Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-13 / 164. szám

1976. július 13. • PETŐFI NÉPE • 5 Balatoni filmhetek A Balatonnál a főszezon elején megkezdődtek a balatoni film­hetek. A két part több mint 30 filmszínházában gyakoribb elő­adásokkal. éjszakai vetítésekkel igyekeznek minél több üdülő ven­dégnek szórakozást kínálni. Nap­jában átlagban 30 ezer ember te­kinti meg a balatoni mozik gaz­dag műsorát, amely a filmhetek alatt még a fővároshoz képest is nyújt újdonságot. Az országos bemutatókat meg­előzve mutatják be a Balaton- parton „A kék katona" és a ,,Mr. Majestyk" című amerikai filmet, továbbá az „Éjfélkor indul útjá­ra a gyönyör” című olasz filmet. Az országban először a Balaton partján láthatják a nézők a „Hogyan fojtsuk vízbe...?”, „A halott férfi esete” és az „Egyko­ronás románc” című csehszlovák filmet. A balatoni filmhetek program­jának befejezéseként augusztus 17—19. között Siófokon megren­dezik a balatoni filmvígjáték- napokat is. (MTI) Tőr a bordák között ■ Üjabb és újabb meglepetéseket tartogat még a kutatók számára a közelmúltban megtalált Szent Péter-monostor maradványa Negyveneden. Alig egy hete csu­pán úgynevezett ..melléklet nél­küli” sírokra bukkantak.. A na­pokban viszont egyszerre több sírból is igen értékes, a korszak meghatározására alkalmas kincsek kerültek elő. Egyebek között a feltárás 15. szelvényében olyan csontvázra is leltek. amelynek bordái között még jól kivehető az oda beszúrt tőr nyoma. A feltárt sírokból számos bronz- és kerámialelet mellett előkerült egy 9.5 centiméter hosz- szú és 2.5 centiméter szélességű aranyszalag, amelyet apró árany- gömböcskék diszinetek. KÁNIKULA (Pásztor Zoltán felvétele) „íme, a tiszta forrás!” Tűnődések egy kiállítás után A múltkoriban egyik falusi is­merősöm panaszkodott: az arra­felé utazgató városiak zaklatják őket, hogy adjanak el nekik régi tárgyakat. Egy másik alkalommal pedig muzeológus barátom mér­gelődött, hogy a divattá lett gyűj­tés akadályozza a tervszerű mú­zeumi gyarapító munkát. Így ahelyett, hogy az intézmények szakszerű feldolgozás után köz­kinccsé tennék a sokszor érté­kes népi eszközöket, a városla­kók — sőt sokan a községekben is ma mór — a lakásaikat dí­szítik velük. Ez önmagában nem lenne baj — tette hozzá az ille­tő —, ha bizonyos nélkülözhe­tetlen tárgyakból, a régi kultúra becses emlékeiből lenne elegen­dő. De gyakran éppen az elsza­porodó egyéni gyűjtés akadá­lyozza egy-egy korszak, ízlés­irány emlékeinek, dokumentu­mainak teljessé tételét. Mindez legutóbb .akkor jutott az eszembe, amikor a megyei művelődési központban Molnár János magángyűjteményét lát­tam, egy remekül megrendezett kiállítás keretében. Sietek leírni, hogy a látottak alapján, a ma- gávalragadó friss élmény hatásá­ra elsősorban nem az elítélés, hanem az elismerés volt az, ami a szavát hallatta bennem. Miért? Mert e páratlanul gázdag magán- gyűjtemény az évek során szak- y/erű'íettpí^zást fagott. a tő hozzáértésé által. S ami fa- .Wh ihég’' éhhé! Iá; ttmMs'átjtj1 nélkülözhetetlen — az, hogy va­lamennyi tárgyhoz valamilyen emlék, élmény társul. Az az em­ber, aki hazai és külföldi iro­dalmunk, művészetünk, valamint történeti emlékeink kitűnő isme­rője, utazgatásai közben — mert ez a legfőbb hobbija — sohasem mulasztotta s mulasztja el. hogy az egyes helyekhez, tájakhoz kapcsolódó emlékeit magával hozza. S hogy azokat megfelelő rendszerbe rakja, feldolgozza. A •munkához szükséges szakirodal­mat nemcsak beszerezte, hanem alaposan tanulmányozta is. Így érte el, hogy a népi kultúra fakulacs éppen úgy egyetlen ösz- szefüggő s könnyen áttekinthető egész részévé, mint a torockói kályhacsempe. S a különböző tá­jakról egymás mellé került bo- kályok, vagy a kőrösfői írásos párnák, udvarhelyi pórnavégek, szilágysági ruhadíszek. A Dunán­túlon, a Duna mellékén, az or­szág keleti és északi tájain gyűj­tött tárgyak, kiegészítve a kör­nyező országok magyar és nem magyar népeinek művészi kivite­lezésű eszközeivel: meggyőző bi­zonyítéka a népi találékonyság­nak, ízlésnek és leleménynek. „Íme, a tiszta forrás” — írta egy nyugdíjas pedagógus az el­ragadtatás hangján a vendég­könyvbe.' ;,Mőst látom, hogy egy személyi gyűjtemény miként vál­hat igazán közkinccsé!” — val­lott egy másik látogató. S a do­log egyik legfőbb lényegére ta­pintott, aki ezeket a szavakat rótta rá golyóstollával a vendég­könyve egyik lapjára: „Különö­sen azoknak nyújt nagy élményt, akik olyan vidéken élnek, ahol nem vagy, alig él a népi hagyo­mány.” Ezért fogadtuk jó szívvel a ki­állítást, azzal a Ijiztatással, hogy mutassák azt be minél több he­lyen ezután is. Varga Mihály # Molnár János gyűjte­ményének legszebb darabjai. egyes korszakait, a tárgyak stí­lusjegyeit, a népi művészi műhe­lyek holfétét — térbeli és idő­beli elhelyezkedését — megfele­lően ismeri. A gyűjtés a szak­szerű feldolgozás által értékes részévé válhatott népművészeti kutatásainknak. Különösen azért, mert a gyűjtő — Molnár János — széles körű irodalmi-művésze­ti kapcsolataival erősen benne él kulturális áramköreinkben. Mind­az tehát, ami nála egyéni, ma­gántulajdon, a dolgok alakulása folytán közösségivé válik. Különösen azóta,' amióta a köz- művelődési szervek biztatására és kifejezett kérésére — muzeo­lógusok közreműködésével — a nagyközönség elé tárja időnként a szívének kedves tárgyakat. Ez­zel nemcsak azt érte el. hogy a múzeumi szempontoknak megfe­lelő feldolgozás-bemutatás után gyűjteménye még tekintélyesebb lett, de egyúttal az a megnyug­tató tudat élhet benne, hogy amit tett mintegy három évti­zed alatt, azt másokért is tehet­te, s hogy ma már az ő szenve­délye közművelődési feladatok­nak is megfelel. Egy gondos és fáradságos, ugyanakkor állandóan rendsze­rező gyűjtőmunka által így vál­hatott a szilágysági szoknya, a szarvasi mángorló, a kalotaszegi ÚTTÖRŐ ÉS PÉLDÁS KEZDEV1ÉNYEZÉS A magyarországi nemzetiségek néprajza Négy kötet fekszik előttem. Bár • mondatokat nem nagyon értem — délszláv, szlovák, német és román nyelven íródtak —, a mellékelt kot­tákról dúdolva leolvasott dallamok ismerősek. Kitéphetetlen részéi an­nak a közös népzenei anyanyelvnek, amelyet nagyanyáink, anyáink ha­gyományoztak ránk, majd pedig Ko­dály Zoltán zenepedagógiai elvei tö­kéletesítettek. Mit jelent ez? Azt, amit a nemzetiségi néprajzi kötetek elő­szavában Ortutay Gyula akadé­mikus, a Magyar Néprajzi Tár­saság elnöke oly meggyőzően kifejtett. Hangsúlyozta, hogy a néprajzi kutátástól elválasztha­tatlan a magyarországi nemzeti­ségek történetének, társadalmi alakulásának, kultúrájának, s néprajzának a vizsgálata, s vizs­gálata annak is, hogy a magyar­ság és az itt élő népek együtte­sen milyen közös kultúrát te­remtettek, s közben hogyan őriz­ték meg, hogyan alakították to­vább saját nemzeti—népi egyé­niségüket, kulturális hagyomá­nyaikat. Erre törekedtek szép sikerrel a Röpülj páva és az Arany pá­va televíziós vetélkedők, ezt a célt szolgálják a Duna menti folklórfesztivál bajai, kalocsai rendezvényei is. A Magyar Nép­rajzi Társaság és a nemzetiségi szövetségek gondozásában meg­jelentetett _ négy kötet, szintén ennek a kívánalomnak tesz ele­get, tudományos megalapozott­sággal. Ezekkel a tanulmánykötetek­kel egy értékes és teljesen új fejezet nyílt meg a magyaror­szági nemzetiségek néprajzának kutatásában. Erről dr. Balassa Iván, a történelemtudományok doktora, a Magyar Néprajzi Tár­saság elnöke tájékoztatta a saj­tó képviselőit. A felszabadulás után a nem­zetiségek anyanyelvének megőr­zése és továbbfejlesztése mellett népi hagyományaik ápolása is szerves része lett nemzetiségi po­litikánknak. Az országban ma mintegy 464 nemzetiségi művé­szeti együttes és klub működik. A nemzetiségi néprajz tudomá­nyos vizsgálata azonban csak az utóbbi években lendült fel. A Magyar Néprajzi Társaság meg­alakította nemzetiségi szakosztá­lyát és elhatározta, hogy a ku­tatások eredményeit a nemzeti­ségi szövetségekkel közösen, rendszeres és tudományos kiad­ványsorozatban jelenteti meg. Ehhez az úttörő vállalkozáshoz a Magyar Tudományos Akadémia és a Kulturális Minisztérium nyújtott jelentős erkölcsi és anyagi támogatást. A kötetek jelentőségét a kö­vetkezőképpen értékelte dr. Ba­lassa Iván: — Miután anyanyelven jelen­nek meg, komoly szolgálatot tesznek a nemzetiségek sajátos kultúrájának kialakításában. Egyben jelentős fórumai a nem­zetiségekkel foglalkozó tudomá­nyos kutatásnak. A magyarorszá­gi néprajztudomány számára azért is fontosak, mert a nem­zetiségek és a magyarok kultu­rális és egyéb vonatkozású köl­csönhatásainak, eddig még alig feltárt törvényszerűségeit vilá­gítják meg. A könyveknek máris jelentős visszhangja van a kör­nyező országokban is. Egyedül­álló, jelentős kezdeményezésnek tartják a sorozatot. Ezek szerint a mostaniakat újabb kiadványok követik? — Ebben az ötéves tervben 12 kötet lát napvilágot, mely akár a szélesebb körű összefog­lalásnak is az alapját képezhe­ti. Számíthatunk arra is, hogy külön kiadványt — esetleg töb­bet is — szentelnek majd a Bács-Kiskun megyei nemzetisé­geknek? — Az első négy kötet egyike a magyarországi délszlávok nép­rajzával foglalkozik és ebben máris rangos helyet kapott a megye. Az egyik tanulmány té­mája a kertészkedő és kereskedő Bátya, egy másik a bácskai bu- nyevácok, sokácok és szerbek pünkösdi szokásairól ad részle­tes tájékoztatást, de bekerültek a kiadványba a csávolyi bunye- vácok lakodalmi szokásai is. Ezen túlmenően szó van arról, hogy Baján egy bunyevác táj­házat rendez be a szövetség, a jövő nyáron pedig ugyanitt szer­vezünk egy olyan néprajzi gyűjtőtábort, amelyen egyebek között az újvidéki, eszéki, zentai néprajzkutatók is részt vesznek. Az új kötetek egyikét, a ma­gyarországi németek néprajzá­nak szentelték. Azonban hiába kerestük benne a megye német ajkú lakóit, például a hajósia­kat, hartaiakat. Róluk külön kiadvány készül? — Hartáról már megjelent egy disszertáció 1936-ban, ennél töb­bet nehéz lenne összegyűjteni, legfeljebb az azóta bekövetke­zett változások képezhetnék újabb vizsgálódás tárgyát. Nem elképzelhetetlen, hogy a soro­zatban a hartaiak is sorra ke­rülnek. A beszélgetés elején említette, hogy elsősorban azokkal a nem­zetiségi településekkel foglalkoz­nak, ahonnét cikkeket, tanul­mányokat kapnak. Véleménye szerint, a Bács-Kiskun megyei kutatók, gyűjtők milyen mun­kát végeznek? — A megyék között igen elő­kelő helyet vívtak ki maguknak. A legelismertebb gyűjtők egyike például Fehér Zoltán, aki Bá­tyán tanít. Sokat köszönhet a néprajzkutatás Mándics Mihály­nak, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége főtit­kárának, aki hosszú ideig volt iskolaigazgató Csávolyon és so­rolhatnám a neveket. Az utób­bi években több nemzetiségi táj- ház, helytörténeti és falumúzeum létesült a megyében, ez is a he­lyi önkéntes gyűjtők szorgalmát dicséri. Általában elmondhatjuk, hogy megélénkült a nemzetisé­gi néprajzi értékek kutatása. A Néprajzi Múzeum és a Nyelvtu­dományi Intézet évenként meg­hirdetett országos néprajzi _ és nyelvjárási gyűjtőpályázatának külön nemzetiségi kategóriája van, amelyre tekintélyes anyag érkezik. Egyébként a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Népművelési Intézet július 14 -18-ig tanfolyamot rendez Ba­latonalmádiban, a nemzetiségi helytörténeti és honismereti szakkörök vezetőinek. Ma már világosan tudjuk, mindannyiunk közös érdeke, hogy ebben az országban min­denki jól érezze magát. Beszél- jé a nyelvét, őrizze szokásait, becsülje kultúráját és építse azt a jövőt, amelyben mindnyájan egyformán érdekeltek vagyunk. Vadas Zsuzsa Közmondásaink tárgykörei Csoportosításunkat kezdjük talán a legkevésbé értékesebbek­kel, az úgynevezett elkoptatott kifejezésekkel, amelyek jóformán semmit se mondanak, csak bizo­nyos alkalmakkor élünk velük. Ilyenek pl.: Van annak, aki meg nem issza, Ügy még sohasem volt, hogy sehogy se lett volna. Ezek után vegyük egy nagyobb csoportjukat, amelyek általános vonatkozásúak. Könnyebb eliga­zodás céljából három fajtájukról szoktunk beszélni. Vannak közöt­tük megállapítások, mérlegelések es tanácsok. Mindegyikre egy-egy példát: Ilyen a világ, kinek szo­ros, kinek tág. Joüb adni, mint kapni. Fogadási okosan tégy, az adott szónak ura légy. Érdekes, jellemző csoportjuk az úgynevezett gazdaregulák a me­zőgazdasági munkákról évszáza­dok folyamán a tapasztalásból el­vont szabályok. Szentelt széna nem bizodalmas (vagyis: hizlaló): annak a megállapítása, hogy a mezőn megázott szénának kevés a tápértéke. Ez a vetésre vonat-' kozik: őszit porba, tavaszit sár­ba. Későn vetett kölesnek vere­bek örülnek: ha későn vetjük a kölest, nem érik be. a verebeké lesz. Ez a régi viszonyokra na­gyon ötletes megállapítás volt: Elöl arass, utol szánts!: aratás­ban légy szomszédaid között az első, hogy más le ne^ arathassa a tiedet, szántásban légy az utolsó, hogy ha elszántották a földedet, visszaszánthasd! Mi­lyen sok igazság van ebben: Nincs annál jobb ganéj, melyet a gazda a csizmáján visz a szán­tóföldre (sűrűn kijár, törődik a földdel). Az időjárás szeszélyeinek fon­tos szerepük volt parasztságunk életében, ezért ne csodálkozzunk, hogy sok mondás foglalkozik ve­lük. ifyen pl.: Ha fénylik a gyertyaszentelő, az iziket is vedd elő (az ízík a takarmány hulla­déka): a tél hátralevő része még nagyon hideg lesz. Az eső is sok közmondás tárgya. Általános tapasztalat, szinte még ma is: Vásár •esővel jár. Ma is ezt mondjuk: Májusi eső aranyat ér. A „vendég" ezekben az eső: Este jött vendég megmarad hálásra (ha este megered az eső, tartós szokott lenni). Reggeli vendég nem marad sokáig (a reggeli eső hamar el szokott állni). Ha Ka­talin kopog, karácsony locsog. Külön csoportnak vehetők azok, amelyek egészségügyi, fő­ként az étkezésre vonatkozó sza­bályokat közölnek. Ma is ezt valljuk: Kevés vacsora jó éjsza­ka. Kevés ugyan a tápértéke, de azért a szegények ennek is örül­nek: Lencse, borsó, kása, mind isten áldása. Ez már határozottan egészségügyi szabály: Jobb, ami a tálban marad, mint ami a has­ba szalad (aki nem eszik annyit, amennyit csak a szeme kíván, nem rontja el a gyomrát). Ezen is érdemes elgondolkozni: Az or­vos kezel, a természet gyógyít. Legérdekesebbek azok a köz­mondások, amelyekben a szegé­nyek világnézete, életszemlélete jut kifejezésre, amelyek a tár­sadalmi kapcsolatokra világíta­nak rá. íme a kapitalista társa­dalom jellemzése: Az ember em­bernek farkasa. Az idő pénz. Kéz kezet mos. így látják a szegé­nyek: ttrtól, bolondtól mindent föl kell venni. Csóka a csókának (holló a hollónak) nem vájja ki a szemét. Ez a megalkuvás hang­ja: Ki ma szegény, holnap gaz­dag lehet. Szemesnek áll a világ. De a szegénység szemlélete is sok közmondás témája: a szegé­nyek küszködése, helyzetük, az uruk társadalmával való szembe­fordulásuk, a kizsákmányolás felismerése. Ilyenek: A szegény is ember Szegény ember csikója hamar ló, gazdag ember lánya hamar eladó. Szegény ember. ku. tass, kajtass, mert üresen marad a has. Csép, kapa nyai'alya. ki nem hiszi, próbálja. Gazdag hí­zik, szegény bízik Hármas ün­nep, hetes eső, telik, szolga, az esztendő. Milyen nagy igazságot fejez ki: A szegénységet meg a köhögést nem lehet eltitkolni. Kiss István ÚJ KÖNYVEK y A KOSSUTH KÖNYVKIADÓ a népszerű Univerzum könyvtár sorozatában megjelentette Walter Krämer: A messzeség titkai című könyvét, amely Földünk legko­rábbi felfedezéseivel foglalkozik, sok érdekes kép, illusztráció kísé­retében. Ismét megjelent az anti­fasiszta hírszerző munka egyik legizgalmasabb fejezetével a Dó­ra jelenti .. . Radó Sándor hite­les visszaemlékezéseinek izgalmas kötete. Az Esztétikai kiskönyv­tár új kötete A drámától a szín­padig; ebben Földényi László, a színjátékművészet esztétikájával foglalkozik. A MÓRA FERENC Ifjúsági Könyvkiadó, egyik legterméke­nyebb kiadónk, sok érdekes könyvvel gondoskodott a vaká­ciózó kisebb-nagyobb diákok hasznos időtöltéséről. A nemrég indult Aranykürt kiskönyvtár egyik új kötete Hárs László: Győztes kerestetik című ifjúsági regénye. Az úttörőmozgalom 30 éves történetét mutatja be képek­ben — Sellyéi Anna összeállításá­ban — az Üttörőtükör. Balatoni mesék, mondák, történetek kötete az újabb kiadásban megjelent Aranyhíd: Lipták Gábor érde­kesen, színesen elmondott törté­neteit Szántó Piroska illusztrációi kísérik. Üttörőkrónika a címe a magyar úttörőmozgalom három­évtizedes történetét ismertető ki­adványnak, melynek gazdag anyagát Gaál Ferenc válogatta, szerkesztette és látta el bevezető­vel. A Bölcs bagoly sorozat egyik új kötete a Sárkányok unokái cí­mű ismeretterjesztő képeskönyv, Tasnádi Kubacska András tollá­ból, Róber László illusztrációival. Sokadik kiadásban jelent meg (VALTER KRÄMER A MESSZESÉG TITKAI Jules Verne: Nemo kapitány cí­mű ifjúsági regénye. A gesztenve- fa-lak a címe Helena Bechlero- wa meseregényének,. A Kozmosz­szerkesztőség gondozásában jelent meg a Jár a baba, jár; az ízléses kis kötet Forrai Katalin munká­ja, a legkisebbek zenei művelő­dését van hivatva segíteni. A MAGYAR HELIKON ízlé­ses kötetei közül említsük meg az Ókori irodalom kiskönyvtárá­ban közreadott kiadványt, Kalli- makhosz himnuszaival. A Gon­dolkodók sorozatban látott nap­világot az Értekezés az érzetek­ről, Etienne Bonnet de Condillac- nak, a francia felvilágosodás ne­vezetes alakjának könyve. A né­hány éve megjelent nagysikerű Virágoskönyvhöz hasonló kötet a Fák könyve, Ferenczy Béni pompás akvarelljeivel, XX. szá­zadi magyar költők verseivel. A ZENEMŰ KIADÓ új köny­vei közül említést érdemel A magyar népballada és Európa I—II., Varjas Lajos hatalmas munkája; melyet annak idején Kodály — megismerkedve a könyv kéziratának egy részével — „az utolsó fél évszázad legjelen­tősebb magyar zenetudományi tet­tének" nevezett. Az Orfeusz Könyvek sorozatában látott nap­világot Claude V. Palisca: Ba­rokk zene című összefoglaló fel­dolgozása, valamint Erich Rappl: Wagner operakalauz című műve.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom