Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-26 / 201. szám

Könyvek, vásárlók, eladók

Olvasóink közül bizonyára sokan emlékeznek még rá — lassan egy esztendeje már ennek —, hogy csaknem egy* időben két új könyvesboltot is avattak Kecskeméten, Az egyik a Kodály Intézet vonzó környezetében készült el átalakítással, a másikat tetemes költséggel felújították, megszépítették. A Katona József Könyvesbolt így a város központjának egyik sokat keresett, kedvelt helyévé lett. Látogatásaink során a boltokban figyelmet érdemlő dolgokkal találkoztunk; az örömre késztető eredmények elgondolkoztató gondokkal vannak együtt.

Növekvő érdeklődés, akadozó ellátás

A megyeszékhelyen élő könyvbarátok keserűségére hosz- szú-hosszú hónapokon át volt kifüggesztve az „Átalakítás miatt zárva” feliratú tábla a Szabadság téren. Ugyanakkor a nagy drámaírónk nevét viselő üzlet dolgozói is érthetően elkeseredtek: eldugták őket kényszerűségből egy düledező — azóta lebontott — öreg épületbe, ahol bizony sokszor hiába várták a szép kiadványok, s tartalmas művek barátait. A forgalom visszaesett, a vásárlók egy része hűtlen lett, a bolt fénye-színe megkopott.

Azóta viszont megváltozott minden! Az esztétikus külsőbelső környezet csalogatja a könyvszerető embereket; az eladók kedvessége, törődése szintén; s jól beváltak a megduplázott és mozgatható polcsorok. A szakosított rendezéssel jobban kihasználhatják a rendelkezésre álló helyet, a raktározást megkönnyítette az okosan tervezett átalakítás. Az egész éves forgalmuk minden előzetes jel szerint megközelíti — vagy el is éri — a nyolcmillió forintot. A forgalomnak ez a növekedése egy évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. Az, hogy a könyvek ára azóta szemmel láthatóan emelkedett, a dolog lényegén nem sokat változtat.

— Milyen művek iránt érdeklődik a vásárlóközönség leginkább? — kérdezem Nagy né Tóth Máriát, a megszépült bolt vezetőjét.

— örvendetesen megnőtt az

érdeklődés a komolyabb ismereteket nyújtó, műveltséget elősegítő művek iránt. Sokan keresik a történelmi, filozófiai, pszichológiai könyveket. S az eddigieknél többen vásárolnak műszaki és természettudományos munkákat, valamint politikai és néprajzi műveket. Változatlanul nagy az érdeklődés a művészeti albumok és életrajzok iránt is.

— Ez azt jelenti, hogy a szép- irodalom háttérbe szorult?

— Részben igen. Azonban a kortárs magyar és külföldi irodalom legjava így is gazdára talál. Az eddig kevésbé ismert kelet-európai és latin-amerikai irodalom termékei iránt sokan érdeklődnek. Szerencsére általában jónak mondható a választék. Ezt utánrendelésekkel is igyekszünk javítani.

— A kiadók részéről kifogástalan a könyvellátás?

— Sajnos, ném egészen így van. Kevés az iskolai kötelező olvasmány. Petőfi, Arany, Madách például egyáltalán nem kapható, pedig nemcsak a diákok érdeklődnek irántuk.

Mielőtt elbúcsúzom, megtudom, hogy Nagyné Tóth Mária boltvezető éppen tíz év óta dolgozik a szakmában. Amikor gratulálok az eredményekhez, ezt mondja:

— Ez a közös munkának köszönhető. Kilencen dolgozunk együtt, s csaknem kivétel nélkül mindenki egészen fiatal. Gebei Ottóné és a többi munkatársam lelkesen dolgozik, s ez nagyon jó érzés.

Mi van a kirakat mögött?

Mostanában kevés bolt megnyitását kísérte nagyobb érdeklődés és vita, mint a megyeszékhely zenemű- és antikvárüzletének megszületését a Kéttemplom közben. Anélkül, hogy felelevenítenénk a nézetek, felfogások összeütközését, csupán emlékeztetőül írjuk le: győzött az érvelés, hogy a Kodály Intézethez csatlakozzék a zeneműbolt. Egy esztendő elmúltával megnéztük: miként váltak valóra az elképzelések. Bodoglári Lajosné- val beszélgetünk. Tizenöt éves szakmai gyakorlattal maga mögött, értően és érdemben szólhat a minket érdeklő dolgokról.

— Elégedett a közönség érdeklődésével?

— Az első időben nem várhattunk többet. Annak külön örülök, hogy az antikvárrészleget többen felkeresik, mint a hanglemez-részlegünket. Régebben, míg a másik bolt árulta a régi könyveket, alig fogyott el belőlük öt-hatezer forint értékű. Ma ennek az ötszöröse is elkel.

— Hogyan történik a beszerzés?

— Elsősorban helyi vásárlással. A nyitvatartás minden órájában rendelkezésére állunk azoknak, akik el akarják adni könyveiket.

— Ha az ember kicsit is körülnéz, hamar meglátja, hogy kevés az igazán régi — ötven, száz évvel ezelőtt kiadott — kötet.

Sajnos, alig van olyan kiadványunk, mely a háború előtt jelent meg. Ezeket ma már kevesen adják el. Néha sikerül egy-egy igazán értékes ritkaságot beszerezni és továbbadni. Például Homyik János négykötetes művét Kecskemét történetéről. Ilyenkor egy-két óra alatt új gazdára talál a kiadvány.

— Ez elsősorban zeneműbolt. Régi lemez és régi kotta is kapható?

— Nem így van. Ilyeneket

nem veszünk; nem vagyunk berendezkedve rá. Ez külön szakértelmet és külön időráfordítást követelne.

— S a hangelmezek közül mi iránt nyilvánul meg a legnagyobb érdeklődés?

— A beat- és a tánczene iránt. A *bolt forgalmának hetvennyolcvan százalékát a hanglemezek adják. S azon belül leginkább a könnyűzenei művek.

— Befelé jövet a kirakatban csupa Kodály- és Bartók-művet láttam. Ebből arra következtetek, hogy elsősorban — a Kodály Intézet szomszédságában — a komolyzenei alkotásokat akarják népszerűsíteni.

— Igen; ezt szerétnénk, de alig sikerül valamit elérni. Nézze meg a raktárunkat: százszámra ott láthatja a Bach-, Liszt-, Bartók-, Mozart-műveket, s a hozzájuk hasonlókat. Egy-egy felkapott beat-lemez viszont két-három- száz példányban is elfogy, míg

• Nagrné Tóth Mária boltvezető tíz éve dolgozik a szakmában.

• Beváltak a mozgatható polcsorok.

• Szól a zene az antikvár könyvek között. (Szilágyi Miháy felvételei)

mondjuk egy Beethoven hegedű- versenyből esetleg csak egy, kettő. A Bach-sorozat például a leszállított harmincöt forintos áron sem kell jóformán senkinek. Annál inkább Hofi, Korda vagy Máté Péter lemeze.

— Mégsem vált valósággá az elgondolás, hogy a zenei nevelést szolgáló könyvek, kották és lemezek lelőhelye legyen a bolt?

— Nem az én feladatom ezt eldönteni. Más kérdés, hogy a magam részéről hogyan szeretném. Azt elárulja a kirakatunk; megmutatja, mi az, amit népszerűsíteni akarunk.

Varga Mihály

1976. augusztus 26. • PETŐFI NÉPE • 0

i

A KÖZMŰVELŐDÉS ŰJ FORMÁJA

Szeptemberben Mindenki iskolája

Magyarországon — a legutóbbi népszámlálás adatai szerint — egymillió 16 és 55 év közötti munkaviszonyban álló felnőtt r.em végezte el az általános iskola nyolc osztályát. (Nem számítva a közvetlen nyugdíj előtt állókat, a nyugdíj-korhatáron túl levőket, a betegeket, a képezhe- tetleneket.) S meglehetősen nagy az „utánpótlás” is. Száz nappali tagozatos tanuló közül tíz 16 éves koráig nem fejezi be az iskolát.

Legtöbben az utolsó két osztályt, a hetediket és a nyolcadikat nem végezték el. Közművelődésünk fontos törekvése, hogy az általános iskolát mindenki befejezze.

1945 előtt hazánkban gyakorlatilag nem volt iskolarendszerű felnőttoktatás. S bár a felszabadulás után mindjárt megszerveződtek a dolgozók általános iskolái, 1948-ban jelent meg az a törvényerejű rendelet, amely megvetette az alapjait a dolgozók önálló iskoláinak.

Sokféle kedvezmény, egyszerűsítő törekvés valósult meg az utóbbi években a felnőttek oktatásában. Elég csak a leglényegesebbekre utalnunk: osztályozó vizsgát tehetnek egyéni felkészüléssel, elvégezhetnek egyszerre két osztályt, tanulhatnak esti, vagy levelező tagozaton. A mezőgazdaságban dolgozók részére külön öthónapos tanulmányi idővel működő iskolákat szerveztek. 1973 januárjától — az MSZMP KB határozata és a munkások továbbképzéséről szóló kormány- határozat szellemében — új formát, a szakmai képzést segítő és az általános iskolai végzettség megszerzését egyesítő tanfolyamokat vezettek be.

Nemcsak formájában, tartalmában is korszerűsödött az utóbbi időben a felnőttoktatás. Csökkentették a tananyagot és az óraszámot. (Bevezették az egy osztály 160 órában való oktatását.) Egységes követelményeket határoztak meg. Egyre több azoknak az iskolán kívüli köz- művelődési fórumoknak a száma, hatásköre is, amelyek a felnőttek általános iskolai tanulmányait segítik. És most, ez év őszétől újabb nagy hatású segítség kínálkozik. Szeptember 15-től indítja meg ugyanis a Magyar Televízió és a Magyar Rádió közös vállalkozását —■ a Mindenki iskoláját.

A hetedik és a nyolcadik osztály tananyagát dolgozzák fel a műsorokban — a 160 órás oktatási formához kapcsolódva. De a műsorok nem iskolás-módszerű- ek, hanem egy-egy tantárgy legfontosabb részével foglalkoznak. A felnőttek gyakorlati ismereteihez igazítva, s szórakoztató formában.

Kikhez szól, kiknek készítették a Mindenki iskolája adásait? — Nos, nemcsak az általános iskolát nem végzett felnőtteknek. Támpontot ad mindazoknak, akik alapismereteiket felfrissíteni, rendszerezni kívánják, azoknak,

akik csak iskolás gyermeküknek akarnak segíteni, a gyermekgondozási szabadságon levő kismamáknak, háziasszonyoknak, dolgozóknak, de bizonyos adások még az egyetemet végzetteknek is adhatnak újat — egy-egy területen. '

Bizonyára sokan lesznek, akik a műsorokat nézve, hallgatva kedvet kapnak a tanuláshoz, a vizsgázáshoz. A rádió hallgatása, a televízió nézése ehhez nem elég — önálló tanulásra is szükség van. Megjelenik szeptemberben a Mindenki iskolája olvasókönyve is, amely tanulási tanácsokat, módszertani útmutatást is tartalmaz.

A rádió Petőfi- és URH-adója sugározza majd az irodalmi és a történelmi műsorokat, csütörtökön irodalmat, pénteken történelmet a Petőfi rádióban, hétfőn az irodalom ismétlését, szerdán a történelem ismétlését hallhatjuk az URH-n. Szombat délelőttönként a Kossut h-adón maga- zin-szerűen konzultációt, tanulási tanácsokat sugároznak. A tele. vízióban minden adás háromszor kerül képernyőre. Szerdán 14.30- tól 15.35-ig először, vasárnap délelőtt 9.30—10.35-ig tart az első ismétlés és a következő hét keddjén 18.10—19.15-ig a második ismétlésre kerül sor. A televízióban matematikával, fizikával, biológiával, földrajzzal foglalkoznak. S lesz 2 irodalmi és 2 történelmi műsor is. Ebben az évben sugározzák az általános iskola VII. osztályának anyagát. S a januári ismétlés után kerül sor a VIII. osztály tananyagára.

A tömegkommunikációs rendszereket felhasználó új közműve, lődési forma igénybe veszi a technika megannyi előnyét, lehetővé teszi a legkiválóbb előadók bevonását, az audio-vizuális módszerek alkalmazását. De nem mondhat le a hagyományos formák — az iskola, a klubok, a könyvtárak stb. segítségéről sem.

A Mindenki iskolája adásait 6 körzeti bemutatón és számos vitán beszélték meg szakszervezeti vezetőkkel, pedagógusokkal, népművelőkkel. És sikeréért sokat tesznek az állami és társadalmi szervek is.

A SZOT például Budapesten 8, megyénket 6—6 munkásbázist hozott létre, ahol vizsgára is előkészítik a Mindenki iskolájának hallgatóit. Az Országos Pedagógiai Intézet a felnőttoktatásban részt vevő tanárokat készítette elő az adások felhasználására. Máris érkeztek jelzések, hogy az üzemek, munkahelyek, szocialista brigádok együtt kívánják hallgatni az adásokat. Klubok, könyvtárak, művelődési házak, iskolák csatlakoznak a Mindenki iskolájának szép kezdeményezéséhez, ahhoz, hogy minél többen sajátítsák el az általános iskolai tananyag nyújtotta ismereteket, a műveltség alapjait.

K. M.

(27.) — Azt hiszem, értem. És a srác is akar gyereket?

— Igen.

Pár percig némán cigarettáztunk. Véletlenül leszívtam az egyik slukkot. Csaknem kiugrott a szemem, úgy megköhögtetett.

— És miért nem vagy beleesve? — kérdeztem, amikor már magamhoz tértem. — Valahogy mégiscsak jó nálad a srác, hiszen

azt mondod, hogy hozzá akarsz menni.

— Jó nálam?... Persze. Kedves, jószívű, szórakoztató, szereti a társaságot. Udvarias, tiszta, nyugodt. Csak a,zt nem tudom...

Csend, hallgatás, cigarettafüst, öt perc múlva én:

— Mit nem tudsz?

Tanácstalan mimika. Mérlegelte, őszinte legyen-e.

— Nem tudom, megbízhatok-e benne. Most rendes. Most mindent elkövet, hogy jó legyen nálam. De később? Amikor már nem leszek olyan érdekes, mint most, hogy még új vagyok?- — Hány éves?

— Harminckettő. És elég csinos ahhoz, hogy más nők is odafigyeljenek rá. Ki lát a iövőbe?

Hát ezért nem volt ma kedélybajnok.

Tölteni akart még egy cherryt. Mondtam, hogy nem kérek. Az elsőt is a fejemben éreztem már. Ügy látszik, nemcsak az erőset nem szeretem, de még a cherryt sem.

Ő ivott és megint a távolba, a jövőbe nézett, de az messzi volt és ködös.

— Hát akkor még nem is tudod, hogy férjhez mész-e hozzá — mondtam.

— Hozzámegyek. — Örömmámor nélkül fejezte ki magát. Lesz tőle egy gyerekem. Szép gyerek lesz. Egyikünk se csúnya. És ha kiderül, hogy nem megbízható ... Akkor elválunk.

Hiába kutattam a készletemben, nem fogalmazódott meg a fejemben semmi bölcsesség.

Ideadta a vállkendőmet. Megnéztem a fényképet a fiújáról. Sötétbarna! vagy fekete, jókedvű, villogó szemű, férfias kra- pek. Biztosan szép gyerekük lesz.

Hazafelé már nem áztam. Csak a szél fújt. Rázta a fákról a vizet az ember nyalkába. Kikerültem a fákat. Mari nem tudja, megbízhat-e hosszú távon a fiújában, mégis hozzámegy. Én tudom, hogy Attilában nem bízhatok, mégia szeretem. Töményen logikátlan, mégis ez az ábra. t

Olt álltaim a szökőkútnál, a kőszobornál, amiről vasárnap levettem Attila dzsekijét és a trikóját, hogy odaadjam neki. Bá- vatag tekintetem a szürke betonháztömböt simogatta. Mert. Attila ott lakik. És a torkomban almacsutka volt, vagy kifli- vég. Eldugaszolta és piszkálta. Köhögtetett. Köhögtem, de az almacsutka maradt. Vagy a kiflivég. Konokul elakadt a torkomban, mint tegnap a sírás a nyelőcsőm közepe táján.

Akkor elválunk — mondta Mari. Ilyen egyszerű? Mari már felnőtt. Huszonkilenc. Ha valaki felnőtt, akkor már ilyen egyszerű neki?

A bátyám már itthon volt, mire hazaértem. Ült a konyhában, az asztalon szanaszét a sport- pisztolyának az alkatrészei. Ola- jozgatta a bigyókat.

— Hogy vagy? — kérdezte.

— Félig — mondtam.

Leültem az asztal másik oldalára és figyeltem, hogyan rak. ja ösisze .az alkatrészeket, öt perc múlva az alkatrészekből

pisztoly, lett. Tiszta, fényes sportpisztoly. Pedig már régóta nem versenyez.

— Edzésre mész? — kérdeztem.

— Aha — mondta. — Meghívtak a háziversenyre. Csak gyáron belüli srácok vesznek részt. Itthon vagy ma este?

— Itthon — mondtam. — Miért?

— Éjszakára be kell mennem a gyárba.. Van egy sürgős szállítmányunk, nincs mese, éjjel is hajtani kell.

— Hát csak hajts — mondtam. — Én majd vigyázok a nejedre.

Odament a vízcsaphoz, mosogatóport szórt a tenyerébe, >éa elkezdte dörzsölni, hogy leszedje a bőréről az olajat.

Kezembe vettem a pisztolyát.

Rám mordult:

— Tedd le!

— Nincs is benne töltény — mondtam.

— Akkor is tedd le. Nem gyerek kezébe való.

— De nagyra vaígy ezzel az ócska stukkerrel — mondtam. Vállat vontam, és magányra ítéltem.

Nekiültem naplót írni, mert Anikó műsorzárásig bőgetni fogja a tévét, nekem pedig nyitva kell hagynom az ajtómat, mert ha Imre éjjel nincs itthon, akkor a Szexmadonna úgy fél, mint egy kisgyerek, a sötét szobában. Ha Imre éjjel bent hajt a gyárban, ilyen éjszakákon én jelentem neki a biztonságot. Ragyogó szereposztás. Cseng a telefon.

Zsuzsó volt. Szombaton estélyt

ad. Házibuli formájában. Akarok-e. Mondtam neki, hogy majd meglátom. Ha nem leszek álmos. Mindig álmos vagyok. Most is. Pedig még nincs is este. Az időjárás miatt. Attila miatt. Ügy el vagyok plattyanva, mint egy üres gumicsónak. Amiből kieresztették a levegőt. Nekem a lelkem üres. Mert Attila felsebezte. Eltűnt belőlem az egyéniségem. írni sincs kedvem.

•Kérek Anikótól egy cigit, be- kuporodok a nagyfotelba, és fújom magam elé ai füstöt. És elalszom ülve.

ATTILA

Június 6.,

n péntek

Ma délelőtt tizenegykor Glóbusz (mint a suli vezérigazgatója) és a KISZ-vezetőség összehívta a pinceklubba azokát a tagokat, akik a nyári építőtáborba első csoport gyanánt mennek a sulinkból. Tehát engem is ösz- szehívtak. Meg lett magyarázva a miheztartás (a diri részéről). A KISZ-vezetőséIg kedvetlenül asszisztált Glóbusa szózatához (mindjárt rátérek, miért nem érzett elviselhetetlen örömet a vezetőség).

A gyűlés a pinceklubban! megint iskolapéldája volt annak, hogyan lehet a körítéssel elszúrni valamit, ami körítés nélkül önmagában klassz lehetett volna.

Először is a pince végében csináltak egy hosszú asztalt,- és letakarták kifakult piros térítőkkel. Ennél az asztalnál ült az ELNÖKSÉG. Mert ELNÖKSÉG

nélkül elképzelhetetlen. Amadé Kati (szegény) hivatalosan megnyitotta a gyűlést, és felkérte Glóbuszt, hogy tartsa meg beszédét.

A diri engedett a felkérésnek. Tornyosulni kezdett az ELNÖKSÉG fölött, és minél többet szövegelt, annál nagyobb lett. Először is informált bennünket, hogy kitüntetve kell éreznünk magunkat. Vasútépítő táborba menni és ott dolgozni: férfias megtiszteltetés. (Úgy látszik; van nőies megtiszteltetés is. Az én megjegyzésem.) Az iskolánk felnőtt dolgozóinak pártszervezete, továbbá iskolánk KlSZ-szerve- zete, valamint az egész tanári kar és végül a suli egész közvéleménye nagy várakozással tekint ránk. (Hátul taps, balhéból.) Elvárják tőlünk (tudniillik a felsoroltak), hogy becsülettel megfelelünk az irántunk tanúsított bizalomnak, tehát komolyan, szorgalmasan és férfiasán dolgozunk, hogy magatartásunkkal is öregbítsük gimnáziumunk hírnevét.

A pinceklub levegőcserélő ventillátora rossz, Horváth Bulcsú hiába kapcsolta be, a motor meg se nyikklant. Ebből a hiányosságból következett, hogy a klubban pillanatok alatt szaha- rai hőség kezdett terjengeni, mely Glóbusszal se tett kivételt. Szűk inggallér, nyakkendő, sötét öltöny: minden adva volt, hogy a diriből szónoklat közben dunsztos kompót alakuljon ki.

(Folytatjuk.)