Petőfi Népe, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-27 / 99. szám

1976. április 27. • PETŐFI NÉPE • 3 M egkezdődött az V. ötéves terv, a XI. pártkongresz- szus gazdaságpolitikai programjának végrehajtása. Párt- bizottságunk legutóbb ez év ja­nuár 9-én ülésezett, s akkor ál­lást foglalt a megye V. ötéves tervének fejlesztési irányelvei­ben és határozatot föladott, el az 1976. évi feladatokról. (A gazdaságszervező munka nagy lendülettel folyik. Ennek jegyében sikeresen zajlottak le januárban a városi-járási és üze­mi .pártbizottsági ülések. Párt­szervezeteink fontos szerepet töltöttek be abban, hogy a Köz­ponti Bizottság 1975.. novembe­ri, a — gazdasági építőmunká­val kapcsolatos — határozatai­nak szelleme minden területen érvényesüljön. Jól segítették ezt a folyamatot a tömegszervezetek és a tömegkommunikációs esz­közök, közöttük megyénk napi­lapja, a Petőfi Népe. Helyzetünk reálisabb megér­tésére, az egységes cselekvésre való mozgósításhoz nagy segít­séget nyújtottak a februárban lezajlott pártnapok. A gazdasági helyzetünket ismertető pártren­dezvényeket a nyíltság jellemez­ERDÉLYI IGNÁC BESZÁMOLÓJA a megye te. Szóltunk a világgazdasági árak megyénk gazdasági .életére nézve is hátrányos alakulásáról, nyíltan megmondtuk, hogy szo- cial^ta viszonylatban is áreme­léssel kell számolnunk. A párt, a kormány és az országgyűlés is hangsúlyozta, hogy termelői áraink tartósan nem szakadhat­nak el a világpiaci áraktól. Őszintén beszéltünk arról, hogy esetenként bizonyos cikkeknél el­kerülhetetlen az áremelés. Hang­súlyoztuk, hogy árrendszerünk elválaszthatatlan életszínvonal­politikánktól; s az esetenkénti fogyasztói áremelések semmi­képpen sem akadályozhatják a reáljövedelem tervezett emelé­sét. Tehát a fogyasztói áremel­kedést ellensúlyozni kell a bé­rekben, a jövedelmekben. Folytatni kell a politikai munkát A széles körű felvilágosító mun­kára szükség volt, mert a lakos­ság egy részének nézete, szemlé­lete nem volt összhangban cél­jainkkal. A vezetők körében bi­zonytalanságot okozott, hogy mi­lyen mértékű.lesz a vállalatoktól az elvonás, milyen fejlesztési le­hetőségekkel számolhatnak. Ta­pasztalható volt követelőzés is, a gazdasági életben meglevő nega­tív jelenségek eltúlzása. Tárgyi­lagosan mondhatjuk, hogy ezek a nézetek ma már eloszlottak, és a munkát ilyen jellegű helytelen nézetek nem gátolják. A meggyőző szóra, a felvilágo­sító munkára azonban továbbra is szükség van. Nem elegendő ugyanis az általános egyetértés, amelynek most birtokában va­gyunk. A konkrét gazdasági fel­adatokhoz és a konkrét, gazda­sági természetű intézkedésekhez kell most az egyetértés, a meg­értés és a támogatás. Ilyenek a munkafegyelmet szilárdító intéz­kedések, a másodállások újólagos szabályozása. A gazdasági tervezéssel egy­idejűleg folytatni kell a politikai munkát, a párt, a tömegszerve­zetek és mozgalmak vonalán egyaránt. Az üzemekben, a ter­melőszövetkezetekben. és min-! denütt, ahol munka folyik, to­vább kell erősíteni a • politikai aktivitást és meggyőző tevé­kenységet. . EzzeL összefüggésben említ­hetjük a párton belül most fo­lyó — a tagkönyvcserével kap­csolatos — beszélgetéseket. Ko­rábban volt olyan aggály, hogy ez befeléfordulást eredményez, elvonja a figyelmet a gazdaság- politikai tennivalóinkról. Ez azonban nem igazolódott, sőt, el­lenkezőleg, az aktivitás növelé­séhez járul hozzá, jobb munká­ra, egységes cselekvésre serkent. A városi és járási pártbizott­ságok nagy körültekintéssel ál­lították össze a cselekvési prog­ramokat, amelyekkel alátámaszt­ják a központi és a megyei cél­kitűzések megvalósítását^ Helyen­ként mégis szükséges, hogy a megfogalmazott célkitűzéseket korrigálják, esetenként bővítsék. Ilyen vonatkozásban elsősorban a mezőgazdasági termelés fej­lesztési kérdéseire és egyes ipar­ifejlesztési kérdésekre gondo­lunk. Nagyobb gondot a tervezésre A gazdasági tervezésben ér­ződnek a nehezedő feltételek. Ezekkel megyei szinten is szá­molnunk kell. Iparunk helyzete * ismert. Az átlagosnál alacsonyabb eszköz­ellátottság és a -nagyobb élőmun­ka aránya következtében, az új szabályozás hatására, az átlagos­nál jobban csökken a nyereség, amely szűkíti a fejlesztési lehe­tőségeket. A mezőgazdaságban jelentős termelésbővítést kell elérnünk, kisebb beruházással. Ezzel ösz- szefüggő gondjainkat nehezíti, hogy a mezőgazdaság úgyneve­zett „kritikus ágazatai” •— mint például a zöldség-, a szőlő- és a gyümölcstermesztés — jelentős arányt képviselnek megyénk .me­zőgazdaságában. Változatlanul feszültséget okoz az építőipari kapacitás hiánya, bár az építőipar fejlesztésére tett erőfeszítések eredményeként az elmúlt évben valamennyi építő­ipari szervezet növelte termelé­sét. Jó munkája alapján a Bács megyei Állami Építőipari Válla­lat elnyerte a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját. Az ÉPSZER Vállalat, a Közúti Építő Vállalat, a Bajai Építőipari Vállalat és a vízmű vállalatok tovább erősödtek. Az elmúlt évhez hasonlóan az I. negyedév során is bővült. az építőiparban foglalkoztatottak létszáma. Emelkedett a szak­munkásképzés mennyiségi és mi­nőségi színvonala. Az építőipar­ban dolgozó kollektívák, munká­sok, műszakiak egyre inkább képesek az új technika befogadá­sára és hatékony működtetésére. Az építőipar szervezettsége azon­ban még nem kielégítő, a meg­növekedett építési igényeknek nem tud eleget tenni. Továbbra is hosszú a beruházások átfutási ideje. Gondot okoz, hogy a fej­lesztések nem mindig arányosan valósultak meg, ezért esetenként a meglevő kapacitásokat nem le­het megfelelő színvonalon kihasz­nálni. A szak- és szerelőipari kapaci­tás feszültségein' túl az is prob­léma, hogy Kecskemét és Baja térségében az elviselhetőnél na­gyobb az építőipari szervezetek leterheltsége. Ezért ezen a te­rületen a beruházások kivitele­zését folyamatosan rangsorolni kell. A megyei tanács a korábbinál nagyobb mértékben támogatja az építőipari szervezetek fejleszté­sét. Fontos feladat az alapok hatékony felhasználásának biz­tosítása, hogy a hatás már a tervidőszak elején érvényesüljön. A fejlesztéseket úgy kell megva­lósítani, hogy azok Kecskeméten és Baján jelentős kapacitásnö­vekedést eredményezzenek, s bővüljön a befejező szak- és sze­relőipari kapacitás. Az építési ágazat V. ötéves tervi célkitűzései között külö­nös hangsúlyt kapott az építő­ipari szervezetek gépesítési szín­vonalának javítása. Ennek elő­mozdítására a minisztérium a gépkölcsönzés kiterjesztését, gép­beszerző társulások kialakítását, regionális ellátó bázisok létreho­zását tervezi. A célkitűzések megvalósítását hitellel és állami támogatással segítik. Az építő­ipari szervezetek vezetői éljenek ezekkel a lehetőségekkel, kezde­ményezzék a programba foglal­tak megyében történő mielőbbi megvalósítását. Az építőipari kapacitás fej­lesztésének egyik jelentős — ed­dig még alig kihasznált — tarta­léka, az együttműködés fokozása, a kooperációs kapcsolatok ma­gasabb szintre történő emelése. A megyében építőipari koordi­nációs bizottság létrehozásával kívántunk olyan fórumot terem­teni, amely elősegíti a • vállalatok közötti .információcserét, közös beruházások, anyagbeszerzések megvalósítását, a munkamegosz­tás, a specializáció fokozását. Kezdeti eredmények máris szü­lettek. Az elmúlt tervidőszakban a BÁCSÉP által összeszerelt nagyblokkos .lakóépületekben a tanácsi és szövetkézéti építőipar több száz lakás befejezését vállal­ta. A Kecskeméti Építőipari Szö­vetkezet és az Ingatlankezelő Vállalat között szoros munka- kapcsolat alakult ki a lakóházja­vítás terén. Feladat áz export növelése Az utóbbi időben mind gyak­rabban kerül szóba a népgazda­ság külkereskedelmi egyensúlyá­nak javítása. Ezen az exportte­vékenység fokozását, mindenek­előtt a konvertálható árualapok bővítését, ezek exportját értjük. Külkereskedelmi egyensúlyt ja­vító tényező az import szerkezet­javítása, elsősorban a tőkés or­szágokból származó árubehozatal mérséklése, hazaival vagy szocia­lista piacról származó áruval történő helyettesítése. Az export növelése fontos fel­adatunk. Szükséges azonban meg­jegyezni és hangsúlyozni, hogy csak a gazdaságos export-fokozás Nagyobb erőfeszítést kíván gazdaságának fejlesztése a cél. Ma az exportot nem ön­magáért, a statisztikai adat ja­vításáért ösztönözzük, a fő .szempont, a hatékonyság. Megyénkben az exporttevé­kenység ' jelentős mind az ipari, mind a mezőgazdasági termékek vonatkozásában. Az ipari termé­kek exportja átlagosan meg­egyezik az elmúlt év azonos idő- . szakáéval. Jelentős összetételbe­li változás nem tapasztalható az exporton belül a tőkés viszony­latban. Gyorsabb fejlődést ten­ne lehetővé mind az ipar, mind a mezőgazdaság számára, ha bátrabban élnének a konvertál­ható export-árualapbővítő hitel lehetőségével. > Az I. negyedév végéig a me­gyei gazdálkodó szervek 197 mii-, lió forint összegű hiteligénylést nyújtottak be a bankhoz, mely- lyel összefüggésben közel 250 millió forint összegű fejlesztést kívánnak megvalósítani. Úgy ítéljük meg, hogy lehetőségeink ennél többek. A konvertálható árualapok to­vábbi növelésére a közelmúltban operatív megbeszélést szervez­tünk több mezőgazdasági és élelmiszeripari üzem vezetője részvételével. Ezen beszéltünk ar­ról. milyen kihasználatlan lehe­tőségek vannak még. Most vár­juk az érintett vállalatoktól és üzemektől a további kezdemé­nyezéseket. Az export fokozása érdekében különösen a mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazatba tartozó üzemek felelősségét és tenniva­lóit szeretném hangsúlyozni: — A megye mezőgazdasági jel­legére való tekintettel . fokozni kell a zöldség- és gyümölcster­melés arányát. A lakosság ellátá­sán túl biztosítani kell az élel­miszeripari és az exportigények kielégítését. — A gazdaságok vezetői érez- zenek felelősséget az iránt, hogy a megyében mind több konver­tálható árualap álljon rendelke­zésre az országos célkitűzések valóraváltásához. — A vágósertés-, vágómarha- alapanyag növelése nemcsak új létesítmények, férőhelyek építé­sével érhető el. A figyelmet a meglevő férőhelyek jobb kihasz­nálására, a technológiai korsze­rűsítésre kell irányítani. E cél­ra is igénybe vehető a konver­tálható exportárualap-bővítő hi­tel. — Az • elmondottakon túl nagy jelentőségű a juhtartás fejlesz­tése, hiszen mind a gyapjú, mind pedig az élőbárány és juh ex­portjának korlátlan lehetősége van — hosszú távon is — a tő­kés piacon. — Nagy lehetőség rejlik még a baromfitartás fejlesztésében, különösen az úgynevezett nagy­testű baromfi — a pulyka, a liba — tenyésztésében, A fej­lesztésre igénybe vehető az ex- 'portárualap-bővítő hitel. — A termelő gazdaságok a fejlesztési céljaik meghatározá­sán ne a túlkomplikált, automa­tizált, drága megoldásokat ke­ressék, hanem kutassák az egy­szerűbb és olcsóbb kivitelezési módokat. Ily módon azonos esz­közráfordítással viszonylag ked­vezőbb eredményt érhetnek el. Erre ösztönöz a már többször is említett hitelkonstrukció fel- használása. — Az export-árualap növelé­sével kapcsolatos feladatokat és célokat csak akkor tudjuk valóra váltani, ha minden gazdasági vezető, akinek a tevékenysége a célhoz kapcsolódik, bátor, meg­alapozott kockázatot is vállal. Javítsuk a munkaerő-gazdálkodást Tovább kell javítanunk a mun­kaerő-gazdálkodást. Nem lehe­tünk elégedettek a megyei üze­mek, vállalatok és szövetkezetek célkitűzéseivel és intézkedései­vel, amelyeket a termelékenység növelésére,. a munkaerő-gondok megoldására, a mtmkafegyelem erősítésére hoztak. Hiányzik a helyi kezdeményezés és a fele­lősségvállalás az esetleg népsze­rűtlen intézkedésekért. Pedig éppen itt kell alapvető fordula­tot elérni ahhoz, hogy a nép- gazdasági . intézkedések haté­konysága' kielégítő lehessen a* munkaerő-ellátásban és -felhasz­nálásban. Az V. ötéves terv célkitűzései csak hatékonyabb és koordinált munkaerő-gazdálkodással való­síthatók meg. Éppen ezért ért­hetetlen, hogy a vállalatok je­lentős része viszonylag nagy­mértékben — esetenként több száz fővel — akarja növelni lét­számát. Egyes helyeken viszont reálisan is számolni kell bizo­nyos létszámnövekedéssel. A nagyberuházások munkaerő- igényének kielégítése, az építő­ipari létszámszükséglet biztosít tása fontos feladat. A városok, főként Kecskemét, Kiskunfélegy­háza és Kiskunhalas vonzáskör­zetének tervszerű munkaerő­gazdálkodására, a fejlesztésre ki­jelölt objektumok létszámellátá­sára kell nagy gondot fordítani. A munkaerő-gazdálkodáshoz tartozó, visszatérő kérdés a köz­ségi ipari munkahelyek létesíté­se. Ezzel kapcsolatosan idézem a január 9-i állásfoglalásunkból a következőket: „A városok és vonzáskörzetükL adottságai ‘ alap-1 ján előbbre kell j lépni az, £ ipar szakosodásában, az egyes lere­pülések és körzetek sajátos ipari arculatának kialakításában. A községek iparosítását ugyancsak ezzel kell összehangolni.” Nem helyeselhető tehát az a törekvés, hogy minden község­ben legyen ipar. Változatlanul igen erős törekvések vannak azonban az ilyen irányú lokális érdekek érvényesítésére. Nem zárkózunk el az ésszerű iparfej­lesztésektől, de ezeknél feltétlen figyelembe kell venni az aláb­biakat. Az új telepítéseknél biztosí­tani kell, hogy: — azok a me­gyében meglevő profilokhoz kap­csolódjanak, az adott községnek előnyt jelentsen és ne csak szo­ciális kérdéseket oldjon meg, — a környékbeli —■ főleg a város­ban levő — nagyobb ipari üze­mek érdekeit ne sértse. Mind­ezek érvényesítése céljából to­vább kell javítani a megyei ipa­ri irányító szervek, a területi párt- és tanácsi, valamint a já­rási és városi szervek együtt­működését. seket. A gyümölcsösökben a ko­ra tavaszi fagyok a termeskilá­tásokat — egyes gyümölcsfélék­nél jelentősen — csökkentették, s a szőlőtermésnek is mintegy egyharmadát, egynegyedét elvit­ték. A mezőgazdaságban teljes ütemben dolgoznak, mintegy 185 ezer hektáron végzik a tavaszi vetést, folyik a műtrágyázás és a vegyszeres gyomirtás. Hiány­zik azonban a csapadék. Novem­ber 1-től napjainkig a sok évi át­lag 200 milliméter csapadékkal szemben alig 100 milliméter eső esett. Csökkent a talaj víztartal­ma. Ezért igen fontos, hogy a meglevő öntöző berendezéseinket maximálisan használjuk ki. Az idén több gazdaság vissza­mondta a műtrágya-igényét, a megyei ellátó vállalat mintegy 20 százalékkal kevesebb műtrá­gyát forgalmazott. A gazdaságok­nak csak kisebb hányada hasz­nál indokoltan kevesebb műtrá­gyát, a többség a rosszul értel­mezett takarékosságra hivatko­zik. Csökkenés mutatkozik a nö­vényvédő szerek felhasználásában is. Bár tudjuk, hogy az eigyes, nagyobb hatékonyságú szerekből kevesebb kell, a csökkenés mér­tékéből azonban itt is a rosszul értelmezett takarékoskodásra le­het következtetni. Ismételten szólni kívánok a megye változatlanul gondokkal terhes ágazatáról, a kertészeti termelésről — ezen belül is el­sősorban — a zöldségtermelésről. Legnagyobb konzervipari vál­lalatunk nyersanyag-ellátási gon­dokkal küzd. A paradicsomter­melés nem fedezi a vállalat fel­dolgozó kapacitását. Ismerjük a termelésben meglevő gondokat. Ezek egy része túlnő a gazdasá­gok intézkedési körén. Ilyen problémák: csökken a kézi mun­kaerő, lassan halad a gépesítés, alacsony a termelési színvonal, így az egyébként is alacsony árak mellett gazdaságtalan a termelés — hogy csak a legjelentősebbe­ket említsem. Ennek ellenére a gazdasági -vezetőktől joggal el­várható, hogy az üzemtől függő termelési gondok megoldásával igyekezzenek a népgazdasági és megyei igényeknek elegét tenni. Különösen , a paradicsom- és vö­röshagyma-termesztésben lenne szükség hatékony előrelépésre Kedvezőtlen a helyzet a szőlő- és gyümölcstelepítéseknél is. Az üzemek telepítési elhatározásai igen nehezen jutnak el a meg­valósításig. Az öreg szőlők kivá­gási üteme jól ismert, de még en­nél is nagyobb mérvű a hagjto- mányos háztáji, kétszintes gyü­mölcsösök gyümölcsfa-állományá­nak csökkenése. Ügy ítéljük még, hogy a kivágott szőlők termését még néhány évig a temésátlagok növekedése pótolja, ám a VI. ötéves terv teljesítéséhez már ebben az ötéves tervben jelentős területeket kell betelepíteni. Az állattenyésztésről szólva az előadó hangsúlyozta: — A megye tejtermelésé az év első három hónapjában az előző év I. negyedévéhez viszonyítva' 2,5 százalékkal — félmillió li­terrel — nőtt. Ezen belül több mint 10 százalékkal emelkedett az állami gazdaságok és csaknem 4 százalékkal a tsz-ek tejterme­lése. Remélhető a tejtermelés to­vábbi növekedése, dé csak akkor, ha a napi feladatunkat képezi a tehenészetek kapacitásának ki­használása, a takarmánytermelés, a takarmányozás és a, technológia javítása. A sertéságazatban az állomány és a vágósertés-termelés ugyan­csak visszaesett. Ennek követ­kezménye, hogy a megyei; hús­ipari vállalat az év első hónap­jaiban a szükségleteknek csak alig több mint felét tudta fel­vásárolni, emiatt a húsellátásban gondok jelentkeztek.' A szabad­piaci süldőárak azonban már jel­zik a termelési kedv emelkedé­sét. Az ezer forint körüli ma­lacárak arra engednek következ­tetni, hogy év végére a vágó­sertés-termelésben is növekedés várható. A közelmúltban a Politikai Bizottság határozatot hozott, majd minisztertanácsi határozat is született a háztáji termelés segítésére. Mezőgazdaságunkban továbbra is fő feladat a nagy­üzemi gazdálkodás fejlesztése, de nagy figyelmet kell fordíta­ni a ma még jelentős arányt képviselő háztáji termelés segí­tésére, szervezésére. Ma már a konkrét feladatok végrehajtásán van a hangsúly, például a meg­felelő takarmányellátás, az alap­anyag-ellátás és az értékesítés megszervezésén. Ezután az előadó a mezőgaz­daság műszaki ellátásával fog­lalkozott : — Gondjaink vannak az erő­gép-ellátásban. Kevés az MTZ erőgép. Tapasztalható krónikus alkatrész-hiány is. Nem javult megfelelően a. kisgép-ellátás.. Mindezek ellenére úgy ^ ítéljük; meg, hogy a megye mezőgazda­ságában a termelés alapvető fel­tételei javuló szinten biztosítva vannak. * A vezetők öntevékenysége Pótoljuk lemaradásainkat Az előttünk álló nagyobb fel­adatok — a gazdálkodás újszerű vonásai — az irányítással, a ve­zetéssel szemben új és magasabb követelményeket támasztanak. Fejleszteni kell tehát a vezetési stílust és módszereket, az irá­nyítás egész belső mechanizmu­sát. A vezetők többsége eredmé­nyesen látja el feladatát, politi­kai, szakmai és vezetői ráter­mettsége, emberi magatartása alapján megfelel a magasabb kö­vetelményeknek. A kezdeti meg­torpanás és bizonytalanság után megismerték és megértették a tennivalókat. Leküzdötték a káros szemléleti befolyásokat és torzu­lásokat is, optimista meggyőző­déssel irányítják és szervezik az 1976. évi és az V. ötéves tervi feladatok végrehajtását. Gazdasági céljaink megvalósí­tásának további feltétele, hogy minden gazdálkodó egységben és intézménynél konkrétabban ha­tározzák meg és érvényesítsék is a felelősséget és a hatáskört. Ez fokozza az öntevékenységet, felgyorsítja a folyamatokat és az ügyintézést, javítja a gazdálko­dás rugalmasságát. El kell ér­nünk, hogy az eredményesen dolgozó vezetők nagyobb táru sadalmi megbecsülést élvezze­nek, a hanyagokat pedig elma­rasztalják. Pártszervezeteink sokat tettek az 1975. november 26—27-i Köz­ponti Bizottsági határozat ér­vényre juttatásáért, mozgósítot­ták á párttagságot, a tömegszer­vezeteket az 1976. évi cselekvé­si programban foglaltak végre­hajtására. A pártszervezetek fel­adata a továbbiakban odahatni, hogy az üzemek, szövetkezetek teljesítsék első félévi termelési és értékesítési, ezen belül export­' Ezután az előadó a lakossági ellátás néhány kérdésével fog­lalkozott: — Az ellátásban érdekeltek részvételével áttekintettük a hús- és zöldségellátás helyzetét és in­tézkedéseket hoztunk a városi ellátás javítására. Községeinkben érthető módon törekednek a megfelelő húsellá­tás biztosítására. Azonban azt már nem helyeseljük — amit né­mely esetben tapasztalunk, hogy csökkenteni akarják a községből történő sertéskiszállítást. A vá­rosok, az ott dolgozó munkások ellátását biztosítanunk kell. Kedvezőtlen tendencia, hogy néhány község nem akarja meg­oldani saját zöldségellátását. Több község jelentkezett azzal az igénnyel, hogy zöldségboltot nyisson a MEZÖTERMÉK Vál­lalat, ami azt jelenti, hogy köz­ponti árualapból kívánnak zöld­séghez jutni. Ezt sem tartjuk helyesnek. Az ellátás jelenlegi gondjai — bár azok nem súlyosak — arra is figyelmeztetnek bennünket, hogy az őszi időszakban illeté­kes szerveinknek nagyobb fi­gyelmet kell fordítani a termé­kek és termények kellő mennyi­ségben történő raktározására. A megyei pártbizottság titká­ra a továbbiakban az V. ötéves terv első esztendejének elején tapasztaltakról beszélt: — Az iparban az év első há­rom hónapjában — különösen januárban és még februárban is — lemaradás volt a termelésben. Az okokat elemezve elsők kö­zött kell említeni a tervezéssel kapcsolatos lemaradást, ezzel összefüggően a programok kései meghatározását. A munka üte­mességét az anyagellátási és be­szerzési problémák, a belső és külső kooperációs gondok, va­lamint a belső szervezetlenség akadályozta. Üzemeink az év eleji lemaradásokat részben már pótolták. A megye ipara az első negyedévben — az élőző év I. negyedévéhez viszonyítva — töb­bet termelt, de az\1976. évi ter­vektől időarányosan egy-két százalékos lemaradás tapasztal­ható. Mezőgazdaságunkban a tél. a kalászosokban nem okozott szá­mottevő károkat, de a késői ki­tavaszodás mintegy kéthetes ké­sést jelentett a tavaszi munkák megkezdésénél, v. Mezőgazdasági üzemeink jó felkészültségét jel­zi. hogy pótolták a késést. Szá­mítani lehet azonban arra, hogy egyes zöldségfélék később ke­rülnek piacra. Ez a felvásárló vállalatokat nehéz helyzetbe hozhatja, ha nem teszik meg idejében a szükséges intézkedé­a vezetés minden szintjén növe­kedjék a személyes felelősség a döntésekben és a végrehajtás­ban. Ehhez az szükséges, hogy Az előadó végül rámutatott, hogy az 1976. évi népgazdasági terv megkezdésének körülmé­nyei kielégítőnek tekinthetők. Mind a politikai, mind a gazda­sági munkában érvényesülnek a nagyobb követelmények. Erősöd­tek a népgazdaság egyensúlyá­nak javítására irányuló törek­vések. A vállalati, tanácsi és szövetkezeti terveket a népgaz­dasági célkitűzésekkel összhang­ban dolgozták ki. A cselekvéshez tehát megfe­lelő programokkal rendelkezünk. A végrehajtás politikai és gazda­sági feltételei megfelelőek. Nem feledkezhetünk meg azonban ar­ról, hogy a terv megvalósításának csak a kezdetén vagyunk, a mun­ka neheze még hátra van. El kell érnünk, hogy az első ne­gyedévben kibontakozott aktivi­tás tovább fokozódjék, a kezde­terveiket. Ezzel egyidőben pedig jól megalapozott, a dolgozókkal is megtárgyalt V. ötéves tervet dolgozzanak ki. ményezés lendülete ne törjön meg. Változatlanul áz a feladat, hogy a párt- és az állami fe­gyelmet szilárdítva következete­sen megvalósítsuk a határozatok­ban, a népgazdasági tervben fog­lalt célokat. A munka középpontjában a társadalmi termelés hatékonysá­gának növelése, anyagi és szelle­mi erőforrásaink ésszerű és ta­karékos felhasználása álljon. -En­nek szolgálatába kell állítani a párt gazdasági szervező, irányító és ellenőrző munkáját, a szak- szervezetek, a KISZ és más tár­sadalmi szervezetek tevékenysé­gét. Nagyon fontos, hogy a szo­cialista munkaverseny lendülete ne csökkenjen, és arra irányul­jon, hogy a népgazdasági terv­ben foglalt fő célkitűzések meg­valósuljanak — mondotta befeje­zésül Erdélyi Ignác elvtárs. A népgazdasági tervekkel összhangban

Next

/
Oldalképek
Tartalom