Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-08 / 134. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1976. június 8. Alkatrészgondok A mezőgazdasági nagyüzemek növekvő gépparkjához több tízezer féle alkatrészre van szükség. Beszerzésükkel egyre nagyobb a gond. Mintegy 200—250 féle olyan fontos alkatrész hiányzik már évek óta egyes berendezésekhez, melyek miaitt gyakran bosszankodnak a szakemberek, a szerelők, a traktorosok, a kombájnvezetők. Az üzemek saját műhelyükben ugyanis nem tudnak mindent elkészíteni a hiánycikkekből. . Mostf, az aratási felkészülés időszakában különösen sok gondot okoz az aíksadozó ellátás. Az üzemekből hosszú listákon közük, milyen alkatrészek, gépek hiányoznak. Aggodalmat okoz a külföldről behozott kombájnok alkatrészhiánya, a szállítóeszközöknél jelentkező hasonló gondok. A legrosszabb az ellátás a magyar gyártmányú erőgépeknél. A témával foglalkozó vállalat, a MEGÉV is panaszkodik. Az elmúlt évben mintegy 300 millió forint értékű alkatrész-megrendelését nem igazolták vissza. Az idén ennél magasabb értékű megrendelés jutott hasonló sorsra. A Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz tartozó gyártó üzemek arra hivatkoznak, hogy nincs lehetőségük a megrendelések teljesítésére. Ez nem nyugtatja meg a mezőgazdasági üzemeket Alkatrész- gyártásra ugyanis nincsenek berendezkedve a saját műhelyekben. Olyan megoldásokhoz folyamodnak, hogy több gépet szétszednek és azok alkatrészeiből hozzák rendbe a többit. Tegyük hozzá, hogy egyes gazdaságokban a kiselejtezést érdemlő gépeket is kijavítják, mert a fejlesztési alapjuk nem teszi lehetővé, hogy újakat vásároljanak. A megyei tanács szakigazgatási osztályához számos jelzés érkezik ebben a témában. Mindezeket továbbítják az illetékesekhez. Sajnos, a helyzet változatlan. Határozottabb intézkedésekre van tehát szükség ahhoz, hogy megszűnjön ez az állapot. Az anyagbeszerzők iárják az országot, jelentéktelen értékű alkatrészekért. Ezek mégis drágák, mert terheli beszerzésüket az utazási költség, nélkülük viszont nem tudják üzemeltetni a gépeket, berendezéseket. A mezőgazdasági üzemek a körülményekhez képest igyekeznek jól felkészülni a betakarításra. Mindent megtesznek, hogy a kombájnok, szállítóeszközök készen legyenek a nagy munkára. A felkészülés azonban kevesebb bosszúsággal járna, zökkenőmen- tesebb és olcsóbb lenne, ha nem feszítenének az említett gondok. K. S. Hitel - exportfejlesztésre Az ötödik ötéves terv időszakában a kivitelt a termelésnél erőteljesebb ütemben kell fejleszteni, mindenekelőtt a nem rubel elszámolású viszonylatokban. E feladat megvalósításához sokhelyütt nyilvánvalóan nem áll rendelkezésre elegendő vállalati eszköz, pénz. A terv azzal számol, hogy a következő öt évben a vállalatok 110—120 milliárd forint bankhitelt vesznek fel fejlesztési elképzeléseik megvalósításához. _ Hasznosnak bizonyult a tavaly ősszel meghirdetett pályázat, amelynek lényege, hoPv 45 milliárd forintos hitelkeretet bocsátanak azoknak a vállalatoknak és szövetkezeteknek a rendelkezésére. amelyek a minden piaco- értékesíthető exportárualap bővítésére a legelőnyösebb fejlesztési javaslatokkal állnak elő. A ná- lyázatra beérkezett mintegy háromszáz javaslatból a bank eddig csaknem 19 milliárd forint ösz- szegű hitelkérelmet hagyott jóvá. A kérelmek elbírálásakor elsősorban azt vették figyelembe, hogy a fejlesztés milyen gyorsan valósul meg, tudnak-e már a tervidőszak utolsó éveiben exportképes árut termelni a hitelt felvenni szándékozók. A hitel visszafizetését pedig a fejlesztés eredményeként elért devizabevételből kell fedezniük a vállalatoknak. A pályázat sikerére jellemző, hogy az erre az idei évre szánt hat és fél milliárd forintos hitelkeretet a vállalatok gyakorlatilag már kihasználták. Ám a bank szeretné meggyorsítani a jelentkezéseket, hiszen az a cél, ho®v a beruházások zöme 1Q7S—79-ben már termeljen. Az előzetes számítások szerint a már odaítélt több mint 18 milliárd forint »- szegű hitel 1980-ra négyszáz millió dollár körüli exporttöbbletet eredményez. A 45 milliárd forintos keret és az ehhez kapcsolódó saját fejlesztési alapok azt eredményezik, hogy a vállalatok beruházásaik 15 százalékát exportfejlesztésre fordítják. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy exportnövelési feladataink lényegesen nagyobbak annál, mint amit a 45 milliárd forintos kerettel elő tudunk segíteni. Mindez azt is jelenti, ha tervcéljainkat meg akarjuk valósítani, változtatni kell a sokhelyütt kialakult vállalati szemléleten. A következő években kétségkívül nagyobb kezdeményezésre, nagyobb kockázatvállalásra lesz szükség, mint eddig volt. Ezt támasztja alá az is, hogy bár a 45 milliárd forintos pályázatra meglehetősen sok 'javaslat érkezett be, a bank szakembereinek véleménye szerint nem" kért hitelt számos olyan vállalat, ahol megvan a reális lehetősége a fejlesztések gyors megvalósításának. Kedvező jelenség ugyanakkor, hogy legnagyobb ipari vállalataink. amelyek az exportban is vezető szerepet játszanak — gondolunk itt elsősorban a Győri Magyar Vagon- és Gépgyárra, az Egyesült Izzóra, a Csepel Művekre, avagy a mezőgazdaság területéről véve példát, a Bábolnai Állami Gazdaságra — nos, ezek a gazdálkodók vállalták a hitelfelvétellel járó kockázatot. Az állam meglehetősen sokrétű támogatással segíti a vállalatokat fejlesztési elképzeléseik megvalósításában. Igaz, a támogatás elnyerésének feltételei a korábbinál szigorúbbak lettek, ám ha a vállalatok eredményeket akarnak elérni, alkalmazkodniuk kell e feltételekhez. Csak így érhetjük el, hogy a következő években a tervnek megfelelően növekedjék az export, s ennek nyomán a tervidőszak utolsó éveire helyreálljon a népgazdaság egyensúlya. K. NY. J. Kiváló szakaszparancsnokok Az ügyeletes igazolványokat kért. Érvényes okmányokkal lehet a laktanyába lépni — hangzott at katonás, de udvarias felszólítás. Jól ismerve a szabályokat, engedelmeskedtünk, s ahá- nyan érkeztünk, igazoltuk magunkat. — A parancsnokot keressük — szólt egyikünk. — Budapesten van, tanfolyamon — válaszolta a határőr. — Helyettese viszont a laktanyában tartózkodik, a KISZ IX. kongresszusáról tájékoztatja a katonákat. Rövid idő múltán megérkezett a százados, akitől kérdezősködtünk. Hogyan állnak helyt hivatásos poszton a sorállományú szákaszparancsnokok, az újoncok kiképzésében? — Valamennyien a követelmények szerint dolgoznak — mondta — de Balanyi Jenő őrmester és Németh Imre szakaszvezető a többiekhez viszonyítva kiemelkedően állnak helyt a szakaszparancsnoki poszton. Középtermetű, fiatal emberek lépnek a parancsnoki irodába: Balanyi Jenő és Németh Imre, akikkel a katonaéletről, a katonák kiképzéséről, neveléséről váltottunk szót. A két szakaszparancsnok hatvan percen át folyton beszélt. Boldognak látszottak, hogy a munkájukról, s önmagukról szólhattak. — Katona talán több kedvezményben nem is részesülhet, mint én — jelentette ki jóleső érzéssel Balanyi őrmester. — Egyáltalán nem indokolatlanul. Bevonulásom első percétől érzem, hogy a határőrségnél tenni kell, s ha jót teszek, a parancsnokaim jutalmaznak is. Bajai vagyok, itt végeztem a középiskolát. Bevonulásom előtt az ÉVIG villamos szerelvénygyárban technológus voltam. Nős vagyok, feleségem Baján a Mini presszóban dolgozik. Ha jól végzem a munkát, gyakran lehetek és vagyok is a családommal. A parancsnokhelyettes mondta: „Balanyi Jenő őrmester tizenegy dicséretet kapott. A Határőrség kiváló katonája!, kétszeres egység élenjáró címmel rendelkezik, s szakasza is Egység élenjáró alegysége címet nyert.” — Németh szakaszvezető? — kérdeztük. — ■ -— A" szakaszvezető' is" ’.a "Határ-“ ‘ őrség ltíVá'lö kátöhájá^-S 'kétszeria Egység" élenjáró tíMfetTrK''Tfjyert.li) A nagybaracskái születésű fiatalember szintén nős, kertészeti főiskolát végzett, s bevonulása előtt a kecskeméti pincegazdaságban üzemmérnök volt. A két szakaszvezető tehát egyértelműen példamutató a munkában, a katonai szolgálatban és a magánéletben is, s eredményesen végzik a fiatal határőrök kiképzéséinek irányítását. Pedig majdnem ötven ember neveléséit, oktatását és kiképzését bízták rájuk. Szakaszukba öt korosztálybeli 18—23 éves fiatalember tartozik, akik többsége a bevonulása előtt, a megyében falun, vagy tanyán élt és szakmunkás, vagy segédmunkás volt. Beosztottjaik egyharmada nős, néhánynak gyereke is van, akikkel a szakaszparancsnoknak nemcsak a katonaélettel együttjáró, de a családi gondokat is meg kell osztani. — Kezdetben a szakaszparancs- nokok legnagyobb gondja — hallottuk a századostól — az ! egyszemélyi vezetési elv és a demokratikus vezetési módszer dialektikájának megértése és gyakorlatban való alkalmazása volt. Továbbá, hogy a beosztottjaik megismerése révén pontosan tudják, kinek milyen feladatot adjanak, hogy a munkát minden katona kedvvel és eredményesen végezze el. Ezt a mesterséget is jól megtanulták egy év alatt, s mind á nevelő munkát, mind a katonai kiképzést eredményesen végzik. Balanyi Jenő őrmester és Németh Imre szaíkaszvezető lesze- .reiés"'Utáfr áf'régi" munkahelyü-:, ‘Kört" jéléhtkéZtiék"Trfájdy !s a ha-‘ 'fáfőt's^gnll ‘Vz’éPzétt VéKétési ta-" pasztalatokat a munkahelyükön is szeretnék hasznosítani. G. B. Eladni - tudni kell • A Csemege Kereskedelmi Vállalat évente hatszáz tanulót nevel. A fiatalok, az elméleti oktatás mellett, heti három alkalommal sajátítják el r< gyakorlati feladatokat, jól képzett szakemberek mellett, részi vesznek r< kiszol. gálásban is. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Háromszög Aki hosszú évekig különböző súlyú és megítélésű bűnügyekkel foglalkozik — ha nem is mint bíró, vagy ügyész — abban előbb-utóbb olyan rögeszme alakul ki, hogy nincsen bűnügy alkohol nélkül. Különösen érvényesnek érzi ezt az úgynevezett élet és testi épség elleni cselekményeknél. Az sem ritka kivétel, hogy házastársak között lángol fel a gyűlölet, s az esztendők, netán évtizedek alatt felgyülemlett keserűség, harag a rossz tanácsadó. A bort, az italt, az alkoholizmust azonba.i itt is megtaláljuk a háttérben. Nem új megállapítás az sem. hogy az ittas emberek nagyobb része durva, agresszív és gyakran kegyetlen éppen a környezetében, családjában élőkkel szemben, s nem érti, amikor a házastárs — legtöbbször a feleség — a gyerekekkel együtt elköltözik, otthagyja „élete párját”. Körülbelül ezeknek az általános jelenségeknek felelt meg az a bűnügy is, amelyben a közelmúltban hozott ítéletet a Kecskeméti Megyei Bíróság egyik büntétőtanácsa. A vádlott Bódi Zoltán, Szolnok, Krúdy utca 47. szám alatti lakos, mindössze 25 éves fiatalember, aki a feleségét akarta megölni. Pedig Bódi Zoltán képes és alkalmas is lett volna arra, hogy jobb, emberhez méltóbb életet éljen. Munkahelyén, a szolnoki Volán Vállalatnál éppen az elmúlt év • ben kapta meg a kiváló dolgozó kitüntetést, több mint három és félezer forintot keresett havonta, mint gépkocsivezető. Feleségét, aki hozzá hasonlóan szintén állami gondozott volt, 1972-ben ismerte meg, majd egy év múlva összeházasodtak. Az asszony is dolgozott, a szolnoki papírgyárban volt segédmunkás. Hamarosan megszületett kislányuk. Talán egy évig éltek kiegyensúlyozottan, amikor a házasságuk megromlott. Az igazsághoz tartozik, hogy ebben mindkettőjüknek szerepe volt. A feleség elhanyagolta a takarítást, nem tartotta rendben a férj ruháit, sokat járt a szomszédba. Ezeket Bódi Zoltán kifogásolta, de az asz- szony nem éppen finoman reagált a megjegyzésekre. Ekkor a , fejd„Jnegppfoztóu.,„.s. előfordult,. i hogy., hcutálisabban is bántál- i (ymajtgjjjpftpi förődye azzal, ..hogy. alig egy hónap múlt el a" kislány születése óta. Bódi Zoltán tetézte ezt azzal, hogy munkaidő után kimaradozott, kocsmákba járt és gyakran ittasan tért haza. Az aszony emiatt néhányszor elköltözött a közös lakásból, de mindannyiszor visz- sza is ment férjéhez. A múlt év decemberében —, amikor ismét szomszédolni volt az asszony — Bódiné a szomszédban megismerkedett N. F. 40 éves, kecskeméti özvegyemberrel, s elpanaszolta neki, hogy rosszul él a férjével. N. F. megkérdezte az asszonyt, ha elhagyja a férjét, udvarolhat-e neki? De ebben nem állapodtak meg. A férfi visszautazott Kecskemétre, Üjév napjára ismét Szolnokra ment nővéréhez, aki Bódiék szomszédja volt. Jól számított, mert a fiatalasszony megjelent, de udvarlásról nem esett szó, s N. F. visszautazott lakására. Az asszony azonban másnap, január 2-án úgy döntött, hogy otthagyja férjét és elutazik N. F.- hez, akit csupán kétszer látott, s akinek a pontos lakcímét sem tudta. Kislányával érkezett a városba, de akit keresett, nem találta. Az éjszakát egy idős asszonynál töltötte. Másnap azonban az utcán összeakadt N. F.-fel. aki Bódiét és a kislányt egy ismerősénél helyezte el,, mondván, hogy addig ne költözzön hozzá,' amig nem beszél a férjével és nem közli a szándékát. Bódi Zoltánnak január 8-án Dunaújvárosba kellett . mennie, s útközben megállt Kecskeméten is. Találkozott N. F.-fel, akivel Szolnokon ő is megismerkedett, s kérdezte, hogy nála van-e a felesége? A térri azt válaszolta, hogy volt ott, de jelenleg nem tudja, merre lakik a városban. Délután, amikor Bódi visszafelé igyekezett Szolnokra, ismét megállt Kecskeméten és felkereste lakásán N. F.-fet, aki újra azt válaszolta, nem tudja hol van Bódi Zoltán felesége és kislánya. Abbán állapodtak meg, hogy az özvegyember nem engedi lakásába az asszonyt, amíg azzal a férje nem beszélt. Másnap, január 9-én Bódi ismét Kecskemétre utazott. De mielőtt N. F.-hez ment volna, megivott két fröccsöt és egy pohár sört. Este fél nyolc körül lehetett, amikor kopogtatott a lakás ajtaján. Legnagyobb meglepetésére a felesége szól, hogy ki az? Amikor pedig Bódi belépett, az asszony lepődött meg, ugyanis már hálóingben volt, N. F. pedig mindössze egy alsónadrágban. A „csábító” azonban — azzal az ürüggyel, hogy elhozza a kislányt — meglépett és csak húsz perc múlva jött vissza szomszédjával és annak feleségével, valamint a kislánnyal. Bódi közben kérlelte az asz- szonyt, menjen vissza hozzá, rendezzék az életüket. Erre azonban a feleség nem volt hajlandó. Persze N. F. ismét eltávozott a helyszínről, mert eszébe jutott, hogy neki sürgősen szódavizet kell hozni. Ekkor már elmúlt kilenc óra. Csak a szomszédasszony, a kislány és Bódiék voltak a lakásban. A fiatalasszony kijelentette, hogy soha többé nem megy vissza a férjéhez. Bódi Zoltán ekkor határozta el, hogy megöli a feleségét. Az asztalon volt N. F. nagyméretű zsebkése. Ezt felkapta és szurkálni kezdte az áSszoriyt. Összesen 14 ‘ helyen Szúrta i meg, de az órvosszakértő véleménye szerint á sebek nem voltak életveszélyesek, viszont olyan vérveszteséget okoztak, amitől a fiatalasszony életveszélyes állapotba került. Még akkor kórházba szállították, ahol a szakszerű és gyors orvosi beavatkozás megmentette az életét. Bódi Zoltán, aki azt hitte, meghalt a felesége, öngyilkosságot kísérelt meg: búcsúlevelet írt, majd a bicskával megvágta bal csuklóját, de nagyobb sérülést nem okozott, sebei nyolc napon belül gyógyultak meg. A rendőrségen és később a bíróságon is beismerő vallomást tett, bűnösnek érezte magát, cselekményét megbánta. A bíróság — értékelve az enyhítő és súlyosbító körülményeket — Bódi Zoltánt emberölés bűntettének a kísérleté miatt öt évi szigorított börtönre ítélte és három évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az ítélet még nem jogerős. A fiatalasszony, miután meggyógyult, N. F.-hez költözött. Azóta együtt élnek és gondozzák a kislányt... G. S. Bizonyíték nincs (RÉSZLETEK) GALGÓCZI ERZSÉBET: A fiú tántorog, de nincs hangja. Katalin megriad. — A férjemmel van baj? — Agyonlőtte magát. * Otthon barackpálinkát állított íróasztalára, s a forgatható karosszékben lengetve magát, gondolkodott. Túl a nyitott ajtón Katalin tunyult a képernyő előtt. — Figyelsz, Katalin? Csak idő kell hozzá, hogy kiderüljön, ártatlan vagyok a vesztegetésben. Nem azért, mert úgysem tudják bizonyítani. Az igazságot nem lehet örökre elásni, mint a döglött lovat. De mit számít ez már! "Hiszen annyi, másban nem vagyok ártatlan. Osztályvezető elvtárs, doktor úr! Egy hétpróbás gazember, hétszer büntetett gonosztevő orromnál fogva vezetett, és átejtett, mint egy ostoba kezdőt. Hol volt a szemem, gyakorlati tudásom, éberségem, hogy meg sem környékezett a gyanú: ez a sunyi, nagyszájú alak nem való egy falu élére. Vagy semmi tudásom, emberismeretem? Nemcsak a feletteseim, a beosztottaim is ezt gondolhatják rólam, és nem is jogtalanul. Te is, ugye Katalin? Mint a többiek? Te is, ugye? Benned is kételyt ébresztettem? Kételyt? Nem, ez már bizonyosság. Vannak visszafordíthatatlan folyamatok, nemcsak a természetben, társadalomban és a testünkben, de abban az élet- történetünkben 'is, ahogyan mások lelkében elkezdődünk és befejeződünk. Azonos ez a történet velünk? Nem tudom, illetve nem, semmiképpen, hiszen külön-kü- lön szinte minden tettünk kevesebb önmagunknál, de mégis valami lényeges belőlünk. Akitől elloptunk egy kanalat, annak életünk fogytáig kanáttolvaj vagyunk. Megcsalunk egy nőt, aki ragaszkodott hozzánk, annak csak állhatatlan, hűtlen, csélcsap. En itt ezután már nem leszek más, mint egy együgyű osztályvezető, akit becsaptak, és aki ráadásul az apja teheneivel kupeckedett. Maid keresnek alkalmasabbat, rátermettebb osztályvezetőt. Ha nem holnap, akkor két hét múlva, hónap múlva, az időnek már nincs jelentősége, tulajdonképpen már meg is történt, csak nem tették még közhírré, hivatalosan ez még nem következett be ... És addig is, amíg nem helyeznek valami lepra helyre trágyafelelösnék, ösz- szeröhögnek a hátam mögött. Összeröhögnek a portán, folyosón, szobám csukott ajtaja előtt, arra se vigyáznak túlságosan, hogy ne vegyem észre. Ha én vágom zsebre az egymilliót, és nem „ká- derkedem", Ráfi, elitéinek, de nem tagadnának meg tőlem valami kis elismerést, ámulat is keveredne belé: látod, ez egy nagyszabású gazember! De így.. ? Cristen, hogyan is veszíthettem el az arányérzékemet ennyire? ötvenhat nyarán, amint diplomát kaptam, idehelyeztek a megyei tanácsra. Meg se melegedett alattam a szék, elkezdődött a „földindulás". Aki a piros könyvet legszívesebben a homlokára csirizelte volna, népellenes diktatúráról pofázott. Akinek feleségét autó gurította g kozmetikushoz, a nép nyomorán siránkozott. Aki brosúrákat gyártott a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről, az elméletet gyakorlatra cserélte: szétverte a szövetkezeteket. Aki partizán múltjával kérkedett, anyósa ruhásszekrényét választotta tartózkodási helyéül. Recsegett a megyei gépezet, végül összedőlt. Nyiszlett kis. kezdő voltam: ilyen bizonytalan hát az, amit szocializmusnak mondanak? Bizonyosság semmi? Akkor őrizzük meg a földet, az egyetlen hátországot; oda visszatérhetünk, ha újra összedől minden ... Tor- nóczki Pestre emigrál... én hova? Kicsi az ország, keresztül le<- het köpni. De mégis nincs veszve minden, ebben mégiscsak zseniálisnak tudhatom magamat, van hova mennünk. Csomagolj, Katalin. Gondozzuk a nyolc szarvas- marhát, kétezer tojótyúkot, kukoricát, szőlőt, a kertet. Meglátod, az első szobából is ki lehet szellőztetni a tyúktrágya szagát. Anyám titokban sirdogálgat, apám nem mer majd ellódulni trafikért, szégyellt majd a fiát... mert ott is összeröhögnek a hátam mögött. Csak ott komiszao- bul. mert a parasztok nem szeretik az „árulót”... — És majd nem történik semmi, de as; is lassan — nevetett az asszony, de nem a férjét, hanem a tüllcsodában tirádázó operettdívát bámulta, vagy az eljövendő életforma színterét...? Gyönk fölrévedt. Száraz volt az üveg, a pohárka fölborult. Mondott valamit? vagy gondolkodott csak? mennyit mondhatott? — Ügy élünk majd — motyogta —, mint egy vaksötét vidéki állomáson veszteglő harmadosztályú kupé utasai, közvetlenül a vécé mellet, és ...levegő, friss fény nem szivárog majd sehonnan. Apránként elfogy a remény is, hogy valaha elindul velük a vonat. Katalin, megyünk? Az asszony lassan rakodott az íróasztalról. Zsebkendőjével itatta a pálinkatócsákat, büdös volt a kis helyiség. — Megyünk, hogyne. Szombaton, Pestre. Beszéltem Garabbal. Írásbeli figyelmeztetést kapsz a két tehén miatt. Már ott van az íróasztalodon. Ezzel megúszod az egészet... Telefonálok színházjegyért. Ha ma megrendelem a ruhái, Szerénke összehozza szombatig. Tóthné is vele dolgoztat. Tóthné csak a Burdából választ fazont, pedig idén is a Lidón nyaraltak... 0 ... Fekete öltönyös, szikár, balját bénán lógató férfi. — Bocsánatot kérek, Huszár József vagyok, őrnagy. — Tessék. (A név ismerős volt.) Az őrnagy beódalgott. Nem ült le. Nézte a papírhalmot. Zavart és fáradt volt. — En vezetem a nyomozást. Kinyomoztuk az egymillió forintot. Férje ártatlan volt, nem tapadt a kezéhez semmi. Tévedtem. Beismerem, ö közvetve sem lopott. — Tudtam — suttogta Katalin. — A törvény előtt kétséget kizáróan tisztán áll. Sajnos, az emberek véleményét — megteszem, ami rajtam áll — már nem befolyásolhatjuk. Holnap nyilatkozom az újságnak. Sajnos, a közhiedelem befolyásolhatatlan, sajnos, azt hiszik majd, hogy tisztára mosdatás van megint ez egyszer, halottról jót vagy semmit alapon. Csak ő védhetné meg a becsületét, ha élne.
