Petőfi Népe, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-13 / 88. szám
1976. április 13. • PETŐFI NfiPE • 3 Járdátlan szép utca MM Munkásfiatalok parasztlakodalma- Csólyospáloson keresztül vezet ez a szép betonút — Szegedre. Mondani sem kell, milyen forgalmas. Azt is elképzelhetjük, hogy igen sok erre járt gépkocsivezető fejébe szöget ütött már: miért éppen ebben a községben „szokás”, hogy a gyerekek főleg az elsőrendű műúton járnak-kel- nek nagy előszeretettel? Aki először fordult meg errefelé, lehet, hogy dohogott egy sort magában — a „rakoncátlan gyerekek”, illetve a felnőttek közönye miatt, akik ezt engedik, elnézik. Akik meg gyakran robognak itt keresztül, már eleve számítanak a betonon jövő-menő gyerekekre, s nagy ívben kikerülik őket. Két-három kerülő után kitapasztalták! hogy oka van a csó- lyospálosi gyerekek — de miért hagynánk ki — és felnőttek különleges szokásának. Azért „kaptak rá” a műútra, mert nincs járda ezen a szép, új házak szegélyezte főutcán. A probléma nem mai keletű. A csólyospálosiak is hiányolták már a járdát, , őket is nyugtalanította, hogy gyerekeik mellett zúgó autók hajtanak tova, míg iskolába, boltba, sportpályára, a faluszéli gyepre mennek. Mondogatták is mindensűrűn, hogy igazán kellene már az a járda. Csak hát ebből még nem lett. Mostmár úgy „néz ki”, hogy mégiscsak elindul valami. Tóth Ferenc népfronttitkár naplójában, amelybe a falugyűléseken látott, hallott legérdekesebb - mozzanatokat, véleménye- • két jegyezte fel, Csólyospálosról — egyebek közt — ezt olvastuk: „Szemerédi Ferenc: — Szinte állandó beszédtéma a baleset- mentes közlekedés. Itt vezet a szemünk előtt ez a nagyon forgalmas Szegedi út. Nemcsak á gépkocsik, gyerekeink is a beto- npn járnak. Addig-addig, hogy egyszer baj lesz ... Nyissunk már végre járdát a betonút meg a házak között. Kezdetnek homokkal is meg lehet oldani. Csak legyen már... Tóth János: — Nagyon igaza van. Azt is el tudom képzelni, hogy a saját telke végében, a porta frontján mindenki megcsinálja a maga járdahosszát. Csak a szakszövetkezet hordássá oda a homokot. Közbeszólások: — Az a legkevesebb ! — Szakszövetkezeti tagok gyerekeiről van szó.” A feljegyzés alapján vettük arra utunkat, Kiskunmajsáról. Lássuk már saját szemünkkel is, milyen az a járdátlan főút. A gyerekek most vakációznak. Egy kis csapat csólyospálosi legényke jó kedvvel futballozik a faluszélen. Egy kapu előtti kavarodás — egykapus a játék góllal kecsegtet. De nem az lesz belőle, hanem vidám, lármás gyerekkupac. Mire kikecmeregnek belőle, teljes fotófelszereléssel állunk mellettük. — Hű, fényképeznek bennünket1 — ismeri fel egyikük a helyzetet. A többi pedig máris lelkes vihorászással indulna a laszti döngetésének. Nincs szájtáti bámulat, hogy — ni, megállt egy „Zsiga”, kiszállt belőle két ember,, s az egyik, lám, az objektívét állíthatja. A tévé is helyébe megy már az eseményeknek. Egy fotózó nem is olyan nagy eset. Kérdésünkre azonban egy pillanat alatt aláhagy a „szerepizgalom”. — Hol szoktatok iskolába menni, gyerekek? Gyorsan átvált a figyelmük. A két első válaszoló gondolkodás nélkül mutat a betonútrá. — Ott. A harmadik már óvatosságból mondja talán. — Én erre megyek. — És kinyújtott karral int a járdátlan, füves szegélyre, a fákon belül. —■ Mutassátok már meg, hogy szoktatok jönni-menni itt az úton. . Kétszer se kell mondani, benne vannak. Elkocognak egy darabig, aztán megfordulnak. Hogy a fényképezőgép célba veszi őkét, rettentő szabályos libasorba igazodnak. — Igazán így szoktátok? Nagy nevetve „átrendeződnek”. ... Bízunk benne, hogy mire legközelebb arra járunk, a falugyűlésen született elhatározás „járdára válik”. S akkor újabb felvételt készíthetünk. Járdán közlekedő gyerekekről. Tóth István (Szilágyi Mihály felvétele) Sertéshús-termelés az V. ötéves tervben Az ötödik ötéves terv időszakában a forgalomba kerülő hús 60 százalékát adó sertéshústermelés 9 százalékkal növekszik. Az eredmény eléréséhez az idei évre tervezett 7,6 milliós sertés- állományt öt év alatt 7,9 millióra kell növelni, miközben legalább 700 ezerre kell emelni a kocalétszámot. A fejlesztésből a korábbi évekhez képest nagyobb arányban veszik ki részüket a nagyüzemek. (A kistermelés átmeneti visszaesésének ellensúlyozására hozott idei intézkedésektől azt várják, hogy a lecsökkent háztáji állat- állomány fokozatosan kiegészül és továbbra is fontos szerepet tölt be a belföldi fogyasztói igények kielégítésében.) A tervszerint a tsz-ek és az állami gazdaságok telepei 1976—80. között a sertéshizlalást olyan mértékben fokozzák, 'hogy részesedésük az összes vágósertés-termelésből 1980-ra eléri az 50 százalékot. A nagyüzemi termelés fellendítésének feltételei részben már adottak. A 280 szakosított sertéstelep árukibocsátása növekvőben van, de — amint a vizsgálatok bebizonyították —; a lehetőségekkel még nem mindenhol éltek. Több árút lehet várni a régebbi építésű telepektől is A fejlesztés nyomán 1980-ra a korszerű, úgynevezett szakosított és rotációs telepek — ahol magasfokú termelési programozást valósítanak meg — adják majd a nagyüzemi termelés mintegy 70 százalékát, a tervidőszak utolsó évére tervezett sertésállomány elhelyezésére öt év alatt országosan 430 ezres befogadóképességű új létesítményeket kell építeni az időközben elavuló és felszámolásra kerülő épületek helyett. Emellett 930 ezer hizlalóhelyet rekonstrukcióval korszerűsítenek — ezek a létesítmények gazdaságosan felújíthatok — és tovább: 160 ezer sertés elhelyezésére bővítik a már meglevő telepeket, hizlaldákat. Dicsérnénk a stábot, ha „csupán” pontos dokumentumot készített Volna egy 1975-ös lakodalomról. Köznapi dolgaink is érdekessé válnak az idő múlásával. (Mit adnánk azért, ha valamilyen csoda folytán előkerülne egy hatvan-nyolcvan éves filmtekercs). Az öltözködési, táplálkozási, viselkedési szokások változásai lekötik a figyelmet. A távolság is megnöveli a téma vonzását. B. Révész László rendező, Kardos Sándor operatőr és Kozák Gyula forgatókönyvíró Ünnep című dekumentumfilmje a fenti okok miatt is felhívta magára a figyelmet. Több millióan lehetünk az országban, akik sohasem vagy nagyon régen jártak falusi lagziban. Félezer .vendégről, ötven-hatvanezer forintos menyasszonytáncról, finom ízekről, hórdószám pusztított borokról szállongó hírek csigázták érdeklődésünket. A város és falu közeledése a városlakóknál a hagyományos szertartásoktól), szokásoktól való elfordulással jár együtt. Itt más az értékrend. Megszólnák^ aki hetedhétországra szóló lakodalmat szervezne. Bér- házban^! sem a hely, sem a környezet,mém alkalmas efféle dá- ridós alkalmakra. Valljuk be: az egzotikumnak kijáró érdeklődéssel is néztük a pénteken este sugárzott parasztlakodalmat, amelyről a tévé néprajzi és szociágráfiai szempontból egyaránt hiteles', tudományos igényű filmet készített. A kamera nem avatkozott a dolgok menetébe, csak tanúskodott, csak közvetített, s a lényeg torzítása nélkül emelt ki vagy hagyott el valamit az összképből. Elismerésnek szánom: a rendezőnek nem volt előzetes koncepciója. Elfogultság nélkül figyelte az ünnep előkészületeit, magát a nagy eseményt és az esetben szomorú utójátékot. Majd azt írtam, hogy több volt az Ünnep értékes dokumentumnál. A fogalmazásból netán azt vennék ki egyesek, hogy egy ilyen célú alkotás eleve alacsonyabb rendű egy játékfilmnél vagy más műfajú produkciónáL Szó sincs erről, s ezért sietve hozzáteszem: kitűnő szociográfiát láttunk, amelynek értékét elsősorban hitelessége adja. Az élet telve van egyéni és közösségi konfliktusokkal, feszültséi- gekkel, a felszínt meghatározó mélyebb társadalmi összefüggésekkel, a természeti törvény erejével ható biológiai, környezeti adottságokkal. A különleges alkalom felfokozott fényében élesebben kirajzolódnak az emberi jellemek, magatartások. a cselekedeteinket befolyásoló szokások. Észrevette, felfedezte,1 megmutatta ezeket a kamera, s egyszerre ábrázolt szokásos módszerrel és a röntgenkép már-már kegyetlen élességével. Az átalakuló faluról régen láttam ennyire felkavaró, elgondolkoztató beszámolót. Kitetszett^ hogy a kétlaki munkásokra — egyelőre — erősebben hat a lakóhelyi, mint az üzemi környezet. Az örömszülők a falu közvéleménye előtt akartak kitűnni, s mintegy státusjelképként kezelték a lagzi külsőségeit. Az anyagiasság megrontotta a fiatalok szemléletét is. Hála a rendkívül érzékeny kamerának, többet tudtunk meg ezekről az emberekről, mint amennyit elmondtak magukról,, mint amilyennek láttatták magukat. Egy-egv elcsípett gesztus, szemvillanás, kézmozdulat a valódi érzelmeket, gondolátokat adta vissza. Ha valamiről, erről a filmről érdemes volna vitaestet szervezni. Heltai Nándor Mokka: igen, Nefelejcs: nem Kocsma legyen, vagy klubpresszó? Huszonhat éves pártösszekötő tanár mondja: — Nyilvános ifjúsági szórakozóhely? Ilyen nincs. A vendéglátóipar egyszerűen képtelen megoldani. Hogy miért? Fogalmam sincs... Az újságíró meghallgatja a véleményt, melynek gazdáját szavahihető embernek tartja, s azonmód dönt: kimegy, felkeres néhány „egységet”. Előbb azonban feltárcsázza a megyei vendéglátó vállalatot, tájékozódás céljából. A vonal túlsó végéről sajnálkozó hangot hall: „Szeszmentes, többnyire csak fiatalokat fogadó üzletünk jelenleg még részletes nyitvatartással nincs. Megszűntek.” A helyszíni ‘ szemlét tehát elhalasztja. De mert a dolog továbbra is izgatja, elsétál a vállalat központjába, ahol Széli István igazgatóhelyettestől a következőkről értesül: — A vállalat vezetősége részéről megvan a készség az ifjúságpolitikai határozatok támogatására. Ennek szellemében szü. lettek intézkedéseink is, közvetlenül a törvény kiadása után. Több mint 15 büfét, presszót jelöltünk ki, ezekben 15-től 18 óráig alkoholnélküli délutánokat hirdettünk meg. Nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Vendégek hiánya miatt egytől egyig kudarcba fulladt a próbálkozás. Az érdektelenség ólra: még csak sört sem lehetett kapni. Többször sürgettük például kö. zös műsorok — könyvankétok. zenés, táncos esteik, satöbbi — rendezését a KISZ-esek azonban seholsem reagáltak. A kiadások felét mi fizettük volna, másik részét a fiatalok, a bevételből... Kérem, mi minden tőlünk telhetőt elkövettünk, ezt bizonyítja a megyei pártbizottság elismerése is, mellyel erőfeszítéseinket illették. A közeljövőre vonatkozó tervünk, hogy — összefogva a Kecskeméti Városi Tanáccsal és KISZ-bizottsággal — ifjúsági parkot csinálunk a KTE sporttelepén. Július 1-el nyílna meg, a mi feladatunk egy önkiszolgáló büfé létesítése — legfeljebb sör- kiméréssel (?) — és zeneszolgáltatás. A csillapodó, de még mindig nyugtalan zsurnalisztának — bár közbe-közbekérdez — eny- nyivel kell beérnie. Amíg fel nem kutatja és vallatóra nem fogja a másik felet egy nagyon-na- gyon illetékes megyei ifjúsági titkárt. Somogyi Józsefet. Már csak a teljesség, a tisztábban látás kedvéért is. ö eképp fogalmaz: — Meggyőződésem, hogy szolid, kulturált, szeszes italokat nélkülöző vendéglátóipari szórakozóhelyekre Bács-Kiskun * fiatalságának feltétlenül szüksége van. Tudom, ezeket előteremteni nem könnyű, üzemeltetésük nem túlzottan nyereséges. Ám a fő akadály mégsem anyagi természetű. Sokkal inkább hátráltatja kialakulásukat, elterjedésüket egyes üzletvezetők és pincérek hozzáállása, ostoba általánosítása, miszerint nincs olyan rétege a 30 éven aluli korosztálynak, amely ne igényelné az alkohol valamelyik formáját. Arról nem is beszélve. hogy nem számolnak azokkal a fiatalokkal, akik sajnos otthonról, a családból hozzák magukkal az iszákosságot, a korhely, léha életvitelt. Aztán, rendkívül sokat jelent a gyerekeknek a környezet. Jó példa erre Kecskeméten a szalagházi új Mokka presszó, illetve, a Nagykőrösi utcai Nefelejcs cukrászda. Az ízlésesen berendezett, kellemes, hangulatos Mokkát mostanában szinte csak ifjak töltik meg, míg az utóbbit, az állandó rendbontások, lerészegedé- sek URH-razziák színterét — hacsak lehet —, messzire elkerülik a jobbérzésű diákok és munkásfiatalok. Pedig a cég ugyanaz. Rendületlenül hiszem hát, hogy az ifjúsági és az úttörőház felépülése után, a követésre méltó példák nyomán előbb-utóbb kialakul egyfajta vendéglátóipari hálózat, melynek egységei a hét bizonyos napjain, vagy naponta meghatározott időpontban minden tizen- és huszonéves számára lehetővé teszik üdítő italok, sütemények fogyasz. tását. Azt, hogy a fiatalok maguk között, baráti társaságban, hasznosan — mert ez is fontos — tölthessék el szabad idejüket. A cikkíró ezen a ponton befejezi a kíváncsiskodást. Véleményt alkot, mely vélemény égé. szén rokon az ifjúsági vezető állásfoglalásával. (Még akkor .is, ha közben kénytelen respektálni a vendéglátósok érdemeit is.) Nagyon hiányoznak Bács-Kiskun megyében a korszerű kulturált — ha kell, zenével, tánccal „ízesített” — fiatalos szórakozóhelyek, ahol a szesztilalom mellett talán a nikotinmentességet is be lehetne vezetni. Ha majd lesznek ilyen klubszerű eszpresszók, bisztrók, meg fogják találni és be fdgják népesíteni azokat a címzettek. Ehhez egy pillanatig sem férhet kétség. Kutas! Ferenc ÉLELMISZER-ELLÁTÁS A KECSKEMÉTI SZÉCHENYIVÁROSBAN Saláta, hús, sütemények Már most is közel tízezer ember otthona Kecskeméten a Széchenyi- város. S mint az egyik legerőteljesebben jejlödő városrész, szinte napról napra rohamosan népesedik, gyarapodik. Milyen az itt élők ellátása, hogyan „megy elébe” az igényeknek a kereskedelem, a vendéglátás? Ezt igyekeztünk az alábbi képriportban Jelmllantani, érzékeltetni. 9 Kezdjük az „úttörőkkel”. Az őslakosok szerint a lakónegyed egyik legelső kereskedelmi létesítménye a MEZÜTERMÉK zöldség-gyümölcs boltja volt. Érthető is ez, hiszen az étkezések alapjául szolgálnak az itt kínált termékek. Képünkön a bolt eladói a nyitás előtt a fejes salátát és a zöldségféléket rendezgetik. 0 Havonta mintegy 1 millió forintos árukínálattal segít jobbá tenni a kereskedelmi ellátást a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz, az Állami Húsipari Vállalat és a MEZÜTERMÉK közös szé- chenyivárosi üzlete, az AGROKON. ZUM. A gazdag áruválasztékot kínáló bolt a Széchenyiváros lakosságának bússal való ellátásában Is jó szolgálatot tesz. 9 Éppen most érkezett meg a még párol- góan friss, ropogós kenyér a BÉK múlt év novemberében megnyílt ABC- áruházába Túl a napi ellátáson azonban folynak már a húsvét előkészületei is, a korszerű kereskedelmi egységben. Sárköz] Jőzsefné eladó közlése szerint válogatni is lehet a szép, étvágy- gerjesztő sonkákból 9 Megérdemelt népszerűségnek örvend a városrész egyetlen melegkonyhás vendéglátó üzeme, az Egyesült Mezőgazdasági Szakszövetkezet irányításával működő Kulacs kisvendéglő. Rántott velőtől a gombás sertésbordáig, a roston pirított májtól a pacalig az ínyencfalatok bő választékát kínálják itt napról napra. A múlt év januárjában üzembe lépett vendéglátó egység az idei első évnegyedben a tavalyi hasonló időszakhoz képest mintegy 20 százalékkal növelte forgalmát. És ami dicsérendő: mindez az ételválaszték javára írható. Mondjuk még el, hogy szombat, vasárnap kiváló cukrászkészítményekkel is várják vendégeiket. (Jóba — Tóth)
