Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-06 / 158. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1976. július 6. Termelés, felvásárlás, feldolgozás Kertészetéről, gyümölcs- és szőlőtermesztéséről híres Kecskemét városa és környéke. Amellett, hogy elsősorban a városellátást szolgálja a termesztés, jelentős mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt és szőlőt szállítanak más vidékekre, főként a fővárosba. Az elmúlt években gondok jelentkeztek e növények termesztésében, csökkent a terület és a meny- nyiség is. Ingadozások tapasztalhatók a helyi ellátásban, és nem rajzolódtak még ki világosan a jövő körvonalai sem. Nemrég szerkesztőségünkben ankétot rendeztünk, amikoris a résztvevők feltárták gondjaikat és javaslatokat tettek, miként. lehet javítani a mostani állapotokon. Az ankéton részt vett dr. Molnár István, a megyei párt- bizottság munkatársa, Gódor József, a Kecskeméti Városi Tanács elnöke, Kovács László, a Kiskunsági TESZÖV titkárhelyettese, Agud Károly, a városi tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője, Horváth István és Nagy Lajos, a Középmagyarországi Pincegazdaság főosztály- vezetői, Masir József, a megyei MEZÖTERMÉK Vállalat főosztályvezetője, Bus László, a Kecskeméti UNÍVER ÁFÉSZ osztályvezetője, Kosa Antal, a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz, Tóth Béla, a kecskeméti Kossuth Tsz és Székely Jenő, a kecskeméti Alföld Szakszövetkezet elnöke, Horváth Sándor, a Kecskeméti Konzervgyár osztályvezetője. Kecskemét mezőgazdaságáról - általában Az ankéten Gödör József szólt a Város mezőgazdaságának ötéves fejlődéséről és jelenlegi helyzetéről. Többek között a következőket mondotta: — A IV. ötéves terv időszaka alatt dinamikusan nőtt a termelés, csupán 1975-re jellemző a lassuló ütem. Kiemelkedő eredmények is születtek, ami elsősorban a termelési rendszerek térhódításának köszönhető. Rendszerhez csatlakozva termeszti több gazdaság a kukoricát, amelynek termésátlaga a rendszeren kívüliekét 10 mázsával haladta meg, elérték a hektáronkénti csaknem 50 mázsás termést. Kecskeméten a Törekvés Termelőszövetkezetben valósult meg a burgonya termelési rendszere, ahol 121 mázsa volt a hektáronkénti átlagtermés. Jelentősen nőtt a termelés szervezettsége és színvonala. A zöldségtermő terület Kecskeméten évek óta fokozatosan^bsöW-r ken. Ma már csupán 831 hektáron termelik ezeket a növényeket. A nagyüzemekből több olyan zöldségféle „kiszorult”, amelyek termesztése munkaerőigényes. Amellett, tehát, hogy a terület kevesebb, a növényfélék száma is csökkent. Ezek termesztését a háztáji és kisegíti' gazdaságok nem tudták maradéktalanul átvenni, illetve ezekből olyan mennyiséget termeszteni, amely elegendő lett volna. A felvásárlási árak alakulása a zöldség-, a gyümölcs- és a szőlőtermesztést nem serkentette. Az árakat ugyanis magas termelési színvonalhoz mérten állapították meg, viszont Kecskeméten és környékén nem olyan jók a termőhelyi adottságok, hogy az országos termelési átlagokat el vés, egyik évről a másikra nagy mennyiségi ingadozás tapasztalható egy-egy'növényféléből. Kétségtelen, a termésingadozáshoz az időjárás hozzájárult. Ha kevés az áru, akkor „szaladoznak” a felvásárlók, ha viszont sok, akkor válogatnak, minőségi kifogásokat keresnek az ár leszállítása érdekében, sőt át sem veszik. Ez aztán a következő évben megbosz- szulja magát, mert így a terme- . löket egy várt nagyobb jövedelemtől megfosztják, s az eredménye az lesz, hogy az egyébként is nagy kockázattal termeszthető zöldségfélék területét csökkentik. Azok a növények lépnek be ezután a termelési szerkezetbe, amelyek évről évre biztonságosan értékesíthetők, megfelelő jövedelmezőséggel termelhetök, és természetesen gépesíthetők. Ezt példázza a kukoricatermesztésben tapasztalt nagy előrelépés. A zöldségtermesztésben a termelők, valamint a felvásárlók és feldolgozók között nem alakult ki garancia- és kockázatvállalás, vagyis olyan kapcsolat, amely a termesztési kedvet szolgálta volna. A termelőnek semmiféle biztonságot nem ad az, ha a paravolt. lehessen érni. Ezenkívül gondot okoz az is, hogy a kertészeti növények termesztéséhez nincs gép, sőt nagyüzemi termesztéshez alkalmas technológia és fajta sem áll rendelkezésre a legtöbb növénynél. A termesztést a felvásárló és feldolgozó egységeknek úgy kellene befolyásolniuk, ahogyan ezt a piac igényli. Ugyanakkor érdekeltebbé kellene tenniük a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermelőket a városellátásban, e népgazdaságig is fontos növények termesztésében. Közös feladat- és kockázatvállalásra van szükség tehát, azonban olyan követelményt nem lehet állítani, ami a termelők érdekével, vagyis a jövedelmezőséggel ellentétes. Hiányzik az együttműködés —r A gyümölcs- és szőlőterület évről évre csökken — folytatta Gódor József. — A régi ültetvények elöregednek, s a termésátlagok már olyan alacsonyak, hogy szükséges a kivágásuk. A II. ötéves tervben nagy telepítési program valósult meg. Ennek köszönhető, hogy még ma is van elegendő gyümölcs hazánkban, de ahhoz már kevés — éppen az ültetvények elöregedése miatt —, hogy 1980 után se legyen gyümölcs-, illetve szőlőellátási gond. A jelenlegi beruházási politika, a hitel és a támogatási rendszer nem ösztönöz az ültetvény- létesítésre. Ha a jövőben is azt szeretnénk, hogy legalább az 1970-es évek termésmennyiségét adják a környezetünkben levő gazdaságok, akkor szükséges elkezdeni az új nagyüzemi szőlő- és gyümölcsültetvények létesítését. Ezen a területen is előtérbe kerülhet a szakosodás, célgazdaságok kialakítása. Más a telepítési technológiája, munkaerőszükséglete a feldolgozóiparnak, illetve friss áruként közvetlenül a fogyasztónak eladható terméknek. Viszont amelyik üzem vállalja a gyümölcstelepítést, ott ez évekig meghatározza a feladatot, nem lehet abbahagyni a termesztést. Ezek az üzemek joggal elvárják, hogy a termesztésre ne fizessenek rá, valamiféle garanciát kapjanak az értékesítésre, a termelés jövedelmezőségére. Termelő és a forgalmazó szoros kapcsolatát, együttműködését kell tehát megvalósítani. Jelentős a városban és környékén a háztáji és kisegítő gazdaságok termelése. A -bruttó mező- gazdasági terméknek a múlt évben 35 százaléka származott innen. Az elkövetkezendő években is fontos lesz ez a tevékenység, azonban a szövetkezeteknek nagyobb irányító, szervező munkát kell kifejteniök. Megindult már egy szakosodási folyamat, például a Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben a libahizlalás, a Kossuth Tsz-ben a sertéshizlalás háztájiban történik, s kibontakozóban van ennek önálló ágazattá alakulása is. A városban a közös gazdaságokon keresztül értékesítettek az elmúlt évben 4 millió forint értékű zöldségfélét, 10 millió forintot érő gyümölcsöt és 7 millió forint értékű tejet, valamint 136 hízómarhát. A háztáji gazdaságok az elmúlt évben 72 millió forint értékű terméket adtak át a közös gazdaságoknak. Miért csökken a zöldségtermesztési kedv ? — Alapvetően a termelésben, ennek gazdaságosságában van a gond — mondotta dr. Molnár István. — A forgalmazásban jelentkező nehézségek ennek következményei. Amit nem termeltek meg, azt nem lehet eladni. Országos szinten megvitatták már a forgalmazás helyzetét és javításának lehetőségét, azonban a termeléssel mindezideig keveset foglalkoztak Erre nagyobb szükség lenne, hiszen ha már megvan a termelési bázis, akkor már lehet ehhez alakítani a kereskedelmet. Az áru viszont kedicsomot a konzervgyár 1,20—1,45 forintért veszi meg. Még a hektáronkénti 250 mázsás átlagtermés esetén sem jövedelmező így .a paradicsomtermesztés. Az átvételi árak nagyobb rugalmasságára van szükség, ami nemcsak a Kecskeméti Konzervgyárra vonatkozik. hanem a trösztre is. Nem veszik figyelembe például azt — és az árakban sem érvényesítik —. hogy Kecskemét környékéről mázsánként 2 forintért lehet beszállítani a paradicsomot, ugyanakkor Tompáról 30 forintért. A paradicsomtermesztés gondjairól beszélt Tóth Béla is. — A jelenlegi konzervgyári átvételi árakat figyelembe véve a hektáronkénti 400 mázsán aluli paradicsomtermesztés veszteséges. A szövetkezetünkben az idén arra számítunk, hogy 350 mázsa terem hektáronként, amelynek önköltségi ára 1,85 forint kilónként. Vajon eladhatjuk-e ezt a konzervgyárnak 1,35—1,45 , forintért? S még hozzáteszem, a MEZŐTERMÉK 2 forintot ad kilójáért. Mi azt kértük a Kecskeméti Konzervgyártól, hogy a Tompáról való beszállítás fuvar- költségét — a mázsánkénti 30 forintot — felezze meg velünk, s akkor át tudjuk adni a paradicsomunkat. Sajnos, a gyár részéről nincs törekvés kompromisszumra, az ajánlatunkat elutasították, mondván, a trösztjük nem engedi. Más feldolgozó vállalat, mint például a Kecskeméti Baromfifeldolgozó ilyen szempontból sokkal rugalmasabb, aminek következménye, hogy tőlünk a pulykát egy forinttal drágábban veszi meg, mintsem Veszprémből kilónként 2 forintért ide szállítsa. Hadd szóljak arról is, hogy a jó törekvések milyen apró bosz- szantó dolgok miatt futnak mellékvágányra. A szövetkezetünk a piacon zöldségboltot tart nyitva. Évek óta nem kapunk engedélyt, hogy élelmiszert árusítsunk .,. Paprikát viszont az idén tavasszal még Szentesről is vásároltunk, s három forintért árusítottuk darabját. A megyei minőségvizsgáló intézet megállapította, hogy görbe, a szabványnak nem felel meg, s két vizsgálat után 560 forintos számlát küldött be a szövetkezetnek. Azonnal kiszámítottam, hogy a zöldségboltot vezető családnak 560 forintért mintegy tíz napig kell dolgozni... Szerintem inkább örülni kellene, hogy viszonylag olcsó áron tudtunk paprikát árusítani, nem pedig a görbeséget kifogásolni... Csabai István (Folytatjuk) Napjaink nagy bosszúságai közé tartozik, ha valamelyik cukrászdában nem lehet kapni fagylaltot, vagy a felszolgáló sajnálkozva mondja, hogy nem tud adni hideg hűsítő italt, mert üzem- képtelen a hűtőgép. Vajon mit tesznek az „illetékesek” azért, hogy ne legyen bajuk ezeknek a nyáron nélkülözhetetlen gépeknek. illetve, hogy minél gyorsabban használható állapotba kerüljenek? A kecskeméti Autó- és Gépjavító Ipari Szövetkezet elnökétől, Csontos Gáspártól érdeklődtünk a hűtőgépjavítók munkájáról. — Részlegünk tizenhat évvel ezelőtt alakult — mondja az elnök. Balogh István —, aki jelenleg a szövetkezet műszaki vezetője —, negyedmagával egyhónapos tanfolyamon vett részt a Hűtőgépgyárban, s igyekeztek alaposan elsajátítani a javításhoz szükséges tudnivalókat. Már az első időkben is sok munkájuk volt, de napjainkban szinte alig győzik. A részlegben húszán dolgoznak. ipari hűtőgépeket, fagylalt- és presszógépeket javítanak. Ebben az évben 3,6 millió forint az árbevételi tervük, s minden jel arra mutat, hogy ennél többet fognak teljesíteni. — Hogyan történik a gyors, javítás? — Természetesen a helyszínen. A Vendéglátóipari és Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalattal szerződéses viszonyban vágyunk, és szerelőink megfelelő program szerint végzik a karbantartást. Négy gépkocsival nyolc szerelő járja a körzetet, találkozni velük Kiskunfélegyházán. Tiszakécs- kén, Orgoványon és még nagyon sok más lakott helyén. Ha váratlanul történik valahol üzemzavar, akkor természetesen a legközelebbi szerelő haladéktalanul odasiet. Ha nem tudják megjavítani a gépet a helyszínen, beszállítják a műhelybe. — Mi történik hétvégeken? — Nyári szezonban állandó ügyeletét tartunk, szombaton és vasárnap is készen áll két szerelőnk egy gépkocsival az üzemzavarok elhárítására. — Van elegendő alkatrész? — Sajnos, nincs. A forgácsoló részlegünk viszont még eddig mindig tudott segíteni. Ha szükség van valami általuk elkészíthető alkatrészre, soronkívül gyártanak. Évente átlág 100—150 ezer forint értékű munkát végeznek a hűtőgépszerelők részére. • A forgácsoló részlegben Sápi Antal csoportvezető esztergályost, a szövetkezet alapító tagját örökítettük meg, amint gépével egy hűtőgépalkatrész megmunkálását végezte. A részleg dolgozói különben minden évben rendszeres továbbképzéseken vesznek részt a Hűtőgépgyárban, s itt módjuk van megismerkedni a legújabb típusú gépekkel, berendezésekkel is. Tevékenységük, gyorsaságuk ellen még eddig nem volt különö• Ezt a kompresszort nem lehetett a helyszínen megjavítani, behozták a műhelybe, ahol Patak János szerelő he '"»rni* képes állapotba. sebb kifogás. Bízunk abban, hogy a nyár hátralevő részében is hozzájárulnak — ha közvetve is -i- a lakosság hűtött itallal való ellátásához — mondotta befejezésül Csontos Gáspár, a szövetkezet elnöke. O. L. PALÁSTI LAJOS KOMBÁJNOS: „Minden nyáron a búzatáblán a helyem 99 • A kecskerpgU „Tö^kyés Termelőszövetkezetben burgonyatermesz• lesre szakosodtak, s a hektáronkénti átlagtermés tavaly 212 mázsa Mire ezek a sorok megjelennek. Palásti Lajos minden bizonnyal már „nyeregben” érezheti magát Mégpedig: két év alatt jól kipróbált és megkedvelt Class Dominátorja vezetői ülésében. A hőségben félmeztelenre vetkezik majd, verejtékező pórusaiba porszemcsék rakódnak, két—három fordulónként kortyol egyet a hűvösben hagyott kannából, ilyenkor megtörölgeti a szemüvegét is. amit a vakító sugárzás és tükröződés ellen hord és a tizenkét, órás műszak után is csak hajthat.a{l^n £ör nőkéi kedvéért fog leszállni a gépről. Honnan tudom, hogy így lesz? Ezt mondták, többen is, Palásti Lajos kombájnos, s a kombájnosok élete ilyenkor nem az üdülőtelepeken zajlik. A kiskunfélegyházi Lenin Tsz Endre-majorjában futottunk össze. Szerencsém volt. Éppen terményt hozott, daráltatni a malacoknak, s így be tudott iktatni programjába egy kis nyilatkozat-félét. Mert különben éjszakás műszak előtt állt: a zöldborsót kaszálták akkor már ötödik napja, megállás nélkül. Mivel fotókészülék nem volt a közelben, illene néhány szóban bemutatnom. Azzal kezdeném, amivel ő semmi pénzért sem hozakodott volna elő, s amit az irodában hallottam: a gabonabetakarítási versenyben tavaly ő volt a szövetkezet legeredményesebb dolgozója, a megyei rangsorban pedig a 3. helyet érdemelte ki. Nyolc vagonnal „vert rá” társaira. összteljesítménye elérte az 1400 tonnát. Alacsony, kissé kövérkés, nagyon barna ember, először lakatosnak, vagy gépésznek néztem a műhelyből. A fejét svájcisapka fedte, állandóan mosolygott — ezt egvébként igen komolyan és tiszteletet paran- csolóan telte — és szavait igyekezett a lehető legrövidebbre fogni, mint aki sajnál minden percet fölösleges fecsegéssel elpocsékolni. Elnézést kért: ne vegyem rossz néven, de tényleg siet. Megértettem. És kérdeztem: — Hogy megy a borsó? ^ — Tegnap 16 órán keresztül vágtam ... Tudja, az más, mint a búza. Egészen más. Nem olyan igényes, rövidszárú, belelát az ember. Nem porol és olyan rettenetes forróság sincs a közelében. Meg ugye azt csak kaszálni kell, a cséplés itt a központban folyik. GÉPPEL A SÁTOR ALATT — Várja az aratást? — Persze... Már csak megszokásból is, de nrígg pár éjszakát kint alszik a gabona. Ezernegyvén hektár búzáról van szó, négyen fenjük „a kaszánkat”, remélem két hét alatt végzünk vele. Tavaly húsz napig kínlódtunk, nyavalyás idő volt, amiatt húzódott úgy el. Most meg az a baj, hogy ez a kutyameleg összehúzza a szemeket. Jót tenne,egy a gép? Milyen állapotban készül a beve• A Kertészeti Egyetem, a SZÖVOSZ, a SZÖVÉRT és a Hungaro- fruct bemutatót rendezett az intenzív paprikatermesztésről Szegváron, a Puskin MGTSz hajtatótelepén. A szakembereknek dr. Túri István, egyetemi tanár válaszolt a termesztéssel kapcsolatos kérdésekre. Képünkön: Talajvegyszerezést végeznek kisgéppel, fóliasátor alatt. (MTI-fotó — Fehérváry Ferenc - KS.) kis eső. — És tésre? — Pihen. Rendbetettük, én magam is javítgattam. Sokat jelent, hogy mi, a kezelői is ismerjük minden porcikáját, tudjuk, hol a hiba, ellátjuk könnyen. Meg aztán ezek már korszerű, üzembiztos masinák. Légkondicionált berendezésük is van, :aVni fújja a pormentes levegőt és hűti egy kicsit az embert. — Alkatrészhiány szokott-e lenni? — Megesik, hogy kisebb, jelentéktelenebb dolgokat — mint például csavaranyákat, alátéteket — nem találunk, de ez nem jelent fennakadást. A múlt évben egy bizonyos gumigyűrűt nem tudtunk sehonnan beszerezni, bosszankodtunk is eleget. A meghajtáshoz kell, persze azóta már gondoskodtunk róla. Kitűnőnek lehet nevezni egyébként a szerviz-szolgálatunkat. A műhelykocsi azonnal a helyszínen terem, mihelyt észreveszik, hogy megáll a munka. — Maga elsősorban traktoros és gépszerelő. Mióta vesz részt az aratásban? — 1968-ban vágtam neki először. Hat évvel ezelőtt kerültem a Leninbe, azóta minden nyáron a búzatáblán a helyem. Amikor végzünk, jön a karbantartás, és a traktorosoknak is szoktunk segíteni. 1974-ben traktoros tanfolyamon voltam Nagy- igmándon, így hát értek azokhoz is. — Család? — Tanyán élek, két nagy fiam van, meg egy kis háztáji, jószágokkal, hogy az asszony se unatkozzon. Eleségért ugrottam be most is, mert pihenni bizony nem hagyják az embert, Dehát így van ez rendjén, ugyebár ... K. F. Magasabban a világszínvonalnál A harkovi Elektrotyjazsmas gyárban elkészült az első alacsony fordulatszámú 500 megawattos turbógenerátor, amelyet a Novovoronyezsi Atomerőműben szerelnek majd fel. Az alacsony fordulatszám paradoxonnak tűnhet a szupernagy sebességek korában — különösen, ha atomerőművekről van szó; A gyakorlat azonban bebizonyította, hogy a nagy fordulatszámmal működő gépek az atomerőművek * paraméterei mellett kevésbé hatékonyak. Az atomenergetika szempontjából ugyancsak fontos körülmény az is, hogy a kisebb fordulat jelentős mértékben növeli a turbógenerátorok megbte-V hatóságát. A General Electric nemrég IIar-~ kovban járt képviselői megállapították, hogy különösen a turbógenerátor forgórésze múlja fglpl nagy mértékben a világszínvonal lat. A valóban egyedülálló tor nagy előnye egyebek köz hogy vízhűtéssel készült. sß A közeljövőben még nagy<&b kapacitású turbógenerátor-órilíi sok létrehozását tervezik. 1 ;jj (BUDAPRESS—APNJtß Ankét a szerkesztőségben I. Hütő gépszerelők
