkodási lehetősé­gek nélkül. „Egy lavór sem áll a munkásság rendelkezésére” ír­ta egy alkalommal a helyi bal­oldali napilap. S ez így volt igaz, akárcsak az, hogy gyerme­keket alkalmaznak nehéz fizikai munkára. A bérviszonyokra az volt jel­lemző, hogy egy átlagmunkás órabére nem haladta meg a 24 fillért. Néhány gépkezelő kere­sett csupán 30 fillér felett. Tilos volt a beszélgetés, a munka egy percre való abbahagyása is. Aki csak panaszra nyitotta a száját, mehetett a munkakönyvéért. Az embertelen hajsza magyarázata abban rejlett, hogy a városban akkor közel másfélezer ember volt munka nélkül. Érdekvédelem nem volt. Ami mégis öntudatra ébresztette las­san a munkásságot, az a kom­munisták nevelő, felvilágosító és szervező munkája volt. Tóth Mi­hály elvtárs Bleicher mester úr­nak fejtette ki egyszer vélemé­nyét, azonnal az utcára került. lök abban, hogy minden gyer­mek rendszeresen járjon iskolá­ba, tanuljon, s az általános isko­lát — lehetőleg nyolc év alatt — tanévvesztés nélkül végezze el. Kétségtelen, hogy a törvény végrehajtásában — fejlődésében értékelve — az elmúlt évtize. dekben számottevő eredmények születtek. Tény azonban, hogy a gyerekek 10 százaléka 16 éves ko­ráig sem fejezi be az általános iskolát. Éppen ezért a jövőben a tan­évzáró értekezleteken évente át­tekintik a tankötelezettségi tör­vény végrehajtásának tapaszta­latait és részletesen megjelölik a következő tanév feladatait. Rendkívüli körültekintéssel kell elbírálni a tankötelesek felmen­tési kérelmét. Az elbírálásnál az Lényegében az ő elbocsájtása je­lentette a szikrát. A fonógyáriak beszüntették a munkát. A sztrájk szervezői: Bosnyák Márk, Hajek Ferenc, Gyulavári József voltak. Az elbocsájtolt Tóth Mihállyal együtt ők tár­gyaltak a gyárvezetéssel, polgár- mesterrel, rendőrkapitánnyal, s kértek támogatást Budapesten a Vasas Szakszervezettől. A fonó­gyárikat azzal akarták gyorsan leszerelni, hogy a munkásveze­tőknek megemelik az órabérét, visszaveszik Tóth Mihályt. A sztrájk vezetői kitartottak köve­teléseik mellett. Akadt ugyan néhány sztrájktörő, akit a gyár- bamenet és hazafelé, de otthon is rendőrök őriztek a munkásság haragja ellen. Ezekkel ideiglenesen megindí­tották a gépeket, de termelésről szó sem lehetett. Mégis híresztel- ni kezdték, hogy megtört a sztrájk. A baloldali és polgári sajtó jóvoltából azonban az egész ország tudta, hogy a bajai fo­nógyáriak hősiesen kitartanak. Később Tóth Mihály visszavé­telével és bizonyos bérkorrek­ciókkal ért véget a sztrájk, amely meghozta az első lépéseket a gyári szociális intézmények meg­teremtésére és a munkaidő ren­dezésére. A 40 éves évfordulón tiszte­lettel emlékezünk a harcos kom­munistákra, a sztrájk vezetőire, a fonoda öntudatos munkásságá­ra, az események ismert és isme­retlen százaira, a baloldali diá­kokra, polgárokra, a helyi ellen­zéki sajtóra. Szerves részévé tet­ték a bajai fonógyári sztrájkot az egész magyar munkásmoz­galomnak. Felvidéki István ságvédelmi felelősön kívül meg kell hallgatni a szülői munka- közösség képviselőit is. Az isko­lák a jövőben minden felmen­tésről értesítik az illetékes gyám­hatóságot. A gyámhatóságok fi­gyelemmel kísérik a gyermek to­vábbi' sorsát és szükség esetén megteszik a megfelelő intézke­déseket. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a felmentettek jelentős ré­sze — elfogadható indok nélkül — nem tesz osztályozó vizsgát. Ezekben az esetekben a jövőben a felmentést visszavonják. ■ Az eddiginél még rendszere­sebben és következetesebben el­lenőrzik a törvény végrehajtá­sát a felügyeletet gyakorló mű­velődésügyi osztályok is. (MTI) A KÖZÉPKOR DRÁMÁI Világszínház a rádióban A Magyar Rádió nagyszabású, több évre terjedő vállalkozásának középkori fejezete kezdődik el október 1-én, pénteken este a Kossuth-adó hullámhosszán. A hangjáték dramaturgiájának se­gédletével a hallgatók megismer­kedhetnek a drámairodalom két és fél ezer éves történetének egyik „titokzatos” fejezetével, az európai színház 10—16. század közötti történetével. A középkor szellemi „sötétsége” a közhidelemmel ellentétben nem volt teljesen fény nélküli és ese­ménytelen. A görög és római szín­házak kőből épült otthonai he­lyett e kor színészei templomok­ban és vásártereken rögtönzött dobogókon lépnek fel. A színházi eseményeket teátrá- lis népi szokások, körmenetek, egyházi eredetű dramatizált szer­tartások jelentik, amelyek al­kalmanként megmozgatják a fal­vak-városok egész lakosságát. Így alakul ki egy gazdag színészi és drámai világ, amelyben a bibliai szent és vásáriasan profán szöve­gek, muzsika és tánc, vidámság és halálfélelem ötvöződnek egybe sokszínű tarkasággá. A villámtré­fák és a passiójátékok, a farsan­gi komédiák és a minisztériumok egyvelege a társadalom vala­mennyi rétegének igényeit, kívá­nalmait ki tudta elégíteni egy-egy nagy egyházi ünnep alkalmával. A középkori színházi szövegek másik különleges érdekessége az egyházi latinból eredő nemzetkö­ziség, amelynek segítségével a drámák könnyedén lépik át az országhatárokat. Egy-egy sikeres darab, mint például a névtelen szerző által irt Az Ember hivat- tatása című moralitás szinte egy- időben jelenik meg holland és angol nyelven, hogy azután nem­sokára felbukkanjon a korai ma­gyar nyelvű drámai emlékek kö­zött is a „Névtelen” szerző Comi- co-Tragedia című darabjaként. A rádió dramaturgiája október­ben ezt a bonyolult, nehezen fel­idézhető drámai-színházi korsza­kot kívánja megeleveníteni. A hónap első három péntekén az európai drámai emlékek szerepel­nek műsoron. Két francia darab; A kereszthez csalt három szép­tevő és az ismertebb Pathelin mester nyitja a sort; amit majd Az Ember hivattatása követ és végül Hans Sachs két komédiá­ja: Ha meghal a férj és A tüzes vas című egyfelvonásosok telje­sítik ki o körképet. A két kővetkező héten az Euró­pán túli színjátékok kerülnek adásra. Október 22-én az indiai költő Sudraka: Az agyagkocsika című darabját sugározzák, rá egy héttel pedig a 13. századi Kí­na elevenedik meg Cseng Ting- Jü: A pénz rabja című vígjáté­kával a rádió stúdiójában. P. M. Rég várt lexikonok, tudományos életünk legújabb eredményeit is­mertető könyvek gazdagítják majd a téli könyvvásár választé­kát. Az Akadémiai Kiadó tervei­ben szerepel egyebek között a Biológiai lexikon harmadik köte­tének megjelentetése. Ugyancsak régóta várt mű a Pedagógiai lexikon, ennek megje­lenését is az év utolsó részében várhatjuk. A Pedagógiai lexikont négy, egyenként körülbelül 800 oldalas' kötetben jelentetik meg, hozzá­vetőleg 8000 címszava választ ad minden neveléselméleti, neve­lésélettani, didaktikai metodikai, neveléstörténeti, gyógypedagógiai, összehasonlító-pedagógiai, vagy személyre vonatkozó kérdésre. A „Mai magyar nyelvünk” cí­mű munka Grétsy László szer­kesztésében lát napvilágot. A kö­tet szerzői azt kutatják, milyen jellegzetességek, milyen fejlődési irányzatok figyelhetők meg mai nyelvünkben, és arra igyekeznek alapos szakmai, tudományos fel- készültséggel választ adni, hogy ezek mennyiben hasznosak, vagy károsak a nyelv használói számá­ra. Ilyen szempontból vizsgálják szókincsünk újabbkori változásait, nyelvünk új hangtani, szófűzési, mondatszerkezeti fejleményeit, stílusunk új jelenségeit. Minden elemzett nyelvi jelenséggel kap­csolatban határozottan állést fog­lalnak, s tudatosan vállalják azt a nem kis felelősséggel járó sze­repet, amely a nyelvalakításban, nyelvtervezésben a nyelvészekre, nyelvművelőkre hárul. Magyarországon ma már több mint 2 millió a szövetkezeti ta­gok száma. Ezért is vált indokolt­tá „A szövetkezeti jogalap kérdé­sei” című munka megjelentetése. Nagy László könyve részletesen beszámol a szövetkezetek jogi kapcsolatairól, elemzi a szövetke­zeti mozgalom fejlődésének tör­ténetét, behatóan foglalkozik a szövetkezeti társadalmi viszonyok, a szövetkezetpolitika és a jogal­kotás-jogalkalmazás összefüggé­seivel, és részletesen ismerteti a szövetkezeti mozgalom fejlődését kísérő nézeteket. Újkori történetírásunk egyik kevéssé feldolgozott területe a magyarországi szakszervezetek tevékenysége. Ördögit Piroska po­litikai történeti munkája, „A szakszervezetek antifasiszta tevé­kenysége a Gömbös-kormány ide­jén” a hazai szakszervezetek te­vékenységéből az egyik leglénye­gesebbet, az antifasiszta harcokat dolgozza fel. Alapos irodalmi és levéltári kutatómunkával feltár­ja a szociáldemokrata politika árnyalati különbségeit, valamint a Kommunista Internaconálé és a Magyar Kommunista Párt politi­kájának összefüggéseit. Eredeti dokumentumok alapján mutat rá a kommunista politika jelentősé­gére az antifasiszta munkásegység megteremtésében. Nagy érdeklődésre számíthat az elektrotechnika elméleti kérdései iránt érdeklődő technikusok, mérnökök, fizikusok, filozófusok körében Urbanek János rövidesen megjelenő műve, „Az anyagszer­kezet elméleti kérdéseit az elekt. rotechnikában”. A könyv ismeret- elméleti , filozófiai alapokból kiin­dulva követi nyomon az anyag­szerkezet szemléletének fejlődé­sét az elektrotechnikában. A most megjelenő első kötetben a szerző a modern fizikai világkép kiala­kulását ismerteti. A második részben az anyag szerkezetére vonatkozó ismeretek kialakulását mutatja be, és ezen belül szem­lélteti a klasszikus fizika és a kvantum-fizika kialakulásának lépcsőit és elért eredményeit. A kémia újabb eredményei so­rozatban megjelenő új kötet — Szántai Csaba és Novák Lajos munkája — a prosztaglandinok kutatásában elért eredményeket foglalja össze. A tankötelezettségi törvény és végrehajtása érdekelt osztályfőnökön és ifjú­(1.) Arcueil gondjai Ez év májusában írták alá Kecskemét és — egy párizs melletti város — Arcueil vezetői a testvérvárosi együttmű­ködési szerződést. Megállapodtak a delegációk, az informá­ciók kölcsönös cseréjében és abban, hogy mindent megtesz­nek a kapcsolatok állandó, folyamatos erősítéséért, kiszélesí­téséért. Arcueilben megalakult egy testvérvárosi bizottság, amelynek elnöke Raymond Pikod polgármester-helyettes. A bizottság többek között már magyar hetet is rendezett nagy sikerrel. Nemrég egy húsztagú magyar delegáció járt Kecskemétről a francia testvérvárosban, ahol 1935 óta van kommunista vezetés. Ezt csak négy évre szakította meg a náci megszállás. A leg­utóbbi választásokon is 64 száza­lékos arányt ért el a kommunista párt. Az említett küldöttség tagja­ként két hétig magam is vendége voltam francia barátainknak, így alkalmam volt, ha csak villa­násszerűen is, betekinteni éle­tükbe, munkájukba. A város polgármesterével, Mar­cel Trigonnal többször találkoz­tunk. Bár elfoglalt ember, hiszen a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a párton belül a nemzetközi kap­csolatok referense, de igyekezett időt szakítani néhány hasznos eszmecserére. — Bízom abban — hangoztatta —. hogy a két város közötti kap­csolat az évek folyamán tovább erősödik. Ez az együttműködés jó eszköz arra, hogy a két nép közelebb kerüljön egymáshoz. Nekünk érdekünk olyan szem­pontból is, hogy megismerjük a szocializmus építését a maga va­lóságában. Ezek az ismeretek erőt adnak további harcunkhoz. Sok a gondunk. Csaknem másfél millió embernek nincs lakása. Milliók laknak primitív körülmé­nyek között. Tizenhat millió fran­cia él nagy szegénységben, két­millió pedig mérhetetlen nyomor­ban. Tudom, hogy Önöknél meg­szüntették a munkanélküliséget, igyekeznek megoldani a múlt­ból származó káros örökség fel­számolását. Nálunk kevesen is­merik Magyarországot. A propa­ganda gyakran félrevezeti őket. Ezért tartom helyesnek, ha közü­lünk minél többen ellátogatnak Kecskemétre és Magyarország más vidékeire, hogy megismerjék az igazságot. Erre jó alkalom a testvérvárosi kapcsolat. Gerard Lafaux polgármester­helyettes a város életéről adott tájékoztatást: — Több mint 20 ezer lakosa van Arcueilnek. Nagyobbrészt munkásokból, alkalmazottakból tevődik össze a lakosság. Munka­helyük főként Párizsban van, na­ponta bejárnak a fővárosba dol­gozni. Párizs központja innen alig nyolc kilométerre van ugyan, de a tömegközlekedéssel kapcsola­tos gondok egyre nőnek, mind nehezebb a napi többmilliós sze­mélyforgalmat lebonyolítani. Vá­rosunknak nincs jelentős ipa­ra. Harminc-negyven kisebb üze­me van, amelyek nem életképe­sek. Képtelenek versenyezni a mammutvállalatokkal. A tőkés koncentrációt jól mutatja, hogy még a háború előtt mintegy két­száz, most már ötven család ural­ja Franciaország gazdasági életét. A munkanélküliség egyre nő, a tanulmányaikat befejezett fiata­lok csak növelik ezt az elégedet­len sereget. Nehezen, vagy egyál­talán nem tudnak elhelyezkedni. Látszólag ellentmond ennek, hogy sok vendégmunkás dolgozik Franciaországban. Ezeknek vi­szont alacsonyabb bért fizetnek, így a vállalkozók jobban járnak. Ez a helyzet természetesen nö­veli az ellentéteket, fokozza az általános feszültséget. A városnak lakásgondjai is vannak. Több, mint ezer ember­nek nincs megfelelő otthona. Ugyanakkor új épületek állnak üresen, de a magas lakbér és szolgáltatási költségek miatt ta­lán sohasem foglalják el őket. A városi tanács igyekszik támogat­ni az olcsóbb lakásépítést. Anya­gi lehetőségei azonban rendkívül szerények. A munkások jelentős • Balra: az areueili tanácsháza. 9 Jobb oldali képünkön: utcarészlet. Háttérben a római korban épült vízvezeték egy része, amelyet ma is használnak. része ugyanis csak a létmini­mumhoz elegendő keresettel ren­delkezik. Ez körülbelül havi 1200 frank. A kommunista párt és a balodali szakszervezet azért küzd, hogy legalább a 2 ezer frank bért kiharcolja, mint fizetési minimu­mot. A városi tanács a maga erejé­ből számos szociális intézkedést valósított meg. Jártunk olyan napköziben, ahol az iskolás gyer­mekeket korcsoportonként teljes ellátásban részesítik, hetenként egyszer, szerdai napon. A fran­cia oktatási rendszer szerint ugyanis szerdán nincs tanítás. A napközit a városi tanács kom­munista vezetése szorgalmazta. Hasonló intézményt alig találni Franciaországban. A szülők csekély összeget fizet­nek a gyermekek ellátásáért, az összes költségeknek csak töredé­két. Arcueil tehát a főváros vörös övezetében fekszik. A város veze­tése állandó harcban áll a kapi­talista viszonyokkal. Ez a küzde­lem gyakran igen nehéz. Szükség van az összefogásra, az egész munkásság szolidaritására. Erről a következő írásban rész­letesebben szó lesz. Kereskedő Sándor (Fplytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom