Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-13 / 164. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1976. július 13. „Öreg inasok” - vizsga után — A fiának szurkol, hogy si­kerüljön a szakmunkásvizsga? • — Nem. Van ugyan két fiam, de az egyik még kicsi, a másik pedig már rég szakmunkás. Kő­műves. Most építőipari szakkö­zépbe jár levelezőn Szegedre. Ma én vizsgáztam, együtt ezekkel a fiatal srácokkal. — Ne haragudjon! És gratu­lálhatok? — Ahogy vesszük. A központi­fűtés-szerelő szakmunkásvizsgát letettem, mostantól nem segéd-, hanem szakmunkás vagyok. De csak hármasra sikerült. Persze ahhoz képest, hogy mi az átkép­zés tanfolyamon a vállalatnál há­rom helyett egy év alatt vettük át a tananyagot, nem rossz ez a jegy. Aztán meg az idő is eljárt már fölöttem. — Hány éves? — Negyvennégy. Nem gondol­tam volna, hogy én, Üjszászi Jó­zsef negyvennégy éves korom­ban fűtésszerelő leszek. Bár az igazság az, hogy régóta vonzott áz ipar. Kátonáéknál annak ide­jén vízvezeték-szerelőkkel dol­goztam. Tetszett az a szakma, de a civil életben megmaradtam a föld mellett. Tavaly tavaszig a mezőgazdaságban dolgoztam, Csongrádon meg Csépán, ahol most lakok. Traktoroskodtam so­káig. Hetvenöt márciusában jöt­tem ide Kecskemétre a Bács- Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalathoz. Legalább tíz éve azon gondolkoztam már, hogy át kellene állni az iparba. Az öcsém, a sógorom és a fiam is ott dol­gozik. Gyakorta biztattak: men­jek át az iparba. Ott jobb. A vidékre járástól idegenkedtem. Tavaly mégis elindultam szeren­csét próbálni. — Nem bánta meg? — Nem. A múlt évben a havi átlagkeresetem háromezer-három­száz forint volt. Amikor a vál­lalati érvényű szakmunkásvizs­gát letettem, kaptam ötven fil­lér órabéremelést. Alig egy és egynegyed év elteltével itt van a zsebemben az egész országban érvényes szakmunkáspapír, amit itt szereztem meg a 607-es szak­munkásképzőben. Akárhova vet­ne a sors, biztos kenyér van a kezemben. — Mindent tud, ami egy jó ' fűtésszerelőtől elvárható? — Attól még messzi járok. Az igazi tanulás még eztán követ­kezik. Igyekszek majd, nehogy a fiamnak szégyelleni kelljen az apját. A lényeg az, hogy meg­» • Üjszászi József. szerettem ezt a szakmát. Van olyan része a munkának, amiben már otthon vagyok. Ügy érzem, négy-öt esztendő alatt egészen jól belejövök. Gyors előmenetel­re nem számítok, de bízok ben­ne, hogy sikerül a vállalat meg­becsült munkásai közé kerül­nöm. — Jó egészséget kívánok hoz­zá. □ □ □ Tímár János, a BÁCSÉP-től vonult be a hadseregbe. Ott ke­rült a kezébe a múlt év elején a Petőfi Népe egyik példánya, amelyikben vállalata egyéves át­képzés tanfolyamot hirdetett köz­pontifűtés- és csőhálózat-szere­léshez kedvet érző, szakma nél­küli dolgozók részére. Eltávozást kért, és jelentkezett. így lett le­szerelése útán, 22 évesen „öreg inas”. (Pankotai Gergely, a 607. számú Ipari Szakmunkásképző gyakorlati oktatásvezetője szok­ta tréfásan így nevezni a felnőtt tanulókat.) Egy évvel később pe­dig szakmunkás. Az arcára van írva, hogy hagy nap az életében ez a mai. A szakmásító átképzős tanfo­lyamot 22-en kezdték el a vál­lalatnál, de már a „házi” szak­munkásvizsgán csak nyolcán vet­tek részt. Az egész országban érvényes bizonyítványt pedig mindössze ketten szerezték meg Üjszászival, 9 Tímár János. (Tóth Sándor felvételei) A fülöpházi fiatalember élet­útja nem túl biztatóan kezdő­dött. Az általános iskola után húsipari tanuló lett, de egész­ségügyi okok miatt félbe kellett szakítania a tanulást. Ezután ke­reste a helyét, egy ideig a Fém­munkás kecskeméti gyárában is dolgozott, segédmunkásként. Ké­sőbb a BÁCSÉP-hez került, ter­mészetesen ugyancsak segédmun­kásnak. Most lelkesen beszél a szakmá­járól. Szép munkának tartja a fűtésszerelést, mert „mindig ész­nél kell lenni”. Fejben kell tar­tani nagy csomó tudnivalót az anyagokról, a szerelvényekről, hogy melyik mire használható, ö sem állítja magáról, hogy már mindenhez ért. Tudja, még sok a gyakorlati tanulnivaló. A központifűtés-szerelést csak az első szakmának tekinti. Meg­jött a kedve a tanuláshoz, s el akar sajátítani még másikat is, amire a vállalatnál szüksége le­het. Mert jó munkával és hű­séggel akarja meghálálni, hogy szakmát adtak a kezébe. Az újdonsült fűtésszerelő tör­ténete, életpályára találása hét­köznapi eset, nagyon sok fiatal — és nem is egészen fiatal — ember megcsinálja ugyanezt. De sorsa fordulása jól példázza, hogy aki tanulni és dolgozni akar, az nem elveszett ember társa­dalmunkban. A. Tóth Sándor Biztonságosabb a fehér botnál Kiállta á kísérletek próbáját és megkezdték annak az ultrahang­gal működő vakvezető szemüveg­nek a sorozatgyártását, amelyet egy angol tudós konstruált. A speciális szemüvegkeret középső részén három adó-vevő korong helyezkedik el. Ezek sugározzák ki rövid időközökben az ultra­hang-impulzusokat, illetve fogják fel a visszaérkező jeleket. A su­gárnyaláb 60 fokos sugárkúpban kb. hat méter távolságon belül ..tapogatja le” a környező tár- ' gyakat, majd a visszaverődő hall­hatatlan hangok erősítő készülék­ben alakulnak át megfelelő ma­gasságú „dallamos” hangokká. A jobb és a bal fül számára a szem­üvegkeret szárába épített kis műanyag csövecskék közvetítik a sztereohang két összetevőjét, így a vakvezető készülék térbeli tá­jékozódást tesz lehetővé. A tárgyak távolsága a hangma­gasságból állapítható meg. A tá­volabbi — de még hat méteren belüli — tárgyakról visszaverődő ultrahangokat magas hangként érzékeli a vak ember. Amint kö­zeledik a tárgyhoz, egyre mélyül a hangjelzés. A visszaverő felüle­tek minősége is befolyásolja a hangjeleket (pl. más hangot ad az utca aszfaltburkolata, mint a fűvel borítót felület). A környe­zetről visszaverődő ultrahangok- ( ból meglehetősen összetett hang­kép alakul ki, s ebben a „hang­birodalomban” csak kb. 20 órai gyakorlás után tud kiigazodni a világtalan személy. A vakvezető szemüveg hajié-, kong kábellel csatlakozik zseb­ben elhelyezhető kisméretű erősí­tő egységhez. A szakszövetkezet legfiatalabb vezetője A nap úgy tűzött, mintha meg akarna égetni mindent. A falu ki­halt volt, csak a presszó körül bóklásztak néhányon, főként gye­rekek. Fagylaltoztak. Aztán mo­torberregés hallatszott, vezetője egy fiatal nő játszi könnyedség­gel ugrott le a nyeregről és gyor­san az árnyékba igyekezett. Gon­doltam, helyi lakos lehet, mert nagyon magabiztos volt a mozgá­sa. öltözéke az időjárásnak meg­felelő, szellös, könnyű. Megszólí­tottam. Érdeklődésemre, hogy hol találom a kaskantyúi Homok­gyöngye Szakszövetkezet irodá­ját, készségesen válaszolt, sőt el is kísért. Mint kiderült, a szak- szövetkezet dolgozója, a húszon aluli Kiss Zoltánné brigádveze­tő. — Három munkacsapat tartozik a kezem alá — mondja mosolyog­va az életerős, vidám fiatalasz- szony. — Nem jelent ez nagy felada­tot? — Kezdetben voltak gondjaim, mivel fiatal és ráadásul helyi születésű vagyok, nálunk még tartja magát a szólás-mondás, hogy a saját hazájában senki sem lehet próféta. Nemegyszer el­hangzott, hogy „ez a kis nő akar nekünk dirigálni? Abból nem eszik!” Most már könnyebb, meg­szoktak az emberek. Ebben a fő­nököm is sokat segített. — Mióta dolgozik a szakszövet­kezetben? — Tavaly végeztem Kiskőrösön a Petőfi Sándor Gimnázium és Kertészeti Szakközépiskolában. Az őszön jöttem ide dolgozni, mert a nyarat még otthon töltöt­tem, a szőlőművelésben segítet­tem a szüleimnek. — Miért Ifit kertész? — Szeretem a jó levegőt, a ter­mészetet. Igaz, dísznövény-ter­mesztőnek készültem, de itt a faluban csak szőlő van. Mióta ezt csinálom, megszerettem. — Tovább tanul? — Szándékomban volt, de köz­bejött az. esküvő, két hónapja asszony vagyok. A férjem képe­• Kiss Zoltánná, a szakszövet­kezet legfiatalabb vezetője. sítés nélküli tanító, Pestről ke­rült a faluba. — Maradnak? — Nem vágyunk , el, mindket­ten szeretjük a községet és való­színű, hogy az ősztől ő is a szak- szövetkezetbe jön dplgozni. Ha sikerül, mind a ketten tovább tanulunk. — Mivel kezdi a napot? — Határjárással, kiadom a munkát a brigádoknak és elma­gyarázom, hogyan csinálják. Nap­közben az ügyes-bajos dolgaikat intézem. — Most mit dolgoznak? — A férfiak a támberendezést állítják a szőlőültetvényben, a nők a hajtásválogatást és a baj­tóst végzik. De lesz új telepítés is. A tervidőszak végéig 72 hek­tár mellé újabb 70 hektárt tele­pítünk. Az erre kijelölt területen megkezdtük a belvízrendezést. Fiatal, és még csak most kós­tolgatja a munkát. Hogy milyen vezető válik belőle, azt a jövő dönti el. Akaratban, ambícióban azonban nincs hiány, amit mun­katársai segítségével valószínűleg kamatoztat is majd. Bóna Zoltán Korszerűsítjük A juhtartás jövedelmezősége a jelenlegi tenyésztésszínvonal miatt nem kielégítő, keresni kell tehát az előrelépés lehetőségeit. Szükség van az eddig alkalma­zott tenyésztési, takarmányozási és tartási módszerek korszerűsí­tésére. Az akasztói Béke Mezőgazda- sági Szakszövetkezetben most próbálkozunk az új tenyésztési módszer kialakításával. Juhásza- tunkat két irányban fejlesztjük. Egyrészt mennyiségileg, amely szerint a jelenlegi anyajuhállo­mányunkat a jelenlegi három­ezerről 1979 végére hatezerre nö­veljük. Ezzel egyidőben mintegy 25 millió forintért felépítünk egy központi juhtelepet is. Szakszövetkezetünk próbálja megvalósítani a folyamatos vem- hesítést, a 40 napos korban tör­ténő bárányleválasztást, az in­tenzív hizlalást, a nyolchónapos tenyésztésbevételt, a mesterséges termékenyítést, a takarmányo­zást, a főbb munkafolyamatok gépesítését. A takarmányozás javításának a juhászatot lehetőségét egyre inkább az in­tenzív gyepgazdálkodás biztosít­ja szövetkezetünkben, aminek eredményeként a tavalyi 4,2 ' ki­logrammról az idén 5,4 kilo­grammra emelkedett a gyapjú hozama állatonként. Többször elhangzott már, hogy a juhoknak nem szabad drága épületeket építeni. Helyes, hogy a mezőgazdasági üzemek az ol­csóbb építkezésekre törekednek. Emiatt azonban nem lehet le­mondani a technológiai folyama­tok gépesítéséről, mert a haté­konyságot rontaná. Szakszövetkezetünk fontos fel­adatának tekinti a juhászok szakképzettségének növelését is. Minden évben tanulókat kül­dünk a gyomai szakmunkáskép­ző iskola juhászati tagozatára. A fiataloknak ösztöndíjat adunk, akik tanulmányaik befejeztével visszatérnek a szakszövetkezetbe. A felnőtt juhászok képzéséről, , főként a téli időszakban üzemen belül gondoskodunk. Federer Ferenc főmezőgazdász • Sikeres félévet zárt az Ikarusz: 5734 autóbuszt gyártottak a hazai és külföldi megrendelők részére. A szocialista brigádok munka- verseny-felajánlásai tették lehetővé, hogy a tervezettnél három- százhatvannal több autóbuszt készítsenek. (MTI-fotó: Bara István felvétele—KS) TÖBB AUTÓBUSZ VÁLASZOL AZ ILLETÉKES Gyorsan javítanak a villanyszerelők A Sajtóposta rovatban „Sűrű, sötét/az éj...” címmel tettük szó­vá: a kerekegyházi közvilágítás­nak gyakoriak a zavarai, s hogy a megszüntetésükre túlságosan hosszú ideig kell várni. Írásunkra a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat nagykő­rösi üzemigazgatóságának vezető­je, Monostori József válaszolt. Soraiból megtudtuk, bár a ren­delkezés szerint az utcai izzólám­pák működését havonta egyszer kötelező ellenőrizniük a szerelők­nek, de ők e munkát általában nyolcnaponként végzik el, ám ha egy egész utcasor kivilágítatlan ságáról érkezik bejelentés. már 24 órán belül kijavítják a hibát. Akarva sem változtathatnak vi­szont a kedvezőtlen tényen, mi­szerint az összesen huszonöt ki­lométernyi kisfeszültségű hálóza­ton csak 350 fényforrás található. Ha bármelyike felmondja a szol­gálatot, óhatatlanul következik be, hogy mintegy kétszázötven méternyi útszakasz borul sötét­ségbe. És e távolság a duplájára nő, amikor az egymás melletti lámpák egyszerre mennek tönk­re. Minderre aztán úgymond rá­adás, hogy a nagyközség útvo­nalai nagyon szélesek, tehát ne­hezen bevilágíthatok. A megoldás kizárólag az lehet: sűríteni a vi­lágítótesteket. E munkákat azon­ban a tanácsnak kell megrendel­nie, s a költségeket is fedeznie. A szerk megjegyzése: Minthogy a lakott területen belül történő biztoságos közlekedés technikai feltételeinek megteremtése na­gyon fontos településfejlesztési feladat, reméljük, a helyi illeté­kesek mielőbb keresnek és talál­nak módot a közvilágítási prob­léma .rendezésére! Hol az olcsó gáztűzhely? Pártkongresszusi határozat, hogy gondoskodni kell az igé­nyeknek megfelelő mennyiségű és minőségű olcsó fogyasztási cikkek rendszeres forgalmazásá­ról. Nos, a megye több kiskereske­delmi egységében máris tapasz­talható, hogy a tartós használatra rendeltetett, modern, praktikus és kispénzű emberek által is megvásárolható technikai áruk választéka, bőséges. Igaz, npm álr landó jelleggel. Hiszen vannak ipari termékek, melyek nagyon rövid időn belül elkelnek, s a pótlásuk gondot okoz, sőt a lehe­tetlennel egyenlő. Ilyesféle jel­lemzi a hazai gyártmányú, pro­pán-bután gázzal üzemeltethető, három főzőégős és körülbelül másfél ezer forintba kerülő gáz­tűzhelyet is, ami például a páhi községi műszaki üzletben hosszú hónapok óta nem kapható „Pedig a helyiek és a környékiek igen keresik...” — írja szerkesztősé­günkhöz küldött levelében Györfi István. A panaszról a VIDIA Kereske­delmi Vállalat igazgatójával, Vi­téz Sándorral beszélgettünk, aki elmondotta, hogy a hiányolt ter­mék készítője, az egyik budapes­ti helyiipari vállalat, csak jelen­téktelen arányban képes eleget tenni az évi ötezer darab tűzhely megyei leszállítására vonatkozó megrendelésnek. Ok: az országo­san növekvő kereslethez viszo­nyítva nagyon kis mennyiségű a termelés, s a cég kapacitását sem tudja bővíteni. E kedvezőtlen helyzetet csak tudomásul veheti a kereskedelem, amely kényte­len a már említett összegnél csaknem kétszeresen drágább gáztűzhelyet árusítani, mert az nem hiánycikk. Olvasónknak egyébként számos boltban mutatták már a borsosán árazott készüléket, csakhogy a megvételére — elegendő pénz hí­ján — még nem szánhatta rá magát. De mert nincs kilátása olcsóbb vásárlásra, így jelenleg takarékoskodik. Es amíg szorgal­masan gyűjti a forintokat, medi­tál is. Például azon: remélhető­leg gondolnak az illetékesek azokra is, akik kisebb értékű tartós fogyasztási cikkeket sze­retnének venni. Közös összefogással — környezetünkért A városokat, községeket járva itt-ott megpillantjuk a kertes, családi otthonok falára rögzített, bádogból készült, téglalapalakú táblácskákat, rajta a felirat: Tiszta udvar, rendes ház. Vala­ha, nem is régen, szervezetten osztogattak ilyen elismeréseket a közegészségügyiek azoknak, kik­nek portájukon példás volt a tisz- tagság, a rend. Egy ideje azon­ban keveset hallat magáról e ne­mes mozgalom. A korábban oly­annyira lelkes és szigorú szemű aktíváinak munkálkodását már Kecskeméten sem vesszük észre. Azt a tényt viszont igen, hogy sajnos, sok az enyhén szólva el­hanyagolt, gazdátlannak tűnő ház. Például az új lakótelepeken is, ahol a napokban néztünk körül. A Széchenyivárosban találtunk olyan lakóépületet, melynek köz­vetlen környékén szerteszét he­vertek a papírgalacsdnok, ciga­rettacsikkek, cseresznyemagok, meg a járműtisztításhoz használt olajos rongyok — hogy csak eze­ket említsük a teljesség igénye nélkül. Megjegyezzük: a szemét- gyűjtő edények viszont csaknem üresen állnak! A Hunyadiváros­ban és a Műkertvárosban pedig az emeletes épületek több lép­csőháza árulkodott arról, hogy bajok vannak a rendszeres ta­karítással. Másutt megfigyeltük, hadilábon áll a lakások ablakai­nak és külső ajtóinak tisztántar­tása. Dujmov Petemétől tudjuk, hogy a leninvárosi köztisztasági helyzet is az említettekhez ha- soplót^Sőt arrafelé . meg az kezd gyakorlattá válni, hogy a küká- kat a.Jjarkos Igoüfctep, vagy ép. penna járdán tárolják:' Tartalmá­nak a melegben gyorsan romló szerves hulladékoknak az elvisel­hetetlen szaga minden irányban terjeng, s ilyen körülmények közepette bizony mit sem ér az otthonokhoz közel levő füves-fás zöldövezet. Aztán nem ritkaság, hogy egyesek a bolt, vagy a piac helyett a parkokból lopják a vi­rágokat. Szintúgy közprédának tekintik a lépcsőházakat díszítő élősarkokat. Olvasónk a lakóközösségek tagjainak összefogásában látja a szőkébb környezet szebbé, csino- sabbá tételének és kellő védel­mének lehetőségét. Csak egyet­érthetünk eme véleményével, és a sajátunkat is kifejezésre jut­tatjuk: folytatni kellene a már bevezetőben szóvá tett akciót, melynek során rendszeressé vál­hat a lakóházak és környezeté­nek köztisztasági ellenőrzése. Meggyőződésünk, hogy sokan tennének egyet s mást annak ér­dekében, hogy a saját lakásukat is magában foglaló társas lakó­épület homlokzatára mielőbb fel­kerülhessen a megtisztelő táb­lácska, mondjuk ilyesféle szöveg­gel: Tiszta környezet, rendes ház! SZERKESZTŐI ÜZENETEK • Gál Gyula, Baja: Masszőrök képzé­sével az Országos Reuma és Fiziko­terápiás Intézet foglalkozik. Tanfo­lyamaira a megfelelő létszámú Jelent­kezésektől függően kerül sor évente, vagy ritkábban. Bővebb felvilágosí­tásért forduljon közvetlenül az egész­ségügyi intézményhez, melynek elme: Budapest. II. kér. Frankel Leó u. 17/19. Hegedűs József, Nagybaracska: Ér­deklődésére közöljük, idén február óta már nincs arra mód, hogy új sze­mélygépkocsit leértékelve lehesssen kapni használtért cserébe — esetleg némi ráfizetéssel — a,MERKUR tele­pein. De ott továbbra is eladhatók a használt kocsik, s megvásárolhatók a kínáltak. Különben oda néha valóban érkeznek — egyéni megrendelésre, vagy anélkül — vadonatúj, tehát ga­ranciális, ám valamilyen mlüszakl okból olcsóbban árusítható személy­autók — közöttük legutóbb voltak Skoda 100 L és 110 L típusúak is —, s azok a készlettől függően találhat­nak gazdára. Az ilyen alkalmakról előzetesen is informálják a telepek az érdeklődőket. Ami pedig a kedvezmé­nyes autóvásárlást illeti, a Jelenlegi szabályok szerint csak az állami vál­lalatok által leadott, használt sze­mélygépkocsik árusíthatók OTP-hitel- * re Ez esetben a vételár felét kész­pénzben kell kifizetni, s az összeg másik ötven százalékát megelőlegezi a lakhely szerinti pénzintézet. „Kisiparosok" Jelige, Jánoshalma: A szerkesztőségünkhöz érkezett írásos bejelentésüket felkérésünkre kivizs­gálta a területileg illetékes rendőr­kapitányság. amely nem állapított meg büntetőjogi vagy szabálysértési felelősségrevonásra okot adó ténye­ket. L. M.-né, Szabadszállás: Annak az anyának — tehát önnek Is —, aki összesen hatévi időtartamú gyer­mekgondozási szabadság lejártával kezd újra dolgozni, a munkában töl­tött két évnek megfelelő fizetett sza­SZERKESZTÖI ÜZENETEK badság jár. (Mindezt a munkaügyi miniszter 6 1967. (X. 8.) számú rende­leté írja elő.) Fontos tudnia, hogy a huszonnégy nap alap-, illetve az ed­digi munkaviszonyából eredő pótsza­badságot egyszerre csak a munka­hely vezetőivel való közös megegye­zés alapján veheti ki. Oláh Róbertné, Kecskemét: A gyor­san romló, vagyis a közvetlen fo­gyasztásra kerülő élelmiszerekre — például húsra, szalonnára, töltelék­árura, számos sütőipari és tejtermék­re — vonatkozó minőségi kifogást, melynek jogossága szabad szemmel, szaglással vagy tapintással is két­ségkívül bizonyítható, csak akkor érvényesítheti a vásárló, ha az árut még nem vitte ki az üzletből. E hatá­lyos jogszabályra a kereskedelmi egy­ségekben jól látható módon kell fel­hívni a figyelmet. Tanács Istvánná, Kiskunfélegyháza: Panasza, miszerint a mlunkahelyén tévesen állapították meg alapfizetését, jogos volt. Közbenjárásunkra a me­gyei llletményhivatal már intézkedett, s eredményeként rövidesen megkapja a reklamált bért. V. P.-né, Kalocsa: Túlmunkát csak olyan mértékben szabad elrendelni, hogy az ne veszélyeztesse a dolgozó egészségét, testi épségét, s a szemé­lyi. illetve családi körülményeit se befolyásolja kedvezőtlenül. Ennek részletes feltételeit a vállalati kollek­tív szerződés szabályozza, amely nem mondhat ellent a vonatkozó munka­ügyi rendelkezéseknek. Ebből most az önt érdeklő részt ismertetjük: nem osztható be túlmunkára a terhes nő, a terhessége negyedik hónapjától kezdve addig, míg a gyermeke be nem töltötte hatodik hónapját. Sőt a gyermeke egyéves koráig is csak be; leegyezésével lehet a dolgozó anyát a rendes napi munkaidőn túl is foglal­koztatni. összeállította: Velkei Árpád

Next

/
Oldalképek
Tartalom