Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-16 / 167. szám

I • PETŐFI NÉPE • 19:6. Július 16.

Négy hónapja még csak óhaj volt

A vasból! csinosan, pedánsan berendezett, az eladótér még* sem korszerű. Mégiscsak az lesz modern, amikor a bőséges árukészlet tágasabb állvány- és polcsorra kerül. Jóllehet, Nemes Béláné eladó (jobbázé- len) megszerette ezt a kis üzlethelyiséget a platános mögött.

— Szeretnénk, ha a községben korszerű bevásárlóközpont épülne. Ilyen kéréssel éltünk már a MESZÖV-nél...

Idén — kora tavasszal még csak az óhajról tudott beszélni Majer Imre, Dunavecse Nagyközség Tanácsának elnöke.

— Mit érlelt a kívánságból az idő azóta? Igaz, nem telt el öt hónap se.

— Hatszáz négyzetméter alapterületű ABC-áru- ház épül — a terv szerint 1979-ben.

A MÉSZÖV tehát nemcsak belátta a fejlesztés fontosságát; cselekszik is.

Milyen arányú bővülés lesz ez, lemérhetjük a jelenlegi viszonyokból. Ma 389 négyzetméter eladótér és 708 négyzetméter raktár, tehát összesen 1097 négyzetméter terület van 7 üzletben, amiből viszont csak 2 a vegyes élelmiszerbolt,

S az ABC-áruház egymaga 600 négyzetméter alap- területű lesz.

Nagyon kell már, mert a mostani „legnagyobb" élelmiszerboltra egyenesen sértés lenne ráfogni, hogy korszerű, öreg, nedves falú épületben, szűk eladó- és raktártérrel működik. Az egykori „Sirály" vendéglőben is kerülgették az embert kármentős hangulatok.

Nos, ez a mai önkiszolg’áló annak a helyébe bájt át a másik oldalról, miután a vén „Sirály’1 belvilágát s küllemét a lehetőséghez mérten feldiva- tosították.

Persze az átköltözés — 1970-ben — ugrás volt az előző viszonyokhoz képest. Jancsovics Ferenc üz# Jancsovics Ferenc üzletvezető feje fölött nemcsak hasas a mennyezet, hanem nedvfoltos is. Nem éppen ideális környezet áruk raktározására. .. No de más lesz minden az új ABC-ben.

(Szilágyi Mihály felvételei)

letvezető mindjárt meggyőző érvekkel, a forgalom adataival támasztja ezt alá. Neki hihetünk, hiszen emlékszik a hőskorra, 1959-ra, amikor még havi 130—150 ezer forintos havi forgalommal büszkélkedhetett túloldalt a boltocska, tehát úgy egy és háromnegyed millióssal egy évre vetítve.

Hetvenben, azaz a „Sirály” elfoglalása után 5 millió forintot, érő áru cserélt itt gazdát. Tavaly nyáron már ezen is nagyobbítottak, hozzácsatolván a volt kis álmos cukrászdát. Na de erre szorított a forgalomnövekedés is, hiszen az majd 11 millióra szökött fel. Ügy, hogy erre az esztendőre már nyugodtan tervezhettek 11 és fél milliót.

De közben megint csak nem fiatalodott az épület, a falak roskatagabbak, a plafonok hullám- dudorosabbak lettek. A nedűről, amihez a maguk módján hozzászoktak, lemondani már nem tudnak: csak viselik a vízfoltokat. Ami meg a berendezést illeti, hát... afölött is elment az idő.

Holott aközt az ezerkétszáz vevő közt, aki a boltban naponta megfordul, nemcsak helybeliek, környékiek, hanem átutazók is egyre többen vannak. Majer Imre tanácselnök aligha túloz, mikor ezzel is indokolja.

— A szép községkózpont megállítja a keresztül utazókat

A ligetes platánsor alatt annak is nehéz csak úgy szenvtelenül tovább autózni, aki sokszor jár erre. Hát még aki először fut be a platánsátrak árnyékába! Kevesen állják megjegyzés nélkül: „Ezt meg kell nézni közelebbről.”

Ha meg kiszállnak, szinte a levegő illatából, a friss szélből ráéreznek, hogy pár lépésnyire folyik a Duna, amoda a hámló vakolatú faóriások mögött szunyókáló ódon templom s a gát mögött. Mjg a folyóhoz sétálnak, múzeum, emléktábla juttatja eszükbe, azám, Petőfi-emlékhely is ez a kellemes tájék.

Majd a romantika után a józan hétköznapi igények következnek: jó levegőn megéhülve vagy a „Platán” étterembe telepszik be kiadós menüre a vendég, vagy ha siet, az élelmiszerboltba tér be pár falat „hidegért”. S akarva-akaratlan benyomást szerez az üzletről, akár a választékról, akár az árutárolás ízlésességéről, akár abból, hogy „sajnos, kakaó nincs".

Hát akik nap mint nap ebből a boltból „élnek”. Mégiscsak ők a Budapest—Baja 51-es főközlekedési útmente törzsvásárlói. A vecseiek, akiknek 70—72 százaléka iparban, egyéb munkakörben dolgozik és csak egyharmada mezőgazdaságban. Alaposan átalakult hát a lakosság igénystruktúrája is az utóbbi években. Mint azoké az apostagi, szalkszent- mártoni, dunaegyházi munkásoké, munkásnőké, akik több százan járnak be naponta Dunavecsére — szintén ipari munkahelyekre. Két órakor ér véget a műszak, fél háromkor indul velük vissza falujukba az autóbusz, a közbeeső fél óra alatt bevásárolnak. Ök is itt — nap mint nap. Otthon ne kelljen már ezzel tölteni az időt.

— Apostagról járok be több mint húsz. éve — mondja Nemes Béláné vasbolti eladó —, s mindennap itt vásárolok be.

Az a - sok asszony, lány, aki ugyan még „csak” az ipartelepítés, a Pamutnyomó s más üzemek létezése óta teszi ugyanezt — távlatban is vecsei boltok vevője, habár bejáró. Természetesen a Gép- és Felvonószerelő, a Vegyesipari Vállalat vagy az Autófém Ipari Szövetkezet környékbeli férfi munkásai is megkapják odahaza a napi eligazítást: „Hozzál már Vecséről... mikor jössz hazafelé.”

...Az se téved tehát, aki azt mondja: bizony a mostani „nagy” élelmiszerüzlet már tegnap kinőtte a régi gúnyát. ' Tóth István

Még nemrégiben is úgy véltük, hogy az óceánok fenekén aligha él egy-két állatfajta, s ezek között is csupán férgeket, szivacsokat, tengeri csillagokat és aprócska rákokat találhatunk.

Két amerikai tudós elhatároz- 'ta, hogy alaposabban „szemügyre veszi” az óceánok fenekének élővilágát. 6000 méter mélységbe le- bocsátottak egy felvevőgépet. A fotogramok hihetetlen valóságot tártak fel: az óceán fenekén hatalmas mennyiségű hal él. Ezek valóságos „utcaseprők” hiszen rájuk hárul az a feladat, hogy megtisztítsák a tenger fenekét a szerves hulladékoktól, hal. és ráktetemektöl.

A rendkívüli kísérletről részletes beszámolót közölt a Scientific American. A felvevőgépet, amely 5—15 percenként készített egy-egy képet, csalétekkel felszerelt horogra szerelték. Rövid időn belül hatalmas tömegű rák, tengeri csillag és más gerinctelen állat hemzsegett a felvevő körül. Kétezer méter mélységben nem volt ritka a hatalmas testű cápák megjelenése sem, amelyek menekülésre kény szeritették a konkurrenciát és rávetették magukat a csalétekre.

A kutatók meglepetéssel észlelték, hogy a tengerfenék azokon a helyeken sűrűn lakott, ahol a felső vízrétegekben kevés a hal — és fordítva. Ennek a furcsa jelenségnek az a magyarázata, hogy a táplálék csak ott jut bőségesen az alsóbb vízrétegekbe, ahol a felszíni vizekben kevés a hal. A táplálékban szegény vízréteg ugyanazt jelenti a halak, mint a sivatag a szárazföldi állatok számára. A gyengébb, öregebb, beteg halak ezekben a víz- rétegekben elhullanak, tetemük lesüllyed a mélybe, a tengerfenékre. És éppen ezeket a helyeket keresik fel a tengerfenék „utcaseprői”.

Jubiláló szövetkezet

Kalocsán, az Asztalos- és Építőipari Szövetkezet a közelmúltban ünnepelte megalakulásának negyedszázados évfordulóját. Az ünnepi közgyűlésen az alapító tizenegy asztalos- mester, valamint az utánuk belépő 50 kisiparos közül jelen voltak öten, a többiek már a szövetkezet működése alatt mentek nyugdíjba, illetve haláloztak el. Az alapító tizenegy asztalosmester közül azonban ketten még mindig ténylegesen dolgoznak.

Emlékezetes nap volt 1951 április 16-a, amikor az alakuló közgyűlés elfogadta az alapszabályokat és nem egészen két hónap múlva, június 1-én, a már említett tizenegy asztalosmesterrel megkezdhette működését a szövetkezet.

— Tulajdonképpen akkor indult a szövetkezeti mozgalom Kalocsán — mondja Vass Béla, a szövetkezet elnöke. — S mint mindenütt, gondolom, nálunk is, „nulla-forintról” indultunk. Nem túlzók, ha azt állítom, hogy akkor született nálunk az új fogalom, az enyém helyett a miénk. A tizenegy alapító tag ezt így is fogta fel: hozták magukkal a közösbe most már a szerszámjuk legjavát, egyikük-másikuk kisgépet és természetesen sok anyagot — így sikerült elindulnunk az említett nullpontról!

— Azóta persze másként van már nálunk is minden. Mar az első évben 700 ezer forint értékű munkát végeztünk, ez — beleértve az új bútorok gyártását az új lakások építését, a szolgáltatásokat — huszonöt év alatt 58 millió forint termelési értékre emelkedett. Nem volt veszteséges esztendőnk, sőt minden évben tekintélyes nyereségrészesedést fizettünk ki a szövetkezeti dolgozóknak, vagyis jól gazdálkodtunk, s ezzel remélem — a jövőben is dicsekedhetünk.

— Vagyoni helyzetünk ugyancsak jónak mondható: körülbelül tizennyolcmillió forint. A létszám a 18 szakiparágban összesen 480, az asztalos szakmában 80—85, az építőiparban 90—100, az elektromosiparban körülbelül 50 kiváló szakember dolgozik, azonkívül az egyéb szolgáltatásokban még harmincán. Mivel „szolgálhatok” még? — kérdi és mosolyog a szeme, amint a kérdésre rögtön válaszol is: — Van hatvan kiváló szövetkezeti dolgozónk, s négyszer nyertük el a megye kiváló szövetkezete vándorszászlót.

— Három éve már, hogy a nyugati tőkés államokba kisbútorokat exportálunk, körülbelül évi 12 millió forint értékben. Nyu- gat-Németország, Hollandia, Belgium, Dánia például állandó megrendelőnk. Persze emellett a hazai piacnak is gyártunk különféle bútorokat, és persze egyéb különleges lakberendezési tárgyat.

— S hogy az építőiparról is mondjak néhány szót: építőink általában kiválóan dolgoznak minden szakmában. A Széchenyi- telepen, a Kisvásártéren, a Vörösmarty utcában, vagy a Vajaspárton az 50 lakásos társasházat pontos határidőre fejezték be, és a másfél év alatt úgynevezett garanciális költség egyetlen építményünkre sem volt.

— Terveink? Nem is szerények. Az ötödik ötéves tervünkben például 100 millió forintra emeljük termelési értékünket; évi export- tervünket szeretnénk 230 százalékkal emelni. Ehhez .létszámfejlesztésre is szükségünk lesz, amit

2—3 százalékosra terveztünk. Vagyoni értékünket is felemeljük 25 millió forintra — beruházásokra. 14 millió forintot irányoztunk elő, ennek 76 százalékát új, korszerű gépek beszerzésére fordítjuk.

— Tudom, tudom: ezek számok, adatok, száraz „adalékok” — az első hallásra, ám ne feledjük, hogy valamennyi mögött dolgozó, alkotó emberek vannak, akik a munkájukból, s munkájuknak nek, akik éppen úg; * 'gurn-A n sikerért, éppen úgy tör—°nge- nek, gyötrődnek egy-egy probléma okos megoldásán, mint teszem azt a tervdokumentációk készítői. A siker nekik is boldogság, magabiztosság. S erre van néhány jó példám is: a jubileumi közgyűlésen három szocialista brigádunk arany koszorús, egy brigádunk ezüstkoszorús kitüntetést, egy pedig dicsérő oklevelet kapott. Kertész Miklós kőműves, munkásőr, a Haza Szolgálatáért érdemérem aranyfokozatát, Hermann András asztalos szakmunkás, önkéntes tűzoltó pedig a Tűzrendészen Érdemérem ezüstfokozatát nyerte el.

S most hadd térjek vissza az imént mondottakra, arra, hogy szövetkezeti dolgozóinknak a jól végzett munka, a siker milyen öröm és milyen magabiztosságot ad a mindig soron következő feladatok teljesítéséhez és nem utolsósorban a szövetkezet reális terveinek megvalósításához — az újabb negyedszázadban.

Vass Imre

Döntött

a Legfelsőbb Bíróság

Leltár nélkül adták át

ban, illetve jutalqmkiegészítés- ben nem részesülhetnek, ezen túlmenően á leltárhiány összegének erejéig év végi részesedést sem kaphatnak. A rendelet azonban előírja, hogy a vezető, vagy a helyettes személyében történt változás esetén az üzletet leltározással kell átadni. Ebtől a jogszabálytól a felek egyező akarattal sem térhetnek el, illetve az ilyen tartalmú nyilatkozat semmis. Amennyiben a munkáltató e leltári kötelezettségének nem tesz eleget, a leltárhiány miatt megtérítési kötelezésre, vagy szoros elszámolású üzlet esetén hátrányos jogkövetkezmények alkalmazására nincs módja.

A határozat még rámutatott arra is, hogy az ügyben nem volt fellebbezési lehetőség, tehát a megyei bíróság nem járhatott volna el benne. A Legfelsőbb Bíróság mind a vezetőt, mind a helyetteseket mentesítette a hiány megtérítése alól.

Mikor szabályos a felmondás?

Erről a sokat vitatott kérdésről hangzott el törvényességi határozat a Legfelsőbb Bíróságon.

Egy vidéki vállalat egyik szolgáltató üzeme alkalmazottjának indokolás nélkül fölmondták. Az emiatt emelt panaszra, a munkaügyi döntőbizottság előtt, a vállalat képviselője arra hivatkozott, hogy az üzemvezetőség megállapítása szerint az illető jelenléte társaira zavaróan hatott, márpedig az üzemvezetőségnek joga és kötelessége munkatársait, beosztottait úgy megválasztani és ezáltal olyan légkört kialakítani, ami egy szolgáltató üzemben a lakosság jobb ellátását biztosítja. Ezenkívül az üzem csekély forgalma is az egyik alkalmazott elbocsátását indokolta. A munkaügyi döntő- bizottság, majd a munkaügyi bíróság a panaszt elutasította. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a következőket mondta ki:

— A vállalatnak a felmondást írásban kell közölnie, s abból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Mellőzhető az indokolás, ha a dolgozó egy évnél rövidebb ideje van a vállalatnál, kivéve, ha ez az első ‘munkaviszonya, vagy a dolgozó az indokolást nem kéri. Ebben az esetben a felmondás indoklását a vállalat mellőzte, mert dolgozója egy évnél rövidebb ideje állott nála munkaviszonyban. A jogszabály azonban nemcsak a felmondás, hanem az indokolás vonatkozásában is írásbeli kötelezettséget szab ki. Az

írásba foglalás a felmondásnak érvényességi kelléke, amiből következik, hogy a szóban közölt felmondás érvénytelen. További érvényességi feltétel, hogy az írásba foglalt közlésből a felmondás oka világosan kitűnjék. Nem elég tehát — mint ebben az esetben —, ha a vállalat a felmondást írásban, de az okot csak szóban, a munkaügyi döntőbizottság tárgyalásán közli. A felmondó határozat már emiatt is érvénytelen.

A továbbiakban a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a dolgozó a felmondás indokolását mindaddig igényelheti, amíg munkaügyi vitája, ide értve a peres eljárást is, jogerősen befejeződik. Ebből a szempontból közömbös, hogy ezt a kérelmét a vállalathoz, vagy a munkaügyi vitáját intéző szervekhez terjeszti-e elő, miután e vonatkozásban a jogszabály korlátozó rendelkezést nem tartalmaz. Ebben a perben a dolgozó a felmondás indokolását 15 napon belül kérte, így ezt a kívánságát a vállalat nem tagadhatta volna volna meg, ezért a felmondás nem tekinthető jogszabályszerűnek, s emiatt a munkaügyi bíróságnak azt hatályon kívül kellett volna helyeznie. Ezzel ellentétes álláspontja téves, s így törvénysértő. Tekintve, hogy emiatt a jogellenesen történt felmondás folytán elmaradt járandóságot nem állapította meg, a munkaügyi bíróságot az elmaradt munkabér összegének tisztázására új eljárásra és új határozat hoz§f- talára kellett utasítani.

Hajdú Endre

Nem kell üzemanyag, dolgozik a napsugár

Melegítő, hűtő, szárító készülékek, emeletes házak fűtőrendszerei, sólepárlók működnek az Üz- bég Tudományos Akadémia, intézeteiben — napenergiával.

Az tizbég tudósok eredményei a gyakorlatban is megvalósulnak. A Csarvaki Vízierőmű mechanikai műhelyének tetején például már öt éve működik egy vízmelegítő, amely 100 fokos vizet szolgáltat. Jól mutatkozott be az egyik állami gazdaságban felszerelt, szintén napenergiával üzemelő zöldségszántó is. E készülékek közös vonása a gazdaságosság és a higiénia.

A Safirkán nevű karakül-te- nyésztő nagygazdaság nemrég nagy teljesítményű sólepárlót kapott. A napsugarak hajtotta készülék naponta nagy mennyiségű, olcsó ivóvizet szolgáltat a gazdaságnak.

Buhara közelében épül egy gyár, amely napenergiával működő készülékeket állít elő majd. 1976-ban gyártotta első termékeit, egy napkonyhát és többféle vízmelegítő készüléket. (APN—KS)

Daruk - sorozatban

• A Magyar Hajó- és Darugyár darugyáregységének brigádjai vállalták, hogy 4 százalékkal csökkentik a veszteségidőket és mintegy 7 százalékkal magasabb árbevételi tervet teljesítenek, mint 1975-ben. Jelenleg a Szovjetunió és Görögország részére készítenek sorozatban kikötői darukat. Képünkön: Füredi Gyula és Baranyovszky Tibor lakatosok a daruszerelésen. (MTI-foto: Bara István felvétele — KS)

Egy vidéki vendéglátó vállalat szoros elszámolási rendszerben dolgozó egyik éttermének egy vezetője, annak két helyettese volt. Később az egyik vezető- helyettest másik váltotta fel, de utóda munkábalépésekor átadóátvevő leltár nem készült, és ehhez a vezető, valamint új helyettese hozzájárult. Utólag kiderült: 57 ezer forint leltárhiányuk van, mire a vállalat igazgatója a vezetőt, továbbá a helyetteseket a hiány megfizetésére kötelezte. A határozat ellen benyújtott panaszokat a munkaügyi döntőbizottság elutasította, míg az emiatt megindult perben a munkaügyi és a megyei bíróság ellentétes ítéleteket hozott. A legfőbb ügyész törvényességi óvásának helyt adva, a Legfelsőbb Bíróság a következőképpen döntött.

— A vonatkozó kormányrendelet szerint a szoros elszámolású üzletek vezetői és vezetőhelyettesei leltárhiány esetén a

IrrWrof Iro-ző 19 Vtrtnnnhnn nrómi11m_