Petőfi Népe, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-15 / 90. szám

1976. április 15. • PETŐFI NÉPE • 3 FŰSZERPAPRIKA - SZÓJA - NAPRAFORGÓ Kezdeményezések Szabadszálláson • Tófalvi László szerelő, a Béke nevii szocialista brigád tagja az egyik öntözőgépet javítja. A szabadszállási Egyesült Lenin Termelő- szövetkezetben is elkészültek az idei terme­lési tervek. A több mint hatezer' hektáron gazdálkodó nagyüzemben a növénytermesztés adja az árbevétel nagyobb részét. Az idén a kertészetben kívánnak jelentősen előre ha­ladni. Először vetnek 140 hektáron fűszer- paprikát. Beléptek a fajszi Kék Duna Terme­lőszövetkezet által kezdeményezett termesz­tési rendszerbe. Növelik az étkezési paprika vetésterületét is. A tavalyi 24 hektárról 30 hektárra. A munkaerőhiány miatt kísérletez­nek a teljes gépesítéssel. — A témában együttműködünk a Kertészeti Kutató Intézettel — tájékoztat Molnár Vilmos elnök. — Ígéretes magyar fajták van­nak. A palántázás helyett a hely­revetést alkalmazzuk. Ez is je­lentős megtakarítás. Ki akarjük dolgozni az étkezési paprika ter­mesztésének iparszerű módszerét. Figyelemre méltó kezdeménye­zésük, hogy a szójavetést 500 hektárra növelik. Tavaly 380 hek­táron termesztették ezt a fon­tos fehérjében gazdag pillangós­növényt. A legnagyobb fejlesz­tés talán a napraforgó-termesz­tésben történik. A tavalyi 58 hek­tár helyett 224 hektáron vetik. Az elmúlt esztendőben kiemelkedő termést, hektáronként csaknem 25 mázsát takarítottak be a nép­gazdaság számára fontos olajos magból. — Természetesen két legfon­tosabb növényünk továbbra is a búza és a kukorica — hángsú­tak. Űgynevezett önjáró, körfor­gó gépeket. — Veszünk az idén két autó­buszt, három teherautót, a sze­mély- és áruszállítások megköny- nyítésére. Létesítünk egy üzemi konyhát. Építünk műtrágya- és növényvédőszer-raktárt másfél- millió forintot költünk meliorá­cióra. Ezek a legfontosabbak!, amit érdemes megemlíteni az idei beruházások közül — állítja Mol­nár Vilmos elnök. Mindezekből kitűnik, hogy az idén ismét sokat fejlődik a sza­badszállási Egyesült Lenin Ter­melőszövetkezet gazdálkodása. Jó alapokról indulnak a további előrehaladáshoz. A soronlevő munkákat, amely az idei gazdál­kodás egyik legfőbb meghatáro­zója, a tavaszi szántás-vetést igyekeznek időben elvégezni. Ezekben a napokban 64 erő­gépen dolgoznak a szövetkezet tagjai a hatalmas táblákon. K. S. lyozza a szövetkezet elnöke. — Tavaly búzából hektáronként 43,4, kukoricából 88,5 mázsa volt a hozam. Téngerimag termesz­tésével változatlanul foglalko­zunk. Ennek már hagyományai vannak szövetkezetünkben és jó bevételi forrás is, bár rendkívül munkaigényes. A termelőszövetkezet az állat- tenyésztésben is valamicskét elő­re kíván lépni. Fejlesztik a tehe­nészetet és a juhászatot. Szó van arról, hogy juhtenyésztési társu­lást alakítanak a környező szö­vetkezetekkel. Legjelentősebb termelést növe­lő beruházásuk az öntözőfürt üzembe lépése. Várhatóan május közepén lesz az ünnepélyes át­adás. Ez azt jelenig, hogy újabb 1120 hektár területet tudnak mesterségesen ellátni csapadék­kal. Ezzel a termőterület mintegy 80 százaléka válik öntözhetővé. Magyar berendezéseket vásárol­Társadalmi munka, mindenki hasznára Egy település lakosságának társadalmi munkájában sok minden, de elsősorban az fejeződik ki, hogy igénylik az em­berek a fejlődést, s azért hajlandók is cselekedni, s ami így épül-szépül, az mindenki hasznára válik. Amikor Bács-Kis- kun megye városaiban, nagy- és kisközségeiben a népkép­viselet legfontosabb helyi fórumain, a tanácsüléseken sorra vitatták meg az elmúlt tervidőszak eredményeit, sok szó esett a lakosság által végzett társadalmi hiunkáról. Tavaly a megyei településfejlesztési nagyaktíván hangzott el, hogy 1974-ben 2Ö7 millió forint értékű társadalmi mun­kát végzett a megye lakossága különböző kollektívákban, vagy egyénileg. Az egy lakosra jutó társadalmi munka ér­téke 360 forint volt, s ezzel Bács-Kiskun — mint már több­ször *— országosan első lett. Az ilyen és hasonló eredmények is abból tevődnek össze általában, hogy például Kecskemé­ten csak az elmúlt öt esztendőben ez összesen 79 millió 492 ezer forintot tesz ki, s azt jelenti, hogy ennyivel több lett a tanács költségvetésében a fejlesztési alap összege. Iskoláik és óvodák építésénél ez 19 millió 166 ezer forint volt. Parkosításnál II millió 279 ezer forint, út- és járdaépítéseknél 4 millió 739 ezer forint többletben:- * házás valósulhatott meg, de még hosszasan sorolhatnánk, hogy mi mindenben segített a lakosság. Az összefogás, a közösségi igé­nyek cselekvő értésének az elis­merése fejeződött ki abban, hogy a megyei tanács által meg­hirdetett településfejlesztési ver­senyben Kecskemét város 1971 és 1974 években első helyezést ért el. Persze, hosszan sorolhatnánk azt is, hogy ilyen és hasonló eredményekkel nem csak Kecs­kemét büszkélkedhet, hanem Ba­ja, Kiskunhalas, Kalocsa, Kis­kunfélegyháza és Kiskőrös is, és folytathatnánk még azzal, melyik községben mi épült?... Ehelyett inkább ■ arról kell szólni, hogy a lakosság, az ipari üzemek és vállalatok a társadal­mi és tömegszervezetek felhívá­sára mindig ott és olyan formá­ban segítettek, ahol arra a leg­nagyobb szükség volt. Kecske­méten például széles körű akció bontakozott ki, hogy a terven fe­lül bővüljenek az óvodai helyek; Kiskunmajsán sportcsarnok és öregek napközi otthona épült, Kiskunhalason jubileumi emlék­művet és parkot avathattak, de megemlíthetném a régi fürdő épületéből átalakított óvodát, vagy az építő fiatalok pinceklub­ját is... Az elmúlt hetekben tartották a KISZ városi-járási küldöttérte­kezleteit. A beszámolókban min­denütt olvashattuk, hogy az if­júkommunisták derekasan helyt­álltak a kommunista mű­szakokon, vagy amikor a mezőgazdaságnak kellett se­gíteni, hogy időben elvé­gezhessék az őszi betakarítást. Szinte mindenütt fásítottak, vi- rágosítottak, gyűjtötték a vasat, vagy épitették-szépítették a klu­bokat. f Szerte a megyében új sport­pályák, járdák, vízelvezető ár­kok, . szociális és kulturális léte­sítmények épültek, s természete­sen ez nemcsak százmilliókban- fejezhető ki, mert ennél sokkal többet is jelent számunkra; még­pedig a társadalmi feladatok érté­sét és önzetlen megvalósítását. Cs. K. A fiatalok kongresszusára készülődve Ismeretes, hogy a KISZ Köz­ponti Bizottsága 1976 májusára összehívta a Magyar Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség IX. kong­resszusát, amelynek feladata í^sz a VIII. kongresszus óta végzett munka értékelése és azoknak a teendőknek a megfogalmazása, amelyek a párt XI. kongresszu­sának határozataiból, valamint az V. ötéves terv célkitűzéseiből a fiatalokra, különösképpen a KISZ-esekre hárulnak. A kongresszus politikai és szer­vezeti előkészítésében fontos sze­repet játszottak a KlSZ-alapszer- vezetek értékelő és vezetőségvá­lasztó taggyűlései. A közel 24000 alapszervezetben több mint 700 ezer ifjúkommunista adott szá­mot az 1975—76-os mozgalmi év­ben végzett munkájáról, mondott véleményt a szervezet egészének és vezetőségének tevékenységé­ről. Megválasztották az alapszer­vezetek új vezetőségeit és azokat a fiatalokat, akik a felsőbb szin­tű küldöttgyűléseken képviselik az alapszervezetek tagságát. Politikai siker A taggyűlések tapasztalatai kedvezőek. Azt igazolják, hogy tovább erősödött az ifjúsági szö­vetség tagjai körében a politizá­ló készség, a közügyek iránti ér­deklődés és az a cselekvő akti­vitás, amellyel a párt politiká­jának megvalósításában, az egyé­ni vállalások és a kollektívától kapott megbízatások teljesítésé­ben részt vettek. Tovább szilár­dult a KISZ belső rendje, szer­vezeti fegyelme. Az alapszerve­zetek tevékenysége nyomán meg­valósult a KISZ Központi Bi­zottságának 1975—76. évi akció- programja. Ez a politikai siker, amely is­mételten igazolta a KISZ Köz­ponti Bizottság 1974 áprilisi ha­tározatának helyességét, jórészt annak is köszönhető, hogy a párt- ala pszervezetek és azok vezetősé­gei minden eddignél nagyobb fi­gyelmet és segítőkészséget tanú­sítottak a KISZ dolgai iránt. A pártirányítás színvonalának és hatékonyságának növekedése az egész mozgalmi év során érzékel­hető volt, de különösen felerősö­dött a taggyűlések előkészítésé­nek és lebonyolításának idősza­kában. A pártalapszervezetek vezetőségének döntő többsége mi­nősítette a KISZ-szervezet, és a KISZ-vezetőség munkáját, segít­séget nyújtott az egyéni értéke­lések kialakításában, gondosko­dott arról, hogy az illetékes ál­lami, gazdasági szervek, társa­dalmi és tömegszervezetek első­számú vezetői vegyenek részt a taggyűléseken. A pártmegbízatás rangján A KISZ pártirányításának ki­alakult és egyre javuló gyakorla­ta biztosítékul szolgál a jövőt il­letően is. Mégsem felesleges ez­úttal is felhívni a figyelmet ar­ra, hogy a taggyűlések befejezé­se egyben az. 1976—77. évi moz­galmi év kezdetét jelenti az if­júsági szervezetekben, amelyek­ben első és nagyon lényeges lé­pés az éves akcióprogram kidol­gozása. A pártszérvezeteknek ah­hoz kell segítséget nyújtani, hogy a programok reális, de erőfeszí­tést igénylő feladatokat tartal­mazzanak. Feleljenek meg a Központi Bizottság akcióprogram­jának, ugyanakkor foglalják ma­gukba azokat a teendőket, ame­lyek a munkahelyi, lakóterületi, intézményi célkitűzések megva­lósításához nyújtanak közvetlen segítséget. Jusson értelmes, cse­lekvést igénylő megbízatás min­den egyes KISZ-tagnak, figye­lembe véve az egyéni képessége­ket. Gondoskodni kell arról , is, hogyi a fiatal párttagok megbíza­tásai és egyéni vállalásai példa­mutató munkára serkentsék őket és egyben a pártmegbízatás rang­ját is viseljék,, amelynek teljesí­tésével nemcsak a KISZ, de a pártszervezet előtt is kötelesek elszámolni. A feladatvállalások és megbí­zatások tartalma akkor lesz iga­zán jó, ha azok a munkában, ta­nulásban való becsületes helyt­állást, az aktív, cselekvő tettek­ben megnyilvánuló politkai el­kötelezettséget, a közmegbecsü­lést kiváltó egyéni magatartást, az egyéni műveltség emelkedé­sét, a pozitív személyiségjegyek mind teljesebb kibontakoztatását igénylik a KISZ tagjaitól. Tanács és segítség kell ' Az éves akcióprogramot ter­mészetesen valóra kell váltani. A pártalapszervezeteknek ne lé­gyen mindegy, hogy a KISZ-esék folyamatosan és időarányosan teljesítik-e önként vállalt köte1 lezettségeiket. Ehhez az szüksé­ges, hogy egyrészt folyamatosan ellenőrizzék ezt, másrészt segít­sék megteremteni a munkavég­zés feltételeit, igényeljék ezt az állami, gazdasági vezetőktől is. Fontos ez azért is, mert a most megválasztott KISZ-titkárok és vezetőségi tagok jelentős hányada új. akiket jószándék és tenniaka- rás jellemez, de még rutintala- nok, bátortalanok. Szükségük van a pártszervezet tanácsaira, ope­ratív segítségére, esetenként ha­tározott védelmére is. A párt és a KISZ-szervezetek közötti össz­hang azt igényli, hogy a KISZ vezetői mindig tudják, melyek a pártszervezet előtt álló légfon- tosabb feladatok, mihez kell kap­csolódniuk, mit kell segíteniük. Többek között ezért is szükséges, hogy a KISZ-alapszervezet tit­kárai rendszeresen részt vegye­nek a pártszervezet taggyűlésein és vezetőségi ülésein. A pártszer­vezet vezetői, idősebb kommu­nistái, állami, gazdasági, tömeg­szervezeti vezetők év közben is gyakrabban üljenek le a fiatalok közé, menjenek el KlSZ-rendez- vényekre, mert így még élőbbé, igazabbá válik a jövő évi érté­kelő taggyűlésen elhangzó véle­ményük. A KISZ májusi kongresszusa minden bizonnyal sok új és nagyszerű feladatot ad a KISZ tagjainak, amelyek mindegyike közös társadalmi céljainkat szol­gálja. Ennek tudatában kell se­gítenünk ezek valóraváltását. Fetroszki István az MSZMP KB munkatársa Á magyar nyelv hete Bács-Kiskun ban A magyar nyelv hatének ese­ménysorozata ma kezdődik Bács- Kiskunban. A megye rendezvé­nyei ez alkalommal a kecskeméti járásban sűrűsödnek. Csütörtö­kön délután dr. Lörincze Lajos tekinti át anyanyelvűnk fejlődé­sét a felszabadulást követő idő­szakban. A színhelyen, a kerek­egyházi művelődési otthonban a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei és járási szer­veinek vezetői, a TIT községi cso­portjainak tagjai találkoznak a helybeli hallgatósággal. Majd Bánffy György előadóestje kö­vetkezik „Ékes, érdes anyanyel­vűnk” címmel. , Ugyancsak ma rendezik meg a Bács-Kiskun megyei tanulók szép magyar nyelvi kiejtési versenyét a Tudomány és Technika Házá­ban. A kecskeméti járásban ösz- szesen 12 népszerűsítő előadás hangzik el a következő napok­ban. Kunbaracson például a nyelvjárásokról, a Kerekegyházá­hoz tartozó kunpusztai külterüle­ti általános iskolában a szókincs fejlődéséről lesz szó. A Katona József Társaság közgyűlése A kecskeméti Katona József Társaság ma dél­után öt órakor a Tudomány és Technika Házában tartja soron következő közgyűlését Dr. Orosz László ügyvezető alelnök beszámol az 1975-ben végzett munkáról, ~s előterjeszti az idei munkatervet. Az ülésen az új tagok felvételével kapcsolatos dönté­sek után sor kerül a vezetőség újjáválasztására is. Húsvéti juh- és bárány export Ünnepi csúcsforgalmat bonyolít le ezekben a he­tekben a TERIMPEX külkereskedelmi vállalat — sorra indítják útnak a juhokkal és -bárányokkal megrakott vagonokat. Az idei húsvétra minden ex­portra szánt juhot Olaszországba küldenek. Két hét alatt összesen mintegy 500 vagon, azaz több mint 100 ezer juhot szállítottak az olasz piacra. A hagyományos húsvéti exportcikkek Közé tar­tozik a bárányhús is. Ebből 15—20 vagonnal adtak el, főleg svájci megrendelőknek. Bercsényi hallgatott. Nemcsak azért, mert 0 más következte­tésre jutott, hanem, mert oda- klntről újra hangok szűrődtek be: valaki ismét be akar jönni. Az ajtóőrző — úgy látszik — most nem akadékoskodik, mint az előbb, talán a fejedelem előtt kedves személy' kér bebocsátást Három erős koppanás az ajtón, jöhet, mondta a fejedelem, nyílt az ajtó, s belépett Esze Tamás. A benti fény nemigen kápráztat­hatta el, három szál gyertya vi­lágította be mindössze a szobát, a mozgó alakok busa árnyékai egymást szabdalták a plafonon, a jövevény mégis hunyorgott egy kicsit, hosszú, csontos gerincét meggörbítette, süvegét fejéről le­emelte. Egy • idő óta — a feje­delem megfigyelte — egykor ló­gó, csüngő bajuszát olyanformán kezdte szoktatni, ahogy a feje­delem pödrötte a magáét, de Esze bajusza még nemigen enge­delmeskedett az új szokásnak. Erős szálú, hosszú és konok ba­jusza van Esze Tamásnak. De a vége már kezdett felfelé kun- korodni. — Engedőimet az éccakai há­borgatásért ... — Üljön le kegyelmed. — „Érdekes, Majost az imént nem ültettem le — gondolta a feje­delem —, no persze, az még fia­tal, állhat.” — Bizonyosan híre­ket hozott, azért kopogott ránk. — Hoztam. Hoztam híreket. A Tiszától. Megálltam a partján. Én a magam füleivel tisztán hal­lottam, de mások is mondják, va­lami nagy kopácsolás hallik oda- átról. — Kopácsolás? — álmélkodott Bercsényi. — Kik az ördög faty- tyai kopácsolnak ott? — Hááát... akik odaát van­nak. Németek. Meg három vár­megye nemesi csapatai. Habár inkább csakis a németek, a szat­mári vár katonái, mert nemes urak nem értenek ácsoláshoz, kopácsoláshoz... — elhúzta ,á száját, mintha mosolyogna! — Nadehát mi az ör... — ká­romkodni akart, de a fejedelem közeliét« megfékezte dühét—, mit csinálnak azok ott, odaát? *— Nagy a setétség, nagyságos uraim, nem lehet átlátni a túlsó partra. Ráhajoltunk a vízre, hogy hátha úgy meghalljuk a beszédüket, mert a víz viszi a hangot, de amit hallottunk, nem értettük. Hallani hallottuk, de nem értettük. Nem értjük a né­met beszédet így hát, ’mink is azt találgattuk — kucsmáját ed­dig a kezében morzsolgatta, most letette maga elé a földre, kezét széttárta —, hogy hát mit is csi­nálhatnak. Ügy gondoljuk... hi­dat. Most a fejedelem kérdezte döbbenten: — Hogy érti azt kegyelmed, hogy hidat? Esze egy darabig hallgatott — Magam sem tudom. Én csak azt tudom, hogy odafelről, mit tudom honnan, leeresztettek idáig, Tiszabecsig, ami odaát van, két vízimalmot Malomhajót Odaát kikötötték. Tudom is én — ezekből talán valami hidat Amin bizonyára át akarnak jönni. A fejedelem nekilódult, körbe- körbe járt a szobában, s mint­hogy Esze a szoba közepén ült őt kerülgette. A másik kettő hallgatott, volt min töprengeni. Aztán a fejedelem lecövekelte magát jobbágya, a most már eze- reskapitány Esze Tamás előtt. — Kegyelmed ismeri ezt a környéket — Mint a tenyeremet nagysá­gos uram. Az én falum, Tarpa... — Azt én tudom — vágott közbe ingerülten a fejedelem —, hogy kegyelmed Tarpára való. — ... két mérföldnyire van innen, hát hogyne ismerném. Minden bokrát hajlatát... — Akkor mondja meg nekem, hol van az a hely, ahol a Tiszán átkelni lehetséges. És alkalma­tos. Esze is, Bercsényi is egyszerre talpra ugrott. De más-más in­dulattal. Bercsényi szinte rémül­ten kérdezte: — Át akar menni nagyságod a folyón? Esze viszont felsugárzó kedv­vel: — Át a folyón? Naminynál, nagyságos uram, csakis Naminy­nál! Mert ha itten szemtől szem­be akarunk átmenni, az nehéz, mert odaát németek vannak, azonfelül pedig, ha mégis által tudnánk jutni, folyók közé ke­veredünk, először is jön a Túr, azután a Szamos, azután meg a Kraszna, ezeken is át kellene kelni, de most mind meg van áradva, viszont, ha Naminynak megyünk, ott németek nincsenek, ha aztán túl vagyunk a Tiszán, attól kezdve otthon vagyunk nagyságos uram, mert akkor már... — valósággal megmámo­rosodott a gondolattól/: 'átme­gyünk a Tiszán. Ha már az álom kiverődött a szemükből, nem erőltették az al­vást, egész éjjel beszélgettek. Bercsényi egyenesen megmondta: őrültségnek tartja a fejedelem tervét, hogy minél hamarabb át­keljenek a Tiszán. — Nagyságod átláthat rajtam, ismeri eltökéltségemet, hivsége- met, azt a szándékomat, hogy életem fogytáig... — megakadt, összetorlódtak nyelvén a szavak, fejében a gondolatok. Járkált fel, s alá, majd összecsapta a kél tenyerét. — Átkelni a Tiszán! Őrültség! Nem akartam nyütan beszélni Esze Tamás előtt, áld végtére is egy jobbágy, nagyságod jobbá­gya, habár az idők úgy forog­tak, hogy ezereskapitány lett a seregünkben, de az én véleke­désem más. Teljességgel más.' Nekünk nem átkelni kell a fo­lyón, hanem ideát maradni, hi­szen hallhatta nagyságod... Kérdezőn tekintett a fejede­lemre, aki azonban az asztalra szegezte tekintetét, a gyalult deszka ereire, rajzolataira, fekete görcseire, odalépett Bercsényi is,' és újra bökdöste az elképzelt tér­képet. —. Itt, ez a pont,- Beregszász. Tele németekkel. Odaát hidat ácsolnak, hogy átjőve, ránktá­madhassanak. Mi pedig itt - va­gyunk éppen közöttük, Váriban, két ellenség, két tűz között, űz­nek innen, onnan, mi most a ki­látás? A reménység? Nagysá­god, éppen nagyságod ismerte fel először, mit tartsunk a trom­bitás szökéséről, vagyis arróll hogy megviszi a hírét csapa­taink erőtlenségének, fegyver- telenségének. Mi sors vár itt ránk? Az összeroppanás. Mint mikor a dióra két kalapácsai egyszerre ráütünk. — Ki kell vonni azt a diót a két kalapács közül. (Folytatjuk.).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom