Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-22 / 172. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1976. Július 22. Jogos bócsai panaszok nyomában Levelet kaptunk Bócsáról. Az alábbiakban — a benne foglaltak fontosságára való tekintettel — teljes egészében közöljük. Tisztelt Szerkesztőség 1 Alulírottak, mind bócsai lakosok, a Petőfi Népében f. év május 28-án meg­jelent: „Hogy több legyen a tej” cikkükre válaszolva: túlnyomó többségben egyetértünk. Gondban vagyunk a szarvasmarha tenyésztéssel. Kivétel nélkül bócsai tanyai lakosok, két-öt szarvasmarha tartók vagyunk. Kevés kivétel­lel kinőttünk abból a fiatal korból, hogy valamilyen könnyebb ipari üzemi munkában helyezkedjünk el. Segítsenek eldönteni, hogy hamar születtünk.e vagy a második világhá­ború késett? Ha mind a kettő igaz Is lenne, akkor sem lehetünk ml, ta­nyaiak örökre elítélve, illetve háttérbe szorítva. Ml fizetjük — tanyasiak — a községfejlesztési hozzájárulás nagyobbik részét. Mégsem részesülhetünk a fejlesztési javakból. Cikkükben helyesen világítottak rá a könnyebb szarvasmarha-tenyésztésre, a fejőgép használatára stb. Sajnos, de igaz, hogy ehhez villany is kellene, amit már évek óta kö­nyörögve kérünk. Az Ígéret még soha sem maradt el, se meg nem adják, se el nem utasítják. Ez az áldatlan állapot tart már 3—4 éve. Végül a községi tanács és a Szőlőskert Szakszövetkezet az eddigi szoká­sos villamosítási hozzájárulást elutasította. Azzal, hogy nincs rá fedezet. Ha továbbra is így fejlődünk, mint a szalonnabőr a tűzön, akkor a ta­nyavilág teljes feladása kövekezik be, ezzel egyidőben a tehéntartás is meg­szűnik. _ A falun épülő házaknál istállót nem építenek. A falun tehenet tar­tani még nagyobb nyűg, és ott nem elég egyedül a villany. A villanyfény­nél a tehén hamarabb látja a jászol fenekét. Távol állunk attól, hogy a falusi, kulturáltabb életmódot elítéljük. Ml nemcsak szórakozni, de termelni is akarunk. A napi munka után jól esne villanyfénynél olvasni, vagy tévét nézni. A tej minősítésével Is baj van, panaszaink vannak. Ugyanaz a tehénállo­mány, ami egy éve 4,5—6 zsírszázalékos tejet adott, most az átvevők szerint 3,4—5 zsírszázalékos tejet ad. Ezért már egy-két tejszállító arra kényszerült, hogy a helybeli, 5 kilométerre levő tejcsarnok helyett a 17 kilométerre levő jakabszállási tejcsarnokba hordja el a tejet, mert ott megfelelőbb zsírszáza- lék-megállapításban részesülünk. Ml valamennyien helyhez kötött, kevés kivétellel 50—60 év körüli földmí- vesek vagyunk, akik máról-holnapra nem tudunk munkahelyet változtatni, hogy villanyhoz, kulturáltabb életmódhoz jussunk. Hogy miért lettünk en­nek a községnek mostoha családjai, erre szeretnénk választ kapni. Tisztelettel: Bozorádi István, Fűz István, özv. Mucsi Istvánná, Gulyás István, Mucsi László, Barta László, Kalmár István, Babák Imréné, Szemerédi Sándorné, Vincze Imre, Vincze Mihály. A bócsai tanácson kevesen vannak. Az elnök és a vb-titkár hivatalos értekezletre mentek, így az adóügyi csoport vezetője, G. Kiss József, aki egyben a köz­ségi tanács elnökhelyettese is, fogad. Elmondom neki néhány szóban a levél tartalmát. Külö­nösen azt hangsúlyozom, hogy a tanyasiak fizetik a köz$égfejlesz- tési hozzájárulás naf'Vóbbik ré­szét ... / — Költözzenek be, kevesebbet kell fizetniük! — nézegeti az adólapokat G. Kiss József. Ma­gyarázatba kezd, kiderül, a hoz­zájárulás mértekét az összes adó dönti el. Kisebb jövedelem, ki­sebb adó, kisebb föld kisebb adó — kevesebb községfejlesztési hozzájárulás. Ha tehát a tanyan élők betelepednek, kevesebb lesz a földjük. Logikus az okfejtés, de sántít. Állatot Bócsán sem a szakszö­vetkezet, sem a termelőszövetke­zet nem tenyészt. Ami tej üzlet­be kerül, az a háztájiból szárma­zik. — S a villany? — Nincs rá pénz. Nem áll úgy a szakszövetkezet sem, hogy fi­zetni tudná azt a tíz százalékot, amit eddig magára vállalt a költ­ségekből. — Mennyibe kerülne a tanyái: villamosítása? — Negyven-ötven ezer forint­ba... De ettől függetlenül villa­mosítanánk. ha a tanyák két ki­lóméteren belül lennének a már meglevő transzformátoroktól. A Szőlőskert Szakszövetkezet elnöke Balogh Lajos ismeri a I Péter, Babák Józsefné, Rázsonyi problémát, szavaiból ez der ül 1:1. — Az új gazdasági szabályo. zók következtében szociális alapunk — amiből eddig támo­gattuk a villamosítást — behatá­rolt. Mindössze százezer forint. Kilencszáz tagunk van, körülbe­lül kétharmaduk ötvenöt éven felüli. Sokukat rendszeres segély­ben részesítjük, ezenkívül évente megrendezzük az öregek napját. Ezekre rá is megy mind a száz­ezer forint. Különösen indokolt esetben megszavazunk hozzájáru­lást — és segítenénk akkor is, ha legalább tizenöten kérnének vil­lanyt. — S a tej-ügy? — A háztáji agronómusunk, Péli László ismeri az ügyet. Péli László előkeresi az ada­tokat, és mutatja. Bozoradi Ist­ván májusban 778 liter, 3,7 zsír­százalékos tejérit 4004 forintot, Fűz István 1026 liter 4,2 zsírszá­zalékos tejért 5787 forintot kapott. — Tyukász János tejét egy hónapra letiltottuk. 2,2, 2,4 zsír­százalékos volt. A legkiseob, amit átvehetünk, 3,5 százalékos. — Jó-e az a szakszövetkezet­nek, hogy többen Jakabszállásra viszik a tejet, mert ott kedvezőbb elbírálásban részesülnek? — Utánaérdeklődtünk, ott sem több a zsírszázalék, mint itt. Leveleket mutat. A szakszó* vetkezet nemrégen vette át a tejgyűjitőt a kalocsai tejipari vál­lalati kirendeltségtől. Panaszok vannak amiatt, hogy későn érke­zik a kocsi, a tejcsarnok hűtője kicsi, emiatt magasabb a hőmér­séklete a tejnek, tehát a zsírfoka is kevesebb. Júliusban duplájára növekszik a hűtőkapacitás, talán változik a helyzet. A Szappanos major, ahonnan a levél grkezett, gyalogosan egy órányira van Bocsátói. Bozorádi Istvánék házának tetején tévé­antenna. A készüléket akkumu­látorral üzemeltetik. A ház kö­rül tehenek, az udvaron kisrrak- tor. Van négy hasas tehenük, két anyakocájuk, 13 hízójuk, 20 vá­lasztási malacuk. A 14 és fél ka- tasztrális holdról tavaly 110 zsák kukoricát, 30 zsák burgonyát, 5 zsák babot, négy kocsi marha­répát, két kocsi lóherét takarí­tottak be. A gyümölcsöst 15 meggy-, 30 alma-, 4 körte-, 400 őszibarack- 30 sárgabarack al­kotja. Négyszáz négyszögölön termesztenek papr kát. az árut tízéves Skodájukkal szállítják a felvásárlóhelyre. Tavaly 19 017 fo­rintot fizettek adóba, ebből a köz­ségfejlesztési hozzájárulás össze­ge 2701 forint volt. Kettejük munkája — hozzávetőleges szá­mítások szerint — mintegy har­minc család évi hús-, tej- és gyű- mölcsellátását fedezi. — Azt mondták a tanácson, ha két kilométerre volna a transzformátor, ide is bevezet­nék a villanyt, — Lemértem, másfél kilomé­ternél is közeleab van — mondja Bozorádi István. Csakugyan, az udvarról ellátni addig a tanyá­ig. ■ ahol vezetékek ereszkednek a tetotartókra. — Mikor kérvényezték utoljá­ra? — Ez év januárjában, tizenné­gyen írtuk alá, elmentünk kéré­sünkkel Bajára, a DÉMÁSZ üz­letigazgatóságára. Azt mondták, jól van, kérje a tanács is. Már­ciusban eljött velünk a tanács­elnökünk. kiderült 670 ezer fo­rint lenne a tizennégy tanya vil­lamosítása. Ekkor felajánlottuk, hogy fejenként 25 ezer forintot adunk hozzá. Akik eddig kaptak villanyt, azok a legtöbb amit fi­zettek 20 ezer forint volt. Anyagi fedezet hiánya miatt elutasították kérésünket a tanácson. — Ahhoz, hogy építsünk öre­gek vagyunk. Unalmasnak tart­juk a falusi életet, tétlenebbnek. Sem Bozorádi István, sem fe­lesége nem voltak még nyaralni soha. ötvenhét évesek. Ha meg­késnek a felkeléssel, akkor haj­nali négykor kezdenek fejni. Es­ténkén tíz óra után kerülnek ágy­ba. Mucsi Lászlóék Bozorádiék szomszédjának számítanak. Ja­kabszállásra vitetik a tejet. Mi­ért? — Áprilisban megmérték a te­jet az itteni csarnokban. Azt mondták, hogy 3,3 zsírszázalékos. Többnek gondoltam, ugyanebből a tejből elvittem a jakabszállási csarnokba. 3,7-re mérték. Az egész havi mennyiséget pedig 4,1 fokosra fizették ki. — Mutatja a jakabszállási gyűjtő aláírásokkal hitelesített igazoló elszámolását. — Drágább-e odavinni a tejet? — Nem, ugyanannyiba kerül. Hatvan fillér literje. — Mit szóltak a szakszövetke­zetnél, hogy máshová szállít? — Legelőt kértem, takarmány­nak. Azt mondták, menjek a ja- kabszállásiakhoz. Majd azok ad­nak. Két tehenem van, 25 liter tejet adnak. Múltkor azt mondta a kislányom, apu mért nem hagy­tál tejet. Én nem élem el, mindet leadom. Meggyanúsítottak azzal, hogy borravalót adok a jakab­szállási tejcsarnok átvevőjének. Csak egyszer találkoztam vele, a pénzt is postán küldik. Azon gon­dolkozom, hogy feladom a ta­nyát. Elmegyek dolgozni az álla­mi gazdaságba. Könnyebb éle­tem lesz, s nem kell fél három­kor kelni, tizenegykor feküdni. Tyukász Jánoséknál vagyunk. A szakszövetkezet nekik tiltotta meg a tej szállítását. — Hogy is történt? — Itt 1,9 (!) zsírszázalékosra mérték a tejet. Gyanús volt, ezért nem is hittem el, és átvit­tem a jakabszállási tejcsarnokba, ugyanabból a tejből. Az ottani eredmény 3,4 zsírszázalék volt, azóta is odahordom a tejet. Nem kerül többe a szállítás, de sokkal többet kapok, jobban is járok. Visszalapozok a noteszben: Péli László azt állította, megérdek­lődték, hogy azok, akik Jakab­szállásra szállítják a tejet, mi­lyen elbírálásban részesülnek. Ugyanaz az eredmény, mondta. A papírok — hivatalosak — bizonyítanak. Ellenkezőjét annak, mint amit a szakszövetkezet tagi bizottságának agronómusa mon­dott. Kinek jó mindez? kérdezzük mi is tizennégy bócsai levélíró­val együtt. Szándékosan nem írtuk le azo­kat az állításokat, amelyek iga­zához ugyan nem fér kétség, de bizonyításuk körülményes lenne. Szándékosan hagytuk el például Mucsi László jelenlegi állapotá­nak felvázolását. Segíteni kell a háztáji kisgaz­daságokat, ez nem önös cél, több annál. Kormányhatározat intéz­kedik a kérdéssel kapcsolatban, s felhívja fontosságukra a figyel­met az MSZMP XI. kongresszu­sának határozata is. Ha úgy ke­zelik némely helyen a kérdést, mint ahogyan a bócsai Szőlőskert Szakszövetkezetben, akkor a kis­gazdaságok termelésének fellen­dülése helyett a termelés, s a ter­melési kedv visszaesése, hanyat­lása következik be. S hogy vála­szoljunk is a néhány sorral fen­tebb feltett kérdésre: a bócsai bánásmód senkinek sem jó. Sem azoknak, akiket hátrányosan ke­zelnek, sem a szakszövetkezet­nek: végül, de nem utoljára: ne­künk, fogyasztóknak sem. Bullái József f70V rneg- ^ lehető­én bejáró­don újságíró ikkor sem dugja be a jü­let, ha történetesen kollégái közt mozog. Éberségéből ilyenkor is sokat profitál. Momentán a mezőgazdasági rovat két helyisége közt bonyolí­tok átmenő forgalmat, midőn a következő tömör párbeszéd üti meg a fülemet. — Hogy áll megyénkben a hagymatermesztés? — Érdeklő­dik könyökén felül nekigyürkő- zött szaktársam — szobabeli baj­társától. Mezögazdászkartársam kifejti, minő elszomorító már évek óta a termelők hagyma iránti közö­nye. — Tavalyelőtt is keveset ter­meltek a megyében, a múlt esz­tendőben is, — de az idén még azoknál is kevesebbet. _____ E zzel summázta, de nekem, mint fogyasztónak ezzel is betet­te a kaput. Mármint mai hangu­latomnak. Egyszerűen megáll az eszem. Mi lesz velünk, ha maholnap ki kell iktatni étrendünkből a hagy­más rostélyost — hagymahiány miatt? Miként bírjuk ki. ha a kolbászfélék nemes családjából, ugyanilyen okok folytán. — ki­vész a fokhagymás kolbász? Nem is folytatom, mert a szívem men­ten meghasad. Mindez még csak az étkezési fronton bekövetkező fájdalmas kalamajkákat vetíti eőre. Ám ha a hagymafelelősök a pénzen kívül mondjuk újságol is többet olvasnának, legalább is elgondolkodnának könnyelműsé­gük következményei fölött. Eszükbe jutnának édesanyjuk, nagymamájuk módszerei, amikor is bizonyos betegségek, bőrfelületi rendellenességek, de még belső nyavalyák leküzdésére is a hagy­mát vetették be. Ne restelljük kimondani: általában sikerrel. Örökölték ősanyáiktól a hagyma és fokhagyma gyógyító erejébe vetett hitet. S nem alaptalanul. De mondom, aki napjainkban is látó szemmel olvas, minden- sűrűn találkozik a sajtóban a hagyma jótékony hatását reklá­mozó közleményekkel. Csupán kettő ilyenre utalok, melyek az utóbbi hét alatt szúrtak szemet nekem. Az egyik hír éppen ama gyógy- erő mellett kardoskodik. Egy indiai kutatócsoport álla­pította meg mostanában, hogy a hegymakivonat kedvezően befo­lyásolja a cukorbetegséget. Négy különböző hagymakivonatot pró­báltak ki, melyek nemcsak az ember, hanem a mesterségesen előidézett cukorbetegségben szen­vedő állatok vércukrát is csök­kentik. Leghatékonyabbnak az etilalkohol-kivonat bizonyult: 16 százalékkal csökkentette a vcr- cukrot. No, de nemcsak egészségbeli kisiklásainkból, karamboljainkból szabadit ki bennünket a hagyma. Meglepő, s egyenesen lehengerlő példával szolgált az élet arra is, hogy szerelembéli örömeinket is roppant huzamos izzásfokon ké­pes tartani a hagyma. □ □ □ Él Észak-lránban bizonyos Ali Akbar Baiknoori nevű férfiú. Jól­lehet, ökelme a 88. esztendejét tapossa, de férfiassága még most is csorbítatlan. Első pillanatban arra figyelt fel a világsajtó, hogy Ali bátyánk újabb esküvőjére, számszerint — írd és mondd! — a 160-ikra ké­szülődik. Érthető, hogy már eme egyedülálló szenzáció is rácső- ditette az érdeklődök seregét. Esetében még a sablonos kérdés — mi jó erőnlétének a titka? — is mély áhítatot takart. — Hogy mi? — igazított fér­fias-önérzetes rántással egyet a nadrágja korcán Ali papa. — Nincs abban semmi, hallják. Ma­guk is könnyedén utánam csinál­hatták volna, ha — mint én — 18 éves koruk óta minden nap megesznek egy kiló nyers hagy­mát. — Na ne tréfáljon már, Ali pa­pa ... Közönséges hagymától dúl­na magában ekkora energia? — De igenis esküszöm, hogy a hagymától vagyok ma j.s éppolyan fickós, mint húszévesen! A hitetlenkedök elszégyellték magukat, s hogy egy kicsit visz- szaszúrjanak az öregnek irigy­lendő férfi-fölényéért, kajánul firtatták. — Gondoljuk, Ali uram, kicsit derékbatörte férfiúi mohóságát, hegy 1963-ban betiltották a több- nejűséget? — Igazi férfi van olyan rafinált, hogy megkerülje a bürokráciát, ha nőkről van szó — legyintett kissé megvetően Ali bácsi. Majd mintha megszánta volna szegény elkorcsosult fitársait, elszontyo­lodva panaszlotta. — Az ember sírva fakad, ha arra gondol, hogy a mai fitalaembereknek meny­nyire nincs fogalmuk a női szí­vek megnyerésének módszereiről. Kisvártatva újfent legényesen tolta tarkójára a tutyiját. — Igenis elhihetik, — míg be nem nyel a sír szája,, mindig büszke leszek arra, hogy eddigi 159 házasságomat zömmel igen rötnd ismeretség után ütöttem nyélbe. Nemet egyszer se mon­dott a fehérnép ... Egyenek mi­nél több hagymát, maguk is fel- pendülnek... □ □ □ Visszatérve a kiinduló színhely­hez: — a mezőgazdasági rovat­ban kiértékeltük Baiknoori uram irigylésre méltó képességeit. A pontot a mezőgazdász termolós sóhaja tette fel. — Jó, jó, de ki győzi kilenc- százhetvenhatban hagymával Bács-Kiskun megyében?! Tóth István Hűtés-fűtés napfénykoncentrátor segítségével Az energiaválság és az új ener­giaforrások keresése ráirányítot­ta a figyelmet a napenergia fel- használására. Nagy összegeket bo­csátottak a tudósok rendelkező-- sére, hogy kidolgozzák, miként lehetne a világ energiaigényének egy részét napenergiával fedezni. A jelenleg legelterjedtebb nap­sugár-koncentrátor a síklapos energiagyűjtő. A feketére festett síklapra eső napsugarak hőjét a test elnyeli, miközben üvegfedél akadályozza meg az összegyűlt hőnek a környezetbe való eltávo­zását. A fekete lemezben vékony fúratokon víz áramlik, amely így 60 C-fokig felmelegedhet. Ez már alkalmas háztartások melegvíz­szolgáltatására vagy lakások fű­tésére. Ma már sok olyan lakó­házat építenek, amelynek tető­részébe ilyen napsugár-koncent­rátorokat építenek be. A hengeres parabola tükrű koncentrátorban — ilyen látható a képen — a gyújtópont vonalá­ban húzódik a cső, amelyben a felmelegítendő folyadék áramlik. Az egyes parabolakoncentráto­rok sorba kötésével egyre maga­sabbra lehet emelni a folyadék hőfokát, amely a 90—95 C-fokot is elérheti. Ha a hengeres parabola tükör tengelyvonalában húzódó csőben freont keringethetnek — a freon a hűtőgépek „lelke” — egy meg­felelően kialakított zárt rend­szerhez csatlakoztatva, a felmele­gítés és a nyomában jelentkező elpárolgás hűtőhatást eredmé­nyez. Télen ugyanez a rendszer fűtő berendezésként üzemel­tethető. Amennyiben sikerrel járnak a napenergia nagyobb mértékű fel­fogására irányuló kísérletek, a fő kérdés az lesz, hogyan tudják gazdaságosan, jó hatásfokkal tá­rolni, akkumulálni az energiát. Motorral a hullámok hátán A motorcsó­nakok széles körű elterjedé­sét az tette le­hetővé, hogy a fejlődés során a hagyományos hajók mellett megszületett a külmotoros ha­jótípus. Öle Evinrude svéd mérnök 1910- ben szerkesz­tette meg az első külmotort. A róla; elneve­zett motorgyár termékei ma is világhírűek. A külmoto­ros hajókról — Ilyenek látha­tók szép számmal a képen — a motor nincs beépítve és nem foglal el helyet a hajótest bel­sejében. így a hajótestet kisebbre lehet méretezni, s a motor külső elhelyezésével felszabadult hely hasznos térként használható. A motor és a meghajtó részek szer­kezeti egysége csökkenti a hajó­test önsúlyát, mert a meghajtás által keletkezett erőhatások, fe­szültségek nem veszik igénybe a hajótestet. A külmotorok terve­zői könnyítésre törekedtek, mivel a motor szállítása és szerelhető­sége ezt parancsokban megköve­teli. E törekvés vezetett oda, hogy ma már viszonylag kis hen­gerűrtartalmú motorokkal is nagy teljesítményt lehet elérni. Ennek köszönhető a motorcsó­öt perc életet vagy halait je­lenthet. Ennél rövidtbb idő alatt életre lehet kelteni a klinikai halál állapotába került személyt, de ha nem sikerül újra megin­dítani légzését és vérkeringését, a klinikai halál már biológiai halálba torkollik. A modern technikai eszközök­nek jó hasznát veszik az elsőse­gélyt nyújtók. így az oxigénel­látó készülékeknek is, amelyek­nek néhány hordozható kivitelű, elsősegély nyújtására különös­képpen alkalmas, az NSZK-ban készülő változatát a kép mutatja. A légzőmaszkkal ellátott oxi­génpalacknak készenlétben tar­tása nemcsak mentés esetére in­dokolt, hanem az oxigénhiány fellépésének megelőzése céljából is. Közismert, hogy a vadászgé­pek pilótái csak úgy emelkedhet­nek néhány ezer méteres ma­gasságba, ha palackból pótolják a felsőbb légrétegekben egyre ritkuló levegő oxigénjét (a nagy naksport gyors fejődése is, mert az ilyen motorok és hajók vi­szonylag olcsón előállíthatok. Ma már nem ritkáig a 70—80 lóerős külmotorok) sem, szemben a kezdetben használt 10 lóerő körüli külmotorokkal. Nagyobb hajókra gyakran szerelnek két külmotort ezek hatásfoka jobb, mint egy beépített motoré. A külmotorok a működési elvet és szerkezeti felépítést illetően na­gyon hasonlítanak a motorkerék­pár-motorokhoz. Általában két­ütemű, 50—1000 köbcentiméteres térfogatú, egy- vagy több hen­geres felépítésűek. Nagyobbrészt vízhűtésűek, de gyártanak léghű­téses) külmotorokat is, ezeknél turboventillátor hajtja a leve­gőt a hűtőbordák közé. Az életmentő oxigén utasszállító gépek hermetikusan zárt, túlnyomásos kabinjában erre nincs szükség). Ma már sok olyan munkahely is van (a vegy­iparban, bányászatban stb.), ahol állandóan vagy időnként ajánla­tos oxigénnel dúsítani a belég- zendó levegőt. Dicsőség a hagymának!

Next

/
Oldalképek
Tartalom