Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-25 / 21. szám

1976. január 25. • PETŐFI NEPE • 3 Időszerű kereskedelmi feladatok Bács-Kiskun megyében a megyei tanács elnökhelyettese Az elmúlt évek során a terve­zettnél is gyorsabban nőtt a la­kosság életszínvonala, ami a ke­reskedelmi forgalom alakulásá­ban is megnyilvánult. Az 1970. évi 6 milliárd 500 millió forint­ról 1975-re mintegy 10 milliárd 900 millió forintra nőtt megyénk kereskedelmi forgalma. Azt je­lenti ez, hogy 1970-hez képest ta­valy 68 százalékkal költhetett többet lakosságunk a boltokban, | a vendéglátó helyeken. Ez vál­tozatlan áron számítva a IV. öt­éves tervben 46 százalék, efcen belül 1975-ben 10 százalék fejlő­dést jelent. Ez annál inkább fi­gyelemre méltó, mert az orszá­gos növekedés kb. 36 százalékos, tehát megyénk kereskedelmi for­galma gyorsabban nőtt az orszá­gosnál, s így — a korábbi nagy elmaradással szemben — az egy lakosra jutó kereskedelmi eladá­sunk 1973-ban elérhette, azóta kicsit meghaladta a vidéki- átla­got. A kereskedelemben több mint húszezren Vettek részt abban a munkában, mely a közel 11 mil­liárdos értéket megyénk fogyasz­tóihoz eljuttatta. Nyugodtan hoz­zátehetjük, hogy e munka szín­vonala az elmúlt esztendőben to­vább javult. Ezért elismerés il­leti a kereskedelem és a vendég­látás dolgozóit, kiemelten a dön­tő hányadukat kitevő nőket, fia­talokat. Az áruforgalommal összhang­ban fejlődött az üzlethálózat is. 1970—75 között a bolti kiskeres, kedelem alapterülete 27 százalék­kal, a vendéglátásé 21—22 száza­lékkal, az egész kiskereskedelem­ben pedig csaknem 26 százalék­kal bővült. E növekedés, ha mennyiségileg nem is rendkívüli, a korábbi időszaknál — minősé­gi okok miatt — mégis értéke­sebb. Amíg a III. ötéves tervidő­szakban többnyire még régi épüle­tekben! a meglevő egységek bő­vítése útján és kisméretű üzle­tek létesítésével valósult meg a bővítés, addig a IV. ötéves terv­időszakban a fejlesztés főleg új áruházak és vendéglátó egységek építésével történt. Ez a hálóza­ti átlagméretek nagyobbodására, a fajlagos átbocsátóképesség növe­kedésére, a hálózat korszerűsödé­sére . vezetett. Megfelelt céljaink. Rál? íazíl^■ ííioiy/ Isissé gyorsabban fejlődött a városok hálózata, mint a .többi -fátáfetefcéi—s- hogy nagyeiíb ütemben bővült a bolti kereske­delem hálózata, mint a vendéglá­tósé. Az esztendő elején elsősorban azért- elemezzük helyzetünket, hogy megfelelő alapokra építsük további terveinket. Különösen így van ez most, amikor nemcsak .éves, de középtávú céljainkat is meghatározzuk, a megszokottól egyben-másban eltérő, szorosabb körülmények között. Kiemelke­dően fontos tehát most, hogy ke­reskedelmi vállalataink és szö­vetkezeteink reális helyzetérté­kelésekből kiindulva, jól alakít­sák ki további programjukat. E munkához egy sor fontos tám­pont már rendelkezésükre áll. Ismerik az V. ötéves népgaz­dasági tervet, s az új közgazda- sági szabályozórendszert közponli tanfolyamokon is feldolgozzák. A Petőfi Népe január 11-i száma is­mertette a megyei pártbizottság által kidolgozott irányelveket az V. ötéves terv megyei terület- fejlesztési célkitűzéseiről. Mind­ezek nyomán hamarosan megje­lennek a kereskedelem speciáli­sabb központi és megyei tervezé­si támpontjai. Nem felesleges azonban ezek néhány sarkalato­; rmrn ni-n[-rírwiiLiiTmini»!n» sabb kérdését már itt is kiemel­ni. A számítások szerint megyénk teljes kiskereskedelmi forgalma (bolti és vendéglátó együtt) vál­tozatlan áron, valóságos terjede­lemben 27—30 százalékkal nő az V. - ötéves terv során. Az üzlet- hálózat alapterülete az eddiginél bizonyára mérsékeltebb ütemben, összességében 13—17 százalékkal bővülhet, de még mindig eléggé dinamikusan 1 ahhoz, hogy jó há­lózatgazdálkodás esetén megfe­leljen a kereskedelempolitikai fel­adatoknak. Azzal kell azonban számolnunk, hogy csak lassú ütemben, 12—15 százalékkal nő tovább a kereskedelemben dol­gozók száma, ami az ágazat bel­ső, munka- és üzemszervezésé­nek javítását helyezi előtérbe. Ezek tehát azok a legátfogha- tóbb feltételek, melyekhez keres­kedelmünknek alkalmazkodnia kell a középtávú és éves tervek elkészítése során. Szembe kell nézni azonban egy sor közvetlen feladattal is, melyek közül csak jellemzésül ragadok ki néhá­nyat : Mindenek előtt a napi árucik­kekkel való ellátás javítását vár­juk ’ kereskedelmünktől. Ez áru- beszerzési, értékesítési, munka- szervezési, hálózatfejlesztési és egyéb feladatokat jelent. A gya­korlatban az ÁBC-áruházak, az élelmiszer- éj> vegyesboltok, zöldség-^ hús-,. tej-, háztartási, rö- vidaru-7s hasonló üzletek, esz­presszók, kisvendéglők és egye­bek, köztük a piacok, azok az árusítóhelyek, melyek a napi- cikk-igények túlnyomó hánya­dát kielégítik. Ezért elvárjuk, hogy egyrészt kereskedelmi vál­lalataink és szövetkezeteink, másrészt az ellátásra felügyelő, s azt közvetve szervező tanácsaink sohase tévesszék szem elől ezt a fontos kérdést. Városi tanácsainknak — túl az általános feladataikon — sajátos tennivalói is vannak a napicikk- igények jobb kielégítése segítésé­ben. Ezek közül itt két feladat- csoportot emelek ki: Az idei esztendőtől megnőtt városi tanácsaink szerepe az új lakótelepek napicikk-ellátó üz­lethálózata fejlesztésében, s na­gyobb az e célból rendelkezésük­re bocsátott pénzösszeg is. A fel­adat tehát, hogy valóban erre a célra használják fel a pénzt, jól együttműködve az üzleteket majd üzemeltető kereskedelmi szervek­kel. Ezáltal elérhető, hogy a vál­lalati pénzeszközök is bevonha­tók lesznek a fejlesztésbe, s már a tervek elkészítésénél kellően érvényesülhetnek a kereskedel­mi-szakmai szempontok, melyek 9 Tovább bő­vül a megye üzlethálózata: épül a kecske­méti DOMUS áruház. 9 Az üzemi konyhák és ét­termek építése elsősorban a munkahelyek feladata. (Tóth Sándor (elvételei) a célszerűség biztosításán túl megtakarításokra is vezethetnek. Városi tanácsaink másik ki­emelt feladatának tekintjük a munkahelyi és diákétkeztetés gyors fejlesztésének megszerve­zését és segítését. A diákétkez­tetési feladatokról itt nem kell szólni, hisz az túlnyomórészt ha­gyományosan is a tanácsok ügy­körébe tartozik. Azt szeretnénk, hogy a taná­csok mindenütt a sajátjuknak te­kintsék» .at .munkahelyi étkeztetés felügyeletét és fejlődése segítését is. E téren ma még sok a tenni­valónk, különösen a városokban. A közepes és kis létszámú vál­lalati részlegek, szövetkezetek, hi­vatalok és intézmények dolgozói­nak jó része még nem jut szer­vezett úton ebédhez. Ez tartha­tatlan és sürgős megoldást kíván. A munkahelyek vezetőinek tudni kell, hogy az üzemi konyhák és éttermek építése ugyanolyan fel­adatuk, mint az öltözők, mosdók létesítése. Tanácsainknak koordináció út­ján közvetlenül is be kell kap­csolódniuk az üzemi étkeztetöhe- lyek építésébe, ha a legkisebb létszámú munkahelyek egy-egy csoportja együttesen tudja csak a szükséges konyha és étterem megépítését vállalni. Az üzemi vendéglátó vállalatok, fogyasztá­si szövetkezetek stb., is bevon­hatók az ilyen fejlesztésekbe, hisz az új étkezőhelyek berende­zését, megállapodás szerinti üze­meltetését — felkérés eseten — magukra vállalhatják. A kony­hák és éttermek megépítése azonban — ezt világosan látni kell — a munkahelyek elsődle­ges feladata. A napicikk-kereskedelmen, s a munkahelyi étkeztető hálózaton túl, természetesen fejleszteni kell a kereskedelem más alágaza- tait is. Ezek irányelvei közis­mertek. Világos például, hogy mi­ként a napicikk-kereskedelem- ben, ezen belül különösen az élel- miszer-keresíkedelemben egyen­letes, a megyeszékhelytől a nagy­községen át a külterületi lakóte­lepig terjedő fejlesztést akarunk megvalósítani, ugyanúgy az ipar­cikk-kereskedelemben differen­ciáltabb fejlesztést ösztönzünk. Itt természetesen más feladatok vannak a városokban — példá­ul Kecskeméten — más a nagy­községekben s más a többi he­lyen. Újra más szempontok sze­rint kell a kereskedelmi vendég­látás önkiszolgáló és hagyomá­nyos egységeit bővíteni. Az üdü­lőtelepi kereskedelem fejlesztése is speciális feladatokat jelent. A célszerű fejlesztés mellett az árukínálat javítása, a választéki hiányok mérséklése az, amit a fogyasztók most is várnak a ke­reskedelemtől. Nem utolsósorban az is fontos követelmény, hogy a vállalatok és szövetkezetek ve­zetői erősítsék a munkafegyel­met, hogy- tovább csökkenjenek azok a hibák és szabálytalansá­gok, melyek itt-ott még fellel­hetők. Kereskedelmi szervezeteink ve­zetői jól tudják, hogy az itt érin­tett kérdéseken túl, sok más ke­reskedelempolitikai, árképzési, emellett munkaügyi, szociális, gazdálkodási és egyéb vonatko­zású témával is számolniuk kell a következő hetek és hónapok tervező munkájában. Ügy vélem azonban, hogy az említett gon­dolatok ehhez is segítségükre lesznek. Mosolygó Antal emlékere A 85 éve született Mosolygó Antalt a forradalmi munkásmoz­galom kiemelkedő személyisége­ként tartja számon a történetírás, s méltán. Nem könyvek nevelték és tették forradalmárrá, hanem az, amit látott, tapasztalt, s amire a vándorló demokratikus érzésű meslerlegények tanították. Öpályi községben 1891. január 25-én született, agrárproletár csa­ládból. Előbb a kárpitos mester­séget, majd a nyerges és kocsifé- nyező szakmát is kitanulta. Falu­jában nem tudta megkeresni a megélhetésre valót, így elindult a városba — mint a mesebeli szegénylegények — szerencsét próbálni. Bejárta az országot, megismerte a munkásság sorsát, életét. A nélkülözés és a fénye­zők ólommérgezéses szakmai be­tegsége fiatalon megrongálta szer­vezetét. Betegsége mind délebbre űzte, a napfényt, egészséget ke­reste, másrészt szakmai tudását is tökéletesíteni akarta. így ju­tott el vándormunkásként Fiúmé­ba. A nyüzsgő kikötőváros Tor­pedó- és Hajógyárában hosszabb ideig dolgozott, összebarátkozott az olasz munkásokkal, megtanul­ta nyelvüket, megismerte eszméi­ket. A fiumei szindikalisia szer­vezetekben folytatott beszélgeté­sei, majd a heves gyári sztrájk­sorozatok harcossá edzették. El­bocsátások, elzárások sorozata után hazatért. 1912-ben került Budapestre. A Váci úti Repülőgépgyárban ka­pott állást. Bekapcsolódott a szakszervezeti munkába és tagja lett a szociáldemokrata pártnak. 1913-ban a pártvezetőség a Zsil- völgyi bányavidékre küldte, hogy szervező munkát végezzen a bá­nyamunkások közöt, vonja be őket a szakszervezeti mozgalom­ba. Noha a kormány tiltotta a bányászszervezkedést, Mosolygó Antal életelve: „egyetlen nap se múljék el forradalmi agitáció nél­kül” — eredményt hozott és né­hány hónap alatt mintegy 28 ezer bányász vált szervezett munkás­sá. A kiváló agitátort a csendőr­ség előbb a bányák területéről, majd a megyéből is kitiltotta. Ezt követően visszatért Buda­pestre. A Galilei Körben össze­gyűlt haladó, antimilitarista if­júsági csoportban ismerte meg Szabó Ervint, eljárt szemináriu­maira, előadásai nagy hatással voltak további mozgalmi tevé­kenységére. 1914-ben, az első világháború kitörésekor'- behívták katonának. Bátor háborúellenes agiláciojatól a hadvezetőség féltette a katonák „harci szellemét''. Ezért, mint rossz katonát hamarosan lesze­reltették és mint jó szakmunkást a mátyásföldi repülőgépgyárba osztották be munkára. Rövid idő után ott is a szakszervezeti élet irányítója lett. 1917 tavaszán már kialakította Mátyásföldön a for­radalmi mozgalmak Pest kör­nyéki központját. Mosolygó Antalnak nagy szerep jutott az 1917. november 7-i, MEMOSZ-ban rendezett bizalmi­gyűlésen, ahol az Októberi Forra­dalom győzelmét hirdető tünte­téseket szervezték. Feladatot vál­lalt az 1918 januári általános sztrájkban. Szervezője és vezető­je volt az 1917 végi és 1918 eleji munkástanácsokat követelő moz­galmaknak. 1918 májusában — mint korábban már többször is — ismét letartóztaták. A Gyűjtő- fogházból a győztes őszirózsás forradalom szabadította ki. Az 1918. november 24-én megalakult Kommunisták ■ Magyarországi Pártjának alapító tagja lett és beválasztották az első Közponli Bizottságba. 1919 februárjában több kommunista vezetővel együtt Mosolygó Antalt ismét el­fogták, bebörtönözték. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásakor szabadult. Tagja volt a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanácsnak. A proletárha­talom védelmében az utolsó napig a magyar Vörös Hadsereg zászló­alj politikai megbízottjaként har­colt. A Magyar Tanácsköztársaság megdöntése után a fehérterroris- ták börtöneiben, raboskodott. A Pest vidéki bíróság hat. a mis­kolci tíz év börtönbüntetésre ítél­te. A Szovjetunió fogolycsere út­ján szabadította ki. 1921-ben Moszkvába érkezett. Szanatóriumba küldték gyógyul­ni, pihenni, de nem bírta soká a tétlenséget, visszatért Moszkvába, hogy részt vegyen az ottani ma­gyar klub megalapításában és munkájában. Tagja lett az SZK(b)P-nak. 1927. március 7-i haláláról a szülőknek, élettársa, Adler Gizella küldött értesítést Ópályiba. Levelét így fejezte be: „Ne gondolják, hogy elhagyatva hali meg itt, idegenben... teme­tésén százak és százak sírtak ... nagyon szerették, nagyon becsül­ték és sajnálták... mert egész életét másokért áldozta, hogy fel­szabadítsa a szenvedőket". S. L. Tavaszvárás a Sugovica partján Szabó Ferenc felvétele MÉZESKALÁCS • • Debrecenben Kerékgyártó Sán­dor Batthyány utcai üzlete de­cemberben becsukott, mi­után a mézeskalácsos mester elhunyt. A műhely és a bolt berendezését a Déry Múzeum vette meg, így újabb tárgyi emlékekkel gazdagodott régi mesterségeket őrző anyaga Képünkön: özvegy Kerékgyár­tó Sándorné, Rózsika néni, a régi üzletben (MTI Fotó — [ Balogh P. László — KS) T Jgorjunk be hozzá, talán nem veszi rossz néven. Legalább megtudjuk, mit csinál ilyenkor az elnök — indítványoz­zam kollégámnak, miután meg­tudtuk, hogy szabadságon van, s azt otthon tölti Miskó István, Ti- szakécske tanácselnöke. Mint kiderült, a „beugrás” hoz­zá elég kiadós út, mivelhogy Ti- szabög, ahol lakik nincs éppen a nagyközségi tanácsház szomszéd­ságában. .. A rendszerető gazdáról valló portaudvarról a Nagymama tes­sékel be minket a házba. A szo­bából előtoppanó Miskó István pedig őszinte-szívélyesen fogadja a váratlan látogatást, s hamaro­san közli mivel is foglalatosko­dik. Kiderül, hogy a tavalyi sza­badsága jócskán megmaradt — „mindig közbejött valami...” — abból hasznosít most pár napot tanulásra. Okleveles könyvelői vizsgára készül, s éppen a nép- gazdasági tervezés tudnivalóinál tart. — Tanulásban nem hagynám magam zavarni, de már ismét­A tanácselnök szabadságon lek, jól jön a kikapcsolódás! — mondja meggyőzön és még hozzá­teszi: — kialakult a tanulási módszerem; nem tételeket veszek, hanem megtanulom és a birtokba vett ismeret-tömegből mindent hasznosítok, amit a feltett kérdés­hez tartozónak érzek ... Alkotón hasznosítani, amit az ember megtanul, csakugyan így lehet, ez a jó módszer — tűnődöm el szavain. Közben félfüllel el­kapom Miskó' István megjegyzé­sét, miszerint: ... a népgazdasági tervezés roppant érdekes téma! És figyelmem máris a fejtegeté­sére összpontosul. —... gyakorlatilag úgy néz ki, hogy az V. ötéves tervben egy korszerű foglalkoztatási struktú­ra befejező szakaszához érünk. A nagyközség iparában a kereső­képes lakosságnak 40, mezőgaz­daságában ugyancsak 40, a szol­gáltató ágazatban pedig 20 száza­léka dolgozik. Üzemeink a népgazdaság kor­szerű ágazataihoz tartoznak. Ve­hetem a Vegyépszert, ahol jó alapokon, technikai korszerűsítés­re törekszenek. Vagy a Mezőgé­pet, amely a megye egyik legjobb vállalata. A Habselyem új gyárat épít nálunk. A Remix most hat­száz fős, ideértve a gyesen levő­ket, és létszáma 1980-ig nyolc­száz—kilencszázra fejlődik. A Bu­dapesti Likőripari Vállalat cola- üzeme hamarosan ásványvizet is palackoz és tovább bővül, fej­lődik ez a máris pompás, csak­ugyan korszerű üzem. Aztán az élelmiszeripari terme­lés ... Nagyszerű lépés volt, ez­zel is korszerűsödött a foglalkoz­tatási struktúra, hogy a tsz-közi terméktprtósítást átvette a Nagy­kőrösi Konzervgyár. Meg még a három ■ tsz-ünk, egy állami gaz­dasági kerület és ami ezeknél nem mellékes: a term&lvizhasz- nositás lehetőségei! A szolgáltatásokról szólva: ru­hatisztító szalont akarunk, s ebben jó partner a kecskeméti ruhatisztító szövetkezet. A férfi­fodrász-szalont a Kecskeméti Fod­rász Szövetkezet vállalja. Es az OTP-fiók, a régi helyén. Mindez háromszintes szolgáltatóházban. Jelenleg folyamatban a tervezés, a kivitelezés jövőre. Az AFESZ- szel közösen az éttermet, presz- szót, illetve bárt - tervezgetjük szintén a központban... A kommunális ellátás és a szol­gál tatások területén óriásiak még a lehetőségeink az együttműkö­désre. Idevágó példa: hiába a környéki községek törekvése a szolgáltatóház létrehozására — mostanában ez a divat —, ha nincs például felkészült szakem­ber... Korszerű felvevőhely az igen, az kell! Eleve azt tanácsol­tuk a Vegyesipari és Szolgáltató Szövetkezetnek, hogy így tervez­zen. A nagyközségben adott az ipari háttér; a mintegy kétezer ipari dolgozóból kitermelődik a kvalifikált szolgáltató gárda, amely képes a környékbeli tele­pülések kiszolgálására. Ez körül­belül a VI. ötéves tervben reali­zálódik ... Itt tartott Miskó István, ami­kor gyanítani kezdtem, hogy tu­lajdonképpen egy képzeletbeli kérdésre adandó válaszának váz­latát „állította’’ fel. És sejtésem beigazolódott, mert kisvártatva így szólt: — És a kérdéshez tartozna még a lakásépítés. Ott újításra lenne szükség, valami korszerűt kellene csinálni, de még nem alakultak ki a megfelelő technológiai el­képzeléseink ... Ekkor kedélyesen megkérdez­tem: — Jó partnerek voltunk az is­métléshez, Miskó elvtárs? A „csínyen” ért tanácselnök pedig jóízűen nevetve, így fe­lelt: — De ugye, hálátlan nem vol­tam? Mert csak adtam néhány információt!... Pemy Irén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom