Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-25 / 21. szám
M C V K I. Ö I) i: S • 1 R () I) A I. () M • MŰVÉSZET »IRODALOM • M l \ IS Z II ERMANN ISTVÁN: yulai Pál (Tanulmány-részlet) A 150 születési évforduló alkalmából Gyulai a magyar liberális nemességnek, az iro- almi Deák-párt politikájának volt a szószólója, míg ennek a pártnak voltak érintkezési pontjai a emzeti haladás járható tótjával, addig Gyulai esz- ótikája egyre gazdagodott, addig dolgozta ki legér- íkesebb tanulmányait. Bár munkásságában már kor is sok az ellentmondás, és bár esztétikai elmélete egy ’ sok tekintetben helytelen politika alá- 'masztása, mégis ekkor még sok ellenzéki irányú legállapítása, elmélete, megjegyzése akad. 1860—62 tán kritikájában egyre inkább szóhoz jutnak a re- kciós elméletek, 67—73 után ezek hatalmasodnak 1 munkásságában. Ennek megfelelően a realizmus-elmélete egy lé- ést jelentett előre, de ugyanakkor Kemény regé- yeire való konkretizálásában két lépést tett hátra. népnemzeti irodalom elveinek kidolgozása é; a lejlődés élvonalába állítása nagy yívmány volt, izonban a népnemzeti irodalom elszakítása a forradalmi demokratizmustól epigonizmust szült. A ragédia-elmélet gazdag és sokoldalú elmélet volt, kezdetben több, később kevesebb haladó tartalom- bal, a magyar tragédia-irodalom fejlesztésére való törekvés haladást jelentett, de a tragikum liberális megfogalmazása a valóságban lehetetlenné tette, (logy ezt a lépést megtegyék. A mai távlatból visszatekintve, Gyulai Pált, a magyar irodalomnak ezt a szorgalmas és elmélyült, sok szempontból kiváló munkását meg kell becsül» jiünk. Becsülnünk kell feddhetetlenségét, következetességét, de különösen harcosságát, és kritikájának hazafias tartalmát. Gyulai kritikai munkássága, He szépirodalmi működése is bizonyítja, hogy népünk nagy mozgalmai felszínre hozták a magyar népben meglevő tehetségeket, és bizonyítja azt is, hogy hány ilyen nagy tehetséget vezetett tévútra, korlátozott és fojtott meg a nemzeti, a társadalmi, a politikai elnyomás évszázadokon át tartó szörnyű légköre. ADY ENDRE Harcos Gyulai Pál Jó, hű csatárok szégyenkezve halnak, Vitéz kis úr, Gyulai Pál úr, Azt üzeni, hogy nincs vége a dalnak: Nem halt meg ö, csak befordult a falnak. Kis Erdélyország, kis sorsunk vidéke, ' Küldte ide, hogy háborogjon. Mert az apróknak harc a menedéke S vérbeli magyart megölne a béke. Hát ő verekszik, bevágtat a bajba S végtelenül sok a magyar baj, Ö belevág, nem gyáván töpreng rajta. Hajh, kivesző, de legjobb magyar fajta. Sorsunkat hordta, nem csupán a kardot S a sorsvivők el nem mehetnek. Hol álom-pipák ős füstje kavargóit, Szívig és csontig vinni kell a harcot. Mindegy minden más: harsogjuk a vádat: „Almos magyar, nézz be telkedbe Es válogasd meg minden prófétádat” S el ne felejtsük az „üsd, nem apád"-at. Mert romlott, üszkös a mi magyar lelkünk. Vitéz kis úr, Gyulai Pál úr, Kicsi valódnál benned többet leltünk S nincs ütésed, mit meg nem érdemeltünk, S te mégy előre avagy mennek mások. De nem hagyunk halálos békét A magyarnak, míg lelkes csatázások Vérében földje bujára nem ázott. Katona József szobra előtt fiyulai Pál emlékbeszéde Kecskeméten, 1893. június 12-én A Magvar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság képiviseletében jelentem meg itt; ez intézetek szives üdvözletét van jszerencsém tolmácsolni ez un- mepélyen, a mely, midőn Kecsesemét városa kitűnő fiának emsékét újítja meg, egyszersmind élénk érzéket tanúsít a magyar irodalom érdekei iránt. I Kecskemét városa mindig hí- (ven őrizte Katona emlékét, s a mai napon először Jejjigl ki^ liránta kegyeletét. Valóban nem. lokjvnétf$f;, >ftert,..ft. magyar r}rókj. között senkit seni illet meg méltóbban az utókor tisztelete, mint IKatonát, a ki életében semminemű méltánylásban nem részesült. Az irók sorsa e tekintetben nagy ellentéteket mutat fel. Vannak írók, a kik életökben nagy \zajt ütnek, de az utókorhoz semmi közük, mely egészen elfelej- ti őketz némelyek majdnem egy- aránt hatnak korukra, s az utókorra; de vannak olyanok is, a kik etetőkben kevés vagy épen semmi figyelmet nem keltenek s műveik csak haláluk után ébrednek életre. Katona az utóbbiak- hoz tartozott. Midőn néhány ki- sérlet után 1821-ben kiadta Bánk bánt, első és utolsó nyomtatott j drámáját, egészen elhangzott az, [ mint kiáltó szó a pusztában. I Azonban halála után, a 30-as években mind zajosabb tetszést aratott színpadon is irodalomban egyaránt. Vörösmarty hatása alatt, majd Petőfi fölléptével mind nemzetibbé vált költészetünk, s Bánk bán épen beillett ez új légkörbe. Az 1825-iki országgyűlés után Széchenyi könyvei és tettei közepeit érthetőbbé vált Katona tragédiájának tárgya, a mely nemi hasonlóságot tüntetett föl a múlt és jelen küzdelmei között. A politikai és aesthetikai indokok egymásba játszva, drámairodalmunk 1 il csúcspontjára emelték e mellö* ■ zöHíxéS''feledeti'fnüvet'.E'Jiélyet— meg is érdemli. Régibb és újabb drámaíróink között senki sem emelkedett fenségesebb tragikumig; senki sem rajzolt nemzetibb és jellemzetesebb alakokat, mint Katona. E fényoldalak háttérbe szorítják az árnyoldalakat. E mellett van Katona müvében valami varázs, nemzeti történelmünk gyászának varázsa. Katona a magyar történelemnek legjellemzőbb vonósát vette tárgyul: az idegen befolyás s a nemzeti visz- szahatás küzdelmét, mely már az Árpádok alatt megkezdődik s egész történelmünkön átvonul. Bánk, Melinda, Petur, Mikhál, Simon, Tiborc mind a nemzeti visz- szahatás képviselői, a kik egymást ragadják az örvénybe. Melinda nemes’ szívű, de tapasztalatlan, Simon becsületes, de kétkedő és tétlen, Mikhál csak kö- nyczni, Tiborcz csak panaszolni tud; Petur jóakaratja, korlátlan szenvedélye és korlátolt szellem meg nem mentheti a hazát; Bánk ismeri a helyzet veszélyeit, épen oly átható eszű, mint fenkölt szellemű, de személyes sérelme ellenkezésbe hozza önmagával, elveivel és bosszúja épen úgy megrontja őt magát, mint egész környezetét. <. Ha igaz> :az,-r hogy.i * tragédia a szánalom és félelem vegyes érzésével tisztüjaaoszenvedélyeinket: úgy Katona Bánk bánja nincs minden tanulság nélkül hazafias küzdelmeinkre nézve; mert azt tanítja, hogy csak az erély mérséklettel, az eszély szilárdsággal, a lelkesedés önuralommal, a meggondolás áldozatkészséggel, a munka türelemmel párosulva tehetnek képessé-úgy egyest, mint nemzetet a bonyolult helyzetek nehézségeinek legyőzésére. Ez eszmék és érzések tisztelete legméltóbb áldozat Katona szellemének. Még egyszer fogadják, uraim, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy-Társaság szives üdvözletét, s adja Istven, hogy az oly szép fejlődésnek indult Kecskemét városa s a .nemrég alakult Katona-kör folyvást fejlődjék, erősödjék és' virágozzák nemzetünk és műveltségünk javára. (flli • BozsA János vázlatfüzetéből SIMÁI MIHÁLY Hazatérés Vadrepcés, pipacsos rétek. Kamillaillatú szelíd halom. Szénaszag szétszéledve alszik szellöllen domboldalon. Kazlakban áll a csönd. A nap tövében hanyatt nyugosznak az árnyak. Kalászosán kezemre dőlnek a föld sugarai, a búzaszálak. S mintha kötelet terítenék most is kévék derekához a Kaszás-közön; akáchűvösben izzadton megállók, s a tanyakút, a régi, rámköszön. Jön, jön a széplány ebédidő. Jön és térit és jól esőn dalol. — Szivemre újarany reményt hoz a dús szülőföld kalászaiból. PÁKOLITZ ISTVÁN Szinkópa Igazán nem csoda hogy a másoló cseribarát — szent szöveg ide szent szöveg oda — Jól elkerekitette a Rézangyal-át mikor a körmére égett gyertyacsonkot odavágta és a lelkiismeretfurdaló sötétben rázendített egy zsolozsmára 9 Goór Imre: A kiskunhalasi emlékmű TASNADI VARGA EV A Látogatás Eljöttél hozzám. Néd csak, mint zöldellnek kint a fák, igen, most az ablakból látod, hogy ejt rájuk a nap glóriát. Varia bútor, odafentröl neon világit, .nincs meggyfa, amit átölelnénk, nincs gyöngyvirág, hullámzó pázsit. Egyforma lépcsők vezetnek hozzám kék szegéllyel, a tetőn antenna sötétlik. Györkön ilyenkor gólya fészkeli Itt a pálinka, műanyag tál, kalács fehérlik. De ugye nem feledted még el a gyerekkori fonott régit? Ülj a fotelba,. Ügy ringat, mint a györki hinta Felnőttek lettünk. S nincs már óra, mely kettőnkre rá-tiktakolna. Móra Ferenc ifjúkori versei Ezer példányban, 270 holdalas könyvben Móra Ferenc ifjúkori verseit adta ki a szülőváros. Kiskunfélegyháza tanácsa. A könyv persze nem csupa vers. A fellelhető és közreadott száz költemény 189 oldalt foglal el. Helyet kapott a kötetben tizenkét fénykép és több dokumentummásolat. Bevezető szövegként Mezősi Károly tanulmányát olvashatj.uk, melyet Móra Ferenc félegyházi életéről és a városhoz fűződő kapcsolatairól írt. A versek után pedig a szerkesztő. Péter László ad útbaigazítást a könyv születéséről, a gyűjtés körülményéiről, utal a nyelvi és helyesírási sajátosságokra. Végül sorrendi, valamint betűrendi címmutató és kezdősor szerinti mutató teszi teljessé a kötetet. Talán ebből a felsorolásból is kiderül, de érdemes külön is megjegyezni: példás gonddal és szak- szerűséggel összeállított könyvről van szó, amely egyszerű fűzött alakjában is méltó a nemes ügyhöz és vállalkozáshoz, amely az irodalmi hagyományok ápolásában megnyilvánul Kiskunfélegyházán. Mezősi Károlyt, a már elhunyt kiVáló íVŐdulómtörténészt1 és liely- törtériétj kutatót;.Petőit, Sándor mellett Móra Ferenc életé érdekelte leginkább. Neki volt köszönhető Móra igazi szülőházának megtalálása, gyermekkorának, tanulóéveinek, családi körülményeinek dokumentumukkal, levéltári adatokkal és a még élő tanúk visszaemlékezéseinek feljegyzésével hitelesített leírása. Móra Ferenc ifjúkori verseit is ő gyűjtötte össze először. Már 1956 májusában — a félegyházi Móra-szo- bor avatására megjelent füzetben — közreadott ezekből.'de a gyűjtemény kiadását nem érhette meg. Mint Péter László írja: valami haszna mégis volt az eltelt időnek. ugyanis most gazdagabban, teljesebben láthat napvilágot Móra Ferenc ifjúkori verseinek gyűjteménye. Időközben ugyanis újabb kéziratok kerültek elő. A szegedi Móra Ferenc Múzeum őrzi a névadójának menyasszonyához. későbbi feleségéhez írott 14 költeményét tartalmazó emlékkönyvecskét, amelyek eddig — három I kivétellel — kiadatlanok voltak 1974-ben került a félegyházi Kiskun Múzeumba az emlékkönyv. melyet az ifjú Móra 1896-ban ajándékozott osztálytársának. Farkas Vincének. Az ebben szereplő 14 versből csak négy jelent meg nyomtatásban annak idején. Több vers került elő azok közül, melveket Móra a szegedi Egyetemi Lapokban közölt. Mindezeket kiegészítették az Üj Időkből és a Szegedi Naplóból is. így a ma egyáltalán lehetséges legteljesebb képet kapja az olvasó Móra ifjúkori költészetéről. A kötet időhatára 1895. július 14-től 1902. május 1-ig — Mórának a Szegedi Naplóhoz való kerüléséig — terjed. Az előbbi dátum volt az. amikor a Félegyházi Hírlap közölte Móra Ferenc Mi édes volt... című szerelmi versét. s ettől kezdve egymás után jelenik meg a diákpoéta a helyi újságban. A hatodikos gimnazista ifjú költő 16 esztendős volt akkor. A kérdés az. érdemes-e. szükséges-e újból. az olvasóközönség elé tárni hetvenöt-nyolcvan éve újságokban, könyvtárak mélyén, emlékkönyvekben lapuló verseket Adhatnak-e ezek valami újat ahhoz a képhez, amit őrizünk magunkban a tárcaíróként, regény- és novellaíróként, ifjúsági íróként ismert Móra Ferencről? A kötet szerkesztőjében is felvetődhetett ez a kérdés, mert válaszolt is rá. Azzal, hogy egyrészt ezek a versek az író híveinek. írásai kedvelőinek bizonyosan örömet szereznek, másrészt az irodalomtörténetnek és a Móra életműve iránt érdeklődőknek nélkülözhetetlen tanulságokat nyújtanak. Kitöltik az életút fehér foltjait, biztos, hiteles fogódzókkal jelzik a pálya és a világnézet fejlődésének, a művészi útkeresésnek, a lelki vergődésnek, az- egyéni és társadalmi válságoknak fontos állomé*- sait. Tanulságaikkal kiszakítha- tatlan részei az életünknek. így közkinccsé tételük — régi adóssá, gunk — mindenképpen mai kötelességünk. Fogadjuk el ezt a magyarázatot. ha van egyáltalán szükség magyarázatra. Az olvasó, akit Mezősi Károly hiteles társadalomrajza és a Móra család rögös életútját nyomon követő írása már felkészített az ifjúkori versek befogadására. semmi meglepőt nem talál abban, hogy István bátyja példja nyomán Móra Ferenc is a költészetet választotta először az önkifejezésnek és önmaga megmutatásának eszközéül. Milyen szerencse, hogy a fájdalmakat is okozó göröngyös úton mindig akadtak segítő kezek, melyek érte nyúltak, felemelték,' voltak, akik önzetlenül tanították, verseit leközölték. Enélkül a társadalmi és szellemi közeg nélkül — talán mégsem lehet véletlen, hogy Petőfi gyermekkora is ehhez a városhoz kötődik — bizonyára elkallódott volna a kis „Móra Fercsi” tehetsége, elapadt volna lírai vénája, mely később prózai írásait is át meg átszőtte. Külön elemzést, értékelést érdemelnének ezek a művek még akkor is, ha maga Móra Ferenc mondott fölöttük ítéletet, amikor egyetlen verseskötetébe alig néhányat epielt át. közülük. A mi számunkra nem az adott kor költészetének színvonalához való hasonlítás az egyetlen mérce, bár az elődök — Petőfi Arany, Reviczky. netán Vajda János és a fővárosi egyetemi évek alatt már a kortársak hatása is bizonyára kimutatható. A szerelem, a család, a. szülőkhöz való ragaszkodás és hazafias érzés nagy és örök témái mellett Móra ifjúkori költészetében is a kor mélyebbről feltörő és megoldatlan társadalmi kérdései feszülnek. Móra Ferenc ifjúkori versei rövidesen — Kiskunfélegyházán. ■ reméljük másutt is a megyében — a könyvesboltokba kerülnek. Hogy elegendőnek bizonyul-e 81 ezer példány, nem lehet tudni előre. A tanács, mint mecénást többre nem vállalkozhatott. De amiért ezt vállalta, minden elismerést megérdemel. F. Tóth Pál MÓRA FERENC Édesapám nevenapján Hej, ezen az estén máskor Téli volt a házunk, Egymást érte a sok barát, A. sok vendég nálunk. Virradásig dinomdánom, S akkor megint újból: Édes tűzzel teli volt a Gálámbosi újbor:.'. Teltek-múltak az esztendők, S maradtunk csak négyen, Bogárhátú kicsi házban, De nem úgy, mint régen! Hova tetted régi kedved. Édesapám, lelkem? Jaj, de vádol szempilládon Az a könnycsepp engem! Tudom: értem vált fehérre Bogárhajad szála: Nem az elszállt hatvanöt éo Hinte deret rája. Enmiattam vagyunk magunk — Megpirít a szégyen — Bcgárhátú kicsi házban. De nem úgy, mint régenI A napszámos verítéknek Kicsi volt az ára: Másnak hoz már édes szőlőt Az az egy-két paszta; De a ruhánk mind lefoszlott. Kenyérre is kellett (Jó puhára nekünk: neked száraz alig tellett!) Minden, minden elúszott csafc Mink maradtunk négyen. Bogárhátú kicsi házban, De nem úgy, mint régenl Sohase bánd, édesapám, Ha elment is minden: örülj azon, mi megmaradt, A legnagyobb kincsen: Bánatodnak megosztója, Gyöngeséged gyámja. Csókolja a két kezedet, Sírva borul rája: Bogárhátú kicsi házban Betakarnak szépen: Feleséged, fiad. lányod Csak az, aki régen! (Félegyházi Hírláp. 1896. november 15.) BALLAI BÉLA Item Fiam, im nektek adom indián fejdiszem s kedvenc nyilaim. Később nektek adom a szelet, az alkonyt s azt a csókot. Még később rátok hagyom öklömet, szivemet s a mélybe hulló időt. Fiam, im így adom át’néktek összes kincseim. 9 Hertay Mária rézkarca
