Petőfi Népe, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-08 / 108. szám

4 © PETŐFI NÉPE © 1976. május 8. JELENTÉS SOLTRÓL © A legfrissebb kép az új, 2000 kilowattos Kossuth-adórol. A csak­nem 300 méter magas adótorony szerelését a közelmúltban kezdték meg és augusztus 20-ra befejezik. A központi adóépületben az erős­áramú berendezéseket magyar szakemberek szerelik. Képünkön: az adóépület. (MTI-fotó — Mező Sándor — KS.) Nehéz körülmények között WÍÍIIÍÍÍBlÍ Tóth Sándort, a Kiskőrösi Ál­lami Gazdaság igazgatóját hall­gatom, közvetlenül az után, hogy megkapta az értesítést, miszerint az utóbbi években elért egyen­letesen jó eredményeikért kiér­demelték a Kiválló vállalat meg­tisztelő címet. Nem mond nagy szavakat, 5 frázisokait, túlságosan büszkének, elégedettnek se lá­tom, inkább olyasmit olvaáok ki a szavaiból, mozdulataiból, hogy 26 év után végül is csak fel kel­lett mutatni valamit ezért az elis­merésért és hogy mindezt meg­tartani, az lesz igán nehéz. Igen. olyasvalamit kellett produkálni, ami relatíve és abszolút érte­lemben is érték, minőség, szín­vonal, méghozzá az átlagnál ma­gasabb színvonal. — Közismerten egyike vagyunk azoknak a mezőgazdasági nagy­üzemeknek, melyek az ország legkedvezőtlenebb termelési vi­szonyai között gazdálkodnak — világosít fel az igazgató. — Meg­művelhető földjeink aranykoro­naértéke talán a legalacsonyabb az állami gazdaságok között. Sú­lyosbító körülmény, hogy a gaz­daság területe igen szétszabdalt, 13 község határában fekszik, né­hol 56 kilométeres átmérőben. Máig is élvezzük a központi do­tációt, melynek mértéke a közel­múltban a megelőző évekhez vi­szonyítva egy harmadával csök­kent. Sokáig rengeteg rossz szőlőül - tetvénnyel kínlódtunk, ezeket többé-kevésbé sikerült úgy rend­behozni, hogy 1975-ben 1135 hek­táron 73,2 mázsa volt az átlag­termés. A negyedik ötéves terv­ben termelési előirányzatunkat összességében 168 százalékra tel­jesítettük. 1971. évi, belföldi áru- forgalmazásból származó árbe­vételünk 1975-ben megháromszo­rozódott, elérte a 113 millió fo­rintot, exporttevékenységünk ugyanakkor több mint dupJájá- ra, 86 millióra emelkedett. Arra a kérdésre, hogy minek köszönhető a siker, nagyon egy­szerű és nyilvánvaló, első hal­lásra szinte semmitmondó dolgo­kat tudok felhozni. Kialakítot­tunk végre egy megbízható, szak­képzett vezetői gárdát, sor kerül­hetett a legkorszerűbb techno­lógiák alkalmazására, sőt a rég­óta j áhított szigorú technológiai fegyelem is megvalósult. Jelen­tős — olyannyira, hogy a sor elején kellett volna említenem — és igen széles körű munkaver­seny mozgalom bontakozott ki üzemrészeinkben. Szocialista bri­gádjaink — vállalásaik teljesíté­sében — az utóbbi években egy­mást múlták felül. Kongresszusi felajánlásainkban például dolgo­zóink a tervezett 7.8 millióval szemben 9,8 millió forintos ho­zam- és költségmegtakarítást ér­tek el. A Kiskőrösi Állami Gazdaság­ban Iaz elmúlt évek fejlesztési terveinek súlyponti célkitűzése az volt, hogy a fő termelési profilt képező kertészeti ágazatok es a hozzájuk kapcsolódó feldolgozó üzem korunk követelményeinek megfelelően fejlődjön. A szőlészet­ben a korszerűsítés 1972-ben a mti- velésmód megváltoztatásával kezdődött. 1973-ban 53, ezt köve­tően további 520 hektáron építették ki az új támrendszert. Ezzel egy­idejűleg végrehajtották a talajjaví­tást, a tápanyag-utánpótlást, és megoldották a szőlőmunkák — kis híján — teljes gépesítését. A beruházás 30 millió forintot emésztett fel. 1975-ben végleg elkészült a sző­lőfeldolgozó részleg is. Előzőleg, 1974 IV. negyedévében üzembe helyezték a nagy teljesítményű palackozót, Aiely — a kapacitás jobb kihasználása érdekében —? társgazdasági kooperációval — azóta- is két műszakban üzemel. A borászat jelenleg - Kiskőrösön főként á> vörösbor előállítására korlátozódik. E téren annaík ide­jén úttörő szerepet vállaltak, s ma már elmondhatják: sikerült meg­teremteni az alapokat ahhoz, hogy a gazdaság a vörösbor-kibocsátás egyik országos bázisa legyen. Míg 1974-ben 3000, egy évvel később 1 millió 210 ezer palack vörösbort exportáltak a szocialista és a tő­kés országokba. (Az idén ez a szám várhatóan meghaladja a 2 milliót.) 1971-ben, a szántóföldi nö­vénytermesztés korszerűsítésével1 és a gyenge minőségű szántók füvesítésével párhuzamosan a szarvasmarha-állományt csaknem kétszeresére növelték. Ezenbelül a tehenek száma is megkétszere­ződött. Az egy tehénre eső éves tejtermelés 3741 liter. Intenzív rétművelést a kezdeti 57 hektár helyett ma már 190 hektáron vé­geznek. Ugyancsak a negyedik öt­éves tervciklus elején a Kalocsai. *a Solti és a Kiskőrösi Állami Gazdaság, közös vállalkozásban — ma már meglevő szakosodást figyelembe véve — létrehozta az 1080 kocaférőhelyes zárttartású j sertéstelepet, a gesztori teendő­ket is a kiskőrösiek látják' el. Négy év múlva keverőüzemmel és vágóhíddal bővült a kombi­nát. mely tavaly már 154 vagon sertéshúst küldött a népgazda­ságnak. Bészélgetésünk a jövőt is érin­tette. A gazdaság előtt álló fon­tosabb , feladatokat így vázolta l’óth Sándor: — Az ötödik ötéves tervidő­szak alatt folytatjuk a szőlőkor­szerűsítést: további 320 hektárt teszünk alkalmassá magaskordon- művelésre. Űjabb gyümölcs- és szőlőtelepítést kezdünk el 1977-, illetve 1978-ban, s megnagyob­bítjuk 30 ezer hektoliterrel pin­cészetünk befogadóképességét.- Mindez összesen 100 millió fo­rintba kerül. Rekonstrukció vár a sertéstelepre, ezenfelül nagy összeget fordítunk még az idén gyümölcsösök és rétek öntözé­sére. K. F. SZÜKSÉGES-E AZ INTEGRÁCIÓ? ELŐNYÖS-E AZ ORVOSOKNAK? A BETEGEKNEK? A MEGVALÓSÍTÁS FOKOZATAI KÓRHÁZ ÉS RENDELŐINTÉZET A KÖRZETI ORVOSOK ÉS AZ EGYSÉGES ELLÁTÁS A w* I -T (Tóth Sándor AllKcl fe,véte,eí) Tóth Lajosné § Dr. Makay László tt Dr, Gubacsi László É Dr. Zonda László az egészségügy egységesítéséről A magyar egészségügy hatalmasat fejlődött az elmúlt más­fél évtizedben. Az ország lakosságának túlnyomó többsége ma már ingyenes vagy kedvezményes kezélésre jogosult. Bővült a betegellátási hálózat, de az igények még gyorsabb növekedése miatt a megelőző, gyógyító intézmények mind kevésbé felelnek meg a kívánalmaknak. Érthetően nagy érdeklődést keltett a különböző féladatú betegellátó intézmények fokozatos ^egyesülését elrendelő miniszteri intézkedés. Helyeslik és kritizálják. Tulajdonkép-, pen kevesen tudják, miről van szó. Az egészségügyi integrációról ezért szerveztünk ankétot. Tekintélyes szakemberekkel beszélgettünk várható előnyei­ről, esetleges hátrányairól. Azt kérdeztük először, hogy egyetértenek-e az egységesítési rendelettel. Egyértelmű igennel válaszolt dr. Vajtai István, a megyei ta­nács egészségügyi osztályának a vezetője. A kiskunhalasi kórház igazgatója tapasztalataikra hivat­kozva érvelt az összevonás mel­lett. Dr. Makay László és mun­katársai egy évtizede vállalták a kísérletezés kockázatát. — Igen! Igen! Mindenekelőtt érvényesülhet a bázisintézeti szakmai szemlélet, így a beteg nem kaphat eltérő felvilágosítá­sokat, azonos gyógyításra készí­tik föl. Nyilvánvalóak gazdasági elő­nyei. . A készletgazdálkodást egy­szerűsíti, nem kell szétforgácsol­ni a pénzt. Ma már nem . fordul­hatna elő a tíz évvel ezelőtti eset. Az egyik orvos vérsüllye­déses állványt kért. „Nincs”, mondta a raktáros. Felnéztem a polcra, láttam tíz darabot. Észre­vette pillantásomat és sajnál­kozva mondta: „Ezek nincsenek a kórház tulajdonában, csak itt tároljuk egy másik egészségügyi intézmény tartalék-felszerelése­it.” Könnyebb most a műszerek javítása. Azelőtt a körzeti orvos maga szaladgált a tanácshoz, most bemégy a központi raktár­ba és kicseréli a rosszat jóra. Soroljam az előnyöket? A köz­ponti sterilizáló a területi ellá­tás, a rendelőintézet számára is dolgozik. Az egységes röntgen- és laboratóriumi osztály egy sor párhuzamosságot szüntet meg. Ismeretes, hogy kevés az or­vos vidéken. Kiszámíthatatlan, hogy hol lenne szükség hirtelen szakemberre. Jelenleg az igé­nyekhez igazodva csoportosíthat­juk az orvosokat. A halasi gye­rekkörzetekben — például — szü­netelne a gyógyítás, ha a lét­számhiánnyal küszködő kórházi gyermekosztályról nem járna ki három doktor. Az orvosok nem szűkebb munkaihelyük adottsá- / gaiban gondolkoznak, hanem fel­adatokban. DR. ZONDA LÁSZLÓ, a me­gyei kórház főigazgatójának he­lyettese, a rendelőintézet vezető­je: — Az az orvos, ki egy kicsit is becsüli a rábízott lakosság egészségét és elolvassa az ezzel kapcsolatos rendelkezéseket, csak helyéselheti az egységesítési tö­rekvéseket. Csak ettől várható, hogy egységes elvek érvényesül­nek a megelőzés, gyógyítás min­den szakaszában. Hiba lenne, ha a lakosságban az a kép alakulna ki, hogy egyik napról a másikra megszűnnek a nehézségek. Sok fáradozás, mun­ka árán működik majd hatéko­nyan az új szervezet. DR. GUBACSI LÁSZLÓ fő­igazgató főorvos: — Az intézkedést időszerűnek, fontosnak tartom. TÖTH LAJOSNÉ, az orvos- egészségüigyi dolgozók szakszer­vezete megyei bizottságának a titkára is a rendelkezés várható előnyeit hangsúlyozza, de hozzá­teszi : — Érdemes volna megvizsgál­ni, hogy a kórházakban célszerű­en összevonták-e amit lehet. Két­lem. Az én gépem, az én mű­szerem szemlélet végleg eltűnt? Érthető, ha ezek a torzulások a kapcsolt részeknél is fellelhe­tők. A példaadást az „anyain­tézetnél” kell kezdeni. Gubacsi elvtárssal, a kecskeméti kórház főigazgatójával beszélgettünk ar­ról, hogjl az intézeti egység csak ajkkor váltja be a reményeket, a ha vezetők mindent megtesz­nek a negatívumok gyors kiszű­résére. Az intézkedés csak akkor válik be, ha javul a betegellátás szín-' vonala. Kiskunhalason előfor­dult, hogy a járóbetegek időn­ként hosszabb várakozásra kény­szerülnek a kórházban elfoglalt orvosok késése miatt. ÜJSAGlRÓ: — Köszönöm, hogy Tóthné elvtárs a gondokra irányította a figyelmet, örven­detes, biztató, hogy az ankéton résztvevők helyeslik az integrá­ciót. Az eddigiekből is kiderült, hogy sok függ a megvalósítástól. DR. ZONDA LÁSZLÓ: — Van egy kis félelem a rendelőintézeti dolgozókban. Jó néhányan emlé­keznek még az ötvenes években elkapkodott összevonás keserű tapasztalataira. Biztos vagyok ab­ban, hogy a múlt nem ismétlőd­het meg. Hiba lenne, ha hallgatnánk a gondokról. Kecskeméten a két legfontosabb egészségügyi intéz­mény közötti távolság nehezíti a kapcsolattartást. Jól működő szállítószolgálat, szükséges. Még sürgetőbb. az egységes szemlélet kialakítása. Kósza hí­rek nyugtalanítják az embere­ket. Sajnos a kórház is, a ren­delőintézet is túlterhelt. Nálunk attól tartanak, hogy ‘ valameny- nyi rendelőintézeti dolgozót be­osztanak éjszakai kónházi ügye­letre. Az ottani orvosok egy ré­sze meg a rendelőintézeti helyet­tesítéstől húzódozik. A következő időszakban a rendszeres tájékoztatást tartom a legfontosabbnak. Tudja minden­ki, hogy mi miért történik. Kétségtelen, hogy bizonyos többletei kíván mindkét intéz­ménytől az egyesülés. Erről már szóltam. Világosan kell látnunk az előnyöket! A sebészet, azideg- és a nőgyógyászati szakrendelés* * nálunk létezhetetlen lenne, ha a kórház nem segítene. Az utóbbi években megnöve­kedett a kórház bejáróbeteg­forgalma. Főként' a belgyógyá­szati osztály orvosait vonja el a fekvőbetegek ellátásától. Ha a kecskeméti rendelőintézetet fel­készítenék ilyen betegek kezelé­sére, nem utalnák a körzeti or­vosok a kórházba őket. DR. GUBACSI LÁSZLÓ: — A tanácstörvény kissé nehezíti a megyeszékhelyi egészségügyi el­látás egységesítését. A városi in­tézmények nem kapcsolódhatnak az integrált megyeiekhez. A kör­zeti orvosi ellátással más for­mában erősítjük a kapcsolato­kat. Együttműködési szerződést kötünk a városi tanáccsal. TÓTH LAJOSNÉ: — A szak­mai irányítást a tanácstól nem kaphatja meg a körzeti orvos. Az is nyilvánvaló, hogy a köz- igazgatási határok nem szabhat­ják meg az egészségügyi ellátá­sát. Mindezeket közelíteni kell egymáshoz, valószínűleg jogilag is. Illúziókat nem kelthetünk. Kiskunhalason tíz éve összevon­tan dolgoznak az egészségügyi intézmények, mégis panaszkod­nak időnként a betegek. Előfor­dul, hogy sürgős műtét vagy más ok miatt a rendelőintézetben he­lyettesítő kórházi orvos késik. Nincs ott sem minden rendben, noha egy épületben dolgoznak. DR. MAKAY LÁSZLÓ: — Valóban így van. De ez nem az integráció hibája, 23 orvos hiány­zik. Ha az egységet nem terem­tettük volna meg, elmaradnának rendelések. Ezzel nem azt' mondom, hogy minden tökéletesen megy. Két­ségtelen : nehézségek is akadnak. A bérezés például. Gondosan ügyelünk arra, hogy valamennyi részleg megkapja az őt illető ke­retet. DR. GUBACSI LÁSZLÓ: — Tovább bővíthetnők az intézetek közötti integrációt. Gondolok ar­ra, hogy egy-egy kórház bizo­nyos területen kiemelkedő mű­szerezettséggel, szakember-ellá­tottsággal bír. Itt gyógyíthatnák a különleges kezelést igénylő be­tegeket. DR. ZONDA LÁSZLÓ: — Az integráció alaposan megnöveli a kórházi főorvosak felelősségét. Én úgy gondolom, hogy a szak­mai irányítást nekik kell vál- lalniok, noha elvileg rendelőinté­zeti orvos is lehet megyei szak- főorvos. Hiba lenne, ha a me­gyei irányítóapparátust „koalí­ciós alapon” állítanák össze. Ez nem megy. A legjobb feltételek között a kórházban gyógyítanak, az ottani főorvos rendszerint nagy gyakorlatú ember, módja van önmaga állandó továbbkép­zésére. DR. VAJTAI ISTVÁN: — A mai beszélgetésből is nyilván­való, hogy az integráció nem csodaszer. Bár kihat a tudatra, önmagában nem változtathatja meg a szemléletet és az anyagi gondokat is csak bizonyos mér­tékben csökkenti. Mégis előreha­ladásunk fontos elemének tar­tom. A megyei tanács végrehajtó bizottsága az egységesülés foko­zatosságát hangsúlyozta február 18-án tartott ülésén. Az új szer­vezeti szabályzat ez év végére készül el. A városi tanácsok idén napirendre tűzik az integráció­val kapcsolatos teendőket. Az ötödik ötéves tervben kell az in­tegrációt végrehajtani. Lépésről lépésre haladhatunk. Számolni kell a nemzedéki problémákkal, egyáltalán az emberi tényezők­kel. Mint ismeretes Kiskunhala­son már egységben dolgoznak a megelőző és a gyógyító intézmé­nyek. Kecskeméten is jól halad az integrálás. Kiskunfélegyházán „ nemcsak méterekben nagy a tá­volság a két legfontosabb egész­ségügyi intézmény között. Az alapvető hely- és felszerelési gondok is nehezítik az egysége­sítést. " "‘V j­Kalocsán a területi adottságo­kat illétően szerencsésebb a helyzet, de itt szemléletváltozás szükséges, főként a kórházban. Baján van már néhány .egészen jól működő integrált egység (szülészet, urológia stb.), igazo­lásként, hogy a meglehetősen nagy távolság sem áthidalhatat­lan. Tény, hogy a rendelőintézeti órák mintegy 30 százaléka ál^ landóart üres, s a meglevők felét kórházi orvosok vállalták. Véleményem szerint az integ­ráció a körzeti orvos nélkül ki­csit hiányos. Így csak közvetve javítunk az alapellátáson. Mégis, mégis igen nagy dolog az egységesítés. Hadd hivatkoz­zam az elmondottakon kívül az ügyvitel gépesítésében rejlő elő­nyökre, a felújítási keretek cél­szerűbb felhasználási lehetőségei­re. Az V. ötéves terv a magyar egészségügy nagy időszakának ígérkezik. Napirendre tűzte olyan régi problémák rendezését, paint az orvosi 'étika. a gyógyszer, táppénz és az integráció. Csak ezeknek a kapcsán és a feltéte­lek javításával oldható fel a ma fennálló ellentmondás a teljes jo­gú beteg és a szervezeti, pénz­ügyi gondokkal küszködő egész­ségügy között. Remélhető, hogy a Bács-Kis- kun megyei orvosok, ápolónők, ügyintézők türelmesen és követ- kezeseten munkálkodnak az in­tegráció előnyeinek az érvénye­sítéséért felismerve, hogy így könnyíthető saját feladatuk és növelhető a megelőzés, ellátás hatékonysága. A párt- és tanácsi szervek várhatóan mindenütt erőteljesen támogatják ezeket a törekvéseket. Heltai Nándor KALOCSAI KERTEK ALATT Két népdalkiadványról JYalocsa új~ ra meg újra, változatos formákban bi­zonyítja, hogy ragaszkodik hagyományaihoz: messzeföldön híres népművészetét igyekszik megőrizni, megújítani és terjesz­teni — a környékbeliek és mások gyönyörűségére. Legutóbb egy hanglemezzel és egy kiadvánnyal hívták fel a figyelmet a gazdag kalocsai folklórra. Mindkettőnek Cserey József, a Duna menti népzene jeles gyűjtője és fárad­hatatlan propagátora volt a gon­dozója. A legutóbbi ' folklórfesztiválra megjelent, mintegy negyedórányi anyagot tartalmazó kislemez ja­varészt helyi, illetve környékbeli előadók tolmácsolásában ad íze­lítőt a kalocsai népdalkincsből. A jóízű dalolás — úgy tűnik — hitelesen tárja a hallgató elé a ma is élő vagy éppen újraéledő dallamokat és előadói stílust. Kár, hogy olykor az éneklés — ez lemezen különösen feltűnő — nem elég tiszta, ami rontja az előadás értékét. A lemez fő eré­nye, hogy keresztmetszetet ad a Kalocsa vidéki parasztzene mai műfajairól és stílusáról. A gyer­mekdaloktól az egyéni és cso­portos daloláson, a citeramuzsi- kán át a mai ifjúsági népzenei mozgalom jellegzetes formájáig: a Sebő együttes képviselte fel­dolgozásmódig terjed a válasz­ték. Ugyancsak a kalocsai járási hivatal és a városi tanács támo­gatásával látott napvilágot Cse­rey József 150 dallamot tartal­mazó gyűjteménye Kalocsai ker­tek alatt címmel. A helyi folklór népszerűsítését, a pávakörök, népdalkedvelők műsorának gaz­dagítását nagyszerűen szolgálhat­ja a kis füzet. Értékes környék­beli dalok és országosan elterjedt dallamok szép helyi ’változatai kerültek — a korábbi gyűjte­mény átdolgozásával és bővíté­sével — a kiadványba. Legtöbb dallal Kalocsa és Homokmégy szerepel, egyenként mintegy negyvennel; de szép számmal találunk részteleki, szakmári, drágszéli, felsőereki és öregcsertői dalokat is.. Javarészt a már szinte kizárólagosnak mondható, ma is virágzó és ked­velt új népdalstilust képviselik a kötet dalai, öt fejezetbe csopor­tosítva követik egymást: Csöndes dalolgatás, Fércelők, karikázók, Csárdások, Marsok, Népszokások, játékok, párosítók. Kár, hogy az utolsó fejezetből a valódi gyer­mekjátékdalok — amelyekből■ né­hányat a lemezen hallhatunk — kimaradtak. Pedagógusok, éneklő iskolások számára ezzel még értékesebbé válhatott volna a gyűjtemény. Jó szolgálatot tesz­nek viszont a mintául megadott dalcsokrok. Előadásuknál legfel­jebb a kottaképektől olykor el­térő, jó, egységes hangmagasság megválasztására kell törekedni. Hasznos lenne, ha Csereyf Jó­zsef értékes és szép gyűjteménye legalább Bács-Kiskunban min­denfelé hozzáférhető lenne. A dalok művészi értéke, a válo­gatás gondossága, s helyi hagyo­mányainak megbecsülése is sür­geti széles körű terjesztését. Ittzés Mihály Májusi eső (Pásztor Zoltán felvétele) t # Dr. Vajtai István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom