Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-14 / 165. szám

IDŐJÁRÁS Várható időjárás ma estig: időn­ként megnövekvő felhőzet, elszórtan helyi záporral, zivatarral. Mérsékelt, zivatar Idején átmenetileg megélénkülő változó irányú szél. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 13—18, a legmagasabb nap­pali hőmérséklet 26—31 fok között. A Balaton vizének hőmérsék­lete kedden 11 órakor Siófoknál 24 fok volt. (MTI) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXI. évf. 165. szám Ára: 90 fillér 1976. július 14. szerda Nem mindenütt használják ki az öntözőberendezéseket f A mezőgazdasági szervezési bizottság ülése 0 A sükösdi Május 1. Termelő- szövetkezetben az aszály okoz­ta kiesés pótlására takarmány- keverék után fűmagot vetnek. A jó szénatermés érdekében előzőleg nagy mennyiségű szer­ves és műtrágyát juttatnak a talajba. Képünkön: tárcsával készítik elő a talajt a vetéshez. Tegnap Kecskeméten ülést tartott a megyei mező- gazdasági szervezési bizottság. A testület meg­tárgyalta a legfontosabb időszerű tennivalókat. Dr. Glied Károlynak, a megyei tanács elnökhelyet­tesének bevezetője után Király László, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztá­lyának vezetője foglalkozott a zöldség-, gyümölcs- és burgonyatermesztés, valamint az állattenyésztés, az állatitermék-forgalmazás soron levő feladatai­val. Ezzel összefüggésben a feldolgozó vállalatok tennivalóival, a kereskedelem lakosságellátó, szer­vező tevékenységével. Ezekkel a témákkal legutóbb országos értekezleten foglalkoztak, összegezték az ez évi feladatokat. Rövidesen számos intézkedés történik annak érdekében, hogy a jelenlegi nehéz helyzeten — amelyet elsősorban a fagyok, az aszály okoztak — javítsanak. A belső ellátás rovására nem szabad exportálni a mezőgazdasági termékek­ből. Az üzemeknek, községeknek léhetőleg maguk­nak kell megtermelniük a szükségletüket. Több segítséget várnak az ipartól, a munkaerőhiány ellensúlyozását segítő gépek gyártáséiban. Polinszky Károly fogadta a finn közoktatási minisztert Dr. Polinszky Károly oktatási miniszter kedd délelőtt fogadta Kalevi Kivistö finn közoktatási minisztert, a IV. finn—magyar barátsági héten hazánkban tar­tózkodó finn küldöttség vezetőjét és kíséretét. A fogadáson részt vett dr. Molnár Ferenc kulturá­lis minisztériumi államtitkár és dr. Molnár Béla, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának titká­ra. Jelen volt Paul Jyrkánkallio, a Finn Köztársaság nagykövete. Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke kedden délelőtt a városházán fogadta a finn kül­döttség vezetőségét. A találkozón jelen volt a fővárosi tanács és a Hazafias Népfront Országos Taná­csának több vezető munkatársa és a finn nagykövet. (MTI) Beérett a fűszerpaprika a kalocsai klímaházban A Kalocsai Fűszerpaprika Ku­tató Állomáson, ahol az idén már korszerű eszközök segítik a nemesítő munkát, az időjárás­tól függetlenítették a kísérleti termesztést. A télen üzembe he­lyezett fitotronban beérett az el­ső fűszerpaprika-termés, s már virágzik az újabb generáció. A nagyobb arányú szelekcióra to­vábbra is a szabadföldi .ter­mesztés nyújt lehetőséget. Az idén például 2530 keresztezésből válogatják ki azokat az egyede- ket, amelyek a kívánt tulajdon­ságokat örökítik. A genetikai követelmény évről évre növek­szik. A hozam és a színképződés fokozása mellett egyre sürgetőbb feladat a fűszernövény-betegség­gel szembeni ellenállóképessé­gének növelése, a tenyészidő rö­vidítése. Ezenkívül foglalkoznak a ku­tatók a termés formájának, bokron való elrendeződésének megváltoztatásával, hogy géppel is sérülés nélkül takaríthassák be a jövő paprikafajtáinak hoza­mát A korábbi évek nemesítései­ből köztermesztésbe került új faj­tákkal megújhodott a világhírű kalocsai tájkörzet fűszerpaprika­termelése. A termésüket egyszer­re érlelő hibridek színanyagban gazdagabb őrleménynekvalót ad­nak az iparnak. így a magyar paprika őrzi és tartja hegemóniá­ját a világpiacon: 36 országban használják ételízesítőül. V. E. Változatlanul sok támogatást kell adni a háztáji termeléshez. A fogyasztási és a mezőgazda- sági szövetkezetek, valamint az állami gazdaságok már eddig is sokat tettek a kisgazdaságok ér­dekében, de még van kiaknázat­lan tartalék. A tanácskozáson szó esett az aszály okozta károkról. Ezzel összefüggésben bírálat érte a mezőgazdasági üzemeket amiatt, hogy nem használják ki az ön­tözőberendezéseket. A dávodi Augusztus 20. Termelőszövetke­zet például 480 hektár öntözésre berendezett területén még egy­általán nem dolgoztak a szóró­fejek. Ugyanez a helyzet a szeremlei Dunagyöngye, a rémi Dózsa, a jánoshalmi Haladás termelőszövetkezetekben. Ez utóbb említett közös gazdaságok­ban mindenütt több mint 200 hektár öntözésre berendezett te­rület van. Alig használja ki az öntözőberendezéseit a tassi Dó­zsa, a bátyai Pirospaprika és a szalkszentmártoni Petőfi terme­lőszövetkezet. Tovább lehetne so­rolni az üzemeket. Vannak jó példák is, de még a fajszi öntö­zőfürt területén — ahol éjjel-nap­pal öntöznek — sem használják ki eléggé a berendezéseket. A négyezer hektár területből 850 hektárra került öntözővíz. Az említett adatokat az Alsó- duna völgyi Vízügyi Igazgatóság gyűjtötte össze az ellenőrzések alapján. Elhangzottak olyan vé­lemények is, hogy sok helyen el­avultak a berendezések, csak pa­píron léteznek. Másutt elhanya­0 A kecskeméti Törekvés Termelőszövetkezetben 150 hektáron siló- kukoricát vetnek gabona után. Ebben a közös gazdaságban nagy ütemben fejlesztik a szarvasmarha-állományt és nagy szükség van takarmányra. 0 A vaskúti Bácska Tsz-ben 135 hektáron termesztenek cukorrépát. A növényvédelmet helikopterrel oldják meg. Erdélyi János másfél óra alatt végzi el az említett terület vegyszeres permetezését. (Pásztor Zoltán felvételei) golták folyamatos karbantartá­sukat, emiatt tönkrementek. A statisztika tehát több terület ön­tözésének lehetőségét mutatja, mint amennyi valójában van. Szó esett arról is, hogy a koráb­ban épített csőkutak ma már üzemképtelenek. Alig néhány gazdaság él azzal a lehetőséggel, hogy felhasználja ezeket öntö­zésre. Az aratás általában jó ütem­ben halad, azonban néhány gaz­daságban a rossz szervezés miatt lassú a betakarítás. Elsősorban a szakszövetkezetekben vannak gondok, ahol sok a kisparcella. Felhívták a figyelmet a szervezé­si bizottság tagjai, hogy élni kell a másodvetés lehetőségeivel. Fő­ként ott, ahol öntözni is lehet. Az aszály miatt ugyanis jelen­tős takarmánytermés-kieséssel is számolhatunk. Az üzemeknek maguknak kell gondoskodniok állatállományuk részére megfele­lő ellátásról. Éppen ezért készít­sék el a takarmánymérleget, ve­gyék figyelembe a várható kie­séseket és ennek alapján gon­doskodjanak a pótlásról. Sajnos, viszonylag kevés helyen találko­zunk még másodvetésekkel. A megyei összesítések szerint alig háromezer hektárra terveztek másodnövényeket. A nehéz hely­zetre való tekintettel a megyei MEZÖTERMÉK szövetkezeti kö­zös vállalat ingyenes vetőmagot ad rövid tenyészidejű másodve­tésű zöldborsóra, uborkára, íe- hérgyökérre, sárgarépára, zöld­babra, bimbós kelre. A nagy­üzemeknek és a kiskerteknek egyaránt juttatnak ilyen vető­magot. A legutóbbi összesítések sze­rint a rozs mintegy 20, a búza 15 százalékát takarították be. Az őszi árpával együtt a gabonafor­galmi és malomipari vállalat ed­dig 1400 vagon kalászost vásárolt Fémolvasztás az űrállomáson Milyen hatása van a szervezetre a súlytalanságnak? Borisz Valinov és Vitalij Zso- lobov űrhajósok hatodik munka­napjukat töltötték a Szaljut—5 tudományos űrállomás fedélzetén. Kedden a technológiai kísérletek programjának elvégzéséhez lát­tak hozzá. Az egyik a „Szféra” elnevezésű kísérlet célja a folyékony fém olvadási és dermedési folyama­tainak tanulmányozása a súly­talanság állapotában. Az űrha­jósok orvosi megfigyeléseket is végeznek, funkcionális megter- helési próbák mellett. A kozmo­nauták EKG-felvételeket készítet­tek nyugalmi állapotban és a különleges edzőszőnyegen végre­hajtott futás közben. A telemetrikus információs adatok és az űrhajósok beszámo­lója alapján megállapítható, hogy a Szaljut—5 legénységének (Folytatás a 2. oldalon.) Vietnami diákok a kiskunfélegyházi építőtáborban Hétfő óta 18 vietnami diák dol­gozik a Városföldi Állami Gaz­daság kiskunfélegyházi üzemegy­ségében működő Váci Mihály ön­kéntes nyári ifjúsági építőtábor­ban. Uborkát szednek. — Vasárnap érkeztünk Buda­pestről — magyarázta feltűnően jó magyarsággal Ngnyen Thai csoportvezető, aki ősztől a Bu­dapesti Műszaki Egyetem gépész- mérnöki karának hallgatója lesz. — 1974-ben Hanoiban érettségiz­tem, s magyar egyetemre jelent­keztem. Egy évig Budapesten elő­készítő tanfolyamra jártam. A magyar nyelv mellett matemati­kát, fizikát, ábrázoló geometriát, politikai gazdaságtant tanultunk. — Nekünk nagyon nehéz a magyar nyelv — vette át a szót az egyik vietnami diáklány. — Az előkészítő tanfolyamon euró­pai országokból is tanulnak fia­talok, ők könnyebben boldogul­nak a magyarral. A vietnami nyelv, illetve nyelvtan egészen más, mint az itteni. A fekete hajú, fekete szemű diákok naponta hat órát dolgoz­nak. Az első nap kissé nehezeb­ben haladtak a munkával, de teg­nap délelőtt 10 órára már hat- van-hetven láda uborkát szed­tek. Délutánonként kulturális és sportprogram várja őket. Mint mondták, nagyon jól sikerült a vasárnap esti nyitó tábortűznél rendezett kulturális műsor. Az építőtáborban kényelmes szobák­ban laknak, jól érzik magukat. Két hét múlva utaznak vissza Budapestre. T. L. 0 Kiskunfélegyháza határában vietnami diákok szedik az uborkák (Szilágyi Mihály felvétele) Mitől város a város Kevés szó esik nálunk arról, milyen is legyen egyik, vagy másik városunk profilja. Nem mintha ilyen városprofil ki­alakítása önkényes elhatározás dolga lenne, hiszen ezt rend­szerint történelmileg megha­tározott tényezők, vagy ha­gyományos gazdasági vonások többé-kevésbé tudatos fejlesz­tése teszi lehetővé. De a lehet­séges funkciók felismerése, erőszakoltság nélküli fejleszté­se, a regionális környezet együttesében felismert szerep vállalása és alakítása nagyon is meggyorsíthatja a város- fejlődést, az ellenkezője pedig, a bizonytalan, határozatlan, zűrzavaros szerepkörök szor­galmazása visszavetheti, eltor­zíthatja a városfejlesztés me­netét. . Miről is van szó valójában? Arról, hogy nálunk voltakép­pen a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején kapott igazi lendületet az arra érett nagyközségek várossá fejlődé­se, a kisvárosok és középváro­sok korszerűsítése, és az új, ipari funkciójú gócok köré te­lepülések várossá szerveződése. Néhány történelmileg kiala­kult, több vagy egy funkciójú városunktól eltekintve, az ur­banizáció új központjait kü­lönböző szükség duzzasztotta, vagy formálta várossá. Ebben a növekedésben sokszor a köz- igazgatási vagy művelődési­oktatási szerep, a helyi lakos­ság közös érdekei — amelyek egy egészséges lokálpatriotiz­musba sűrűsödtek —, legalább olyan hajtóerővé váltak, mint az odatelepülő új ipar, vagy éppen a már meglevő — régi ipar nagy arányú rekonstruk­ciója. Ez természetszerűleg azzal is járt, hogy némely vá­rosnak elhalványultak, háttér­be szorultak a régi funkciói. Például különböző területi át­szervezések és súlypontelto­lódások miatt csökkent a köz- igazgatási vagy művelődési­oktatási szerepük (hiszen elég néhány iskolát átcsoportosíta­ni vagy járást összevonni eh­hez), másoknak viszont cent­rális ipari szerepük született, vagy a már meglevő vált ha- tározottabbá. Az is közismert, hogy Ma­gyarországon ugyancsak a hat­vanas-hetvenes években bon­takozott ki a városok közötti versengés, a gyorsan fejlődő települések közötti vetélkedés korszaka. Mindegyiket az a természetes törekvés vezette, hogy minél előbb és nagyobb mértékben részesüljön a fej­lesztéshez szükséges anyagi eszközökből. Az ilyen versen­gés azonban nagyon is termé­szetes és egészséges jellege mellett — terhelte is az ügyet. Hiszen az eszközök mindig jó­val szűkösebbek voltak az igényeltnél, és nem feltétlenül mindig az kapta a több esz­közt, ahova népgazdasági és településfejlesztési szempont­ból, az egész körzetet figye­lembe véve, leginkább célsze­rű lett volna többet adni. Az is nagyon természetes dolog, hogy minden helyi, városi ta­nács két kézzel ragad meg minden olyan lehetőséget, ami bárminemű fejlesztéssel, jár — egyelőre még nem is nagyon törődvén azzal, hogy a jövő­ben miként tudja majd fel­használni. Ami megszületett, azt per­sze így vagy úgy. lehet majd jól is felhasználni. De a vá­rosnak magának is fontos, hogy törekvéseit, céljait össz­hangba hozza természetes adottságaival és lehetőségeivel, s határozottabban alakítsa ki a tényleges feladataival össz­hangban levő arculatot. Világos, hogy például, ahol élelmiszer- ipari hagyományok és adott­ságok vannak, ott azt kell ki­fejleszteni és nem lehet egy­szerre arra törekedni, hogy gépipart, oktatási intézménye­ket is összpontosítsanak. „Is­kolavárosban” viszont nagyon is érthető, ha ezt a jelleget kívánják ésszerű határig töké­letesíteni. Hiszen a „minden irányú” fejlesztés gyakorta azt jelenti, hogy semmilyen irányban nincs igazi fejlesztés. Vannak városaink, amelyek máris reálisan mérték fel sze­repüket és jól illeszkednek be a körzet gazdasági életébe. De még sok olyan is van, amely keresi, kutatja lehetőségeit, vagy bizonytalanul „minden irányban” tapogatózik. Aho­gyan új időszak következett iparfejlesztésünkben is, a strukturális átszervezés és fej­lesztés, minden bizonnyal új időszak következik városfej- lesztési munkánkban is. Ezt felmérni, átgondolni és a köz­véleményt reális célok elérésé­re befolyásolni mai. új fel­adataink egyike. R. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom