Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-30 / 179. szám
k4*!^*SKcSk*!*2cRmXs"X%v«'* Sk®OT»k®Kw;w! wXwvIví Takarmány tartalékaink Nagyot fordult a világ az utóbbi évtizedekben. Különösen falun szembetűnő a változás. Mások a paraszti munka eszközei, módszerei és eredményei is. Gondoljunk csak az idei aratásra! Jórészén már túlvagyunk, s napról napra jobban beteljesül reménységünk; mindazokon a területeken, ahol az emberileg lehetséges, úrrá lehetünk az időjárás vak szeszélyén. Nem lehet vitatni eredményeinket, de tagadhatatlan, többre is tellett volna. Sokszor nagyvonalúak vagyunk. Gondoljunk csak arra, hogy helyenként istállóépítés ürügyén vasbetoncsodákat alkotunk, pedig esetleg megfelelne az egyszerűbb megoldás isi Az iga, hogy jó a gyári táp, az állat viszont szívesen eszi a répafejet és egyebet. Csakhát éppen oda kéne adni neki! Nem elég korszerű és nem eléggé elegáns? Az igazi korszerűség sosem pazarlás! Pedig mennyit eltékozolunk vagy mi másnak neveznénk azt, amikor naponta 10 ezer liter számra ömlik a csatornákba a tejüzemek hulladéka, a savó, a kiváló fehérjedús takarmány. Közbe, drága pénzen külföldről vesszük a fehérjét. Az idén 20 ezer hektáron a. füvet is levágják, a csatornapartokról, útszélekről. Ez is enyhít gondjainkon. De miért csak most, mikor az aszály kényszerít rá? Sok kicsi sokra megy, jól jönne ez máskor is. Főleg, mert ez a „kicsi” évente legalább 160 ezer tonna zöldtakarmányt eredményezne. Állatállományunk rte utóbbi időszakban szépen gyarapodni kezdett, nem engedhetjük, hogy a biztató eredmények után visszaessen. Gondoskodni kell a; takarmányról. Nem lehet kifogás, hogy a mi gazdaságunknak elég a. készlete, az országos szükségletet kell előteremteni. Ahol lehet; ott takarmányt kell termelni! Nem árt arra is emlékeztetni, hogy a szalma sem elégetni való hulladék! Nem is csak alomnak való. Apróra szecskázva más zölddel silózva sok jó takarmányt pótolhat'. A tarlót is érdemes aratás után birkákkal megjáratni. Természetesen amint lehet végezzük el a másodvetések talajelőkészítését. Sok növénnyel mostohán bántunk, kimentek a divatból akárcsak a másodvetés is. Ilyen többek közt a takarmánykáposzta. Másodvetésként eredményesen termeszthetjük Egészen január végéig etethető, kiváló étrendi hatású takarmány. A takarmányborsó vetésével is csak jól járhatunk. A káposztához hasonlóan speciália fehérjéket is tartalmaz, fokozza a tejtermelést. A gabonák után eredményesen termeszthetünk fehérmustárt és napraforgót is. Természetesen az öntözési lehetőségeket továbbra is ki kell használni, elsősorban ott érdemes másodvetésként takarmányt termelni, ahol azt öntözni is lehet, vagy pedig egyébként a talajadottságaink kedvezőek. Célszerű, ha az árpa- és borsószalmát külön tároljuk és már most felkészülnek a gazdaságok a kukoricaszár szakszerű összegyűjtésére és silózására. Mindig, de most még fontosabb volna a szűkös takarmánykészlet hatékonyabb felhasználására. A „vakon való etetés” még sajnos nagyüzemi gyakorlat. Nem vizsgáljuk közvetlen etetés előtt a takarmány tényleges béltartalmát. Az ésszerű takarmányfelhasználásban most kell előre lépnünk, ez nem a holnap, hanem a ma feladata. Addig takarékoskodjunk ameddig van miből! Annál is inkább, mert nincs biztosítékunk arra sem, hogy a következő évben vagy később kedvezőbb lesz az időjárás. Tartalékot kell gyűjteni. Máskor is célszerű kaszálni az utak mentét, a csatornák partján levő füvet. Ja, igen a fű. Többet beszélünk gyepgazdálkodásunkról, mint amit teszünk érdekében. Pedig az intenzív fűfajokból vetett, jól kezelet rétek most is bizonyítottak, a nagy szárazság ellenére is jó hozamuk volt. Nincs olyan rossz föld, amit semmire sem lehetne használni. Ahol a kukorica se megy, rossz homokokon is 30 mázsa körül fizet a szemescirok. Igénytelen, szárazságtűrő és főleg értékes takarmány a magja, de a zöld, szára is. Egyetlen a sok lehetőség közül. A hasznosítás módját a körülményeknek megfelelően kell megválasztani. De semmi esetre sem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy évente több tízezer hektárt parlagon hagyjunk akkor, amikor hazánkban egy főre alig fél hektár szántó jut. A korszerű termelést nem csak a gépek száma, vagy a gazdaságok területi nagysága jelzi, hanem a lehetőségek* teljés hasznosítása. Már ma nem vagyunk védtelenek a természeti erőkkef" szemben, már nem képes az aszály éhínséget hoziti ránk, de fejlődésünket még Visszavetheti. Ennek elkerüléséért kötelességünk minden lehetségesét megtenni! K. J. Nagy Lajos Kiskunhalasom című, immár klasszikus értékű írásában a városból hazalátogató diák lekicsinylőén jegyzi meg, amikor a falu templomtornyában megkondul a déli harangszó; — Csengetnek! Ez jutott eszembe, amikor bekanyarodtam Géderlakra, ahol ugyancsak elkezdték harangozni a delet. Valóban, a városhoz szokott embernek túl vékonyan, szokatlanul magas hangon szólnak a falusi harangok, mintha nem is harang, hanem csengő lenne a toronyba felfüggesztve. Azoknak azonban, akik itt laknak, ez a természetes, ez a megszokott és ezt szeretik. Ha idegen házba vendégként lépünk be, levesszük a sapkánkat. Ügy illik tehát, hogy most is ezt tegyük — legalábbis gondolatban — amikor Géderlakra látogatunk, ahol vendégként fogadnak. Tisztelni kell tehát szokásaikat, eredményeiket, terveiket, s összességében a falut, mint az ott élő, néhány fővel több, mint 1400 ember otthonát, lakóhelyét, szűkebb hazáját. Ki, hol dolgozik? Bures Tiborral, a községi tanács végrehajtó bizottságának a titkárával lapozgatjuk a községi törzskönyvet, hogy hozzávetőleges pontossággal megállapítsuk: hányán Is élnek a községben? A népesség száma csökkenő. Hiszen még 1959-ben 1613 volt a falu lélek- száma, 1966-ban már csak 1493, tavaly pedig 1404. Legtöbben 1964-ben és 1965-ben mentek el. A két év alatt háromszáz ember keresett „más hazát” Géderlak helyett. Hasíonló számokat más községekben is ki lehetne mutatni. De több faluban már megállt, sőt emelkedik a lakosság lélek- száma: ipart telepítettek, jól fizet a termelőszövetkezet stb. Visszajönnek’az emberek. Géder- lakon ilyet még nem lehet tapasztalni. A munkaképes kordáknak] 30—35 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik, ez közel 350 embert jelent. Az Űj Élet Termelőszövetkezet viszont varrodát létesített, ahol kizárólag lányok- asszonyok találnak munkát, ugyanakkor két lakatosüzem is van a faluban. Szép számmal vahnafc ingázók is, akik Kalocsára, ipari üzemekbe utaznak naponta, s Géderlakot már csak olyan „hálószobának" tekintik és vasárnapi pihenőhelynek. ívenként kétszázezer A község éves fejlesztési alap- ' ja kétszázezer forint. Ez Géder- lak esetében éppen úgy nem mérvadó, mint más kisközségeknél, csupán némi eligazítási pontnak felelhet meg. Hiszen például a negyedik ötéves tervben egy millió forintnál jóval nagyobb értékű beruházás valósult meg a faluban. — Három évvel ezelőtt, 1973- ban készült el az egészségház. Az emeleten két szolgálati lakás épült, a földszinten pedig a rendelő kapott helyet. Ez összesen egy millióba került, a járási hivataltól kaptunk 300 ezer forint támogatást, házilagos brigád dolgozott az építkezésen. A földmunkát, a parkosítást, a kerítést a termelőszövetkezet, az iskola fiataljai és a KISZ-tagok végezték. Ezen kívül — mármint az egészségházon kívül — elkészült a községben 340 méter vízhálózat bővítés is. A kettő jelentette nálunk a negyedik ötéves tervet — mondja Bures Tibor vb-titkár. Nyolcvanig: viz, járda Lépésenként haladva a településfejlesztésben, a következőkben a vízvezeték és a járdaépítés jelenti a programot Géderlakon. Még ebben az esztendőben 1240 folyóméter vízvezetéket építenek és ezzel valamennyi utcában, minden ház előtt ott halad el az egészséges víz, csupán a bekötést kell megrendelni a lakosoknak. A tanács fizeti a szakemberek munkabérét és az anyagköltséget, a többit — földmunka, szállítás — a lakosság vállalta társadalmi munkában. — Nálunk az emberek természetesnek veszik a társadalmi munkát. Jövőre például az egész községre járdaépítés van beütemezve, pontosabban azokban az utcákban, ahol még nincs. Ez a takácsnak 108 ezer forintjába kerül. Adjuk az anyagot és egy szakembert. A többit ugyancsak a lakosság vállalta és erre — ahogyan mondani szokták — mérget lehet venni — állapítja meg a tanács vb-titkára és jót mosolyog. — Hány utcáról van sző? — Kilenc utcánkba kell még járda, ez összesen 2500 négyzet- méter járdát jelent majd. Természetesen nem csáki régi utcáink vannak, mert például a Kalocsai utcában új házsort építettek az emberek. Évenként öt házhelyet sajátítunk ki és adunk el. Többet azért nem, mert nincs rá pénz, pedig 8—10 jelentkező mindig van egy évben. Ezi az évi öt házhely jövőre is meg lesz, s aki megveszi, hamarosan épít is a telekre. Belvíz: tizennégy kötet — Tehát az ötödik ötéves tervben vízvezeték és járda épül Gé• Bővítik a vízvezeték hálózatot. • Űj házak a Kalocsai utcában. (Tóth Sándor felvételei) • Ai áj egéczségháa. • Bures Tibor és a belviz. rendezési terv. a víz, poshadni kezd, eláztatja a közelben levő házak falát. Amíg a vb-titkár előszedi a szekrényből a tervek köteteit, azon gondolkozom: nem túlzás-e ekkora tervet készíteni egy kisközségről? Nincs e ebben a tervezői munkában valamiféle elidegenedés, a helyi érdekeket, lehetőségeket és szükségletet figyelmen kívül hagyó tervezői maximalizmus? Hány kötetet tesz ki ezek szerint például egy nagyobb város általános belvízrendezési terve? Szükség van-e ekkora irathalmazra ahhoz, hogy akt esővizet megfelelő helyre vezessék Géderlakon? — Ügy gondoltuk, — folytatja Bures Tibor —, hogy al belvíz területén jeletkező legnagyobb gondokat azért megoldjuk. Számítva a társadalmi összefogásra és némi állami támogatásra is a kritikus 3—4 utcában 1978-ban' rendezzük a belvizet... Aztán az irathalmazt óvatosan beteszi a szekrénybe, kettőt fordít a kulcson és nagyot sóhajt. Nem tudom minek szólt ez a sóhaj: a nehéz tervnek, a hőségnek, a régen „beköszöntött” ebédidőnek? Mert más oka nem lehet. Géderlakon kiegyensúlyozattan dolgoznak, élnek az emberek. Gál Sándor Őceánkutató robot Az USA-ban a Massachusetts-1 Technológiai Intézet hallgatói professzoraik vezetésével robotgépet készítettek egy kb. 200 évvel ezelőtt elsüllyedt hajó roncsainak felkutatására. A robotgépet halformájúra képezték ki. A 2,40 m hosszú és kb. 125 kg súlyú robotgépet kívülről alumíniumlemez borítja, orra és farka nagy nyomást is elviselő üvegből készült. A robotgép kb. 200 m mélyre képes a víz alá süllyedni. Mozgását és munkáját számítógép irányítja. Mindenkori helyzetét elektronikus érzékelő berendezés regisztrálja. Mozgásának iránya és sebessége előre programozott. 25 kg súlyú tudományos műszerparkot vihet magával (filmfelvevőgépet, sugárzásmérőt, világítóberendezést stb.) Számítógépe a robotgép által’ gyűjtött információkat arra az anyahajóra továbbítja, amellyel a robotgép állandó összeköttetésben áll. A szakemberek szerint egy ilyen robotgép — amely viszonylag egyszerű és olcsó — sokféle őceánkutató feladat ellátására alkalmas lehet és speciális feladatokra is továbbfejleszthető. Kincset érő fa Brazília északkeleti része csapadékban meglehetősen szegény vidék. Az egyébként nem hasznosítható részekre még a II. világháború idején kísérletképpen egy szárazságtűrő fafajt telepítettek, amelynek becő termése tápdús és a fa magassága a 10 m-t is meghaladhatja. A fának magyar neve nincs, tudományos neve Prossopis juliflora. Szárazságtűrésére jellemző, hogy az évi 250—300 mm-es csapadékot adó körzetekben is gazdag termést hoz és jól fejlődik. Lombja tartós száraz időszakban is zöld marad, amit szarvasmarhák takarmányozására is fal lehet használni. A fa törzse ipari célokra is alkalmas, a kérge pedig cserzőonyngokban gazdag. Termésének nagy a fehérje- és cukortartalma, ezért emberi tápláléknak és takarmánynak is megfelelő, tehát fontos gazdasági értéket képvisel. Mindezek mellett betelepítése a méhészkedés szempontjából is kedvező, mivel a fa 4—6 hónapon keresztül virágzik, a méhek tartósan gyűjthetik róla a mézet s így az évi pergetésí eredmények is igen kedvezőek. Felsorolt előnyei alapján más szárazabb területekre való betelepítésük is hasznos lenne. Altin-Depe műkincsei örmény geológusok bika és farkasfej formájú aranytárgyakat találtak az altin-depei lelőhelye- ,ken. A két-három évezreddel ezelőtti kultúra a korai indiaihoz, mezopotámiaihoz és krétaihoz hasonló. A tudósok tovább keresik a kézművesek és papok házait, a temetőt és más archeológiái objektumokat. Kísérleti csatornameder Üzbegisztánban a karsi sztyeppeken mintegy egymillió hektár sivatagos terület öntözését lehetővé tevő csatorna épül. Az építőknek komoly nehézségekkel kell megküzdeniük, mert a csatorna sok szakasza erősen vízáteresztő talajon épül. A medret mintegy 78 kilométer hosszúságban betonnal kívánják kibélelni, hogy el lehessen kerülni a víz- veszteséget. Nemrég még monolit betont alkalmaztak erre a célra, az pedig igen nagy munkát igényelt. A tervezők és építők most azt javasolják, helyettesítsék a monolit betont összeszerelhető vasbeton-elemekkel és fóliabéléssel. Sikerrel jártak a fóliabélés lefektetését és hegesztését kipróbáló kísérletek. • Ezt a házat már meg kellett támogatni, Ok a belvíz. derlakon? — kérdezek vissza Bures Tibortól. — Nem! Vah még Itt egy nagy gond: a belvízrendezés, ügy terveztük, hogy 1978-ban fogunk hozzá a! megoldásához. A község általános belvízrendezési tervét megrendeltük az AGROBER megyei kirendeltségének bajai tervezőirodájától. A terv nemrégiben készült el; 14 vaskos kötet, 107 ezer forintért. A terv szerint a község belvízrendezése 4,2 millió forintba kerülne — legyint egyet a vb-tikár, ami azt jelenti, hogy ennyi pénze talán soha nem lesz a kisközségnek. Egyébként is összesen 3—4 utcáról van szó, ahol nagy esőzések idején megáll lÜDOMAM TUDOM VN 4 • PETŐFI NÉPE • 1976. július 30. * • _______________________■ l_________ _ , _. ____________________________________ | • KISKÖZSÉGEK A MEGYÉBEN • KISKÖZSÉGEK A MEGYÉBEN • Ahol természetes az összefogás
