Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-08 / 134. szám

1976. június 8. ? ’’ETŐFI NEPE • 6 Befejeződött az évad Kecskeméten. A Katona József Színház társulata az elmúlt szezonban tizenkét bemutatót tartott. Egye­sek zajos sikert arattak, néhány előadás megítélésében ellenkező vélemények csaptak össze és nem' hiányoztak a balsikerek sem. Az évad jellemzéséül sok minden elmond­ható, csupán az nem, hogy szürke, esemény­telen volt. A színházi vezetés változatlanul azokat a korszerű, tartalmi és művészi elveket követte, amelyek immár három éve jellemzik a kecs­keméti társulat törekvéseit és amelynek eredményei nem egy esetben a városra irá­nyították az országos érdeklődés reflektor- fényeit is. ítélése során, nem titkolható el az, hogy az egységes játékstílus, szerepfelfogás még olykor-olykor hiányzik a kecskeméti színpad­ról. Egyes esetekben a rendezők nem fordítottak elég figyelmet a darabok, helyzetek elemzésére, más esetekben viszont magukat a színészeket érhette vád. Mind­amellett azonban alakulóban van az az új együttes, amely azonos felfogásban igyekszik megköze­líteni ?, színészi ábrázolás lénye­gi problémáit. Talán a Kelemen László Stú­diószínpad nyújthatna nagyobb teret az olyan bemutatók számá­ra, amelyek valóban a kísérlete­zés ügyét szolgálják. Elsősorban ez a kis színház az, ahol a szí­nészek — esetleg kettős szerep- osztásban is — alkalmat kaphat­nának újszerű kifejezési eszkö­zeik kipróbálására, felfogásuk összehangolására. Az elmúlt évad két stúdiószínpadi előadása a si­ker ellenére sem adott elég le­hetőséget az alkotói útkeresés érvényesülésének, a műhely kí­sérleti szellemének kialakulásá­ra. Ebben az értelemben pedig értékes lehetőségek! maradtak ki­használatlanul. □ □ □ Az évald nem volt mentes a gondoktól sem, s ezek — például Miszlay István igazgató kiválása — érezhetően befolyásolták egy- egy bemutató hangulatát, sike­rét. Mindennek ellenére azonban nem tört meg a társulat egész­séges fejlődésének folyamata. Ezt nemcsak a két televíziós- és két rádiósfelvétel és a szakfolyóira­tokban olvasható kritikai elis­merések bizonyítják, hanem ta-_ núsífja a ..társulati, 'alkotóműhely érezhető jelenléte is. A jugoszlá­viai- vendégszé'replés, az iskola- színház Antigone-produkciója vagy az egri nyári színházi es­tékre és a fővárosi fellépésekre való meghívások is jelzik a kecs­keméti Katona József Színház iránt a megyehatárokon túl is megnyilvánuló eleven érdeklő­dést. Pavlovits Miklós A vidéki színházak műsorter­ve többnyire vegyes összetételű. Ennek indoklásául azt szokták felhozni, hogy a társulatok sokrétű kötelezettségnek tesznek eleget. Nem lehetnek meg ope­rett nélkül, még alkalmas darab hiányában is „kötelező” a ma­gyar drámairodalomban megje­lenítése, kell klasszikus szerző és szórakoztató mű is, tehát — mint állítják sokfelé — alig-alig van mód a bemutatásra kivá­lasztott darabok egységesítésére. Valóban igaz, hogy az együt­tesek vezetőinek igen sok szem­pont érvényesítésére kell ügyel­niük, az viszont vitatható, hogy a sokféleséget nem lehetne egy céltudatosan vallott gondolatsor fonalára felfűzni. Lehetetlen olyan vígjátékokat, szórakoztató műveket, klasszikusokat össze­válogatni. imsiye | meg.eielő arányban és tartalmi összessé­gükben azonos gondolatkört úgy rajzolnak ki, hogy változatossá­guk nem mond le a közönség különböző igényeinek kielégíté­séről? Egyszóval, a műsorterv céltudatos, hozzáértést és elmé­lyülést kívánó szerkesztettségét; a dramaturgiai műhely előké­szítő munkáját keressük, ha egy-egy társulat bemutatóinak címjegyzékét elemezzük. Kecskeméten az évad műso­rán klasszikus tragédiák, re­gényadaptációk, kortárs kül­földi szerzők művei, mai ma­gyar témájú alkotások és szóra­koztató időtöltésnek szánt szín­művek változatos egymásután­ban követték egymást. A dara­bok stílus- és szemléletbeli kü­lönbözőségéből létrejött v.egyes összképet az egyes rendezői kö­vetkezetlenségek annak ellenére sem tudták feledtetni, Jiogy_ több jól sikerült premierről i&;„ tudósítottak, a szakfolyóiratok^^, kritikusai. □ □ □ Ám az érzékenyen figyelő né­zők előtt sem maradtak rejtve a társulat friss és a mai kor gon­dolati áramába csatlakozó mű­vészi törekvései. Racine Bereni- kéje, a Téli rege, Kocsis István Tárlat az utcán Című műve és a Csendes Don-adaptáció voltak azok a bemutatók, amelyek a korszerű és elkötelezett monda­nivaló megfogalmazása és áb­rázolása mellett nem jelenték­telen művészi eredményeket is felmutattak. A dicséret és jó­szándék viszont olykor nem pá­rosult megfelelő színvonalú elő­adásokkal. A kortárs külföldi szerzők bemutatói; Marinko- vics Glóriája és Grochowiak Okapi című darabjai csak rész­letmegoldásokban nyújtottak maradandót. A „népszerű” ope­rettek egy-két szereposztásbeli problémától eltekintve hagyo­mányosak, azaz igénytelenek voltak. Sajnálatos viszont az, hogy csak az adott lehetőségek „alatt” sikerült a Figaró házas­sága és Hernádi Gyula Csillag­szóró című darabjának színre- aílitása. A gyermekszínház előadásait is beleszámítva tehát többségben voltak azok a bemutatók, ame­lyek jó értelemben vett vitákat váltottak ki a nézők és a szak­emberek között, amelyek el-, il­letve továbbgondolkodásra ösz­tönözték a közönséget, tehát be­töltötték a színházművészet ősi. legfontosabb küldetését, az élő szó hatásos terjesztésének fel­adatát. □ n □ Az évad előadásaiban a fiatal színészek játszották a szerepek többségét, a színház arculata mát csak ezért is fiatalos volt. Igen sokait láttuk Farády Istvánt, For­gács Tibort, Szakács Esztert és Trokán Pétert — főként nekik nyílt alkalmuk érdekes és vál­tozatos feladatok-ellátására. Gá­bor Miklós«--két áliakííása- emlé­kezetes élményt - nyújtott:"'Vass •'Éva 'és 'Pécsi Ildikó téheírégéből a színház talán keveset kama­toztatott, jól megtalálta viszont a helyét Soproni Ági és Hídvégi Miklós. A középnemzedék tagiai közül Baranyi László. Fekete Ti­bor és Kölgyesi György alakítá­sai emelkedtek ki. A színészi teljesítmények meg­Magyar operaművészek a Covent Gardenban 0 Sass Sylvia. (MTI-fotó — KS) London kulturális életének ezekben a napokban van bizo­nyos magyar aktualitása. A Co­vent Garden Operaház egy évvel az Erkel Színház-beli bemutató után műsorára tűzte Verdi korai operáját, A lombardok-at. A londoni Covent Garden szín­padán Mikó András kitűnő ren­dezésében kerül színre_ az opera. A dalmű javarészt állóképekből tevődik össze, ezért Forray Gá­bor díszlettervező olyan látvá­nyos megoldást alkalmaz, hogy a háttér-függönyre középkori és korai reneszánsz-festményeket vetít. A jelmezterveket Makai Péter készítette. Giselda szerepében Sass Syl­via mutatkozott be, s mint a Ti­mes kritikusa megállapítja: „Akárcsak tavaly ősszel Glasgow- ban, Desdemona szerepében, most is kitűnt elbűvölően lágy, máskor erőteljesen kifejező és gazdag énekével, amely meghó­dította a közönséget". . ■ Másutt Ronald Cricton írja: „A művésznő nagy hatást gyakorolt finomfenatú tónusaival, a lágy és tiszta felső hangokkal. Semmi kétség — írja —, még sokkal többet fogunk hallani róla”. Sass Sylvia partnerei Jósé Carreras és Nikola Ghiuselev. Az előadást, akárcsak Pesten, Lam- berto Gardelli vezényli, akinek egyénisége különös csillogást köl­csönöz az előadásnak. Lukács György és kultúránk A kulturális szemléletünket meghatározó tényezők között bizonyára kiemelkedő helyet kapnak azok a filozófiai és kul­turális teljesítmények, amelyek korunk haladó szellemiségé­ből kinőve, elszakíthatatlanul összefonódtak a szocialista mozgalmak céljaival és törekvéseivel, s döntő mértékben já­rultak hozzá, hogy e célokat és törekvéseket megszabadítsák az ösztönösség esetlegességeitől, s a iogalmiság és a művészi Ijép rangjára emeljék. MARX, ENGELS, LENIN neve jól mutatja ennek az összefüg­gésnek történelmi jelentőségét, valamint egyetemességét. Nyu­godtan hozzátehetjük azonban: a szocialista mozgalom egyetlen klasszikusa sem takaríthatja meg számunkra azt a fáradságot és munkát, amelyet saját nem­zeti fejlődésünk különösségének megértése igényel. Mi több: hogy mennyire értettük meg a marxis­ta elmélet előfeltevéseit és lé­nyegét, azt éppen azon bizonyít­hatjuk be, hogy milyen mérték­ben voltunk és vagyunk képesek a magyar valóság összefüggései­nek megragadására, ellentmondá­sainak feltárására és problémái­nak megoldására. Csak ennek a nemzeti tartalomnak alkotó fel­tárásával érhető el az egyetemes marxizmus eszméjének igazi életre keltése: a gyakorlati mun­ka vezérfonalává tétele. * A MAGYAR szocialista kultú­ra idevonatkozó teljesítményeit nézve az öt éve elhunyt Lukács György személye és munkássága az elsők között érdemel említést. Századunk történelmi, társada­lompolitikai és kulturális fejlő­désének mély törései és ellent­mondásai szolgáltatták gondolko­dói tevékenysége számára az alap­vető ösztönzéseket. Ezek feltárá­sán dolgozott élete végéig. De ezeknek a mély töréseknek a tőkés társadalom lényegiségéből eredeztetése igazgatta útját a kommunista mozgalommal való elkötelezettséghez is. Ma nem lehetséges ezekről a problémák­ról tudományosan, színvonalasan és kulturáltan beszélni, ha nem ismerjük mindazt, amit Lukács György filozófiai és esztétikai munkásságával teremtett. Ez még azokban az esetekben is így van, amikor a problémák lukácsi meg­válaszolásához kritikailag viszo­nyulunk. Lukács György munkássága egyébként is ösztönöz a vitára. Életének folytonosságát alaptö­rekvése, a valóság ellentmondásos teljességének (totalitásának) gondolati megragadása és a tár­sadalmi—emberi lehetőségek és alternatívák tudományos megala­pozása adja. Ugyanakkor ez a folytonosság megannyi — tárgyá­ban is változó — gondolati kí­sérletében és újrafogalmazásában realizálódik. A századelőn azok­nak az értelmiségi csoportosulá­soknak egyik vezéregyénisége­ként tűnik fel, akiknél elméleti­kritikai programként a hagyo­mányos-konzervatív _ értékelé­sek széttörése, a politikai és vi­lágnézeti radikalizmus szempont­jainak érvényesítése jelenik meg. Ez idő tájt a kor társadalmi való­sága elleni szubjektív—roman­tikus lázadását rendkívüli világ- irodalmi és elméleti müvclt-áge és Ady költészetének hatása nyo­mán kísérelte meg formába ön­teni. További fejlődésének, világ­nézeti és filozófiai tájékozódásá­nak, a marxizmushoz való köze­ledésének ösztönzést adott a vi­lágháborús válság és az 1918— 19-es eseményekben való aktív részvétele, a kommunista mozga­lomhoz való csatlakozása. A kor és a mozgalom ellentmondásos fejlődéstendenciái azonban csak fokozatosan tették lehetővé szá­mára, hogy a „Marxhoz vezető utat” végigjárja, s megtalálja fi­lozófiai és esztétikai gondoiKo- dásában azt a mértéket, amely­nek alapján életművének belső arányai végül is kiformálódtak. * EURÓPAI — mindenekelőtt né­met — műveltsége, világirodalmi tájékozottság és tudatos törek­vése arra, hogy a német nyel­viségen keresztül utat találjon á világ felé, felvetheti azt a kér­dést, hogy vajon az életmű tel­jességéhez képest nem esetleges-e Lukács Györgynek a magyar tár­sadalomhoz és kultúrához való viszonya. Egy ilyen vélemény már tényszerűen sem igazolható. A magyar fejlődés problémái, az irodalmi-művészeti események nyomonkövetése és értékelése ál­landó összetevőjét képezik az életműnek. S ezek az értékelések minden bizonnyal az életmű el­méleti-módszertani alapjainak konkretizálódása szempontjából sem hanyagolhatóak el. Mert például riem joggal tehetjük-e fel, hogy más, közvetlenebb té­nyezők mellett a világirodalmi rangú magyar költészet politi- kusságának, közéleti töltetének is szerep jutott annak a mércé­nek a kiformálódásában, amely- lyel az alkotások politikai-közé­leti töltetét mindenkor számon- kérte a kritika? Éppen azért kel­lett megküzdenie a teoretikus­nak, hogy ne maradjanak az esz­tétikai elismerés körén kívül azok az alkotások, amelyek egy másfajta társadalmi-politikai kö­zeg vagy alkotói szemlélet ter­mékeként közvetettebben — ál­talánosabban teljesítették a mű­vészeti megformálás mindenko­ri követelményeit. (Az esztéti­kum sajátosságának realizmus­koncepciója már ezt a tágabb — dialektikusabb műérzékeny ségv t tükrözi.) Lukács György „különösségé­nek” egy lényeges mozzanatát is inkább csak a magyar kultúra filozófia-nélküliségének tradíció­ján határozhatjuk meg. Lukács György az első magyar filozófus, aki európai szintű teljesítményé­vel egyúttal elsőként szüntette meg azt az űrt, amelyet a ma­gyar műveltség vonatkozásában még Erdélyi János vetett fel a múlt században, firtatván a ma­gyar filozófiai teljesítmény hiá­nyát. Ezzel olyan probléma-kom­plexumot közvetített a magyar kultúrába, amelynek hatása elől nem térhet ki a kulturális-tár­sadalmi gondolkodás egyetlen fontos területe sem. Az ösztö­nösség és tudatosság dialektiká­ja és ennek érvényesülése a munkásmozgalom politikai-intéz­ményes struktúrájában, a szocia­lista demokrácia kérdése, a poli­tikum és etikum összefüggése, a társadalmi gyakorlat alternatí­vákban mozgó kerete, a raciona­lizmus és irracionalizmus ellen­téte, a művészet és társadalmi megbízatásának értelmezése, a szocialista értékrendszernek az emberi kultúra haladó áramlatai­hoz és törekvéseihez csatolása — megannyi „lukácsi" kérdés, ame­lyek megoldása a filozófia és szocialista fejlődésünk számára egyaránt sorsdöntő. LUKÁCS GYÖRGY aktualitá­sa ily módon napjaink eleven társadalmi-emberi problematiká­jában gyökerezik. Olvasnunk kell őt. Egyetértve vagy polemi­zálva, de semmiképpen sem az érdektelenség közönyével. Egyre szélesebb körök társadalmi szem­léletének korszerűsége múlik ma azon, hogy az életmű teljesítmé­nyei megjelennek-e életünk kér­déseinek megközelítésénél. H. I. A tükörszókról E fontos fogalomról még nem volt szó, pedig nyelvünk ismere­te és nyelvvédelmünk feltételezi ismeretét. A tükörszavak átmeneti kate­gória az idegen nyelvből átvett és a belső keletkezésű szavak kö­zött. Hangalakjukkal tekintve nem idegen szavak, csak idegen összetételek szó szerinti fordítá­sai, de nem is tekinthetjük belső keletkezésű szavaknak, mert nem a magyar nyelv szellemét tük­rözik. A nyelvek szemléletében a nyelvet használók észjárása tű­nik ki. Rokonnyelvekről szólva, az egyes rokonnépek észjárása, felfogása sokban hasonlít egy­máshoz. De nagy a különbség pl. a germán és az újlatin nyelvek között. Lehetőleg kerüljük az ide-, gén szemléletet tükröző összeté­teleket, de óvatosan mérlegeljünk, mert tükörszavaink egy része annyira belerögződött nyelvünk­be, hogy szókincsünk szerves ré­szévé vált. A tükörszavak egy ma már teljesen meghonosodott része a honfoglalás után a keresztény­ségre való térés után a szlávból az egyházi terminológiába került be. A húsvét szó ma már nem cseng idegenül, hiszen elemei ma­gyar szavak. A „hús- újraelővétel” (húselővét, hús­vét) jelentette a böjt utáni ünnepet. Ez a szláv nyelv két szavát tükrözi. Hasonló a hús­hagyó (kedd) is: a hús elhagyá­sát jelenti a böjt előtt. Ugyan­ilyen tükörfordítások’ a nagyhét, virágvasárnap, gyümölcsoltó, zöld­csütörtök. A latin nyelvből is átfordítot­tunk néhány képzett és összetett szót. Az előbbiekre példa az ál­lam, anyag, egyetem, az utóbbi­akra az ellenállás, mindenható. Ezeket a szavakat nem hagyhat­juk el, hiszen ma már szemléle­tükben magyarosak, és fogalom­jelölésük szabatos, tömör. (Az el­lenállás latinul resistentia, az összeesküvés pedig conjuratio.) Az utóbbi 200—300 évben a né­met nyelvből fordítottunk át sok tükörszót. Különösen a nyelvújí­tók választották a szókincs-gya­rapításnak ezt a módját. Ilyen főnevek: világnézet, álláspont, kebelbarát, tetszhalál, pásztoróra, vízesés, állatkert. törzstiszt, be­látás, befolyás, benyomás. Mel­léknevek: messzemenő, vérsze­gény, szellemdús, jogerős, szol­gálatkész, vámmentes. Igék: be­lát valamit, fölvág (henceg), ki­értékel, lebeszél. Határozószók: kimondottan, kizárólag. Képzett szavak: pincér, udvarias, rajong. A jó fülűek ezek közül köny- nyen kihallják a nem magyaros szemléletű szavakat, hiszen so­kuk használata ellen ma is küz­dünk. Sokszor nem is lehet a szava­kat „tükröztető” nyelveket egy­könnyen felismerni, hiszen több nyelv is azonos szemlélettel al­kotott szavakat. Pl. az eset az. esik igéből alakult a görög, a latin és a német nyelvben is. De a benyomásról sem állíthat­juk, hogy német eredetű, hiszen a latin nyelvben is van ilyen felépítésű szó. Ugyanígy több nyelvben megvannak a törede- lem, buzgó, épületes Hasonló szerkezetű szavak. Az etimológiai szótár az ellen- előtagú összetett szavakról azt ál­lapítja meg, hogy lehetnek önál­ló magyar fejlemények, de latin és német mintára alkotott tükör­szók is. Pl. az ellensúly, ellen­méreg, ellentámadás, ellenvéle­mény szavak ma már szókin­csünk szerves részei. Ezeket ma már nem is lehetne kiiktatni nyelvi szemléletünkből. Kiss István ÚJ HANGSZER — A SZALON-CIMBALOM • A Fővárosi Művészi Kézműves Vállalatnál megkezdték egy új hangszer, a szalon­cimbalom: . gyártását, A kis méretű,'- alig 10 kilós zeneszerszám iráni nemcsak a népzenészek, hanem a modern zene képviselői is érdeklődnek. Az egyik mini­cimbalmot egy montreáli zenésznek szállították. (MTI-fotó — Csikós Gábor — KS) AZ ÖCEÄN TITKA FANTASZTIKUS KÉPREGÉNY IRTA : Szigethy András - RAJZ: Greskovits L 1 TA BOOM OK, UTOLSÓ, oe UáiSsAM tFmauTOLtW I alkalom, hoay nrszAKSNőeLoe * masa- — BOMOÁOOr.-AMOMma** ezr#** TVOJ A>ee g A//MM/MMW iréhl/eSift-YBS KtMCUMtt . ... T&S2EH M€ü . Mit euteMoetwM, hogy a m4- SOO/KGéP'S SSfUJOMFO. fs enf ULDőzöee a koaoamhajíz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom