Petőfi Népe, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-01 / 103. szám
1976. május 1. • PETŐFI NÉPE • 5 A választóimért akarok többet Anyám szépsége tenni... Beszélgetés Tóth Ferencné képviselővel. Délután két óra. Kalocsán, a Sütőipar- ri Vállalatnál végétért a délélőtti műszak. Tóth Ferencné is hazafelé igyekszik, kerékpárral jár az üzembe a Széchenyi lakótelepről. Elmagyarázza, hogyan találom meg az egyforma épületek között, s megállapodtunk,' hogy fél órán belül otthon találkozunk és beszélgetünk ... A lakótelep olyan, mint bármelyik az országban. Tétován járkálok háztól házig. Egy tizenéves kislányt kérdezek: — Tóth Ferencnét keresem. Nem tudod hol lakik? Az országgyűlési képviselőt? — Igen! '■' — A hármas épületben, a középső lépcsőházban .megtalálja Erzsiké nénit. , A kétszobás, egyszerűen, de jó ízléssel berendezett bérházi lakásban egyedül van Tóth Ferencné. Asztalán a Pártélet áprilisi száma, mellette tankönyvek. — Tanulok! — jegyzi meg tömören, s hozzáteszi, hogy minden beszámoló előtt iszonyú lámpaláza van. Munkatársai nem értik ezt, .s azt mondják, neki nem kellene izgulnia, hiszen úgysem merik megbuktatni. Egy országgyűlési képviselőt? De ő nem így fogja fel. A tanár előtt ő is tanuló, akit . ha! kérdeznek, felelnie kell. — Ügy vagyok vele, hogy tőlem méginkább elvárják a felké. szültséget. 5 — Bennszülött kalocsai? «s —- Nem. Huszonöt éve lakunk Jtt, Ä Tolna megyei Tamásiban születtem, a család is ott lakott, ma is ott élnek a nővéreim. Apám a? erdészetben dolgozott. Az intéző megkedvelte és fogatosnak vette fel. 1928-ban, amikor harminchat éves volt, megfázott és .t&tflt&éséiflidvlőtt egy Bhónappal tneghalt. A negyedik gyerek.,voltam, legkisebb. Anyámra hárult minden. Ma is emlékszem, h°gy egyedül tette fel a kocsira az eketaligát. Ment szántani. Később is mindig dolgozott. Gyakran aggódtunk nővéreimmel, hogy nem bírja tovább. — Nem lehetett valami gondtalan gyerekkora, igaz? — Gond, az bőven volt. Bár engem, mint legkisebbet megkíméltek a nővéreim. Iskolába járhattam. A munkát akkor még nem is bírtam volna, de mégis, nekik nagyon sokat köszönhetek, s természetesen édesanyámnak. — Tamási nem olyan parányi község. Mégis, akkor, a felszabadulás előtt láttak-e ott újságot, járt-e valami napilap a családnak, olvastak-e? — Újsággal kapcsolatos első emlékem 1944-ből van. Azelőtt nem is 1 hallottam, nem is láttam újságot. Akkor, 1944-ben a mi házunkban magyar katonák laktak. Egy este azt mondják az anyámnak, hogy reggelre ők eltűnnek, átmennek a szovjet csapatokhoz. Reggelre valóban eltűntek, s dél körül jöttek keresni .•■őket} .-ugyancsak rmagyar+-k-atpiják. Valami .újságot kerest^k, sfeltúr- -ták-^az-?,egész tttlakástia .Kérdették tőlünk, hogy hová mentek a katonák? Azt válaszoltuk, hogy nem tudjuk... Az újságot nem találták meg. — Ott, Tamásiban, a család, az ismerősök, szomszédok környezetében volt-e szó valamikor országgyűlési képviselőről, hallottak-e ilyen emberről, s tudták-e, hogy ki az? — Nem. Soha nem hallottunk, s így nem is tudhattuk mit csinál, aki képviselő. Egyszer, talán 1940- ben, vagy 1941-ben a kerítésekre kiírták, hogy „Éljen Gömbös Gyula”. Később hallottam, hogy ott járt Tamásiban, és a főtéren nagy beszédet tartott. Ma már jól tudom, ki volt az, akit akkor képviselőnek választottak. — Kalocsára 1950-ben kerültem, amikor férjhez mentém. Tizenkilenc éve dolgozom a jelenlegi munkahelyemen,, közben megszereztem a sütőipari szakmunkásbizonyítványt. Szeretek itt dolgozni, hiszen mindenki ismer, s úgy érzem szeretnek is a munkatársaim. Mostanában gyakran megkérdezik: — Erzsiké, nem vagy te fáradt? Pihenned kellene ... S ez a- törődés nagyon jól esik, s ha valóban fáradt is vagyok, újabb erőt ad nekem. — Mit szóltak a nővérei, munkatársai, a férje, amikor képviselővé választották? — A férjem nagyon rendes ember. Róla csak annyit, hogy mindenben mellettem van, számíthatok rá. Testvéreim levelet írtak akkor. Ök az újságokból tudták meg a hírt és meghatódva gratuláltak. Munkatársaim szintén örültek, s ma is drukkolnak nekem. Én pedig hónapokig riadtan néztem a tükörbe: — Tudod te Erzsi, mit vállaltál? Országos ügyekbe beleszólni, törvények, tervek, kooperációk fölött szavazni? Őszintén szólva, nem a megtiszteltetést éreztem, hanem a felelősség nyomasztott. Ma már, hogy job-' ban belejöttem a munkába, nincs bennem ez a szorongás, de ha valahol szólnom kell, remeg a kezemben a papír és érzem, hogy ég az arcom. — Támogatják-e a képviselőt, kap-e segítséget munkájához a helyi vezetőktől, a vállalatoktól? .síönelíe -sezIsív b ad ttot — .Váta^ztókörzelemhez,,öt .község és Kalocsa város tartozóidig még nem fordultaik hozzam azzal, hogy képviselőként eljárjak egy-egy ügyben. Megmondom őszintén, ez rosszul is esik. Ügy érzem, hogy néhol nem akarnak „beavatni” olyan kérdésekbe, ügyekbe, folyamaitokba, amelyekben pedig talán segíteni is tudnék. Ha másként nem, mint munkásasszony a több szem többet lát alapon ... Ne higgye, hogy szereplési vágy van bennem. A választóimért akarok többet tenni, akik megtiszteltek a bizalmukkal. Én ezt komolyan veszem. — Közvetlen munkatársaim, amiben' tudnak, segítenek, De az már gond, ha egy-egy levelet* vagy mást akarok legépeltetni. A napi nyolc órát le kell dolgoznom, tehát napközben nem mehetek el sehová. — Időnként azért meghívják különféle rendezvényekre? — Nagyon sok meghívót kapok. Hogy csupán az idei rendezvényeket soroljam: zárszámadások a termelőszövetkezetekben. Mindegyikre meghívtak, s ahová tudtam, elmentem. Községi tanácsülések, nőnapi rendezvények, a Tanácsköztársaságról szóló megemlékezések, felszabadulási ünnepségek, költészet napja, kiállítások, stb. Terveztem, hogy a választókerületemben levő ipari üzemeket is meglátogatom. Nem ju-. tottam el még egyikbe sem, mert közben tanulni kell, vizsgázni kell, készülni az országgyűlési ülésszakokra, fogadónapokat tartani. Soroljam-e még? Reggel négy órakor kelt, hogy ötkor felvegye a műszakot. Délután fél háromra ért haza, de nem a pihenést keresi, pedig a heverő egy karnyújtásnyira van. Előtte a könyvek, füzetek, folyóiratok. Tanul. Előjegyzési naptárába pirossal beírva: Hazautazás, Tamásiba. Három nappal később újabb bejegyzés: Hazajövünk Kalocsára ... — Melyik az igazi „haza”? — kérdezem búcsúzóban. , — Tamásihoz az emlékek kötnek, meg a testvéreim. Ide, Kalocsához a családom, a lányom és .annak férje, .sLpersze ^ munkáv á M8äf máí^^ázfgazP^ha- ‘ka”.?* f Gál Sándor ATe kér- í » dezzé- tek, szép volt-e anyám? Nem tudom. Csak azt mondhatom, megismételhetetlenül szép volt. Vissza nem térő belső ragyogás, mely egy- egy mosolyban, simogatásban, . féltő-szerető tekintetben süt a gyermekre. Az anyák szépsége nem hasonlítható virágok színéhez, mezők szőkeségéhez, mert nem külsőségeiben pompázik; inkább belül, az anyai emberség legmélyén rejtőző sugárzás. Különös fényű. Éltető. Otthont adó. Biztató. Dorgálva is szerető. A nők lehetnek karcsúk, izgalmasak, érdekesek, mondhatunk rájuk különböző jelzőket. Az anyák, nagyanyák szépsége egészen más,' olyan, melyet nem jakit az arc ráncainak sokasága, a test elnehezülése, görnyedtsé- ge. Ellenkezőleg, mindez hangsúlyozza a gyermekükért fáradozó asszonyok anyai szépségét. Mert legfőbb jellemzője éppen az önfeláldozás, a maga testilelki életerejének önzetlen elhasználása — a gyermek felser- 'üléséért. Az anyák tűnő szépsége így lesz örökkévaló a gyermekek — leendő ifjú anyák, apák — újjászülető szülői szépségében. De minek bizonygassam az anyák szépségét? Mindannyian éreztük és érezzük naponta, akik gyermekkorunkra eszmélünk. Anyák napja van. köszönteni kéne az édesanyákat. Van-e, le- ^et-e méltó szavunk e köszöntésre? Vagy talán úgy járunk vele, mint a hazatérő Petőfi, aki a „számtalan szebbnél szebb gondolat” közül a legszebbet választotta? A hallgatást... Ugye, emlékezünk a sorokra: „csüngtem ajkán szótlanul, mint gyümölcs a fán”. A legszebb anyai köszöntő a szavakon lfúj..,kezd^díl^3, ^ j (j,3< Olyan társadalomban élünk, amely i fá3any/gn £jjágfjfffgpsti rigóféleképpen honorálja: anyai jogok védelmében, a gyermekneveléshez szükséges fizetett szabadságok, segélyjuttatások, illetve gyermekvigyázó intézmények (bölcsődék, óvodák) megteremtésében. A szocialista társadalom sokát tett az édesanyák boldogságáért. Ma alig akad gyermek — hacsak nem a saját vagy a szülök hibájából —, aki nem cseperedhet fel a szülők örömére, iskolázotton, szakképzetten, megbecsültén. Az - anyák boldogságához pedig" mi más kell még, mint a fiák „fizetsége”. , Nem pénzben — emberségben! Az anya azért szül,. azért nevel csöppséget, mert kimondatlanul is reméli: „Nekem nősz nagyra, szentem...” Az anyáknapi öröm tehát nem. virágcsokrok nagyságától; vagy szóvirágok illatától lesz teljes, hanem elsősorban attól: felnőtt-e bennünk, a fiákban, lányokban az anyai álom? Vigyázzunk örömükre, a magunk emberségét őrizve, hasznosan, értelmesen élve táplálhatjuk az anyai boldogságot. Nos, ne kérdezzétek, szép volt-e anyám. Míg van, nagyon szép és mikor nincs, éppenséggel kimondhatatlanul szép az anyai arc. Ügy emlékszünk sugárzására, mint a napba néző gyermek, ki szemét behunyva érzékeli a ragyogást, a sugaras simogatást. ‘Anyák napja van. Köszöntsük hát szóval, virággal, hallgatás- áí^rfíég^feefíeV őket. ~p)faazífrlj:iihgj/ D ivatba jöttek a klubok! Van már klubja a nyugdíjasoknak és a bélyeg- gyűjtőknek, a zenebarátoknak és a verskedvelőknek. Kiskőrösön úgy gondolták —• nagyon helyesen —, miért ne legyen azoknak is, akik a legjobban szorulnak a társaságra? így született meg néhány hónapja, a megyében elsőként, a társadalmi ünnepségeket szervező iroda, a városi szakmaközi bizottság és a művelődési központ támogatásával, a kisgyermekes anyák klubja. A klub egyelőre minden második héten működik. Hétfői napokon, délutántól többnyire késő estéig. A művelődési központ hangulatos kis előadótermében gyülekező fiatalasszonyok csinosak, jól öltözöttek, ismerősként, barátságos mosollyal üdvözlik egymást. Bár a városban több mint 350 gyermekgondozásos kismamát tartanak számon, a klub- foglalkozásokon átlagosan 30— 40ren jelennek meg, ami itt máris eredmény, siker! — Mi tagadás — mondják egyszérre, most már utólag jó ízű nevetéssel — nagy harcot vívtunk, a „kimaradásunk” engedélyezéséért. Hiába van egyenjogúság, a férfiaknak mégsem kell kérni, hogy elmehessenek a meccsre, vagy baráti összejövetelre, de merjünk csak mi mozgolódni ! ■*- Annyira jó éz a kikapcsolódás — állítja határozottan dr. Gregus Ferencné, a városi tanács dolgozója, hogy szinte jó volna sűrűbben megszervezni. Mert hiába van otthon tévé, könyv, újság, az1 ember egy idő után úgy érzi, hogy teljesen elszakad a világtól. A munkahelyén alkalmi vendég, otthon ki sein látszik a mosásból, etetésből, pelenkázásból. Igaz, nincs annál nagyszerűbb érzés, mint három éved keresztül kizárólag ..főhivatású” anyának lenni, ' látni, ahogy a kicsi cseperedik, ott lenni mellette, amikor elindul. Számunkra ez a klub vitafórum; baráti kör, továbbképzés, szinte az Egy este a kismamák klubjában... egyedüli lehetőség arra, hogy ne hároméves késéssel kerüljünk vissza az emberek közé __ * Ősz inte, világos szavak. Az a felismerés szüli őket, hogy az ember társaslény és miért éppen a legszebb és legnagyobb felelősség, az anyaság fosztaná meg minden hasznos, építő kapcsolattól? Pedig soha ennyire nem érezték a munkahelyi közösség szükségességét. Nem drága ajándékokat, hivatalos ünneplést várnak csak? friss híreket, egy szál virágot, egy kis biztatást, hogy gondolnak rájuk, visszavárják őket. Erről is, másról is sokat beszélgetnek egymás között. És a hangjuk egyre bátrabb, felszabadultabb. Bevallom, kezdetben attól féltem, hogy majd nem lesz miről beszélgetnünk. Nem akad közös témánk. Kiskőrösön már gyűjtöttem néhány kedvezőtlen tapasztalatot és most meglepett, hogy éppen azokkal bonyolódom parázs közéleti vitába, akikről sokan azt hiszik: három évre az érdeklődésüket is szabadságolták. Talán, hogy nem így történt, a klubnak is köszönhető. Itt, ahol egymás szemét is nyitogatják, egymás hangját is bátorítják a fiatalasszonyok, már nemcsak úgy csapódnak le a sérelmek, hogy ez egyedül nekem fáj, hanem mindannyiunknak. — Azt írtad a múltkor — emlékeztetnek egy régebbi cikkemre, minden harag nélkül —, hogy nálunk vagy alszanak, vagy duhajkodnak az emberek. Nem mintha nem lenne igazad, de 0 Csvila Pálnénak, az ÁFÉSZ ABC-áruház pénztárosának sok munkát, de sok örömöt is ad Csaba, a kisfia. Elhatározta: akkor is visszajár a klubba, ha letelik a gyermek- , gondozási segély három esztendeje. 0 Darin Sándornénak minden percét z lefoglalja a kis Balázs. Szerencsére, megértő segítőtársat talált a férjében, aki a Homokhátság! Vízgazdálkodási Társulás ' párttitkára. hová menjen az, aki a férjével egy kis zenét szeretne hallgatni a vacsora mellé? Nincs külön helye a zenekedvelő, szolidabb fiataloknak, sem a kikapcsolódni vágyó házaspároknak. A környezet talaját megforgató szavak egyre mélyebbre ásnak. Régi szokások bukkannak elő. „Errefelé mindennek megvolt a kiszabon rendje. Szórakozni csak szerdán és hét végén lehetett. Ez ma már nincs így kimondva, de azért hat, főként az idősebbek körében. Ma is megszólják azt, aki nem alkalmazkodik a hagyományos felfogáshoz.’ Valójában ez tart távol még sok kismamát is a klubtól. De az idejárok már túlvannak a kezdeti elfogódottságon, élvezik a nagyszerű előadásokat, színházba, moziba járnak közösen, még kondicionáló tornán isrészt- vesznek a Petőfi Gimnáziumban. Varga Sándornét, az IGV szerelőjét kétszer sem kell biztatni, hogy beszéljen a munkájáról. Ö készítette a pénztárgépeknek azt a belső szerkezetét, ami a számokat üti le. „Mi csak úgy hívtuk, hogy a csíptető.” — Végre egy szakember — örvendezik Csvila Fálné, az ABC-áruház pénztárosa —, akkor legalább elmagyarázod, hogy mitől olyan rosszak a pénztárgépek? És miért nem lehet szalagot szerezni hozzájuk? Varga Sándorné azonnal kész a válasszal. A talpraesett, beszédes fiatalasszony egyébként az élelmiszeriparban szerzett szakmát, itt a gyárban csak „betanított”, viszont a keresete ugyanannyi, mint a konzervgyárban volt. — Nem szeretnéd a műszerész szakmát is kitanulni? Nagyot sóhajt. • — Már elkezdtem, a szülés miatt lemaradtam a vizsgáról. Szakmai gyakorlatokra kellett volna járnom, de kire hagytam volna a gyereket? Állítólag őszszel lesz egy pótvizsga. Még nem tudom, belevágjak-e. Szeretnék. És most már a fiammal is egyre könnyebb .. j A jelenlevők közül egy sem mondja azt, hogy nem vágyik vissza a münkakörébe, szívósén maradna otthon. Tulajdonképpen ide is azért járnak, hogy „edzésben” tartsák magukat, ne maradjanak le a többiektől. Szilágyi Jánosné, aki körzeti ápolónő, szintén kismama és a klub vezetője, büszkén mutatja a naplójukat. Rövid idő alatt mennyi érdekes és értékes találkozás! Orvosokkal, pszichológusokkal, a gyermeknevelés országos hírű szaktekintélyeivel, színészekkel, sőt szakácsokkal is, akik kóstolóval egybekötött hidegkonyhai bemutatót tartottak és • a szervíro- zás, terítés művészetébe avatták be a klubtagokat. — A jövőben szeretnénk még tartalmasabbá tenni ezeket a foglalkozásokat — avat be terveikbe Lakos József, a társadalmi ünnepségeket szervező iroda vezetője. — Kismamáink zöme szakmunkás, szakszövetkezeti dolgozó és ÁFÉSZ-eladó. Szeretnénk meghívni az érintett ‘ vállalatok vezetőit, ezzel is lehetőséget teremtve . a közeledésre. Az a célunk, hogy a közösségből ideiglenesen kiszakadó fiatalasz- szonyok rendszeresen értesüljenek a munkahelyüket érintőfon- tosabb gazdasági változásokról és lépést tartsanak mindazokkal az eseményekkel, amelyek j itthon, vagy a világban történnek. — Foglalkozzunk többet a külpolitikai helyzettel is — javasolja mindjárt Darin Sándorné egészségügyi dolgozó és önként jelentkezik az első összefoglaló megtartására. Késő este van, mire a lelkes eszmecserében összemelegedett társaság szedelőzködni kezd. Senki sem nyugtalan, távollétükben a papák vigyáznak az apróságokra, ők pedig legfeljebb azért türelmetlenek, mert várják a részletes beszámolót. Mivel már őket is érdekli, hogy mit hallottak az asszonyok, mj- ről esett szó az egyre népszerűbb kismamaklubban... Vadas Zsuzsa • Fotó: Molnár Edit — MTI—KS
