Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-15 / 166. szám

1976. július 15. • PETŐFI NÉPE • 3

TÚL A MEGYEHATÁRON

Kisköre, vízlépcső

.,A Tisza völgyéi és ennek orvos lását mint én tartom, nem vidéki vagy éppen rokonszenvi, egy-egy határnak kedvező körülmények szerint kell (elfogni, de országos és az egész roppant vizszerkezetnek a

lehető legegyen.öbben kedvezó szemPontbul..^cHENYi ^

A kezdet kezdete

Azok az emberek, akik a Tisza völgyében tengették életüket, gyakorta sóhajtottak fel: két isten kellene! Egyik aki hozza, másik aki elviszi a vizet. Volt okuk félni a holnaptól.

Hajdan mocsarak, állandó, vagy évről évre ismétlődő árvizek borították a még másfél évszázaddal ezelőtt is csak néhány százezer ember lakta területet. A Tisza úgynevezett „fokokon” tört be a földekre. A természetes párolgás akkor is nagy volt — a csapadék másfélszerese. Az akkoriak tehát kigondolták az egyedüli helyes megoldást: elgátolták a betört vizet.

A hajdani tájon rideg állattenyésztés folyt, a települések, az árterek peremén létesültek. Egy- harmadukat békén hagyta, kétharmadukat időszakosan elöntötte a víz. Az évszázadokkal ezelőtti életmód kialakításában is nagy szerepet játszott a folyó. A halászok, pákászok éltek meg a vízből, s ácsok, asztalosok munkálták a folyón érkezett fákat.

A gondolat a reformkor idejére érett meg: szabályozni kell a Tiszát, Ekkor már ismerték a csillagászaton alapuló földmérést, fejlett és használható eredményeket tudott felmutatni a mérnöki tudomány, A sz&bályozást annak idején Táncsics is szorgalmazta. Az 1846-ban megalakult első szabályozási társulat egyik alapítója Széchenyi István volt. A nagyszabású tervet Vásárhelyi Pál alkotta meg. Elképzelése szerint árvíz, és belvízvédelmi töltések készültek volna, a kanyarok levágásával együtt. Másként ügyán, mint Vásárhelyi megálmodta, de a múlt század derekán összefüggő árvízvédelmi töltésrendszer épült ki, de tározó nem volt, hogy a vizet itt marasztalja.

Ezzel Magyarország nagyobb területet hódított el a Tiszától, mint Hollandia egész ármentesí- tett területe.

Ahogyan kezdődött

A Tisza-völgy szabályozásának hatalmas munkája nemcsak Magyarországon, ihanem egész Európában nagy jelentőségű. A jelen század alapvető feladata a mezőgazdasági, ipari vízhasznosítás, az ivóvízellátás, a vízparti üdülés és a hajózás megteremtése. Hazánkban a vízlépcsők egész sorozatát alakítják ki a Tiszán. A tiszalöki és a kiskörei után Csongrádnál, majd Vásárosna- ménynál és Dombrádnál. A tiszalöki vízlépcsőt 1954-ben adták át, 1973-ban üzembe helyezték a kisköreit. 1980-ban megkezdik a csongrádi építését. Ez fölött csatlakozik be a Duna—Tisza csatorna, amely a Tiszavölgy vízpótlásán kívül a Duna—Majna—Rajna csatorna kiépülésével lerövidíti a víziutat Kelet és Nyugat között.

A tiszalöki vízlépcsőt követően az ötvenes években indult meg az ország legszárazabb részén, a Közép-Tisza vidékén létesülő második vízlépcső előkészítése. Erre azért is szükség volt, mert

a szomszédos országok hazánkhoz hasonlóan több vizigényes ipartelepet is létesítettek a folyó mellett. A századfordulóig további ipartelepítésekkel lehet számolni, ami felére csökkenti a Tisza vízhozamát. A mű megépítését a hatvanas évek aszályos időszaka és a borsodi iparvidék

már hatékonyan alkalmazza a sokkal olcsóbb, mélybarázdás öntözést.

Kép 1990-ből

A csongrádi vízlépcső elkészültével — 1990 körül — az eddigieknél is jobban megváltozik a táj. Lombtalanító vegyszerrel permetezik be a fákat, az ágakat, aljnövényzetet felgyújtják,

.

0 A hajózsilip irányító tornya.

vízhiánya is sürgette. Az öntözés tejlesztése, a biztonságos mező- gazdasági termelés érdekében is elengedhetetlenné vált. A kiskörei vízmű és létesítményeinek építését végül a népgazdaság III. ötéves tervéről szóló törvény írta elő. Eszerint az építkezést három ütemre bontották. A duzzasztómű alapozását 1968-ban kezdték meg, de előtte még feltárták a Tisza medrét, aminek során a régészek a tiszafüredi ártér szélén egy révtelepülést találtak, a leleteket restaurálták.

ezt követően pedig gyorsan elárasztják a területet. így a maradék növényzet szinte megfullad és kevésbé veszélyezteti a víz tisztaságát. Százhuszonhét négyzetkilométernyi vízfelület alakul ki, amely a Balaton. egyötöde, a Velencei-tónak pedig körülbelül négyszerese lesz. Erre már lehet — és kell is — idegenforgalmat alapozni. Ez a kiskörei vízlépcső harmadik haszna. Mivel az . Alföld Balatonja az Eger—Hortobágy idegenforgalmi folyosóban helyezkedik majd el, viszonylag egyszerű lesz a megközelítése is.

S

ok okos gondolat, hasznos észrevétel elhangzik nálunk a taggyűléseken, a pártcsoport megbeszélésein. Átgondolt véleményeket, értelmes javaslatokat lehet hallani, s néha olyan élénk vita kerekedik, hogy öröm benne részt venni. Mégis, ha azt nézem, hogy mi a hatásuk ezeknek az eszmecseréknek, mi történik a tanácskozások, megbeszélések után, akkor valahogy az az érzésem, a viták színvonala és a gyakorlati megvalósítás nincs összhangban. Jóval kevesebb történik, változik, mint amennyire ezek az alapos véleménycserék lehetőséget adnának.”

A párttagsági könyvek cseréjét megelőző beszélgetések egyikén hangzott el ez a vélemény. S tegyük hozzá, nem állt egymagában, sem abban a pártszervezetben, de másutt sem. Voltak, akik a beszélgetéseken nagyobb következetességet igényeltek a határozatok végrehajtásában. Mások azt igényelték, hogy kapjanak pontosabban körülhatárolt, kézzelfogható megbízatásokat, feladatokat, melyek alapján világosan látható, mit kell tenniük a közösen kimunkált cselekvési programok valóra váltásáért. De akár így, akár úgy fogalmaztak, e vélemények mindegyikében érezhető az igény, hogy tegyük színvonalasabbá, jobbá a határozatok és döntések végrehajtását, s az eszmecseréken és tanácskozásokon megfogalmazódott helyes gondolatok hiánytalanul ültetődjenek át a cselekvés folyamatába.

Egészen bizonyos, hogy. ha ezekre a beszélgetésekre másfélkét esztendővel korábban került volna sor, jóval több ilyen észrevétel hangzót^ volna el.

\T itathatatlan, hogy pártunk ’ XI. kongresszusát követően — s ezt ugyancsak sokan kiemelték a beszélgetéseken — a pártmunka egész gyakorlatában jobban előtérbe került a határozatok végrehajtása, a figyelem erőteljeÁll

a mu

A vízlépcső három egybeépített részből, a vízierőműből, a duzzasztóműből és a hajózsilipből áll. Ezekhez kapcsolódik a hullámtéri duzzasztó, valamint a parti létesítmény. Ott, ahol azelőtt még saját szeszélyeit követve folyt a Tisza, most a kijelölt útján kénytelen. Vizet ad Leninvá- rosnak és más iparvidékeknek, A térségben mintegy 3 ezer hektár földterület öntözésére nyílt lehetőség, a 220 kilométer hosszú Nagykunsági és Jászsági főcsatorna elkészültével és a Körös völgyében.

A kiskörei vízlépcső a hozzá kapcsolódó öntözőművekkel

együtt így az első olyan létesítmény hazánkban, amely hosszú évekre biztosítja a térség vízellátását. Jelenleg azonban még nincs teljesen kihasználva, csak 100 ezer hektárt öntöznek a mezőgazdasági üzemek. Ennek oka, hogy egy hektár föld öntözhetővé tétele jelenleg 40—50 ezer forintba kerül, ha a legkorszerűbb eljárásokat alkalmazzák az üzemek. Erre még kevés a pénz. A terepviszonyokat figyelembe véve ezért olcsóbb megoldásokkal próbálkoznak. Például a mezőhé- ki Táncsics Termelőszövetkezet

• Zárva a hajózsilip

sebben irányult a mindennapi, konkrét cselekvésre. Ám ez a folyamat még korántsem bontakozott ki mindenütt. Ma is teljes mértékben időszerű a kongresszus figyelmeztető megállapítása:

„Minden pártszervezet kapcsolja össze eszmei, politikai és nevelő tevékenységét a határozatok végrehajtásának folyamatos szervezésével, a fő feladatok teljesítésének állandó ellenőrzésével. A párthatározatok jó végrehajtását tekintsék alapvető feladatnak.”

K

étségtelen, hogy a párt- szervezetek legtöbbjében folyamatosan emelkedik a tanácskozásoknak, vitáknak a színvonala. A párttagság elméleti, politikai képzettségének növelésére irányuló fáradozások hatása érezhető ezen, mint a tájékoztatás fejlesztésének, a pártdemokrácia elmélyülésének gondolatokat _éb- resztő és érlelő kisugárzása. 'Ám bármennyire is joggal büszke valamely alapszervezeti vezetőség vagy irányító pártszerv a színvonalas vitákra, a gyakorlatra való hatás hiányában, ezt csak fél- eredménynek tekintheti, vagy még annyinak sem. Az érvek akár legszikrázóbb összecsapása, az ötletek akár legfényesebb fel- lobbanása is öncélú elmélkedéssé és fecsegéssé sekélyesedik a hasznosításukra irányuló céltudatos, kitartó, elmélyült fáradozás nélkül.

Szükséges volt egy korábbi ^.időszakban felvennünk a harcot azzal a leegyszerűsítő nézettel szemben, amely szerint egy pártszervezet tevékenységének hatékonyságát automatikusán le lehet mérni a termelés mutatószámain. De ha e felfogás egyoldalú és téves is, ez távolról sem jelentheti egy olyan álláspont elfogadtatását, amely szerint az adott üzem vagy intézmény tevékenységének eredményessége és az ott folyó pártmunkaszínvonala között semmiféle kapcsolat nincs. Ugyancsak különös dolog lenne

valami olyas félét állítani, hogy valamely termelő egység vagy hivatal nem teljesítheti rendeltetés- szerű feladatait, ott minden a feje tetején áll, de azért az ottani pártszervezet mindennek dacára jól dolgozik.

E

gy pártszervezet tevékenységének hatása valójában mindenekelőtt azon mérhető, milyen érdemi hatást gyakorol környezetére, arra a közegre, amelyben működik. Márpedig ez a hatás elképzelhetetlen a pártszervezet mindennapi cselekvése, a vitákban felmerült gondolatok hasznosítását és a döntések megvalósítását szolgáló szervező munka nélkül.

A konkrét cselekvés természetesen mást jelent a gazdasági, állami vezetés, s mást egy politikai, társadalmi szervezet esetében. A vállalat, az intézmény vezetője intézkedik, utasít, elrendel. A pátszervezet meggyőz, érvel, szervez, követelményeket támaszt, megbízatásokat ad és ellenőrzi azok teljesítését. De bármilyen legyen is a cselekvés módja, a végrehajtás megszervezésének formája, ez nem változtat azon, hogy a pártpolitikai munkában, a párt vezető szerepének érvényesítésében a munka e mozzanatának döntő jelentősége van. Ma is teljes mértékben érvényes az a korábban elhangzott megállapítás, hogy a párt vezető szerepe olyan mértékben érvényesül, amilyen mértékben az adott helyen megvalósulnak a párt határozatai. Joggal mondhatjuk tehát, hogy a határozatok végrehajtása — a pártmunka lelke.

A jelenlegi időszakban igen nagy feladatok hárulnak a különböző munkaterületeken dolgozó kollektívákra. Éppen ezért egyetlen pártszervezet sem engedi meg most magának, hogy a vitákban kikristályosodó következtetéseket ne ültesse át maradéktalanul a gyakorlatba.

Gy. L.

Az üdülőkörzet központja a már most jó adottságú Tiszafüred lesz, a többi pihenőhelyet Kiskörén, Poroszlón, Abádszaló- kon és Sarudon építik fel. Körülbelül 45 ezer ember üdülhet majd a mesterséges tó partján. Az eddigiektől eltérően itt elsősorban társas, (üzemi, vállalati) üdülőkét hoznak létre, s csak néhány telket adnak el magánszemélyeknek.

Horgászparadicsom lesz a Tisza völgye, bár jelenleg folyam- kilométerenként csupán 1—2 mázsa hal van. Az állomány cserélődik: egyre kevesebb a kecsege, s egyre több a ponty, hála a telepítéseknek.

Vannak olyanok, akik áltól tartanak, hogy a hatalmas víztükör megváltoztatja az Alföld mikroklímáját. Aggodalmuk azonban alaptalan.

A kiskörei, a tiszalöki és a csongrádi vízlépcső tehát nem befolyásolja jelentősen az éghajlatot. Megváltoztatja viszont a termelési feltételeket, lehetőséget teremtve mindenkori jó termésre; kapcsolatra más folyamokkal; s teret adva a pihenni kí- vánkozóknak.

Ballai József—Bóna Zoltán

Tájékoztató a tanszerellátásról

Több mint 1,3 millió iskolás megfelelő tanszerellátására készült fel a nagykereskedelem, amely már májustól folyamatosan szállítja az üzletekbe az iskolacikkeket. A rendelkezésre álló 47 millió füzettel teljes választékot nyújtanak, bőven van kék csomagolópapír, műanyag füzetborító, s a korábbi éveknél nagyobb mennyiségű beszerzésével várhatóan véglegesen sikerült megszüntetni a rajztáblahiányt.

0

A legszükségesebb iskolaszerek fogyasztói ára — a kézimunka- tasak kivételével — nem változott, a termelői áremelkedéseket a nagykereskedelem az eredményeiből fedezi. A hagyományoknak megfelelően az idén is megrendezik a kedvezményes tanszervásárt.

Ezeket jelentették be egyebek között az új iskolaév tanszerellátásáról, a kilátásokról a PIÉRT és az APISZ szerdai közös sajtótájékoztatóján. (MTI)

Milyen a fagylalt?

Lapunk július 7-i szá- VÁLASZ CIKKÜNKRE

mában „Milyen a fagylalt?” címmel közöltük a KÖJÁL

(reprodukció).

• Tizenöt év múlva fákat nem látni majd — mindent viz borit.

munkatársainak nyilatkozatát. A cikkel kapcsolatban Widder Ferenc, a Bács-Kiskun megyei Vendéglátó Vállalat igazgatója a következő levelet küldte szerkesztőségünkbe:

„A tájékoztatás lényegileg megfelel a valóságnak, csupán a teljes igazság kedvéért szeretnénk elmondani, hogy a porfagylaltot vállalatunknál 1972 óta gyártjuk, elsőként az országban, ez a termék saját újításunk. 1972 óta szerződésünk van a KÖJÁL- lal, amelynek lényege az, hogy az alapanyagokat és a készterméket gyártás után soron kívül bakteriológiailag megvizsgálja. Ennek eredményétől függően hozza vállalatunk forgalomba azt. A vizsgálatokért vállalatunk minden egyes alkalommal a megállapított díjtarifa szerinti összeget a megyei KÖJÁL-nak átutalja.

Ebben az évben fordult elő először, hogy a vizsgálatra beküldött mintákban a közegészségügyileg meg nem engedett kórokozó volt található.

Hangsúlyozni szeretnénk, hogy az elkészült fagylaltokban a megyei KÖJÁL vizsgálatai alapján talált szennyezettség nem a fagylaltporban, és nem az egyéb járulékos anyagokban — nem a környezeti higiéniának megsértésében —, hanem az egyik fontos alapanyagban, a tejporban volt.

Valóság az, hogy a vállalatunk által sorozatban beküldött mintákat a KÖJÁL nem találta megfelelőnek, ezért az ő segítségüket kértük. Ekkor minden egyes alapanyagot külön bakteriológiai vizsgálatnak vetették alá. A sorozatos fázisvizsgálatők- ból vált egyértelművé, hogy a Hajdú megyei Tejipari Vállalat tejpor üzemének termékében volt a kórokozó baktérium.

Vállalatunk ezért a megfelelő vizsgálatokért a megyei KÖJÁL részére az érvényben levő munkavállalási szerződés szerinti vizsgálati díjat fizetett. A továbbiakban is ugyanezt a módszert követjük, tehát a feldolgozásra kerülő alapanyagokat rendszeresen vizsgáltatjuk, és csak a bakteriológiailag teljesen tiszta porfagylaltot juttatjuk el értékesítő üzleteinkbe.

A cikkben közölték azt, hogy sok üzletben a tárgyi feltételek nincsenek biztosítva, valamint, hogy a vizsgált üzletekben a dolgozók nincsenek tisztában, a fagylalt kezelésének higiéniai előírásaival. Szeretnénk a pontosítás miatt megemlíteni, hogy a cikk ezen része nefn vállalatunkra vonatkozik, nem a mi üzleteinkben, hanem más szektoroknál elkövetett hiányosságról van szó.

A cikk kiemeli, hogy a gyártóüzem „patika tisztaságú”. Ezt egy kissé túlzottnak tartjuk. Az a tény, hogy a fagylaltgyártás közegészségügyi előírásait a legmesszebbmenőkig betartatjuk minden dolgozónkkal, akik tisztában is vannak a fagylalt élettani és bakteriológiai veszélyével. Ezért a lehetőség határain belül az üzem rendjének, gépek, eszközök karbantartásának és a személyi higiéniának biztosítását a dolgozók kötelességüknek kell, hogy érezzék és annak is érzik” — fejeződik be a levél.

Félévi

gyorsjelentés az építőiparból

Az építésügyi ágazat első félévi munkájáról készített ÉVM gyorsjelentés szerint mérsékelt ütemben emelkedett az építőipari termelés. A múlt év azonos időszakához viszonyítva mintegy 670 millió forint értékűvel több munkát végeztek a minisztériumi, a tanácsi és a szövetkezeti kivitelező szervezetek, elsősorban az ÉVM vállalatok. A nagyberuházásoknál dolgozó gyárépítő vállalatok közül különösen jelentősen, 10—18 százalékkal bővítették termelésüket a 31-es, a 21-es és a 22-es számú, valamint az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat dolgozói. Magyarország legnagyobb külföldi vállalkozásánál, az orenburgi gázvezeték építésénél ebben a félévben átlagosan 800 ÉVM-vál- lalati dolgozó vett részt a három nagy kompresszorállomás építőipari szállástelepeinek kialakításában, s az ütemtervnek megfelelően csáknem 260 millió forint értékű építési és szerejési munkát végzett.

Az ország lakásépítkezésein az év első hat hónapjában 16 356 új otthont adtak át a kivitelező szervezetek dolgozói, mintegy 1200-zal kevesebbet, mint a múlt év azonos időszakában. Így az idei feladatnak nagyobb részét, csaknem 70 százalékát az év második felében kell teljesíteni. Gyorsítani kell tehát az átadások ütemét, hogy ne az utolsó hónapokra torlódjanak a befejező munkák, mert a zsúfoltság magában hordozza a minőségi hibák növekedésének veszélyeit is. Budapesten az ÉVM-vállalatok az első félévben csaknem 4800 lakás építését fejezték be, s az év második felében még mintegy 7500 új otthont kell átadniok. Az országban jelenleg a kivitelező szervezetek 53 000 lakás építésén dolgoznak, amiből több mint 11 000 a fővárosban épül. A munka ütemének jól szervezett gyorsításával tehát teljesíthető az idei átadási feladat.

Az építőanyag-ipar az első félévben nagyobb ütemben növelte termelését mint az építőipar, s ezzel javította az anyagellátás feltételeit. Többek között falazóanyagokból a keresletnek megfelelően mintegy 40 millió téglával többet szállítottak az építőknek, mint egy évvel ezelőtt. A korábban átadott nagy építőanyag-ipari beruházások termelésének felfutásával cementből és azbesztcement tetőfedő lemezből 20, égetett mészből 26 és húzott síküvegből 40 százalékkal bővült a termelés, azbesztcement hullámlemezből pedig megkétszereződött. (MTI)

A végrehajtás a pártmunka lelke