Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-16 / 167. szám

1 19«. július 1Ő • PETŐFI NÉPE • 5 LTÉTELEK ÉS EREDMÉNYEK SZÁMOKBAN ■■gj wmm wmm • Ha valaki rekedtség esetén kamillázást javásol, mert az a ta­pasztalatok szerint ilyen esetben hatásos, akkor javaslata helyes­nek bizonyulhat, de ez ügyben nincs szó tudományról. Ha valaki azt hirdeti, hogy kamillaíőzetével eredményesen képes a tudathasadást kúrálni, úgy valószínűleg csalóval, sar­latánnal állunk szemben. Az az ember viszont, aki ki­mutatta, hogy milyen a kamilla- virág vegyi összetétele, és hogy milyen hatásának szerkezete a különböző emberi megbetegedé­sek esetén, majd ésszerű magya­rázattal szolgált arra vonatkozóan, hogy bizonyos kellemetlen tüne­teket mikor, mennyiben és ho­gyan képes enyhíteni ez a szer — nos, erre az emberre azt mondjuk, hogy tudományt művel. Ezzel szemben lehet, hogy va­laki sikeresen alkalmazza bizo­nyos esetekben a kamillát, de ezen túlmenően olyan magyará­zatokat fűz hatásához — lehető­leg orvosi és vegyészi műszavak kíséretében — amelyek kísérleti­leg cáfolhatók, logikailag hibásak és a kor szakismeretének szintén ésszerűtlenek. Ebben az esetben szoktunk áltudományosságról be­szélni. így — legalább is a kamilla tárgyában — érzékelhető, hogy mi az, ami még nem tudomány, -és ami mór tudomány, ill. mi a -csalás és mi az áltudományos okoskodás. Csakhogy a kamilla viszonylag egyszerű dolog a vi­lágűr jelenségeinek, vagy a ma­gyar nép eredetének egyes kér­déseihez képest. Ami sokszor per­döntő valamely kérdés megol­dásának» értékét illetően, az a kí­sérlettel való bizonyítás, vagy cá­folás. De számos esetben kísér­letre egyáltalán nincs lehetőség, a társadalomtudományok például ti­pikusan nem kísérleti tudomá­nyok. • Az említettek közül a csalás elméletileg a legyegyszerűbb eset, hiszen valaki szándékoltan kohol hamis magyarázatot, s ezzel az ügy az erkölcs, vagy a büntetőjog területére utalható. Az óltudomá­nyos magyarázat esetén nehezebb a helyzet, mert többnyire 'íjem- szemű erőfeszítésről van szó egy még megoldatlan kérdés, össze­függés esetében. Mivel ekkor az adott probléma tudományosan megoldatlan, az álludományos magyarázat korántsem nyilvánva­ló a természetes ész számára. Ez­zel pedig á kérdés szakértői kö­rök illetékességébe utalódik, ami­től korántsem válik egyszerűbbé. Nem válik egyszerűbbé, mert vagy a szakemberek közötti elté­rő törekvésű csoportok szemben­állásaként jelentkezik, vagy ha céhen kívüli amatőrtől származik a magyarázat, rögtön a dilettan­tizmus személyeskedő vádja me­rül fel, ami persze szintén nem cáfolat. Hogy kit tartanak a szaktudó­sok dilettánsnak, azaz kinek nincs Könyvek, olvasók, könyvtárak A számok, ha -gépiesen kezel­jük őket, s nem nézünk mögé­jük, gyakran félrevezethetnek bennünket. Ám a statisztikai adatokat mégsem nélkülözhetjük. Legfeljebb igyekszünk az ada­tok mellé a számokban alig ki­fejezhető egyéb tényezőket, is felsorakoztatni, ha az élet vala­mely területének lényegét, mi­lyenségét érteni akarjuk. Jelen cikkünkben az Országos Széché­nyi Könyvtár által megjelente­tett TEKE ’75 című kiadvány (Településeink könyvtári ellátá­sa) adataira támaszkodva meg­próbálunk képet adni megyénk városi és nagyközségi könyvtárai­nak helyzetéről, különös tekintet­tel a működési feltételekre és az elért eredményekre. Eltérések az állományban Az urbanizálódó nagyközségek és a városok könyvtárait együt­tesen vizsgáljuk. S ezúttal csak a tanácsi intézményekről szólunk; a szakszervezeti és üzemi könyv­tárak értékelése egy másik cikk témájául szolgál majd. A működési feltételek felsoro­lásakor elsőként említjük a ren­delkezésre álló könyveket. Egy­általán nem mindegy, hogy mek­kora választék áll a látogatók rendelkezésére. Hazánkban je­lenleg 2,2 kötet jut átlagosan egy lakosra. Bács-Kiskunban is ez a helyzet nagyjából. Ám az eltérések szembetünöek. Míg Bácsalmáson például négynél több könyv jut egy személyre, ■addig Tiszakécskén ennek csu­pán egyharmada. Lajosmizsén is csak valamivel jobb a helyzet ilyen szempontból. Az átlagosnál nagyobb az állomány még Mély­hűtőn, Soltvadkerten és Tiszaal- páron. S a városok közül Ka­locsán, Kiskőrösön és Halason. Baján viszont messze alulmarad a könyvmennyiség még a köz­ségek átlagától is. Cél az egész országban, hogy 1990-ig elérjék: minden lakosra két és fél kötet könyv jusson. Természetesen a kép akkor len­ne teljes, ha a számok mellett da sok égyébótólyezőt Üsbfigye^ j lembe vehetnénk. Például a mű- 'vek tártaim ("értékét, vagy a vá­laszték gazdagságát. S azt, hogy milyen állapotban vannak a pol­cokon álló kötetek; vagyis az el­használtság fokát stb. Ám e cik­künk keretén ez már kívül esik. A fentiek így is jól mutatják: egyes helyeken nem ártana — esetleg költségvetésen kívüli, al­kalmi nagyobb támogatással — szaporítani az állományt. Égető gond: a helyiség Felesleges külön hangsúlyozni, hogy az eleven, sokszínű és tar­talmas könyvtári munkához a jó és elegendő könyvek mellett mennyire szükség van megfele­lő helyiségekre is. A raktározási és kölcsönző tér, a válogatásra és böngészésre, sőt az elmélyült olvasásra lehetőséget nyújtó, szé­pen berendezett, kényelmes szo­ba, terem nélkülözhetetlen. Megyénkben e tekintetben bi­zony elmaradtunk az országos átlaghoz képest. Míg Magyaror­szágon egy négyzetméterre át­lagban hét olvasó jut, addig ná­lunk a városokban kilenc, a nagy­községekben tizenöt! Sajnos, a különbségek még inkább szem- betűnőek. Mélykúton csupán négy, Kecelen kereken tízszer annyi: negyven beiratkozott ol­• Megyénk új. kevéssé ismert szakkönyvtára a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet gyarapodó gyűjteménye. meg az előképzettsége, fölkészült­sége, következésül illetékessége, ez mindenkor szakmai elfogult­ság kérdése is. így tartanak dil- letánsnak egy középkorral foglal­kozó történészt, a magyar őstör­ténet ügyeiben és viszont. Sok fölfedezés; találmány — még a műszaki és természettudományok területén is — azért sikkad el, mert egyes szakemberek szakmai gőgje és csoportérdeke ezt így kívánja és teszi lehetővé. Gondol­junk csak a „nehéz emberek” kálváriáira. Vagyis, ha valamely ötlet egy amatőrtől származik, az attól Vnég nem biztos, hogy áltu­dományos ötlet, bár a szakembe­rek hajlamosak sokszor eleve an­nak tartani. • A szakemberek szaktudomá­nyossága a robbanékonyán fejlő­dő tudomány kényszerű munka- megosztásaként igen nagy ered­ményeket tesz lehetővé, de ko­rántsem jelenti azt, hogy minden szakférfiú „tudós” a szó régi rangja értelmében, azaz szemléle­tének általánosságában. A „szak- tudományos barbarizmus", amit röviden szakbarbárságnak neve­zünk, az érdeklődés erős és sok­szor kényszerű beszűkülését je­lenti, ami a tudományos gondol­kodás egyetemességének föladá­sával is párosulni szokott. A tu­dományos gondolkodás mindenkor kritikus, mégpedig elsődleges kri­tikus önmagával szemben. Ez a kétely — és hangsúlyozzuk, hogy ez önnön eredményeivel szembeni kétely is — biztosítja a tudomány számára a nyitottságot és rugal­masságot, ami lehetővé teszi, hogy tényleg megtudhasson valamit a világról. A szakbarbárság és a szaktu­dományos elfogultság a lehető legkevésbé alkalmas az altudo- mánnyoság leleplezésére. Némely szaktudósok, akkor, amikor „fe­szítsd meg”-et kiáltanak, ha csak meg is nyikkan egy amatőr ille­tékességi köreiket érintve, nem tudósként járnak el, mert nem észérvekkel, hanem tudományon kívüli eszközökkel kísérlik meg — sokszor eredményesen — a cé­hen kívüliek véleményének elfoj- tását,... JóhISZéffíu ‘butasagők. 1ÍO tű" dontóijy, , letszglgp,.„a: tudományra, vagy a társadalomra káros áltudományos nézetek és elméletek persze mindenkor jócs­kán adkadnak; Ezeket á: tudo­mánynak kell megcáfolni, és csak a tudomány cáfolhatja meg őket. Az áltudományosság hamisságá­nak leleplezésére azonban a tudo­mány munkása csak tudós mivol­tában alkalmas. • Csak az okszerű cáfolat, csak az új tudományos eredmény a maga ésszerűségének hatásával képes semlegesíteni az ónkriti- kátlan áltudományosságot. Ez né­ha látszólag hosszú időt igényel, de mindig gyorsabb és biztosabb a tudomány győzelme, ha azt maga éri el a maga eszközeivel. G. Cs. A legritkább vércsoport a világon Nemrég egy kis üveget küldtek Tokióból az új-zélandi Auck- landba, benne a legritkább fajta vér, olyan, amely a világon csak két embernek van. A vérre egy gyermek gyógyításához volt szük­ség, aki haemolitikus anémiában szenvedett, abban a betegségben, mely felbomlasztja a vörös vér­sejteket. A gyermeknek szükséges RH—> 0—0 csoportú vért a 39 éves Akiro Kavagisi ajánlatta fel. ő az egyik, akinek a vére ehhez a rit­ka csoporthoz tartozik. A másik személy szintén japán. A ritka vércsoportokkal foglalko­zó londoni központ eddig csupán egy személyről tud, akinek a vé­re az RH—0 csoporthoz tartozik, s mindössze kettőről, akinek a vére RH—0—0. vasó jut egyetlen négyzetméter­nyi alapterületre. Az országos előirányzat ma ez utóbbinak pon­tosan a tízszerese! A szükséglet­hez képest elegendő még az in­tézmény nagysága Kiskunmajsán "és Bácsalmáson, s nagyon szűk keretek közt fejtheti ki tevé­kenységét a kerekegyházi és a hajósi könyvtár. Tiszakécskén is hétszer-nyolcszor annyi olvasó jut egy négyzetméternyi terület­re, mint Mélykúton. A városi könyvtárak elhelye­zési különbsége is feltűnő. Négy­zetméterenként Kiskőrösön há­rom, Halason öt, Baján tizen­három, Félegyházán tizenöt ol­vasó található. Ez utóbbinál alig ’ jobb a helyzet a kecskeméti könyvtárban. Csak aki látta már a bajai, keceli és más intézmé­nyekben a tolongás kellemetlen­ségeit, az értheti igazán a gond súlyosságát. ' A megoldás nem várathat már sokáig magára eze­ken a helyeken. Ahol a raktár, kölcsönzőhely, olvasóterem és iroda funkcióját egyetlen helyi­ség látja el, ott a jószándékú igyekezet is holtvágányra jut előbb-utóbb Egy könyvtáros — 1800 olvasó A jó működés, a tartalmas munka egyik alapfeltétele a sze­mélyi ellátottság. A szakmailag politikailag képzett könyvtárosok sokszor a legnehezebb körülmé­nyek közt is tudnak a jó ügyön lendíteni — és fordítva. Bács-Kiskun hat városának közművelődési könyvtáraiban ösz. szesen nyolcvannyolc főállású szakember található. Ez azt je­lenti, hogy ezeken a helyeken csupán háromszázhetvenkilenc olvasó jut egy könyvtárosra. (A valóságos tények ezen ugyan változtatnak, hiszen járási funk­ciókat is ellátnak az intézmé­nyek; ám az országosnál tűrhe- tőbb így is a helyzet). A gondot a nagyközségek jól működő intézményei jelzik első­sorban. Néhány példa: Szabad- szálláson ezernyolcszáz, Tisza­kécskén ezerötszáz. Kerekegyhá­zán eznrnégyszáz olvasó jut egyetlen könyvtárosra! Ismét csak kiáltó különbségeket látunk: Kiskunmajsán ugyanis öt, Bács­almáson négy főállású könyvtá­ros áll rendelkezésre. Ez azt je­lenti, hogy jóval kedvezőbb a helyzetük ilyen szempontból, mint a fent említett helyeken. (Ennél a kérdésnél sajátos és tá- gabb működésük miatt a városi könyvtárakra nem térünk ki.) És mennyi jut beszerzésre ? „Fehéren fekete” tény: Bács- Kiskun tanácsai kevesebbet ál­doznak a közművelődési könyv­tárak állománygyarapítására, mint sok helyen másutt. Váro­sainkat kivéve, ahol fölözik az országos átlagot. A nagyközsé­gekben — ahol a már rendelke­zésre álló kötet is jóval kevesebb a szükségesnél — néhány kivétel­től eltekintve nem kapják meg a könyvtárosok azt a mérvű pénz­ügyi támogatást, amit jogosan elvárnak — és sürgetnek. Lajos­mizsén, Kunszentmiiklóson, Ke­rekegyházán és Bácsalmáson ugyan a kapott támogatás mesz- sze meghaladja az országos átla­got, sőt egyes nagyobb városo­két is, de például Izsák, I&cel és Tisszaalpár tanácsa a felét alig nyútja annak, amit jogosan várnak. A nagyközségeink támo­gatási (beszerzési) átlaga alig két­harmada az országosnak Hol, mennyi olvasó van ? Ennél a kérdésnél — hisz ez már a számokkal kifejezhető eredményt jelzi — figyelembe kell vennünk a lehetőségeket, a működés alapvető feltételeit. Meglepő, hogy Izsákon a lakos­ságnak csaknem egyharmada be­iratkozott olvasó. (Az országos átlag: a népesség egyhatoda!) Örvendetes ez, mivel ebben a nagyközségben a leghátrányo­sabb helyzetben van az egyetlen főállású könyvtáros. Az állomá­nyuk jóval kisebb, mint mondjuk az ugyanolyan nagyságrendű Soltvadkerten vagy Mélykúton, ahol alig fele annyi olvasó van, s a helyiség-gondok is nyomasz- tóak. Míg itt harmincegy, a Sol­ti könyvtárban a lakosság tizen­három százaléka lett eddig ol­vasó. S a jóval kedvezőbb vi­szonyok közt működő tompáiban is csak tizennégy százalékos az arány. Tiszakécskén, Bácsalmá­son és Kerekegyházán az ott élők egynegyed része iratkozott be 1975-ben a könyvtárba. Ez jóval magasabb, mint az országos át­lag. mely alig éri' el a tizenöt százalékot. A városok között Ka­locsa vezet Bács-Kiskunban (23 %) s a legkedvezőtlenebb az ol­vasók aránya a lakosság számá­hoz képest Baján (12 n„). Ez az eltérés elsősorban az alapvető feltételek különbözőségéből adó­dik. A kölcsönzések számai Egyáltalán nem mindegy, hogy egy-egy . olvasó évenként hány­szor látogatja a könyvtárat, mennyi olvasnivalót visz haza onnan. (Az sem, hogy ebből mennyit olvas el, de ezt már ne­hezebben mérhető.) Országosan évente huszonnyolc kötet jut egy olvasóra átlagosan. Bács-Kiskunban is ez az arány a jellemző. Illetve a városokban egy árnyalattal a kép kedvezőbb. S most egy olyan tényt írunk le, ami továbbgondolkodásra kell hogy késztessen minden il­letékest. Az olimsók arányszáma és a kölcsönzések gyakorisága ugyanis ellentétes tendenciát mu­tat. Pontosabban szólva: általá­ban jellemző megyeszerte, hogy ahol több az olvasó, ott kevesebb az egy olvasóra eső kikölcsönzött kötetek száma, és megfordítva. Íme. egy példa a többi közül: Mélykúton és Tompán nagyjá­ból fele annyi az olvasó, mint Izsákon, de átlagosan háromszor annyi kötetet kölcsönöznek, mint ott. A hasonló példákat sorolhat­nánk. Ugyanez tapasztalható a váro­soknál is. Halason, Kiskőrösön és Kalocsán egyenként kevesebb könyvet visznek ki az olvasók a könyvtárból, mint a jóval nehe­zebb körülmények közt munkál­kodó, s — jórészt ezért — jóval kevesebb olvasóval rendelkező bajai és kiskunfélegyházi intéz­ményből. □ □ □ Befejezésül ide kívánkozik még az a megjegyzés, hogy a tanácsi közművelődési hálózat mellett napjainkban egyre nagyobb sze­repet kapnak a szakszervezeti és az %üzemi — munkahelyi — könyvtárak. S természetesen fi­gyelembe kellene venni egy alaposabb felméréskor a ma­gánkönyvtárakat, a könyvterjesz­tés helyi eredményeit épp úgy, mint az egyéb művelődésű terüle­teket, szolgáltatásokat. Ám ezút­tal csupán a jelenlegi olvasószol­gálat, könyvtári ellátás legalap­vetőbb s legkiterjedtebb ágával kívántunk foglalkozni. A többi már más /cikk — cikkek — té­májául szolgálhat. Varga Mihály A A REJTVÉNYEK TÖRTÉNETÉBŐL Homérosz, a kalózkapitány és Schiller Több előnye van a rejtvénynek: logikus gondolkodás­ra késztet, bővíti a megfejtők ismeretanyagát és társasá­gok, baráti összejövetelek kellemes időtöltése lehet, ösz- szeállításunkban öt rejtvényt közlünk. Valamennyi a mű­faj klasszikus darabja, némelyük több mint 2000 eszten­dős múltra tekinthet vissza. 1. Constantinus római császár, akii a történetírók a „nagy” melléknévvel illettek, nemcsak arról hí­res, hogy hosszú háborúzással győzte le a keleti országrész társuralkodóit, hanem arról is, hogy ked­velte a tréfás, elmés játékokat. Bizánci udvarálban gyakori vendég volt egy akkoriban neves csilla­gász: Metrodorosz. ö sokszor szórakoztatta el az udvart, főleg matematikai rejtvényeivel, szójáté­kjával. A csillagász egyik ilyen alkotását kortár­sának sírköve őrizte meg az utókor számára: Itt e sír" Diphantosz tetemét takarja S a sírkő rejtve a korát is közli veled Éledének hatodrészén gyermek lehetett Tizenkettedét hozzá, s szakálla pelyhedzett, Még egyheted, s felhangzott a nászi ének S további öt év kellett, gyermek születésének S alighogy a gyermek apja kora felét elérte Hades az életből kegyetlenül kitépte ... Ezután még négy évig gyászolta a szegény atya Oldd meg a rejtvényt s mondd mennyi a kora. 2. Homérosz két fő műve, az Iliász és az Odüsszea sokak előtt ismert. Kevesen tudják azonban az ógörög irodalom klasszikus egyéniségéről, hogy órákig játszott elmés fejtörőket öreg földművesek­kel, piaci árusokkal és halászokkal. Mindig ő lett a győztes, csupán egyszer kapott Homérosz olyan feladatot, amelyet nem tudott megoldani. A rejt­vény egy Tükorosz nevű halásztól ered: Amit megfogunk, azt eldobjuk S hazavisszük mit meg nem fogunk. 3. Középkori történetekben gyakori az a fordulat, hogy megkegyelmeznek annak a halálra ítéltnek, aki megfejt egy rejtvényt. Egy skandináv mese őrizte meg ezt a feladatot, amelyet egy rablógyil­kosnak adtak fel, mielőtt karóba akarták húzni: Dobd a vízbe, meg nem fullad, Dobd a tűzbe, meg nem gyullad, Szalma között csendben marad. 4. Még mindig ugyanaz a téma, csak egy holland változat. A szájhagyomány szerint megkegyelmez­tek egyszer egy kalózkapitánynak, akit az amsz­terdami kikötő, előtt elfogtak. Már az akasztófa alatt állt, amikor kapott egy utolsó lehetőséget a bíráitól. Feladhatott nekik egy találós' kérdést és ha ők nem tudják megfejteni, a kalózkapitány megmenekül a kivégzéstől. Az elítélt gondolkodási időt kért. Három napig élt cellájában kenyéren és vízen, végül hosszas töprengés után, amikor ismét az akasztófa alá vezették, így szólt: — Sétálni mentem egyszer; találtam egy hullát; a hullában hét elevent; és ezek az elevenek meg­mentettek egy életet... Mondjátok meg, ti maga­tokat bölcsnek tartó bírák, hogy mit példáz a történetem? A kalózkapitány elérte célját, mert a rejtvényét nem tudták megfejteni. 5. Nem egyszer készítettek tréfás feladványt a köl­tők, játékként barátaik, környezetük szórakoztatá­sára. Irt ilyet Friedrich Schiller, a híres német költő és drámaíró is. Az egész nem több, mint hét sor, megfejtése azonban hét'órút is igénybe vett, amikor a költő társasága először^ hallotta: Mérföldekre visz, megsze téged És mégis egy helyben marad Nincs szárnya neki, fel a légbe Mégis magával elragad És a legnagyobb óceán is, Neki egy kis, rövidke ifit Pillanat alatt oda jut. A REJTVÉNYEK ^YES MEGFEJTÉSE: uiazs v S ‘)3uiaXu?Aff'U « (uatfaiSato qoi?fpnj urau qyafq MS>UI ^»0,9,9,, ze Sout nnusui 5|9za •*ozo.ipmj(ei nfotJA $?q <1923 ‘aizufti minq/ÁRa uaqzoq' f T»A<ij9 *v £ . «qioq v *8 *|9 jXunq ozqpjoq <pA? fg zso)ueqd(a *t /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom