Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-26 / 201. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1976. augusztus 86. Bontócsákány és toronydaru Körültekintő döntések I • Megérte! (Dóry Pál és Tóth Sándor felvétele) Érvényesül a közösség akarata (3.) H. J.-né és a többi költözködő, ha mástól nem, önmagától megkérdezte: hol, kik döntöttek ügyemben. Miért ezt a házat jelölték ki lebontásra. A töprengésbe olykor némi kétely is vegyül: körültekintően jártak-e él az illetékesek. Döntésük a közérdeket szolgálja? Megismerkedtem a döntési folyamattal. Hosszabb időre kidolgozzák Kecskemét általános rendezési, fejlesztési tervét. Sok szakembert megkérdeznek, felmérések adataiból következtetnek a várható igényekre. A tennivalókat ciklusokra bontják, illetve bedolgozzák az ötéves tervekbe. Ezeket, a tanácsülés hagyja lóvá. Az országos és megyei irányelvek figveiembevéte- lével az adottságok, lehetőségek tudatában készített tervjavaslatot elvileg bárki bővítheti, kritizálhatja. Az elképzeléseket tanácsi beszámolókon, különféle fórumokon ismertetik, elemzik, vitatják. A felszólalások, írásos javaslatok feldolgozása, után módosítják, kiegészítik az eredeti elgondolásokat, amely ilyen formában kerül a lakosság választott testületé elé. (Az elvileg szót azért-használtam, mert sajnos, kevesen élnek állam- polgári jogaikkal, nem vállalják a tájékozódás, a beleszólás fáradságát. Tapasztalataim szerint az előzetes tájékoztatás, a „beavatás” is lehetne hatékonyabb.) A meghatározott feladatok előkészítésében nagy felelősség hárul a tanács tervosztályára,. Gvu- lai Tibor osztályvezető megnyugtatónak látja a távlati fejlesztést. — Hosszú távra ismerjük a célokat. Kijelölték a, nagyobb építkezések helyét. Ma már azon gondolkodunk, hogy nyolc-tíz év múlva hol dolgoznak, dolgozhatnak az építők. A megyei tanács illetékeseivel egyetértésben ugyanígy jártunk el korábban is. (Hozzánk a. lakásépítkezések és az ehhez kapcsolódó létesítmények előkészítése tartozik.) A műszaki osztály arról gondoskodik, hogy időben rendelkezésre álljanak a részletes területfelhasználási tervek. Ennek testületi jóváhagyása után készül el a beépítési program. Ezt ismét sokan megvitatják, véleményezik. A Szegeden működő területi zsűri állásfoglalásának figyelembevételével dönt a helyi tanács a végleges tervről. A felsőbb szervek hozzájárulása után kezdődhet csa.k a kivitelezés. — Meghatározzák-e évekkel előbb azt is, hogy hol szanálnak? — Az igények és az évente átadandó lakások számának ismeretében csináltunk egy tételes programot. Röviden ismertetem, jó ha tudja a lakosság, ho<?v hány régi lakásba kerül egy-egy új közintézmény, társasház stb. 1976 és 1980 között 545 lakás lebontása várható. — Egy kisebb falu... Ha hozzászámítjuk az életveszélyt (belvíz stb.) miatt szanálandó házakat, az időközben felvetődő újabb igényeket, akkor csaknem 600 la.- kással csökken az állomány 1980- ra. — így van, de az a szám csak látszólag nagy. A tanács a lehető legkevesebb lakás feláldozásával oldja meg a fejlesztési feladatokat. Mindjárt más a kép, ha tudjuk, hogy a.z így nyert helyen mintegy 6000 lakás, több óvoda, bölcsőde, könyvtár, új áruház készül. Mód nyílik utak szélesítésére, a közműhálózat bővítésére. Nem rossz ez a cserearány, különösen ha arra gondoltunk, hogy jó néhány épület a pusztulásra ítéltek közül most is csak kényszermegoldásként fogadható el. Négy-öt év múltán Kecskemét egyik büszkesége lesz az új áruház. A Nagykőrösi, Móricz Zsig- mond, a Csáky utca és a piac által határolt négyszög méltatlan a fejlődő nagyvároshoz. Az ide tervezett, 6000 négyzetméteres, többszintesáruház révén ugrásszerűen javulnak majd a vásárlási körülmények. Mindezek figyelembevételével nem mondható túlzottnak az ittlevő 40 lakás lebontása. Többségük elhanyagolt, korszerűtlen. A mostaninál tízszer nagyobb új könyvtár is többnyire értéktelen épületekkel borított területre kerül. Az olvasók kényelmesebben böngészhetnek, gyorsabban, biztosabban eljutnak a szakkönyvekben található új információk az érdeklődőkhöz és eltűnik a szépülő környezetben egyre csúnyábbnak ható össze-visszaság, az SZTK környékéről. Itt 14 lakást szanálunk. A tervezett óvodák, bölcsődék építéséhez illetve bővítéséhez tizenhatot kell lebontani. Az északi körút kiépítése tizenöt lakás szanálását igényli. A Lakásépítkezésekhez összesen 385 szanálása szükséges. (A városközpont újjáalakítása, 210 lakásba kerülj a Széchenyivá- ros nagyobbítása harmincegybe, a hunyadivárosi tizennégybe, míg a Marx téré tízbe. A többi szanálási a családiház-övezetben, a város más területein szükséges.) A döntést sok fejtörés, számít- gatás előzi meg. Meglehetősen nehéz dolog különféle szempontok, érdekek rangsorolása. Szinte mindegyikben van ráció, ésszerűség. A lakáshiány miatt azonban arra törekszünk, hogy minél kevesebb szanálással teljesítsük a . kapott feladatokat, anélkül, hogy különösebben vétenénk a korszerűség és gazdaságosság követelményei ellen. Példaként a Muszáj és a Máriaváros sorsát említem. Sok minden indokolná lebontásukat. Mégsem foglalkozunk egyelőre ezekkel az elgondolásokkal. — Időben tájékoztatja a tervosztály az igazgatási osztályt az építési programról, a kívánatos szanálásokról? — Térképen bejelölve adtuk meg az ötödik ötéves tervre vonatkozó igényeket. Minden év novemberében a Beruházási Vállalattal közösen felülvizsgáljuk a következő esztendő feladatait. Ismét mérlegeljük, hogy miként menthetnénk meg minél több lakást. Idén a szokásosnál később adtuk át a programot. Gondjaink voltak, mert a végrehajtó bizottság tovább csökkentette a szanálható lakások számát. — Az igazgatási osztályon megkérdeztem, hogy miért csak a tavasz végén tárgyaltak az érdekelt lakókkal. Arra hivatkoztak, hogy önöktől csak május közepén kapták meg az igénylistát. — örvendetes okok késztették a, tanácsot az eredeti elgondolások módosítására. A megyei pártós tanácsvezetés a megyeszékhely nehéz helyzetét enyhítendő 120 lakással megemelte az idei keretet. Ilyen okból máskor is szívesen vállalnánk a változtatással járó többletmunkát. Heltai Nándor Mi változott a bajai Finomposztó Vállalat szakszervezeti életében — a választás óta? — Ebben a tág témakeretben kezdtük a beszélgetést Mosztics Ot- tónéval, az SZB termelési és bér- felelősével. — Sok új ember került mind a bizottságba, mind a tanácsba. Üjak ilyen értelemben is, valamint felépítés dolgábah a műhelybizottságok. Azelőtt 13 műhelybizottságunk Volt, most 6 van. Sok az új — tehát kezdő — társadalmi munkás is... Így kezdte Moszticsné elvtársnő, s ebből is kitetszett, hogy nagy fokú megújulásról van szó az üzem szakszervezti mozgalmában. Nemcsak „csupa” új, hanem fiatal tisiztségviselő tevékenykedik a műhelybizottságok élén. Harminc év alattiak; csak egyikük 40 fölötti. Áz volt az elv, hogy a műhelybizottságok felépítése kövesse a vállalatét, így van belc'ük a 3 gyáregységnél, a Réz ínéi, a .központi irodánál és a bácsalmási telepen. S hogy a műhelytitkárok „első kézből'’ tájékozódjanak, tagjai a szakszervezeti bizottságnak, illetve a vállalati szakszervezeti tanácsnak is... Eddig jutottunk az áttekintésben, amikor megérkezett Teleki Zoltánná szb-titkár. Vele folytattuk a gondolatsort, annál is inkább, mivel helyettesét már értekezlet várta. — A számszerű csökkentéssel összefogottabb a munka, az információcsere is meggyorsult —, egészítette ki a képet az szb-titkár, s máris gyakorlati példával szemléltette. Gondoljunk tehát arra az „alappozícióra”, .hogy feleannyi a műhelybizottság, s azok titkárai ott vannak az szb-ben, VSZT-ben ... Vegyük például az éves bérfejlesztési tervet. Az szb gondoskodott róla, hogy a mintegy „5 kiló súlyú” V. ötéves vállalati tervből mindössze 10 oldalas, világos, közérthető kivonatot készítsenek erről a kérdésről. Ezt — tíz nappal a VSZT-ülési előtt, ahol a pont került a határozat végére — eljuttatták a műhelybizottságoknak. Az 5—7 tagú bizottság alaposan megvitatta azt az egység dolgozóival, akiknek a véleményét, javaslatát, esetleges korrekcióját a műhelytitkár előterjesztette a szakszervezeti tanácsülésen, ahol a műhelyt képviseli. A végső döntésnél így érvényesül a közösség akarata. Így alakul együttes munkával a bérpolitika. Hasonlóképpen hatott a dolgozók beleszólása a kollektív szer• Hosszú ideig játszhatnánk a kérdezz-feleleteket, mert hiszen sok mindenre ráillik a főszereplő megjelölés. A fejlesztési források, a beruházási döntések, a termelésben alkalmazott technikák és technológiák, az áru versenyképességének jellemzői kü- lön-külön, s együttesen még inkább részesei, befolyásolói a gazdasági életnek. Nem szólva olyan alapvető tényezőkről, mint a termelési és a termékszerkezet, a földrajzi környezet stb. Mégis, történelmi és napi tapasztalatok egybeesnek: a rendezők, vagyis a vezetők soha nem feledkezhetnek meg arról, hogy a gazdasági élet főszereplője az ember. Termelőként, fogyasztóként ő dönt, ő szabja meg, hogy az adott feltételek között holnap és holnapután mi miként legyen. Ezen a tényen a legmodernebb technika se változtat. 9 Ám különleges óhajainknak, igényeinknek határvonalat húz a közösség érdeke, ahogy cselekedeteink is akkor lehetnek igazán hasznosak, ha illeszkednek a többség fogalmazta célokhoz. Főszerepünk tehát közös „alakítás”. Sokak gondja például az önálló otthon megteremtése. Az ötödik ötéves terv végére 105 család jut majd száz lakásra. Ehhez azonban nem elegendő az egyéni döntés, a pénzmegtakarítás, az építőanyag megvásárlása, s így tovább. Telek, s közmű is kell, építőipari szervezetek, melyek képesek arra, hogy tető alá hozzák a 140—150 ezer tanácsi bér- és tanácsi értékesítésű lakást, ipari üzemek, melyek előállítják az ablaküvegtől a csempén át a cementig mindazt, ami az otthonokhoz kell. Döntések sorát hozza meg az ember, vegyítve azokban egyéni és kollektív érdekeket, ha egy döntése hibás, esetleg néhány más részcélját sem tudja elérni, mert hiszen víz, villany híján használhatatlanok az új lakások. S fordítva: ha az ember úgy „dönt”, hogy lassan, ződés, vagy a középtávú szociálpolitikai terv formába öntésénél is. Néhány példa érzékelteti, hogy a kollektívák részéről beérkezett javaslatokban — a szociálpolitikai szempontok mellett a sajátos helyi igények is tükröződtek. • Egységesítsék a munkakezdés és befejezés rendjét — hangzott az egyik kívánság, s a dolgozók tapasztalataikkal támasztották alá ennek — a munkafegyelmet erősítő hatását. „Elfutották magukat” a juta- lomszabad^ágok osztogatásával. Kívánatos ezért annak visszafogása — javasolták, szintén a közösségek, s közvetve a munka- fegyelem érdekében is. Vagy lássuk a különböző juttatásokkal, anyagi megbecsüléssel, kedvezményekkel összefüggő döntéseket — amik kimunkálását az üzem, az egységek egészének javaslatai segítették. A vállalat üsszlétszáma: 2700. Ebből 1200 ember 30 éven aluli. A törzsgárdiáták anyagi megbecsülésének növekedését mutatja az az új döntés, hogy a nyugdíj előtti évben — tehát egyesítendő® tartamra — tíz hűséges szaktársnak 600—600 forint havi bérkiegészítést adjanak. Vannak részlegek, ahol — a rekonstrukcióra még később kerülvén sor — más munkahelyekével összehasonlítva jóval meg- erőltetőbb a munka. Kapjanak bérbótlékot az itt dolgozók — kívánta a közösség igazságérzete. Nemcsak fiatal a nagy kollektíva — 67 százalék a nők aránya is. Természetes, hogy a kismamák életkörülményeinek javítására is sok gondot fordítanak. Ezt szolgálja az az intézkedés, hogy mikor újból munkába állnak, bérkiegészítést és egyszeri juttatásként 2000 forintot kapnak. Nemrég volt kismama-találkozó az üzemben, s azon 180-an vettek részt. Jeléül annak, hogy tá- vcllétükben is együtt élnek az üzemmel, munkatársaikkal. Ragaszkodásukat mutatja az is. hogy kérték, segítse az üzem továbbtanulásukat. Felmerült olyan ötlet, hogy szervezzenek gyermekmegőrzőt arra az időre, amit a foglalkozáson, órán töltenek. * * • A szinte kiragadott néhány példán is lemérhető, milyen is ma egy szocialista üzem, vállalat — szociálpolitikája. Anélkül, hogy szabatosan felszabdalnánk ezt, hogy mi is „való” abszervezetlenül dolgozik, pazarolja az anyagot, tikkor a számítottnál később és drágábban vehetik birtokukba a családok új otthonukat. Egyéni magatartásunk látszatra független másokétól, valójában szorosan kapcsolódó láncolatot alkot, még akkor is, amikor pusztán arról határozunk, kenyér helyett ezentúl péksüteményt fogyasztunk, tőkehús helyett húskészítményeket eszünk. ® Érzékeljük-e, s ha igen, eléggé nagy súllyal főszerepünk kettősségét? Betéve tudjuk azt az igazságot, hogy társadalmi életünknek minden területe függ a termelés eredményeitől, a gazdasági élet alakulásától, mégis, nehezen látjuk be: az emberi vágyakat, terveket nem lehet elválasztani attól, hogyan dolgozunk. Egyetlen iparág gondjának tűnhet, hogy 1980-ra előteremtse a tavalyinál tízmilliárd kilowattórával több villamos energiát, mivel akkor ennyivel nagyobb lesz a szükséglet. Valójában ennek az egyetlen igénynek a kielégítéséhez is népgazdasági területek sorának tervszerű fejlődése kapcsolódik, azaz, ha esetleg akadnának főszereplők, akik nem tanulnák meg, s nem adnák elő mindazt, amit reájuk bíztak, aligha lehetne sikeres a villa- mosenergia-ipar „jelenete”. • Sorolhatjuk a példákat, piszén tele a kamra tennivalókkal. A négy, négy és fél ezer új általános iskolai tanterem felépítése az ötödik ötéves tervben megintcsak sokak személyétől független feladatnak látszik. Ám gondoljuk csak végig, mi valósulna meg a szám jelezte teendőből, ha a nemzeti jövedelem — mely a végső fedezet — nem növekednék a tervezett mértékben, ha hiányoznának a tantermekhez az ajtók, az ablakok, a képzett tanerők, a szemléltető eszközök? Más területre átlépve: 1980-ra az egy főre jutó gyümölcsfogyasz• Teleki Zoltánná szb-titkár. (Szilágyi Mihály felvétele.) ból kollektív szerződésbe, mi a szocpol. tervbe, mi ebből a része az 5 éveg textilipari szakszervezeti feladattervnek, leszűrhetjük: a szociálpolitika összetett folyamat, tevékenység. Nem úgy alakul az élet, hogy „most” a kollektív szerződés valósul meg csak, „most” meg a szociálpolitikai terv. Ha „keret” vagy „alap" elkülönülés szerint más-más költség, amit a gépesítés fejlesztésére, c munkák megkönnyítésére, s más, amit étkeztetési hozzájárulásra, lakás- építési kölcsönre, avagy sportra, bérfejlesztésre fordítunk — hatásukban összegződnek. Nem csupán munkaerőre, -képességre, létszámra fokozódik 1 e, személy- telenik e 1 az ember, hanem ellenkezőleg: élő és teljes emberségében törődnek vele. A terheit csökkentő gépesítés egyben emberséges program is mint ahogy nem különíthetjük el ridegen csak munkaerő-gazdálkodási intézkedésre a munkásszállás. -szállítás fejlesztését; m,i- kor az ugyanakkor humánum is. Bérkiegészítés, bérpótlék — kismamáknak, nyugdíj küszöbén állóknak, régi berendezésen termelőknek — az életkörülmények jobbítását segítik elő, ugyanakkor egyenlőtlenségeket, feszültségeket szüntetnek meg, igazságérzetet elégítenek ki, emelik a munkakedvet, -légkört. A szociálpolitika egy üzemen belül is a teljea embert látja, környezetével, munkatársaival, de tovább — üzemen kívüli életviszonyaival kölcsönhatásban. Tóth István tást az 1975-ös 75—76 kilogrammról 93—95-re kívánjuk gyarapítani. Ehhez növényvédő szer éppúgy kell, mint permetezőgép, helikopter, megfelelő raktártér, szállítóeszköz, egészen odáig, hogy 150 ezer hektárral bővüljön az öntözésre berendezett földterület, mert ez magába foglalja az öntözött gyümölcskultúrákat' is. O Az, hogy főszereplők vagyunk — jó darab esetén rajtunk áll az előadás sorsa, sikere — nemcsak jogainkat, hanem elsősorban felelősségünket határozza meg. Apró mulasztásaink összegeződnek, s naggyá nőnek, ahogy kis tetteink szintén sokat nyomnak a l ábán ósszesűrúsöd- ve. Senki sem születik úgj, hogy habozás nélkül, s bármelyik pillanatban fölismerje, mire kötelezi szerepe, a társadalmi munkamegosztás. A nevelés, az okta tás, a családi; munkahelyi példamutatás, a célok megismertetése, a teendők megmagyarázása, a miértekre adott válasz — csupán néhány elem abból a bonyolult folyamatból, mely az ember gondolkodásmódját, magatartását, tudatosságának fokát, felismerő képességét alakítja. E folyamat néhány részletére már ráterelődött a figyelem. A korábbiaknál nagyobb hangsúlyt kap a termelőhelyek demokratizmusa — ami a döntéshozatal lényeges tényezője —, több elismerést a kiemelkedő teljesítmény, fokozott törődés jut a fogyasztói igényeknek. Az irány helyes, a léptek ritmusa azonban lassú. A főszereplő olykor elfeledi a ráosztott teendőket, úgy hiszi, csupán egyetlen jelenetben van szükség rá, amikor a darab összes résztvevője asztalhoz ül. Arányokat téveszt, _ s ezért epizódszerűvé válik, sőt, az is megtörténik, hogy nézővé. Az egyenetlenségek, az aránytévesztések: intenek arra: a gazdasági élet főszereplőjének elsőként saját alakításával kell törődnie. M. O. 9 Jelentős kooperációs munkát vállaltak az év elején a Beloiannisz Híradástechnikai Gyártól. A szövetkezet egyik részlege, ahol főleg nők dolgoznak, az év végéig 2,3 millió forint értékű különböző alkatrészt gyárt a nagyvállalat részére, amelyeket azután telefonközpontokba szerelnek be. Felvételünkön Fialsz Sándorné, Mikó Józsefné és Lehoczkl Jánosné e hosszú távra szóló megrendelés teljesítésén dolgoznak. 9 A faipari részleg a múlt évben holland megrendelést is kapott. A távoli országban elégedettek voltak a kecellek munkájával, amit az is bizonyít, hogy az idén már összesen 4 ezer támlás és támlanélküli fa bárszéket és ezeknél alacsonyabb ülőkét gyártanak. Felvételünkön Rákóczi László technikus ellenőrzi az eddig elkészült termékeket. (Opauszky László felvételei) A gazdasági élet főszereplője Jubileumra készül a Keceli Vas- és Építőipari Szövetkezet A Keceli Vas- és Építőipari Szövetkezet vezetősége és 260 tagja szeptember 11-én emlékezik meg a közösség megalakulásának 25. évfordulójáról. A szorgalmas munkával eltöltött hétköznapok egyikén látogattunk a jubileumára készülődő szövetkezetbe, s két képen örökítettük meg, hogy kik és mivel járulnak hozzá az idei 31 millió forintos árbevétel teljesítéséhez.
