Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-17 / 142. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1916. június 11, KISKÖZSÉGEK A MEGYÉBEN KISKÖZSÉGEK A MEGYÉBEN • | j^[0JJJ2CdckVáltáS Ezeréves falu Apostag Apostag a Duna partján található, Solt és Duna- vecse között. Ha valamilyen szervezési hiba nem akadályozta volna meg, két esztendővel ezelőtt ünnepelte volna fennállásának ezredik évfordulóját. A kétezér-ötszázőtvenhat lelket számláló falu az utóbbi évtizedekben egyre zsugorodott; s ez a lét­számcsökkenés csupán az utolsó években állott meg. A változás akkor következett be — és ez törvény- szerű —, amikor Apostag rálépett a mérsékelt iparosodás útjára. S amikor a helybeli termelő- szövetkezet munkakörülményei és a tagság kereseti lehetőségei nagymértékben megváltoztak. A község vezetőivel — Szabados László tanácselnökkel, Tom­pái János községi párttitkárral és Dér László téesz- elnökkel — beszélgetünk a falu múltjáról és jelenéről a mezőgazdaságban Opos vezér földje — Honnan a falu neve? Mit tudnak róla ?kérdezzük a hely­beli vezetőket. — A hagyomány szerint még Árpád fejedelem ajándékozta a környéket egy Opos nevű ember­nek. „Opos tagja” — Opostag — Apostag — így alakulhatott ki a falu neve annak idején. A buda­pesti levéltárban őriznek egy ha­talmas méretű alapító levelet — mi magunk is láttuk, saját sze­münkkel —, amelyen fel van tün­tetve a falu születési évszáma: 1074. — S később, a századok alatt hogyan alakult Apostag sorsa, élete? — A mi falunk is, mint annyi más település, sokat szenvedett. Háromszor leégett, például. Pusz­tította többször az árvíz is. A tö­rök idők alatt ugyan nem pusz­tult el teljesen, mint száz és száz más település, de meglehetősen sokat kellett elviselnie, végigkín­lódnia. — Kialakultak itt nagybirto­kok? — Igazi nagybirtok nem. In­kább néhány közepes nagyságú — néhány száz holdas — gazda­ság. A legnagyobb a Hetényi csa­lád tulajdonában volt; három­százötven holdnyi terület. — Sok volt mindig a szőlő a falu határában? — Igen; 1944-ben például mint­egy ezerkétszáz holdnyi. — Ügy tudjuk, hogy sok zsel­lér, napszámos élt itt... — A falu lakosságának talán kétharmadát alkották. Eljártak dolgozni Vecsére és máshová. Fő­leg a nagyobb idénymunkák ide­jén, például aratáskor, csépléskor. Üt, víz, járda — Árra a kérdésre, hogy mi­ben mutatkozik meg a falu fejlő­dése a legutóbbi évtizedekben, mit válaszolnának? — Először is azt, hogy Apostag negyvenkét utcája közül har­minchatbán járda épült. — Hogy a legutóbbi tíz eszten­dőben kettőszázhúsz új családi ház készült el. — És azt is, hogy a lakások ki­lencven százalékban folyó víz van jelenleg. — S a villanyvezetékek hossza a faluban már húsz kilométer. — Ide sorolhatjuk, hogy nap­jainkban hét utca szilárd útbur­kolatú. ~T És van gázcseretelepünk a kilencszáz gáztűzhelyhez és az ezerötszáz olajkályhához. (Pedig néhány évtizede nálunk még min­'d ®n házban „spórheltben” és ke­mencében tüzeltek!) — És az üzlethálózatuk? f A Gólyafészek eszpresszó. — öt vegyesbolt; két húsbolt, egy bisztró, egy tej bolt, egy ital­bolt, egy presszó és egy zöldség­bolt: az összesen éppen elegendő Apostag népének. — Elégedettek-e a közlekedés­sel is? — Teljek egészében. Rendsze­res napi járat köt össze Kecs­keméttel, Dunaújvárossal, Bajá­val, Budapesttel. Es külön diák­busz jár Kunszentmiklósra, meg Dunaföldvárra. Nem lehet hát panaszra ok. Mit termel a szövetkezet? A Dunamenti Mezőgazdasági Termelőszövetkezet jelenlegi for­májában két esztendő óta létezik. Akkor egyesült az apostagi és a dunaegyházi tsz. Tudni kell, hogy itt meglehetősen hosszú időn ke­resztül döcögött a szövetkezeti mozgalom. 1949-ben ugyan létre­jött egy téeszcsé, de hamar meg is szűnt; életképtelennek bizo­nyult. Sőt, a későbbi években is kellemetlenül hatott ennek a rossz emléke. Míg aztán 1961-ben vég­re viszonylag erőteljes, életké­pes szövetkezet kezdte meg a mű­ködését. Az egyesült téesz jelenleg ezeregyszáztizenhat tagot szám­lál, hatvan százalékuk helybeli, a többi dunaegyházi lakos. Onnan járnak át naponta a munkahe­lyükre azok, akiket ideköt a be­osztásuk. Az átlagkereset kedve­ző alakulását mutatja, hogy míg 1970-ben egyetlen tízórás munka­napra százöt forint jutott, ma már százharminchat forintra emelkedett ez az összeg. — Mivel foglalkoznak a szövet­kezetben? f —r Legtöbb a búza és a kukori­ca. Ezekből ezeregyszáz, illetve nyolcszázötven hektárnyi terüle­tünk van jelenleg. És ötszáz hek­táron burgonyát (ez a megyében a legnagyobb területű burgonya- föld) ötven hektáron dinnyét és némi kevés paprikát termesztünk. Az állatállományba pedig ötszáz­harminc szarvasmarhánk, három és fél ezer juhunk tartozik. A pe­csenyebárányainkat több ország-, ba exportáljuk. — S a szőlő, gyümölcs? — Száz-száz holdnyi baracko­sunk és meggyesünk van. És há­romszáz hold borszőlőnk. — Mi jellemzi a gépesítést? — Talán erre vagyunk legin­kább büszkék. Alig akad olyan munka, amit változatlanul kézzel kell elvégezni, amiben ne segí­tenének a gépek. És az emberek ? — Vajon milyen a fiatalok ará­nya a szövetkezetben? — .Az átlagos életkor harminc­hat év. Ez igazán kedvezőnek mondható. Az építőipari brigá­dunk tagjainak az átlagéletkora viszont harmincon alul van. Fia­talos, lendületes munkájukon ez meg is látszik. Hat brigádunk a szocialista címért dolgozik. Az­előtt ebben a szövetkezetben csak szavak hangzottak el erről a té­máról; ma már igazi tartalmat kapott a versenymozgalom. — Milyen d szövetkezeti tagok hangulata, közérzete? — Azt gondoljuk, hogy teljes joggal mondhatjuk: remek. Ezt nyilván az is elősegíti, hogy éven­te több százan üdülhetnek a szö­vetkezet támogatásával. S sokan indulhatnak kirándulásokra. Bu­dapesten, Cserkeszőlőben, Har- kányfürdőben már többször is jártunk. Sőt egyre többen Jutnak el külföldre. Egy NDK-beli szö­vetkezettél szerződést írtunk alá a csereüdültetésekről. Máris nagy visszhangja van a dolgozóink kö­zött pedig még csak a második esztendő telt el a megállapodás óta. — Meglátszik az emberek mun­kakedvén is a sokoldalú törődés? — Feltétlenül! Tavaly például • Nagy Lajos szobra a falu köz­pontjában. a búzatermesztés legjobb megyei eredményét értük el, ámi' töblf mint 44 mázsás hozamot jelent. Az aratást is elsőnek fejeztük be “fíács^Ciskunban. Kijött a lévé is, riportot csinált. Három másik fa­lunak is tudtunk segíteni akkor. — Mit gondolnak: mi az ered­mények titka? — Mi is sokat gondolkoztunk rajta. S valahogy így képzeljük el a megfelelő választ: egységes a vezetés; a szakember-ellátottsá­gunk meghaladja az átlagosat; a kor színvonalán sikerült gépe­sítenünk; az emberek munkaked­ve jó, és nincs munkaerőgondunk. Azt gondoljuk, hogy mindez így együttvéve lehetővé teszi. a tar­talmas munkát. S ide soroljuk a párt- és KISZ-szervezetünk te­vékenységét is. A szövetkezeti ta­gok lelkesedése és áldozatválla­lása — ezt nyugodtan állíthatjuk. — példaszerű. „Nem akarunk lemaradni” zi új épületet kapott, s jelenleg háromszázharminc beiratkozott olvasóról tudunk. Figyelmet ér­demlő eredményeket értünk el a felőttoktatásban is. — A hagyományok ápolása ér­dekében mit tesznek? — Itt született Nagy Lajos, a magyar irodalom klasszikusa. Szo­bor, emléktábla, emlékmúzeum és egy tér hirdeti, idézi fel az alak-1, ját és munkásságát. Sőt, a könyv­tár, a művelődési ház is a nevét viseli, meg egy szocialista brigád is. Azt akarjuk, hogy ne legyen egyetlen ember sem, aki ne tud­ná pontosan, ki volt Nagy Lajos. Vida János parasztköltő szintén itt született, akiről azt írta egy­kor Szana Tamás: „A falu költő­je”. s őrizzük a 19-es veteránok, harcosok emlékét is. Gondok, tervek ■*A . 1 . — Sok szépet hallottunk. Ez azt. jelenti, hogy kevés a gond­juk? — Talán kevesebb az átlagos­nál. Ám azért akad. A már em­lítetteken kívül — művelődési Há7^35)Stta —“Ide sorolhatjuk a belvíz elvezetésének problémáját. Tervezgetjük a csatornázást. S ilyen a mélyfúrású kút gondja is. Ezzel tudnánk „bebiztosítani” magunkért; egy esetleges hiba el­len. Szeretnénk megkezdeni vég­re a társasházépítést. Talán most már sikerül. Akadozik a villany- hálózat hibaelhárítása is; amin ugyancsak megpróbálunk segí­teni. Mint annyi máson együtt­véve.- Varga Mihály Június első napjaiban nyolc forintért vásároltam egyetlen darab zöldpaprikát. Tagadhatat­lan — az én kis paprikavételem is aprócska adalék ahhoz, hogy sokasodnak a figyelmeztető je­lek bizonyos tennivalókra. De minderre nem is keríthető sor a valódi okok és összefüggé­sek elemzése nélkül. Nos. erre volt az első nagyobb szabású kí­sérlet az a dokumentum, amely a TOT elnökségének asztalára tétetett, s amelyet a szóban for­gó testület most megvitatott. Egy-két utalás volt már ugyan a szaksajtóban, közgazdasági publikációkban arra a most már megkérdőjelezendő folyamatra, amelynek fő jellemzője a mun­kaerő túlzott mértékű eláramlása a mezőgazdaságból. Emlékezetem szerint Csernok Attila írt erről elsőként a Gazdaságjiímű folyó­iratban, s a Valóság legutóbbi számában Burgerné Gimes Anna, a jeles agrárközgazdász szögezte le álláspontját. Lényegében arra a következtetésre jut, hogy a to­vábbi eláramoltatás, sajnos, már előirányzott üteme kedvezőtlen nem pusztán a zöldségtermesztés­re, hanem általánosságban is az élelmiszerek előállítására. Mit is olvashatunk a TOT el­nöksége által napirendre tűzött tanulmányban? Például azt, hogy a negyedik ötéves tervperiódus­ban a létszámapadás megfelel ugyan a számba vett mértéknek, „összetétele és differenciáltsága folytán azonban a termelőerők kihasználása szempontjából né­hány vonatkozásban aggályte- remtően alakult”. A fogalmazás ugyan kissé bo­nyolult a szóalkotás — „aggály­teremtő” — sem valami stiláris lelemény, de kétségkívül lényeg- retörő. Íme, néhány szabatos" adat: az úgynevezett aktív korú tsz-tagok 1970-ben még 638 ez­ren voltak, s a számuk 1975-ré 510 ezerre apadt. Tekintélyes volt a munkaerőmozgás —; ki­ás belépések — mértéke is, fő­ként az iparosodott tájakon, s el­sősorban nem is a tagok, hanem az alkalmazottak körében. __ (Az ő arányuk sem lebecsülendő: 97 ezerről 110 ezerre gyarapodott számuk, jogaik1'ugyan' a 'külön­féle döntésekben nincsenek, ám ez á réteg többnyire a legképzet­tebb munkaerőből rekrutálódik.) Ha a tagokat és alkalmazotta­kat együttesen vizsgáljuk, k úgy 360 ezer emberről állapítható meg, hogy már a felszabadulás után született. ök már eleve olyan igényekkel jönnek a szö­vetkezetekbe, amilyenekkel az iparba jelentkezők — olykor ma­guk is dolgoztak már az ipar­ban — s voltaképpen alig-alig kötődnek a hagyományos paraszti életformához. A nyugdíjasok, já­radékosok nélkül kalkulált átla­gos életkor ily módon 41 eszten­dőre csökkent, három évvel ki­sebbre, áz öt évvel ezelőttinél. És mit hoz a jövő? Sajnos, a nyugdíjas-járadékos téesz-tagok száma 420 ezer, ami a taglét­számban 44 százalékos aránynak felel meg. Köztudomású, hogy januártól fokozatosan, évről év­re közeledik a téesz-figság nyugdíjkorhatára az ipari-alkal­mazotti dolgozókéhoz, s 1980-ra kiegyenlítődik, egységesen 60, il­letve 55 év lesz a nyugdíjkorha­tár. Így aztán 1980-ig újabb száz­ezren válnak ki a szövetkezetek­ből — a tagság körében többség­be jutnak a nyugdíjasok! Máris általános jellegű mun­kaerőhiányt jeleznek Nógrád, Ko­márom, Borsod és Zala megyé­ből, s további néhány megye iparosodott körzeteiből. A kö­vetkezmény? Engedtessék meg még egy idézet ama TOT-doku- . mentumból: „A korábbinál fe­szültebb munkaerőhelyzet a tag­ság rövidtávú érdekei szempont­jából előnyös, erősíti egyéni po­zícióit, bátorítja anyagi igényeit. A gazdasági Vezetés helyzetét, a célszerű tevékenységi kör és a helyes termelési szerkezet ki­alakítását azonban nehezíti, s így végső soron a tagság helyzetét is hátrányosan befolyásolja.” Így fordulhat elő, hogy mind kevesebben vállalkoznak téesz- elnöki szerepkörre, sőt, akad megye, ahol pillanatnyilag hat téesz-ben nincs elnök... De a vázolt adatok és folyamatok rá­világítanak általánosságban is a magyar mezőgazdaság újkeletű dilemmáira. Nem csak, s tán nem is elsősorban a zöldségügyről van szó, hiányok ugyanis más termékekből is akadnak. Kétségtelen, hogy a paraszti nemzedékváltás — vajon helyén­való jelzőt írtam-e le?! — föl- gyorsulása és a különféle igé­nyek megugrása az egész társa­dalom kívánalma, egyszersmind összmunkájának eredménye. A Paradoxon azonban ‘nyilvánvaló:* ahól .megoldatlan aj gépesítés, onnan'' Hovatovább'kWész a mun­káskéz. Persze, más is beleját­szik — így az időjárás — az „árszínvonalba”, esetemben a nyolc forintos paprikába. Min­denesetre az összefüggéseket idő­ben és jól tárta föl a TOT el­nökségének minapi ülése; ez a dokumentum is ott lesz a III. téesz-kongresszuson, mint a megoldandó feladatok legfonto­sabbika. K. N. Amikor a község vezetőit arról faggatom, hogy mit tesznek a tu­dat fejlesztéséért, a műveltség gyarapításáért, ezt válaszolják: — Mi sem akarunk lemaradni a rohanó világban. Bármennyire nehéz is lépést tartani a mi kö­rülményeink között a> művelődés­ben, mégis megpróbáljuk1. — Miért nehéz ez éppen Apos- tagon? — Több oka van. Először is ta­lán az, hogy nekünk nincs meg­felelő művelődési házuűk. Az a hodály, amivel rendelkezünk, el­avult és korszerűtlen. Nem lehet kialakítani benne klubéletet, nem működhetnek benne szak­körök. Másodszor: az iskolánk ' hat helyen van szétszórva öreg épületekben. Hiába toldozzuk-fol- tózzuk: így soha nem lesz a mai követelményeknek megfelelő In­tézmény. — Ez azt jelenti, hogy alig te­hetnek valamicskét a lakosság kulturális neveléséért? — Egyáltalán nem azt jelenti; sőt. A legkülönfélébb módon igyekszünk feledtetni a hátrá­nyunkat. Például azzal, hogy a termelőiszövetkezetünk anyagilag és más módon segíti a művelő­dési munkát. Énekkart, citeraze- nekart tart fenn stb. A tévé- és rádióelőfizetők száma, a napisajtó előfizetői és olvasói ugyancsak azt mutatják hogy az itt élők ér­deklődnek és művelődnek. Ná­lunk minden házban találunk va­lamilyen sajtóterméket, összesen csaknem kétezer lap, folyóirat- példány jár a faluba. Rendszere­sen szervezünk TIT- és színházi előadásokat. A könyvtár és a mo­Mészárusítás csak nagy mennyiségben? Köztudott, a mész nemcsak az építkezések nélkülözhetetlen alap­anyaga, de a különféle helyiségek fertőtlenítésére is kiváltképp al­kalmas. Ez utóbbi célból akart hozzájutrfi G. P.-né soltvadkerti lakos is. Szándéka azonban meg­hiúsult ... Az történt, hogy az idős olva­sónk a nagyközségi TÜZÉP-tele- pen egygrammnyi meszet sem talált, hallotta azonban, hogy rö­videsen megérkezik a szállítmány, így hát várt türelmesen. Több mint egy óra elteltével be is gör­dült a fehér színű porhanyós anyaggal megrakott jármű, s mi­után sor került a szokásos má- zsálásrai, meg az átvétellel kap­csolatos teendők lebonyolítására, G. P-né odament az eladókhoz, s kért tőlük néhány kilónyit. Mire szinte sértő módon utasították el, mondván, ilyen bagatell meny- nyiséggel nem foglalkoznak. Ek­kor sarkon fordult, hazament és megírta a szerkesztőségünkhöz küldött levelet, melynek végén feltette a kérdésit: „Akinek nincs szüksége egy kocsira való mész- re, az kevesebbet nem is kap­hat?” Olvasónk teljesen jogos pana­sza bennünk ia kérdéseket éb­reszt. Talán olyannyira zökkenő- mentes Soltvádkerten a mészel- látás, hogy kizárólag a nagy té­telű árusítása ai gazdaságos? Vagy tán a TÜZÉP-eseknek kissé ké­nyelmetlen kimérniük a pár ki- lónyi mennyiséget? SZERKESZTŐI ÜZENETEK • SZERKESZTŐI ÜZENETEK Almást Károly, Baja: A Jogszabály értelmében mentesül az eb adójának fizetési kötelezettsége alól az a tulaj­donos, aki nyugállományban van, Já­radékos, vagy szociális ellátásban ré­szesül, az Ilyen elmen szerzett havi jövedelme nem haladja meg a más­fél ezer forintot, s a háztartásában nincs több nagykorú és kereső csa­ládtag. A mentesség iránti kérelmet Írásban kell benyújtani a helyi ta­nács pénzügyi hatóságának. Csuka Imre, Kiskunhalas: Szerkesz­tőségünkhöz eljuttatott panaszával kapcsolatban felkérésünkre vizsgála­tot tartott a Szegedi Postaigazgatóság, s megállapította: ön jogosan tette szóvá az egyik balotaszállásl külterü­leten tapasztalható visszás postai kézbesítést. Az ügyben szigorú Intéz­kedés történt, melynek eredménye­ként a Jövőben remélhetőleg mindig Időben kapják kézhez a postán érke­zett küldeményeiket a lakók. Kovács Attila, Kecskemét: KRESZ- előlrás, hogy a biciklis lakott terüle­ten belül a járdán is haladhat — leg­feljebb 10 kilométeres óránkénti se­bességgel és a gyalogosforgalom za­varása nélkül — feltéve, ha az annak mentén húzódó úttest alkalmatlan a kerékpár-közlekedésre. Másik kérdé­sére válaszolván közöljük: a 18. élet­évét betöltött személy kerékpárjának pótülésén egy, tíz éven aluli gyerme­ket szállíthat. Minden egyéb esetben tilos e kétkerekű jármüvet egyszerre két, vagy több személynek Igénybe vennie. „Népművelő” jelige, kiskőrösi Já­rás: A kulturális miniszter tavaly ja­nuár elseje óta hatályban levő rende­leté szerint műsoros előadáson tiszte­letdíjért, illetve más ellenszolgáltatá­sért csak az Országos Filharmónia, az Országos Rendező Iroda, vagy az Or­szágos Szórakoztatózenei Központ ál­tal kiállított hivatásos előadóművészi engedéllyel rendelkező előadóművész léphet fel. Érdeklődésére közöljük még: akinek birtokában csupán az OSZK említett engedélye van, kizá­rólag táncmulatságon, vagy hasonló rendezvényen működhet közre. A Borz utcát még nem burkolják Nemrégen írtunk arról, milyen tarthatatlan állapotok vannak Ba­ján, a földes ért keskeny Borz ut­cában, ahol a közlekedő motorok, gépkocsik stb. csapadékos időben sárral-vízzel, máskor pedig por­ral szennyezik be a házak falát, tetőzetét. A lakók emiatti pana­szát hosszas huzavona után kis­sé sajátos módon orvosolták az illetékesek: megszüntették az ot­tani járműforgalmat. Ezzel egy­idejűleg óhatatlanul körülmé­nyessé tették a tüzelő, s más anyagoknak a környékbeli ottho­nokhoz történő fuvarozását. Cikkünkre levélben válaszolt a Bajai Városi Tanács V. B. építé­si, közlekedési és vízügyi osztá­lyának vezetője, Gáspár Imre Elemér főmérnök. Tájékoztatása; szerint a. korábbi ígéretek elle­nére az ötödik ötéves tervidő­szakban nincs lehetőség a Borz utca szilárd burkolattal való ki­építésére, mert a rendelkezésre álló pénzügyi keret csak a ha­laszthatatlanul fontos település­fejlesztési feladatok megoldásá­hoz elegendő. Az utcát azonban — melynek egyik végét a kör­nyékbeliek többségének egyetér­tésével zárták le oszlopokkal — portalanításáig minden esztendő­ben töltésanyag segítségével egyengetik. Rajta bármikor lehet hót közlekedni, mégpedig a nyi­tott szakasza irányában, mely a szilárd burkolattal ellátott Bacsó Béla utcára vezet. A gyakorla­ti tapasztalatok igazolják, hogy ez az ideiglenes megoldás célszerű, s fenntartható, míg nem kerül sor a Borz utca végleges rendbeho­zására, járhatóvá tételére. összeállította: Veiket Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Sza­badság tér l7a. Telefon: 12-516. Válaszol az illetékes ——

Next

/
Oldalképek
Tartalom