Petőfi Népe, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-13 / 37. szám

1976. íebrnár 13. • PETŐFI NEPE • 3 Szerelők a tanyán Hite! ♦ Ez az a saját tervezésű és készítésű hidraulikus emelő, amellyel Varga Pál, a traktorjavító rész­leg vezetője és Szabó József szerelő könnyedén tesz odébb egy hatalmas motort. • Vigh Ferenc szerelő vetőgépet javít. Pálmonostorán, a Keleti Fény ,1. Termelőszövetkezet központi ma- ' i jorjában télen nyáron nagy a fii sürgés-forgás. Nem csoda, hiszen H itt van a gépműhely, s a major ' j szélén tárolják a közös gazdaság erő- és munkagépeit. Az udvaron és -a - műhelyekben javítás alatt álló, vagy arra váró traktorok sora. Teljes erővel folyik a téli ig gépjavítás. Kovács Gábor mű- hely vezetőt keresem, akiről már .Ii előzőleg hallottam, bent a tér« sic melőszövetkezet irodájában, -ci hogy nem megy tanácsért és -segítségért a szomszédba.-i Három műhelyt is végigjár- ‘'i tam, bukdácsoltam a rengeteg -9 alkatrész, szétszedett motor lát- A szólagos rendetlenségén kérész- ii tül, míg végre sikerült egy sa- el rokban ráakadni a műhelyveze- I tőre. Egyik fiatal szerelőnek -é. adott tanácsokat a D4K B trak- -6 tor javításához.-I Meg is kérem Kovács Gábort, á beszéljén a munkájukról. 80 — Sokat törjük a fejünket, mi-r módon küzdjük le az alkatrész­ét hiányt, hogy tudnánk a munkán- c, kát gyorsabbá és könnyebbé ten- ni. Itt van például ez a hidrauli- -t kus emelő. Korábban, ha egy traktorból ki kellett emelni, a -s motort, vagy más nehezebb al­katrészt kellett mozgatni, volt gondunk. Aztán eszünkbe jutott, hogy van itt egy kiselejtezett markológép, akad más, forga­lomból kivont masina, és a terv alapján hamarosan megszületett ’ a saját emelőnk. A helyettesem, Tóth Béla tervei alapján ké­szült a gép, amivel most játszi könnyedséggel emelgetünk sú- ** lyos terheket Azonkívül így nem is olyan balesetveszélyes, mint korábban volt. Van egy másik jelentős újí­tásunk is. Az ősszel vásároltunk három szervestrágyaszóró ko­csit, darabonként 108 ezer fo­rintért. Hamarosan kiderült, hogy ezekhez még nem gyárt­ják a vonókészüléket, amivel a D4KB traktor vontatni tudná. Az első fél év végén tud majd adni ilyet a gyár, darabonként 6 ezer forintért A kocsira nagy szükség van, nem tudunk várni még egy fél évet, nekiláttam a tervezésnek. Vígh Ferenc kovács . és ifj. Patai Mihály lakatos, irá­nyításommal, elkészítette a vo­nókészüléket, amely tökéletesen megfelel a követelményeknek, Hulladékanyagot használtunk, s a bárom kocsit mindössze 1500. forintos költséggel, meg egy kis fejtöréssel használhatóvá tettük. Ezenkívül még számos más ap­róbb újításunk és ésszerűsíté­sünk van. Két esztergályosunk­kal igyekszünk elkészíttetni azo­kat a kisebb alkatrészeket, ame­lyeknek nehézkes a beszerzése. Szóval, ha valamit nem kapunk, — nem járjuk be utána az or­szágot, de nem ülünk ölhetett kézzel sem. A gépeknek dol- gozniok kell. Miattunk még nem volt felesleges gépállás. —- Mióta dolgozik a szakmá­jában'' — Hát, bizony, akkor még vé­letlenül sem mondta nekem az óvódásikorúakon kívül senki sem, hogy bácsi. Ma már?!...­Húsz évig dolgoztam a félegy­házi gépállomáson, egy évig traktoros voltam, majd amikor MUNKÁBAN AZ IFJÚSÁGI SZER VEZET Hasznosnak érzik magukat Amikor Bólék munkába állt a poznani Pomet Fémműveknél — pártfogót jelöltek ki számára. Stefant, aki már néhány év óta -dolgozott a gyárban. Ez szokásos . a szocialista ifjúsági szövetség üzemi szervezeteiben. Stefan az I első munkanaptól kezdve ebe- ren ellenőrizte Bólék munkáját. Többnyire minden műveletet -együtt végeztek. Így, Stefan társaságában is­merte meg Bólék az üzemet, ta­nult dolgozni a számára új munkahelyen. A patronáíásnak még egy jó oldala volt. Az, hogy Bólék gyorsan ismerkedett meg és barátkozott össze munkatár­saival. Stefan -azt állítja, hogy Bólék patrónus nélkül is boldogult i volna, de Jan már nem dolgozna náluk, ha nem segítik őt a köl- j légük. Először mindent elron- f tott. Türelmesen magyaráztak . neki, megmutatták a munkafo- j gásokat. Túl „nyers"’ volt a fiú, I nem végzett semmilyen iskolát. Mikor már úgy-ahogy úrrá lett a nehézségeken, kezdték előké­szíteni a szakmunkásvizsgára. Az elmélet még nehezebben ment Jannhk, mint a gyakorlat. Mind­amellett jól vizsgázott, hála a ZMS-beli barátaink (ZMS a len­gyel Szocialista Ifjúsági Szövet­ség rövidítése. A fordító meg­jegyzése.) Mint más lengyel ipari üze­mekben, a Pometben is nagy volt a munkásvándorlás. A fia­talok jöttek... és mentek. Vala­hogy nem tudtak letelepedni. Láthatóan nehéz volti nekik a beilleszkedés, ezért bár nem volt rossz keresetük — kikér­ték a munkakönyvüket. — Keresik a könnyű munkát és hajszolják a pénzt — magya­rázták e tényt az idősebb dol­gozók. Hanem az ifjúsági szervezet aktivistái látták, hogy a más munka keresésének oka nemcsak a pénz. Nem felejtették el sa­ját kezdő éveiket a gyárban. Emlékeztek az első napok ta­nácstalanságára. hogyan vesztet­ték el új társaik közt a brigád- • ban az előlépés nemegyszer fá­radságos útját. Bólék is éppen azért hagyta ott előző munka­helyét, mert a szakmunkásképző iskola befejezése után is^ úgy ke­zelték őt néha, mint tanulót, sőt időnként mint egy kifutófiút. Végre az új alkalmazottak be­illeszkedésének ügyével a Pomet munkásönkormányzatának taná­csa foglalkozott. Viharos ülés volt. — A fiatalok elhanyagolják kötelességeiket, váltogatják mun­kahelyüket — mondták a veze­tőség képviselői és a régi dolgo­zók. — Talán így is fel lehetne vetni a kérdést — replikáztak az ifjúsági szervezet aktivistái —, de leginkább ott történik ez így, ahol lebecsülik a fiatal dol­gozókat, nem tekintik őket egyenrangúaknak. Szemrehányások ' hangzottak el egyik és másik oldalról, konk­rét példákat, neveket emleget­tek. Akkor aztán a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjai fel­ajánlást tettek minden fiatal dolgozó próbaidő alatti támoga­tására. . Ebben az elvtársi segítségben — mondják az alapszervezet ve­zetői — az elvándorlás elleni küzdelem egyik formáját lát­tuk. Fenntartjuk viszont ma­gunknak azt a véleményt, hogy még a legjóindulatúbb pártfogó sem megy sokra, ha az üzem fiataljainak nem lesz esélyük előbbre lépni fizetésben, illet­ve beosztásban. Ezért képvise­lőink minden termelési értekez­leten részt vesznek. Minden ne­gyedévben értékelik a részleg munkáját. Már régen nem for­dul elő, hogy a kitüntetett dol­gozók közé ne kerülne fiatal, ha rászolgált a jutalomra. Például legutóbb az üzemi alapszerve­zet közbeszólására megváltoztat­ták a lakáshoz juttatottak név­sorát. A poznani Pometben semmi sem történik a ZMS beavatkozá­sa nélkül. A fiatalok az üzem közös gazdáinak érzik magukat. Résztvevői az új termelőüzem építésének, valamint a szociális ellátottság javításának. Bólék az üzem fejlesztésén másokkal együtt dolgozik. Hi­szen tagja a ZMS-nek és a Po­met munkásgárdájának. Két év múlva, a technikum elvégzése után, technikus lesz. Vajon ott­marad akkor is az üzemben? — Igen — válaszol —, mert itt hasznosnak érzem magamat. Kazimierz Marclnkowski ez a munka már nem elégített ki, szerelő lettem. Nagyon sze­retem a gépeket, nem is tud­nám elképzelni magam más munkakörben. A körzeti szere- lőség után műszaki ellenőr, majd meós lettem. Ebben a termelőszövetkezetben immár hét éve dolgozom. Amikor idejöttem, mindössze húszán voltunk, 27 traktor, öt kombájn, s a különböző munka­gépek javítása volt a felada­tunk. Jelenleg a műhely dolgo­zóinak létszáma harminckettő, és hét szakmában, végzik mun­kájukat. Most, a téli gépjaví­tásban még tizennyolc traktoros is részt vesz. A gépállomány? Nehéz lenne felsorolni mind, de nézzünk né­hány adatot: 56 traktor, 18 kombájn, 3 lucernakombájn, 6 silókombájn, 3 dohánykombájn, 76 pótkocsi, 11 vetőgép, 10 mű- trágyászóró és még nagyon na­gyon sok más gép javítása a fel­adatunk. — A szerelők elégedettek? — A többségük már a törzs­gárda tagija. Két brigádunk a múlt évben elnyerte a szocia­lista címet, s nem lehetetlen, hogy az idén másodszorra is megkapják. Szerelőink egy része, itt kezdte traktorosként, majd a Jánoshalmi Mezőgazdasági Szak­munkásképző Iskolában szerzett képesítést. Szabó József, Csűri László, Berta János, Horváth Mihály és a többiek szargalmas munkájukért megérdemlik . az elismerést. De ugyancsak ez jár a most itt dolgozó traktorosok­nak "is. Fazekas’ Jáiiöí, Seres Sándor, Gémes Mihály és a töb­bi traktoros tavasztól késő őszig a mezőkön dolgozik. Most na­gyon sokat segítenek -a szerelők­nek. Bízunk abban, hogy nem utolsósorban az ő szorgalmuk révén is, minden javítással el­készülünk a tavaszi munkák kez­detére. — Gabi bácsi, fessék jönni egy percre, sehogy sem boldogulok — lép hozzánk egy fiatal szere­lő. Kovács Gábor elnézést kér, megy a dolga után. Most nem sok idő van a beszélgetésre. ■ O. L. Tervszerű vízgazdálkodás Esőt adó vízgyűjtő csatornák a Duna mentén Eredményes a Duna menti és Kiskunsági Vízgazdálkodási Tár­sulat ötéves „vízmérlege” Bács- Kiskunban. Működési területén — Hartától Tassig — több mint 250 000 hektáron mintaszerűen gazdálkodnak a vízzel. A főcsatornák leágaztatásával állandóan bővítik a vidék „víz­érrendszerét”. és teremtik meg a mezőgazdaság számára a csapa­dékpótlás újabb lehetőségeit. Ki­építették és működtetik a kiskun­sági öntözőfürtöket. Ennek egyik ága a hartai termelőszövetkezetek csőztető berendezéseit táplálja. A fűzvölgyi öntöző főcsatorna „meg­csapolásával” pedig mintegy hat kilométer hosszan teremtettek újabb víznyerést a dunavecsei bé­ke Tsz-nek a csapadékpótlásához. A több mint 900 kilométer hosz- szú vízgyűjtő csatornarendszer ál­landó karbantartásával, bővítésé­vel évenként nyolcmillió köbmé­ter öntözővizet szolgáltatnak a környék mezőgazdaságának. Ugyanakkor mentesítik a termő­földeket a belvíztől. A lecsapo- lással termővé tették a solti la­pályt és az idén megkezdik Kalo­csa vidékén, a sárvízi öblözet pangóvizeinek csatornába vezeté­sét is. A társulat, amelynek fenn­tartásához a Duna menti mező- gazdasági üzemek, erdőgazdaságok járulnak hozzá, közel negyedmil- liárd forint értékű felszereléssel szolgálja ezt a célt. A csatornák tisztításához, újabbak ásásához öt francia gyártmányú, Poclain típu­sú, hidraulikus kotrógépet hasz­náltnak. A költséges gépek teljes kihasz­nálására bérmunkát is vállalt a társulat. Legutóbb a Kiskőrösi Ál­lami Gazdaság keceli öntözőfürt- jét építették ki. az idén pedig a Hartai 1 Célgazdaságban látnak hozzá a belvízrendezéshez, az ön­tözőterületek kialakításához. Az ezzel kapcsolatos terveket a naT pókban megtartott közgyűlésen hagyták jóvá a társulati tagok. V. E. Gondolatok ­• Az ipar legjobb exportcikkei, hez is — eltekintve egy-két kivé­teltől— több-kevesebb mértékben külföldről kell beszerezni a nyers­anyagot. Ez a körülmény minden­képpen csökkenti még az igen elő­nyös feltételekkel exportált ter­mékek hozamát is. Persze mennél értékesebb gyártmány készül a külföldön vásárolt nyersanyagból, annál kevésbé érezhető az import­nak az export eredményét csök­kentő hatása. Ebből a szempont­ból is fontos a termékek korszerű­sítése: a termékszerkfezet-váltás programjának sikeres végrehaj­tása. Azért, hogy egyre több le­gyen az olyan gyártmány, amely­nek értéke ; többszörösen megha­ladja a felhasznált nyersanyag árát. Mindebből következik, hogy mi­nél több az új gondolat egy-egy gyártmányban, annál kisebb súly- lyal nyom a latba a termék „tes­te” — az anyaghányad értéke. Bi­zonyos szempontból már az is a gondolatexport bővítését eredmé­nyezi. hogy egyre magasabb mű ­szaki-szellemi színvonalat képvi­selnek, gyártmányaink. Ma vala­mennyi vállalatnál érdemes ezen fáradozni. 9 Létezik azonban a világpia­con és nálunk is. egv anyagmen­tes expor tüzle tág: a műszaki, köz- gazdasági, szervezési gondolatok, ötletek — a szellemi termékek el­adása. A magyar külkereskedelem már jó ideje igyekszik kihasznál­ni az ebben rejlő lehetőségeket. A Licencia és a TESCO (s még" egy-két kisebb vállalat, mint pél­dául a HUNGAROCOOP) az utóbbi évtizedben jó ütemben nö­velte forgalmát (különösen a fej­lődő országok piacán): a magyar találmányok, licencek, illetve — konkrét megrendelésre —a komp. lett tervek és műszaki leírások eladását külföldön. A TESCO kü­lönösen sokat tett a magyar szellemi termékek exportjának fejlesztéséért. Ennek ■ révén sok száz magyar szakember különféle államközi egyezmények vagy ma­gánjogi (üzleti) szerződések kere­„TÁVOLI VÁROSOK, KÖZELI BARÁTOK” Ma este: döntő a tévében Az MSZBT által másfél évvel ezelőtt meghirdetett „Távoli vá­rosok, közeli barátok” című ve­télkedősorozat nyilvános döntője ma este lesz a tévé első mű­sorában. Az országos vetélkedő eddigi fordulóin összesen 350 tagcsoport indult a játékban. Az üzemi, ter­melőszövetkezeti. intézményi tag­csoportok területi középdöntőit tavaly bonyolították le Békéscsa­bán, Egerben, Szekszárdon, Győ­rött, valamint a Fővárosi Műve­lődési Házban és a József Attila Művelődési Házban. E középdön­tők "játékos versenyein az a 29 tagcsoport szelepeit, amely az elődöntőkben magas fokú jártas­ságot bizonyított a Szovjetunió politikai, gazdasági, kulturális fejlődésének, a népeink közötti kapcsolatok gyarapodásának is­meretéből. Az MSZÖT és a Ma­gyar Televízió által közösen ren­dezett február 13-i döntőben a négy legtájékozottabb kollektíva méri össze erejét. (MTI) Derűs falusi esték A falusi esték téli színei az okító, ismereteket csepegtető elő­adások, különböző, tanfolyamok, baráti együttlétek. A gyülekezés, a szünetek szóvivői, a hangulat- csinálók a múltat, legfőképp a még sajnált nyarat idézik. Színes epizódok, mulatságos históriák, anekdotikus ízű események is szőnyegre kerülnek ilyenkor. Fél pár cipő, bonyodalmakkal Marci bácsi, a szövetkezet dinnyése jó vásárt csinált a bajai hetipiacon. Eszébe is jutott az asszonya gyakori zsörtölődése: „Mindig üres kézzel jössz haza a városból! Bezzeg a Zsivka! Az mindig hoz valamit a feleségé­nek!” Eljött hát a jóvátétel ideje, s dinnyésünk nyakába vette a vá­rosi cipőboltjait. Tetszetős nyári szandált vett, s miután az áldo­mást is maga mögött tudta, de­rűsen Indult hazafelé. A sofőr mellett dúdolgatott, mígnem a falu határába értek. Meg volt elégedve magával, elképzelte, hogy fog örülni asszonya a meg­lepetésnek. — Állj meg, Jani, egy percre, előrehozom a cipősdobozt, ne kelljen otthon keresgetni! A perc1 hosszúnak tűnt, de a cifra — hol magyar, hol sokác nyelvű — káromkodásból megsej­tette a sofőr: valami zűr van a kocsi platóján. Volt is. Marci bátyánk — hóna alatt az üres cipősdoboz, balkezében a félpár szandál — szentségelve turkálta a szalmát, matatott az üres ládák zsákok között; s a mérge nem enyhült. Kétségbeesve gondolt a folytatásra; most mi lesz? Mit mond majd, s főleg mivel szerez meglepetést otthon? Mindig gyors elhatározású em­ber volt, pechére most is: a ma­radék cipő meg az üres doboz berepült az útmenti kukoricásba. Otthon ettek pár falatot, s míg Marci bácsi a fröccsöt ízlelgette, asszonya gondosan kiválogatta a kocsin összerázódott göngyöleg­anyagból a saját zsákjait. S itt jött a bajok teteje! Marija néni fél pár nyári szandált talált a lo­mok között. Gyanakodva nézett a nyári konyha felé, válogatta a keresetlen szavakat. Tovább tur­kált, párját kereste a gyanút kel­tő szandálnak, persze hiába. Se- hogysem értette: fél pár szandál, méghozzá vadonat új; kié is lehet? Nem nehéz elképzelnünk Mar­ci bátyánk görcsös döbbenetét, amikor élete párja — kezében fél pár szandállal — elébe állt. Mit. tehetett ezekután? Vallott tö­redelmesen, majd biciklire ült: irány a kukoricás! A dobozt ha­mar meglelte, a jobblábas szan­dált félóra múlva sem. Otthon aztán tett egy „veszett fejsze nyele” ajánlatot: — Használd a dobozt legalább, rakd bele a szét­dobált harisnyáidat! — Te meg Marci, ha már ilyen mafla voltál — mondta az 'asz- szony —. szedd össze az eszed, fogd a biciklid, s tegyél egy kis jót. lg Jót tenni egy fél pár cipő­vel? — Persze, te szerencsétlen. El­viszed Tréza néninek. Szegény már nyolc éve elvesztette féllá­bát. ő legalább hasznát veheti. — Ezt olcsón megúsztam, okos ez az asszony — gondolta odafelé. Visszafelé már lógó orral kari- kázott, s már a kapuban így szólt: — Nincs szerencsénk ezzel a cipővel, Marija! Jobb is lesz, ha ezután saruban jársz. Tréza néni köszöni, de szegénynek éppen a jobb lába veszett el... Az önkiszolgálás teteje Régebbi történet, a szántóiak ma is emlegetik. A Mohács környéki tanyákról szánnal utazott egy parasztember Szántóra. Melegedni, éhét, szóra­ját oltani betért a budzsáki kocs­mába. " A kocsmáros — látva jobb kivitelű bekecsét, meg hogy ide­gen — illendően köszöntötte ven­dégét, s a kályha melletti asz­talhoz invitálta. A vendég fej- bólintással nyugtázta a szíves fo­gadtatást. Havas-vizes klumpáját száradni a kályha mellé rakta, majd a legnagyobb nyugalommal kibontotta a tarisznyáját: fél cipót, darab fagyos szalonnát, hagymát, s egy üveg vörös bort vett elő. A nem siető ember nyu­galmával kezdte lakomáját. Amikor aztán — látható elége­dettséggel ■— megtörölte bicská­ját, összehajtotta kenyérkendőjét, az üres üveget is visszarakta ta­risznyájába, cigarettát sodorva maga elé mormolta: jó kis meleg kocsma ez, kell is egy ilyen út­közben. Aztán felállt, bedobta a csikket a kályhába, szedelőz- ködött. Nyúlt a száraznak vélt klumpáért is, s mert nem volt az előbbi helyen, kérdően nézett a kocsmárosra, majd rosszat sejtve a visszafojtott nevetéstől pukka- doz.ó helybeli vendégekre. Matia bácsi, a mindig bolon­dozó kocsmáros nem is várta a kérdést, a legnagyobb természe­exportra tében bekapcsolódhatott, több — főként afrikai, dél-amerikai, közel- keleti — ország fejlesztési prog­ramjaiba. Sok szakember szerint szellemi- eXport-lehetőségeink nagyobbak annál, mint amennyire eddig él­tünk velük. Adnak el licenceket a legjobb vállalataink — a Labor' Műszeripari Művek, a Medicor, a Csepeli Szerszámgépgyár — tehát már kész, kipróbált, megvalósított, eljárásokat, konstrukciós megol­dásokat. Ez is fontos és hasznot- hajtó. A szellemi export előnyös bővítésének lehetősége viszont ab­ban áll, ha azoknak a gondolatok­nak az eladására is vállalkozunk, amelyeket még nem valósítottunk meg. A Rengeteg gondolat, ötlet szü­letik vállalatainknál a munkások, műszakiak,' közgazdászok munká­ja során, amelyneknek megvaló­sítására a hazai ipar adott lehe­tőségei mellett nem gondolhatunk.. Külföldi értékesítésük viszont ki­fizetődő lehetne. Nem egy ha­zánkhoz hasonló adottságú ország. — néldául Dánia — már évtize­dek óta szép haszonnal foglalko­zik a szellemi exportnak ezzel a vállfájává! is: ötleteket, gondola­tokat kínál megvételre, illetve- szakembereinek szabad kapacitást ajánlja fel különféle, esetleg sa­játos fejlesztési feladatok megol­dásához is. A dán mérnöki iro­dáknak világszerte jó a hírük: szellemes, gyors megoldásaikért. Folyik ilyen munka nálunk is, több tervező intézet rendszeresen vállal már (túlnyomó részt a. TESCO szervezésében) tervezési, művezetési feladatot külföldön. A magyar bútortervezők a KGST kereteiben például több tagország bútoripara számára terveznek, korszerű gyártmányokat. •A népgazdaság és a vállalatok külföldi bevételeinek nem csekély gyarapodásához vezethetne, ha a vállalatok tervezőik, szervezőik, fejlesztőik kapacitástartalékait export-árualapként kezelnék és mégpróbálnák értékesíteni; úgy­szintén újítóik, feltalálóik kivite­lezésre váró eredményeit is. Szel­lemi gazdaságunkkal ilyenformán is ellensúlyozhatnánk nyersanyag- szegénységünket. G. F. Vértisztító műszer Üj műszert készítettek" Moszká- ban a vér tisztítására. Segítségé­vel az orvosoknak súlyos mérge­zés vagy bizonyos májbetegségek esetén mindössze egy órára van szükségük, hogy meg tudják menteni a beteget. A műszer a máj legfontosabb funkcióját — a mérgek ártalmat­lanná tételét — „utánozza”. A moszkvai klinikákon és az egyik gyermekkórház újraélesztési köz­pontjában szerzett tapasztalatok bizonyítják az új gyógyító eszköz jelentőségét. (BUDARESS—APN) tességgel adott magyarázatot: — Csak ne csudálkozzék, atya­fi! Nálunk aztán teljes önkiszol­gálás van: aki a maga kosztját eszi, a saját borát issza, az a ma­ga hozta tüzelő melegénél meleg­szik is... Falura a káderekkel! — Igen, volt a mai negyven­ötvenévesek életének, adott sza­kaszán ilyen jelszó, s ennek megfelelő gyakorlat is. Így kerül­tem én is annak idején a megyé­től falura pártmunkásnak, — me­séli a g-i párttitkár. Mi sem természetesebb, mint­hogy életformánkban is gyökeres változás állott be, a helybeliek megelégedésére, itt-ott derűjére is. Mindenekelőtt gazdálkodni kezd­tünk — már amennyire a barom­fitartás fedi ezt a fogalmat. Tyúkjaink szépen tojtak, ka­kasunk is buzgólkodott, gyarapo­dási reményeink hát reálisak vol­tak. Gyűltek a tojások: a Lehel rekeszei, s a gyümölcsösdobozok is tele voltak már. Egy este az­tán beállít 'a nejem egy kotlóval. Cseréltem tojótyúkért, csibéket keltetünk — mondta sugárzó szemmel. S tettünk nagy gon­dossággal a fáskosárba szalmát, a szalmába huszonöt tojást. Volt mit takargatnia a kotlósunknak. Eltelt a három hét, s kikelt az első. estére a második kiscsibe- Aztán több nem. Túl voltunk az- időn 3—4 nappal, s nejemnél ta­lán csak a kotló volt nyugtala­nabb. Meg a hetedikes kisfián»* okosabb mindkettőnknél. — Legközelebb csak 20—21 to­jást tegyetek a kotló alá, s lehe­tőleg ne a mélyhűtőben gyűjtsé- tek a keltetésre szánt tojásokat! Szakács László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom