Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-12 / 190. szám

t 1916. augusztus 12. PETŐFI NÉPE • 5 U' ■ tólag látom, tündökletes nyár volt. A szép és büszke napok után lehe­tetlen hidegen, kapkodva, méltat­lanul emlékezni. A tavalyi bajai olvasótábor élménye különben is arra biztat mindenkit, hogy mél­tatlan helyzetben se hágyjuk el­veszni megtartható büszkeségün­ket. A jövő érdekében sem. Szi­gorú és fenséges most a követe­lés, hogy a következő években hasonló lobogású olvasótáborokat rendezzünk. Nagyszerű lenne meg­ismételni a szellemi együttlét szabad, boldog óráit. Nyolcadik olvasótáborom volt ez, ahol kiscsoport vezetőként igyekeztem eljátszani a torreádor szerepét, aki a könyvek vörös posztójával csalogatja a „nemes vadat”, nemcsak a játék ünnepi izgalmáért, semmiképpen sem a halálként villanó penge mutoga­tásáért, mert ha valóban farsan­goló torreádor lehetnék, a fújta- tató bikát kivezetném az aréná­ból. ki a szabadba, fel a nézők közé, a páholyokba, mindenhova és mindenkihez, legfeljebb csak afczal „csúfítanám” el a bikát, hogy a kevély, imádott Ady-ar- cot húznám a fejére, mert a két hétig rám bízott fiataloktól sem kívánok egyebet, mint azt a tán­cot, hogy legalább néhány órára bújjanak Ady büszke homloka mögé. Éljenek vele a jövőért. Nem kívánok mást a mai idő­sebbektől sem, mint azt az an­gyali csekélységet, hogy a torreá­dor-hasonlatot ne akarják félre­érteni. hiszen a bajai olvasótá­borban sem cselekedtünk mást hivő társaimmal. Király Zoltán táborvezetővel, Ordasi Péter kar­naggyal, Szappanos István gra­fikussal, mint hátsó gondolatok nélkül bíztunk az őszinteségben és hadakoztunk minden rangú félreértés, bizalmatlanság, zavar és manipulálás ellen. Nem hi­szem, hogy túl sokra jutottunk. Szerepünket sem szeretném fel­nagyítani. Bajai emlék A fiatalok mégis megtanították velem, hogy számukra, akkor va­gyok jó nevelő, ha a hitem, fáj­dalmam, örömöm, gondolkodá­som sokrétűen és őszintén feltá­rul előttük. Ha nem b>’’ócskázom. Emberségem lépcső lehet. Az Ady-versek tolmácsolnak engem is, hogy az Ady-verseket tolmá­csolni tudjam nekik. Közvetítő vagyok. Ügy ahogy. Rajtom ke­resztül juthatnak el a szépig, az igazságig. Ha ez a lépcső nagyon töredezett, túl rideg vagy csúszós, egyetlen fiatal sem jön el velem a végtelenbe nyitott ajtóhoz, ahol a küszöbön egymás mellett ül Petőfi, Ady, József Attila, éppen Nagy László, akiről híven írta Kormos István, hogy apánk ő, miként fölemelt fejű szellemi szülőnk Móricz Zsigmond, Illvés Gyula vagy Sánta Ferenc. Nagy­szerű lehetőség, hogy a fiatalok megértik: elszakíthatatlan közük van a művészethez és művészek­hez. Egyetlen olvasótábortól sem remélek szebbet annál, hogy a nálam már sokkal ifjabbak meg­lepetten rácsodálkoznak a nyitott ajtóban tereferélő szellemi nagy­ságokra, hiszen mi egyaránt meg­idézzük platónt, Marxot, Bachot. Bartókot, Galileit. Boscht • " Picassót. Nekem bőven elég ered­mény, ha a tanítványok me',->il- lantják az ajtót. Később majd egyedül vagv közösen felsietnek oda tiszta, eligazító szóért, mert úgyis csak saját sorsukból és szenvedésükből építhetik meg a végleges lépcsőt. Mi. nevelők pe­dig természetesen elporladunk az időben, de ők talán megőriznek minket, mint álmot, léocső-víjdót. Könnyű a dolga annak, aki ne­velő-torreádor volt. Közben meg Adyt olvasott, mosolyogva Nem gondolhatott másra, mint arra az igazságra, hogy szépségünk és szabadságunk elvehetetlen. A fia­talok ~ előtt ezért sejdítettem meg az Ady-út gyönyörű­ségét és poklát, amely az érzelmi forradalmiságtól a valóság forradal­máráig vezetett. Az otthonos ba­jai táborban a kamasz álmélko- dásból lassan kipenderülő tizen­hat éves könyvkötő, villanyszere­lő. mezőgazdász, kereskedő ta­nulók egymással és velünk meg­értették, hogy nem vagyunk egye­dül. Hasonlít a sorsunk és egy­forma a dolgunk. A Sugovica-parti táborban ezért beszélgettünk a múltról, és hol­napról, az emberi megismerés módszereiről, önmagunk és a tár­sadalom valóságáról. Játékos bí­rósági tárgyaláson ezért vitattuk meg, hogy mi lesz a tennivalónk 2001-ben. A kavargó, érvelő, szen­vedélyes eszmecserék távolba mutató értelme nemcsak az izga­tó kérdések felvetésében van. Ugyanennyire fontos a szokatlan szellemi forma, a demokratikus légkör, a megnyilatkozás lehető­sége. A farsangoló torreádorok és a „nemes vadak” egymásra ta­láltak. Az összetartozás érzésé­nek felizz^ga elengedhetetlen, mert a műalkotások sokrétű meg­értését rendkívül megkönnyíti az együtt gondolkodók kohéz'óia. Zombori Ottó csillagász Koper­nikuszt ültette fel a végtelenbe nyíló ajtó küszöbére, hoev utána a csillagos' égen megkeressük a Jupiter látható holdjait, pedig a fránya szúnyoghadak nem kímél­ték a késői kíváncsiskodókat. Nem állíthatja tehát senki, ho°v a mai fiatalok nem forgatják a gondolkodás rokkáját. Messze- nézően elkötelezettek, ha a közel­ben is elkötelezettek lehetnek. Csak minél többen pillantsák meg a Nyitott Ajtót. Akár az iskolá­ban, a könyvtárban', vagy az ol­vasótáborban. S most látom csak megütközve, hogy a sorakozó tor­reádorok bikanemesítő vörösén Ady-arc fénylik. Nem lehet ta­lán különösebb baj itt. Varga Csaba Jubilál a Kirakat Galéria • A felvételünkön látható bajai asszonyok épp munkából és be­vásárlásból jövet ismerkednek a Kirakat Galéria kiállításával. Mindig öröm találkozni olyan ötletes megoldásokkal, amelyek meghosszabítják egy-egy köz- művelődési alkalom hatósugarát. A bajai Kirakat Galéria az ut­cára viszi ki a tárlatokat a mű­velődésügyi intézmények, mú­zeumok termeiből. A kezdeményezés 1974-re nyú­lik vissza. A városi tanács mű­velődésügyi osztálya ekkor vá­sárolta meg és alakította át a Bács-Kískun megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat egyik kirakatát a centrumban. A Kira­kat Galéria ma már jubilál. A látogatók az augusztus havi programban a huszonötödik oc- mutatkozó művészt üdvözölhetik Gyurcsek Ferenc Munkácsv-di- jas szobrász személyében. A sétákhoz egy idő óta szinte hozzátartozik, hogy a helybeliek és a turisták megnézzék az új­donságokat. Szép sikere volt egyebek között a kecskeméti Propstner János kerámiáinak és Nagy Kristóf fafaragásainak, az Oltványi-gyűjteménynek, a Duna Fotóklub képeinek, több pécsi al­kotónak. Az idén többek között a budapesti Benkő Imre fotóit és a kecskeméti Pálfy Gusztáv kisplasztikáit láthatja majd a bajjai közönség, jövőre pedig szocialista városaink — Dunaúj­város, Kazincbarcika. Komló és Leninváros — életét szemlélte­tik a különböző alkotások. H. F. TRAKTÁTUS AZ OLVASÓTÁBOROKRÓL Háromszázharminc évvel Zrí­nyi Miklós Tábori kis tractája után Olvasótábori kis traktát adott ki a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bi­zottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. A költő, és hadvezér az ütőképes hadsereg szervezési kérdéseiről fogalmazta meg szolgálati szabályzatát. Mai, békésebb utódai nem kevésbé gyakorlati célt szolgálnak: az or­szágos mozgalommá vált olvasó­táborok előkészítéséhez, módszer­tanához nyújtanak elméleti és tapasztalati fogódzókat. Fiatal írók, irodalomtörténészek, peda­gógusok és a különböző művésze­ti ágak képviselői nyilatkoznak rövid tanulmányokban és más műformákban. Az olvasótáborok négy évvel ezelőtti születéséről Gulay István készített körinterjút. Az előzmé­nyek a falusi olvasókörökig, az *Olvasó népért” mozgalomig és a rendhagyó irodalomórákig nyúlnak vissza. Mi ragadta meg ■például az egyik nyilatkozót? *Meggyőződtünk arról, hogy ezek a táborok a művelődés szempontjából hátrányos helyze­tű gyerekek számára nagyszerű lehetőségeket biztosítanak a fel­zárkózáshoz — a művészeti al­kotások megértéséhez és élve­zéséhez, életük gazdagabbá és örömtelibbé tételéhez." Külön fejezet foglalkozik az előkészítéssel. Nagyon fontos ez a munkaszakasz, hiszen magá­ban foglalja a résztvevők és a hely. a kulturált szállás kivá­lasztását. a feldolgozandó téma­kör és a kiscsoportos, vagy egyéb, közös töprengésre serken­tő módszerek arányának meg­határozását. Varga Csaba írása minden évben újra és újra ak­tuálissá válik az előkészítések időszakában. Az idén már túl vagyunk ezen a ponton, az or­szágban sokfelé nyíltak olvasó­táborok. A hálózat részeként Baján másodízben. Kiskunhala­son először szervezték meg a szakmunkástanulók egyhetes nyá­ri művelődését. A kiadványnak olyan vonulata is van, amely bár témájában szorosan kötődik az olvasótábo­rokhoz. általános pedagógiai ta­nulságokkal szolgál. A lényeget Vasy Géza fogalmazza meg: „Há­rom évtizede Németh László próbálkozott a tantárgycsoportos oktatással, a hódmezővásárhelyi gimnáziumban. Újabban megint folynak ilyen kísérletek, mivel úgy látszik, hogy a jövő — a kö­zeljövő — iskolájában egyre ki­sebb lesz a merev tantárgyi fel­osztások szerepe, s egyre több lesz a lehetőség az összetartozó dolgok együttes tanítására. Ha az iskolai oktatásnál jóval kötetle­nebb formában és körülhatárol­tabb témakörben is. de az ol­vasótáborok foglalkozásai is kí­sérletet tesznek arra. hogy meg­szüntessék az irodalom és az iro­dalomtörténet merev különállá­sát. „Ugyancsak jó lenne, ha mind több iskolában követőkre találnának Vargha Balázs fejte­getései az alkotó műelemzésről, a szakkönyvek használatáról, a já­tékos módszerekről. Izgalmas verselemzési eljárást ajánl a költő-könyvtáros Ratkó József, amely a müvekben teremtett új minőség és a valóság összeve­tésén nyugszik. A kecskeméti Ordasi Péter a zenei nevelés él­ménytadó fogásaiba avat be. A szobi táborban tíz napon át hall­gatták és elemezték Bartók ze­néjét. Végül A kékszakállú her­ceg vára következett: „Egyvégié­ben hallgattuk meg az operát. Az utolsó hangokat követő hosz; szú: döbbent csend meggyőzött 'árról: hogy a zene eljutott nem­csak az értésig, hanem a fogalmi értésen túl is." Az olvasótáborok szabadabb téniaterveikkel. kísérletező mód- szcrváltásnUckal, jó könyv- és egyéb felszereltségükkel módot adnak a mindenoldalú művészeti nevelésre, amely alkalomadtán a természettudománnyal kapcsola. tos összefüggéseket is feltárja. Hozzájárulnak a megalapozott iléletű olvasni szerető személyi­ségek felnövekedéséhez azzal, hogy — miután Fábián Zoltán a Bevezetőben felhívta rá a figyel­met — követik Zrínyi kortársa, Comenius máig érvényes intel­mét: ..a sok elméleti oktatás he­lyébe az írók műveinek olvasása lépjen.” Olykor nem árt sem címet, sem gondolatokat kölcsö­nözni a régiektől. Halász Ferenc A Megyei Művelődési Központ műsora 1916. augusztus 17—29-ig KIÁLLÍTÁSOK: A lengyel plakát története 1900-tól napjainkig. Megnyitó: aug. 17-én kedden 17.30 óra­kor a földszinti előcsarnokban. Megtekinthető: augusztus 30-ig. Nemzetközi Zománcmüvészeti Alkotótelep kiállítása az eme­leti előcsarnokban. Megnyitó: augusztus 15-én 11 órakor. Megtekinthető: szeptember 5-ig HETI MŰSOR: Augusztus 19-én, csütörtökön 19 órakor a színházteremben: DUNÁRÓL FÜJ A SZÉL... A Kalocsai Népi Együttes Mű­sora. Belépődíj: felnőtteknek 15,— Ft, diákoknak és nyug­díjasoknak 10,— Ft. Augusztus 23—27-ig az ifjúsági klubban: ORSZÁGOS MAG­FIZIKAI KONGRESSZUS. Augusztus 23-án, hétfőn 20 órakor a színházteremben: ■ SLÁGERPÓDIUM ’76. Közre­működnek: Zárai Márta, Vá­mosi János, Koós János, Zsóri Kati, Angyal János, a Paprika duó, az Expressz együttes. Be­lépődíj: 35,— Ft. Augusztus 24-én, kedden 19 órakor a színházteremben: LENGYEL KÉPZŐMŰVÉSZE­TI FILMEK BEMUTATÓJA. Augusztus 25-én, szerdán 19 órakor a színházteremben: BEMUTATÓ A BÁCS-KIS- KUN MEGYÉRŐL KÉSZÜLT FILMEKBŐL. Augusztus 26-án, csütörtökön 19 órakor a színházteremben: VIDÁM ZENÉS EST. Közre­működnek: Csala Zsuzsa, Ló- rán Lenke, Gyurkovics Zsuzsa, Csorba István, Albert Dezső, Forgács Gábor, Darás István. Belépődíj: 35,— Ft. Augusztus 29-én, vasárnap 10 órakor az ifjúsági klubhelyi­ségben: AZ EGYÜGYŰ MIS­KA. Domonkos Béla egysze- mélves bábszínháza. 1053 • Gyurcsek Ferenc Újság című szobra. (Fotó: Méhesi Éva) A jövendő szovjet művészei Három évtizede működik Le­ningrad ban a kiemelkedő szovjet szobrászművész, Vera Muhina ne­vét viselő Képzőművészeti Főis­kola. Több mint 1200 leendő bú­tortervező, belsőépítész és ipar­művész tanul itt. közel 200 pro­fesszor vezetésével. A hallgatók közel egyharmada esti tagozatos. A tanárok nem csupán a mű­vészi ízlést, de a mérnöki gondol­kozást is megkövetelik. A hall­gatók diplomamunkáikat általá­ban üzemek és gyárak megrendel lésére készítik, számosat közülük felhasználnak a termelésben. (BU- DAPRESS—APN) (16.) — Ki vagy te? Bocsánat, hülye kérdés volt. Totál mindegy, hogy ki vagy. Kértél engedélyt tőlem, hogy megbeszélj engem Amadé Katival? Vagy akárkivel. Mi kö­zöd neked hoazám? És mi kö­zöm nekem tehozzád? És kinek mi köze hozzá, hogy te még én egyáltalán ismerjük egymást? Közbe akartam vágni. Hogy mit mondtam volna, arra már nem emlékszem. De ő nem is hagyta, hogy félbeszakítsam a csöndes monológját. — Mindjárt befejezem, bírd ki. Az a szimpla igazság, hogy te nem vagy klassz, Attila. De most már ez se fontos. Totál ér­dektelen. Mint az átlag. Vagyis elgőzölöghetsz. Amadé Katihoz, vagy akárki máshoz. És hogy ne üres kézzel menj, felhatal­mazlak, hogy közöld velük a következőket: nem csak azokkal jártam, akikről ők tudnak, va­gyis nemcsak olyan srácokkal, akik a mi sulinkból illegették ínagukat körülöttem, hanem egy vagon más sráccal is, egyete­mistákkal is. Csak azért nem többel, mert viszavonultan élek. És most elmehetsz. Megfordult és elsétált. Nem­csellengett és nem sietett. Ké­nyelmesen sétált hazáig. Néz­tem, amíg odaért a kapuhoz, ahol laknak és még akkor is bámultam utána, mint csillagász az égre, amikor már rég eltűnt a lépcsőházban. Azóta is a szövegén gondol­kozom. De most már dereng is valami félhomály a fejemben. Mégpedig a következő: ,ha zé­rusra redukálom az egyenletet, világosan bizonyítást nyer, hogy Tamara nemcsak az én beosz­tásomat fogalmazta meg. Tehát klassz volt. Bővíthette volna a szövegét Amadé Kati ellen is. Azzal, hogy Kati tulajdonképpen azért avatkozott be a mi törté­nelmünk menetébe, mert az az érdeke, hogy távol tartsa tőlem őt, Tamarát. Mert Kati saját magának szavazott meg engem, vagyis a féltékenység beszélt belőle. De ezt Tamara nem mondta. Mert klassz. Nekem jutott eszembe, hogy ezt gondoljam Katiról, amit gondoltam. Mente­getőzhetnék azzal, hogv Katinak igenis könnyesedni kezdett a szeme, amikor otthagytam, tehát nem képzelgés, hogy Kati félté­kenységből beszélt összevissza Tamaráról. Nem érdekes. Ettől a lényeg nem változik. És most elmehetsz. Mint egy film, amit azzal a felirattal kezdenek, hogy Vége. (The End, Konyec, Ende, Fin, tetszés szerint). Ha nem lenne humorom, hajnalig virrnszthat- nék az" eltaposott önérzetem ra­vatalánál. Feljegyzendő még, gondolat gyanánt: tavaly szeptember óta, tehát amióta ezt a sulit tiszte­lem meg naponta a jelenlétem­mel, senkivel se jártam, eleinte azért nem, mert azt hittem, hogy még mindig bele vagyok esve Vilcsibe, később viszont azért nem, mert Mózes bevá­lasztott a röplabdacsapatba, és az edzések minden szabad idő­met betáblázták (suli után éppen edzés közben jutott eszmbe. hogy Mózesről a csenevész konstruk­ciója miatt senki se hinné el. hogy tornatanár, ha nem növesz­tett volna akkora szakállbozontot, mint Michelangelo a saját mű­alkotásának II. Gyula Pápa sír­emlékén), továbbá azért se jár­tam senkivel, mert Amadé Kati­nak tudathasadása van az ifjú­sági mozgalomban betöltött funk­ciója és a külalakja között, és ahányszor át kellett élnem, hogy hivataloskodik, mindig viszketni kezdett a jobb térdemben a de­cemberi sérülés, pedig Kati körül erősebb a mágneses tér, mint a többi lány körül. Nem jártam senkivel, ez a lényeg. Ezért az­tán nem is voltam téma a köz­vélemény számára. Most meg, pedig nem is történt semmi, egyszerre rámszakadt a kitünte­tő figyelem. Ez van. Nem is zavarna a helyzetem, ha Tamara szemében nem az lennék, aki vagyok. Egy alaktalan nulla. Amiatt, hogy odafigyeltem a közvéleményre. Nincs ötletem. Egyébként azt se tudom, mire lenne jó, ha vol­na ötletem. Apa még nincs itthon. Ezen a héten minden nap éjfél után végez. Már elmúlt tizenegy. Ilyenkor már könnyebb apónak. Éjjelre lehűl a levegő. Ez a ter­mészetbeni juttatás a buszveze­tőknek is jár. TAMARA Június 2. hétfő Az előbb megrázkódtam és felébredtem, mert azt álmodtam, hogy még mindig a Józsefvá­rosban lakunk, a Szigony utcai vén bérházban, a régi szoba­konyhában. Kinyitottam a sze­mem, de még nem voltam ébren, és ezért akartam kiugrani az ágyból, hogy kiszaladjak a kony­hába a mamához, és elpanaszol­jam neki, hogy Fábián Attila is azonos az átlaggal. Ha nincs bekapcsolva szeszem, még mindig nem tudom felfog­ni, hogy a mama hat éve halott és a pápa is. Az eszem tudja, hogy mind a ketten meghaltak, de a lelkem, vagyis az idegrend­szerem, amely tálán ugyanolyan bonyolult, mint a többi emberé, nem hiszi el, hogy nincs már a mama sem és a papa sem. Nem gyakran, de néha még éb­ren is az az ’ első gondolatom, hogy most gyorsan szaladok a mamához, és elmondom neki, mi a bajom. Mindjárt éjfél. Az este nem volt bennem elég energia, hogy írjak. Negyedóráig tartott talán, amíg Attila előadta magát, és én is előadtam neki, hogy mit gondolok róla. De attól a ne­gyedórától úgy kimerültem, mint a múltkor a Zugligetben az öt­kilométeres terepfutástól, Attila után csak egyet akartam: eldől­ni és rögtön elaludni. Sikerült. De csak három és fél ó^át alud­tam. Odakint villámlik. és vala­hol messze az ég is morog. Nem akarok Attilára gondol­ni. Sexmadonna sógornőm az es­te hazahozott az intézetből egy csomó gépelnivalót. Amióta tu­dományos segéderő lett belőle, lelkesen hajt. Mostanában az in­tézetük valami tudományos fel­mérést végeztetett mindenféle iskolákban, olyan pedagógusok­kal, akik a pszichológiához is értenek. Magnóra vették a szö­vegeket. A sexmadonna is ilyen magnófelvételeket gépel. Feltéte­lezem, hogy meg akart tisztelni, mert ide adta elolvasni az egyik szöveget, amit már legépelt. Az is lehet, hogy imponálni akart: lássam a saját szememmel, mi­lyen fontos munkát végez. ö. Elfogadom a megtiszteltetést, és megadom Anikónak az esélyt, hogy imponáljon nekem ... ... Hát elolvastam. Visszavo­nom a fenti mondatokat. A sex­madonna nem imponálni akart. Nem is megtisztelni. Az erköl- csiségemet akarta célba venni. De a szöveg tényleg érdekes. Megéri a fáradságot, hogy le­másoljam. Ide. Amíg lemásolom, talán megint elálmosodok. És amíg másolom, addig sem kell Attilára gondolnom. — Igen, emlékszem, tíz gyere­ket választott ki a tan,ár úr, hogy fogalmazzanak jellemzést tíz másikról. Rólam is írt vala­ki? — Tesék, Rita. Ha érdekel. — Koszi. Nem is hosszú ... — Rövid és bizonyos fokig ta­láló is... Olvasd el. — Olvasom ... Nem sok. És miért volna találó? Nagyképű szöveg. Hiába írja, aki irta. hogy én cinikus vagyok, az só­der, én nem vagyok az. Csak annyi, hogy én tudom, mi az igazi ábra. Az csak hazai beat- számokban van, hogy óh kisle­ány, add a kezed, meg más ilyen érzelmes hülyeségek, az élet tisztára más, tanár úr ké­rem. — Azt írják rólad, hogy lené­zően beszélsz a szerelemről. — Mert az, hogy szerelem, az csak szöveg. Minden srác szere­lemről liheg, de mindegyik csak azt akarja a lányától, hogy le­feküdjön vele. Mindenki tud­ja... (folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom