Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-25 / 21. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1976. január 25. Vadászokkal - puska nélkül • A tapsifüleseket ládába rakja Hajagos János és a 73 éves Nagy István, a Petőfi Vadásztársaság legidősebbje. 9 'Jobbra: Hopp. megvagy! Szilaj István kapta el a hálóba gabalyodott nyuszit. (Karáth Imre felvételei) Hej, ha tudnátok. mi vár rátok nyuszi, kák... Persze, nem olyan vészes. mintha puskával dur- rantanának kő. zétek. De el kell búcsúzni mindörökre a szép honi tájtól... Nyugtatga- tóm magam. Dérfésülte le. gelőn kacskaringózó úton követem a csapatot. Libasor. ban kocognak vagy százan. A Virág tanyától indultunk. Kecskeméttől néhány kilo- métre. A kecskeméti Petőfi Vadásztársaság tagjai gyülekeztek itt, kora reggel. Puska nélkül. Felrakták a Zetor-vontatta pótkocsikra a nyúlfogó hálókat, aztán ■irány a puszta. Azt mondják, arra vannak a nyulak rejtekhelyei. Meglapulnak a szántásban, a rétek, legelők fűcsomói, közt. Te- kintgetek jobbra, balra, hátha látnék egyet. Rejtőzik mind. Korán van, hideg, ködfátyol lengedez a dimbes-dombos táj fölött. Jó negyedórája baktatunk libasorbnn a taposott ösvényen. Rozzant tanya mellett haladunk, emitt egy lebontott, csak a gémeskút jelzi, hogy valaha — talán nem is rég — még laktak ott. Egy nagy domb mellett megáll a csapat, a traktorok is odaértek a kövesútról a bejáraton. Eligazítás következik. Fontos dolog. Meg kell szervezni a nyulak „befogását”. Azt mondják, nem egyszerű, nagy szákértelem kell hozzá. „Haditerv” szerint folyik a munka. Egy vadász, egy hajtó. Ez jelent egy párt. Leszedik a hálókat a pótkocsikról, s kezdődik a kihúzása. A fagyos földbe bunkókkal beverik a hálótartó rudakat. Feszítik a hálót át a réten, be a szántásba. Úgy nyólcszáz-kilencszáz méter hosz- szan lezárják a területet. Közben a kereszthálókat is elhelyeznek. Ez az ősrégi módszer a nyúlfo- gásra. Furcsa a vadász puska nélkül. Mindig úgy képzeltein: ha a vadász portyára megy puska nélkül, ő az űzött. Nemigen szeretik ézt a munkát, ami most rájuk vár. Tavaly esőben-sárban kellett járni a határt, a hálókat leverni, nyulat hajtani. Sokan ezután egy hétig nyomták a betegágyat. Most jó az idő. abban bíznak, hogy három nap alatt félszáz nyulat belezavarnak a hálóba. A hajtők már el is Indultak a kifeszített háló két végéről. Egy kilométert gyalogolnak, félkört alakítanak, s mikor összetalálkozik a két csa- . pat első embere, megkezdődik a hajtás. A többiek sem tétlenkednek addig a háló mellett. Igazgatják, s úgy redőzik, hogy mikor a nyúl beleszalad, lába. vagy a feje beleakadjon. ne tudjon szabadulni. A hosszan futó és kereszthálók nagy téglalap alakú területet zárnak közre, s közepén zsákon hasalva a vadász. Előtte nagy, reke- szes láda. amibe a nyulak kerülnek. Szabó Józsi bácsi mellé hasalok. Magyarázza, mi is lesz. — Látja, ott távol, az emberek már jönnek. Kereplők vannak a kezükben, meg botok. Na. meg kurjongatnak. A nyúl nagyon érzékeny a hangra. A tapsifülesek megiramodnak, futnak, s mivel félkörben mindenütt hajtők, felénk jönnek majd. Várom, hogy az első nyuszi felbukkanjon. Aztán minden vadász meglepődik. Özcsapnt baktat. Na csak ez hiányzott' Ila ezek nekifutnak a hálónak, széttépik. A lesben hasaló vadászok felállnak, hangoskodnak, hadonásznak a kezükkel, az .őzeket zavarják. Egy kis hátság tetején az özek megállnak, s aztán iszonyú vágtába kezdenek. — Szerencsénk van. Kitörnek az őzek. Arról, balra Nézze, ott meg már rohannak a nyulakHát tapsifülest számolok velem szemben vagy kétszáz méterre. Felénk tartanak. Na, jó fogás lesz. gondolom. A láda mögül kikukucskálunk. Hirtelen megdermed a határ. Hova lettek a nyulak? — Hát ez az. Megálltak, meglapultak. El se hiszi, hogy milyen okos állatok Szinte érzik a veszélyt. Majd ha közelebb érnek a hajtők, ismét futni kezdenek. Nem kellett sokáig várni. Élőt. tünk a dimbes-dombos réten a hajtők zajától megriadt nyulak cikk-cakkban futkosnak. — Figyelje meg. amelyik hátraveti a fülét, s nekikezd a nyargaló snak, nem áll meg a hálóig. Alig mondta ki az utolsó szót Józsi bácsi, máris látom, amint két-három nyúl felénk veszi az irányt Az egyik elrohan mellettünk. reki a hálónak. A tőlünk jobbra-balra levő vadászok „kalitkáiba” is befutott egy-egy nyuszi. Felpattannak a leshelyről, rohannak a hálóba gabalyodott állatok felé. A hátsó lábukat kapják el. Furcsa hangra figyelek. Sírás. A nyulak js sírnak? A mi nyúlunk ügyes volt. Mielőtt elkaphattuk volna a lábát, kiszabadult a hálóból, aztán uzs- gvi. vissza, a szabad pusztába. — Nem baj. majd visszajön ez még! Ha azonban még egyszer kiszabadul. lehetetlen, hogy befogjuk. Kétszer nekimegy a hálónak, de harmadszor, soha! Hasaljunk, ismét felénk rohan egy. Miért kell hasalni? A nyúl jól lát. hall, s szimatol. Könnyen észreveszi az embert. Későn szólt Józsi bácsi. Ez a tapsifüles észrevett bennünket. Vagy tíz méterre meglapult, utána felugrott, mint a nyíl elsuhant a háló előtt, aztán a hajtők felé rohant. Azok már közel jártak. Észrevették a feléjük szaladó állatot, kézmozdulattal, kiabálással visszafordulásra akar. ták bírni .. sikertelenül. A nyúl szinte a lábuk között tört ki a gyűrűből. Nem fogtunk semmit. A többiek ügyesebbek voltak, vagy szerencsésebbek? A ládáik rekeszeiben lapult már egy-két ziháló tüdejű nyuszika. Elégedettek a vadászok. Ügy harminc körül fogtak. Űjabb megbeszélés, eligazítás At a háló túloldalára. Az ellenkező irányból kezdődik most a hajtás. Kur- jantgaitás. feszült figyelem a lesállásban. nyúlsirás innét is. onnét is. Telnek a ládák, végül is ötvenhárom vadnyúl lett a zsákmány. A vadászok és a hajtők felszedték a hálót. Ennek is van ám speciális technikája. Ügy kell hajtogatni, hogy ne gubancolód- jon, s könnyen fel lehessen állítani a következő terepen. A főhadiszállásra, vagyis Virág Imre tanyájához megy a csapat. A nyula. kát is ide szállítják. Átrakják másik ládákbá. Egy-egy rekeszbe egy cső kukorica, fél takarmánypapa jelenti maid az eleséget néhány napig az állatoknak. Valamennyi nyuszit külföldre szállítják. Főként Franciaországba, az NSZK-ba. de lesz néhány közülük, amelyiknek feje fölött Itália kék ege ragyog majd. Nem is sejtik nyulaink, milyen jó üzletet jelentenek, ugyanis húsz dollárt fizet mindegyikőjükért a külföldi vásárló. A vadásztársaság pénztárcáját pedig egv-egv nyuszi 360 forinttal gyarapítja. Ismét elindul a puskátlan vadászcsapat a haditervben kijelölt új terepre, megkezdődik a hálóállítás... vagyis újra a vadbefogás izgalmaival, bosszúságaival együtt. Csabai István Üjabb kutatófúrás a nagybaracskai termálvízkincs felderítésére Csaknem egy évvel ezelőtt irtunk arról az eseményről, amely akkoriban nagy izgalomba hozta Ncgybaracska lakosságát, sőt a geológusokat is. Négyszáz méterről ß6,6 Celsius-fokos ásványvíz tört 'fel egy próbafúrás nyomán. A vizsgálatok bebizonyították, hogy ez az ország egyik legértékesebb gyógyvize. — Azóta megtörténtek az előkészületek egy még jelentősebb kutatófúrás megindítására. A Központi Földtani Hivatal, az Országos Vízügyi Hivatal és a megyei tanács közösen hatmillió forintot ad erre a célra. Ez a költség mintegy ezer méter mély kút fúrására elegendő — mondja dr. Szederkényi Tibor, a Földtani Intézet tudományos osztályvezetője. aki kezdeményezője volt a nagybaracskai melegvizkutatás- nak. Az új kutatófúrás a Ferenc-csatorna és mellékágai által övezett szigeten festői környezetben történik. Szinte elképzelni sem lehetne ennél jobb helyet a gyógyfürdő létesítésére. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Veszünk egy kis faházat BONYOLULT ügyben hozott ítéletet a közelmúltban a megyei bíróság egyik büntetőtanácsa. Az esetet és annak kibogozását nem a jogi megítélés tette bonyolulttá, szövevényessé, hanem az a fondorlat, amellyel az ügy vádlottjai szándékosan összekeverték a közösségi és az egyéni érdekeket, hogy . azáltal jogtalan haszonhoz jussanak. Meglepő, hogy olyan emberek, akiknek a havi keresete jóval meghaladja az országos átlagot, szívós kitartással, agyafúrt, ötletekkel, időt, fáradtságot nem kímélve azon „munkálkodnak”, hogy önmaguknak még többet szerezzenek mitsem törődve a törvényekkel az erkölcsről nem is beszélve. A bűnügy kerete egy vállalkozási szerződés, amelyet a MÁV Szegedi Igazgatósága kötött a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalattal 1973 novemberében. Ennek lényege az, hogy az ÉPSZER lebontja a szegedi rendező pályaudvaron levő félkör alakú fűtőház középső részét. Az ÉPSZER — és erre jogá volt — a munkát alvállalkozónak adta aki, mégpedig a császártöltési Kossuth Tsz-nek. Érdekes hogy az ÉPSZER III. számú főépitésvezetőségét, amelyet a bontással megbízott, éppen az a Sírkő Mihály vezette, aki ebben az időben a császártöltési termelőszövetkezetnél másodállást töltött be, s aki a jelen ügynek elsőrendű vádlottja lett. A lényeg a következő: Sirkó Mihály, Kecskemét, Gyulai Pál utca 5. szám alatti lakos 1973 szeptember közepén megegyezett egyik ismerősével, hogy az illetőnek a Tőserdőbetv lévő' telkére a saját részére felépít egy faházat, legkésőbb.' > 1973. ' december 31-ig. iáaz, hogy Sirkónak Fonyódlige- ten már volt egy 170 ezer forint értékű víkendháza! Sirkó arra törekedett, hogy adott szavának mindenképpen eleget tegyen. Elhatározta tehát, hogy a faházat a császártöltési Kossuth Termelő- szövetkezettel fogja megvásároltatni. Elmondta ezt Szabados József Császártöltés, Petőfi utca 9. szám alatti lakosnak, aki akkor a tsz-nél segéd üzemág-vezető volt. (Csupán zárójelben mondjuk, hogy Sirkónak abban az időben havi 7545 forint volt az átlagjövedelme, Szabadosnak pedig 6210 forint.) Azt gondolná az ember, hogy Szabados tiltakozott ez ellen. De nem. Sőt, egyetértett Sirkó Mihállyal, aki azt ajánlotta, hogy vetessenek egy faházat a tsz-szel, arra hivatkozva, hogy a faház a szegedi bontási munkálatokhoz kell. Szabados tudta, hogy nem kell faház, mégis előterjesztette javaslatát a tsz vezetőinek. Amikor azokat bizonytalankodni látta, mintegy megerősítésként azt mondta, hogy az ÉPSZER csak akkor fizeti ki a bontási munka ellenértékét, ha a munkálatok terhére vesznek egy faházat. Természetesen a tsz vezetői nem tudhatták, hogy ez esetben az EP- SZER Sirkó Mihályt jelenti. Neki kell a faház. Walter Ferencné, a termelőszövetkezet főkönyvelője is kétségét fejezte ki a faházzal kapcsolatban, sőt meg is kérdezte: „Csak nem víkendházat akarnak venni valakinek?” Szabados József erre azt válaszolta, • hogy ugyan, hogyan mondhat ilyet? A faházat megvették. Maga Szabados József utazott Budapestre, a FAÉRT telepére, ahol kiválasztott egyet, majd közölte a vásárlás időpontját Sirkó Mihállyal, is, aki ugyancsak „felszaladt” megnézni a íaházat. Tetszett neki. Szeptember 27-én megjelente budapesti telepen a tsz egyik tehergépkocsija, rakodókkal, anyag- beszerzővel, csekkel. A kapunál megvárták- a saját kocsin érkező Sirkó Mihályt, majd megvették a kiszemelt házat berendezéssel együtt: összesen 68 ezer 310 forintért. Az anyagbeszerző csekkel fizetett, majd felpakoltak és elindultak Szeged felé. De először Halason kötöttek ki. Itt megálltak és a bútorokat (konyhaszekrény, rönkasztal, székekkel, térelválasztó, magyaros pad (az ÉPSZER halasi telepén rakták le, ahonnan később a vállalat egyik kocsijával kecskeméti lakására'''Vitette Sirkó. A teherautó . azonban a faházzal továbbment-'-Szegedre,- ahop-az említett- munkaterületen lerakták. Mondanunk sem kell, hogy a faház összeszerelésére, felállítására a szegedi munkahelyen soha nem került sor, hiszen ott nem is kellett. Ellenben kellett a Tőserdő- ben. Sirkó már előre megrendelte a betonalapot a lakiteleki tanácstól, de nem volt sóder. Ezt ismét a tsz-szel intéztette el Sirkó, persze Szabados segédletével. De hogyan? SZEPTEMBER VÉGE, október eleje volt. A közös gazdaság minden erő- és szállítógépe a betakarításnál dolgozott, nem tudtak tehergépkocsit adni. Sirkó Mihály ekkor a tsz, mint megrendelő nevében, Szabadosra hivatkozva október 7-re, vasárnapra nyolc darab teherkocsit rendelt a Volántól, hogy Kalocsáról, a Dunapartról, 400 mázsa sódert szállítsanak Lakitelek-Tőserdőre... A menetleveleket. később a tsz aláírta, lebélyegezte, az összeget kifizette. Amikor a faházat Szegedről a Tőserdőbe szállították — az EP- SZER teherautójával — Sirkó Mihály felrakatott Í9 darab 5 méter hosszú, 8 darab 5,5 méter hosszú és 1 darab 4.2 méter hosz- szú fenyődeszkát és egy kétméteres, fenyő gömbrudat is. Ez szintén a faházhoz kellett. Közben ugyanis — fondorlatos módon — a faházat Sirkó Mihály megvette mégpedig bútorokkal együtt 13 ezer 662 forintért. Mint említettük 1973. szeptember 27-én vették a vadonatúj faházat. November 8-án a tsz-nél megjelent Sirkó és Szabados, akik elmondták, hogy az ÉPSZER meg akarja venni a faházat a tsz-től 20 százalékos árért. Ugyanezen a napon azonban Sirkó mór beszélt az ÉPSZER egyik illetékesével, s engedélyt kért arra, hogy a sze- j gedi munkahelyen levő faházat - megvehesse annyiért, amennyiért a tsz leszámlázza. Erre engedélyt kapott: megveheti a faházat, ha az ÉPSZER-nek arra már nem lesz szüksége. Az előzőekből már láttuk, hogy az ÉPSZER-nek soha nem volt szüksége a faházra, s azt november 19-én Sirkó már ki is szállíttatta a Tőserdőbe, ott- félig fel is építette. A ház többi részét a rendőrség megtalálta csomóba rakva... Az már mindkettőjüknek a jelleméből következett, hogy a nyomozás során hamis tanúzásra akarták rábírni azokat, akik tud- ' tak az üzelmekről, akik szállítót- • Iák, pakolták a faházat. A MEGYEI BlRtőSJfÖ0r''ASirlí,(fTl Mihályt, főbüntetésül *h)á,sfél‘1 börtönre ítélte és 15 ezer forint ’ megfizetésére kötelezte, további két évre eltiltotta a közügyektől. Szabados József egy évi börtönt kapott, háromezer forint megfizetésére kötelezték és ugyancsak 1 két évre tiltották el a közügyektől. Elítélte a bíróság a tsz főkönyvelőjét, Walter Ferencnél is. A társadalmi tulajdon hűtlen kezelése miatt öt hónapi szabadság- vesztésre és hatezer forint pénz- ” büntetésre. A szabadságvesztés végrehajtását azonban a bíróság két évi próbaidőre feltételesen felfüggesztette, s egyben a vád- ‘ lottat előzetesen mentesítette a , büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. Az ítélet a két első vádlott esetében még nem jogerős. G. S. Életkora: 18 (55.) Amiből kikapaszkodott. Retteg az inflációtól. Ezért kapott rá előbb a bélyegekre, hiszen nektek is dicsekedett a gyűjteményével. Tényleg vagyont ér. Aztán öt-hat é\p rákapott a festményekre is. Nézd, rögtön fölfülel, ha róla beszélek. Gyere, öregem, éppen jókor, húzd csak meg ezt a kötelet, nem árt meg neked se egy kevés mozgás... O' Mindentől retteg, ami akár a legcsekélyebb kockázattal is jár. Ott öregedett volna meg Schlegel patikájában, szüntelen panaszokkal és otthoni ábrándozásokkal, hogy egyszer úgyis megelégeli a tégelyeket és a pultot, egyszer majd félresöpri maga elől a recepteket és odavágja a spatulákat, kitör abból a patikából, de ezt csak mondogatta odahaza, és amint rákerült a sor, hogy meg is mozduljon, egyszerre inába szállt a bátorsága. — Hiszen te mondtad, Anna. hát jusson eszedbe, te mondtad, amikor Kozári Jóska ki akart emelni innen, hogy hagyjon csak békében engem... Belefáradtam, amíg megmagyaráztam a fejének, hogy akkor Schlegelnél maradni volt a helyes, kivárni, amíg elválik, hogy a Kozári Jóska-féle kommunisták nyeregbe kerülnek-e. de most már az nem lenne helyes, ha tovább maradna Schlegelnél. mert Schle- gellel előbb-utóbb bajok lesznek, de ha a gazdasági rendőrséggel nem is kerül összeütközésbe Schlegel, a patikát akkor is előbb- utóbb államosítani fogják. Most van hát a napja, hogy el kell mennie Kozári Jóskához és meg kell kérnie Jóskát, tegyen a sorsáról. Amikor pedig államosították a gyárat és rámaradt á labor, mint szamárra a fül. sápadtan járt-kelt késő éjszakáig fel-alá a lakásban, éppencsak a kezét nem tördelte. Mit kezdjen ekkora felelősséggel? Bele fog bukni. Elkövet valami tévedést, ráfogják, hogy szabotál, és már visz; is az ávó. Kozári JÓ6ka nevetett, tölcsérrel öntötte bele a lelket, tanácsokat adott neki, megtárgyalta vele minden gondját, és ahányszor késő éjjel elköszönt, mindig ezzel ment ki az ajtón: — Folytasd Anna, te vagy a pihent erő. Kozári Jóskával beszéltem rá az antibiotikum sorozatra. Kozári Jóska a minisztériumi befolyását felhasználva intézte el, hogy két tanszék is bedolgozzon az egyetemről Artúr kísérleteibe, De kettőnknek is közös erővel is hónapjainkba telt. amíg sikerült annyi önbizalmat plántálnunk bele, hogy legalább kezdje elhinni: meg tud állni a lábáfi. Keserves hónapokba telt. Amikor pedig nyakába esett a siker, annak is csak fél szívvel örült, egyik percben boldog volt, a másikban már futkosott a. hátán a hideg, most már azon rágódott, hogy mi lesz ezután, hiszen tőle további eredményeket várnak, mutatós eredményeket. merre induljon hát, mit merjen vállalni, hogy bele ne bukjon. Egyszerűen nem volt képes elhinni, hogy a siker az ő sikere, nem tudott szabadulni a nyomasztó érzéstől, hogy véletlen volt az egész, érdemtelenül jutott hozzá, mint egy talált erszényhez, ami meg van tömve pénzzel, és előbb-utóbb úgyis megtudják, hogy ő tette el. és bűnhődnie kell. mert eltitkolta, hogy ő találta meg Éjszakákon át gyötörtem, fáradtan és berekedve magyaráztam, hogy addig kell ráállnia a modem görcsoldókra, amíg valaki meg nem előzi. Hiszen Kozári Jóska is a görcsoldókat ajánlotta. Addig kell kihasználnia, hogy pénzt kaphat a kísérletekhez, amíg Kozári ott van a minisztériumban, ne toporogjon hát, mint a tojó galamb, mert egyik nap könnyen arra ébredhet, hogy Kozári Jóskát is elnyeli valamelyik -börtön, ahogy az én főnökömet is. aki egyik nap még ünnepi beszédet mondott november hetedike alkalmából. másnap viszont már nem jött be, mert a szolgálati kocsija helyett egy szürke Pobjeda ment érte, és nem reggel, hanem hajnalban, és a felesége hiába szaladgált futóbolond módjára nap nap után mindenféle fórumhoz, hogy legalább azt mondják meg neki. mit követelt el az ura. mindenütt csak azt kapta: örüljön neki. elvtársnő, hogy magának nem volt tudomása a férje aljas bűneiről... Mi energiámba került, amíg hozzáfogott a görcsoldókhoz! Aztán idegcsillapítókkal keltett teletömnöm. amikor a postás becsöngetett a távirattal, hogy Adorján Artúr elvtárs másnap jelenjen meg - átvenni a Kossuth-díjat. Több vezető elvtárs is koccintott velük a Kossuth-díjak kiosztása után, ő pedig nem merte megmondani a fejeseknek, hogy nem ihat alkoholt, mert tele van tran- quillánsokkal. Nagy fekete ZISZ hozta - haza. hosszú, lefüggönyözött autó, két egyforma barna ruhás férfi támogatta föl a lépcsőn, öt napig ápoltam, amíg talpra állt. Ápoltam, figyelmes voltam hozzá, kedveskedtem neki. pedig már tudtam, hogy szeretője van, egy csinos laboránslány, akinek a nevét nem árulta el a névtelen telefonáló. Hallgattam, hordtam a gyomromban, amit megtudtam, mint egy megemészthetetlen gombócot, naponta rámjött a düh, hogy kipakoljak, összetörjem, de mielőtt kinyitottam volna a szám, mindig idejében rántottam egyet a zablán, hogy gondolkozzak józanul, nem szerezhetem meg senkinek az örömet, hogy Artúr elgyötörtén. összetörtei) jelenjen meg a gyárban. Mert ha kitálalok, hetekre összeroppantom. és ezzel én magam teszem tönkre, amit addig alkottam belőle. De a szeretetem, amit iránta éreztem, egyszersmindenkorra elmúlj. Minden képmutató tehetségemet összeszedtem, hogy továbbra is figyelmes legyek hozzá, ugyanolyan anyásán bánjak vele, mint addig, de a szeretet, az darabokra tört bennem. Két évig foglalkoztatott a válás gondolata. Tudtam róla, hogy az első szeretőjét továbbiak követték, de az eszem józanabbik fele már azt is kiszámította, hogy a sikerek, amiket ezeknél a kis kurváknál arat, ugyanúgy kelle. nek az önbizalmához, mint a biztonságérzet, amit én jelentek neki. Keserűen számot vetettem a helyzetemmel, és beletörődtem, hogy nincs mást tennem, folytatnom kell, amit addig csináltam, kitartani Artúr mellett, vezetni kézenfogva, gyengéden taszigál- ni felfelé, magam miatt is felelős vagyok érte. nekem is* szükségem van rá, mert az ő tehetsége kellett ahhoz, hogy megszerezzük a ‘Villát a Rózsadombon,, és a jövőben is Artúr lesz a feltétele annak, hogy tartani tudjuk a szintet, illetve tovább emelkedjünk, mert emelkedni muszáj: aki megtorpan, visszacsúszik, Pubit pedig fel kell nevelni, embert kell alkotnom belőle, sínre kell tennem az életét és meg is kell tartanom a sínen, nem holnapig és nem holnaputánig, hanem még hosszú időn át gondoskodnom kell róla, hiszen az -előjelek szerint akkor is szüksége lesz rám, ha felnő, mert vér az - apja véréből, aki felett gyámkodni kell. Artúr akkor harmincöt éves volt. Ha belegondolok, hogy azóta tizennégy-tizenöt év telt el... o — Artúr ötvenéves, de ugyanúgy megérti magát a fiatalokkal, mintha egykorú lenne velük. Éspedig felbecsülhetetlen előny. Egyik fiatal kutatója mondia nekem, hogy Artúrt ők nem a főnöküknek tekintik, hanem második apjuknak, barátjuknak, akihez mindig bizalommal fordulnak, mert megszokták, hogy Artúr segítségére mindig lehet számítani. — Ez rá is van írva Artúr arcára. Anna. Aki ránéz, azonnal bizalmat érez iránta. A szelíd kék szemében* benne van a mentalitása. Persze elég fárasztó lehet magára venni mindenki gondját, aki hozzá fordul. Meghallgatni és fárasztó, együttérezni is fárasztó, magamról tudom. (Folytatjuk.)
