Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-04 / 3. szám

1976. január 4. 0 PETŐFI NÉPE • 3 Szinte a semmivel kezdték Tizennyolc éve a zenekultúra terjesztéséért Kiskunfélegyházán 1949 januárjában tíz ember alakította meg a selymesi téeszcsét, amely akkor 55 holdon gazdálkodott. A közös munkát a tagok által ■összeadott vetőmaggal és a földműves szövetkezet­től kapott öt tehénnel és két lóval kezdték meg. A földterület 1950 második felére már elérte a 250 holdat és egy lóval, valamint 15 tehénnel és 20 kocával nőtt az állatállományuk. Nem sokkal ké­sőbb a Petőfi Tszcs csatlakozott hozzájuk. Az .egyesült szövetkezet a Lenin nevet kapta és a közös földterülete 500 holdra nőtt, a taglétszám pedig elérte a nyolcvanat. A kezdeti éveket a nélkülözések jellemezték. Az 1952-es esztendő az aszály miatt valósággal éhín­séggel fenyegetett. A tagok közül sokan sültrépán teleltek át azidőtájt. A Lenin Termelőszövetkezet ennek ellenére teljesítette beadási kötelezettségét. A kedélyek, az emberek hangulata hol nekitüzese- dett, hol lecsillapodott valamelyest. Felső sugallatra 1955-bén újabb egyesülés következett a Táncsics Tsz-szel, amelynek több, mint 200 ezer forint volt az adóssága. Lassú fellendülés A gond, ha lassan is, mégis oszladozni kezdett 1957-ben új korszak kezdődött. A gazdaság erősödésével javult a tagság mun­kakedve, az átlag jövedelem el­érte a 13 ezer forintot. A Kos- suth-tal való egyesülést követően az összterület megközelítette a 6500 holdat, de az "életképes üzemnek még legfeljebb csak táv­lati perspektívái látszottak. A Lenin Termelőszövetkezet tiszta vagyonának értéke még 1962-ben is alig érte el a 8 millió forintot, 1966-ban viszont már meghaladta a 20 milliót. A közös földterület az évek során állandóan gyarapo­dott. A községgazdálkodási válla­lattól 1967-ben átvették a virág­kertészetet, a rákövetkező évben pedig a .csaknem 1200 holdas bu­gaci pusztát, az ottani Béke Tsz- től. Ezzel a' rét-, legelőgazdálko­dás és a lótenyésztés nagyobb szerephez jutott. A vezetők bát­ran változtattak a vetésszerkeze­ten is. A jelentős területet elfog­lal, de gyenge termést adó őszi- árpavetést csökkentették és át­tértek az őszi búza termesztésére. Ezzel a gazdaság - takarmánvmér- lége is helyreállt. A legtöbb nö­vényt illetően a városi átlagot ekkor már meghaladták a szövet­kezet hozamai. Üjabb nagyarányú terjeszke­désre az elmúlt évtized legvégén került sor. A Lenin és a Rákóczi Tsz tagsága a fúzió mellett dön­tött és a gazdaság neve Egyesült Lenin és Rákóczi Tsz lett. Az össz­terület jóval meghaladta a 800 holdat. Két év után azonban újabb egyesülés előtt állt a szö­vetkezet. Á Bem és a Zöldmező T ermel őszövetkezet csatlakozásá­val több, mint 8 ezer hektárra nőtt a közös földterület. Ezzel távlatilag is megteremtették a nagyüzemi gazdálkodás feltételeit. Az elnevezés egyszerűsödött, Egyesült Lenin Tsz lett a gazda­ság neve. Szakosodott a termelés A vegyes zöldség helyett a gaz­daság modem nagyüzemi szintre emelte a zöldborsó-termesztést, amelyét teljesen gépesítettéit Űgyszintén a zöldbabot is. A ku­koricatermesztés modernizálására 1972-ben tették még az első lé­pést, amikor a CPS-rendszerhez csatlakoztak. Ennek a lépésnek köszönhető, hogy a mezőgazda- sági üzem a megnövekedett ab­rakszükségletét is biztosítani tud­ja. Tömegtakarmányként a lucer­na mellett a silózott borsószár dominál. A rét- és legelőjavitás szintén az állattartás feltételeit könnyítette. Noha a 135 hektáron termesztett dohány nem számít főnövénynek, termesztése jöve­delmező. Az elmúlt évben jutott el a gazdaság addig, hogy összhangot alakítson ki a szántóföldi nö­vénytermesztés és állattenyésztés között. Az állattenyésztésen belül az elsőbbség a szarvasmarháé. A létszámbeli felfutás az 1972-es egyesüléstől, amikor 1300 körüli volt az állomány, dinamikus. Je­lenleg csaknem 3500 marhája van a tsz-nek amit a háztáji borjak felvásárlásából és saját nevelés­ből ért el. Tervezik, hogy évente 600—700 szarvasmarhát hizlalnak meg szabadtartásos módszerrel. A sertést a kedvezőtlen körülmé­nyek miatt saját telepükön fel­számolták, de a Városföldi Álla­mi Gazdaság zártrendszerű tele­pén. ahol évente 9500 sertés meg- hizlalását vállalták, tovább foly­tatják. Ez tízszerese annak, amit az elavult módszerekkel koráb­ban elő tudott állítani a gazda­ság. A juhállománynál nem ter­veznek fejlesztést, a lótenyész­tést pedig a bugaci puszta és a jövedelmezőség teszi indokolttá. Az exportértékesítést és a hazai sportlovak utánpótlását segíti a saját nevelésű, illetve a megvá­sárolt 50 törzskanca A libaneve­lést és hizlalást az 1973-ban meg­alakult kisállattenyésztő szakcso­portra bízta a szövetkezet veze­tősége. Egy-egv család átlagban 250—300 libát hizlal meg. ami­hez a takarmányt és a tömőgé­pet is a tsz biztosítja. A kiskunfélegyházi Egyesült Lenin Termelőszövetkezet utób­bi öt évét. a szívós kitartó alap-r építés és a fejlesztési elképzelő-- sek megvalósítása jellemzi. Ten­nivaló viszont még bőven akad. A legnagyobb lehetőségek a zárt termelési rendszerekben rejlenek, amit igyekeznek kihasználni. El­gondolás, hogy a borsótermesz­tésben vállalják a rendszergazda szerepét, a technológiát más gaz­daságoknak s átadják és szak-, tanácsadással segítik őket B. Z. 0 Szépen fejlődik a növendék, állomány a kiskunfél. egyházi Egyesült Lenin Termelőszövetkezetben. Ez Gondi Béláné jó munkáját is dicséri. az ápolók, köztük A zt mondják, a nem is oly távoli jövőben az emberi­ség túlnyomórészt városokban fog élni. így lesz-e, vagy sem, arra a demográfusok is más-más feleletet adnak. Annyi máris tény, hogy amíg a világ lakos­sága évi két százalékkal nő, ad­dig a városi lakosság számának növekedési üteme meghaladja a 4 százalékot. Ma már tucatnyi (tízmillión felüli) óriás metro­polis létezik, s a jelenlegi négy- milliárd ember közül kétmilliárd városokban él. Az ezredforduló utáni időkről alkotott becslések igen tág határok között mozog­nak, és elborzasztóan hangzó 13—18 milliárdos számokat is emlegetnek. Nemcsak a mai 83 De teljesen felesleges ilyen messze előrenézni, a városiaso­dás napjainkban mindenki által érzékelhető folyamat, amelyet a közlekedés, az ipartelepítés, a mezőgazdaság iparszerűvé válá­sa, s a (mindezekkel együttjáró lakoslságtömörülés ösztönöz. A mai 33 magyar város és tucat­nyi városjelölt ehhez képest nem magas szám, de ismert dolog, hogy a városiasodás nem korlá­tozódik ezekre a helységekre, hanem úgyszólván valamennyi jelentősebb települést érint. Az utóbbi másfél évtizedben vég­rehajtott nagyarányú vidéki ipartelepítés nálunk nem az egyensúlyi helyzet megingatása, hanem inkább egy egészségesebb urbanizációs egyensúly kialaku. lása irányába hatott. A megho­nosodott technika, az úthálózat, valamint a településszerkezet szempontjából elmaradott hely­ségek százai léptek a városia­sodás útjára. Magyarul: ez a falu és a város közötti aránytalanul nagy különbségek csökkenéséhez vezetett. A főként településTSzerkezeti és műszaki-technikai jellegű ur? banizációnak azonban, szocialista körülmények között, céltudatos és tervszerű szellemi urbanizá­Szellemi u cióval kell párosulnia. Vagyis a lakosság városi és falusi rétegei köaött Iskolázottságban, szak- képzettségben és műveltségben meglevő különbségeknek ki­egyenlítődése irányában kell ha­ladniuk. Amennyiben e kél te-: rületen megbomlik az összhang, az különféle zavarokhoz vezet, például ösztönzi az egyik terü- rületről a másikra vándorlást. A szellemi urbanizáció azon­ban szélesebb értelmű, nem csu­pán demográfiai-közigazgatási jellegű. Például elképzelhető, hogy egy település kereskedelmi ellátottsága, közművesítés, be­építés, egészségügyi intézmények dolgában megfelel a város fo­galmának. Lakóinak képzettségi összetétele, művelődési és kultu­rális lehetőségei viszont alatta maradnak ennek a szintnek. És megfordítva is előfordul: urbani­záltság tekintetében alatta ma­rad a város fogalmának, viszont a helység kulturális színvonala, lakóinak szakmai és iskolai kép­zettsége fölötte áll nála lénye­gesen nagyobb városokénak. Értelmiség mindenütt A szellemi urbanizáció .tehát előtte járhat a demográfiai-mű­szaki városiasodásnak, sőt figye­lembe véve a városfejlődés anya­gi korlátáit, ez a folyamat gyor­sabbá is válik. Az egyetemes és általános kiegyenlítődés úgyszól­ván minden téren kedvez az ilyen folyamatnak. Például az új ötéves tervben általánosan rá­térünk a negyvennégy órás mun­kahétre. Az ipari és mezőgazda- sági munkaformák a gépesítés következtében tovább közeled­nek egymáshoz, a mezőgazdasági munkák egyre nagyobb része kö­vetel az ipariul egyenlő szintű szakképesítést. A televízió, a rá­dió, a sajtó a világban, s or­szágban " történt eseményeket ugyanabban az időpontban sugá­rbanizáció rezza vidékre, mint városba. A város közellátási, művelődési és kulturális intézményei, a jobb közlekedéssel, csaknem olyan mértékben szolgálják ki a fal­vak lakosait, mint a városokat. Az értelmiség, amely régen kife­jezetten városi réteg volt és fa­lun csak szórványokban élt, a falusi és kisvárpsi társadalom jelentős rétegévé vált. A műve­lődési házak, könyvtárak, klu­bok hozzátartoznak a. kisebb helységek életéhez is. Mindez Ösztönzi és gyorsítja a kiegyen­lítődést, amely így 'nem túl hosszú történelmi időszak alatt végbemehet. Ma még a különbségek igen nagyok is lehetnek város és vá­ros, s méginkább falu és város között. Például a tízezer lakosra jutó középiskolások száma az 1972. évet- nézve Győrben 1009, Miskolcon 1058. viszont Hódme­zővásárhelyen csak 422. Ceglédén csak 344. Az ezer lakosra jutó könyvtárállomány Pécsett 2940, Szegeden 4181, viszont egészen kis helységekben, mint például Encs 5064, Lenti 4710. Meglepően ki­egyenlített például a városok és nagyközségek között a televízió- előfizetők száma. Csak egyetlen összehasonlítás Ezer lakosra szá­molva Budapesten 251, Szigetvá­ron 247, Martfűn 222. Versenyre kelhet a naggyal Természetesen, ezek az adatok csak bizonyos irányzatokat jelez­nek. a teljes képet ennél jóval bonyolultabb kölcsönhatások ala­kítják. Nyilvánvaló, hogy az ipar­szegény vidékek kulturális ellá­tottság és fejlődés szempontjából általában jóval hátrányosabb 0 A Kiskörös és Vidéke ÁFÉSZ szimfonikus zenekarát Kiss János vezényli. (Pásztor Zoltán felvétele) Tizennyolc évvel ezelőtt kezdő­dött el a Kiskőrös és Vidéke ÁFÉSZ szimfonikus zenekarának története. Holló János, az együt- ' tes titkára szívesen emlékezik vissza az eltelt évekre: — A zenekart 1958 januárjá­ban alakítottuk Meskó György- gyei és Kiss Jánossal, aki jelen­leg is a zenekar karnagya és lel­kes szervezője. Az akkori együt­tes szövetkezeti dolgozókból,, hoz­zátartozókból és diákokból ver­buválódott, és ez az összetétel a mai napig sem változott. A mint­egy hatvan állandó tagú közös­ségben az eltelt évek alatt csak­nem négyszáz fiatal ismerkedett meg a muzsikálás és éneklés kö­zös örömeivel. A zenekar hetente kétszer pró­bál. Műsorán operarészletek, nép­dalok és a baráti országok dalai szerepelnek. A zeneszerzők között ott találni Kodály. Bartók. Erkel, Kacsóh Pongrác, Hubai Jenő ne­vét, de kedveltek a ■ régebbi ko­rok komponistái is. Az együttes Kiskőrösön szinte blinden állami és nagyobb társa­dalmi ünnepen, szövetkezeti na­pon fellép, és gyakorta ad mű­sort az ország távoli helységei­ben is. Ugyancsak szerepeltek már a televízió kamerái és a rá­dió mikrofonja előtt. Különösen az utóbbi években, a zenekar mind több külföldi uta­zást tesz. Jugoszláviában, Len­gyelországban és Csehszlovákiá­ban színvonalas műsorával el­nyerte a közönség rokonszenvét. Holló János, az együttes élét- kéoességét a tagok zeneszereteté- vel magvarázza: — A muzsikát" kedvelő diákok- jönnek hozzánk. Sokan vannak. A rendszeres munkában. a pró­bákon hamar eldől, hogv a szán­dékát ki gondolja komolvan és ki nem. Aki kitart és átesik a ..tűzkeresztséeen”. az összeforr a zenekarral. A próbák, a fellépé­sek. sikerek közös élményei ko­vácsolják egybe a közösséget. Az együttes munkájának különben egyéb téren is érződik a hatása. Szerepünk van például az ifjú­ság zenei érdeklődésének és „gya­korlatának” kialakításában. Ha­gyományaink alapozzák meg an­nak a lehetőségét, hogy 1979-ben Kiskőrösön 'megindulhatott a ze­neiskolai oktatás. A népszerű Holló Jani bácsi beszélgetésünk során elmondta, hogy az együttes fő bevételi for. rása a kiskőrösi ÁFÉSZ kulturá­lis alapjából származik, és a MÉSZÖV is rendszeresen támo­gatja őket. A fellépésekért ka­pott pénzt ugyancsak a műkö­déshez szükséges kiadások fede­zésére fordítják. A jövőben bő­víteni szeretnék műsorukat ba­ráti népek zenéjével, népdalaival«. Legfőbb céljuk, hogy 1976-ban tovább javítsák az együttes mű­vészi színvonalát Király Károly Város kupola alatt Sok lesz a hétköznap Elkészült az első kupolával fe­dett város építési terve a Szov­jetunióban. Az első ilyen város Nyugat-Szibéria olaj- és földgáz­vidékén épül. Az átlátszó, egy négyzetmérföldnyi területű (2,59 km2) műanyagbúra lakóházakat, bevásárlóközpontokat, gyermek- intézményeket és egy úszómeden­cét fed be. Még egy park szá­mára is jut hely alatta. A kupola teljes biztonságot nyújt 60 Cel- sius-fok hidegig, sőt védelmet hó­viharok és tornádók ellen is. helyzetben vannak, mint a gyor­san fejlődő körzetek, nem is szól­va az alföldi tanvavilágnak a szétszórtságból eredő nehézségei­ről. vagv a dunántúli aprófalvas körzetek gyorsan fogyó lakosságú településeinek olykor romló mű­velődési feltételeiről. De; még ezeknek a történelmileg hátrány­ban levő körzeteknek a beszámí­tásával is megvan a lehetőség rá, hogy a szellemi urbanizáció gyor­sabban és nagyobb lendülettel hatoljon előre, mint az adott helységek anyagi fejlettsége. A szellemi erőforrások ugvanis emberi minőségűek és kiaknázá­suk nagymértékben függ egy-egy -jjielység lakóközösségének törek­vésétől. irányításától, szervezett­ségétől. E tekintetben tehát nem a nagyság a döntő. Kis helység is bátran versenyre kelhet a váro­sokkal. a város a fővárossal. A televízióban például időről időre megrendezik a városok .vetélke­dőjét. S nemcsak a nagyok pro­dukálnak itt kiemelkedőt. Igen kellemes meglepetéssel fedezzük fel a „kicsik” értékeit, eredmé­nyeit is, amelyekben nem ke­vésbé munkál a helyszeretet, á saját szellemi értékeik feltárásá­nak és bemutatásának igénye, s a jó kulturális légkör. A következő tervidőszakban gazdaságunk településfejlesztésé­ben is szigorúan csak olyan célo­kat tűzhet maga elé. amelyek arányban állnak az ország teher­bíró képességével. A tervek, el­gondolások elé tehát anyagi szempontból ésszerű korlátokat kell állítani. Lehet tehát, hogy közigazgatási státus szempontjá­ból egyelőre nem lesz annyi új város, mint amennyi a pályázó és jelölt. A szellemi urbanizáció előtt azonban nyitva a pálya. Rangja és értéke csak emelked­ni fog. v R. L. Első lecsapásovi az írógép bil­lentyűire 1976-ban. Ezzel — mondanom se kell —, új életet kezdtem. Vagy már ígértem ilyet ' máskor is? Nem számit. Mennyi ígéret megy füst­be egyébként is. No, de most ez hiteles. Bizo­nyítani pedig azzal fogom, hogy menten az új esztendei tettek mezejére lépek. Mindjárt egy újszerű módszerrel. A régi és elcsépelt szokásokkal ellentétben én már most számvetést csinálok 1976-ról, noha éppen csak el­kezdte a folydogálást. De pont ebben van merészség. Év végén, minden cele-cédulával a hátunk mögött nem vicc számadást vé­gezni. Tessék ezt az új év haj- nalhasadtával is produkálni. Ne ingassa senki a fejét, hogy ezt nem lehet. Igenis, mindent lehet, csak akarni kell, és tudni, hol fogjuk meg a dolog végét. Sokakat az a tévhit riaszt el, hogy számot adni csupán zárás­kor szoktak. Szoktak, szoktak ... Persze, ha valaki már itt le­gyökerezik __ N os, hát lássuk, miről tudunk számot vetni már most, 1976 el­ső napjain — egész évre szóló­an? Hát csak tekintsünk bele dia­lektikusán, mindjárt rájövünk, hogy a munkanapok ellentétpár­jával, a piros betűs ünnepekkel. Illetve ezek szóródásával, elhe­lyezkedésük mikéntjével. Sajnos! — Ez tör fel belölünk, amint végigtekintünk bármelyik — ezévre szóló naptáron. Saj­nos, másodszor is, mert biz’ pi­ros betűs ünnepeink — oázisaink a munkás hétköznapok tengeré­ben — borzasztón ellenünkre so­rakoznak fel az idén. Nevezete­sen, a kedves május 1-et, vala­mint az új cipót hozó augusztus 20-át kivéve, a többiek belebúj­tak a vasárnapokba. így tett a fényes szellőket lengető április 4, így a fenséges november 7.. Az már nem is meglepetés, hogy szombat-vasárnapra időzítette magát karácsony is. Így aztán leshetjük a jó kis hétközi kettes-hármas pihenőna­pokat. Ráadásul szökőév is 1976! Azaz egy napot mindennek a tetejébe „rádolgozunk". Miért is kellett eleinknek Ger­gely pápára bízni a naptárszer­kesztést!? No de csiba, ne engedjük, hogy a szenvedély elragadjon bennünket, s átcsússzunk az igaz­ságtalanság szakadékjába. Mert ha nem moderáljuk magunkat idejében, csupán egy lépés vá­laszt el bennünket a demagógiá­tól, hogy tudniillik a klerikális reakció nyakába varrjuk ezt az egész pirosbetűs ügyet. Márpedig a kettő elvileg se fér össze, ugye­bár. Higgadtan értékelve a kérdést, nem lesz nehéz kitalálni, hogy a mindent helyrehozó idő igaz­ságtevése ez az 1976-ös pihenő­nap-szűkület. Volt részünk any- nyiszor pirosbetüs hétközi napok­ban az elmúlt évek során, hogy most egy kis böjttel lendüljünk Vissza egyensúlyba. Ha úgy tet­szik, egyenletesebb ritmusba. Mert — nemde — magunk is nem egyszer untuk már, hogy ki se lábaltunk az egyik „össze­vont" pirosbetüs blokkból, már hátunkon volt a másiknak a ter­he. Nem volt semmi jobban el­lenünkre, úgy, mint amikor a legfelemelöbb munkalendületből ‘ billentettek ki azok az ajándék- pihenőnapok. Rossz még vissza­gondolni is ezekre. Emlékszem, annyira elegünk volt már néha e - ritmusváltásokból, hogy szá­mosán igénybe se akartuk venni az útközbeni pirosbetüs napokat A gyárak, hivatalok, termelő- szövetkezetek- épp akkor szolgá­latos portásai a megmondhatói, milyen harcokat vívtak már utóbb azokkal, akik — piros be­tű ide, piros betű oda — egymás hegyén-hátán dúródtak volna befelé a zárt kapun. Hogy ők azért is dolgozni akarnak! Nyugodt lélekkel beismerhet-. jük. hatalmas erőfeszítésébe ke­rült a szakszervezetnek, -ulg er­ről a túlbuzgóságról — úgy. ahogy — leszoktatta a munka-? éhes tömegeket. Na ugye. Éppen jókor jött ez a piros betűs napokkal kissé fu­karkodó szűk esztendő, amely­nek parabolisztikus sajátossága, hogy pont bővebb egy nappal az átlagosnál. Nem árt egy kissé helyrerázódnunk abból a meg- megsántuló ütemességből, amit a sok évközi, hétközi lezserkedés hozott ránk. Jó lesz ismét abba szokni, hogy hét végehét vé­gén van. Mindjárt kevesebb za­varodottság lesz a hét-, hó-, s év végi hajrák körül. Pontosan be lehet őket szabályozni. Nemkü­lönben a túlórákat is. Meg a sza­bad szombatok igénybevételét a hajrák, sikeréért — külön büÉp nemes1 .jelszavak égisze alatt. Illetve... Megszabadulunk olyan, csökevényektöl, melyek szerint elég sokunk pirosbetüs pihenőnapot csinált a szürke munkanapból is. Merő megszo­kásból, csak mert ehhez csinált kedvet a naptár. S csuda érde­kes lesz a következmény is. E furcsa beidegzettség eloszlásával, tudniillik, hogy némelyeknél, pi- rosbetűsnap-túltengés volt hét­köznapokon is — alábbhagynak a hajrák, munkaidő végén lesz vége a munkának és a szabad szombatok is azt a célt szolgál­ják, amiért bevezettük őket. Tóth István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom