Petőfi Népe, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-30 / 127. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1976. május 30.

munkaidőben?

Vinni kell a kis Trabantot az Állami Biztosító kárfelvevő irodájához, mert hogy „koccantunk" és oda lett a hátsó lökhárító. Vinni kell, de csak munkaidőben, azaz reggel 8-tól kora délutánig vihető. Később nincs félfogadás, de azért fél órai könyörgés árán egy i délelőttre szóló eltávozást ad a munkahelyi főnök. Az már külön pech, hogy intézni kell a nyári túrához szükséges útlévelet is, ami ugyancsak munkaidőben intézhető, a főnök hallani sem akar újabb eltávozásról. Sebaj: majd a ház asszonya... Ö úgy is három hete nem volt már ráutalva a főnöki jóindulatra, akkor is szakorvosi vizsgálat miatt kellett eltávozást kérnie. Két hét múlva meg, amikor a gyerek új he- verőjének megvásárlása esedékes, \ legfeljebb kitotózzuk, hogy a bútor szállítása miatt ki kérjen egynapi szabadságot.

□ □ □

Minek emiatt bosszankodni? Ugyan! Ez a rend, ez a szokás, végtére is ki kívánhatja, hogy a biztosítónál, az IBUSZ-nál, az orvosi rendelőben és a bútorszállítóknál akkor kezdődjék a munkaidő, amikor nálunk befejeződik. Arról nem is beszélve, hogy gondolni kellene a váltott műszakban dolgozókra is, s akkor ugye ezeknél a szolgáltatási intézményeknél szintén váltott műszakban kellene dolgozni, hogy fogadhassák azt is, aki délelőtt, és azt is, aki délután dolgozik.

Komplikált, hogy ne mondjam, megoldhatatlan feladat.

S úgy látszik, annyira komplikált, hogy az efféle ide-oda fut- kosásokra (szaknyelven: a törtnapi hiányzásokra) évente elmegy összesen 600 millió munkaóra.

Összehasonlításként: ha —

nemcsak a munkafegyelem szigorításával, de a szolgáltatások jobb szervezésével, a hivatalok munkaidejének célszerűbb beosztásával, valgy éppen a gyógykezelés koncentrálásával — csak' 10 százalékkal sikerülne csökkenteni az egész napos hiányzásokat, akkor ez százmilió munkaórát jelentene, körülbelül annyit, mint ha a foglalkoztatottak számát 50 ezerrel növelnék.

□ □ o

Hatalmas tartalék! Különösen ebben a munkaerőínséges világban, amikor még ' csak remény sincs a foglalkoztatottak számának jelentősebb növelésére, s amikor az iskolából kikerült fiatalok még a nyugállományba vonulókat sem pótolhatják.

Mindez könnyebben elviselhető, mint mindennek az átrendezése, átszervezése, azért, hogy — a köznyelvi fogalmazással élve — e rejtett tartalékokhoz hozzáférjünk és hasznosíthassuk. Mert ehhez mindenekelőtt hozzá kellene szokni a rendszerekben, a gazdasági tevékenység nagyobb egységeiben való gondolkodásmódhoz és el kellene sajátítani e rendszerek és nagyobb egységek komplex tervezéséhez szükséges tudnivalókat.

Fel kellene ismerni, hogy a bútorszállítás, a biztosítási tevékenység, vagy éppen a különböző 'hivatalok munkarendje és munkaideje nem ütközhet azok munkarendjével, akik miatt e. szolgáltatások és hivatalok létez-' nek. •

Nagy tévedés ugyanis azt hinni, hogy a termelő és a szolgáltató intézmények párhuzamos munkaideje kizárólag magánbosszúságok oka éa forrása. Az ügyfél és legfeljebb a közvetlen főnöke ugyan kényelmetlen helyzetbe kerül, az igazig veszteség azonban a munkaidőalap csökkenésében mutatható ki és az igazi vesztes a népgazdaság.

Az a népgazdaság, amelynek irányítása, tervezése és szervezése végül is egységes elvek és követelmények alapján történne, ha nem kellene időről időre szembenézni bizonyos partikuláris — és gyakorta kivédhetetlen —• törekvésekkel.

□ □ □

Lenne persze megoldás, sokféle.

Például — s következik ez az eddig leírtakból — tudomásul lehetne és kellene venni, hogy nem az ügyfél van az ügyét intéző hivatalért, hanem fordítva. S ami ebből adódik: netán sokkal komolyabban lehetne gondolkodni — esetleg cselekedni! — az ügyben, högy a hivatal, a szolgáltató intézmény alkalmazkodjék is az ügyfél elfoglaltságához, munkaidőbeosztásához. Egyebek között oly módon, hogy élhetne a világszerte — és nálunk is (igaz: csak lassan) — terjedő rugalmas munkaidőbeosztással. Ennek lényege: akkor legyünk a hivatalban, amikor az ügyfél felkereshet bennünket. Ez szabályozható, szervezhető — méghozzá oly módon, hogy a) hivatalok és az ügyfelek is jól járnak —, csak szabályozni, szervezni kellene.

Éppen azért, hogy ne veszítsük el azt a sok millió munkaórát, amire égető szükség ván.

* Vértes Csaba

Kísérletek a főiskolán

A Kertészeti Egyetem Kecskeméti Főiskolai Karán az oktatás mellett Számos, termelést segítő kísérlettel is foglalkoznak. Dobos Lászlóval, a zöldségtermesztési fanszék adjunktusával a főiskola üvegházában a legfrissebb kísérleteket szemléljük.

Pecsenyekacsák, tömölt fürtökben. A

— Látja ezeket a függőlegesen álló, földdel töltött fóliás zsákokat, amelyek oldalából kinőttek a paprikatövek? Figyelje meg, mennyire

megrakottak virággal, pedig már szépen, fejlett termésük is van. A módszer egyszerű.

Miután a fóliás zsákokat megtöltjük földdel, óldalt a kilyuggatott műanyag takaróba . Ifesszük a palántát, amely gyorsan fejlődik és hamar termést hoz.

— Ezzel a

módszerrel

aikár egy bérház erkélyén is ‘termelhetünk paprikát —, ve- . tem közbe félig komolyan, félig tréfásan.

— Jól mondja —, válaszol az adjunktus.

— Ilyen, földoszlopokat ott in) el lehet helyezni. Mi azonban a mezőgazdasági

nagyüzemekre gondoltunk, arra, hogy azok fóliasátraiban és üvegházaiban is ki lehetne próbálni ezt a módszert,

A másik kísérletük azon az egyszerű elveri .. alapul,

hogy; növelik a növény tőszámát és ezzel emelik az adott területről a hozamokat.

— Itt—- mutat a sűrűn vetett növényekre — mintegy négyszeres növénysűrűséggel igyekszünk ugyanilyen arányú termésnövelést elérni. A tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy a sűrűbb állomány mellett ugyanolyan termést ad egy-egy tő. Legfeljebb az a különbség a hagyományoshoz viszonyítva, hogy kétezer szedünk például étkezési paprikát. Ilyen sűrűség mellett ugyanis nem számíthatunk többszöri szedésre. Más szóval a növény gyorsán leter- meli a gyümölcsét, ebben az esetben a paprikát. Ügy gondoljuk,

I — íme, ennyi termést 'hozott az oszlopokon termelt paprika. — mutatja az adjunktus.

• A sűrűn vetett növényállományt öntözik a főiskola hallgatói- (Tóth Sándor felvételei)

hogy ezt a módszert szintén hasznosítani tudnák a mezőgazdasági nagyüzemek üvegházaiban,. illetve fóliasátraiban. Korai hajtatással a hagyományosnál többszörösére növelt állomány mellett ugyanilyen arányban növekedne a terméshozam, tehát korábban nagyobb mennyiségű primőrárut tudnának adni.

A jövő dönti'el, hogy ezek a próbálkozások milyen sikerrel járnak. Érdemes azonban odafigyelni ezekre a kísérletekre.

K. S.

lyozásra, mérlegelésre és csomagolásra sészén. A kacsasült fejedelmi étel. A megtisztított baromfiak talán már holnap serpenyőbe kerülnek.

Itthon, vagy külföldön. A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat sokfelé szállít,

A szállítóberendezés szakadatlanul hozzá az árut. Diktálja5 az osztályozás és csomagolás tempóját. A munka üteme nem lassul, tébláboló embert itt nern látni. Persze, azért futja a szuszból még egy kis vidámságra is: a gépek morajával asszonyok nevetése keveredik.

Munkásnők dolgoznak a csarnokban, férfit egyet sem látni. A száz asszony és leány óránként négyezer kacsacsomagot készít el. A teljesítményben benne van a Minőségi szocialista brigád része is. Ez a kollektíva csak néhány napra jött át ide, amíg az ő feldolgozó pályájukat, a csirkecsomagoló részleget átalakítják.

A brigádnak nem okozott gondot, a ,-,kiruccanás"., A kacsával éppoly jól elbánnak, mint a csirkével, vagy más baromfival. Ezt állítja róluk Nagy Ilona mun- kaverseny-felelős. A nyomaték kedvéért még hozzá is teszi: sokoldalú a brigád.

A vállalatnál több olyan kollektíva is akad, amelyik kiérdemli ezt a jellemzést. Ez teszi pezsgővé a munkaversenyt: kiemelkedni nem könnyű, lemaradni pedig szégyen. A „Minőségi” tavaly az első közt végzett, megszerezte a vállalat kiváló brigádja címet, két egymást követő áranykoszorús jelvény után.

A brigád vezetője egy fiatal- asszony, L. Tóth Györgyné. Tőle tudom meg, hogy a „Minőségi” nagy becsvággyal lépett sorompóba az V. ötéves tery sikeréért indított munkaversenyben is.

' Versenyfelajánlásaik . egyike az, hogy a brigád 1980-ig 25 százalékkal növeli a termelékenységet. Az egy brigádtagra jutó termékmennyiséget már az idén nem kevesebb, mint 13. százalékkal akarják emelni. Hogyan lehetséges ez?

— Felajánlásunkat elsősorban a munkaszervezésbeli lehetőségekre alapoztuk — hangzik L. Tóthné Válasza. — Eddig a baromfi Csomagolását ketten végezték. Az egyik brigádtag a töltő- készülék tölcsérére húzta a zacskót, a másik pedig a csirkét adagolta bele. Most úgy helyezzük majd el a szalag mellett ezt a készüléket, hogy egy dolgozó képes lesz elvégezni mindkét munkamozzanatot. A létszám-megtakarítás előnyösen hat a teljesítményükre. Ugyanezt várjuk a csomagolóvonalunk most folyó átalakításától, ami után tágasabb lesz a helyünk, jobbak lesznek a munkakörülmények.

A‘ ■ „Minőségi” szocialista brigád asszonyai egy másik ésszerűsítést is kigondoltak. Nevezetesen a forrázott áru csomagolásánál használt szippantó- és zárógép közös munkapadra helyezését. Ebben az az újítás, hogy a zacskónak a romlásveszély miatt szükséges légtelenítését és zárását egyetlen személy is elvégezheti, ha a munka szervezése azt megkívánja, illetve lehetővé teszi.

« A csomagolószalag melletti munka ritmusa ábrándozásra nem ad időt, ám arra van lehetőség, hogy a fehérkendős fejekben okqs gondolatok szülessenek. Az asszonygárda vállalta, hogy az idén három újítási, ésszerűsítési javaslatot terjeszt elő. Az említett munkaszervezésbeli ötleteken kívül másik két elképzelésük is megvalósul a csomagoló részleg átalakításakor.

— A vevők nagyon kényesek a higiéniára — mondja a brigádvezetőnő. Ezért ebben az ötéves tervben még nagyobb súlyt fektetünk a tisztaságra, az áru védelmére. Két olyan újítási javaslatot adtunk be, amelyek ezt a célt szolgálják. Ha gyorsan jön az áru, a szalag végén leesik, amit nem győzünk osztályozni, csomagolni. Énnek az árunak a megóvása eddig nem volt tökéletes. Erre találtunk ki egy jó megoldást, meg arra is, hogyan lehet egy kefe beiktatásával, mosással állandóan tisztán tartani a mozgó szalagot. Természetesen az ötleteinket nem mi, hanem a tmk-sok valósítják meg.

A „Minőségi” beszélő brigádnév. Azt mondja el, hogy mire Ügyel munkája közben a legjobban a munkásnőkollektíva. Az

• L. Tóth Györgyné brigádvezető a súly szerint osztályozó MOB A gépnél.

(Szilágyi Mihály felvételei)

újabb versenyben azt vállalták, hogy évente egy százalékkal növelik a kezükből kikerülő elsőosztályú áru arányát.

— Még gondosabban osztályozunk, hogy az elsőosztályú árut véletlenül se minősítsük másod- osztályúnak. Azután: az a csirke, amelyik egészben nem kifogás-1 tálán minőségű,'annak egyes részei elsőosztályúak is lehetnek. Az ilyeneket feldaraboljuk, és részenként osztályozzuk, csomagoljuk. Ilyenformán a valóságos értéke szerint kerül piacra a baromfi, s ez igen előnyös a vállalatnak. Minden évben törjük a fejünket, hogy mivel növelhetjük az elsőosztályú áru meny- nyiségét.

A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat brigádja nem csupán a termelékenység növelésével és a minőség javításával akar kitűnni az új munkaversenyben. A szocialista emberség gyakorlására is fogalmaztak meg vállalást. Ez a felajánlás talán nem is a versenybeli esélyek miatt, hanem a brigádtagok belső emberi igényéből fakadt: továbbra is segítik Margit Mihályné családját. Az asszony alapítótagja volt a brigádnak. Szülés után beállt bénaság vette le a lábáról, tette munkakéotelenné. Támogatják őt, kislányát és férjét. Együttérző jó szavakkal és tettekkel.

L. Tóth Györgyné hosszasan sorolja' még a verseny részleteit. Földházi Katalin egyéni felajánlása például az,- hogy befejezi az általános, iskolát. Dakó Magdolna, Hajós Mihályné, Kiss Ferencné és Tóth Károlyné részt- vesz a vállalati Rákóczi-vetélke- dőn. S valamennyién: Sudárné,

M. Tóthné, Pajorné, a húsztagú kollektíva minden tagja patronálja a Petőfi iskola egyik osztályát.

— Az a célunk, hogy az idén ismét kiérdemeljük a vállalat ki-r váló brigádja címet — szögezi le L. Tóthné társai nevében is.

A. Tóth Sándor.

„PECÄZGATTUNK, AMIKOR A VÍZBE ESETT”

Találkozás a hajósi életmentővel

:

AZ ÓCEÁN TITKA

FANTASZTIKUS KÉPREGÉNY

IRTA: Szigethy András - RAJZ: GreskpvitsL

J

Az életmentő fiú neve Jarjabka Pál. Kiskőrösi születésű; jelenleg a hajósi nevelőotthon lakója. Tizenkét éves, hatodikba jár. Hogyan is történt az emlékezetes eset?

— Vasárnap délután volt; pecázgattunk, amikor beleesett a srác a csatorna vizébe. Ügy jó két óra tájban lehetett, többen voltunk ott. Én éppen odá- néztem, amikor ő egy bot után nyúlt, és megbotlott. Olyan hirtelen elmerült, alig telt el egy pillanat. Attilának hívják..._ Előtte a köveken állt, ott ni!

— S te mit tettél?

— Amikor észrevettem, hogy beleesett? Hát megijedtem nagyon. Nem volt idő gondolkozni, ugrani kellett. Csak úgy, ruhástól, nem kezdhettem el vet--, kőzni. Ugrottam gyorsán. Nem éreztem, hogy hi0 „A köveken állt, ott ni!”

deg a víz; semmire nem gondoltam, csak hogy ne legyen baj.

— S ő mit csinált? Kiáltott segítségért? *

— Attila? Dehogy- Nem bírt kiáltani, hiszen egészen belemerült, Mikor meg felvetette egy pillanatra a víz, akkor nem tudott az ijedtségtől, úgy gondolom. Aztán beljebb vitte a víz, a Csatorna közepe felé. Én meg gyorsán utána úsztam, elkaptam. Éreztem, hogy a víz sodorja' beljebb, de erősen fogtam. A grabancát szorítottam, meg emeltem fölfelé. Nem volt nehéz- Igyekeztem vele kifelé.

— Azután mi történi?

— A parton nem bírtam kiemelni. Vérzett az orra, és meg volt rémülve szegény. De akkor jött az apja segített kiemelni. Hazavitték. Amikor kimentem a partra, a fiúk, akik látták, hogy történt; azt mondták: jó volt. Pali. Az nekem jólesett akkor, örültem, hogy sikerült, meg annak is, hogy a srácók elismerik a dolgot. Később eljött a fiú mamája, és adott ötven forintót, Hozott száraz ruhát is nekem, de akkor már nem kellett, felszárított a napsütés. A fiúval azóta nem találkoztam. De szoktam rágondolni. Elképzelem, hogy mi is lett volna, ha nem sikerül. Nem jó arra gondolni-..

Pali osztálytársaival — Zoboki Bálinttal és Sánta Csabával -r- kijöttünk a Sipsai-Csatornához. Ahol a dolog történt, ott beszélgetünk. Ezt mondják: Pe- cáztunk, nem láttunk semmit. Csak azt, hogy Pali húzza kifelé a fiút. Büszkék vagyunk rá.

Illés László igazgató Pali szerénységét kiemelve elmondta, hogy az esetről csak két nap múlva szerzett tudomást, akkor is mások szóltak róla. Marosvári Lajos, a nevelőtanár az életmentő fiú ügyességét és bátorságát említi: — Bár a tanulás is így. menne neki! — teszi hozzá tréfásan. De mindjárt kiegészíti: — Szerencsére, az utóbbi napokban születtek jobb jegyek is. ; V. M.

• Munkában a „Minőségi” szocialista brigád, az átalakított csirkecsomagoló szalagnál. Arab exportot csomagolnak.

nuló, aki gondolkodás nélkül á mély vízbe vetette magát, hogy az alámerülő testet kimentse.

zatlan lépés az élsőosztályos gyerek halálát is okozhatta volna, ha nem akad a közelben egy általános iskolai taÄ napokban egy hajósi kisfiú saját figyelmetlensége miatt beleesett a falu szélén húzódó csatornába. A vigyá-