Petőfi Népe, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-14 / 63. szám

4 V PETŐFI NEPE • 1976. március 14.

A REMIX-üzem újítója

Nagy János, a REMIX tjsza- kécskei üzemének géplakatosa a szolnoki Járműjavítóban tanulta ki a szakmát. Mostani munkahelyére két évvel ezelőtt jött, korábban 15 esztendeig a 'VEGYÉP- SZER helyi gyáregységében dolgozott. Abban a korban, jár — 40 éves —, amikorra mindenkiről kiderül: tehetségesebb, igyekvőbb szakmunkás-e az . átlagosnál?

A géplakatos a REMIX-üzem tmk-műhelyének munkásaként jutott el a „bizonyításig". A tervszerű megelőző karbantartásban végzett munkája mellett újításokkal próbálkozott, sikeresen.

A kécskei üzemben viszonylag sok élőmunkát igénylő híradás- technikai alkatrészeket gyártanak. Ezek egyike a síktoló, amit például a korszerűbb tv-készülé- kek egyes típusainál — sík pályán való mozgatással — a fény, a kontraszt, a hangszín és a hangerő szabályozására alkalmaznak, a hagyományos „csavarható gombok’’ helyett. A síktoló műanyagházának egyik oldalához — öt ponton — fémpályákat erősítenek. Ezt a munkát korábban öt művelettel és kézi erővel végezték a lányok és asszonyok. Nagy János újítása révén ez egyetlen műveletre egyszerűsödött, és a nődolgozók izomerejét magas- nyomású levegő helyettesíti. A síktoló másik oldalán végzett három rögzítési műveletet is egyre csökkentette az a készülék, ame-- lyet az újító készített.

— A feleségem is itt dolgozik, abban a műhelyben, ahol a síktolok készülnek — mesélte Nagy János. — Amikor hazajött a munkából, többször panaszkodott, hogy nagyon elfáradt a karja.

Tulajdonképpen ez késztetett rá, hogy amikor ide kerültem, körülnéztem a gépeket, és -könnyebb, a termelési is gyorsító megoldást kerestem.

Nagy Jánosi, a síktoló gyártásának további 1 'kéletesítése. is foglalkoztatta. 1\I r beadta azt az. újítási javaslat ' amelyik a kész síktolók össze/.'i. imák négy kézi műveletét - gr -'ti és egyre csökkenti. A térin el. i méta rt ójának' behelyezésére kidolgozott gépi eljárás szintén most van elbírálás alatt.

A REMIX tiszakécskei üzemében különféle típusú potencio- méterek is készülnek. Ezeknek az úgynevezett leszedő rugóit Ö,3— 0,4 milliméter átmérőjű alpakka huzalból állítják elő. A készülő rugócskák között a jelenlegi, gyártási eljárás mellett sok á selejt. Nagy János egy olyan, általa rugófel hasi tónak nevezett készüléket. szerkesztett, amellyel minimálisra csökkenthető a selejt. Ez az újítás ugyancsak elbírálásra vár, .

Nagy János újításai nem idéznek elő „forradalmat” a híradás- technikai alkatrészek gyártásában —' az adott munkahelyi közösség szempontjából mégis igen jelentősek. Megkönnyítik, a nődolgozók munkáját, s elősegítik a termelékenység növelését. Az újí- •tót — aki tevékeny ember, otthoni műhelyében olykor még vasárnap is barkácsol — anyagilag és erkölcsileg is megbecsülik. Nagy János bevallotta, hogy ez a megbecsülés ad kedvet, lendületet újító munkájához.

A. T. S.

Dezső könyvet ír

Történetünk hőse, Dezső, egyetlen olyan tulajdonsággal sem rendelkezik, amely megkülönböztetné a többi, hozzá hasonló, harminc- és negyven közötti férfiaktól, azoktól, akik valamennyien kissé hosszabbra engedik barkójukat, s általában \hátra fésülik fekete, vagy barna hajukat. Akiknek nadrágja térdben enyhén kipúpo- sodik, s akik hétvégeken horgász- bottal indulnak közeli helyekre pecázni, s persze nem fognak semmit. Dezső . esténként ugyanúgy a tévé elé telepszik, mint bárki más, s neki sem tetszenek (elvből) a szilveszteri műsorok. Vasárnaponként paprikás csirkét eszik jó tejfölösen, uborkasalátával. Verseket nem . olvas, mert „minek”. Kedvenc könyve annak az írónak a tollából íródott, akinek a történelmi eseményeket és a szerelmet egyaránt magukban foglaló regényei több kiadásban, százezres példányszámban fogynak. Szóval, Dezső cseppet, sem különb, mint a hozzá hasonlók. Hacsak... Hacsak el nem áruljuk róla: elhatározta, hogy KÖNYVET ír.

Szerda délután volt; alig valamivel múlt 16 óra. Hősünfc nyitott ablaknál élvezte a napsütést, s nagyon boldognak érezte magát. Megdicsérte a főnöke, s egyik ügyiele egy doboz illatos,' pácolt, külföldi cigarettával ajándékozta meg. Ebben a helyzetben „szállta meg" az ihlet. Érkezett (valahonnan) a nagy idea.

Miért is vetemedett erre a vakmerő gondolatra Dezső? Röviden vázolnunk kell az ő, (s a hozzá hasonlók) életének néhány „állomását”, hogy . beleélhessükJ magunkat helyzetébe, s megérthessük elhatározását. A megértés különösen fontos.

... Már a gimnáziumban, történelem órán megragadták Dezső képzeletét a görög hősök, a római császárok, a középkor bátor

11 • . { % ' 1

hit reformerei, később a kalandos életű felfedezők, még később a partizánok. Mindezek közül jó- néhányan kitüntetések birtokosai is lettek. Hát egy kitüntetés — akármilyen — hősünknek is kapóra jött volna. Dezső a hírességekhez akart hasonló lenni. Ezt (már gimnazista korában is!) egy fölöttébb sikeres könyv megírásával szándékozta elérni. Melynek olvastán az emberek visszalapoznak az első lapra, , ahol arany betűkkel' ragyog a szerző nevei s elmormolják magukban néhányszor, hogy megjegyezzék. Mikor aztán betérnek egy könyvkereskedésbe, feltétlenül . érdeklődnek a Nagy Mester újabb, vagy régebbi művei iránt.

... Miután történetünk főhőse másodszor kísérte haza tizenöt éves korában Erzsikét; első vi- szgnzatlan szerelmét; olyan lángok gyulladtak lelke legmélyén, melyek, érzése szerint, csak egy könyv megírásától aludhattak volna ki.

... Dezső szorgalmasan elolvasta a ballagáskor megjelenő tárcákat a helyi lapban. Szerzőik gimnáziumi irodalomtanárok voltak ősz hajjal és aranykereiű szemüveggel. Mindannyiszor el- érzékenyülve ismert a tanártörténetek ablakmélyedésben szerelmet valló hőseiben magára. „Milyen szép!” sóhajtott fel nemegyszer. „Mennyire igaz!”

, ... A középiskola után egy (megalapozott hírű hivatalban folytatódott hősünk pályafutása. Meghatározott időnként egy-egy lépcsőfokkal feljebb került a szamárlétrán. Idővel megnősült, két gyermeket (előbb egy fiút, majd egy lányt) nemzett. Felesége az évek folyamán elhízott. Hősünk a tízéves érettségi találkozón nem tudott választani két öltönye közül. hogy melyiket vegye fel.

... Dezső minden születésnapján melyen, s hosszadalmason vetett

Túl a döntő lépésen

,,... A család nagyon a lelkemre kötötte, hogy a nevükben hívjam meg az újságíró-asszonyt az új otthonukba. Kolompár Kálmánék nemrég költöztek be a cigánytelepről a nagyközség belterületére...” — tartalmazza a levél, amelyet Balogh Ödöntől, a kiskunmajsai általános iskola tiszteletreméltó pedagógusától kaptam. Attól az embertől, aki a helybeli cigány gyerekek nevelésén-oktatásán túl szinte példátlan fáradhatatlansággal munkálkodik a cigány lakosság felemelkedése érdekében.

Majsai cigánytelep — szenny és nyomor, emberhez méltatlan környezet, ahol mégis emberek élnek. Élnek? Inkább vergődnek á : mindmáig ható ősi szokásaik, életvitelük foszladozó hálójában. Mért egyesek dologtalanul, mások alkalmi munkából tengődnek, de örvendetesen szaporodó a száma azoknak, akik győzik erővel, értelemmel, s a telepi nyomorból való kiszakadás első és legfontosabb lépéseként megállapodnak egy munkahelyen. És egyre erősebben fogódzanak mindabba, amit képletesen társadalmunk feléjük nyújtott jobbjának mondhatunk.

Kolompár Kálmán' ez utóbbiak közül való. Talán már találkoztam is vele 1974-ben, azon a késő őszi szeles napon, amikor a majsai telepen jártam. Az ott élők 90 százalékának Kolompár a vezetékneve... — tűnődtem, miközben a nagyközségbe bevezető Félegyházi út mentén most kiépülő7 területen . Kolompárék házát kerestem.

Szép számmal akad itt rangos

családi ház. félkész, vagy éppen- hogv megkezdett építkezés. Végül is párszáz méterre az ország, úttól rátaláltam a derűs-sárga kőooros kis házrá. amélvbő! svájci saokás. sötétkék anorgkot viselő fiatalember jött elő és barátságos köszönéssel fogadott.

— Kolompár Kálmánhoz .van szerencsém talán ?

4— Nem. én a sógora vagyok. Kálmán feleségének, Uncinak az öccse. Az én nevem Rostás János. Benne voltam az újságban

is. Ugye, maga írta? Én vagyok az, aki a Szabadkai úton építkezett. Minden cikket elolvastam, amit 1974 telén rólunk, cigányokról írt. Azóta kész ám a házunk, nagyobb, mint a húgoméké. Csak az a baj, hogy nincs elég messze a telepről... — magyarázza, miközben a kis ház bejáratához tartunk.

Jártam már telepi nyomorból kiszakadt, állami segítséggel új otthonhoz juttatott népes cigány családnál. Tudom, hogy az -^új életformára átváltaniuk nem megy egycsapásra. Neiji számítottam csodára Kolompár Kál- mánéknál sem. De meglepődi- tem, amikor átléptem a konyhájuk küszöbét. Jó levegőjű, derűs hangulatú helyiségben találtam magam. A konyha és a szobába nyíló ajtó ablakán ' fehér csipkefüggöny, a tűzhelyen kávéfőző,' a bútorzat vadonatúj. A tisztaság szembetűnő. Az ajtóval szemközti heverőről koravén arcú. szép fekete hajú háziasszony pattan fel. Látni rajta, hogy örül jöttömnek. És így szól:

— Megismer? Én voltam az, aki ottan, a telepen mutattam, melyik volt a putrink. Tudja, mert leégett, és nem bírtunk hol lakni az öt gyerekkel. A legkis- sebb még egyéves se’ volt akkor. Én i.nkább meg akartam halni, megettem sok orvosságot, mert a tanács' azt mondta, hogy öt évig nem kaphatunk lakást. ..

— Miért mondták ezt a tanács,

nál?p ' : gffi |

—1 Mert a nénémék visszakérték a tízezer forintot, ami be volt fizetve előlegbe a házra — szól kqzbe Rostás János, nővére pedig. gyorsan hozzáteszi:

— Kivettük hát, mert a lakás nagyon lassan épült. Több. pénzt akartunk csinálni. Vettünk tíz hízónak való.t érte, mert a férjem kap1 * 4, a gazdaságtól kukoricát. Olyan szépen meghíztak! A Jonathan Szakszövetkezetnek adtuk le, 18 ezer forintot adott a nyolc disznóért.' Mert egy anyadisznót megtartottunk, egyet pedig , levágtunk karácsonykor. A tízezer pénzt akkof mindjárt vittük vissza a tanácshoz és 8 ezer maradt. Azon, a többivel, amit megspóroltunk, új bútorokat vettünk. Ezeket mind, és nézze, ami a Szobában van is — tárja ki az ajtót, szinte gyerekes büszkeséggel. És tételenként sorolja:

számot életével. Tulajdonképpen - mindannyiszor belenyilallott valami a szívébe, s tudta jól, érezte, hogy nem cselekedett még semmilyen nagy dolgot. Neve nem ' szerepelt a Nobel-díj várományosai között. A Holdon egyetlen, icurka-picurka Dezső-kráter sincs. Valami nagyot akart pedig alkotni. Emiatt talán .úgy is vehetjük, hogy nem most jutott eszébe a könyvírás. Nyilván már régóta motoszkált a fejében. „Egy könyv elég nagy dolog”, vélte Dezső,

Hősünk tehát a nyitott ablaknál ül, szája sarkában illatos külföldi cigaretta füstölög (márkájára nézve Kent), s már-már fölényesen mosolyog. Tekintete jelentőségteljes, sőt, úgyszólván sokatmondó. Elárulhatjuk, hogy éppen egy írói álnéven gondolkodik. Ügy gondolta, Dezső néven nem lehet befutni. Jelentéktelen, sőt! Kifejezetten nevetséges. Aztán meg: milyen nagyszerű is lesz az ismerősök figyelmébe ajánlani a könyvet, s mikor azok megdicsérik. félénken, de azért büszkén bevallani: hiszen én vagyok azl

összevissza zakatolt fejében a sok név. Megvan! Dezső elnyomta az éppen csak félig szívott cigarettát, s dörgő léptekkel járkálni kezdett a szobában.

„Bátory Richárd, Bátory Richard, Bátory Richárd”, ismételgette magában. Arisztokratikusan hangzik. Milyen kifejező a Bátory. Magyaros, de egyben jellemábrázoló is. Bátory Richárd. De a Richárd is jól cseng ám! Lesz nagy meglepetés irodalmi körökben. (Már-már odaképzelte magát.) „Bátory”, mondogatta magában Dezső. ,tHíres ember leslek”!

Néhány nappal később hősünk pontosan■ kiszámította megírandó könyvének méretét. Eldöntötte az oldal- és a példányszamot. Folyóiratokból, melyeket külön erre a célra vett. még, azt a betűtípust is kiókumlálta, amely legszebben mutatna az elképzelt zöld bőrkötésen. Mert ne higgyük ám, hogy ezek csak amolyan mellékes kérdések! Nagyon is fontosak. Sőt!

Egy héttel az elhatározása után, Dezső előkereste gimnáziumi irodalomfüzetét, melyben a stílusokat .csoportosította. Olvassunk bele mi is Dezső zsinórírásos soraiba! Fogalmazásnak sem rosszak hősünk jegyzetei.

„Realizmus. Az író leírja, hogy a falban van egy szög. (Megállapít egy tényt.) Kritikai realizmus. Az író leírja, hogy a falba egy rozsdás szög van beverve. (A tény jellemző tulajdonságát is bemutatja. Rámutat a hibára, de nem tesz javaslatot annak elhárítására.) Szocialista realizmus. (Szocreál.) Az író leírja, hogy a falban van egy rozsdás szög, amit ki kellene onnan húzni. (A tény tulajdonságainak megállapítása után a kiutat is megleli.)

Egy másik oldalon a következőket olvashatjuk: „Nem mindegy az, hogy milyen stílust használ fel az író, mondanivalója kifejezésére. Mint ahogy nem mindegy az sem, hogy a gyöngyöző, üde forrásvizet mustárospohárból, avagy metszett kristálypohárból isszuk-e meg.”

Dezső, azaz Bátory Richárd, természetesen a legfejlettebb stílus. a szocialista realizmus mellett döntött.

Pár *héttel a stílusról tanultak felidézése után Dezső megintcsak kedvenc helyén: az ablak mellett ült. Szája sarkában egy gyűrött Munkás cigaretta füstölgőit; az asztalon nyolc kiürült kávéscsésze hevert. Ha most akarnánk leírni tekintetét, alighanem a „semmitmondó”, vagy az „üres", esetleg a „tanácstalan” jelzőt kellene alkalmaznunk. Menjünk csak közelebb! Mintha suttogna valamit ... Aha! Érthetőbb lett a mormogás.

„Miről is írják?" — dörmögi Dezső. „Miről kellene írni?” — néz maga elé üres, semmitmondó tanácstalan tekintettel Bátory Richárd. (Az író.)

Ballal József

— A konyhaszekriny, meg ami

hozzá jár, csak az maga 3600

forint. A négy személyes t-ekami 3500, a kétszemélyes kétezer, a hokedliből egy darab 630 forint volt. ■

— Fo.tel az, te! A hokedli .nem

olyan drága — jegyzi meg' mosolyogva Rostás János és hozzá

teszi:

r-r Tudja, Unci egy kicsi! ösz- szekeveri, mert nem tud elég

jól magyarul ... ;

— Jól van, na! — hidalja át zavarát Kolompárné és sorolja tovább, h’ogy például a villanyórára is a napokban fizetett be 850 forintot, meg hogy a házért, amely 106 ezerbe került, 250 forintot törlesztenejk havonta.

— A férje hol dolgozik és mennyit keres?

— Tajón dolgozik, a halasi állami gazdasághoz tartoznak. Télen a családi pótlékkaL megvan a a 3200 forint, de nyáron a négyezret is megkeresi. Nagyon szeret ott. Van ám neki kitüntetése! — s már hozza is elő a kitüntetett szocialista brigádhoz tartozás nagy becsben őrzött jelvényeit, az ezüst, illetve aranykoszorús jelvényt.

— Kapott ám pénzt is a férjem ezekhöz. Először ezer, másodszor kétezer forintot, a Hódi András brigádjában van benne. Ö egyedül van ott cigány, a többi mind magyar. Szeretik, merthogy iparkodós. Engem is hívnak Tajóra. Mondták a magyar asszonyok, menjek, ha én is dolgozok, csak könnyebben élünk. Nagyon akarnék menni, de. • itt van a két legkisebb, Piroska és Sári. lüket nem veszik fel az óvodába. Pedig ugye, hogy tiszták? A Sári szőke is, olyan, mint egy magyar gyerek.

— Minálunk - is ez a baj! — kapcsolódik be ismét Rostás János. — Az én asszonyom is elmenne dolgozni, de a három gyerek közűi a legkisebb évvesztes, nem járhat iskolába. Ezt én nem értem, hogy mit számít az a pár hét, hogy szeptember után született... Mink nagyon szeretjük a gyerekéket. Ügy akarjuk, hogy nekik jobb legyen, mint nekünk volt. Az én apám fiatalon meghalt, anyánk elhagyott minket, hármunkat. Nagyanyánk törődött velünk, ahogyan bírt. Megettem én is a büdös húst de nem azért, mert szerettem. Szegény öreganyám örült, hogy ha tudott valamit enni adni. Borzasztó élet volt az ... Én pedig most, a napokban vettem

a kislányomnak csizmát kétszázötvenért, ő nézte ki a boltban .!.

— Hol dolgozik, János?'

— Én-e? 1973. augusztus 13-a óta Szegeden, a DÉLÉP-nél. Kubikos vagyok, nehéz munkát csinálunk. Különben megválasztottak szakszervezeti bizalminak. Nemrég volt egy; gyűlésünk, ott mondták, hogy ebben az évbenf 150 milliót köll termelni. Tudja maga, hogy az milyen nagyon isok? Annyi lakást fölépíteni, ahhoz minden erő köll. Ügy is mondják, hcVty .egész szívvel köll dolgozni.-/ — Szavaiból kiérzem, hogy szereti a munkahelyét. Így van?

— Szeretem. Jó hely. Csak az a rossz, hogy messzi van. Reggel négykor köll fölkelni, mert jön a bódés teherautó, az visz minket Szegedre. És délután öthat körül hoz haza. Nem sok marad a pihenésre...

Kolompár Kálmánná másra teleli a szót: | /

— Van ift a szomszédban másik cigány család is. Az ű házuk is új, de űk nem olyan tiszták. Én inkább a magyar szomszédokkal barátkozok. Jó népek. Kar- csika gyerek, a szomszédból el jön játszani ide, én meg náluk nézem a tévét..

Üjra Rostás János szól közbe:

— Tudja, én már sokat gondolkoztam a telepről. Oda egy (igazságszerető telepvezető Köl- lene. Olyan, mint Valamikor a Ráczné volt, olyan igazán igazságos valaki. Mert az mindenkinek a szemébe mondta a rosz- szat is, . mégis /tisztelték. Olyan ember köllene oda, aki segítene, hogy minél hamarabb elmenjen onnan mindenki, hogy dolgozzanak, hogy ne legyen nekik úgy jó, ahogyan ott van. Én a tanács helyibe szociális segélyt csak az öregeknek adnék. Azoktól a szerencsétlenektől már nincs mit várni. De a fiatalok dolgozzanak, mindenhol köll a munkás!

Mielőtt elbúcsúztam volna. tér. veiről kérdeztem Kolompámét. Terv — nehéz fogalom; legalább is Unci nem értette, ismét a -fivére segítétte ki.

— Ja igen! Tévét akarunk, nem is sokára. Van kétezer forint: Már vettünk volna, de 'hogy az udvart ‘feltöltsük, a homokért köllött fizetni négyezret. Az. tán mosógépet akarok, sokat köll mosni a gyerekekre. Ezért volna jó, ha én is mehetnék Tajóra dolgozni...

Perny Irén

\

KÖZÉRDEKŰ TÉMÁK

Ismét a háztáji kocatartásról

Lapunkban 1976. február 3-án megjelent „Háztáji állattartás — gondokkal” című írásra több levél is érkezett szerkesztőségünkbe. Többek között olyanok, amelyek egyetértenek Németh Péter- né lajosmizsei olvasónk panaszár val, ugyanakkor jó tapasztalatokról is számot adnak a kistermelők.

S. Szabó Lászlóné kecskeméti lakos írja: mivel a háztájival kapcsolatos témák érdeklik, mindig figyelemmel kíséri az ilyen cikkek megjelenését. Olvasta a fent említett írást is.- „Nekem ellenkező a tapasztalatom. Évek óta mesterségesen termékenyítettem a kocákat, és nagyon meg vagyok • elégedve az eredménynyel” — állítja.

Egy másik levél írójának, Faul Béla, kecskeméti lakosnak szintén jó tapasztalatai vannak a mesterséges termékenyítésről. „Tíz éve foglalkozom kocatartással, de ilyen kényelmet, mint az utóbbi két évben, soha nem tapasztaltam. Van olyan kocám, amelyik ötödször fial és semmi rendellenességet nem tapasztalok. Mindezért csák annyit kell tenni, hogy időben bejelentsük igényünket a termékenyítő7 állomáson. Hívásra házhoz jön az állatorvos, az inszeminátor.”

A Bács-Kiskun m'egyei Tanács vb felügyelete alá tartozó mesterséges termékenyítő főállomás igazgatója, Lőrincz István ef- mondta: — Panaszok hozzánk is. érkeztek a munkánkkal kapcsolatosan, de az elmúlt esztendőben mesterségesen 'megtermékenyített, csaknem 18 ezer kocából csak 2900 nem vemhesült.

A kocák mesterséges termékenyítésével kapcsolatban megoszlanak a vélemények a gazdák 'körében. Az eddigi tapasztalatokból az tűnik ki, hogy a háztájiban még nem mindenütt értek meg a feltételek a korszerű módszer bevezetéséhez. Az intenzív, magasabb színvonalú tenyésztést kívánó fajták nem szokták meg a kisüzemi -körülményeket. Van némi tartózkodás, bizalmatlanság a korszerű módszer iránt. Ezért a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium intézkedett a sertések mesterséges termékenví.- tésének fakultatív alkalmazásáról. Ez azt jelenti, hogy a kocatartók a természetes fedeztetést vagv a mesterséges termékenyítést kívánságuknak megfelelően igényelhetik. Ha szükséges, növelni kell az apaállatok létszámát. A községi tanácsoknál bejelentett igények alapján intézkednek..

A Bács-Kiskun megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya már a cikk megjelenése után a megye összes községében felmérte az apaállat-állományt és az állattenyésztési felügyelőséget utasították, hogy a háztáji kocatartók részére, kérésükre biztosítsák az . állataik hagyományos fedeztetését. Amelyik tájegységen kívánják, öves, Cornwall, Hampshire és durok fajtájú apaállatokat kell kihelyezni. Így 8 lajosmizsei üggyel kapcsolatban is konkrét intézkedések történtek. A Bács-Kiskun megyei Állattenyésztési Felügyelőség igazgatójától kapott tájékoztatás szerint a nagyközségben a jelenlegi kilenc apaállathoz újabb kettőt biztosítanak, de amennyiben ez kevésnek bizonyul, akkor többet is.

B. Z.

" 7 ' /

FÖLD ALATTI VÍZFORRÁSOK

Kazahsztán hidrogeológusai újabb gazdag föld alatti vízforrásokat -fedeztek fel, melyek több mint ezer hektár aszályos föld öntözését és mijitegy félmillió hektár legelő vízellátását teszik

lehetővé, A feltárt források vizét már most széles körűen felhasználják. Hidrotechnikai létesítmények épülnek, s így az ivóvíz több száz állattenyésztő telepre eljut. (BUDAPRESS—APN)