Petőfi Népe, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-08 / 108. szám

1976. május 8. • PETŐFI. NÉPE • Változások a határon | A határsértés kísérletét elkö­vető személyek társadalmi össze­tételében az utóbbi években vál­tozás történt. A merészkedők többsége munkakerülő vagy bű­nöző, akik a bírói felelősségrevo- nás elől igyekeznek menekülni. A határsértők összetételében tör­tént változás következményeként a kísérletezők módszerében is változások vannak, ami minde­nek előtt a határsértőknek a jár­őrökkel szembeni erőszakos fellé­pésében, nem egyszer fegyveres támadásukban nyilvánul meg. Jól példázzák ezt Kovács Gábor határőr főhadnagy őrsén történt határsértési kísérletek is. —< Beretvás Lajos és Buha Jó­zsef, mindketten budapesti lako­sok lopás, garázdaság, súlyos tes­ti sértés miatt összesen 12 évet ül­tek börtönben. Közvetlenül a szabadulásuk után tiltott határ- átlépést kíséreltek meg. A fővá^ rosból autóstoppal, maid gvalog érkeztek a határra. Molnár Pál határőr, at egység élenjáró kato­nája, igazolásra szólította fel az idegeneket. A bűnözők megta­gadták az igazolásukat, s Bullá­nak határozott célja volt — amit a kihallgatása közben beismert — a járőr lefegyverzése, s a "szer­zett fegyverrel sáját és társa ha­tárátlépésének biztosítása. A ha­tárőr járőr határozott fellépése szolgálati fegyverének tűzkész ál­lapotba való helyezése azonban eltérítette Buhát eredeti szándé­kától. A közelmúltban az őrs szaka­szán két munkakerülő is tiltott határátlépést kísérelt meg. A fia­talemberek illuminált állapotban közelítették meg a határt. A he­lyi termelőszövetkezet területén egy szalmakazal • tetejéről figyel­ték a járőrök mozgását. Ternován György határőr, az egvség élen­járó katonája, szolgálati kutyájá­val a határsértők megbúvására alkalmas tereptárgyakat ellen­őrizte. A „szimat” a szalmaka­zalról a földre kényszerítette a szökni szándékozó munkakerülő­ket. — Egy határmenti lakos erő­szakos nemi közösülésért három­szor került börtönbe. Legutóbb egy magányos asszony tanvájába tört be, majd elmenekült Az asszony azonban a kutyáit a me­nekülő után engedte, s a szom­szédok segítségével sikerült -el­fogni a bűnözőt, aki egyébként tiltott határátlépést akart elkö­vetni. A felsorolt' határsértési kísér­letekből1 is következtetni lehet: mind a határsértők összetételé­ben, mind a módszereikben vál­tozás történt. A határt vigvázó katonák felkészültek arra, ho°v bármilyen körülmények között is megakadályozzák a bűnözők fe- "lelősségrevonás előli menekülé­sét. G. B. Előrelépés Izsákon A jogelőd termelőszövetkezetek közül állattenyésztéssel csak a Sárfehér foglalkozott. Több mint háromszáz szarvasmarhája volt az elmúlt esztendőben. Az állo­mányt a következő években mér­sékelten fejlesztik és húshaszno­sításra szakosítják. A korábbi' esztendőkben a Kossuth és a Sárfehér foglalko­zott juhtenyésztéssel, azonban mindkét termelőszövetkezet fel­számolta az ágazatot. Az egye­sülés lehetővé teszi, hogy ismét kialakuljon a juhászat. Ez indo­A napokban egyesült a három izsáki termelőszövetkezet: az Aranyhomok, a Kossuth és a Sárfehér. Az új, megnagyob­bodott közös gazdaság neve Egyesült Sárfehér Termelőszö­vetkezet. Területe 6600 hektár, tagsága meghaladja a 2300- at, melynek fele nő. Elnöknek Szemők Józsefet, az Aranyho­mok Termelőszövetkezet volt elnökét választották. Ami fi­gyelemreméltó; a megnagyobbodott közös gazdaságban a szőlőterület meghaladja az 1500 hektárt, ezzel az Egyesült Sárfehér az ország legnagyobb szőlős termelőszövetkezete. Kocsán Béla, a gazdaság párt- alapszervezetének titkára el­mondja, hogy mind a három kö­zös gazdaságban egyhangúlag szavazott a közgyűlés az egyesü­lés mellett, ami azt jelenti, hogy a tagság már előzőleg alaposan megfontolta a döntést. Az élet sürgette a nagyközség­ben az anyagi és a szellemi erők összefogását. A párttitkár elmondja: — Legfőbb feladatnak tartjuk a nagy múltú izsáki szőlő- gyü­mölcskultúrát a jelenlegi átme­neti gondokon átsegíteni és to­vább fejleszteni. Mind a Három volt termelőszövetkezet szőlőte­rületének döntő részét még a tagok által behozott ültetvények teszik ki. A jelenlegi körülmé­nyek között csak az egyesülés tette lehetővé, hogy kialakítsuk a korszerű művelésre alkalmas táblamér^tfeket. 1980-ig mintegy 150 hektáron telepítünk nagyüzemi szőlőt, a meglevőket pedig korszerűsítjük. Az elképzelések szerint mintegy 20 mázsával emeljük a hektáron­kénti hozamokat. Az egyesülés előkészítése során kidolgozták a fejlesztési elképze­léseket valamennyi termelési ágazatra. A szőlőn kívül főként téli almát telepítenek. 1980-ra több, mint 400 hektár gyümölcsö­se lesz a gazdaságnak. Ugyan­eddig az időpontig a homok hasz­nosítására 210 hektár erdő tele­pítését is tervezik. költ is, hiszen 600 férőhely üres. Jövőre feltöltik a juhhodályokat. 1980-ra ezer darabra növelik az anyaállományt. A fejlesztést e- hetővé teszi a nagy területű rét és legelő. Ennek hasznosítását alapvető feladatnak tartják. A nők állandó foglalkoztatásé-, ra a jogelőd termelőszövetkezetek cipőfelsőrész-készítő és -varró üzemeket létesítettek: A mező- gazdasági csúcsmunkák idején az itt dolgozók segítenek a szőlő­ben és a gyümölcsösben. — Bízunk benne, hogy az egye­sülés eredményeképpen tovább javulnak a gazdálkodási eredmé­nyek, nő a termelékenység. To­vább tudjuk fejleszteni' a nép­gazdaság számára fontos ágazato­kat, elsősorban a kertészetet és az állattenyésztést. Nagyobb be­ruházásokat tudunk megvalósí­tani — hangoztatja végezetül a pártalapszervezet titkára. K. S. • Hatvan hektáron foglalkoznak zöldségtermesztéssel is. Fólia alatt nevelik az étkezési paprika palántáit. Képünkön Rádi József bri­gádvezető locsolja a zsenge növényeket. Régészeti kutatások a harcmezőn A mohácsi harcmezőn, Sátor­hely közelében, befejeződött az első 1526-os magyar tömegsír fel­tárása. A régészek megvizsgálják és dokumentálják 'a leleteket, fényképeket és rajzokat készíte­nek róluk, később ugyanis visz- szahantolják a sírt. Ez a 4-es számú tömegsír, az újabban fel­fedezettek közül a legkisebb, s körülbelül 80—100 hősi halált halt magyar katona nyugszik itt.“ A feltárásba bekapcsolódott IC. Zoffmann Zsuzsanna antropoló­gus, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa, aki embertani vizs­gálatokat végez a csontokon. Megállapította,' hogy a tömegsír­ba zömmel 20 és 30 év közötti férfiakat temettek. A korhatár ötven évig terjed, de viszonylag nagy számban talált tizennyolc éveseket is. Többségük robosz­tus alkatú ember volt. A csonto­kon iszonyú erejű kardvágások nyomai láthatók, az egyik kopo­nyán például egymás mellett öt halálos erejű hasadást fedeztek fel. A tetemek nagy összevissza­ságban fekszenek a sírban, ne­héz eligazodni közöttük. A törökök fosztogatása követ­keztében számottevő használati tárgy, vagy fegyver nem maradt az elesett harcosokon. Ezért igen szegényes a tömegsír tárgyi le­lete. Leginkább rézből készült ru­hakapcsok kerültek elő. A többi tömegsír feltárására a következő napokban — hetekben kerül sor. (MTI) Az elkövetkező hetekben or­szágszerte, így Bács-Kiskun me­gyében is pártn-apokra kerül sor A nemzetközi \ helyzet, a nem­zetközi munkásmozgalom kérdé­sei címmel. Azi alábbiakban is­mertetjük a megyei szervezésű pártnapok ütemtervét. Május 10-én 18 órakor CSÁTALJA, községi pártszékház — Brenyó Mihály, a megyei pártbizottság osztályve­zető-helyettese. Május 11-én 16 órakor BÁCSALMÁS, Ál­lami Gazdaság — Erdélyi Ignác, a megyei pártbizottság titkára. 16 órakor KECSKEMÉT, Tu­domány és Technika Háza — Borsodi György, az SZMT vezető titkára. Május 12-én 14 órakor BAJA, városi fanács — Garai Róbert külügyminiszter­helyettes. 18 órakor TISZAKÉCSKE, Ve­gyi Műveket Szerelő Vállalat — Kovács Péter, az MSZMP KB munkatársa. Május 13-án 14 óra 15 perckor BAJA, Fi­nomposztó Vállalat — Sándor József, az MSZMP KB osztály- vezetője. 18 órakor BOROTA, községi pártszékház — Hegedűs István, a megyei pártbizottság osztály- vezetője. Május 14-én 15 órakor KECSKEMÉT, Gép­ipari és Automatizálási Műszaki Főiskola — Orbán Sándor, az MSZMP KB munkatársa. 18 óra 30 perckor TOMPA, művelődési ház — Gera Sándor, a megyei pártbizottság osztály- vezetője. Május 17-én 14 óra 15 perckor BAJA, Ganz Villamossági Művek Készülék- gyára — Horváth István, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára. 15 órakor KISKUNHALAS, Papíripari Vállalat — Bognár Ferenc, az MHSZ megyei titkára. 19 órakor HAJÓS, községi pártszékház — dr. Neichel László megyei rendőrfőkapitány­helyettes. 19 óra HART A, művelődési ház — dr. Weither Dániel, a Petőfi Népe főszerkesztője. Május 18-án 14 órakor BAJA, FÉKON Fér- fifehérneműgyár — Papp György, a bajai városi pártbizottság első titkára. Május 19-én 14 órakor KISKÖRÖS, városi pártbizottság székháza — dr. Nagy Gábor, az MSZMP KB osz­tályvezető-helyettese. 14 órakor KECSKEMÉT, me­gyei tanács tanácsterme — Roska István külügyminiszter­helyettes. ! 17 órakor IZSÁKI Állami Gaz­daság — Terbe Dezső, a megyei pártbizottság titkára. 18 órakor SZABADSZÁLLÁS, művelődési ház — dr. Cserháti László, a munkásőrség megyei parancsnoka. Május 20-án 14 óra 30 perckor KALOCSA', Hunyadi János utcai pártszékház — Konfár Sándor, a TIT mentei titkára 15 órakor KISKUNHALAS, pártszékház — dr. Harsányi Ernő, az Oktatási Igazgatóság tanszéki- vezető tanára. 16 órakor KECSKEMÉT, véíéip- si tanács díszterme — dr. Péá- váncz László, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője. Május 21-én 18 órakor DUNAVECSE, i|iä- velődési ház — Németh Fer'eÚc, a KISZ megyei bizottságának első titkára. Május 24-én 17 órakor SOLT, művelődni ház — dr. Szabó Sándor, a me­gyei ügyészség vezetője. 18 órakor KELEBIA, művelő­dési ház — dr. Glied Károly, a megyei tanács elnökhelyettese;' 19 órakor JÁNOSHALMA, művelődési ház — dr. Árvái Ár­pád, a megyei tanacs vb-titkárá. Május 25-én 16 l órakor SOLTVADKERT, művelődési ház — Katanics Sán­dor, a megyei pártbizottság tit­kára. 16 órakor KECSKEMÉT, a me­gyei pártbizottság székháza — Szabó Lajos, az Oktatási Igazga­tóság igazgatója. /l 17 órakor BÁCSBOKOD, film­színház — dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke. 17 órakor KUNSZÁLLÁS, köz­ségi pártszékház — Pogány Ká­roly, a megyei pártbizottság osz­tály vezető-helyettese. Május 26-án 15 órakor KECSKEMÉT, Kato­na József Gimnázium — dr. Pankovits József, a megyéi párt­bizottsági politikai munkatársa. 16 órakor KECSKEMÉT, SZMT-széloház — dr. Bognár Lajos, az Oktatási Igazgatóság igazgatóhelyettese. Május 27-én 16 órakor KALOCSA, Városi- Tanács. * Kórháza — Szvorény János, ■ a kalocsai városi pártbi­zottság titkára. Május 28-lán 14 órakor LAJOSMIZSE, párt­székház — dr. Bodóczky László, a Hazafias Népfront megyei el­nöke. 15 órakor BAJAI Állami Gaz­daság — dr. Greiner József, -a megyei bíróság elnöke. . A TÖBBLETTELKEK FELÉT ELADTÁK A telekrendelet végrehajtása a megyében . Lassan öt éve annak, hogy a kormány rendeletet hozott arról: egy személy, vagy egy család: egy-egy lakó- és' üdülőtelekkel rendelkezhet. Ha a tulajdon ezt meghaladja, az érintett egyénnek, családnak a többlettelket vagy lakást el kell adnia. Eleget tettek-e az eladási kö­telezettségeknek azok, akiknek a megengedettnél több telkük vagy házuk van? A kiadott jogszabályok alapján a Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. határozatot hozott arról, hogv az elidegenítési kötelezettséget mely településeknél kell végre­hajtani: hat várps, húsz nagyköz­ség és két olyan község, ahol üdülőterület van, tartozik a ren­delet hatálya alá. Az eredményes végrehajtás érdekében az érintett tanácsok elnökei ütemtervet dol­goztak ki, pontosították a telek, lakás, üdülőtulajdon nyilvántar­tását. '• Az állampolgárok tájékoztatá­sára és az eladási kötelezettség -'“elrendelésére vonatkozó intézke­déseket követően egészséges, a 'társadalmi és politikai célkitűzé­seknek megfelelő ingatlanforga­lom alakult ki, A megyei tanács ■megállapodott az ÓTP-vel, így a takarékpénztár illetékes fiókjai vállalták a többlettelkek értéke­sítésének előkészítését, a vevőki­jelölésre irányuló javaslatok ki­dolgozását.- A jogszabály megjelenése után akét évvel a többlettelkék mintegy -felére csökkentek. A városokban -ez a tendencia erősödik, míg a i nagyközségekben, községekben a etanácsi értékesítést a település -fejlesztésének várható iránya és üteme befolyásolja. Ahol stagná­lás tapasztalható, ott vaf”'1' kicsi a kereslet, vjagy egvéb tényező akadályozza az eladást. Egyes .esetekben, előfordul az is, hog” a f,házastársak - inkább elválnak, •mintsem eladnák az ingatlant. A mértéken felüli telkek egy része építési tilalom alá esik, vaw nem közművesített területen van, illetve háztáji mezőgazdasági művelés alatt áll. Ezekben az esetekben a többlet felszámolása — a település fejlődésétől is füg­gően — a következő egy-két év­ben várható. A többlet-lakástulajdon felszá­molásában az önkéntes értékesí­tés nem játszik nagy szerepet, vi­szont több nehézséggel jár a ta­nácsi értékesítés elrendelése is. A lakások túlnyomó többségében bérlők laknak, akik nem akarják megvásárolni az épületet, más személy éppen a bérlő ottléte miatt nem veszi meg azt. Ezek­nek a lakásoknak a többsége ré­gi építésű, korszerűtlen, alacsony komfortfokozatú. Némelykor az értékesítés kötelezővé tétele el­lentétben áll a város- vagy köz­ségfejlesztési elképzelésekkel, elő­fordul, hogv az érintett területen a közeljövőben terveznek kisajá­títást. Gyakran résztulajdonokból tevődik össze a mértéken felüli lakás, ilyenkor a tulajdonos nem jogosult egyedül rendelkezni a lakással. Problémát jelent ha olyan ingatlan kényszereladására kerül sor, amelyet haszonélvezeti jog terhel. A tanácsok az elidegenítési kö­telezettség alól felmentést is ad­hatnak. Indokoltnak ítélik .meg általában a haszonélvezet, lakás­bérlet és résztulajdon eseteit, azonkívül, főként a telkeknél a családból nősülés, ferjhezmenés miatt kiválni szándékozó gyer­mekek számára vásárolt többlet­tulajdont. A telekrendelet végrehajtása a telekspekuláció megfékezésében, a munkanélküli vagyonszerzés megakadályozásában jelentős. A helyi tanácsok kedvező politikai és társadalmi hatásról számolnak be. —i —f. j háború véget ért. Estefelé köd és aprószemű eső hul- ■* lőtt. Csendes, ráérős eső, belefolyt a tankolj nyílásaiba, a halott katonák arcáról lemosta a sarat és a vért, a rozsdás drótok­ról vörösen csöpögött alá. Eljött hát a béke, a béke első napja. Ogyincev egyedül baktatott a balti német városka szélén a ten­gerparti úton. Nők haladtak él mellette. Le­szegett fejjel, mintha nem akar­ták volna látni a szovjet katonát. A sarkon, a gyógyszertár előtt féllábú katona álldogált. Egy pil­lanatra találkozott a tekintetük, de aztán egy cigarettacsikkért akart lehajolni a földre, a man­kók miatt azonban a mozdulat nem sikerült. Amikor ismét fel­nézett) szemében gyűlölet iztott. Ogyincev szótlanul kínálta meg cigarettával a rokkantat. Most döbbent rá először, hogy ha vége van is a háborúnak, a németek közül sokan nehezen fogják meg­szokni az új helyzetet. Amint kiért a városból, megállt. Szétnézett. A közelben valamiféle raktár lehetett, a gödrökben min­denféle lim-lom, ócska vaságyak, üvegdarabok, rongyok halmaza. A távolban, a tengeren két német hajó még mindig égett... Sátorlapját leterítette egy boró­kafenyő alatt és leült, hátát ne­kitámasztotta a fának. Egy da­rab kenyeret falatozott. Qlzeretett volna egy kis idő- re egyedül, csendben, nyu- galomban maradni. Előtte széles mező terült el, agyonége-f tett lövészárok, távolabb szétlőtt, tankok.'A sáros földön német ka­tonák holttestei hevertek. Papír­darabokat sodort erre-arra a szél. A halottak között hirtelen ész­revett két szovjet katonát is. Tankosok voltak, egymás mellett feküdtek, bőrsisakban, kezeslá-­A béke első napja basban — a háború utolsó nap­ján. Legszívesebben rájuk szólt volna: „Mit csináltok itt, fiúk! Ugorjatok talpra, béke van! Béke van!” ... Ebben a pillanatban gép­pisztolysorozat hallatszott. A ki­égett tankok felöl lőtt valaki. Hirtelen lekapta a fejét és elkese­redetten várta a következő lövést. Most nem az volt az első gondo­lata, hogy megölhetik. A halált már természetes dolognak tartot­ta, de megdöbbentette, hogy most lő rá valaki, a béke első napján, hogy esetleg itt kell meghalnia, nem a csatában... éhány perc múlva valóban ismét lövés dörrent. Aki lőtt, valahol a tankok alatt bújhatott meg, de most nem a századosra lőtt, hanem az úton motorkerékpáron közeledő katonára. Ez a sorozat hosszabb is volt, mint az első. Amikor a sorozat elhallgatott. Ogyincev megállapította, hogy a bajtársának nem esett baja. A századostól néhány lépésre hasalt le a lövészárokban, miután leug­rott a motorkerékpárról. — Szóval még lőnek...? — kérdezte Ogyincev. — Lőnek — felelt a katona —, már kétszer próbáltak lelőni... pedig már béke van. Ez igy szán­dékos gyilkosság! Nem igy van, százados elvtárs? — De igen... ’— válaszolt Ogyincev. — Kis híja, hogy le nem lőttek mindkettőnket. — És éppen ezen a napon... a béke első napján — folytatta keserűen a katona. Cigarettát vett elő és rágyújtott. — Felháborít ez a dolog! Egyre csak azt hajtogatom magamban, hogy béke van, béke van... és akkor egyszerpsak golyók fütyül­nek a fülem mellett... Felállt, eldobta a cigarettáját és nehézkes léptekkel elindult ar­ra, amerröl a lövöldözés történt. — Százados elvtárs, legyen szives, nézzen a motoromra, én megnézem, ki lövöldözött. — Veled megyek — mondta Ogyincev és elindult a katona előtt. De a lába, mintha sarat taposott volna, nehezen mozdult. Szinte hallotta faját szívének do­bogását és szájában c. halál kö­zelségének keserűségét érezte. Lassan, feszült figyelemmel lép­deltek a sáros mezőn, az apTósze­mű esőben. Elmentek már egy darabig, amikor rádöbbentek, hogy aki eddig messzebbről lőtt rájuk, most bevárja, hogy közelebb ér­jenek és biztos célpontként lő- heti le őket. Levetették magukat a földre és kúszva haladtak to­vább. Talán egy órája: kínlódtak már a mezőn, benéztek a tankok nyílásain, megnézték a halotta­kat, kinyitották a gépkocsik aj- tajait, de sehol nem találtak senkit. A katona azt ajánlotta, bogy pihenjenek egy kicsit, de ö máris indult egy távolabbi tank felé. Átlépett egy halott németet, aki nyitott szemével mintha Ogyince- vet nézte volna. A százados egy gépkocsi lép­csőjére ült és várt. sakhamar pisztolylövést hallott és utána kiáltást: — Jöjjön, százados elv­társ, elfogtam! Futott a tankhoz, ahol a mo­torkerékpáros katona guggolt és vele szemben egy fiatal, német hadnagy, kigombolt, sáros kö­penyben. Hátát a tank lánctal­pának vetve, cipőtlen lábával nyomorultul nézett ki. Időről idő­re oldalra bukott. A katona megfogta erősen a vállát, egyik kezével üres hüve­lyeket markolt fel a földről. >-■ — Itt a bizonyíték! Szagolja csak meg, még mindig füstszagú. A németre ordított: — Miért lőttél ránk? Vége a háborúnak! Felállt, néhány lépést tett. hát­ra. A német rémülten könyörgő tekintettel nézett Ogyincevre. i1 — Várjon! — parancsolt a ka­tonára. — Hagyja, hadd térjen magához. — Jól van, várok. De sitzt mondja meg, hogy miért Jött ránk? Talán nem tudja, hogy vége a háborúnak? Ki parancsol­ta neked, hogy ránk löjjél?oo— fordiílt ismét a katonához. ! . —üli Felemelte a pisztolyát, de nép lőtt. — Még nem volt elég a vérből? Ha kevés volt neked, áldozd uf el a magadét! Én is tudok lőn&U. KŐ­T~v e leengedte a pisztolyát. / J Egy ideig szótlanul álltak, majd a katona szólt rá a németre; — Gyerünk! Elindultak. Elkísérték a fog­lyot az egyik egységhez. Amikor az átadás megtörtént, megálltak a folyó partján. Lehúzták a csiz­májukat és térdig gázoltak a víz­be. Olyan jólesett a friss viz, mint valamikor gyerekkorukban. Hosszan, alaposan megmosakod­tak, mint valami nagyon nehéz nagyon piszkos munka után. Talán észre sem vették, hogy el­állt az eső. Amikor felöltözködtek, rágyújtottak és elszívtak egy ci­garettát a nagy csöndességben. Még mindig alig tudták elhinni, hegy véget ért a háború. Dmitrij Osztrov (Antalfy István fordítása)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom