Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-15 / 166. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1976. július 15. Több a szarvasmarha, emelkedik a tejhozam az ország állami gazdaságaiban A korábbinál jobb eredménye­ket értek el az állami gazdasá­gok szarvasmarha-tenyésztői, ez derül ki az országos központ ösz- szesítéséből. Június 30-án majd­nem 100 ezer volt a tehénlétszám az üzemekben, 5810-zel több, mint tavaly ilyenkor. Az egy te­hénre jutó tejtermelés az év el­ső hat hónapjában 1789 liter volt Azzal számolnak a tenyész­tők, hogy az állami gazdaságok­ban az egy tehénre jutó éves tejtermelés eléri majd a 3500— 3550 litert, ami az elmúlt évi 3327 literes eredményhez képest jelentős fejlődésnek számít. A napenergia Két amerikai kutató, John Weinstein és Frank Leitz je­lentős mennyiségű energiát nyert a tengervíz sótartalmából. Meg­figyelték, hogy amikor egy folyó édesvize keveredik a sós ten­gervízzel, az egyes molekulák frenetikus mozgásba kezdenek, s a különböző molekulák más és más irányba haladnak. A két 112 tejtermelő gazdaság kö­zül az év első hat hónapjában 24 gazdaság tehenészetében 2000 literen felüli egy tehénre jutó tejtermelést értek el. Ezek sze­rint ezekben az üzemekben, ha a takarmányozásban a szárazság miatt nem lesznek újabb gon­dok, 4000 literen felül lesz az éves termelési átlag. Az enyingi tehetnészetben például 6000 lite­ren felüli mennyiséget várnak, de a kiskunsági gazdaságban is 5000 literes eerdménnyel számol­nak. versenytársa kutató elkészítette egy olyan ge­nerátor prototípusát, amelynek segítségével fel lehet használni ennek a molekulamozgásnak az energiáját. „Azt tapasztaltuk — jelentették ki újságíróknak —, hogy a folyók torkolatánál akko­ra energia szabadul fel, amekko­rát egy 200 m magasról aláhulló vízesés biztosíthat.” A repülés ,,mindene sei” Hazánk légterében már nem ritka látvány a forgó szárnyú repülőgép, a helikopter. Legnagyobb előnye az, hogy a fel- és leszállásához nincs szük­ség repülőtéri kifutópályára. A helikoptereket arra használják legkevésbé, amire eredetileg tervezték őket: a rövidtávú rendszeres utas- és teherszállí­tásra. Ennek alapvetően az az oka, hogy a helikop­ter szállítási önköltsége — utaskilométer-díja — a merevszárnyú repülőgépekhez képest meglehető­sen nagy, azokénak mintegy három-négyszerese. A helikopternek az a tulajdonsága, hogy teljesen függőlegesen száll le és fel, valamint az a képes­sége, hogy kis sebességgel minden irányban üzem­biztosán manőverezhet és „egy helyben” lebeghet, a legkülönfélébb szállítási, építkezési, szerelési stb. feladatok megoldására teszi alkalmassá. Persze csak megfelelően nagy teljesítményű, különleges építésű helikopterekkel végezhetők el az ilyen feladatok. Ezek sorába tartozik a szovjet gyártmányú Mi—6 típusú óriás helikopter, amelynek 35 méter átmé­rőjű, ötágú rotorját 2 db, együttesen mintegy 10 ezer lóerőt képviselő gázturbina forgatja. A teher súlya, amellyel a magasba emelkedhet a Mi—6, 12 tonnát tesz ki (ilyenkor a felszállósúly 42,5 tonna). Maximálisan 4500 méter magasságba emelkedhet ez a géptípus, és egyfolytában kb. négy órát tartóz­kodhat a levegőben. A hatótávolsága 1050 kilo­méter, az utazósebessége 250 km/óra. A képen azt a pillanatot örökítette meg a fotóriporter, amikor a „repülő daru” egy hatalmas toronydaru vasszer­kezetének összeépítésénél segédkezik. # Kinovszki György is jól kivá­lasztotta, mikor vásároljon. (Szilágyi Mihály felvételei.) • — Itt lesz a gépház. — mutatja Benda Ferenc szivattyú­kezelő. • Rácz Sándor- ncéknál sem sokáig szolgál már a gémeskút. • Vízi Mátyás tanácselnök: — Ez a Zrínyi utca. — Most arról beszéljen, elnök elvtárs, ami sajátságosán Ladány- benére jellemző. Vizi Mátyás elmosolyodik. Nem sokat gondolkodik a bevezetőn. — Kevés pénz, növekvő igé­nyek. Eredményeink nagyon át­lagosak, sőt egy s másban annak alatta is vannak. Ami az első mondatot illeti, mintha máshol is hallottunk vol­na hasonlót. A hangsúly azonban elájulja: nem azért mondják, mintha kétségbe volnának esve. Ez az „arány” szinte együttjár a fejlődéssel. No dg lássuk konkrétabban. Mik is az átlageredmények? — Elég gyors ütemben költöz­nek befelé az emberek a tanyák­ról. Ezerkilencszázhetvenben még a lakosság háromnegyede tanyán élt. Napjainkra az akkori ezerhá­romszáz ezerre apadt. Ez természetesen azt is jelen­tette, hogy terjeszkedett a falu. Üj utcák nőttek a föld felett, mint a Zrínyi, Petőfi, s a főutca is új. Évente 12—15 családi ház épül. Most kábé 40. Legújabban 36 OTP-s telket tudott értékesíteni a tanács; pár hét alatt kéthar­mad részük elkelt. Kilencszáz- hetven óta mintegy 80 lakóházzal gyarapodott a község. — A belterületi lakosság szá­mában még nagyobb a változás, hiszen a tanyákon mindinkább «Sä* kettesével maradnak. Az idősebb generáció. Az új utcákat is közművesíteni kell. Villanyt, utat, járdát akar­nak oda is. — Meg vizet. A fiatal tanácselnök öniróniá­val vágja rá. — Nos, a vízmű elég sajátosan ladánybenei probléma; 1968 óta vajúdik. Annyiszor ígérgettük a lakosságnak, hogy most már csak akkor fogja elhinni, ha saját sze­mével látja. 1968 óta? Persze, közbejött a beruházási stop. — De már végre sínen van a 2 milliós beruházás. A munkálatok erőteljes nyo­mait is ki-ki saját szemével kí­sérheti figyelemmel. Ahová az a póznák hegyén vezetett vastag kábelszál fut, egész csőrendszer fúródik már a földbe. Benda Fe­renc szivattyúkezelő már afféle kis tó partján mutatja. — Itt lesz a gépház. A lakossági közműfejlesztési hozzájárulásból 800 ezer forint esik a költségekbe. Nehezen is várják a vízvezeté­ket sok lakóházban. Hiszen az újak jobbára fürdőszobával épül­tek. Sokba már be is építették a csöveket, s lesik a pillanatot, mi­kor lehet a gabonaraktárnak, kamrának használt helyiséget ere­deti céljára átminősíteni. Addig — mint Rácz Sándor- néék főutcai házánál — elszolgál még az udvari gémeskút. Apropó. Főutca. Űj utca, szép utca, csakugyan „fő” útvonal is. Fontos átmenő forgalmú országút. Éppen ezért is sürgető, hogy jár­dája legyen mindkét oldalon. Így bizony nem csupán különös, ha­nem egyre kevésbé biztonságos a gyalogos közlekedés. — Kevés pénz, növekvő igény ... Mikor telik erre a ta­nácsnak? — Van rá százezer forintunk. Talnácstagtársammal, Tóth Kata­linnal együttes választói gyűlésre hívtuk össze az érintetteket. Az utca egyik oldala aa övé, a má­sik az én körzetem. Eljött mind a hetvennyolc érdekelt. Előadtuk, hogy ez a pénz csak az egyik ol­dal járdájára! volna elég, de ha ki-ki elvégzi a munkát a saját portája előtt — sódert, cementet a tanács ad —, a másik oldalon is megépíthetjük. Egyhangúlag vállalták. így lesz mindkét oldalon, másfél kilo­méter hosszan járdája a főutcá­nak. Az utca lakói csinálják meg a tükröt, feltöltését, a betont is megkeverik. — Természetesen a kitűzés, szintezés, egyáltalán a tervezése mindennek, a műszaki ellenőrzés szintén pénzbe kerül ... Az mipd Szakértői munka. — Ez is „ingyen” lesz. Két — Kecskeméten dolgozó, idevalósi technikus, ifj. Turupuli Péter és ifj. Gatfyán József társadalmi munkában végzi el ugyancsak. A műszaki ellenőrzést hasonlókép­pen Lazics Tivadar a járási hi­vataltól. Közbekérdezek. — Turupuli... Ismerős név. — Gondolom, honnét. Tavalyi találkozásunkkor sokat beszéltünk a helybeli kisiparosságról. Akkor volt szó id. Turupuli Péter kő­művesről, aki egymaga 25 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett. A járdaépítésnél ő lesz most a szakmai irányító, szintén felajánlásképp. Nem tudom, nem okozok-e kárt, hogy az iménti tervezési társa­dalmi munkát kicikkezem. Ma­gunk közt említette Vizi Mátyás, hogy í g y terveztetni tilos. — Gondolom, a kvalifikált hozzáér­tést megkívánó feladat miatt. — Ámbár, itt is van 25 éves be­tonjárda, ami ma is jól tartja ma­gát, holott hasonlóképpen készült. Meg gondoljuk csak magunkat a községvezetők helyébe. Az amúgy sem csordultig telt fejlesz­tési alapon — a!z ismert intézke­dések folytán — itt is bevétel- kiesés lesz. Minden fillért meg kell hát fogni. Mert, gondolhatni, nemcsak víz-, járdaigény-növekedés merül fel a tanyákról való behúzódással. Az asszonyok foglalkoztatása, nem számottevő kivétellel, sikerült már. A két közös gazdaság mel­léküzemében alkatrész-összesze­relést, egyéb könnyűfémes mun­kát végeznek. Az ő gyerekeiknek is kell óvo­da. No, és az új házasokéinak. Az utóbbi három évben ugyancsak megugrott a születési arányszám. Minél hamarabb bővíteni kellene az óvodát, ahová most 25 gyere­ket tudnak felvenni, viszont min­den arra mutat, hogy már ebben az évben 56 várományos lesz. Milyen jól jött az is, hogy azon a bizonyos járdatervezésen is meg tudtak takarítani 25 ezer forin­tot. A geodéziai alaptérkép úgy is 8 ezer forintba került. S akkor jön a többi sürgető igény. Egyszál élelmiszerbolt van a községben. De hogy az mennyi­re szűk már, mérjék le a felvéte­lünkön szemlélhető viszonyokból. Szívünkre téve kezünket, kije­lentjük, hogy nem „rendeztük meg” a helyzetet. Éppen áruszál­lítmány érkezett az üzletbe, és Kinovszki György taxisofőr csak így tudott hozzáférkőzni az általa vásárolt holmihoz. A kereskedelmi viszonyok ja­vításával sem akarnak addig vár­ni, míg az a bizonyos sült ga­lamb ... Hanem megpróbálnak maguk erejéből is előbbre jutni. Lakossági célrészjegy-akciót szer­veznek — az ÁFÉSZ közbenjöt- tével. Kétszázezer forintot akar­nak „összeszedni” — 1000 forin­tos a legkisebb részjegy —, üzlet­korszerűsítésre, az ÁFÉSZ cél­részjegy-alapjába. ötszázalékos kamattal 3 év múlva visszakérhe­tő a pénz, vagy átjegyeztethető. — Benne vannak az emberek? — Megvolt a szondázás. A la­kosság mintegy tíz százalékát lá­togatták végig aktivisták, s addig 30 ezer forint körüli volt jegyzés­felajánlás ... ... Eddig határozottan úgy érezzük, nagy és biztos tartalék­ra építhetnek Ladánybene veze­tői. Ezt pedig nemhogy az „átlag- eredmények” alá, hanem jószeri­vel az átlaghoz is túlzott szerény­ség mérni. Pedig leírva túl egy­szerűnek látszik. Persze, csak míg a tényeket nem ismerjük mögötte: a lakosság faluszeretete. Tóth István iíi*??r u* • KISKÖZSÉGEK A MEGYÉBEN • KISKÖZSÉGEK A MEGYÉBEN • Sok segítséget adunk a kisüzemeknek Mondja Martus Gyula, a MÉSZÖV szaktanácsadója A megyében levő kisüzemi gazdaságok száma — beleértve a termelőszövetkezeti háztájit és az egyéni gazdálkodókat is — megközelíti a 140 ezret. Ezekhez a gazdaságokhoz köz­vetlenül, illetve közvetve kapcsolódó személyek száma pedig több mint 380 ezer, tehát a megye lakosságának mintegy kétharmada. A zöldségtermesztés 35—40, a gyümölcstermesztés 55, a sertéstenyésztés és -hizlalás 57, a baromfiállomány közel háromnegyed része ezekben a kisüzemekben található. A fogyasztási szövetkezetek széles körű termelésszervezői és felvásárlási tevékenységének eredményeként a kisgazdaságok által előállított termékekből a IV. ötéves terv során többek között 90 ezer mázsa baromfit, 136 mil­lió tojást, csaknem 35 ezer mázsa nyulat, 980 ezer mázsa gyümöl­csöt, több mint 400 ezer mázsa zöldséget, 360 ezer mázsa ser­tést vettek át. A termeléshez szükséges gépek, anyagok, eszkö­zök beszerzésére és forgalmazá­sára is nagy gondot fordítottak a megye fogyasztási szövetkezetei. Többek között a fokozódó állat- tenyésztés és állatitermék-terme- lés elősegítése érdekében takar­mánnyal segítették a kisüzeme­ket. A megyében lényegében há­rom szervezet látja el ezzel a kistermelőket: a gabonaforgalmi és malomipari vállalat, a mező- gazdasági szövetkezetek és az ÁFÉSZ-ek. A IV. ötéves tervidőszak alatt csaknem 300 ezer tonna táptakar­mány került a háztáji üzemekbe, amelyekből csaknem 50 ezer ton. nát az ÁFÉSZ-ektől kaptak. Egyéb gazdasági takarmányt is juttattak a kisgazdaságoknak. A gabonaforgalmi és malomipari vállalat 65 ezer tonna szemesta­karmányt árusított saját üzletei­ben. A fogyasztási szövetkezetek a saját felvásárlásból származó szemestakarmányból csaknem 34 ezer tonnát juttattak a kister­melőknek. A baromfitenyésztés — mint ahogy már szó volt róla — jelen­tős. A libahizlalás külön is emlí­tést érdemel. A keltetőállomások a fogyasztási szövetkezetek és a magánkeltetők a IV. ötéves terv időszaka alatt 870 ezer naposli­bát értékesítettek. A sertéstenyésztő és -hizlaló szakcsoportok részére — a koca- állomány csökkentésének mega­kadályozása érdekében — tavaly 5700 kocasüldőt helyeztek ki az állatforgalmi vállalattal közösen. A zöldségprogram megvalósí­tása és a háztájiban történő gyü­mölcstermesztés fejlesztése ér­dekében gondot fordítunk a sza­porítóanyagok, gépek, eszközök, növényvédő szerek, műtrágyák forgalomba hozatalára, a válasz­tékosabb, kielégítőbb ellátásra. Az elmúlt ötéves tervidőszak alatt ingadozó volt az ellátás. 1974-ben például kevés volt a fólia. Vegy­szerekből igyekeztünk kellő mennyiséget adni. Az 1971. évi forgalommal szemben tavaly 50 százalékkal nagyobb mennyiséget értékesítettünk. Az AGROKER és a fogyasztási szövetkezetek közötti hasznos együttműködés eredményeképpen a vállalat 32 bizományi műtrágyalerakatot lé­tesített a fogyasztási szövetkeze­teknél. Évenként 200 vagon mű­trágyát értékesítettünk a kister­melők részére. Ezenkívül a 144 fogyasztási szövetkezeti bolt 625 millió forint értékben adott el különböző gépeket, eszközöket és egyéb, a termeléshez szükséges anyagokat. Sajnos, a háztáji ter­melésbe beállított új típusú gé­pek alkatrészellátását az ipar nem tudta kielégíteni. Hiány mu­tatkozott szerárukból is. A naposbaromfi neveléséhez évente 5 ezer önitatót, 2500 vá­lyús és kúpos önetetőt, valamint 10 ezer különböző típusú háti permetezőgépet adtunk el a ház­táji gazdaságoknak. Tavaly pél­dául 1500 motoros hátigép, 500 motoros hordozható permetező segítette a termelést. Az V. ötéves tervidőszak alatt fokozottabban igyekszünk segíteni a kisgazdaságok eszközellátását. Ez azonban nemcsak a fogyasztó, si szövetkezeteken múlik. A gyár­tó és a forgalmazó vállalatok összefogására van szükség a gon­dok csökkentésére. Lesz már víz

Next

/
Oldalképek
Tartalom