Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-26 / 201. szám

1976. augusztus 26. • PETŐFI NEPE • 3 Gondolatok a szőlőtermesztésről A Hírős Napok rendez- AZ ORSZÁGOS KERTÉSZETI NAPOK ELÉ venysorozata kereteben or­szágos eseményre is sor ke­rül. Kecskeméten tartják a kertészeti napokat szeptember 2-án és 3-án. Ezen a tanácskozáson szekcióülések is lesznek. A szőlőtermesztéssel kapcsolatos eszmecserén megvitatják az ágazat néhány ökonómiai kérdését. Ezzel szeretnék én is foglalkozni abban a vonatkozásban, hogy milyen a szőlő- és bortermelés általános helyzete és miként lehetne előre lépni a fejlesztés tekintetében. Egyharmada kiöregedett A megye mezőgazdaságában a szőlőtermesztés jelentős helyet foglal el. Szerepe nemcsak a ter­melési szerkezet szempontjából, de a mezőgazdaságból élő lakos­ság jövedelmi viszonyainak ala­kulásában is számottevő. A szőlőtermesztést és a borá­szatot helyes volna borgazdaság­nak tekinteni. Ez szükségszerű is, mert a termelés a végtermék előállításával fejeződik be. Az ország összes szőlőterületé­nek csaknem 27 százaléka a me­gyében van. Az alföldi borter­melés a IV. ötéves terv időszaka alatt nem mutatja azt a: dinami­kus fejlődést, ami az V. ötéves tervben előirányzott export-érté- kesítés feladataihoz kívánatos vol­na. A megye összes szőlőterüle­tének 30 százaléka kiöregedett, és csak egyharmada tekinthető jó állapotban levő nagyüzemi ül­tetvénynek. Ez szükségszerűvé teszi a mielőbbi selejtezést és az ezzel eg.yidőben végrehajtandó korszerűsítést. A fejlesztést indokolja továb­bá a termelési hagyomány és a borgazdasági vertikum kialakítá­sával létrejött szellemi kapacitás is. amely jelenleg jól szervezett, korszerűen és gazdaságosan mű­ködő nagyüzemekben koncentrá­lódik. Nem ösztönző A kiöregedett, terület mintegy 15—16 ezer hektár, amelynek gyenge produktuma miatt 450— 480 ezer mázsa évi terméskiesés­sel kell számolni. Ez mintegy 150 —170 millió forint lakossági jö­vedelemcsökkenést jelent. A rendelkezésre álló adatok alapján az V. ötéves tervidőszak alatt a megye összes gazdasága csak 5 ezer hektár szőlő telepítését tervezi. Mindemellett azonban szükség volna legalább 10 ezer hektár szőlő rekonstrukciójára is. Nem' feladatunk most annak rész­letezése, hogy mibe kerül egy hektár szőlő telepítése vagy kor­szerűsítése. de azt megállapíthat, juk. hogy a IV. ötéves terv sza­bályozórendszere nem ösztönzött eléggé erre és hiányzott a sza­porítóanyag is. A szőlőtermelés alig adott tiszta nyereséget, ugyanakkor a borászatban jelen­tős központosított tiszta jövede­lem és vállalati nyereség jelent­kezett. Amennyiben a helyzet válto­zatlan marad, kétségessé válik, hogy az ötéves tervidőszak alatt egyáltalán lesz-e új telepítés, megvalósul-e a szükséges rekonst­rukció. Véleményünk szerint támogatási rendszerünket a ter­meléssel kell összekapcsolni és minél magasabb produktivitásra és a hatékonyság növelésére szük­séges ösztönözni az üzemeket. Ez a tétel nemcsak a borgazdaságok vertikális beruházásaira, hanem minden rőezőgazdasági termelési ágra igaz. ; Szerintünk a borgazdaság ösz- szes beruházása — az ültetvény- telepítéstől a palackozásig — mintegy 24 év alatt térül meg, ha az üzemek nyereségét vesszük számításba. A nyereség és az amortizáció együttes összegéből a befektetés mintegy 14 év alatt visszatérül, de nem marad pénz a rekonstrukcióra, az ültetvény felújítására. A szabályozókról Az ágazatot a népgazdaság szempontjából eddig együttesen vizsgáltuk. Ezt a szemléletet kel­lene érvényre juttatni a termelő üzemekben is. A szőlőtermelés alig biztosít jövedelmet, az ültet­vények hiteleit eddig más ága­zatok bevételeiből, s az amortizá­cióból tudták visszafizetni. Indokoltnak találnák a szabá­lyozók bizonyos változtatásait az ágazat fejlesztése érdekében. Az állami támogatás jelenlegi 20 százalékos mértékét megtartva ki kellene emelni az ültetvényte­lepítés költségeiből a meliorációs ráfordításokat. Ez utóbbit a tele­pítés hosszútávú programján be­lül elkülönítetten hitelezhetnénk meg a jelenlegi 70 százalékos ál­lami támogatás szerint. Jelenleg ugyanis ez a telepítési költsége­ken belül csak 20 százalékos tá­mogatásban jelentkezik. Az ültet­vénytelepítés hitelfolyósításánál a bank fogadja el az évenkénti ápo­lási ráfordításokat saját erőként a termőre fordulásig, éves üteme­zésben. Ezenfelül a gazdálkodó üzemektől több saját forrást ne kérjen. összhangba hozni Az állam a borgazdaságból je­lentős jövedelmet nyer. Ez csak akkor jelentkezik, ha a termelési ágazatot legalább szinten tartják. A népgazdasági és a gazdálkodó szervek közötti érdekek össz­hangját úgy lehetne legjobban megteremteni, ha a beruházási ráfordításokból azonos mértékben venné ki a részét mind a két ér­dekközösség. Ezért elképzelhetőnek tarta­nánk, ha a hitel lejáratát a ter­mőre fordulástól, számítottan 15 évben határoznák meg. A termő­re fordulásig felszámított bankka­matot — amit amúgy is az álló­eszköz bekerülési költségeként kell elkönyvelni — a bank tőkésítse és a hitel összegét ennek a figye­lembevételével állapítsa meg. Az állam vállalja magára a hitel­visszafizetés időtartama alatti bankkamatot, mert az így jelent­kező megtakarítás növelné a nyereségből képezhető fejlesztési alapot és gyorsíthatná a hitel visszafizetését. Elképzelhető a hi­teltörlesztés ideje alatt a teljes, központilag elvonásra kerülő bor- gazdasági tiszta jövedelemnek a termelőnél történő visszahagyása azzal a kötelezettséggel, hogy ab­ból az évi esedékes hitelt és a bankkamatot kell törleszteni. A fentiektől függetlenül olyan támogatási rendszer is kialakít­ható, amely felemelné az állami hozzájárulás mértékét 40—50 szá­zalékra azoknál a termelőüzemek­nél, amelyek az állami gazdasá­gok által szervezett termelési rendszerekhez kapcsolódnának.1 Az állami gazdaságokkal közös járu­lékos beruházásokban vennének részt egyszerű társulás formájá­ban. A termelési rendszerek egyéb­ként jó alapot adnak a fejlesztés­hez. Olyan gazdaságok vezetésé­vel jöttek létre, amelyeknél kor­szerű módszerek bevezetésére le­hetőség van. rendelkezésre áll a megfelelő szellemi kapacitás. Egyes termelők az állami pince­gazdasággal is keresik az együtt­működés lehetőségeit. A népgazdaság számára igen fontos, hogy az V. ötéves terv célkitűzései a borgazdaságban is megvalósuljanak. A termeléssel és a közgazdasággal foglalkozó szak­emberek szoros együttműködéssel megteremthetik azokat a feltété, leket, amelyek mellett a beruhá­zás mind üzemi, mind népgazda­sági szinten jól megtérül. Szendrey Sándor, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatója A kulturális ágazat ötödik ötéves terve Kempingnegyed épül Kecskeméten 4) A kecskeméti .strandfürdő felújításával egyidöben 500 személyes kempinget alakit ki az Észak Báts-Kiskun megyei Vízmű Vállalat. A kempingnegyedben 25 faházat is építenek, amely — az ötszázból — száz vendégnek ad majd otthont a jövő évi strandszezon kezdetétől. (Pásztor Zoltán felvétele) ERDÉLYI KÉPESLAPOK (1.) A nagyváradi Ady-múzeum A közművelődési feladatok magasabb színvonalú ellátására lényegesen több pénzt fordíta­nak az elkövetkezendő öl évben, mint az elmúlt tervciklusban. A kulturális szolgáltatási ágazat 1980-ig megvalósuló, illetve meg­kezdődő beruházásairól tájékoz­tattak az MTI munkatársát a Kulturális Minisztériumban. A tervidőszak legnagyobb bé- ruhazása a budavári palota hely­reállítása lesz. 1980-ra elkészül a könyvtári részleg, amely hosz- szű évtizedekre megoldja leg­nagyobb nemzeti könyvgyűjte­ményünk. a Széchényi Könyvtár tárolási-szolgáltatási gondjait. A felújítás időarányosan, tervsze­rűen halad, jelenleg d belső sze­relési, szakipari munkákat vég­zik. 1978 első felében birtokba vehetik a színészek a volt kar­melita kolostorból épülő vár­színházát. A Vigadó helyreállításának ha­tárideje 1977. július 1-e: a belső szerelési munkák ütemét, a kő­faragók, a burkolok és a belső gépszerelők tevékenységét néz­ve, úgy tűnik, tartják is a termi­nust. A tárcaterv ötödik ötéves tervidőszakra elfogadott elő­irányzatainak belső szerkezete alapvetően különbözik a koráb­bi tervidőszak beruházási szer­kezetétől. Amíg az elmúlt öt év alatt a rendelkezésre álló pénz nem egész egyharmadát fordí­tották építkezésekre, a most el­kezdett tervciklusban ez az arán; megközelíti a rendelke­zésre álló keret kétharmadát. Ha a kivitelezésben nem mutatkoz­nak nehézségek, akkor jelentős objektumokat kap a kulturális testület. Tervszerűen halad pél­dául a Liszt Ferenc Zeneművé­Preciziós, digitális programve­zérlésű fémforgácsoló szerszám­gép gyártását kezdte meg a kö­zelmúltban a Vilnius! köszörű- gépgyár. Az új gépek négyszer termelékenyebbek, mint a ko­rábbig hasonló gyártmányok és lehetővé teszik a munkadarab ötezredmilliméter pontosságú megmunkálását. Egyetlen ilyen automata forgácsológép évi 50 ezer rubel megtakarítást ered­ményez a szovjet népgazdaság­nak. „Emberi közreműködés nél­kül” termel a vilniusi „Zsalgi- gyár automata maró szer­számgépe iss amely 11 különbö­ző műveletet tud elvégezni — szeti Főiskola bővítése, még eb­ben az évben elkészül az e mű­vészeti ág fejlődése szempontjá­ból rendkívül fontos tíz új tan­terem. A Bartók Béla Zenemű­vészeti Szakközépiskola egyik szárnyának helyreállítása után biztatóan halad a másik rész fö­démcseréje ia. Rendkívül nagy figyelmet él­veznek a komplex közművelő­dési intézmények és a munkás­települések művelődési otthonai. A jövő évben átadják majd az impozáns — színházteremmel, bábszínházzal, ének-, tánc- és zenekari teremmel, tárgyalókkal, kiállítási teremmel rendelkező — debreceni művelődési központot. Sokatmondó egyébként, hogy a művelődési otthonok létesítése szempontjából munkástelepü­lésnek minősül valamennyi vá­ros,. továbbá község, ahol az ott­lakó keresők többsége munkás. A megyei tanácsok ennek az alapelvnek az ismeretében ter­veznek, így az ötödik ötéves terv­időszakban a már említett deb­receni modern művelődési ott­honon kívül megyei művelődési központ épül Nyíregyházán és Szolnokon, s művelődési köz­ponttal gazdagodik Komló; Mo­hács, Kiskunfélegyháza, Szeged, Dunaújváros. Gödöllő, Százha­lombatta, Budakeszi és Dombó­vár. Foglalkoznak a vidéki és bu­dapesti színházak felújításával, rekonstrukciójával, és felszere­lésük korszerűsítésével is. Fel­épül az új győri színház, igye­keznek megoldást tálalni a ka­posvári Caiky Gergely Színház elhelyezésére, a Szegedi Nemze­ti Színház rekonstrukciójára, s általános törekvés, hogy javítsák a színházak működési feltételeit. (MTI) többek között a marást, a fúrást és a menetvágást. Megkezdődött a koordináta-lyukeszterga, a fo- gazó-maró és más automatizált programvezérlésű szerszámgépek szériagyártásának előkészítése is. A Vilniusi Fémforgácsoló Szer­számgép Kutató Intézetben lét­rehoztak egy olyan automatizált irányítórendszert, amely sokol­dalú segítséget nyújt a terme­lőiének a számítógépes berende­zések optimális felhasználásához. A litván szerszámgéptervezők szorosan együttműködnek moszk­vai, leningrádi és más szovjet­unióbeli szerszámgéptervezői központok szakembereivel. Reggel öt órakor a budapesti Engels térre percenként érkez­tek az autóbuszok. Szélvédőiken egy-egy piros betűs felirat segített a járdaszigeteken bőröndökkel, várakozóknak az eligazodásban; Split, Dubrovnik, Pula, Tasnád- fürdő... Lacu Rosu, azaz Gyil- kos-tó, ahová nyolcnapos kirán­dulásra indultunk. Űticélunk te­hát Erdély egyik festői része, a Keleti-Kárpátok havasainak völ­gyében levő tó körüli üdülőhely. Az IBUSZ-társasutazás ide­genvezetője, Rozs Mihály a prog­ramról még indulás előtt bő­vebb tájékoztatást adott, miköz­ben Nagy Ferenc gépkocsivezető elrendezte a bőröndöket a cso­magtartóban. Sietni kellett, hogy még a nagy forgalom előtt Bors­nál átjuthassunk a határállomá­son. □ □ □ Nagyvárad. A Sebes-Körös part­ján épült városból, Nagyvárad­ról, az Ady-múzeumból küldtem az első képeslapot. A folyóparttól 5—10 percnyi járásra a Train park közepén áll a tágas teraszű, földszintes épü­let: Ady Endre emlékmúzeuma. Anna’ idején cukrászda volt, a vár» értelmiség kedvenc ta­lálkozóhelye. Ady is a cukrászda törzsvendégei közé tartozott. A/, épületet a két világháború között különböző célokra használták. 1955-től múzeum. melynek alapját a háborús évek alatt ko­moly veszteséget szenvedett Rozsnyai-gyűjtemény és a Zila­hi-gyűjtemény képezte. Mindkét anyag rendkívül érdekes. A Zi­lahi-gyűjtemény jelentős részét például a költő édesanyja aján­dékozta Ady egykori iskolájá­nak. □ □ □ A múzeum három egymásba nyíló teremből áll. A nagyte­rem közepén diófából faragott, ébenfekete Ady-fej, Szervátiusz Tibor alkotása látható. A tabló­kon elhelyezett családi fényké­pek, dokumentumok nagy része ismerős. Nagyobb élményt nyúj­tanak Ady ceruzás kéziratai. No­tesznagyságú papírlapok őrzik keze írását. Publicisztikák, ri­portok, versek, levelek... Cik­keit 1899-től először a váradi Szabadság című lapnak írta, majd 1903-ig a liberális Nagy­váradi Naplónak dolgozott. Az egyik teremben szalagos vi­rágkosár látható. A megfakult Szerszámgépgyártás Litvániában KENDŐZETLENÜL Még vasárnap is ünnepeltek Az üzem homlokzatán tábla hirdeti, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium jó munkájuk elismeréseként már háromszor tüntette ki kiváló címmel a lajosmizsei Gépjavító Közös Vállalkozást. Vasárnap munkanap lévén, azonban senkit sem lehetett találni az üzemben. Vagy mégis? Volt egy ember, aki délután 2 óra előtt már mindenáron dolgozni akart. Azt hitte, lesz délutáni műszak, A portásnak, aki a kaputól seho­gyan sem akarta őt tovább en­gedni kijelentette: — Kérem én dolgozni jöttem. — Hát itt csak én vagyok — válaszolt kurtán a portás. — A dolgozók közül még senkit; sem láttam a mai nap. Az egyik ve­zető ugyan járt itt délelőtt, kö­rülnézett, aztán ő is elment. Ahogy említette, talán még kijön az igazgató délután, de ki tudja? Minek is jönne, hiszen a mai napot mindenki ledolgozta túl­órában, így szabad a vasárnap is — tájékoztatta részletesen a dolgozni akaró embert, a munka­hely őre. — Én bizony azt hittem, csak a szombatot; dolgoztuk le. erős- ködött tovább a fiatalember. — Igaz, az ünnepek előtt már haj­nal 3—4 órakor itt voltunk, de hát azt természetesnek vettem, ha egyszer sürget a munka. Biz­tosan ezért kaptuk a mai sza­badnapot. csak hát. erről senki sem szólt — morfondírozott: ma­gában ... — Igaz, csütörtökön szabadságon voltam. Mikor kell most már dolgozni? Azt sem tu­dom. — Többen is vannak szabad­ságon — mondja a portás. — Egyik munkatársam említet­te nekem, hogy bent a faluban, az iroda előtt látta az igazgató kocsiját, de többet ő sem tudott — tűnődik tovább a fiatalember. — Még a sógoraimat is megkér­deztem — ismeri portás bácsi hogy dolgoznak-e az üzemben? Ö azt mondta, igen. — Félrevezette magát a sógora, nekem ezt elhiheti — erősítette meg előző állítását a portás. — Én csak jobban tudom, hogy ki van itt, meg ki nincs. — Az biztos — jegyzi meg kis­sé lehangol tan a kérdező, — így hát hiába iparkodtam, még a sertéseket is kutyafuttában etet­tem meg, hogy el ne késsek a munkahelyemről. — Én már nem kések el — válaszol kissé fáradtan az idős ember, — Tegnap estétől kezdve itt vagyok. A váltótársamnak fél hatra kellene jönni, de hogy ide­ér-e amikor kell, ki tudja? — Holnap reggel már biztos többet tudunk búcsúzik el az if­jú, aki a lajosmizsei közös vállal­kozásnál vasárnap, a hivatalos munkanapon dolgozni akart. — Még szerencse, hogy közel lakom. Hazamegyek, kitisztítom a sertés­ólat, ne teljen el dologtalanul a nap — mormolt^, miközben ki­fordult a kapun. Az ügy kissé kíváncsivá tett. Gondoltam, ha a telepet őrzik, az irodára is vigyáz valaki. A főkaput zárva találtam, csenge­tésre sem nyitottak ajtót. Meg­kerültem az épületet, a hátsó be­járati ajtó felé. Éppen akkor for­dították el a kulcsol a zárban, amikor odaértem. Kopogtatásom­ra egy férfi feje bukkant elő a vasajtó mögül. Bemutatkoztam, amit nem követett hasonló gesz­tus. csak egy kurta válasz: — Holnap tessék jönni, * mert most ünnepelünk — ezzel sarkon for­dult, és bazárta a kaput. Hogy mit ünnepeltek? Talán Menyhért napot. Annyi bizonyos, hogy augusztus 22-én délután a há­romszorosan kitüntetett Lajos­mizsei Gépjavító Közös Vállal­kozásnál a műhelyekben, és az irodákban nem dolgoztak! B. Z. Kedvezmény balatoni üdülőknek A Balatonnál ez évben is ár­kedvezményekkel igyekeznek meghosszabitani a szezont az ide- gentorgalmi szervek. Bár augusz­tus még főszezonnak számít, már­is mindkét parton e hónap utolsó napjaiban árkedvezményt ajánla­nak a vendégeknek. A Balatontourist Nord a tó északi partján levő egységeiben augusztus 25-től. lépcsőzetesen vezeti be az árkedvezményeket. Augusztus 25-től szeptember 5-ig 25 százalékos kedvezményt kínál­nak a balatonfüredi, a tihanyi, a vonyarcvashegyi és a keszthelyi kempingben. A szeptember 5-ét követő 10 napban ugyanezeken a helyeken 35 százalékos, míg szep­tember 15-től 50 százalékos ár- kedvezményt ad az idegenforgal­mi hivatal. Az árkedvezményekkel például a balatonfüredi luxus-nyaralók­ban szeptember 5—15. között éj­szakánként és személyenként 50 forintot kell fizetni. Ugyanebben az időben a tihanyi kemping ala­csonyabb kategóriájú szálláshe­lyén 20 forintba kerül egy napi szállás. A balatonfüredi motelben szeptember 15-től napi 25 forint egy napi szálláshely bére. Fi­gyelmet kelt a szezon végi áraján­latban, hogy a vonyarcvashegyi horgászkemping faházaiban szep­tember 15-től nápi 15 forintba ke­rül egy szálláshely. A Balaton déli partján szeptem­ber 1-től a zárásig 20 százalékos kedvezményt kínál a Siótour. A somogyi part luxus-nyáralóiban szeptember 6-tól 16-ig 53 százalé­kos. ezt követően a zárásig pedig 70 százalékos kedvezményt aján­lanak. A fonyód-bélatelepi első osztályú nyaralóházakat szeptem­berben 2Ó százalékos árenged­ménnyel vehetik igénybe. Bala- tonszemesen szeptember közepé­től 40 százalékos árkedvezményt kínál a Siótour a belföldi diák­csoportoknak. Utószezoni kedvezményt kínál augusztus utolsó napjaitól a Coop- tourist is Balaton-parti bérlemé­nyeiben. A balatonfüredi Marina, a balatonalmádi Auróra és a keszthelyi Helikon szállóban, to­vábbá az appartmanokbah 40 szá­zalékos kedvezménnyel lehet szo­bát bérelni. • A nagyváradi múzeumban őr­zik Ady Endre Ki látott en­gem? című kötetének eredeti kiadását. Babits, Juhász Gyula, Ernőd Ta­más, Balázs Béla, Miklós Jutka és Dudka Ákos arcképét őrzik. A tabló mellett helyezték el a társaság két verses antológiájá­nak egy-egy eredeti példányát. Az első 1908-ban Nagyváradon, a második 1909-ben Budapesten jelent meg. A múzeum harmadik termé­ben kapott helyet az a dokumen­tumgyűjtemény, amely Ady és a román kultúra jeles képviselői közötti kapcsolatról tanúskodik. Egyebek között itt helyezték el Ady Emil Isacnak dedikált fény­képét, Goga Octavian rabsága című írását és ennek a korabeli román sajtóban megjelent fordí­tását, amelyet a román költő be­börtönzése alkalmából közölt a Világ 1912. április 17-i száma. Barátságukra utalnak az első ro­mán nyelvű Ady-fordítások is, amelyeket Goga még 1909-ben tett közzé egy román nyelvű iro­dalmi lapban. n □ □ szalagon arany betűs felirat: „Ady Endrének 1902. IX. 27. Nagyvá­rad közönsége.” A Körös-parti városban mutatták be A mű­helyben című egyetlen színmű­vét, s ebből az alkalomból kap­ta az ajándékot. Noha 1903-ban Ady elkerült Váradról, s a következő évben Párizsba utazott, a város és a költő között mindig szoros kap­csolat maradt. Az 1908-ban ala­kult Holnap irodalmi társaság tagjairól készített tabló Ári y, Az eredeti kéziratok, antológi­ák, kötetek nagy élményt nyúj­tanak a látogatónak. Kár, hogy az 1971-ben felújított múzeumi termek nem emlékeztetnek a szá­zad eleji cukrászda, Ady egyik dolgozóhelye hangulatára. A múzeumban egy félretolt íróasztalra tettem érkezésemkor a csomagot. Később tudtam meg, ez az egyetlen eredeti tárgy. Ady Endre szerkesztőségbeli íróaszta­la volt... Tárnái László (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom