Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-25 / 200. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1976. augusztus 25. • Az adminisztratív létszám, zárlat átmeneti jellegű kényszer- intézkedés. Nemcsak haszna, kára is van. Egyformán érinti a szorgalmas és szervezett, valamint az embert és időt pazarló vállalatokat, intézményeket. Az Íróasztalok melletti létszámnövekedést korlátozza, illetve csökkenti. Nagyok még a műhelyekben is a belső munkaerő- és munkaidőtartalékok. Akkor miért vált éppen az irodai létszámzárlat szükségessé? Természetes, hogy a dolgozók ott helyezkednek el, ahol számukra kedvezőbbek a munka- és kereseti feltétetek. Megtehetik, mivel teljes körű a foglalkoztatottság és általános a munkaerőhiány. Vonzó az állandó délelőttös műszak, az időbéres munka, a fehér köpeny, az íróasztal stb. A nagyon hátrányos munkakörülményeket — ahogy az életszínvonal emelkedik — egyre nehezebb anyagiakkal ellensúlyozni. Különösen a fiataloknál figyelhetjük meg az anyagi ösztönzés korlátáit. Fontos feladat tehát a munkakörülményekben meglevő lényeges különbségek kiegyenlítése. Egyebek közt a rutin jellegű irodai munka intenzitását is közelíteni lehet a normázott termelő tevékenységéhez, de a sajátosságokból és főleg a vélt presztízsből adódó különbségek azért óhatatlanul fennmaradnak. • Meddig lesz hatályos, mikor fog megszűnni az adminisztratív létszámzárlat? Gyalkori kérdés. A válasz szinte magától adódik. A létszámzárlat feleslegessé váMeddig tart a ük, ha az intézkedés eléri célját, ha az irodákban kényszer- pályára kerül az ésszerű, takarékos és szervezett munka. Az időpontot persze nehéz lenne megjósolni. Valószínűleg nem is jön létre mindenütt egyszerre a kívánatos és elfogadható állapot. Akkor pedig a zárlatot sem szabad feloldani egyetemes jelleggel, azonos időpontban mindenütt, hanem csak differenciált módon, az adminisztratív létszámmal való takarékoskodás színvonalától függően. S valamennyi esetben az eredményes, jó munkát a hatékony és szervezett adminisztráció elismerése lesz majd a létszámstop feloldása, a szabad létszámgazdálkodás. • Vagyis a vállalatokon, az intézményeken a sor: adjanak garanciákat, bizonyítsák, hogy megérdemlik a bizalmat. Ne általában a létszámzárlat feloldását szorgalmazzák, hanem a hatékony foglalkoztatás helyi feltételeinek megteremtését. . Az egyedi elbírálás és a fokozatosság lehetővé teszi, hogy a zárlatot ne ott oldják fel majd legelőször;, ahol leghangosabban protestálnak ellene, vagy ahol esetleg a legnagyobb létszám- megtalkarítást érték el, hanem ott, ahol intézményesítették a jó munkát, ahol a lehető legésszerűbben szjrvezték meg az adminisztrációt. Minderről nyíltan szükséges szólni, mivel a vállalatok, a talétszámzárlat? nácsok, az intézmények többsége máról holnapra él, és csupán a létszámzárlat nyomán keletkező réseket igyekszik eltömni. Akkor is» amikor az átfogó tevékenységből kiragadva gépesítik például a manuális könyvelési, bérelszámolási munkákat. A tér. melést, a gazdálkodást, a fejlesztést kísérő teljes adminisztráció áttekintése, kritikai elemzése és újraépítése, a funkciók, a célok, a rendezőelvek megfogalmazása hozhat csak érdemi eredményt. Ennek az átfogó tevékenységnek szerves része a gépesítés, a szakemberképzés, a személyzeti munka. Nélkülözhetetlen a rendszer- szemlélet, a vezetési, a szervezési, valamint a helyi ismeret, illetve a gyakorlatiasság. A döntések előkészítésének különösen hasznos segítője lehet az élenjáró tapasztalatok tanulmányozása. A hasonló adottságú, a rokonprofilú vállalatok összehasonlításakor derül fény ugyanis arra, hogy milyen létszámtöbbletet igényel például, ha sok az ügyintézéstől mentesített vezető és titkárnő, vagy ha a gyáregység, az üzem vezetőjét nem hozzáértő intézkedni, dönteni képes helyettes, hanem referáló, levelező, aZ ügyeket gyártó és halmozó adminisztrátorok, előadók segítik. A tapasztalatcserék nemcsak a szervezők, a vezetők, hanem az ügyintézők számára is meggyőzően bizonyíthatják, hogy lehet másként és lehet jobban végezni ugyanazt a célt szolgáló munkát. S most a létszámstop miatt még attól sem kell tartani, hogy a valóban meggyőző erejű tapasztalatcsere kilépéssel, munkahelyváltoztatással zárul. • A szakszerű, gyors, érdemi ügyvitel, és adminisztráció nélkülözhetetlenül szükséges, a létszámzárlat csupán a vadhajtások, az ésszerűtlen, szervezetlen megoldások; a munkaerő-pazarlás ellen irányuL Ezért a létszám-lemorzsolódás kivédése, átvészelése sem lehet célravezető, ha hosszú távon nem alapozzák meg a hatékony irodai munkát, a korszerű ügyvitelt, a gyors ügyintézést és informálást. Szükséges, hogy a kényszerhelyzet előidézte rögtönzéseket, az ösz- tönösséget, a tudatosság, az előrelátás váltsa fel. Nem a napi munkában — ott óhatatlanul sok a mechanikus és rutinelem —, hanem az adminisztráció egész rendszerének, keretének, szervezetének kialakításában. • A létszámzárlatot követően tovább növekedtek az irodai munka szervezettségében, hatásfokában levő különbségek, attól függően, hogy hol, hogyan reagáltak az intézkedésre. Az adminisztratív létszámzárlat feloldásában már csak azért sem engedhető az „egyenlősdi”. Az élenjáró vállalatoknál és intézményeknél célszerű már 1977-től megszüntetni ai zárlatot, bizonyítva, hogy vannak példamutató eredmények, jelezve, hogy a kényszerhelyzet kulcsa a helyi vezetők kezében van. K. J. Bocsa új üzlete (Szávay István (elvétele) ABC-áruházat nyitott Bócsán a Soltvadkert és Vidéke ÁFÉSZ. A régvárt létesítmény 1,1 millió forintba került, és félmilliós árukészlettel várja a vásárlókat. Az ÁFÉSZ szakemberei tervezték és építették fel az üzletet mindössze tíz hónap alatt. Az élelmiszereken kívül a háztartásban szükséges napi fogyasztási cikkek mind kaphatók. A 181 négyzetméter alapterületű ABC-áruházat önkiszolgáló berendezéssel, nagy befogadó képességű hűtő- és mélyhűtőtérrel szerelték fel. A beruházás teljes befejezésében Bócsa lakói is közreműködtek, több mint tízezer forintos társadalmi munkával. Bócsa főútvonalán, könnyen megközelíthető helyen van az új ABC-aruház, amelyet sűrűn látogatnak a vásárlók. Képünk az új üzlet nyitása előtt készült. Bontócsákány és toronydaru Óvodai helyre várnak... Tortúrás költözködés (2.) A megszokás gyökerei kötik az idős embert lakásához. Jobb körülményekért sem szívesen adja föl otthonát, magaszántából nehezen mozdul. Fájdalmas a parancsra történő lakhely- változtatás. Sajnálom azokat, akiket a fejlődés kérlelhetetlen követelményei késztetnek költözködésre. • Utolsó napok a régi otthonban. Biztosan szebb lesz az új, de értjük a néni szomorúságát. Jöhetnek a csákányosok. (Mcliesi Éva felvételei) Érthető, ha az építési területként számba vett utcákban aggódva lesik a híreket: mikor kell el- hagyniok a régi fészket. Még a?ok is fájó szívvel mennek, akik belátják, hogy kényelmesebben élhetnek az ú.1 helyen. Hiányzik a bólogató eperfa, a nagyapa kezenyomát őrzó faragott kapu. Lesz-e napsütéses helye a délutáni szunyókálásra, szolgáló karosszéknek. Tűrl-e az új szomszéd a macskákat, lesz-e árnyas udvar, hová nyaranta röpülve sietnek a kisunokák. Mi tagadás, néhányan hátrányosabb körülmények közé kerülnek. A költözködés minden- • képpen megrázkódtatás, főként a megbántottak mozdulnak fájó szívvel, keserűen. Riasztó híreket kaptunk a kecskeméti Marx tér 4-es számú házból. Levélírónk, H. J.-né kétségbevonta a?t a megállapításunkat, hogy mindenki számára előnyös ennek a területnek a rendezése, csinosítása. Január óta szüntelen bizonytalanságban élnek. Mérnökök vették szemügyre a házat, tőlük hallották, hogy társasház épül. Hivatalos tanácsi értesítést csak május elején kaptak. Néhányukat azóta úi helyre költöztették. A 65 éves, enyhe érelmeszedésben szenvedő öreg takarítónőt például, akit teljesen földúlt a gyors változás. Tárva-nyitva hagyja új lakásának ajtaját és vissza-visszatér az üres szobába. Ott ülne éjjel-nappal, étlen- szomjan, ha. jótét lelkek vissza nem vezetnék. Ráadásul sohasem lakott emeleten, ezzel is magyarázható balesete. Megbotlott a lépcsőn, leesett, a,laposan megütötte magát. Egv másik lakó hónapja költözött a Marx tér 4- be, most újra szedhette sátorfáját. A hetvenen fölüli házaspárnak csereként jelölték ki néhány esztendeje mostani lakásukat, ök Is költözhetnek. Az egyik asszony addig 2 perc alatt munkahelyére ért innen, most húsz perc is kevés. Még bajosabbnak látszott H. J.-né ügye. Előadta» hogy fürdőszobás lakása helyett először egy víz, WC nélkülit utaltak ki számára, majd a világ végén ráadásul 2500 forint minőségi pótlék kifizetésére kötelezték. Bevallom, magam is azt hittem, hogy valahol súlyos szabálvsértés történt. Tévedtem. A ♦""*«•<« é« az Ingatlankezelő Vállalat betartotta a törvényes előírásokat. (Az más kérdés — visszatérünk rá —. hoev kicsit több figyelemmel elkerülhették volna a kínos ügvet.) Ki, hol mulasztott? Jót akart H. J.-né. Miután többször elutasították fürdőszoba-kialakítási kérelmét saját pénzén komfor- íosította lakását. Az Ingatlankezelő Vállalat is szabályosan járt el, mert rendelkezések határozzák meg a korszerűsítés lehetőségeit. Tulajdonképpen ennek a rendeletnek is igaza van. Ha nem lenne, mindenki követelné a fürdőszobát. Ez az igény is érthető, csak éppen a pénz és a kivitelezési kapacitás kevés. Jót akart a vállalat, amikor a lakbéralap megállapításánál eltekintettek a komfortfokozat módosításától. A nyugdíjas pedagógus végeredményben a közvagyont növelte. A városi tanács? Érvényesítette azt az elvet, hogy mindenkinek a meglevőhöz hasonló színvonalú lakást utalnak. Talán nem kellett volna ennyire ragaszkodni a papírhoz, mert az elsőnek kijelölt cserelakás sokkal rosszabb volt a Marx térinél. Még a vízért is az udvarra kellett volna járnia. A két lakás alapterületének csekély különbsége miatt H. J.-nétől 2500 forint pótdíjat kértek. Fellebbezett. A vele élő fia közbenjárására kedvezőbb ajánlatot kapott. Itt meg az volt a baj, hogy a lakbér csaknem ötszöröse a réginek és az 1500 forintos nyugdíjból élő asszonyra a valóságban nem, de a papírokbn meglevő különbség miatt 8500 Ft hozzájárulást vetettek. Igaz, részletre. Rosszabbul járt, de végül is elfogadta a javaslatot. Üjabb meglepetés érte. A Jókai u. 8-ban kijelölt új otthonban egy család lakott. Költöztek volna, de a számukra kiutalt lakás valami okból nem üresedett meg. Az építők naponta sürgették II. J.-nét, költözzön már. De hová? Bontották kerítését, udvarát, föltűnt a dózer, de a Jókai utcai lakó még mindig nem mozdulhatott. A kényszerhelyzetbe került igazgatási osztály más megoldással próbálkozott. Kérték az eddig kertes, földszintes házban élő pedagógust, hogy költözzön az egyik toronyház hatodik emeleti lakásába. Elment, megnézte. Állványok mindenütt. Nem, nem. Tériszonyát sem tudta legyőzni. Meggyőződtem arról, hogy a tanácson nagy megértéssel kezelték most már ügyét és végül is elégedetten foglalta el az új otthonát. Otthon lesz vagy csak fedél feje fölött, falak körülötte? Reméljük, megszereti az űj környezetet és ott is megtalálja behunyt szemmef az ajtó kilincsét, az ablak zárját. Csak ezt a három hőnapot felejtse el mielőbb. Heltal Nándor Az óvodákat, bölcsődéket, napközi otthonokat társadalmi munkában építő kollektíváknak minden évben, így augusztus táján, fölolvasnék a fellebbezésekből, amelyekben ismételen kérik a szülők gyermekük elhelyezését. Gondolom, ha valami, hát akkor ez igen-igen mélyen tudatosítaná az emberekben, hogy miért érdemes lapátot, kőműveskana- lal fogni; hogy miben, kiknek, s miért is segítenek. Vállalati vezetők, pénzügyekben döntő hatósági emberek is talán másként mélyednének el a mindenkor korlátozott anyagiak számbavételekor; amikor meg kell határozniuk, erre ennyi van, a fontossági sorrend pedig ez és ez. Mert ha valamiben, hát az óvodai gondok mélyén aztán tényleg ott az ember, a család, az összes sorsváltozataival. □ □ □ L. Andrásné kiskunhalasi édesanya két gyermeket nevel, négy éve gyermekgondozási szabadságon van. Az elmúlt esztendőben kérte, hogy vegyék fel a nagyobbik gyermekét óvodába, akkor azt mondták a tanácsnál „csak akkor vehetik fel, ha az anyuka dolgozik”. Dolgozik. A Miskolc környéki nagymama jött el a gyerekekhez, de örökké nem maradhat, s most hogy az óvodai elhelyezési kérelmét elutasították hely hiányában, nem dolgozhat tovább; sőt, rövid időn belül lejár a gyermekgondozási szabadság is és kénytelen lesz kivenni a munkakönyvét. Keresetére pedig szükség van: „kiskeresetűek vagyunk” — írta a fellebbezésében. T. Dénesné egyik gyermeke már óvodás, de ha a másikat nem veszik fel. munkáját, amely állandóan vidékre és a tanyavilágba szólítja, nem tudja tovább ellátni. G. Józsefné nagyobbik gyermeke iskolás, a kisebb óvodáskorú. A férj keresete 3000 forint, az övé 950 gyermekgondozási: „Ahhoz, hogy egy kályhát és a téli tüzelőt meg tudjuk venni, nekünk már az OTP-től kell kérni kölcsönt, mert másként nem megy.” — írta. Édesanyja két beteg testvérét ápolja és tartja el, az ő gyermekeire már nem vigyázhat. Magánháznál a felügyeletért 800 forintot kérnek. Nekik 580 forint a házrészletük; 790 forint az OTP-törlesztés, 250 forint havi közműhozzájárulás, plusz villany, víz, gáz stb. „Csak úgy tudunk boldogulni, ha az egyik kölcsön letelik és vesz- szük fel a másikat. És nem azért, hogy elszórjuk, vagy nyaralni menjünk, hanem, hogy a legfontosabb meglegyen. ... sok olyan gyermek helyet kapott, akiknek a szüleik kocsival rendelkeznek és a havi jövedelmük 7000 forint .:. V. Sándorné TBC-s beteg volt, egy szobában négyen laknak, gyermekgondozási szabadsága augusztus másodikén lejárt. s tsz-tag, dolgoznia kell, mert lakás kell... . T. Zsigmond havi 2021 forint különböző összegű törlesztéseket fizet, s ha a felesége nem veszi fel a munkát, megélhetésükre 390 forint marad családtagonként ... Sz. I-né súlyos légzőszervi betegségben szenved. Mások albér• Farkas Sándorné: nem tudom, ml lesz egy hónap múlva. letben laknak. Dr. B. T. és neje (ügyvéd, adminisztrátor) a munka miatt nem érnek rá a gyerekekkel foglalkozni; B. Vllmosné férje társadalmi munkában segített a Lomb utcai óvoda építésében, T. Illésnél „dolgozni szeretnék 3 év után," .......az ötödik al bérletben lakunk, mindkét szülőnk idős, beteges” ... Dr. K. Mária három gyár üzemorvosa: .. az én hivatásom egyike azoknak, amelyek nem tűrik a hosszabb távolmaradást.” □ □ □ Igen. Ez idő tájt írták az anyák kézzel, kockás vagy vonalas irkalapra, s írógéppel fényes, műnyomó papírra summázva: „Ismételten kérem gyermekem óvodai elhelyezését!”, vagy csak egyszerűen: „Kérem a Tisztelt Tanácsot, hogy segítsen rajtunk." Szabó Károly, a kiskunhalasi városi pártbizottság osztályvezetője: — Kiskunhalas lélekszáma 29 ezer, a 750 óvodai helyet 820 gyermek tölti be, de mégis el kellett utasítania a tanácsnak 120 szülő kérelmét. A zsúfoltság nyilvánvaló, s ennek messzemenő pedagógiai következményei vannak, másik oldalról pedig a gyermek puszta őrizete is nagy, sokszor megoldhatatlan gondot vesz le a szülő válláról. Nyolc év alatt három új óvoda nyílt, az idén már nyolc működik, s hiába tudunk az 1968-as 395-tel szemben az idén 820 gyermeket elhelyezni, mert ez Is kevés. A népesedéspolitikai határozat eredményeként az óvodáskorúak száma már 1400. Továbbra is csak úgy tudunk változtatni a helyzeten, ha az óvodaépftésben fokozódik a társadalmi segítség Kiskunhalason. /□ □ □ Utca, egészen a város szélén. Esőben sáros, szárazságban poros ez is, mint a többi itt a periférián. Farkas Sándorékat keresem a Sóstó út 33. szám alatt. A nagyobbik kisfiú, elsős volt sporttagozatos osztályban, ahol az oktatás egész napos, de ebédet nem kaphatott, mert édesanyja a kislányukkal gyermekgondozási szabadságon volt. A kisfiú na• Csaba, a sportiskolás, aki nem kaphatott a napköziben ebédet. ponta hat kilométer baktatott, hogy megebédelhessen, s mivel nem járt óvodába, nem tud társaival lépést tartani a tanulásban. A gyermekgondozási szabadsága hamarosan lejár az édesanyának, s fel kell vennie a munkát, vagy ha nem, küldik a munkakönyvét, Tehát a kislányt mindenképpen el kell helyeznie az óvodában, hogy szeptembertől dolgozni tudjon, s hogy az iskolás fiú ebédet kaphasson. — Tízéves házasok vagyunk, úgy vettük ezt a házat, minden bútorunk régi, az egyik szobát még nem is tudtuk berendezni, hűtőszekrényt is csak az idén vettünk; Itt van a két gyerek, s mondja meg, hogy vállaljam a harmadikat, amikor magánháznál még havi nyolcszázért sem lehet elhelyezni? — és már nem tud mit mondani ha arra gondol mi lesz egy hónap múlva. — Legalább jönnének ki. néznék meg hogy élünk, győződnének meg arról, hogy nem tehetünk semmit, de nem jönnek ki az istenért sem a tanácstól... □ □ □ Mint minden „szorító helyzetben”, az óvodai felvételekkel kapcsolatban is különösen szemet szúrnak ha — József Attila szavaival — „a törvény szövevénye” fölfeslik valahol. Adott esetben: ha olyan szülők gyermekét veszik fel, akik könnyen találnának más lehetőséget gyermekük elhelyezésére, de nem akarnak találni, mert jól tudják, az óvodában nem csak felügyelnek, hanem nevelnek, oktatnak. a gyermekeket felkészítik az iskolára, s erről az előnyről nem akarnak lemondani, ami érthető. Az óvodai nevelésben pedig még nem általános gyakorlat, sőt az elbírálásoknál sem, amit az iskolai oktatásban úgy neveznek: „hátrányos helyzet.” Ez is szempont, s nem is akármilyen. De ettől még a legfontosabb feladat az marad: több óvoda kell. Ez alapigazság ma, holnap, s még holnapután is. Kecskeméten például a KISZ városi bizottságának irányításával januártól egy 75 fős óvodát építenek a megyeszékhely alapszervezeti a Bethlenvárosban. Csepp a tengerben? Lehet, de akkor is nélkülözhetetlen! Csató Károly
