Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-06 / 158. szám

1976. július 6. • PETŐFI NÉPE • 3 NAPKÖZBEN rn • • rr \ r Torodes • Latin­amerikai táncokkal szerepelt a budapesti Kovács ­házaspár. BEMUTATKOZOTT A BÁCSKA EGYÜTTES ÉS A TÁRSASÁGI TÁRSASTÁNC-VERSENY Folytatódik a Bajai Nyár ’76 Vasárnap délelőtt a Tűit 1st- r ván Sportcsarnokban társasági társastánc-versennyel kezdődött az idei Bajai Nyár aznapi műso­ra A szakmaközi bizottság épüle­tében ugyanakkor két kiállítás is várta az érdeklődőket. A föld­szinten ízléses lakberendezési ki­állítás, az emeleten pedig papa- gályparádé gyönyörködtette a nézőket. Este ismét a víziszínpad von­zotta a szórakozni vágyó közön­séget. A Bácska Együttes ezút­tal sem keltett csalódást. Gon­dosan betanult és magas szín­vonalon előadott népitánc-számai nagy tetszést váltottak ki. Szép sikere volt a sükösdi népdal­csoportnak is. Többször vissza­tapsolták a nemzetiségi tánccso­portokat. Az egész estét betöltő műsor felejthetetlen élményt nyújtott a Bajai Nyár 76 kö­zönségének. Szöveg, fotó: Szabó Ferenc • a Bácska Együttes utánpót­lásaként léptek fel a bajai Alsóvárosi Népfrontkor leány­táncosai. NAGYSZABÁSÚ ÉPÍTÉSI PROGRAM Gyorsított Ütemben Külföldön tanuló fiatalok •GV Ic.tjj t/mX?.. .'A1-' lengyelországi nagyszabású építési1 program- megkapta /^az' eredményes fejlesztéshez szüksé­ges' eszközöket. A beruházásokra — a jelenlegi és távlati orszá­gos fejlesztés bázisának, fő té­nyezőjére — Lengyelországban 1976-ban 527 milliárd zlotyt for­dítanak. Ezt az összeget még el­képzelni is nehéa. Honnan kerül elő ennyi pénz? Elsősorban maguknak a lengye­leknek jobb munkájából. A be­ruházási fellendülés az elmúlt öt­éves tervidőszakban, amikor a globális ráfordítások összege el­érte az 1900 milliárd zlotyt, a belső tartalékok felhaisználásának eredménye volt. Ugyanebben az időszakban az importértékeknek az exportéval szembeni fölénye nem lépte túl a 300 milliárd zlo­tyt. A külkereskedelem támogatá­sa lényeges volt kétségkívül, de csupán kisegítő, s nem megha­tározó jellegű. Döntőnek a párt mobilizáló képessége bizonyult, amely az egész népet jobb, ki- adósabb munkára serkentette. Lengyelországban 1974-ben minden előállított termék 85 szá­zaléka hazai tervek és techno­lógiák alapján készült. AZ 1976—1980-as években az összes beruházási költségek el­érik a 2600—2640 milliárd zlo­tyt, azaz több mint 700 milliárd zlotyval meghaladják az elmúlt ötéves tervbeli ráfordítások össze­gét. Ezek a zlotyk még nincsenek ott a bankban, a „minden eshe­tőségre” félretett összegben. Ezt az értéket még elő kell állítani az eddiginél is jobb, termeléke­nyebb munkával. Erre számít a párt és az állam vezetősége. A jobb munkára ígéretet tett a len­gyel munkásosztály a VII. kong­resszust megelőző vitában, magán a kongresszuson, a jelenleg tet­tekkel váltja valóra ígéretét. A beruházások természetesen nemcsak a jobb jövő alapjainak lerakását jelentik, hanem számos területen közvetlenül is elősegítik a lakosság életszínvonalának emelkedését. Ilyen példaként szolgálhat a lakásépítés. Az 1976, évi tervben 277 ezer lakás fel­építése szerepel, amelyek lakó­területe 16,2 millió négyzetméter. Gyakorlatilag ez kb. egymillió személy lakásfeltételeinek javítá­sát jelenti. Ha az 1971—1976-os időszakban nem adtak volna át rendeltetésének 64 házgyárat (Rüttes számuk jelenleg 93) és pahelgyárat, ha a cementipar ter­melési kapacitása nem emelkedik 70, százalékkal, s ha az elmúlt tervidőszakban más ágazatokat s?fh jellemez hasonló fejlődési dinamika, ez a terv egyszerűen irreális volna. Az állam azonban nem csupán- ío/t í ü Át; iiuiJilíti lá'oajs j.tóó tetőt kíván biztosítani a jövendő, lakók' fejtt-Toló, .hanem •» •rnngfo. ■ lelő ellátását is bútorból, függöny­ből, szőnyegből, mosógépből, hű­tőszekrényből. tévékészülékből és más, tartós használati cikkekből. Az 1976-ós tervben szerepel egye­bek között három nagy bútor­gyár üzembe’ helyezése, amelye­ket francia vállalátok építenek. A tervezett lakásépítési tempó mellett ezek a gyárak természe­tesen nem képesek fedezni a fo­gyasztópiac .Szükségleteit teljes mértékben, a probléma komplex kezelése azonban elismerést érde­mel. Az átadásra kerülő lakásokkal párhuzamosan a szövetkezeti la­kónegyedekben üzembe helyeznek nagyszámú kereskedelmi, ven­déglátóipari, szolgáltatási üzemet, orvosi rendelőintézetet, gyógy­szertárat. Az üzletek polcain élel­miszeripari és iparcikk-újdonsá­gok fognak megjelenni. A terv ezeknek a legszemélyesebb, min­dennapi és állandó szükségletek­nek óriási jelentőséget tulajdoníl. Hasonló fejlődési lendület jel­lemzi az iparcikkek előállítását. Elég megemlíteni, hogy a sze­mélygépkocsik gyártása 1976-ban eléri a 212 ezer darabot, 1980 pe­dig a 350 ezeret, azaz megkét­szereződik. A termelés mennyiségi és mi­nőségi ugrása elképzelhetetlen lenne a lengyelországi gazdasági potenciál fő ágazatainak: a bá­nyaiparnak, kohóiparnak, eneiv, getikának, vegyiparnak, gépipar­nak —, röviden a korszerű ál­lam teljes gazdasági, infrastruk­túrájának részvétele nélkül. 1976- ban az ország új, fontos létesít­ményekkel gyarapodik. A gdanski olajfinomítóban felépül az olaj­blokk, a plocki Petrolkémiai Mű­vekben a' katalitikus krakkoló- mű. A Dolna Odra és a Javorzno III. erőművekben új turbinák kez­dik meg a munkát (az új telje­sítménygyarapodás 800 MW); áp­rilisban, Koluszkiban átadják a licenc alapján épült vasöntödét a szerszámgépipar szükségleteinek kielégítésére. Hasonló példákat még hosszan sorolhatnánk. A hetvenes évek Lengyelorszá­gának egyik legfontosabb nagy- beruházása a Katowice Kohómű, amelyben az első acéltonnák csa- polása már 1976-ban megkezdő­dik. A „Zawiecie” és a Nowotki kohóüzemek új villamos acél­művekkel gyarapodnak. Az 1976-os terv áttanulmányozása ar­ra a következtetésre vezet, hogy Lengyelország nem csupán he­lyes célokat tűzött maga elé, ha­nem e célok elérése érdekében „gyorsított menetre” buzdítja az egész dolgozó népet. M. F. Hétfő reggel,„a Marx Kár KözgazdíVsa^udóWWitft Egyetem aulájáén teMjék, .l,e:. az „ünnepé­lyes esküt az új külföldi ösztön­díjas fiatalok. Ezerhétszáz je­lentkező közül a felvételi vizs­gán 381-en szereztek jogot arra az elmúlt hónapokban, hogy a baráti szocialista országok — Bulgária, Csehszlovákia, Jugo­szlávia, Lengyelország, az NDK, Románia és a Szovjetunió — egyetemein, főiskoláin kezdhes­sék meg szeptemberben tanul­mányaikat. A legtöbben, 262-en —a korábbi évekhez hasonlóan, a Szovjetunióban fognak tanulni. Az NDK egyetemei és főiskolái 7:5 magyar fiatalt várnak. Az új külföldi ösztöndíjasok, akikét dr. Garamvölgyi Károly oktatási miniszterhelyettes kö­szöntött. az elkövetkező három napon felkészítő tanfolyamon vesznek részt. Egyebek között találkoznak a külföldön tanuló fiatalok KISZ-szervezeteinek, valamint a szakminisztériumok­nak a képviselőivel. (MTI) — Kismama-találkozót rende­zett a gyermekgondozási segé­lyen levő dolgozóinak Nyárlörin- een a Szikrai Állami Gazdaság■ Az eseményen hatvan, átmeneti­leg csak anyai hivatásának élő fiatalasszony vett részt egy vagy két kisgyermekével együtt. Az I anyukákat Daróczi László szb- titkár köszöntötte, Papp József párttitkár pedig ismertette ve­lük a gazdaság elért eredményeit, ■ s a további terveit — adhattuk I volna hírül a minap. Ha tudósítunk az eseményről, i bizonyára arra is kitérünk, hogy i milyen bensőséges, derűs hangu­• latot ■ adott az eseménynek a t pöttöm vendégek helyeslő közbe- . I gőpicséléíe a párttitkár _ elvtárs i tájékoztatójába; hogy milyen i jólesőn fogadták a kismamák a tisztelet jeléül átnyújtott egy-egy ■ szál szegfűt, s a kis úttörők . műsorát; hogy mekkora öröm volt a szűkebb munkatársi kö­zösséget meglátogatva bemutat­ni, büszkélkedni a kisemberké­vel, hogy mennyi mindent tud i már: ül, totyog, s nemcsak érti a szót, hanem megmondja a nevét, sőt versikét is megtanult. Mindezekről beszámolva sem mondtunk volna el mindent. S talán épp a lényeg marad ki. | mint oly gyakran, amikor ha­I sonló eseményről tájékoztatunk. Mert az édesanyákkal való törö­* dés a gyermekgondozás két-há- rom éve alatt a munkahelyek . többségében korántsem az éven­kénti találkozókban merül' ki. Bár ez utóbbi sem öncélú gesztus a dolgozóit számontartó, visszaváró munkahely részéről, hanem az érintetteknek nagyon is jóleső figyelmesség. Ahogyan azt egyik anyuka meg is fogal­mazta: „...az ember ilyenkor még jobban érzi a munkahely, a kollektíva hiányát; valósággal kedvet kapunk a mielőbbi risz- szatérésre”. S hogy mit jelent a munka­helyi közösség vonzása? Az is érzékelteti, hogy a kiadós meleg ellenére a gazdaság központjától legtávolabb lakó kismamák is eljöttek a találkozóra. Mint pél­dául a Tiszaalpár határából a hat hónapos kisbabáját mózes­kosárban magával hozó anyuka. A lényeget azonban az a két­gyermekes fiatalasszony fogal- y mazta meg, aki társnői nevében 1 ezeket mondta: „Köszönjük o- velünk való törődést, a gondos­kodást, amelyet nemcsak ilyen találkozó alkalmával érzünk..." Mert ez a törődés folyamat. S a hogy ennek a folyamatnak egy 5 mozzanata a családias találkozó, éppúgy hozzá tartozik például az az egymillió forint, amelyet az ’ utóbbi pár évben érdekeltségi területén gyermekintézmények építéséhez, bővítéséhez a helyi tanácsoknak átutalt a gazdaság. 1 Azért, hogy ne szorítsa a gyer­mekelhelyezés gondja az anyát, amikor ismét munkába ál. S a *1 GYES-en levő anyák időnkénti meglátogatása a párt- és szak- szervezet, a nőbizottság részéről, ■’ a szükség szerinti segítségnyúj­? tás épp úgy hozzá tartozik a róluk való gondoskodás folyama- , tóhoz, mint az. hogy távollétük miatt nem csorbul joguk: lépést 1 tartanak a fizetésemeléssel. 5 Olyan törődésről van tehát szó, amelyet mélységesen áthat a párt nőpolitikájának szelleme. P. I. Javítani a javítást Szaporodnak otthonunkban a tárgyak, háztartásunkban a gé­pek — Sfz. általános fejlődés, gaz­dagodás része ez. Ám e tárgyak — órák, autók, hűtőgépek, mag­nók, rádiók, bútorok, fényképe­zőgépek, kerékpárok, porszívók és társaik — idővel elhasználód­nak, elromlanák. Megjavíttatásuk utánjárásba és pénzbe keiül. Ez magától értetődő —, ha a tár­gyat valóban megjavítják. Ám mit szóljunk akkor, ha a kifize­tett javítás után, akár másnap, akár egy fél év múltán ugyanaz a hiba jelentkezik? Ha minden jel arra utal, hogy a javítás fe­lületes, rossz minőségű volt? Mit is szólhatunk? Mérgelő­dünk, reklamálunk, küzdünk az igazunkért. Kinek mennyire te­lik energiából. így van ez ma még, de már nem ' sokáig. A Minisztertanács ugyanis rendeletet fogadott el a javító-karbantartó szolgáltatások minőségvédelméről. Eszerint a javító vállalatok, szövetkezetek, magánkisiparosok szolgáltatása­ikért október elsejétől kötelesek jótállást vállalni, méghozzá szá­munkra igen kedvező feltételek­kel. A jótállás legrövidebb idő­tartama három hónap, de ha a javítás díja meghaladta az 500 forintot, már fél év, 5000 forint­nál drágább javítás esetén pedig kerek egy esztendő. Mit jelent ez a garancia? El­sősorban azt, hogy a meghatá­rozott időn belül követelhetjük a hiányosan, vagy hibásan vég­zett munka kijavítását, kiegészí­tését, ismételt elvégzését, a díj arányos csökkentését, illetve az elvégzett munkával összefüggés­bén keletkezett hiba díjmentes kijavítását. A garancia nemcsak a háztar­tási gépek, híradástechnikái ké­szülékek, bútorok és egyéb, érté­kesebb használati tárgyak javí­tására terjed ki, hanem például a lakáson, a hétvégi házon, sőt, a lifteken végzett javító-karban­tartó munkákra is. Kedvező az az intézkedés, is, amely előírja: a szolgáltatók október elsejétől kötelesek az el­végzett munkáról a megrendelő­nek számlát adni, ezen a felhasz­nált anyagokat, alkatrészeket közérthetően feltüntetni. A szám­la felmutatásával érvényesíthet­jük garanciális jogainkat, de egyúttal nagyjából ellenőrizhet­jük is: megkaptuk-e, amit meg­rendeltünk, amiért fizettünk. KÉPERNYŐ Kecskemét A Művészeti Magazin kecske­méti számában arról szóltak, hogy egy város miként keresi a múlt­ját, őrzi, foglalja keretbe ér­tékeit, hasznosítja meglevő adott­ságait a jövőépítésben. Kodály Zoltán munkássága, a népmű­vészet, az okos műemlékvédelem pillérein épült a riport. Érzékeltették, hogy Kecskemé­ten jó légkörben dolgozhatnak a művészek. A megyei és a városi tanács jó, ösztönző gazdája a kul­turális életnek. Buzdítást, teret kapnak az alkotók. A Hivatal — általában — a teremtő munka feltételeinek megteremtésére, az igények felkeltésére vállalkozik, s nem avatkozik az alkotási fo­lyamatba. A bemutatott épületek szépsé­gének, a kiváló operatőri munká­nak, a jó ritmusú vágásnak kö­szönhető a gyönyörű látvány. Szép város ez a Kecskemét, mon­dogatták a társaságomban levő pestiek. Az itteni honosok egyi- ke-másika is most figyelt föl a Tudomány és Technika Háza, a Kodály Intézet jó arányaira, kü­lönleges hangulatára. A Művé­szeti Magazin — híven vállalt céljához — a gyakorlatlan szeme­ket is. elvezette a szépség forrá­saihoz: látni tanított most is. Sok mindent megmutattak aránylag rövid idő alatt, mégis maradt némi hiányérzetünk. Nem a teljességet hiányoljuk, a lel­tárt, a mindent számbavételt: a mostani felfogás kialakulásának folyamatát, anndk a sok fárado­zásnak az érzékeltetését, míg eb­ben a hajdani mezővárosban ilyen körülményekhez jutnak művé­szek, míg a lakosság egy tekinté­lyes része magáénak érzi a régit a legmodernebbel vegyítő törek­véseket. Szívesen hallottunk vol­na többet a dolgok összefüggésé­ről, a meggyorsult fejlődést ered­ményező változásokról, a Kecske­méten dolgozó művészekről. Köszönet a televíziónak, hogy Kecskemétet jó példaként be­mutatva népszerűsítette városun­kat és őszinte örömet szerzett több százezer nézőnek. Már többször méltattuk a Művészeti Magazin szinte állandó stábját, most is szívesen írjuk le: szép, tar­talmas műsort készítettek. Amerikás magyarok Trombitás Rezső aszerint osz­tályozta a Lajtától nyugatra élő magyarokat, hogy mikor hagy­ták el az országot. Személyes ta­pasztalataim, ismereteim is iga­zoltják csoportosítását. Bármeny­nyire furcsának tűnik idehaza, sok 45-ös szélsőséges baloldalinak, kommunistának tekinti azokat az 56-ban távozókat, akik számára mit se jelent a grófi, bárói cím, akikben az eltelt évek sem tud­ták nyomtalanul kitörölni az itt­hon látottákítt-hallottakat. Az is igaz, hogy területi cso­portosítás is készíthető. Másként gondolkodnak. viselkednek az Európában maradtak és másként a tengerentúliak. A távolsággal nő a honvágy. Az „Útközben élünk ...” alko­tói jellemző figurák felvonulta­tásával idézték ezt a számunkra mindenképpen furcsa világot. A megszólaltatottak — gondolkod­janak bár eltérő módon szocialis­ta rendszerünkről — őrzik ma­gyarságtudatukat'. És ez számunk­ra is jó dolog, noha gyakran már-már nevetséges szertartások­ban, giccses külsőségekben, ha­sukkal, ízlelő érzékeikkel élik ki nosztalgiájukat. Kicsi,t elszomo- roriva néztem a szüreti mulatsá­gon „csárdásozó” lánykákat, hall­gattam a magyar és angol sza­vak keveredését. Mit akarhattak ezzel a filmmel alkotóik? Eléggé szemléletesen bemutatták, hogy milyen össze­tett a kinti magyarság, mennyire nehéz, a közös nevező megtalálá­sa, Azt is érzékeltették, hogy azok is fájó szívvel gondolnak haza, Akiknek nagyon jól megy a so­ruk, emeletes villában élnek. Nem találják igazán helyüket: útköz­ben élnek. Heltaj Nándor Tanácskozás a zöldterületekről Hétfőn nemzetközi dendroló- giai tanácskozás kezdődött Bu­dapesten, a Kertészeti Egyete­men. Az egyhetes konferencián a települések, a városok zöldte­rületeinek létesítésével, fenntar­tásával kapcsolatos kérdésekről tartanak előadásokat a résztve­vők. összegezve eddigi kutatási eredményeiket. Külön témakör­ben vitatják meg mennyi nö­vény telepítése célszerű a fais­kolákban az utánpótlás biztosí­tására, és a kiültetett fák ápolá­sa nyomán hogyan lehet a nö­vényeket az eddigieknél nagyobb arányban porfogóként hasznosí­tani a városokban. Külön té­makörben újabb, az urbanizációs ártalmakkal dacoló, ellenálló nö­vényfajták kialakításának gene­tikai kérdéseit vitatják meg a szakemberek. A tanácskozást dr. Dimény Imre, a Kertészeti Egyetem rek­tora nyitotta meg. (MTI) 2 Tény, hogy a szolgáltató válla­latok java ez idáig is, rendelet nélkül is, garanciát vállalt te­vékenységéért — de nem vala­mennyi! S éppen a felületeseb­ben dolgozók hárították el a ja­vító esetleges reklamációit, s hozták ezzel olyan helyzetbe, amelyben kiszolgáltatottnak érez­te magát. Nem alaptalanul. Hiszen a mű­szaki kérdésekben járatlan em­ber már azáltal is kiszolgáltatott, hogy nem tudja elbírálni, mi a hibája az autónak, az órának, a filmfelvevőnek, vagy az olaj­kályhának, nem tudja, milyen al­katrészek szükségesek a megja­vításához, s azt sem, mennyi munkaórát vesz az ilyesmi igény­be. A számlával a kezünkben, a garanciarendelet ismeretében csökken kiszolgáltatottságunk, hi­szen így minden ellenőrizhetővé, felülbírálhatóvá válik. De túl a javíttató jobb közér­zetén a rendelet minden bizony­nyal pontosabb, jobb minőségű munkára ösztönzi, nagyobb fele­lősségérzettel terheli meg a ja­vítást végző vállalatot, szövetkéz zetet, vagy kisiparost. S ez sem elhanyagolható körülmény, hi­szen a biztonságérzetünket, ér­dekvédelmünket éppen ez a lény teljesítheti kí. g. zs. Óvodákról - számokban Az óvodákban viszonylag ki­egyensúlyozott munkával telt el a tanév — állapították meg az Oktatási Minisztériumban. Az 1975—76. tanévben tovább javul­lak a feltételek, az óvónők túl­terhelése azonban még számot­tevő. Az óvodák száma a IV. öt­éves terv időszakában a tervezet­tel meghaladóan hatszázhússzal nőtt, jelenleg az országban 4077 óvoda működik. Csökkent a nagy létszámú csoportok száma, 170 óvodában azonban még 40— 50 gyermek van egy csoportban, s két óvodában 50-nél is több. öt év alatt a tervezettet lé­nyegesen meghaladóan, 87 ezer­rel nőtt az óyodai helyek száma, s már megközelíti a 300 ezret. 329 és fél ezer kisgyermek jár óvodába, 102 ezerrel több. - mint öt 'éve. Az óvodai helyeket or­szágos átlagban 111,4 százalékra használják ki, ami azt jelenti, hogy átlagban minden 100 helyre 111 —112 gyermeket vesznek fel. 1100 óvodában azonban 120—150 gyermeket, 74 óvodában pedig ennél is többet. * Nemzetközi viszonylatban is elismerésre méltó, hogy hazánk­ban az óvodáskorú népesség 75,45 százaléka jár óvodábh. öt év alatt mintegy 18 százalékos az emelkedés, örvendetes az is, hogy az óvodások háromnegyed részének a szülei fizikai foglal­kozásúak. A fejlődés ellenére azonban még tavaly is több mint 27 ezer gyermek kérelmét kellett eluta­sítani. Az óvodákban 8 ezerrel több, összesen 20 és fél ezer óvónő dolgozik, mégis komoly óvónő­hiányról beszélhetünk. Az üres álláshelyeken 4623 képesítés nél­küli dolgozik, arányuk öt év alatt 12,1 százalékról 22,5 száza­lékra emelkedett. 1971 elején 1110 óvónő volt gyermekgondozási segéllyel ott­hon, most ezt a kedvezményt több mint 2200 óvónő veszi igénybe. Többségüket ugyancsak képesítés nélküli helyettesíti. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom