Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-25 / 200. szám

1976. augusztus 25. • PETŐFI NEPE • 5 BÄ CS-KISK UNBÓL INDULTAK A néprajz tudósa Az Eötvös Loránd Tudományegyetem legrégibb tanszékvezetője a nyári szünetben is bejár műhelyébe. Sötét öltönyben, gondosan kötött nyakkendővel ül negyedik emeleti szobájának íróasztalához immár negyedszázada. Kimért, hűvös embernek vélem Tálas! István kandidátust, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, az egyetem volt dékánját. Figyelem hivatali ügyelnek intézése közben. Rövid, a lényeget (irtató kérdések után dönt, intézkedik. Hatvanhat esztendővel a háta mögött Is jó kiállású ember, érződik, törődik tartásával, azt hiszem, rend­szeresen. naponta megmozgatja izmait. Frissen, ám a helynek kijáró megfontoltsággal mozog, tárgyal. A Magyar Népköztársasági Ér­demérem arany fokozatával két. szer, a Finn Oroszlánrend tiszti keresztjével, a Munka Érdem­érem arany fokozatával kitünte­tett pedagógus-tudós tekintélyt parancsoló vonásainak szigorát a kiegyensúlyozott lélek derűje old­ja, a jó értelemben mondott kí­váncsiság élénkíti. Bölcs megértéssel figyeli a múltból jövőbe vágtató életet. Amikor a beszélgétés úgy kíván­ja, jókedvűen dúdol ősrégi pen- tatont és a harmincas éveket idéző kupiét. Szemeiben huncut fények szaladgálnak: lám, ezt is tudja egy kun hazafi. KUNSZENTMIKLOS Ma is idevalónak tekinti ma­gát. A saját dolgairól keveset szóló tudósból ömlenek az emlé­kek, amikor Kunszentmiklósról kérdezem az interjú elején. — 12—13 aktív esztendőt éltem a történeti Kiskunság területén. Az elemi két utolsó osztályát Kiss Géza kiváló tanító osztályában végeztem Miklóson. A logikus gondolkodásra nevelt. Testileg mozgékony, rátermett embereket próbált tanítványaiból formálni. Szepesi Páltól, Kövendi Dénestől a gimnáziumban a patriotizmus tiszteletét, a sovinizmus megveté­sét tanultam. Jó tanáraim vol­tak. A korán elhunyt ifjú Miklósi János Eötvös-kollégista létére vi­déken maradt, öt külföldi lapot járatott, pengős részvétellel pa. rasztoknak, iparosoknak köz­könyvtárat szervezett. — Milyen hatással volt életpá­lyájára, szemléletére az ősi kun település? — Kunszentmiklósnak tartása volt, rendkívül pozitív szerepet játszott a magyar társadalom történetében. Az 1745-ös megvál- takozással kialakult az a szabad paraszti réteg, amely száz esz­tendővel a jobbágyfelszabadítás előtt elindította a polgárosodás első hullánvát. Mindig városiaso­dásra törekedett. Elvesztett terű. leti önállóságát sokáig őrizte. A VAROS JELESEI Volt és van hagyománya, kul­turális élete. Ismertük Szőnyl Vi­rág Gedeont, aki Prágából harc­ban, csatában hozta vissza negy­vennyolcban századát. A környé­ken úgy tartották számon ezt a települést, hogy gőgösek, de mű­veltebbek, mint ők. Sokat kö­szönhet gimnáziumának. Sok parasztgazda csak azután állította gyerekét az ekeszarvához, ha az legalább néhány gimnáziumi osz­tályt elvégzett. Így érthető, hogy gyorsan fölfigyeltek a múlt szá­zad legkiválóbb gazdasági írójá­ra, Pethe Ferencre és tiszteletbeli redumptusnak, megváltakozott gazdának választották. Ott működött a község határá­ból az elöljáróság által kísérleti célokra kiszakított negyven-hat­van holdon az első szikkutató ál­lomás. Alapítója, a száz akadé­miai arannyal jutalmazott dr. Balogh József végül is elhagya­tottan, szegénységben halt meg. Ott lelkészkedett az eposzfor­dító Szász Károly, ötven évet töl­tött Miklóson Baksay Sándor, ta­nított a gimnáziumban Mészöly Gedeon, a kiváló finnugor tudós. Hosszú sor következhetne: a föld. rajzi író, nyelvész Szamota Ist­vántól a régi magyar irodalom tudósáig, Tolnai Gáborig. Meg a Varga-testvérek: az író Domokos, a matematikus Tamás, a sokol­dalú Balázs. AZ OSI TÁJ — És a kun táj? — Gyerek- és ifjúkoromban a Duna mente vonzott. A lecsapoló csatorna elkészültéig Taksonynál kezdődött a mocsárvilág, Öcsé­től a szittyó, turján, s ment le egészen Bajáig. A morotvákban láttam először az ősi, finnugor­kori halfogó eszközöket, a vej- szeket vagy vészeket. A pusztá­kon még félszilajon tartott nyá­jakat tanulmányozhattam. Az egyetem elvégzése után beszél­hettem még olyan pásztorokkal, akik télen-nyáron a szabadban voltak az állatok mellett. NYELVÉSZET? MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET? — Első írásait a Magyar Nyelv közölte. Tudok róla, hogy turku- lógiával is foglalkozott. Hogyan lett néprajzos? — Nyaranta segíthettem a mik- lósi gimnázium könyvtárának rendezésében, ezért bármit ol­vashattam. A Velebit hegység flórája című, egyáltalán nem gim­nazistákhoz mért színvonalú monográfiától kezdve útleíráso­kig, folyóiratokig sok mindent böngésztem. Az Ethnográphlát Is. Nyolcadikos gimnazistaként von­zott a művelődéstörténet, a nép­rajz és a nyelvészet. Az Eötvös-kollégiumban a fe­lejthetetlen Gombócz Zoltántól és Horváth Jánostól tanultam a tu­dományos szemléletet, az anyag feldolgozásának követelményeit és azt, hogy összefüggésekben nézzem a részleteket. Zsirai Mik­lós is mesterem volt. Személyes és egyéb okok miatt végül néprajzból doktoráltam, de a mai napig megmaradt bennem a nyelvész. Az egyetemen akkor néprajz nem volt, az utolsó félévben jár­hattam Győrffy István magánta­nári előadásaira. Később az ő környezetében dolgoztam. Aján­latára fogtam hozzá a Kiskunság népi állattartása című doktori disszertációhoz. A tanulmányt 1936-ban Győrffy István megje. lentette néprajzi sorozatában. Hasonmás kiadása a szolnoki mú­zeum jóvoltából a közelmúltban került az olvasókhoz. Összegezés, tervek Hatvanadik születésnapja tisz­teletére 1970-ben az Ethnographia szerkesztősége összevont ötszáz­oldalas számot adott ki. Irodalmi munkásságát 61 tételben sorolták föl. Egyetemi jegyzetek, folyó­iratcikkek jelzik sokoldalú érdek, lőtíését, tartalmazzák az anyagi kultúrával kapcsolatos nemzetkö­zi jelentőségű megállapításait. — Megírni kevésbé szeretek va­lamit, mint felfedezni. Siók dol­gomat elszórtam tanítványaim között. Ez nem mindenben köve­tendő, de ilyen vagyok. 130—140 tanítványomból huszonnyolcán doktoráltak. Nyolc növendékem kandidátusi minősítést szerzett. Közöttük dr. Sólymos Ede. Re­mélem a tehetséges dr. Bárth Já­nos. a kalocsai múzeum igazgató­ja hamarosan megkapja ezt a minősítést. A most Kecskeméten dolgozó Biczó Piroska is jó szak­ember. — Tervet? — Már a kiadónál van a Kis­kunságról írt könyvem. Három évtizede dolgozom egy témán. Ez a termelés és munkaésszerűsítés címmel voltaképpen az aratási munkafolyamatok fejlődését tük­rözi, 30—35 ívnyi munka lesz, most is cédulázom. Azt kutatom, hogy miként tartottunk lépést az európai fejlődéssel, összefoglaló művet tervezek egyetemi előadá­saim és jegyzeteim felhasználásá­val a magyar népcsoportokról és tudománytörténeti visszapillantá­sokat. Tálasi István munkásságát ta­lán Ortutay Gyula méltatta a legszebben, legpontosabban. „Munkássága a magyar néprajzi kutatásnak új fejezetét jelenti, jogosan tart számot nemzetközi megbecsülésre... A nagy neve­lők közé tartozik.” H. N. Kossuth-könyvek az októberi A Nagy Októberi Szocialista , Forradalom 60. évfordulóját mél­tó m£don készül ünnepelni á magyar könyvkiadás: az MSZMp kiadója, a Kossuth új és klasszi­kus műveket készít sajtó alá. A valóban színes, gazdag válasz­tékról tájékoztatták a kiadó ille­tékesei az MTI munkatársát. A történelmi szerkesztőség gondozza John Reed „Tíz nap, amely megrengette a világot” cí­mű világtörténelmi riportköny­vét, amely ezúttal először jelenik meg illusztrációkkal. A „Népsze­rű történelem” egyre keresettebb sorozatában lát napvilágot Dol­mányos István „A nagy októ­ber” című, nyolcadrészében érde­kes képmellékleteket kínáló munkája. A Párttörténeti Inté­zettel közösen készítik elő a „Ta­núságtevők” harmadik kötetét. Leninnek az évfordulóval kap­csolatban elmondott beszédeit és cikkeit tartalmazza „Az októbe­ri forradalom” című tematikus válogatás. Kádár János 1957-től e témáról és a Szovjetunió sze­retjéről szóló beszédeit gyűjti egybe „Az internacionalizmus ma” című kötet. Pécsi Kálmán munkájában ha­zánk és a Szovjetunió gazdasági kapcsolatainak három évtizedes történetét tekinti át. Remete László „így látták a kortársak” évfordulóra című, második kiadásban napvi­lágot látó munkája azt ábrázol­ja, hogyan tükröződtek a korabe­li események a korabeli magyar sajtóban.' Ciepielewski „A Szov­jetunió társadalmi-gazdasági tör­ténete” című nagyléle°zetű, elem­ző alkotásában a gazdaságtörté, nész ‘szemével láttatja a társa­dalom fejlődése szempontjából fontos eseményeket. „Október fényei” — ezt a címet viseli a Nagy Októberi Szocialista For­radalom világirodalmi visszhang­ját csokorba gyűjtő, eredeti nyel­ven és magyarul közölt versek 6x3 cm-es minikiadványa. (MTI) • Palazzo Gallcnga, az Idegenek Egyeteme. Perugiai képeslap Nincs abban semmi különös, ha huszonhat magyar külföldre indul egy autóbuszon. A legszebb az. hogy én is köztük lehetek. De mi nem turisták vagyunk, hanem tanulni megyünk. Rendkívül vál­tozatos összetételű a csoport. Tag­jai olasz szakos egyetemisták, ta­nárok, rádiónál, minisztérium­ban, egyetemen dolgozók, kutatók, olyanok, akik tettek már valamit Itáliáért: mert Perugiába me­gyünk, az Idegenek Egyetemére. Jugoszlávián át haladunk, él­ményekben, látnivalóban gazdag úton. Az utolsó jugoszláv állo­máson, Sezánban alszunk és a második napon már Itália földjén járunk. Egyszerre mindenki fel­ugrik. részesülni akar a csodás él­ményben — hacsak egy-két perc­re is — látni a tengert! Ebéd után érünk Perugiába, az Idegenek Egyeteméhez. Jelentke­zünk és elkezdődik az alkudozás szállásügyben. Az Információs Hi­vatal udvariasan segítségünkre van, de ügyes signórák is ajánl­ják szobáikat. Ahogy kiszállunk az autóbuszból, mibelénk is be­költözik az a bizsergés, amivel Ba­bits jellemzi Itáliát. Az alku után „honfoglalás", mosakodás és si­etve indulunk — mintha nem is egy vagy két hónapig lehetnénk itt — felfedezni, vagy újra üdvö­zölni ezt a bájos umbrlal várost. Perugia körülbelül 120 ezer la­kosú város, 500 méter magasan, dombokon terül el, kellemes klí- májú, mert elég szellős. A ró­maiak elől ide szorultak vissza az etruszkok, de hiába vették körül a várost ie. 6. században emelt hatalmas falakkal, Róma ie. 300- ban meghódította. A város a há­borúk során romhalmazzá vált, leégett, Octavianus mint Augus­tus császár építtette újjá és vé- sette kapuja fölé az „Augusta Ferusia” felírást. Bal bástyájára a reneszánsz idején kecses loggia került. Kilépve az Idegenek Egyeteméről, ezt látjuk. Az egye­temről kiáramló ifjúságot, a jelen mozgó valóságát és a kőbemere- vedet régmúlt e csodás összefér- hetőségét. Az Idegenek Egyeteme 1921-ben létesült azzal a céllal, hogy megismertesse a világgal Itáliát. Astorre Lupatelli az ihletője, lét­rehozója, alapítója és rektora 1944-ig. E zseniális hazafi elő­ször szűkebb háláért, Umbriá- ért tette. Kezdetben az előadá­sok a másik egyetemen és a tanács termeiben folytak, 1924-tő) más nemzetbeliekre, külföldiekre Is kiterjesztették a kurzusokat. 1926-ban törvény szögezte le az egyetem célját: terjeszteni az egyetem hírét, az olasz nyelvet, Itália történelmét, irodalmát, mű­vészetét, megismertetni az olasz és etruszk antikvitást. Különböző adományokból Lu­patelli az egyetem anyagi bázi­sáról is gondoskodott. 1927-ben Romeo Gallenga Stuart gróf az 1700-as években készült barokk palotát e célra adományozta. Nagy átalakításra volt szükség, de a barokk stílust megtartotta az épület és a szép muránói lámpá. kát is. Kezdettől fogva könyvtár, újságok, diapozitívek álltak, áll­nak az egyetem rendelkezésére. Az 1927-es dekrétum jelvényt is adott az egyetemnek: piros levegőben ezüst griff, mottója pedig: „Antiquam exquirite mat- rem”. 1974-ig kaptam statisztikát. Eszerint 1921-től 86 525 hallgatója volt az egyetemnek 142 ország­ból. Ebből 1683 magyar. Különös világ ez: néger fiú beszélget angol lánnyal, indián fiú magyar asszonnyal, lengyel lány vitatkozik az igeidők egyez, tetéséről a professzorunkkal, ja­pán fiú segít ki, mert még nincs tankönyvem stb. Milyen szép lenne, ha az egész világ ilyen egy­mást megértőn összeférne, mint itt, e falak között a Palazzo Gal- lengában! * U.I.: Egyébként meglehetősen erős ellenőrzés alatt vagyunk. Na­pi 6—7 óra az egyetemen, plusz házi feladatok. Nem éppen nyárra való elfoglaltság, ugye? Szá­momra mégis nagy öröm. Mind­erről hírt adni is boldogság, de már honvágyam van. Csak au­gusztus 30-án indulunk haza mi, akik két hónapot kaptunk. Mellesleg: itt sincs elviselhetet­len meleg, sőt hidegek az éjsza­kák. Az árak viszont csillagásza­tiak. Szívélyes üdvözlet az otthoni­aknak. Faragó Magda, a kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium tanára (26.) 3. Sartre azt is oktatja, hogy amikor döntünk és utána cselek­szünk is, nem tudhatjuk előre, hogy a cselekvésünk meghozza-e azt az eredményt, ami miatt vál. laltuk. Erre nincs semmi garan­cia. De az ember csak akkor való. sítja meg önmagát, ha vállalja „a kilátástalan cselekvés hősiessé­gét”. Hát apa vállalta. Neki frankón nem volt garanciája arra, hogy kiüsse azokat a gengsztereket ott Tarhosréven. Szerintem apa előre tudta, de legalábbis érezte, hogy ő fogja a rövidebbet húzni. Mé­gis vállalta. „A kilátástalan cse­lekvés hősiességét!” Mert ő egy ilyen. Egzisztencialista. Milyen képet vágna, ha azt mondanám, hogy apa, te egy egzisztencialista vagy? 4. Makrai aztán konkrétan is beszélt arról a drámáról (A le­gyek), amit Bolla olvasott (most már nem is bánom, hogy olvas­ta). A sztoriban Oresztész beo­son Argoszba (ez .egy ógörög városállam), hogy kinyírja a zsar­nokot és fölszabadítsa az argo- sziakat. Mert — mondta Makrai — Sartre szerint vállalni kell, hogy „akár szörnyű tettet is el­kövessünk, harcolni kell minden eszközzel a félelem és a megfé­lemlítés világa ellen, az istenek­kel szövetséges elnyomók ellen” (szó szerint leírtam). Apa ilyen Oresztész volt, ami­kor elment Tarhosrévre. De ott kiderült, hogy mégse Oresztész. Tarhosréven a zsarnok (az egész főnökség meg a talpnyaló bandá­juk) ugyanis nem olvasták Sart­re sztoriját. 5. Fölírtam azt is (Makrai így mondta), hogy az egzisztencializ­musban egy nagyon fontos szak- kifejezés a következő: „a szemé­lyiség hitelessége”. Ez magyarul azt jelenti, hogy az ember meg­valósítja önmagát. De ez Sartre szerint csak álom, mert hiába csipkedjük magunkat, úgyse ér­hetjük el a személyiségünk hi­* telességét. Ez az igyekezet, is ki­látástalan, mert „cselekedetein­ket csak más emberek értékelé­se hitelesítheti”, a más emberek viszont mindig csak a „saját világuk törvényei szerint” ér­tékelnek minket, és csak addig a határig értenek bennünket, ameddig a korlátáik engedik, A legiyek-ben Oresztészt nemcsak az argosziak nem értik, de még Elektra sem, pedig ez a csaj a testvére (nekem Éva lenne az Elektrám, ha hagynám neki, de ez nem ide tartozik). Oresztész azért tornázott Argoszban, hogy szabaddá tegye az argosziakat, de azok nem akartak szabadok lenni. Egyszerűen nem akartak. Szegény Fóbián Oresztész, sze­gény apa. Ha olvasta volna A legyek-et, nem lepődött volna meg Tarhosréven, hogy az „Au- totransport” egyszerű dolgozói nem tódultak a zászlaja alá (mert frankón nem sereglettek, inkább nagy ívben elkerülték, nehogy apa kényelmetlen kérdésekkel zavarja meg az emésztésüket). Na, ebből elég. Apáról eddig is tudtam, hogy Tarhosréven „a kilátástalan cselekvés hősiességét” vállalta, de nem tudtam ilyen magasröptűén, fennkölten, ma­gasztosan (stb.) kifejezni magam. Most már tudom. Sokra megyek vele. Apa is. A kilátástalan cse­lekvés hősiessége elnyerte mél­tó jutalmát: apából keserű em­ber lett, az anyám iszik és sze­retője van. És rossz lelkiismere­te. (Tegnap este, amikor meg­hallotta, hogy befejeztem a fog­mosást és a fürdőszobából átvo­nultam a saját kéglimbe, az anyám bejött hozzám, és megint azt kérdezte, hogy ugye. beszélni akarok vele. Nemes egyszerű­séggel közöltem, hogy — Nem. — Ott állt még egy évig az ajtó­ban — „a kilátástalan cselekvés hősiessége” az anyám stílusában. Megsajnáltam és azt mondtam, hogy csókolom, jó éjszakát, ö is azt mondta, hogy jó éjszakát, és ha mégis akarok beszélni vele, mert ő szeretné, ha megérteném a dolgokat, akkor csak szóljak neki.) Nem akarok semmit se megér­teni. Semmit. így döntöttem. Szabadon. „Az ember szabadság­ra ítéltetett” (Sartre). Tamara tudja-e, hogy mi az egzisztencializmus? Éva szólt, hogy menjek vacso­rázni. Megyek. Szabadon. Vagyis nem szabadon. Mert éhes var gyök. Az éhség befolyásolja a döntésemet. Itt van Elemér is, a mintavő­legény. ö már régen döntött. El­veszi feleségül Évát. Biztosan azt hiszi, hogy szabadon döntött. Ha képzett lenne az egzisztencializ­musban, rájönne, hogy nem sza­badon döntött, hanem úgy, ahogy Éva akarta. Vacsora köz­ben majd tájékoztatom a jegye­seket az egzisztencializmusról. Éva lelkes egzisztencialista lesz (vagyis szerinte Elemér szabadon döntött a nősülésről). Elemér nem fog nyilatkozni. Elemér egy argoszi. Nem akar szabad lenni. Az illatok szerint a nővérem délután úgy döntött, hogy bab­levest főz füstölt oldalassal. Me­gyek. vállalom a nővérem dönté­sének következményeit. TAMARA Június ,5, csütörtök Délután eszembe Jutott, hogy vissza kellene igényelnem Lééi­től a fehér vállkendőmet. Azért jutott eszembe, mert a hallban a nagyfotelban kuporogtam, ol­vastam és dideregtem, annyira fáztam. Néhány perces rábeszé­lés után össze is vakartam ma­gam, pulóvert húztam, és sálat tekertem a nyakamra, hogy mieg ne fagyjak ebben a sarkvidéki júniusban, amíg elvándorlók Lé- dihez. A „Póló”-nál a sarkon leféke­zett mellettem egy 850-es Fiat. Fekete, markáns ürge ült benne. Annyi foga volt, hogy alig fért el a szájában a két fogsora. Kiha,- jolt a kocsi ablakán. — Megfagysz, tündérke! — fi­gyelmeztetett. Azt is megkérdez­te: — Hová szállíthatlak? Aranyosan rámosolyogtam: — Várjon rám itt, holnap visz- szajövök, akkor elmehetünk autó- kázni. Röhögött és elhúzta a csíkot. Lédi nem volt otthon. Csak a nővére. Vagyis a félnővére. Mert Mari és Lédi csak féltestvérek. Mari a papájuk első házasságá­ból. Marit mindig bírtam. Kedélv- bajnok. Ma nem volt. Álmatagon nézett rám. — Te is fázol? — kérdeztem. — Nem. Miért? — Sugárzik belőled a mélabú. Mosolygott. Leültünk a szobá­ban. Megkínált cigarettával. Vé­letlenül volt kedvem. — Iszol valamit? — kérdezte. — összementéi a hidegtől. Ilyen faramuci éghajlatot! Cherry. Iszol? — Csak egy kortyot. Ittunk. Nekem jól jött. Utána nem fáztam annyira. Mari belenézett a két fekete szemével a jövőbe. Tudtam, hogy meg fogja mondani, miért álma,- tag. Meg is mondta. — Megkérték a kezem. Nem lepődtem meg. — Megint? — kérdeztem. — Mi az, hogy megint? Két év óta senki sem kérte meg. — És? — Azt hiszem, hozzámegyek. — Bele vagy esve? — Nem tudom. Nem hiszem. Az a gyanúm, hogy nem vagyok bele szerelmes. De már huszon­kilenc vagyok. — Rémes — mondtam. — Ti ezt nem értitek. — Le­gyintett. A cigarettájáról leesett a szőnyegre a hamu. Nem vette észre. — Huszonkilenc éves va­gyok. Már nem engedhetem meg magamnak a luxust, hogy évekig válogassa,k. Ez egy olyan srác, akihez férjhez lehet menni. Elfo­gadható, De nem is ő az érdekes. — Hanem?— Kíváncsian szem­léltem. — Mi az érdekes? — Gyereket akarok. Kezd az idegeimre menni, hogy nincs gye. rekem. Mondok valamit, de mel­lőzd a nevetést: ha meglátok az utcán eev klassz kis apróságot, bőgés kerülget. Ez van. — Idege­sen nevetett, és nem nézett rám. Mint aki szégyenli magát. — Bő­gés kerülget, mint a diliseket. Ér­ted? (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom