Petőfi Népe, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-26 / 228. szám

* • PETŐFI NEPE • 1976. szeptember 26.

LEVES A KOMBIKBAN - VÖRÖSHAGYMAKRÉM - 2« MILLIÓ TI BI S

Az UNIVER

újdonságai

Hetényegyházán

• Pritamin, paprika

a miskei Március 15. Termelő, szövetkezetből is érkezik.

A felületes szemlélő úgy is vélheti, hogy szinte minden percben érkezik áru az UNIVER ÁFÉSZ hetényegyházi konzervüzemébe; olyan fürgén mozdul a portás, s tárja ki a kaput. Persze van is igazság a megállapításban, hiszen, csak egy termékük, a Piros Arany tubusos ételízesítő gyártásához 250 vagon pri- taminpaprikát vásárolnak fel és — megfelelő előkészítés után — tárolnak. Ezt a nem kis mennyiséget pedig természetszerűleg nem egyetlen tehergépkocsi szállítja ___

L

ombik-leves

Bódogh József, a konzervüzem vezetője kínál hellyel az irodában. Azt kérdezzük, milyen újdonságra számíthatunk.

— Egy perc, és megkóstolhatják — mosolyog.

Az asztalra lombik kerül, benne forróvíz gőzölög. Zöldes színű pépből két kanálnyi kerül az edénybe, s néhány másodperc múlva zöldségleves illata árad a szobában.

Kis poharakból szürcsöljük az új terméket, hiába igyekszünk, semmiféle hiányzó ízre nem lelünk. •

— Eljárásunk előnye, hogy a szárításnál feltétlenül elpárolgó illóanyagok benne maradnak a pépben, sőt, töményebben. Nem kell bevásárolni hagymát, zöldséget, zellert, sárgarépát, borsot, sót, paprikát — minden alapanyag benne van. A kis, lakótelepi konyhákban egyébként is nehézkes minden hozzávalót tárolni. Ez a sűrítmény pedig nem foglal el nagyobb helyet, mint egy családi gyufa. Az utolsó negyedévben kerül a boltokba.

Megtudjuk, hogy a jövő év elejétől ötféle füs/i " keverék gyártása is megkezdődig A prototípusok • már készen vannak. A műanyag dobozokban flekken, húsleves és más ízesítők vásárolhatók majd meg.

Vöröshagyma: igen

Többször írtunk már lapunkban is a hetényegyházi újdonságról, a vöröshagymakrémről, amely szintén a második műszakot könnyíti meg. Bizonyos készletük van már vöröshagymából, de további szállítmányok érkezését várják, összesen mintegy 10 va- gonnyi hagymából készítenek majd krémet. A minőségre egyébként hadd idézzük a KERMI megállapítást, amely kibővítette a konzervüzem által írott használati utasítást. Pörköltek, s egyéb hagymával készítendő étkek gyártásán kívül étkezésre, vajas kenyérre is ajánlják. Ótkilós és 400 grammos csomagolásban küldik majd a boltokba, az előb• Az elő. készítés első fázisa a mosás.

• A meg. tisztított, csumátlanjtott pritamin. paprikából készül a Piros Arany.

(Tóth Sándor felvételei.)

bit szeretnék, ha a vállalatok konyhái is vásárolnák. Bár, nyugodtan tárolható kis háztartásokban is, mert sokáig eláll. Az eddigi közvéleménykutatások utol• Termelékeny, korszerű, automata. Három és fél milliót ér az új töltőgép.

so kérdése mindig így hangzott: mikor szállítják? A válasz a sajtó nyilvánossága e'é kívánkozik: novemberben már boltokban vásárolható a nem új újdonság.

Szépen a jót

Régi megfigyelése a reklámmal foglalkozó szakembereknek, hogy a vevő előbb a „szemével eszik”. Ha megnézzük a különféle tubusokat, láthatjuk, Hetényegyházán komolyan veszik a régi ajánlást: szépén a jót. Egyebek között ezért is volt szükség arra, hogy új töltőgépet vegyenek. Az automata masina állandó hőfokon tartja a sűrítményt, beállítható rajta a töltési sebesség, s fotocellája segítségével mindig a feliratra merőlegesen zárja le a tubus alját. Jobb minőségű árut produkál egyben, mert töltőfeje beleereszkedik a tubusba és folyamatosan ereszti bele a megfelelően kimért adagot. Pontosságát jellemzi, hogy fél grammos eltéréssel dolgozik, s ez az első munkahelye, ahol élelmiszert tölt. Többnyire ugyanis a kozmetikai iparban használják.

Miért hasznos még az új gép? Egyebek között ezzel vált lehetővé — a Hungarofructon keresztül — egy nagyszabású NSZK-meg- rendelés teljesítése.

Húsz millió

A Mátravidéki Fémművek si- LOijj gyáregysége szállítja a töltendő tubusokat a konzervüzembe.*' Ebben az évben 20 millió darabra szól a szerződés, várhatóan nem lesz fennakadás.

■ S az alapanyagok? Köztudott, hogy egyrészt megállapodások alapján a termelőszövetkezetek adják el terményeiket az UNIVER ÁFÉSZ hetényegyházi konzervüzemének, de jelentős az a mennyiség is, amit a kistermelőktől vesznek át. Az utóbbiak munkáját segítendő a fogyasztási szövetkezet mezőgazdasági egysége vetőmagvakat bocsát a termelők rendelkezésére, de lehetőség van arra is, hogy palántákat adjanak. Persze a végeredmény a fontos, a késztermék. Arra pedig panasz nincs, reklamáció például ezidén még nem érkezett hozzájuk. Termékeiknek több mint fele viselheti magán a Kiváló Áruk Fóruma kitüntető jelölést...

B. J.

Sok a dolga,

Tokaj vidék szülöttje, bod- rogszegi, 45 éves. Édesapja, a hetvenhetediket rovó nyugdíjas, diósgyőri munkás volt. ö maga se sajnálta a kezét sosem, ha valamit két marokra kellett fogni. Ifjúkorában kazánfalra rögösödön vízkövet koptatott, s téglát rakosgatott jó ideig egy égetőkemence hevítőjébe. Majd két hónap asztalosok között — igen emlékezetes, gyaluforgácsos élménye fiatal éveinek. Ekkor vájta, faragta ugyanis azt a fatáskát, amelyben mint elsőéves gólya, a tankönyveit hordta a Ti- sza-parti város orvosegyetemére.

Az első fog

Ettől fogva a gyorsuló idő szüntelen terelte a naptár lapjait. 1957., Kocsér: érkezés egy szombat délután az új körzetbe. Rendezkedés. Este épp hogy eloltja a lámpát, kopogtatnak. Egy kisfiút vezetnek elibe — arca akár egy cipó. Sír. Foggyökér- gyulladás. Itt már csak a fogó segíthet. De melyik? A felesége már talpon. A dívány szélén ülve olvassa neki egy szakkönyvből, melyik foghoz milyen fogó való. A fogászat fél évig volt tantárgy az egyetemen, s most itt az első eset, senki sincs, aki tanácsot adhatna. Végre megvan az első „foga”. A rákövetkező héten aztán jöttek hozzá sorban a szuvas fogú emberek, mert hí-' re ment: jókezű fogorvosa van ám a falunak!

Bodrogszegi—Szeged—Kocsér, és immár tizennyolcadik éve — Kecskemét!

Órámra pillantok. 17 óra 10 perc. Negyedórája sincs még, hogy dr. Juhász György hellyel kínált Rákóczi úti otthonábAh, mégis sok mérföldnyi utat tehettem meg veié, legalább képzeletben, orvosi hivatása térképén.

Siethetett valahonnét a megbeszélt találkozónkra, melege van.

— Éppen a gyerekektől jövök, az Országos Nevelőotthonból. Népes család az enyém, 245 6—19 éves korú fiatal. Képzelheti, _ha összejönnek!... Hát most ösz- szejöttek. Mérlegre, mérce alá állítani őket, egészségükkel törődni, gyógyszert felírni, s az influenza ellen gyerekeket és tanárokat, valamint a konyhai alkalmazottakat beoltani — ez nagyjából a feladatom. Amiről a szerződés szól...

Azt már nem a szerződés diktálja, hanem felelősségérzete sugallja, hogy fölkerekedjék egy- egy este, és az otthon lakóinak aktuális ismereteket nyújtson egészségügyi, szexuális kérdésekről. Ez a plusz órahossza, úgy látja, megéri a fáradozást.

Fűkaszálásból vizitre

Gyógyítani az embereket, enyhíteni a szenvedésüket. Tizenegy- néhány éve ezért ült kerékpárra — s tapodta szorgosan a kecskeméti tanyavilág úttalan útjait —, később kismotorra, jelenleg pedig a gépkocsija volánjához, hogy egykor az egyetemi fatáskádoktor úr?

ból előlapozott tudás mindenkinek a javát szolgálhassa. Annak a négy kisgyermeknek, akihez egy vasárnap délelőtt tőserdei telkéről fűkaszálás közepette hívták el gyógyítani, mert látták nála kijövet az orvosi táskáját. De annak az idős betegének éppúgy, akihez 18 kilométert kocsizik oda-vissza napjában kétszer, csakhogy a nagybeteg embernek reggel-este egy-egy injekcióval enyhülést nyújtson! S a hivatás értékálló fedezete az a készenlét is, amely sajátja, ha üzemorvos, ha körzeti orvos, ha vasárnapi ügyeletes, ha sorozó orvos, vagy ha éppen a színházi orvos „szerepkörét” kell ellátnia.

Legnagyobb birodalma azonban — mondhatni háromkirálysága — a Máriahegytől Belsőnyírig, valamint a megyei tanácstól a Kodály Intézetig terjed (itt üzemorvos), de jut neki a Széc- henyivárosból is. Ez utóbb: lakótelepen — dr. Koncz István és dr- Kovács István körzetiorvos- koléggáival — több mint tízezer embert gyógyít évente. A házi hívások száma évenként eléri a 600—700-at. Naponta 40—50 beteggel van dolga, helyettesítéskor pedig 70—80-nal is.

Recepttömb

és a „zöld gyógyszer”

Hogy sok a beteg, nem vitás.

önkéntelenül adódik a kérdés: — Lehetne-e kevesebb?

— Igen! — feleli Juhász doktor. — Egészen bizonyos, hogy lehetne, de tenni kellene érte valamit. A Széchenyivárosban például rengeteg a beteg gyerek. A nátha, a felső légúti fertőző betegségek aratnak. A székrekedés is gyakori. A felnőtt betegek egyharmadának panaszai neurotikus eredetűek. Ez intő, figyelmeztető jele annak, hogy a lakótelepen alig kínálkozik alkalom játékra, sportolásra, az egészség megőrzését célzó testmozgásra. Ahol csupán lakni lehet, s nincs jókora zöldterület, amelyen gyermek és felnőtt egyaránt kielégíthetné mozgásigényét, ott bizony az orvosnak gyakrabban kell kézbe vennie a recepttömbjét. Bár csak meghonosodna nálunk is az a helyes szemlélet, amely az NDK-ban már beépült a közgondolkodásba. Az emberek egészsége tudniillik azon is múlik, hogy fiatalon, s a későbbi években mit és mennyit sportolnak, mennyi időt töltenek a természetben, a friss levegőn. S még valamit: a célszerűbb lakótelep-tervezésen túlmenően, a mozgásszegénységgel sújtott embereknek is hasznos lenne ez irányban erőfeszítést tenniök!

Megelőzni könnyebb, gyógyítani már nehezebb a betegeket. Ám ha kellően értékeljük Juhász doktor új ajánlatát a ..zöld gyógyszerről”, amely korántsem csodagyógyszer, megérjük, hogy három „királyságából” kénytelen lesz egyiket vagy másikat feladni. Dehát addig?...

— Kérem a következőt!

Kohl Antal

(54.) Lehet hazudni egy egész életen keresztül is. Hány felnőtt csinálja?! Én is elhallgathatom Tamara előtt Szilviát, mindhalálig. Ha úgy akarnám, Tamara sose ludná meg, hogy Szilvia a múlt szombaton átgyalogolt az estémen. De milyen élet az, amiben végig benne lapít egy ilyen hazugság?

Tamara nem tagadta le a fiúkat, akikkel járt. őszintén és becsületesen és felelősséggel vállalta, hogy ez volt és kész. Visz- szalapoztam június másodikára, hogy pontosan lássam, amit

mondott. Ezt mondta: „Mit

akarsz tőlem? Mondjak védőbe- szédet? Tagadjam le, amit makognak rólam? Miért? Hogy

mennybe menjek nálad?”

Ha Tamara is azt akarja, amit én akarok, vagyis hogy ő meg én most már mindig együtt barangoljunk tovább, akkor én kellek neki (abban az összetételben, ami vagyok)* nem pedig egy szent, aki hazugsággal van megteremtve. Vagyis nem letagadni Szilviát, hanem beleírni a naplóba a tegnapi esti véletlent is.

Mert véletlenül találkoztam Szilviával, ez tény. Tamaráéktól hazafelé véletlenül ténferegtem ide a ház elé éppen akkor, amikor Szilvia megint a Volvóval idétlenkedett, hogy beálljon a parkolóhelyére. Ha nem intett volna, hogy menjek oda, hívás nélkül is odamentem volna. Segíteni. Mert ha Dobos a Skodájával és Mezei a Zsigulijával pofátlanul eltekint attól, hogy a Volvo egy széles kocsi (tehát a minimális udvariasság szerint se volna szabad ráállniuk mind a két oldalon a mészcsíkra). akkor igenis segíteni kell Szilviának, aki gyakorlatlan mazsola még.

Odaslattyogtam.

— Segít? — kérdezte és kihajolt az ablakon.

Nem akartam megint percekig

hadonászni a háta mögött, mint egy mitfárer.

— Tessék idaadni — mondtam —. majd beállók vele. (A Volvóval).

Frankón megkönnyebbült, hogy kiszállhatott.

— Jaj, nagyon köszönöm, Attila.

Bezöttyentem a volánhoz. Rük- vercbe kapcsoltam. Alig egy kicsit kellett följebb ereaztenem a kuplungot, a Volvo olyan érzékenyen mozdult máris alarttam, mint egy műszer. Egy másodperc. és már be is csúsztam vele a két mészcsík közé. Akkora érzék van bennem a kocsi mozgatásához, mint Brigitte Bardotban a szexhez. (Ha apa elintézné, hogy levizsgázhassak már végre, tanfolyam nélkül, mert az egy vagon pénzbe kerül... Apának vannak ismerősei a tanintézetben a vizsgáztatók között. De kipa- szírozni apából, hogy akárkitől egy gramm szívességet kérjen, ez olyan, mint a latinban a nonsens. Pedig azt mondta, hogy majd meggondolja a dolgot. Persze az is lehet, hogy elfelejti. Amilyen szórakozott.)

Odaadtam Szilviának a slusszkulcsot.

— Feljössz? — kérdezte. Már nem magázolt.

Én meg csak szobroztam ott előtte, és idétlenül hallgattam. Hosszúan ki van vágva a blúza, és a felső két gomb nyitva is volt, amitől a képzeletem haladéktalanul látni kezdte (meztelenül) a két mellét, ahogy a múlt szombaton láttam a1 szőnyegen,

amikor fölém hajolt, meztelenül. A hátamon pedig, a bőröm alatt, végig a gerincem csigolyáin ugrálva futott le-föl az a forró vasgolyó, amit a szex hoz mozgásba bennem.

— Haza kell mennem... —

ezt valahogy kípumpáltam magamból.

Belekaparl a szemembe a látásával. Nem vitás, hogy mosolyogni akart. De csak lebigy- gyesztette a száját. Nem rosszindulatúan. Inkább jóságosán.

— Mellébeszélni tilos, Attila. — Amikor ezt kimondta, akkor már őszintén alakította a mosolyt. — Nézz a szemembe, és egyenesen felelj.

Állatian akartam volna (a szemei miatt) ott abban a pillanatban, hogy megint vele legyek, a/on a puha szőnyegen, és ő meztelen legyen. De a pillanat valahogyan ketté is hasadt. Mert tökéletes fizikai egyidejűséggel ugyanabban a pillanatban egy jégparton is fölrobbant a fejemben. Fagyasztó jégparton. A robbanásnak pedig a következő volt a gondolati tartalma: hát csak ennyire tartozók én Tamarához? Csak addig etetem magam, hogy „mindig csak Tamara”, ameddig jelen vagyok mellette? Ugyanolyan roppanás keletkezett bennem, mint amikor tegnap itt, a szobámban ülve megéreztem, hogy anya rosszul van.

Nem fordítottam el a szememet Szilvia látása elől. Akarattal. Közérthetően megráztam a fejemet. Mert mondani (közérthetően) nem tudtam volna.

Fixen megértette. Megmozdult a keze. Nem ámultain volna el a meglepetéstől, ha kiutalódik egy frász a képemre a keze által. De csak az államat emelte följebb.

— Túlságosan hirtelen ... vagy túlságosan ijesztően pottyantam bele a kisfiú életébe, igaz? Jó... Majd ha elmúlik az ijedtséged, úgyis összeakadunk, . De most már legalább aet is tudom, hogy nem fecseged szét, ami velünk történt.

Hallgattam a cipősarka kopogását. Amikor már nem hallottam a kopogást, beindítottam magam és följöttem.

Ez volt. De kettőnk! közül még csak én tudom, hogy mi soha többé nem fogunk összeakadni. Mert nem akarom.

Reggel évzáróra kellett startolni. Hát a sötétkék öltönyöm, azt kinőttem, nem vitás. Bele tudtam magam sámfázni. nem mondom, de szigorúan be kellett programoznom magamba (magatartási alapszabály gyanánt), hogy óvakodjak minden lendületesebb mozdulattól. Mert ha véletlenül és meggondolatlanul magam elé könyökölök bizonyítványosztás közben a pad ban, ennek a felelőtlen kinetikai eseménynek repedés lesz a következménye a kabátom hónaljában. esetleg mindkét oldalon, de ha hónaaljban elég erős lenne a varrás, akkor a hátamon válik ketté a szövet.

Tamarával a játszótérnél találkoztam. Mozgósítottam a humoromat.

— Lehetőleg — tolmácsoltam halkan a fülébe a kérvényt — ne kacarássz a rovásomra.

Mert a karomat se mertem úgy lóbálni, ahogy a normális emberek két oldalán leng egy- egy kar járás közben.

— Ha nem szólsz, észre sem veszem, hogy kinőtted — mondta. Tapintatosan rögtön el is felejtettem a szorult halmazállapotomat.

— Mellesleg jobb, ha tőlem tudod, hogy tolvaj vagy. Ugyanis beloptad magad a bátyám és a sógornőm szivébe.

— Kösz, hogy megnyugtatsz. Spéciéi ők is jók nálam.

Szerződést kötöttünk, hogy ha a bizonyítványosztással a mi osztályunkban végeznek előbb, ne várjam meg. hanem vágtassak haza, és hátoljam le magamról a sötétkék páncélomat, ö ugyanis, szintén hazarohan, hogy meglepetés gyanánt vacsorát főzzön. Mert házi hagyományaik szerint azokon a napokon, amikor a bátyja este angolóráról keveredik haza. meleg vacsora szokott lenni. A mai vacsorát pedig ő akarja megalkotni saját kezűleg (a sógornője helyett) szerb rizseshús formájában.

— Ha megfőztem, felhívlak.

Az évzáró ünnepségen, ami az udvaron zajlott le, ijesztő volt látni, hogy hadsereget lehetne szervezni a suliból, annyian vagyunk.

(Folytatjuk)

1