Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-12 / 190. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1976. augusztus 12. vettünk a gyár tőserdei üdülőjé­nek betonozásában, s dolgoztunk már üzemi óvodánk fejlesztéséért is. A brigádvezetőt kötelessége szó. lit ja és a csoportvezető lehetősé­get teremt arra, hogy néhány szót váltsak Kovács Józseffel. A vál­las fiatalember a brigád egyik erőssége, május 1-én kapta meg a Kiváló dolgozó-jelvényt. (Azt már előzőleg megtudtam, hogy ilyen kitüntetés tulajdonosa a csoportvezető, a brigádvezető, va. lamint Holló Sándor és Gyuris Sándor brigádtag is.) — Én az Észak-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalatnál voltam kubikos — mondja a „terven fe­lüli" cigarettaszünetben Kovács József. — őszintén szólva, meg­untam a nehéz fizikai munkát, azt, hogy télen-nyáron a szabad­ban forgassam az ásót-lapátot. Nagybátyám itt köszörűs, ő ja­vasolta, hogy jöjjek az üzembe. Azelőtt életemben sem , jártam gyárban bizony nagyon furcsa volt a kezdet. Gyuris Sándor edző mellé kerültem segítőnek, berak­tam a kemencébe az anyagot, ha felhevült, kiszedtem — szóval vé­geztem azt, amit kellett. Eleinte nagyon nehéz volt a forró ke­mence mellett, de azután meg­szoktam és meg is szerettem. Egy év múlva önálló edzőként dol­goztam, aminek már hét éve. Kellemesen meglepődtem, ami­kor május 1-én megkaptam a Ki­váló dolgozó-jelvényt, hiszen nem számítottam rá. Nagyon szeretek itt dolgozni — nyomja el a ci­garettavéget. — El tudnám kép­zelni, hogy innen megyek vala­mikor nyugdíjba. Ugye, nem ha­ragszik, ha visszamegyek a ke­mencéhez? Normában dolgozunk, s brigádunk egyik felajánlása az, hogy a munkaidő minden percét kihasználjuk... Ügy gondolom, ehhez már nem szükséges külön kommen­tár... O. L. Edzett edzők A sportvilágban gyakorta szó esik az edzőkről, azokról a szak­emberekről, akik a versenyzőket felkészítik a jobb eredmények elérésére. Kevesebbet beszélünk viszont azokról az üzemi mun­kásokról, akik az acélt edzik, az­az: ötvözéssel, szerkezeti meg­változtatással kopás, törés, hajii- tással szemben ellenállóbbá te­szik.. . — Az edzőműhely egyike a leg­fontosabb üzemrésznek — mondja Berberovics István, a Kéziszer­számgyár kecskeméti reszelőgyá­rának igazgatója. — Gyakorlati­lag minden termékünk átmegy a kezükön, s ha figyelembe vesz- szük, hogy az idén a többi kö­zött 1,3 millió reszelőt, 37 ezer franciakulcsot, 30 ezer csípőfo­gót gyártunk, nem kell bizonygat­ni, hogy milyen sok munkájuk van. Az ott dolgozók megérdem­lik az elismerést, többségük: tagja a törzsgárdának, s a két szocia­lista brigád szorgalmasan végzi nem éppen könnyű munkáját. A legnagyobb kánikula idején sem volt egy panaszos szavuk, de a termelésük sem csökkent... A hatalmas üzemcsarnokban — ahol az edzés folyik — az idegen nem sokat lát. Legfeljebb annyit, hogy nyílik az elektromos ke­mence izzó torka, bőrkötényes, azbesztkesztyűs munkás vörös­fehérre hevített reszelőt húz ki belőle hosszú fogójával és szinte komótosan, kiszámított mozdula­tokkal a hatalmas vaskád vizé­be mártja. Néhány kisebb edény­ben vízben ázó reszelők. .Sok •zónák itt nincs helye, erősen át. hallik a szomszéd csarnokban dolgozó gépkalapácsok nem ép­pen fülsimogató zaja. — Már mi is megedződtünk — mondja Tallér Benő, az edzők csoportvezetője. — Nem zavar­nak bennünket a kovácsok, üs­sék csak a vasat, dolgozzanak jól, s adjanak tovább olyan anya­got, miből nem válik nálunk se- Jejt. Csodálkozó tekintetemet látva a csoportvezető rövid szakmai előadást tart. — A műhelyünkbe érkező ter­mékekbe edzés előtt beütjük a gyári emblémát, majd következik a csiszolás, egyengetés. Ezt köve­tően az elektromos kemencék va­lamelyikébe (van be'őlük öt) ke­lülnek, ahol 10 perc alatt 700— »00 fokra hevülnek. A hevítés ideje és hőfoka az egyik legfon­tosabb teendő. Ha az edző nem tartja be a technológiai előíráso­kat, nagyon könnyen mlfident "el­ront. Egyébként a selejt műhe­lyünkben a megengedett 0,3—0,4 százalék alatt van — teszi hozzá. Miért hangsúlyoztam az előbb a •elejtet? Azért, mert ha már mi nem kapunk megfelelő minőségű anyagból készült félkész terméket, hiába tartunk be minden előírást, az edzés nem sikerül. Az anyag vagy lágy marad vagy megkemé­nyedve törékennyé válik. A ke­mencéből kikerülő szerszámot negyvenszázalékos sósvízben hűt­jük, ezt követően 6 atmoszféra nyomással működő berendezéssé1 homok—víz—levegő keverékével tisztítjuk, majd fúróolaj—víz ke­verékébe mártjuk. Ezután törté­nik a szárítás, végül az edzett ter­mék a meóba illetve a csomago- lóba kerül. Hát — ez a mi mun­kánk. — Mióta foglalkozik ezzel? — Én még Pesten kezdtem 1S62-ben. Szerencsére nem kellett • Tallér Ferenc csoport­vezető elégedetten állapítja meg, hogy ez a tétel reszelő kitűnő minőségű. (Opauszky László felvételei) sokáig feljárni, „lejött a gyár” ide a lakóhelyemre. Két éve va­gyok csoportvezető, most összesen negyvenhármán alkotjuk az ed­zőgárdát. A többiek is ;,régi ró­kák” már a szakmában, s tavaly a Latinka Sándor brigád példáját követve egy másik kollektíva is elhatározta, hogy Felszabadulás néven megszerzi a szocialista cí­met. Most éppen ők vannak benn... Az egyik kemence kapcsoló- szekrénye mellett volt alkalmunk néhány szót váltani Gulyás József brigádvezetővel. — Nyárlőrinci parasztgyerek voltam valamikor — mondja, mi­közben éberen figyeli a kapcsoló- szekrény műszereit. — Amikor behívtak katonának, elhatároz­tam, hogy búcsút mondok a föld­nek. Rokonaim dolgoznak itt a gyárban, s már korábban is hív­tak, hogy jöjjek ide. Amikor 1964 márciusában ismét civil ruhát öl­töttem, kértem felvételemet. Ide helyeztek az edzőbe és egy év alatt megismertem minden mun­kafolyamatot. Szívesen dolgozom a kemence mellett. Igaz, itt na­gyon meleg van, oda is kell fi­gyelni, hiszen már tíz fok eltérés is selejtet okozhat. — A brigádja? — Nagyon rendes fiúk, azt hi­szem, elérjük a szocialista cí­met. Vállalásaink között külön­ben az is szerepel, hogy . endsze- resen foglalkozunk az új dolgo­zókkal, még akkor is, ha nem tagjai a brigádnak. Bottyán Fe­renc például a mi segítségünkkel ismerkedett meg az edzés min­den fortélyával. Szeretnénk szak­mailag tovább fejlődni. Tavaly volt is szó arról, hogy indul egy edzőtovábbképzés, de azután ab­bamaradt. A politikai oktatáson viszont mindnyájan részt veszünk. Ezenkívül elhatároztuk, hogy évente legalább 210 órát dolgo­zunk társadalmi munkában. Részt Helyesen döntött a tagság A kerekegyházi Aranyalma és Béke Szakszövetkezet, az Előre Termelőszövetkezet, a felvásárló és értékesítő közös vállalkozás, valamint a gépjavító közös vállalkozás 1975 januárjában egyesítették erőiket, megalakították a Kossuth Szakszövetkezetet. Ezzel több mint 5 és fél ezer hektárra nőtt a szövetkezet földterülete, amiből 3000 hektárt művelnek közösen. — Az összefogással nemcsak a gazdálkodás szerkezete változott meg, hanem nőtt a jövedelem is — mondja Szeibert Tibor főköny­velő. — A területi irányításról áttértünk az ágazatira, így külön üzemágként kezeljük az állatte­nyésztést, a növénytermelést, a 6ZŐ1Ő- és gyümölcstermelést, va­lamint a tagok háztáji gazdálko­dását Van három melléküzem- águnk is, egy szállítási, egy laka­tos- és egy asztalosüzemünk, ame­lyeknek az irányítása közvetle­nül a két elnökhelyettes hatás­körébe tartozik. Az állattenyész­tést nem véletlenül említettem elsőként. ,A 68 millió forint brut­tó bevételnek ugyanis csaknem ez adja a felét. A jövőben is ezt az ágazatot fejlesztjük a legin­tenzívebben. A tervidőszak végé­re a jelenlegi hatszázas anyajuh- állományunkat kétezerre szeret­nénk növelni, főként a saját ne­velésű bárányokból. Ugyanakkor fejlesztjük sertés- és baromfite­nyésztésünket is. Főként kac«ÍK,M és pecsenyecsibéből nevelünk többet a jelenleginél. Már meg­tettük az első lépéseket, korsze­rűsítettük a baromfi-előnevelést, a, mélyalmos tartási módszerről áttértünk a rácspadozatosra, ez­zel felére csökkent a naposba­romfi elhullása. □ □ □ — Milyen épületberuházást ter­veznek? — A tervidőszak végéig csak­nem 27 millió forintot költünk a. központi gépcsarnok, a juhhodá- lyok, a műhely és a gépek be­szerzésére. Tervezzük mint»-— 5R hektár úi szőlőültetvény telepíté­sét is, amihez a szaporítóanyagot mi állítjuk elő. — Jelenleg mekkora a szőlőül­tetvényük? _— Több mint százhatvan hek­tár és van egy 18 hektáros szőlő­iskolánk. A tervidőszak végéig tovább szakosítjuk a növényter­melésünket is. A szövetkezetünk kedvezőtlen talajadottságokkal rendelkezik, ezért elsősorban olyan növények termesztésével foglalkozunk, ami kifizetődő. □ □ □ — Hogyan segítik a tagsági gazdaságok munkáját? — Mint már említettem, külön ágazatként kezeljük, mivel éven­te mintegy 14 millió forint érté­kű árut termelnek meg. Ezért nemcsak szaktanácsadással, ha­nem a termeléshez szükséges sza­porítóanyagokkal, takarmánnyal és egyéb szolgáltatásokkal is se­gítjük tevékenységüket. Eddig több mint 4 millió forint értékű sertést, csaknem másfél millió forint értékű zöldséget, gyümöl­csöt vásároltunk fel a tagságtól. □ □ □ Az egyesülés meghozta a várt eredményt Kerekegyházán. Amíg a jogelőd szövetkezetek halmo­zott termelési értéke együttesen alig haladta meg a 47 és fél mil­lió forintot, addig tavaly az egye­sülés első évében már csaknem elérte az 55 milliót. A tiszta nye­reséget pedig megduplázta a szak- szövetkezet. Mindez azt bizonyítja, hoRv megfontoltan határozott a tagság, amikor az egyesülés mellett dön­tött. B. Z. Tanulságok, tartalékok stb.) hatékony kihasználásának feltétele. S mert a termelési biztonság megteremtése nemcsak üzemi érdek, az öntözésfejlesztés­hez fűződő érdekek ilyen értelem­ben meghaladják az üzemi kere­teket. Tanulság lehet maga az öntö­zési kapacitás kihasználtsága. Ha az eszközöket nézzük, az elmúlt tíz év átlagában 50 százalékos volt, de a rendelkezésre álló víz­készletek tekintetében is csak 50 —70 százalékos. Ez összefügg a meggondolatlan fejlesztésekkel, az eszközállomány elavultságá­val, helyenként munkaerőhiány­nyal egyaránt. Megfontolatlan- ságra utal az, hogy az öntözésre berendezett területek több mint fele gyenge termelékenységű. Másutt pedig, ahol már beren­dezkedtek, száraz művelésű kul­túrákat termesztenek. A tennivalók sokrétűek: „ke­rüljön közelebb” a tipikusan víz. igényes növény (zöldségfélék, egyes kapások, takarmányok) a vízhez, az öntözés — mint agro­technikai elem — épüljön be a termelési rendszerekbe, a fejlesz­tés legyen kevésbé élőmunkaigé­nyes és más tényezőkkel össze­hangoltabb. Nagy tartalékot je­lenthet az együttműködés, az ér­dekeltek önkormányzatára épülő öntözőtársulások létrehozása, hogy ezáltal is csökkenjék a be­fektetések terhe és váljék ered­ményesebbé az egyébként is ke­vés számú öntözési szakember munkája. mint ahol a növényállomány a talajt nem jól takarja és a gyér vízkészleten a kukoricának a gyomokkal is osztoznia kell. Az idei gazdasági év szemléle­tes példa arra, hogy milyen nagy jelentősége van a hibamentes ag­rotechnikának, a precíz munká­nak. ősszel a kenyérgabona ve­tése jórészt optimális időben megtörtént; a mag 90 százaléka október végéig földbe került. így a bokrosodás is a tél beállta előtt kielégítően megtörténhetett. A téli kipusztulás mértéke az előző ötévi 1,4 százalékos átlaggal szemben csak fél százalékot ért el. A jó munka fő bizonyítéka az, hogy a hektáronkénti termés a tavalyit lényegesen meghalad­va, kb. a tervezettnek megfelelő­en teljesül. Más oldalról azonban negatív jellegű tapasztalatot mutatnak az azonos körülmények közt dolgo­zó gazdaságok eltérő hozamai. A kukorica1 jelenlegi állapota is kézzelfoghatóan alátámasztja, hogy" a szakszerűségetÄ és pontos­ságot tekintve hol volt gondos a munka és hol történt hanyagság. Ahol az őszi és tavasai talajelő­készítés, a hektáronkénti tőszám, a vegyszeres gyorirtás megfelelő volt, ott a termés ígéretesebb, Végül az aszály által ismételten és kiélezetten irányul a figye­lem tömegtakarmány-termelésünk elmaradottságára. Amíg az ab­raktermés zömét kitevő árpa, kukorica stb. együttes termés- mennyisége a IV. ötéves terv időszakában 85 százalékkal ha­ladta meg az 1951—55. évek át­lagát, a tömegtakarmányokból (szálas és lédús takarmányok, rétek-legelők hozama) azonos szinten maradt. Szinte megdöb­bentő statisztikai adat: jelenleg a szántón termelt tömegtakarmá­nyok hektáronkénti hozama (ke­ményítő értékben kifejezve) 10 métermázsa; csak 35 százalékkal több, mint a századforduló idején. Rét-legelő gazdálkodásunk is megrekedt az évtizedekkel ez­előtti színvonalon. Jórészt ezzel függ össze szarvasmarha- és juh- tenyésztési gondunk, ezen ágaza­tok magas termelési költsége. További tanulság lehet a tö- megtakarmányok gondosabb be­takarítása és a többszázezer ton­nányi melléktermék (kukorica­szár, cukorrépafej és -szelet, kü­lönböző szalmák stb.) felhaszná­lása. Míg az abrakfélék beta­karítási technológiája jól kifor­rott, a szemveszteség minimális, addig a szálastakarmányok be­takarítása meglehetősen korsze­rűtlen; a tápanyagveszteség (a tárolást is figyelembe véve) el­éri a 30 százalékos arányt. Külön gondot jelent, hogy a tömegtakarmányokból az üze­mek nagy része nem rendelkezik megfelelő tartalékokkal. Emiatt minden termelési kiesés a tö­megtakarmányokban nyomban zavart kelt, vagy a drágább ab­rak etetésére kényszeríti a gazda­ságokat. Le kell vonnunk feltét­lenül adottságunkkal összefüggés­ben azt a tanulságot, hogy a mi viszonyaink között biztonságos szarvasmarha-tenyésztés minden gazdaságban legalább félévi tö- megtakarmány-tartalékot feltéte­lez. Az üzemek jó része már nyár végén megkezdi az 1977. évi terv- készítést, a jövő év megalapozá­sát. Fontos, hogy e munka során az erőforrásokat reálisan vegyék számba, köztük a különböző tar­talékokat s, miáltal a gazdálko­dás eredményesebbé és egyben biztonságosabbá tehető. Szlamenicky István az MSZMP KB ipari, mezőgaz­dasági és közlekedési osztályá­nak helyettes vezetője Tallózás üzemi lapokban Korszerűsödő, mind több terü­leten iparosodó mezőgazdasági termelésünk az elmúlt években lendületesen fejlődött. Ebben sok tényező játszott szerepet: az anyagi-műszaki ellátottság szín­vonala, az alkalmazott agrotech­nika, a tudományos eredmények hasznosítása, s a magasabb fokú emberi tudás és szorgalom egy­aránt. Mindezek nem feledtethe­tik azonban, hogy a mezőgazda- sági tevékenység fő „szereplői” élő szervezetek, így a termelést át meg átszövik a biológiai folya­matok. Ezért a mezőgazdálkodás az intenzifikálódás korszakában is erősen függ a különböző ég­hajlati tényezőktől, a szélsőséges időjárási jelenségektől. Ezeket figyelembe véve lehet tehát vé­gezni a műszaki fejlesztést, kor­szerűsíteni a termeléstervezést, fenntartani az ember és a ter­mészet ősidőktől tartó párharcá­ban az ember akcióképességét. Az idei év — már látszik — az átlagosnál kedvezőtlenebbek közé tartozik. A késői tavaszon visszajött a tél, a fagyok, s a nyári öt-hat hetes aszály hatása növényenként más-más. Közis­merten erősebb a zöldségféléknél, kapásoknál, valamint a szálas- és lédús takarmányoknál. Noha a kárértékek, a tapaszta­latok összegezése teljes pontos­sággal csak később állapítható meg, néhány tanulság azonban — mint ahogy erre a Központi Bizottság július 21-i üléséről ki­adott közlemény utal — már most is szóba hozható. Egyes vonatko­zásokban ugyanis a vélemény- nyilvánításnak nincs kockázata, főként ha a következtetések olyan akut problémákat érintenek, ame­lyeket az idei helyzet az átlagos­nál jobban kiélezett. Mindenekelőtt az a felismerés döntő, hogy a mezőgazdasági ter­melés terv szerinti és dinamikus növelése óhatatlanul szükségessé teszi az öntözéses gazdálkodásban rejlő lehetőségek, a meglevő mint­egy 20 milliárd forint értékű ter­melő kapacitás teljes kihasználá­sát. Tény, hogy a víz termelési szerepe növekvő. Egyfelől azáltal, hogy azonos, sőt csökkenő terü­leten termelt takarmány felhasz­nálásával, egy-egy állattól mind nagyobb teljesítményeket várunk. Másfelől az élelmiszerek ipari feldolgozottsági 1 fokának emelke­dése feltételezi ezt. Maradva azonban a nyersanyagtermelő szférában — az öntözés nem szűk szakmai kérdés, hanem az egész mezőgazdasági termelés fontos tényezője, esetenként más termelési tényezők (műtrágyázás, genetikai képességek kiaknázása A Férfi Fehérneműgyár július 19-én megjelent Fékon Hírlapja első oldalán adja hírül, hogy a vállalat bajai gyárának dolgozói túlteljesítették első félévi tervü­ket. A kis riport a siker kapcsán azt vizsgálja, mit értenek a ba­jai fehérneműgyárban a terme­lésszervezés korszerűségén ? Az üzem vezetői és dolgozói azt vall­ják: a szervezést a gyártmány­szerkezettel kell összhangba hoz­ni, akkor felelnek meg a korsze­rűség követelményének. Náluk a munkaigényes termékek előállítá­sának, a divat miatt egymást gyakran váltó, kisebb szériáknak, az úgynevezett egységcsomagos termelés felel meg legjobban. Az első félévi siker is bizonyítja ezt. A Fékon Hírlap 3. oldalán egy információ Szabó Jánosnak, a vállalat kalocsai gyárában dol­gozó újítónak a tevékenységét dicséri. Szabó János egyik újítá­sa egy saját készítésű elektromág­neses, törpefeszültséggel működő matricalyukasztó gép, amely több szempontból jobb a hasonló rendeltetésű import masinánál. A nagyszerűen termelő gép be­állításával jelentékeny összegű valutát takarítottak meg. A Lampart Zománcipari Mű­vek augusztus 3-án napvilágot lálott üzemi lapjában Áll már a kecskeméti Eiffel-torony címmel interjút talál az olvasó. A cím- _ ben jelzett látványosság az a 61' méter magas kémény, melyet a ZIM kecskeméti gyárában a fluorszennyeződés kiküszöbölésé­re készülő berendezés részeként állítottak föl. Az Építőgépgyártó Vállalat üze­mi újságjának július—augusztusi kiadásában ezúttal • a sportrovat­ban lehet megyei vonatkozású írást olvasni. Címe: Sikeresen szerepeltek a kisgépgyáriak — vagyis a vállalat kalocsai gyárá­nak dolgozói. A tudósítás az Építők Szakszervezetének Bács- Kiskun megyei bizbttságához tar­tozó üzemek részvételével meg­tartott hagyományos építőknapi sportversenyekről számol be. A Kalocsai Kisgépgyár kollektívá­jából 40-en neveztek be a külön­féle versenyekre, s az összesített pontversenyben a 3. helyet sze­rezték meg. A kalocsai ÉPGÉP­esek elnyerték a sportszerűségi díjat is. Három év munkájáról számol­tak be — írja cikke címében a Bács megyei Állami Építőipari Vállalát pártbizottságának titká­ra, Kókai Ferenc, a Bács megyei Építők 7. számában. Akik beszá­moltak a vállalati pártbizottság­nak: a 6. számú kiskunhalasi alapszervezet és az építésvezető. Három évvel ezelőtt egy ugyan­ilyen beszámoltatás után az alap­szervezeti munka színvonalának emelésére hívták fel a halasi kommunistákat. A júniusi ülésen elhangzott számadás az akkori határozat folyamatos végrehajtá­sáról tanúskodott. A cikkből ki­derül, hogy a BÁCSÉP halasi építésvezetőségén dolgozó kom­munisták tevékenységükben abból indulnak ki: a politikai munká­nak a termelés hatékonyságában kell realizálódni. A BÁCSÉP üzemi lapjában többek közt tudósítás található még a vállalatnál járt svéd párt­küldöttség programjáról, a mun­kaverseny újabb lendületéről, és arról a munkáról, melyet az épí­tők Nagykőrös korszerűsödő ké­pének formálásában fejtenek ki. Egy kollégium — öt vélemény a címe az egyik írásnak, melyet az Építési és Szerelőipari Válla­lat üzemi híradójának most ké­szülő új számában adnak majd közre. A címbeli kollégium az épülő lajosmizsei hétközi diák­otthon. amely 272 tanyai diáknak ad majd helyet. A nagyközség vb-titkárának, a Beruházási Vál­lalat műszaki ellenőrének, az építkezés művezetőjének, az ÉP­SZER KISZ-titkárának és a la­josmizsei KISZ-bizottság titkárá­nak nyilatkozata feljogosít a re­ményre. hogy az érintett tanyai gyerekek szeptember elején be­költözhetnek a kollégiumba. Az ÉPSZER Híradó új számá­ban a vállalati technológiai fej­lesztésről, az új gépek hasznosí­tásáról. az V. ötéves terv teljesí­téséért folyó munkaversenyről, a lakatosüzemben tett látogatásról, továbbá négy munkahelyen folyó termelésről olvashatnak majd a vállalat dolgozói. A. T. S. Ultrahangos szervvizsgálat Litván szív- és érsebészeti ku­tatók új fajta, ultrahanggal mű­ködő vizsgálóberendezést szer­kesztettek és vettek használatba az átültetett szervek állapotának kíméletes ellenőrzése céljára. A készülékkel való vizsgálat sok tekintetbén korszerűbb — de mindenekelőtt veszélytelenebb —, mint a röntgensugarakkal izotó­pokkal vagy más módszerrel való ellenőrzés. A sebészeti beavat­kozást végző orvos a vizsgálóbe­rendezéssel akár folyamatosan is ellenőrizheti a beültetett szervet, észreveheti rajta a legkisebb elváltozást és a hozzávezető vér­edények rendellenességét. A mű­szer képernyőjéről bármikor fényképfelvételt is készíthet. Gátépítés robbantással Az üzbég Ak-Bura folyón 117 méter magas gáttal hidrotechni­kai berendezés épül. A gátat egyetlen másodperc alatt, irányí­tott robbantással építik fel. A rob­bantások elvégzésére olyan vál­lalatokat létesítettek, amelyek se­gítséget nyújtanak az arany-; a szén- és ércbányászoknak, az erőművek, valamint a földalatti- és közutak építőinek. A robban­tótöltetek alkalmazása óriási megtakarítást jelent a Bajkál— Amúr vasútfővonal építésénél is. • Kovács József edző, a Kiváló jelvény tulajdonosa munka közben • Gulyás József brigádvezető el­lenőrzi az egyik kemence hő­mérsékletét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom